Laurence W. Belienson összefoglalva ezt írta: „Az első világháború pusztításai után az államférfiak a lehető legkötelezőbb érvényű békeszerződést írták meg. Ez azonban egyrészt nem tudta megakadályozni azt, hogy a békeszerződést ne szegjék meg legarcátlanabbul — amire a történelemben nem volt példa —, másrészt a második világháború szörnyű pusztításait és az azt követő kisebb háborúkat sem. És most az ENSZ alapokmánya ellenére, a nemztek még mindig megosztottak.”

„Nincs olyan kormányrendszer — legyen ez akár monarchia, diktatúra, zsarnoki uralom, arisztokrácia, oligarchia, köztársaság, demokrácia vagy kommunista uralom —, amely garantálni tudná, hogy egy személyben jó és bölcs vezető kezébe kerüljön a kormányrúd” — írja Laurence Beilenson a The Treaty Trap című könyvében. „Ez okból következik, hogy mindazok, akik a kormányt megválasztják, és akik eltűrik maguk felett uralmát, közönséges emberek . . . De a népre is igaz az, amely felett uralkodnak, hogy sem nem jók, sem nem bölcsek. Ha az emberek szeretnék felebarátjaikat, mint önmagukat, feleslegesek lennének a korlátozó törvények, annak betartásán őrködő rendőrök, a hadseregek, és még szerződések is, hogy ezeket se felejtsük ki a sorból.”

L. Beilenson sok emberrel együtt azt vallja, hogy ez a „boldog korszak” még messze van tőlünk. Ő azonban figyelmen kívül hagyja Istennek földünkre vonatkozó szándékát.