Segíts gyermekeidnek, hogy ők is Istenhez közeledjenek
A BIBLIA írói alig 1000 szóval ecsetelik Jézus életének első 30 évét, de ahhoz már több tízezer szóra van szükségük, hogy életének utolsó három és fél évét ismertessék. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az Evangéliumok fő témája Jézus Krisztus nyilvános prédikálószolgálata, nem pedig a születése, gyermekkora vagy ifjúkora. Az, hogy a Biblia röviden utal Jézus Krisztus gyermekkorára, nyilván abból a célból történik, hogy a gyermekek és az ifjak is közeledhessenek Istenhez.
Ha felütjük Bibliánkban a Lukács evangéliuma 2. fejezetét, ott találjuk a 12 éves Jézust a templomban, amint a tudósok között ül. Itt Isten törvényének tudósairól van szó. Jézus hallgatta és kérdezgette őket, ők pedig „elámultak értelmén és feleletein” (Lukács 2:46, 47). Továbbá azt olvassuk, hogy Jézus, ahogy testileg nőtt, úgy gyarapodott értelemben és bölcsességben (Lukács 2:40, 52).
Mivel magyarázhatjuk Jézusnak a szellemi dolgok iránti nagy-nagy fogékonyságát? Ez részben szülői érdem is. A szülőknek ugyanis kötelességük volt gyermekeiket Jehova tanácsai szerint nevelni. Isten prófétája, Mózes ezt mondta: „És ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a te szívedben; és vésd be azokat a te fiadba és beszélj azokról, amikor a házadban ülsz, és amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7). Kétségtelenül, Isten törődött azzal, hogy Fia olyan családba szülessen bele, amely az ő tanácsát hajlandó követni. A mai szülőknek is ugyanez a tennivalójuk. Segítesz-e gyermekeidnek abban, hogy Jehovát megismerjék, és elülteted-e szívükbe azt a vágyat, hogy őt szolgálják?
„Már a csecsemőkortól kezdve”
A szellemi dolgok tanítása nem várakozhat addig az ideig, amíg a gyermekek felnőnek. Timótheust szülei például kiváló kereszténnyé nevelték. Már ’csecsemőkorától kezdve’ oktatták őt a Szentírásra (2Timótheus 3:15). Ezzel összhangban olykor megfigyelhetünk olyan keresztény édesanyákat, akik hangosan kérik Jehova áldását, mielőtt kicsinyeiknek odaadnák a cumisüveget. Nem csoda, ha a kicsinyek elég hamar Áment mondanak az imára! Ez az első apró lépés, amit gyermekeinknél az Istentől kapott szellemi és anyagi dolgok értékelésének kifejlesztése érdekében segítségképpen megtehetünk.
A hétéves Misinél és a nyolcéves Sárikánál elég hamar megmutatkozott a szülői jó nevelés eredménye. Amikor egyszer szüleikkel közösen repülőútra indultak el, mindketten megragadták a kezdeményezést, és kérték Isten vezetését és védelmét. Célba érve nem felejtették el megköszönni Jehovának, hogy szerencsésen megérkeztek.
A hároméves Krisztián és a hatéves Erik — szüleikkel együtt — egy parkban voltak. És ami olykor megesik a gyerekekkel, velük is az történt: eltévedtek, elvesztek. És mit tettek abban a pillanatban, amikor szüleik rájuk találtak? Éppen segítségért imádkoztak Jehovához!
Sok mindenre megtaníthatók a gyermekek, még ha eléggé picikék is. Jehova Tanúinak Belgiumban megtartott egyik nagy kongresszusán egy hároméves kisfiút, Ginot felhozták az emelvényre és egy magas székre ültették. A szónok megkérte Ginot, hogy sorolja fel a hallgatóság előtt név szerint a Biblia 66 könyvét. Te fel tudnád-e sorolni? Gino kész volt rá. Szülei segítségével további előrehaladást ért el, és ma Jehova Tanúi utazó felvigyázójaként szolgál. Természetesen nem egyformák a gyermekek felfogó és tanulási képességei, de ez a példa jól szemlélteti, mennyire hasznos a szellemi dolgok oktatása.
Még a bibliai tanok értelmét is képesek felfogni a kisgyermekek. A luxemburgi nagyhercegségben az egyik óvodában a négyéves Kai nem volt hajlandó együtt imádkozni a többi gyermekkel. Amikor ennek oka felől kérdezték, ezt válaszolta: „Mi nem hiszünk egy háromsarkú istenben!” Kainak a katolikusok három személyű egy istenről vallott felfogása bizonyára nem volt pontos, de ahhoz elegendő volt, hogy tudja, hogy ilyen istent imádni nem helyes (Márk 12:29).
Legyen életükben Isten az első helyen
A gyermekeknek olykor problémájuk van. Ezt nem kell magukban rejteniük, hanem forduljanak vele bizalommal szüleikhez. Persze helyes őket arra is buzdítani, hogy ’vessék terhüket Jehovára’ (Zsoltárok 55:22). Azt is helyes megértetni velük, hogy Jehova kérésüket nem fogja lebecsülni, hiszen Fia Jézus Krisztus ezt mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el őket tőlem!” (Márk 10:14, Ö.f.). Arra kell megtanítani a gyermekeket, hogy Jézus Krisztuson keresztül Istenhez imádkozzanak (János 14:6).
Ha a gyermekek megtanulnak bízni Jehova segítségében és látják is, hogy érdemes volt bízni Jehovában, mindez nagy hatással lesz hitükre. Jancsinak, egy fiatalembernek, aki jelenleg a Watch Tower Society egyik fiókhivatalában szolgál, 14 éves korában a következő tapasztalata volt: „Abban az évben a körzetgyűlésünk a záróvizsga előtti hét végére esett. A probléma az volt, hogy a tanár úr a vizsgaanyagot csak pénteken osztotta ki. Megbeszéltem a dolgot szüleimmel, és úgy döntöttünk, hogy nem szalasztom el a körzetgyűlési programot, jóllehet ez azt jelentette, hogy kevés időm jut majd a tanulásra (Zsidók 10:24, 25). Azt kértem Jehovától, legyen segítségemre a tanulásban, hogy a lehető legjobban felkészülhessek a vizsgára.
„Eljött a hétfő reggel. Minden osztálytársam nagyon izgult, mert először szóbeli vizsgát kellett tennünk. Még egyszer Jehovához fohászkodtam, hogy legyen segítségemre. És mi történt? Én kaptam a legjobb osztályzatot minden tantárgyból, amelyből aznap vizsgáztunk. A vizsgabizottság egyik tagja, az egyik tanár még pótkérdést is feltett nekem, mert kiváncsi volt, mit tudok még. Persze az ő kérdését is meg tudtam válaszolni.”
Milyen tanulságot vont le Jancsi ebből a csodálatos tapasztalatból? „Azt, hogy aki megtapasztalja Jehova segítségét, még közelebb kerül hozzá. Megtanultam, hogy fölösleges bármi miatt is aggodalmaskodnom, ehelyett mindenféle imádsággal és könyörgéssel Jehova Istenhez kell fordulni” (Filippi 4:6, 7).
Igen fontos tehát, hogy segítsünk gyermekeinknek Jehovát „megismerni”, hogy mindennapi életükben az első helyen álljon. Bizonyára nagyobb ösztönzést jelent számukra, hogy hűségben tovább szolgálják Jehovát, ha azt tapasztalják, hogy ő megsegíti és nem hagyja el azokat, akik róla többet olvasnak és tanulnak. Természetesen nem könnyű dolog ezt a célt mindig szem előtt tartanunk. De a gyermekek nem felejtik el hamar, ha szüleik lelkesen és lelkiismeretesen arra törekednek, hogy szellemi örökségképpen átadják nekik Jehova ismeretét. És Jehova sem felejti el ezeket a lelkiismeretes erőfeszítéseket (Zsidók 6:10–12). Bárcsak segíthetnének a szülők gyermekeiknek abban, hogy jutalmul elnyerhessék az „örök életet”, amelyet mennyei Atyánk helyez kilátásba azoknak, akik őt megismerik és akiket ő is megismer (János 17:3).
[Kiemelt rész a 7. oldalon]
Szavak, amiktől felmelegszik a szívünk
A nyolcéves Rebekát édesapja megkérdezte: „Szoktál-e imádkozni Jehovához? „Igen, méghozzá elég sokszor!” — hangzott a válasza. „De mikor?” „Amikor egyedül vagyok.” „És miért pont akkor?” „Hogy senki se zavarjon engem imádkozás közben!”
A hatéves Laurent-et édesanyja megkérdezte: „Égve hagyjam a villanyt este a szobádban?” (Laurent a sötétben félni szokott, és ilyenkor azt mondták neki, hogy imádkozzon ezért Jehovához.) „Nem, ne hagyd égve, már nem félek, hiszen Jehova velem van.”
Egy hatéves kislány így imádkozott: „Szívből köszönöm Jehova a feltámadási reménységet. Ez igen nagyszerű gondolat részedről!” Máskor viszont így: „Ha eljön a Paradicsom, ó Jehova, sok dolgod lesz a mi országunkban, mert itt borzasztó sokszor esik az eső!”
A hároméves Udo ezt kérte imájában: „Jehova Isten, kérlek, tedd meg, hogy édesapám is olvassa a Bibliát, nem szeretném, ha Armageddonkor meghalna!” Mivel a gyermekszoba ajtaja nyitva volt és édesapja meghallotta az imádságot, megtört az igazsággal szemben való ellenállása, és ma Jehova egyik hűséges tanúja.