Neveljük a gyermekeinket úgy, hogy a jó hír prédikálóivá legyenek
1 Két keresztény fiú szülei levelet kaptak egy alkalommal, miután a fiúk nagyszerű tanúskodást végeztek a hitükről és a meggyőződésükről. A levél többek közt ezt mondta: „Még most is annak a hosszú beszélgetésnek a bűvkörében vagyok, amelyet ma délelőtt folytattam az önök két gyermekével . . . Valóban, soha nem hallottam még, hogy gyermekek ilyen érdekesen és értelmesen, és ennyi meggyőződéssel fejezték volna ki a hitüket . . . Én nem ismerem önöket, de két gyermekük után ítélve, önök igazán dicséretreméltó szülők lehetnek.” Ezek a gyermekek nemcsak a szüleiknek szereztek dicséretet, hanem sokkal inkább Jehovának, akinek igazságos alapelvei irányadó befolyással voltak az életükre (Zsolt 148:12, 13).
2 Bizonyosan minden keresztény szülő azt szeretné, ha a gyermekei Jehova egész szívű önátadott szolgáivá nőnének fel (Péld 23:24, 25). Mi azonban tudjuk, hogy egy keresztény család tagjának lenni önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy valakiből Jehovát dicsőítő fiatal lesz. A szülők nem bízhatják tehát a véletlenre céljuk elérését. Az előbb említett tapasztalat jól mutatja, hogy igenis lehet úgy nevelni gyermekeinket, hogy a jó hír prédikálói legyenek. Ehhez azonban szorgalmas és következetes erőfeszítésekre van szükség.
NEVELJÉTEK GYERMEKEITEKET FOKRÓL FOKRA HALADVA
3 Jézus fokozatosan nevelte és képezte a tanítványait a jó hír prédikálóivá. Először is megmagyarázta nekik, hogy mi a céljuk (Máté 4:19). Azután magával vitte őket, amikor az embereknek prédikált, és amikor tanította a tömeget. Idővel azután kiküldte őket kettesével, hogy szélesebb körben prédikálják a jó hírt. Előtte azonban külön is ellátta őket utasításokkal (Máté 10:1—11:1; Luk 10:2). Néha velük együtt munkálkodott, s tovább képezte őket a szántóföldi szolgálatra.
4 Szülők! Jézus példája nyomán ti is képezzétek fokozatosan gyermekeiteket. Tanítsátok meg nekik, hogy miért prédikálunk, s magyarázzátok meg nekik a szolgálatunk különféle módjának és sajátosságának célját. Szakítsatok időt arra, hogy segítsetek nekik megérteni, mit jelentenek a különféle reagálások. Neveljétek őket arra, hogy céltudatosan végezzék a munkájukat, és segítsetek nekik elérni ezeket a célokat. Az idézetek felolvasása, a prédikálással kapcsolatos feljegyzések nyilvántartása olyan célok, amelyekkel el lehet kezdeni a gyakorlásukat. Később azután meg kell tanulniuk hatékony módon felkínálni a jó üzenetet és beszélgetést folytatni a házigazdákkal.
JÓ EREDMÉNYEK
5 Sok olyan hűséges testvér és testvérnő él közöttünk, akiket ifjúkoruktól arra neveltek a szüleik, hogy Krisztus tanítványai és a jó hír prédikálói legyenek. Ők nagyszerű példák számunkra. Mindenütt ott vannak a gyülekezetekben, hogy szolgáljanak, némelyek mint kisegítő úttörők és kinevezett szolgák. Mily hálásak azért, hogy kora ifjúságuktól fogva jól beléjük vésték a szántóföldi szolgálat fontosságát (Préd 11:9, 10; 12:1 [Károli: 12:1–3]).
6 Jehova népének gyülekezeteiben mindnyájunknak közös érdeke, hogy a jó hír prédikálóivá neveljük gyermekeinket. Amilyen mértékben a gyülekezetek többi tagjai is indíttatva érzik magukat, hogy önként segítsenek a szülőknek abban, hogy valamilyen formában képezzék a gyermekeiket a szántóföldi szolgálatra, a szülők elfogadhatják ezt a segítséget. Jehova Isten azonban a szülők kezébe tette a gyermekeik nevelésének felelősségét. Ezért hát, szülők, úgy neveljétek gyermekeiteket, hogy a jó hír prédikálói legyenek!