Tegyétek gyermekeiteket tanítványokká!
1 Jézus megparancsolta követőinek: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket . . ., megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Nincs ennél fontosabb munka. Arról van szó, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogyan ismerhetik meg Jehovát, és hogyan szerethetik és szolgálhatják őt teljes szívükből. A szülőkre még egy további feladat is hárul: tegyék a gyermekeiket is tanítványokká (Ef 6:4).
2 Sokféle dologból tevődik össze a gyermekek tanítvánnyá képzése. A legfontosabbak közé tartozik, hogy rendszeres családi tanulmányozást folytassunk velük minden héten. Amikor érdeklődő személlyel foglalkozunk, figyelembe vesszük az egyéniségét és mindazt, ami esetleg hátráltatná őt a szellemi növekedésben. Szólásra bírjuk és figyelmesen hallgatjuk a válaszát, amiből megtudhatjuk, hogy milyen fajta szellemi buzdításra van szüksége. A gondos szülők még inkább figyelmet fordítanak a gyermekeik gondolkodásmódjára és viselkedésére.
3 A szülők éberen figyeljék azokat a jeleket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a gyermekeiket magával ragadja ez a világ. Ha mi, felnőtt keresztények, kötelesek vagyunk ügyelni erre a minket fenyegető veszélyre, mennyivel inkább kötelesek vagyunk meggyőződni arról, hogy a gyermekeink érnek-e el szellemi előmenetelt. Amikor a gyermekek nem szólnak hozzá az összejöveteleken vagy egyszerűen csak a bekezdésből olvassák fel a választ, bizony szükségük van a szülői segítségre! A családi tanulmányozás alkalmával válasszatok ki számukra olyan bekezdéseket, amelyekhez hozzá tudnak szólni és a saját szavaikkal adhatnak választ a kérdésekre. A fő kérdések felhasználásával tanítsátok meg őket érvelni bibliai dolgokban. Véssétek jól a gyermekeitekbe Jehova jóságát és szeretetét, egyben azt is, hogy mindenben neki tartoznak számadással (Péld 1:7).
4 A gyermek minden nap találkozik új fogalmakkal az iskolában a tanórák alatt, és a tanulótársaival való kapcsolatában is. Nem minden ilyen gondolat építő jellegű. Tapasztalat hiányában a gyermekek elfogadhatnak hamis értékeket. A világ szelleme tehát fokozatosan kezdi lerombolni azt a szellemi alapot, amit a szülők megpróbáltak kiépíteni. A szülőknek nap mint nap szembe kell nézni azzal a feladattal, hogy kiderítsék, vajon mi plántálódott a gyermekeik elméjébe, és gyökerestől ki kell írtani azt, ami helytelen, hogy az Isten Szavában megtalálható egészséges igazságot ültessék a helyébe. Ez sok gondoskodást, állandó figyelmet követel meg a szülőktől, ha azok valóban tanítványokat akarnak képezni a gyermekeikből (2Kor 10:4; Ef 6:10–18; 1Pét 5:8).
5 Vajon rendszeresen ellátjátok-e őket szellemi fegyverzettel, amellyel ’a gonosz minden tüzes lövedékét képesek lesznek kioltani’? (Ef 6:16). Vajon megértik-e az alapvető vitapontokat, amelyekkel szembekerülnek: a keresztény semlegesség, a zászló tisztelgés, az ünnepek és az evolúció kérdését? Elég világosan látják-e ezeket, hogy logikusan meg tudják magyarázni a többieknek? Ahogy idősebbek lesznek, felkészítitek-e őket arra, hogy helyesen döntsenek társaság, kábítószerek és szexuális erkölcstelenség dolgában? Ez bizony nem könnyű dolog, de szorgos erőfeszítéssel sikerülni fog segíteni nekik, hogy az iskolaéveik során szellemi életükben is fejlődjenek (Fil 4:13).
6 Már kora ifjúságuktól kezdve tűzzetek ki eléjük teokratikus célokat: az általános úttörői pályát, a Béthel-szolgálatot vagy a misszionáriusi munkát. Buzdítsátok gyermekeiteket a kisegítő úttörő szolgálatra, amikor iskolai szünidőben otthon vannak. Mily boldog lehetett Hannah, amikor Jehova gazdag áldásaiban részesült, mivel elsőszülöttjét Jehova szolgálatára áldozta (1Sám 2:18–21). Ma is örülhetnek azok a teokratikus szülők, akiknek egy vagy több gyermekük szolgál hűségesen a teljes idejű munka valamelyik ágában. Ezek a szülők jól tudják, hogy ez a munka védelem a gyermekeik számára, egyúttal pedig Jehova nevének igazolására szolgál. Jehova gazdagon megáldja azokat, akik teljes szívből szolgálják (Péld 10:22). Mily bölcsek azok a szülők, akik arra buzdítják a gyermekeiket, hogy Jézus tanácsára hallgassanak és a Királyság-érdekeket tegyék az első helyre! (Máté 6:33).
7 A gyermeknevelés egyik legjobb módszere a személyes példamutatás. A megfelelő tettekkel nem támogatott szavak aligha lehetnek tartós hatással a gyermekekre. A szülők a fiatalok elsődleges példaképei. Amikor arra buzdítod gyermekedet, hogy első helyre tegye a Királyság-érdekeket, ha helyes indítékból akar cselekedni, akkor a tetteiddel kell ezt visszatükröznöd. Ha arra ösztökéled, hogy úttörő legyen, akkor neked, a szülőnek is komolyan kell venned a szántóföldi szolgálatot, s megtenni minden ésszerű erőfeszítést, lehetőleg kisegítő úttörő szolgálatot vállalva időről időre. Nem létezhet kétféle irányadó mérték sem viselkedésben sem beszédben: egy a Királyság-terem, egy pedig a családi otthon számára!
8 Komolyan kell venni a családi tanulmányozást is, és sohasem szabad megengedni, hogy amolyan kihagyásos alapon menjen végbe, és csak akkor kerüljön sor a közös tanulásra, ha éppen semmi más dolgotok nem akad. Azok a szülők, akik komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy jó példát mutassanak és tanítványokat képezzenek a gyermekeikből, nagy örömben részesülnek, amikor azt látják majd, hogy a gyermekek a Jehova szervezete iránti szeretetben is egyre növekednek.
9 Ezekben az utolsó napokban valóságos próbát jelent a szülők számára, hogy gyermekeiket az igazságban neveljék fel. Igen, ezek valóban „nehezen elviselhető válságos idők” (2Tim 3:1–5). Mi tudjuk, hogy a világ megpróbálja a maga mintájára alakítani a gyermekeinket. Azt is tudjuk, hogy Jehova elveti azokat, akik a világhoz igazodnak (Róma 1:28–32). Létkérdés tehát, hogy erőteljesen igyekezzünk tanítványokká tenni a gyermekeinket, ahogyan megpróbálunk más embereket is hozzásegíteni ahhoz, hogy megragadják „a jelenlegi és az eljövendő élet” jutalmát! (1Tim 4:8b).