Miért nem fog fennmaradni a kereszténység?

„Nézd! Éppen Jehova szavát vetették el, és miféle bölcsességük van? . . . a prófétától a papig, mindegyik hamisan cselekszik.” — Jer 8:9, 10.

1. Miért nem meglepő, hogy Jeruzsálem csalódást okoz mint béke-tényező?

A MAI Jeruzsálem, a világ három legnagyobb vallásától annyira dicsért város, ma újra világszerepet játszik. Vajon ismét a Békefejedelem városának bizonyul? Vajon lényeges tényezőnek mutatkozik a világbéke megteremtésében? Ebben a vonatkozásban csalódást okoz majd mindazoknak, akik nagy vallási jelentőséget tulajdonítanak neki. Ez ne legyen meglepő számunkra, hisz még az ókori Jeruzsálem is kudarcot vallott annál az Istennél, akinek dicsőséges temploma megkoronázta a Mória hegy csúcsát, Jeruzsálem híres magaslatainak egyikét.

2. a) Mitől eshetünk el, ha a kereszténység szóvivőire hallgatunk? b) Kiket támasztott Jehova, hogy figyelmeztesse a kereszténységet?

² Mi ne tartozzunk azok közé, akik ma olyan életpályát követnek, amely elkerülhetetlen csalódáshoz vezet. A kereszténység, amely nagy reményeket fűz a modern Jeruzsálemhez, hosszú időn át hangadó volt vallási és politikai ügyekben. A tekintélye ellenére, könnyen elveszíthetjük az oly hőn óhajtott örök életet, ha arra hallgatunk, amit a szószólói mondanak az emberi történelemnek ebben a legválságosabb időszakában. Isten csalhatatlan Igéje szerint — amely Istenről a kereszténység azt állítja, hogy őt imádja — ez a Krisztus hamis követőiből álló rendszer kárhozatra van ítélve, akárcsak az ókori Jeruzsálem Jeremiás próféta napjaiban. (Jer 6:1–8) Az Istennek teljesen átadott olyan személyek által, amilyen Jeremiás is volt, a kereszténység jogos figyelmeztetésben részesült a rá váró biztos pusztulást illetően. Igen, amiként Jeruzsálem végnapjaiban, Jeremiás idejében Jehova Isten felhozta felkent tanúit, hogy modernkori Jeremiás-osztályt alkossanak. (2Krón 36:15, 16) Jehova rendszeresen elküldte ezeket a keresztény tanúit a kereszténység egyháztagjaihoz, mintha „naponta korán felkelt (volna) és kiküldte őket”. (Jer 7:25, 13) De mindhiába!

3. Az ilyen figyelmeztetésre való reagálás melyik mintáját követték a kereszténység „prófétái” és „papjai”?

³ A kereszténység „prófétái” és „papjai” megtagadták, hogy hallgassanak rájuk. Nem szeretik, ha zavarják a „nyájukat”. Ezért hamis megnyugtatással ámítgatják őket, s ezzel meghazudtolják Isten jövendöléseit. Úgy van ez, mint Jeremiás napjaiban. Úgy van, mint Krisztus apostolainak idejében. (Jer 5:20, 21; Máté 13:13–15; Csel 28:25–27) Vajon mi is azokhoz a félrevezetett emberekhez akarunk hasonlítani és figyelmen kívül hagyni a figyelmeztetést? Nem!

A VALLÁS VARÁZSEREJÉBE VETETT HELYTELEN BIZODALOM

4, 5. a) Milyenfajta szervezetben bíznak ma a kereszténység néptömegei? b) Hogyan írja le Jeremiás azokat, akik hasonló hibába estek az ő idejében?

⁴ Milliók helyezik ma bizodalmukat pusztulásra ítélt vallási szervezetekbe. A kereszténység papsága erre buzdítja az egyháztagokat. Jeruzsálem és Júda földjének lakosai hasonló hibába estek Jeremiás napjaiban. Nem szeretnénk őket utánozni. Jehova azt parancsolta Jeremiásnak, hogy álljon ki a jeruzsálemi templom kapujához és nyilvánosan hirdesse az oda bemenőknek:

⁵ „,Ne bízzatok a megtévesztő szavakban, modván: „Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!” . . . Hamis szavakba helyezitek itt a bizodalmatokat egyáltalán semmi hasznotok nem lesz belőle. Lehet-e lopni, gyilkolni és házasságtörést elkövetni, hamisan esküdni és füstáldozatot mutatni be Baálnak és más istenek után járni, akiket nem ismertetek, és eljönni és megállni előttem ebben a házban, amelyet nevemről neveztek el és azt mondani: „Biztosan megszabadulunk”, mindezeknek az utálatos dolgoknak az elkövetése ellenére? Vajon ez a ház, amelyet nevemről neveztek el, egyszerűen rablók barlangjává lett a szemetekben? Íme, én is láttam ezt’ — ez Jehova kijelentése.” — Jer 7:4–11.

6. Milyen eljárása alkalmával használta jézus Jeremiás szóképeit a jeruzsálemi templommal kapcsolatosan?

⁶ Jeremiás nem kapott felhatalmazást, hogy megtisztítsa a templomot az összes gyalázatos dolgoktól, melyeket azok vittek be a oda, akik Jehova imádatát pogány bálványimádattal egyesítették. (Jer 7:30, 31) De több mint 630 évvel annak a templomnak az elpusztítása után Jézus Krisztus, mint az Isten Fia, két alkalommal is megtisztította az újjáépített jeruzsálemi templomot. Amikor ezt tette, Jeremiás szóképeit használta. Ezt olvassuk: „Jézus bement a templomba és kidobta onnan azokat, akik a templomban eladtak és vettek, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok pultjait. És ezt mondta nekik: ,Meg van írva: „Az én házamat imádat házának nevezik”, de ti rablók barlangjává teszitek azt.’” (Máté 21:12, 13; lásd még a János 2:15, 16-ot!) Ez a beszennyezett, meggyalázott templom i. sz. 77-ben elpusztult.

7. a) A kereszténység vallásoskodói azzal egyidőben, hogy folytatják imádatukat, mivé változtatják át vallási szervezetüket? b) Minek nevezik Jézust és ő viszont minek nevezi őket?

⁷ Különösen i. sz. 1919. óta hívja fel a modernkori Jeremiás osztály a világ figyelmét a kereszténység romlott állapotára. Mialatt az egyháztagok folytatják imádatuk gyakorlását a dolgok ezen állítólagos keresztény rendszerében, közben „lopnak, gyilkolnak és házasságtörést követnek el és hamisan esküsznek”. Vallásos áldozatokat mutatnak be más isteneknek (Baáloknak, Uraknak) az Úr Jézus Krisztus áldozatának kiegészítéseként. Anyagias módon átváltoztatják vallási intézményüket „rablók barlangjává”. (Jer 7:9–11) Mindezen dolgok ellenére, melyek utálatosak Jehova előtt, a kereszténység vallásoskodói ajkukkal szolgálják Jézus Krisztust és „Úr”-nak nevezik őt. Azt gondolják, hogy ha ezt teszik minden rendben van, s imádatuk elfogadható Isten és Krisztus előtt. De Jézus Krisztus meglepi majd őket, amikor „törvénytelenség cselekvői”-nek nevezi majd mindnyájukat, mivel nem cselekszik az Atyja akaratát. — Máté 7:21–23.

8. Miért gondolják a kereszténység vallástagjai, hogy vallási intézményüknek varázserejű élete van?

⁸ Miként az izraeliták, akik felé Jeremiás Jehova üzenetét közvetítette, a kereszténység vallástagjai is úgy tekintenek „templom”-ukra, amelyet Krisztusról neveztek el, mintha az varázserővel bírna az Isten kezétől jövő csapások ellen. A dolgok névleges keresztény szervezetére hivatkoznak és ezt mondják: „Az Jehova temploma!” (Jer 7:4) A római katolikus egyház apostoli utódlásúnak állítja magát, s hogy ez visszavezethető Krisztus tizenkét apostoláig. A Nagy-Britanniai Anglikán Egyház hasonlóképpen jár el „püspökeivel” (főpapjaival) kapcsolatban. A Keleti Ortodox Egyház is egy képzeletbeli töretlen utódlásra építi fel püspökei eredetét, akiknek vonalát a tizenkét apostolig vezeti vissza, azt állítva, hogy azoknak voltak apostoli utódaik. A római pápaság fenntartja, hogy Péterre épült fel, mint „kősziklára” és ezért „a pokol kapui” nem győzedelmeskedhetnek felette. (Máté 16:18, 19, Káldi kat. fordítás; lásd a lábjegyzetet is!) A dolgok ezen állítólagos folyamatossága miatt Krisztustól napjainkig úgy vélik, hogy a kereszténységnek varázslatos élete van, amely mentes a pusztulástól.

9, 10. a) Milyen kérdés merül fel az olyan imádókkal kapcsolatban, akik a kereszténység ,varázserejű életében’ bíznak? b) Mire utasította Jehova Jeremiást, hogy mondja el a zsidókról, akik a templomukban bíztak?

⁹ Mindazonáltal, ha valaki a kereszténység „varázslatos életé”-ben bízik, vajon biztosítékot kap-e arra, hogy megmenekül vele együtt a csapásoktól és a pusztulástól? Pál apostol figyelmeztet minket, hogy az „utolsó napokban” az embereknél megtalálható „az isteni önátadás valamilyen formája, de annak erejére nézve hamisnak bizonyulnak”, és hozzáteszi: „ezeket pedig kerüld”. (2Tim 3:1–5) Ezért tehát, ha valaki külső formalitások, ceremóniák közepette belép egy házba vagy intézménybe, amely állítólag Istennek van felajánlva, de ugyanakkor hamis imádat és világiasság szennyezi be, vajon biztosítva van-e az illető Isten jogos nemtetszésének a kifejezése ellen? Nos, mit parancsolt meg Jehova Jeremiásnak, hogy mondja el azoknak az izraelitáknak, akik a „templomuk”-ban bíztak? Hallgassuk meg:

¹⁰ „,Menjetek most az én helyemre, mely Silóban volt [mintegy 32 kilométer távolságra északra Jeruzsálemtől], ahol előbb a nevem lakozott és lássátok, mit tettem vele, népem, Izrael gonoszsága miatt. És most, mivel tovább cselekedtétek mindezeket a dolgokat — ez Jehova kijelentése —, és én állandóan beszéltem hozzátok, felkelve kora reggel, de ti nem hallgattatok rám, folyton hívtalak, de ti nem válaszoltatok, ugyanúgy cselekszem a házzal is, amelyet a nevemről neveznek, és amelyben bíztatok, s amely helyet nektek és az ősatyáitoknak adtam, miként Silóval cselekedtem. És kivetlek titeket orcám elől, miként összes testvéreiteket kivetettem, Efraim összes leszármazottait.’” — Jer 7:12–15.

11. Mi történt Silóval Sámuel idejében, ami megütközést keltett az izraeliták vallásos érzékenységében?

¹¹ Ami Silóval történt az ifjú Sámuel próféta napjaiban, megütközést keltett az izraeliták vallási érzékenységében. Ők bíztak a szent szövetségládában, hogy az megóvja őket a filiszteusok kezétől való vereségtől. Ezért kivették azt a Silóban levő szent hajlékból és törvényszegő papok, Éli főpap fiai, magukkal vitték a csatába. Ámde a szövetségláda nem védte meg őket attól, hogy elszenvedjék Jehova törvénye megszegésének a következményeit. Sajnos, a szövetségláda a pogány filiszteusok kezére került, Éli papi fiait, Hofnit és Fineást megölték, és halálhírük hallatára az elhízott főpap, Éli hanyatt vágódott, nyakát törte és meghalt. A filiszteusok folytatták az izraeliták elnyomását s a szövetségláda, Jehova jelenlétének szimbóluma, soha többé nem került vissza helyére, a Silóban levő szent hajlékba, noha a csapással sújtott bálványimádó filiszteusok visszaküldték. — 1Sám 3:1-től 7:2-ig.

12. Hogyan bánt Jehova Jeruzsálemmel és Júda földjével úgy, amiként az egykor kegyben részesített Silóval bánt?

¹² Jehova Jeremiás által figyelmeztetést közölt, hogy ugyanúgy cselekszik Jeruzsálemmel is, miként az egykor kegyben részesített Silóval. Ezért megengedte, hogy a babiloniaiak elpusztítsák Jeruzsálemet i. e. 607-ben. Még a templom, amelyet Salamon király épített, és ahol a szövetségládát őrizték, még az is elpusztult. A szövetségládáról egyetlen feljegyzés sem beszél és ma sem tudjuk hol van a lelőhelye. A Silóra szakadt szerencsétlenség után a filiszteusok megengedték, hogy az izraeliták ott maradjanak. De amikor a babiloniaiak elpusztították Jeruzsálemet és templomát, a túlélő zsidók nagyrészét fogságba vitték a távoli Babilonba. A hátrahagyott kevésszámú zsidó végül is elhagyta a rémület földjét és Egyiptomba menekült. Ezért Júda egész földje lakosok nélkül maradt. Így vetette el Jehova az orcája elől a szövetségszegő zsidókat!

13. Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a rossz helyre helyezett bizodalomból?

¹³ Vonjuk hát le ma ebből a tanulságot! Ne bízzunk abban, amit a kereszténység papsága vallási varázserőnek gondol, s amelyről azt hiszi, hogy megmenti a kereszténységet a pusztulástól. A rövidesen reászakadó „nagy nyomorúság” rosszabb lesz annál, ami Jeruzsálemre és templomára szakadt 37 évvel azután, hogy Jézus megtisztította azt, amit az emberek „rablók puszta barlangjává” tettek, a beszennyezett jeruzsálemi templomot. — Máté 24:1, 2, 21, 22.

A VALLÁSI TISZTASÁGTÓL A BESZENNYEZÉSIG

14. Miért nem imádkozhatunk Istenhez a kereszténység megmentése érdekében?

¹⁴ Azok közül, akik igazán szeretik a Biblia Istenét, senki sem imádkozik azért, hogy ilyen szokatlan dolog sohase történjék meg a kereszténységgel. Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy ne imádkozzon Jeruzsálemért és beszennyezett templomáért, hogy azok elkerüljék igazságos és jogos haragjának végrehajtását. Jeruzsálem modernkori ellenképe, a kereszténység javíthatatlannak bizonyult. A sok-sok év alatt, amely alatt Jehova kiküldte keresztény tanúit a kereszténység tagjaihoz, hogy figyelmeztessék az embereket, a kereszténység kitartott a rosszban, amire nincs bűnbocsánat. — Jer 7:18–26; 5:7–9.

15, 16. a) Milyenfajta viselkedés miatt nem szolgál rá a kereszténység a könyörületre? b) Ezt szemléltetve, mit mond Jehova a Jeremiás 7:30, 31-ben?

¹⁵ Mi nem sajnálhatjuk a kereszténységet azért, hogy a pusztulása oly sok emberi életet érint. Magatartása, eljárásmódja nagy gyalázatot hozott Istenre. Miért ne Istenre gondolnánk elsősorban? Ő fontosabb, mint az összes emberi teremtmények. Gondold csak el, hogy a kereszténység — a sok százmillió egyháztagjával — hogyan hozott szégyent Isten nevére és hogyan üldözte Isten hű tanúit, akik hirdették a figyelmeztetését és életmentő tanácsait. Vajon több könyörületet érezzünk-e a tanáccsal nem törődő, engedetlen emberek iránt, mint a Legfelségesebb Isten neve iránt? Igaz, az ő pusztulásuk a kereszténységgel igen sajnálatos dolog, de a jelenlegi szégyentelen vallásos viselkedésük nem kevésbé sajnálatos. Ennek szemléltetésére Jehova ezt mondja:

¹⁶ „,Júda fiai azt cselekedték, ami rossz az én szememben — ez Jehova kijelentése —. Utálatos dolgaikat bevitték a házba, amelyet nevemről neveztek, hogy bemocskolják azt. Megépítették Tófet magaslatait a Hinnom fiainak völgyében, hogy megégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit nem parancsoltam meg, és ami fel sem merült a szívemben.’” — Jer 7:30, 31; jegyezd meg a 3Mózes 18:21 és 20:2–5-öt is!

17. a) Milyen kérdés merül fel az emberáldozatok iránti és az őket bemutató szülők iránti sajnálkozás tekintetében? b) Kitől ered az ilyen emberáldozatok ötlete?

¹⁷ Ezért, amikor könyörületről van szó, ki iránt legyünk több könyörülettel? Vajon a bálványimádó szülők iránt, akiknek majd számot kell adniuk Jehova előtt? Vagy a visítozó fiak és leányok iránt, akiket emberi áldozatként áldoztak fel a hamis istennek, Molochnak (ami Királyt jelent) egy magas oltáron, a Tófetnél a Hinnom fiainak völgyében? (Jer 32:35) Hogyan tudták összeegyeztetni ezek a kegyetlen szülők az ördögi bálványisten, Moloch ilyen imádatát a völgytől északra fekvő szent templomban folyó imádattal? Nem Jehova parancsára áldoztak fel így élő embereket a hamis istennek. Az ilyen emberi áldozatok ötlete az akkori vallásos hitehagyók szívében merült fel, és sohasem Jehova Isten szívében. Mit érdemelnek azok az emberek, akik megpróbálják egybeolvasztani az ilyen imádatot Jehova imádatával?

18. Hogyan hasonlíthatók össze számszerűség tekintetében ezek az ókori áldozatok azokkal, amelyeket a kereszténység mutatott be nem egészen egy évszázad alatt?

¹⁸ A gyermekek feláldozása abban az időben a hitehagyó „Júda fiai” részéről jelentéktelenné törpül, ha azoknak az emberáldozatoknak a számához viszonyítjuk, akiket a kereszténység mutatott be nem keresztény isteneknek az évszázadok folyamán. Jóllehet a kereszténység azt állítja magáról, hogy a Békefejedelem látható királysága, megszámlálhatatlan fiat és leányt áldozott fel a háború istenének, a saját Molochjának vagy „Királyának”. Most, nem egészen egy évszázad alatt sok millió ifjú egyháztagjának, a legjobbaknak az életét áldozta fel az emberi történelem két legvéresebb háborújában, és számos kisebb háborúban. A kereszténység ezt káromló módon keresztényiségnek, vagy Krisztus követésének nevezi. Ezeket az áldozatokat „a legnagyobb áldozat”-nak tartja, amely a feláldozottak számára azonnali útlevelet biztosít Krisztus jelenlétébe, fel a mennybe!

A JEHOVA ISTENNEK TETSZŐ ÁLDOZATOK

19. Nos, tehát mit jelent a keresztény számára a testét bemutatni Istennek mint „élő, szent áldozatot”?

¹⁹ Jehova Isten nem ilyenfajta áldozatokat ajánl Fia, Jézus Krisztus követőinek. Ehelyett a Róma 12:1, 2-ben Pál apostolt ezeknek a szavaknak a megírására ihlette: „Az Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, hogy mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatul Istennek, mint szent szolgálatot értelmi képességetekkel együtt. És ne szabjátok többé magatokat a dolgoknak ehhez a rendszeréhez, hanem változzatok át elmétek átalakítása által, hogy meggyőződjetek Istennek jó, elfogadható és tökéletes akaratáról.” A keresztény testének „élő, szent áldozat”-ként való bemutatása nem jelenti azt, hogy öngyilkos lesz, vagy valamilyen valláspap megöli őt és bemutatja egy oltáron. Inkább azt jelenti, hogy a keresztény önfeláldozó életet él az Isten szolgálata érdekében, és nem teszi meg magát mártírnak látványosság céljából.

20. Milyen áldozatokat mutathat be Istennek egy élő keresztény, aki „Isten előtt elfogadható” módon él?

²⁰ Ha az igaz keresztény továbbra is „Isten előtt elfogadható” módon él, képes felajánlani Istennek a Zsidók 13:15, 16-ban említett áldozatokat: „őáltala [Krisztus, Isten Főpapja által] mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, vagyis az ő nevéről nyilvános vallást tevő ajkak gyümölcsét. Azonkívül a jó cselekedetekről és az adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.”

21. Mit helyezett Jehova az állatáldozatok bemutatása elé a választott népénél, s ezért mit mondjunk az emberáldozatokról?

²¹ Az itt leírt áldozatok nem engedik meg, hogy Jehova imádatát emberi vagy állati áldozatok bemutatásával keverjük össze e világ hamis istenei számára. (És 42:8) Az elsődleges dolog, amit Isten megkövetel a népétől: az engedelmesség; engedelmességünk ,Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata’ iránt. Amikor Jehova megszabadította választott népét Egyiptom halálos elnyomása alól, nem az állatáldozatokat rendelte el nekik elsőként, mint legfontosabb dolgot: „Mert ezt parancsoltam meg nekik, mondván: ,Engedelmeskedjetek a szavamnak és én Istenetek leszek, ti pedig népem lesztek; és mind azon az úton kell járnotok, amelyet én parancsolok nektek, hogy jól legyen dolgotok.’” (Jer 7:22, 23; 1Sám 15:22) Ha tehát Jehova nem követelt meg állati áldozatokat választott népétől, még kevésbé követelt meg tőlük emberi áldozatokat. Az emberi áldozatok gondolata, mint amilyeneket Baálnak vagy Molochnak mutattak be, „nem az [ő] szívében merült fel”. — Jer 7:31.

22, 23. a) Azzal, hogy a kereszténység emberi vér kiontásával írta be nevét a történelem lapjaira, milyen — Istennek tetsző — áldozatok bemutatását mulasztotta el? b) Mi kellett hogy történjen az ókori előképével, ami megmutatja, hogy ő sem maradhat büntetés nélkül?

²² A kereszténység, noha emberi vér kiontása által írta fel nevét a történelem véres lapjaira, nem mutatott be Istennek tetsző áldozatokat. Hiányzott nála a Biblia Istene iránti engedelmesség. (Mik 6:6–8) Mind a mai napig nem bánta meg engedetlen eljárását és nem mutatta be Istennek a megfelelő áldozatot: „Az áldozatok Istennek: a megtört szellem; a megtört és összezúzott szívet, ó Isten, nem fogod megvetni.” (Zsolt 51:19) Vajon megérdemli a kereszténység, hogy büntetlenül maradjon? Vajon büntetés nélkül marad-e? Ókori előképe, Jeruzsálem, megérdemelt büntetést kapott, amint Jehova megmondta:

²³ „,Ezért íme, jönnek napok — ez Jehova kijelentése —, amikor nem mondják többé, hogy ez Tófet és Hinnom fiainak völgye, hanem az öldöklés völgye; és úgy temetnek Tófetben, hogy nem lesz elegendő hely. És ennek a népnek a holttestei eledellé kell hogy váljanak az ég repülő teremtményei és a föld állatai számára anélkül, hogy valaki megrettentené őket. És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az ujjongás hangját és az örvendezés hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját; mert az ország semmi más nem lesz, csak egy elpusztított hely.’” — Jer 7:32–34; 19:6–9.

24. Hogyan történt meg az ünnepélyes jövendölés előképi beteljesedése?

²⁴ Ennek az ünnepélyes jövendölésnek a beteljesedése nem következett be Jósiás király uralkodása alatt, aki összezúzta a bálványokat és megszentségtelenítette a Moloch és más démonistenek imádatára felavatott helyeket. (2Kir 23:3–20) Tófetnek és Hinnom fiai völgyének az öldöklés völgyévé történt átváltozása azonban bekövetkezett, amikor a völgy júdeai holttestekkel volt teleszórva, és nem voltak sírok, hogy távoltartsák a madarakat és vadállatokat a holttestek felfalásától. Ez i. e. 607-ben következett be, amikor a sokáig ostromolt Jeruzsálem a babiloniaiak kezére került és a nyomorult túlélőket száműzetésbe hurcolták, a várost pedig pusztasággá tették. Jeruzsálem és Júda 70 évig maradt pusztán. — 2Krón 36:17–21.

25. A fentiek alapján Jeremiás melyik jövendölésének a beteljesedését nem kerülheti el a kereszténység?

²⁵ A vérbűnnel terhelt mai kereszténység, pogány szokásaival, ember alkotta hagyományaival, valamint a pogány filozófiákból és bibliai tanításokból álló keverékével együtt nem jár jobban, mint ókori előképe. Nem kerüli el Jehova jövendölésének a beteljesedését: „Egy hatalmas vihar támad majd a föld legtávolabbi részeiből. És a Jehova által levágottak biztosan ott lesznek azon a napon a föld egyik végétől egészen a föld másik végéig. Nem siratják meg őket, sem össze nem gyűjtik, sem el nem temetik őket. Olyanokká lesznek a föld színén, mint a trágya.” (Jer 25:32, 33) Nem! A kereszténység nem fogja túlélni az eljövendő „nagy nyomorúság”-ot. (Máté 24:1, 2, 21, 22) Sőt mi több, a hamis vallás világbirodalmának többi része is szorosan követni fogja öt a pusztulásba!

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Jeremiás bibliai jövendölése az élet útját mutatja meg azoknak, akik szeretik az igazságosságot, De leírja Jehova Isten ítélet-végrehajtását is a hamis valláson és a nemzeteken, melyek ellenszegülnek akaratának. Itt az óra! Időszerű tehát, hogy „Az Őrtorony” ebben a számában és a következőkben megmagyarázza Jeremiás jövendölésének modernkori beteljesedését.

Azt mondogatják „Béke”, amikor egyáltalán nincs béke

1. Melyik oldalon áll a mai Jeremiás osztály a „Béke!” hirdetők tekintetében, amikor nincs béke?

JEREMIÁS próféta nem tartozott azok közé a kortársai közé, akik azt mondogatták „Béke!”, amikor egyáltalán nem volt béke. Hasonlóképpen, a mai Jeremiás osztály sincs ott a kereszténység szószólói közt, akik utánozzák a Jeremiás korában kitartóan ezt kiáltozókat: „Béke!” Végül is ki bizonyul majd igazmondónak: azok a „Béke!”-hirdetők, vagy akiket „vészmadarak”-nak neveznek?

2, 3. a) Hova kénytelenek tekinteni az emberek mint a szilárd, tartós béke forrására? b) Mit kellett mondania még Jeremiásnak annak szemléltetése végett, hogy a béke ilyen forrása teljesen reménytelen?

² A világi ügyek békés kimenetele végett az emberek kényszerítve érzik magukat, hogy természetfölötti segítségre számítsanak. De nem az ókori Jeremiás próféta Istenéhez fordulnak mint a szilárd, tartós béke Forrásához. A béke természetfölötti erői, amelyekhez ők fordulnak, hamisnak bizonyulnak, abszolút képtelennek minden segítségre! Az ihletett Jeremiásnak arról az időről — amikor a királyok, fejedelmek, papok, próféták és az érdekelt lakosság megalapozatlan béke-álmai meghiúsulnak, s a hamis béke-isteneik csődöt mondanak mindnyájunk figyelmeztetésére ezt kellett mondania:

³ „,Abban az időben [amint azt a Jeremiás 7:32–34-ben a jövendölés mondja] — ez Jehova kijelentése — emberek [a babiloni hódítók] előhozzák majd sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, papjainak csontjait, prófétáinak csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait. És szétszórják a nap előtt, a hold előtt és az egek [csillag-] seregei előtt, amelyeket szerettek [mint az imádat tárgyait], és amelyeknek szolgáltak, és amelyek után jártak, és amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem gyűjtik egybe azokat [a csontokat], sem el nem temetik. Olyanná lesznek a föld felszínén, mint a trágya.” — Jer 8:1, 2.a

4. Mit nyilvánít ki a hamis isteneket imádók sírjainak a meggyalázása, és minek az élvezésére nem szolgáltak rá?

⁴ Ó igen, az égitestek, amelyek oly sokat ígérően sugároztak le Jeruzsálem és Júda földjének lakosaira, oly tehetetlenül tekintenek majd le akkor, a nyomorúságos időben, amikor eldől a kérdés: Ki az igazság Istene? Azon kiemelkedő vallási és politikai személyiségek sírjainak a meggyalázása megmutatja, milyen megvetést éreznek azok iránt, akik hamis isteneket imádtak Jehova Tízparancsának a megszegésével. Még azt a békét is megbolygatják, amellyel a halálban aludtak. (Jób 3:13–19) Jehova szemében a hamis istenek odaadó imádói nem nyerik el a védelmet nyújtó szentség vagy tisztaság állapotát, különösen akkor nem, amikor azt állítják, hogy keresztényi viszonyban vannak a Biblia Istenével és ugyanakkor megszegik világosan kijelentett parancsait. (2Móz 20:1–6; 1Ján 5:21; 2Kor 6:16) Nem szolgálnak rá arra, hogy élvezzék a halottaknak járó tiszteletet!

5. Hogyan tapasztalják majd Jehova tanúinak üldözői, hogy Jehovával kapcsolatos gúnyolódásaik a saját isteneikre vonatkoznak?

⁵ Eljön hát a számonkérés ideje mindazok számára, akik üldözték Jehova keresztény tanúit és kihívó szavakkal gúnyolták őket: ,Hol van a ti Jehova Istenetek? Most jöjjön hát és szabadítson meg titeket!’ (Zsolt 22:8, 9) A közelgő „nagy nyomorúság”-ban, amelyben a kereszténység elmerül, az üldözők, akik cselekedeteikkel el akarták nyerni a kereszténység tetszését, megtudják, hogy vajon a hamis isteneik képesek-e segíteni rajtuk. Akkor megtudják, hogy isteneik nem képesek megmenteni őket annak az Istennek az ítéletétől, akit kigúnyoltak.

6, 7. a) Mit kívántak volna szívesebben a babiloni száműzöttek és miért? b) Annak ellenére, hogy Jehova a kereszténységet is felszólította: térjenek vissza hozzá, hogyan hasonlított a válasz a Jeremiás napjaiban adott válaszhoz?

⁶ Jeremiás idejében voltak, akik túlélték Jeruzsálem pusztulását. Mi történt velük? Száműzetésbe kellett menniük Babilon földjére. Ott „szívesebben választották volna a halált, mint az életet”, amennyiben rajtuk múlott volna. (Jer 8:3) Noha Jehova felhívta a szövetségszegő izraelitákat, hogy térjenek vissza a vele való békés viszonyba, ők mégis e világ „népszerű útját” választották i. e. 607-ig. Így nem rakták le a biztos alapjait a Jehova áldásától kísért békés jövőnek. A modern korban a kereszténység szintén a népszerű utat választotta. I. sz. 1919-től sok évtizeden át, a Jehova felkent tanúiból álló Jeremiás osztály ismertette azt az utat, amely visszavezet a Biblia Istenével való békés viszonyba. De a kereszténység egyháztagjainak többsége visszautasította, hogy hallgasson rájuk. Úgy volt, ahogy Jeremiás mondta:

⁷ „Miért van az, hogy ez a nép, Jeruzsálem tartós hűtlenséggel hűtlen? A csalást ragadták magukhoz; s elutasították, hogy visszatérjenek. . . . Egyetlen ember sem akadt, aki megbánta volna gonoszságát, mondván: ,Mit tettem?’ Mindegyik a népszerű útra tér vissza.” — Jer 8:4–6.

8. Az ítélőképesség milyen hiánya okozta a bajt annak idején, és így van-e ez ma is?

⁸ Mi volt a baj akkor, Jeremiás idejében, mialatt Jehova szemlét tartott szövetséges népe felett? S mi a baj ma, a kereszténység tagjainál? Az volt és ma is az a baj, hogy nem használták fel és ma sem használják fel megkülönböztető képességüket, amellyel még azok a költöző madarak is rendelkeznek, melyek képesek felismerni a tavasz érkezésének idejét. Az északi madarak, amelyek a melegebb déli vidéken keresnek menedéket az északi tél ellen, mint amilyen Palesztinában is van, hamarosan visszatérnek fészkelő és költőhelyükre ott északon. „De ami népemet illeti”, mondja az ellentétet kiemelve Jehova, „ők nem ismerték meg Jehova ítéletét”. (Jer 8:7) Ugyanígy volt Jézus és az apostolainak idejében, mielőtt a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben. (Máté 16:2–4; Luk 19:44) S bizonyítottan ez a helyzet ma is a kereszténységgel, a Jeremiás osztály napjaiban.

A BETEGSÉGBŐL NEM GYÓGYULTAK KI

9, 10. a) Milyen alapon állítja magát bölcsnek és a törvényben jártasnak a kereszténység papsága? b) Állításuk megcáfolására, milyen jövendölést adott nekünk Jehova az eljárásmódjuk következményeivel kapcsolatban?

⁹ A kereszténység papsága bölcsnek állítja magát, de nem annak tulajdonítja ezt, hogy rendelkezik a Bibliával, hanem annak, hogy teológiai szemináriumi kiképzésben részesült. Hangsúlyozzák, hogy ismerik a Biblia Istenének törvényét és tudják, hogyan kell értelmezni és alkalmazni azt. Ámde a Biblia Istene másként vélekedik. A közeli jövőbe tekint, amikor szembe kell majd nézniük a kereszténység ügyeivel kapcsolatos eljárásaik következményeivel. Ezt előre látva mondja Jehova:

¹⁰ „Miként mondhatjátok: ,Mi bölcsek vagyunk és Jehova törvénye velünk van?’ A titkárok csaló íróeszköze most [a végső szerencsétlenség kitörésekor] valóban merő hazugságon munkálkodik. A bölcsek megszégyenültek. Rettegés jött rájuk és megfogatnak. Nézd! Még Jehova szavát is elvetették, milyen bölcsességük van hát? Ezért [az ellenséges haderők elözönlésekor] feleségüket más férfiaknak adom, szántóföldjüket azoknak, akik birtokba veszik; hisz a legkisebbtől a legnagyobbig, mindegyik jogtalan nyereséget szerez, a prófétától a papig mindegyik hamisan cselekszik.” — Jer 8:8–10.

11, 12. a) Hogyan ,munkálkodott merő hazugságon’ a kereszténység ,titkárainak íróeszköze’? b) A Jeremiás 8:9 szerint mi az oka annak, hogy a kereszténység íróinak tolla hamis dolgokat közöl?

¹¹ A modernkori kereszténységben a „titkárok íróeszköze” nemsokára hamis tollnak fog bizonyulni, mivel az ellenkezőjét írja annak, amit Jehova megjövendölt. Nem az igazságot írta le. Következésképpen ebben a „végidőben”, amikor oly sok mindent írtak össze a kereszténység nevében, a vallásos toll vagy „íróeszköz” bizonyára „merő hazugságon munkálkodott”. (Dán 12:9) Miért történt ez így?

¹² „Nézd!” mondja Jehova a Jeremiás 8:9-ben, „[Ezek a bölcsnek tartott férfiak] még Jehova szavát is elvetették, milyen bölcsességük van hát?” Ó igen, a kereszténység papsága idézhet a Bibliából egy adott szöveget, de a prédikációjában, amelyet utána elmond, eltér attól, amit a Biblia mond. A papok ember alkotta hagyományokat tanítanak, amelyek érvénytelenné és hatástalanná teszik Isten írott Szavát. Politikáról vagy népszerű társadalmi reformokról beszélnek. Isteni „bölcsesség”-et tulajdonítanak maguknak, de a görög filozófiát és „e világ bölcsességét” a Biblia fölébe helyezik azzal, amit az az emberi lélekről, a halottak állapotáról, Isten személyiségéről és a többiről mond. (1Kor 3:19) Szépen besétálnak a csapdába. Végül „megfogják” őket a saját világi bölcsességükkel való mesterkedésük csődjével. Megszégyenülnek és megrettentő következmények hatása alá kerülnek.

13. Ki a felelős nagymértékben azért, hogy a kereszténység egyháztagjai „igazságtalan nyereség”-et szereznek a legkisebbtől a legnagyobbig? És hogyan történik ez?

¹³ A papság arra buzdította a „nyáját”, hogy világi törekvéseket kövessen, ami hírnevet és anyagi jutalmat ígér. A papok a gazdagoknak kedveztek a szegények rovására. Vallási szolgálataikért pénzbeli ellenszolgáltatást kértek. Ilyen példamutatás mellett nagyban felelősek azért, hogy az egyháztagok, kicsinytől nagyig, utolsó helyre teszik a szellemi érdekeket és az „igazságtalan nyereséget”, vagy „becstelen nyereséget” teszik az első helyre. (1Pét 5:1, 2) Nagyon is helyénvaló tehát, ha Jehova nem akadályozza meg, hogy ezek a névleges keresztények elveszítsék összes „igazságtalan nyereség”-üket a közelgő „nagy nyomorúság”-ban, mely a kereszténységre szakad! Jehova prófétai Szava beteljesedik rajtuk.

14. Milyen mértékben gyógyította a papság a kereszténység szellemi betegségét?

¹⁴ A kereszténység papjait még ma is lelki orvosoknak tekintik. De 1918, vagyis az első világháború vége óta vajon sikerült-e meggyógyítaniuk a szellemi sebet, a „betegséget” [héberül shéber], amelyben a kereszténység szenved? Az azóta eltelt 60 esztendő feljegyzései elegendő tényt szolgáltatnak a papságról és társaikról, a vallásvezérekről. Megmutatják, hogy ezeknek nem sikerült megtalálniuk a baj gyökerét, amelytől a kereszténység szenved, és amiért nem élheti túl a „nagy nyomorúság”-ot, hanem elpusztul Isten elmarasztaló ítélete alatt. Csupán a tüneteket kezelik, nem pedig a valódi okot, amely miatt a kereszténység pusztulásra van ítélve Isten előtt. Felszínesen gyógyították a kereszténység baját, enyhén, csak a bőrfelületén, „felületesen”, mintha könnyű esetről lenne szó Jehova Isten előtt.

15. Miként vélekedik a papság az általa alkalmazott vallásos gyógyszerekről és milyen szavakkal nyugtatják meg a hívőiket?

¹⁵ Az első világháború befejezése óta a kereszténység taglétszáma óriási módon megnőtt, de mit mondhatunk ezeknek a tagoknak a szellemi állapotáról és Jehova Istenhez fűződő viszonyáról? A vallásos orvosság, amelyet a papok alkalmaztak nem javított a dolgokon, nem akadályozta meg, hogy a burjánzó világiasság ellepje az egyházakat. Nem szükséges részleteznünk ezt az olvasóink előtt. A papság teljesen megbízik azokban a gyógyszerekben, melyeket felhasznált. A modernkori „papok” és „próféták” egyre nyugtatják a kereszténységet olyan szavakkal, amelyek elaltatják a szenvedő nyáj éberségét; ezt mondogatják: „Béke van! Béke van!” vagy „Minden rendben van, minden rendben van.” — Jer 8:11, Egy Amerikai Fordítás; lásd még Az új Angol Bibliá-t.

16. Hogyan beszéli a papság az ellenkezőjét annak, amit a Jeremiás osztály mond?

¹⁶ Ezek a vallásvezetők tehát hamisan cselekszenek. Azt éreztetik a nyájukkal, hogy alapjában véve nincs semmi baj a kereszténységgel. Azt állítják, hogy az Istenhez fűződő viszonyuk jó, s ezért nem kell nyomorúságra számítani az ő kezétől. Ne figyeljenek hát arra a bejelentésre, melyet a Jeremiás osztály hangoztatott a kereszténység hamarosan bekövetkező pusztulásáról egy „nagy nyomorúság”-ban! — Jer 6:14.

17. Miért nincs valóban béke Jehova és a kereszténység között?

¹⁷ A kereszténység szóvivői tehát hamisan tüntetik fel a fenyegető helyzetet azzal, hogy békéről biztosítják az embereket, „amikor nincs béke”. Nincs békés viszony Jehova Isten és a kereszténység között. Ez utóbbinak a bűneit nem fedezi el Krisztus bűnengesztelő vére. Egekig érő tömeges bűnei nem bocsáthatók meg. Isten ezért nincs békében vele. Pusztulás vár rá, nem pedig „béke” vagy szellemi jólét, mert a papjai és egyháztagjai szégyentelenül ,azt cselekedték, ami utálatos’ Jehova előtt. — Jer 8:12.

18. Hogyan szakad rá a pusztulás a kereszténységre, és milyen mértékű lesz az a pusztulást

¹⁸ A papságnak és nyájának ebben a felkészületlen állapotában „hirtelen” szakad rájuk a pusztulás, igen, szinte egyetlen „pillanat alatt”. (Jer 4:20; 6:25, 26) Az első világháború 1918-ban történt befejezése óta Jehova alaposan megvizsgálta a kereszténységet és rövidesen, a kitűzött időben, kellő figyelmet fordít rá, amint az ókori Jeruzsálemmel tette. Akkor az oly magabiztos vallásoskodók a pusztulásukba zuhannak. Jehova mindent tisztára söpör; nem lesz böngészni való maradék. Bármilyen anyagi javak megszerzését engedte meg nekik Jehova, azok „elmúlnak” és az ellenség kezére kerülnek. — Jer 8:12, 13.

19. a) Mit mondott Jézus a tanítványainak, mit tegyenek, amikor Jeruzsálem közelgő pusztulásának a jele megjelenik? b) Mit tettek Jeremiás idejében azok, akik nyílt terepen voltak és milyen csalódás érte őket a várakozásukban?

¹⁹ Régen, i. sz. 33-ban, amikor Krisztus megjövendölte a pusztulást, melynek i. sz. 70-ben kellett Jeruzsálemre elérkeznie, vajon minek a megtevésére szólította fel tanítványait? Arra, hogy meneküljenek ki Jeruzsálemből és Júdea egész tartományából, amikor meglátják a küszöbön álló pusztulás jelét. A szántóföldön vagy a mezón levők nem mehettek be Jeruzsálembe, hanem azonnal el kellett hagyniuk egész Júdeát, hogy biztonságban legyenek és életben maradjanak. (Máté 24:15–18; Luk 21:20, 21) De Jeremiás napjaiban a babiloni pusztítók közeledtére az emberek jobbnak látták elhagyni a nyílt területeket és Jeruzsálemben és más megerősített városban kerestek menedéket. Ott, az esetleges segítség reményében az ostrom alatt, inkább a halál csendjét választották, ha kellett. De nem jött segítség Jehovától, templomuk Istenétől. Ő inkább hagyta, hogy kiigyák a keserű poharat, a halálos „mérgezett vizet”. Hamis „prófétáik” biztatásai következtében „a békében reménykedtek”, de mi történt? „Semmi jó nem jött; a gyógyulás ideje helyett, íme rettegés!” Az elözönlő pusztító haderők hangjai vagy a róluk szóló hírek jutottak el a fülükhöz. — Jer 8:14–16.

20. A Jeremiás 8:17 szerint ki a felelős a halált hozó haderők kiküldéséért és hogyan teljesedett be ez a jövendölés?

²⁰ Jeremiás idejében Jehova volt az, aki elküldte a pusztítás eszközeit a szövetségét megszegő izraelitákhoz, mivel utálatos dolgokat cselekedtek Őelőtte, beszennyezték templomát és földjét. „,Mert íme kígyókat küldök közétek, mérges kígyókat, amelyeket nem lehet elbűvölni, és biztosan megmarnak titeket’, ez Jehova kijelentése.” (Jer 8:17) Akkor nem volt egy Mózes Izraelben, hogy felállítsa a rézkígyót az oszlopra az izraelitáknak, hogy azok meggyógyuljanak a kígyómarástól csupán azáltal, hogy hittel tekintenek a rézkígyóra. (4Móz 21:4–9; Ján 3:14, 15) A babiloni pusztítók és rombolók értették a dolgukat; akkor, i. e. 609-ben, az ostromlott izraeliták semmivel sem tudták elbűvölni őket az Istentől kapott feladatuktól. A „megerősített városok”, ahova az izraeliták menekültek, nem védhették meg őket Jehova ítéletétől.

21. Hogyan mutatta meg Jehova a Jeremiás 8:18, 19-ben, hogy nem talált szívbeli örömet a nemzeti katasztrófa előidézésében?

²¹ Jehova nem talált szívbéli örömet abban, hogy rájuk hozza ezt a nemzeti katasztrófát. Ezért kellőképpen figyelmeztette őket, előre bejelentve Júda földjének pusztává télelét és a túlélők többségének a távoli Babilonba hurcolását. Ott a szerencsétlen deportáltak, akiket meglepett Jehova ,szokatlan cselekedete’, hozzá kiáltottak segítségért. Ezért így szólt: „Gyógyíthatatlan bánat támadt bennem. Szívem beteg. Íme, népem leánya segélykiáltásának hangja egy távoli országból [Babilonból]: ,Jehova nincs hát a Sionon? Vagy nincs ott az ő királya?’” — Jer 8:18, 19.

22. Hogyan bizonyult szokatlannak Isten cselekedete és milyen okát jelölte meg annak Jehova?

²² A zsidó száműzöttek el sem tudták képzelni, hogy Jehova hagyja Jeruzsálemet (Siont) annyira megalázni, hogy ne legyen temploma az Istenük házaként, ne legyen királyi trónja, amelyen Dávid király leszármazottja ül mint Jehova felkent királya. Micsoda gyalázat ez most az ő nevére! Bármilyen szokatlan volt is ez akkor, a kereszténység közelgő pusztulása még szokatlanabbnak tűnik. Hogy az miért következik be, Jehova megmutatja a zsidó száműzöttek segélykiáltására adott válaszában: „Miért haragítottak meg faragott képeikkel, hiábavaló idegen isteneikkel?” — Jer 8:19b; És 28:21.

23. A Jeremiás 8:20 szerint mi történik a kereszténység tagjainak azzal a reménységével, hogy a cselekedeteik megmentik őket?

²³ A kereszténység reménysége a megmentésre Írás-ellenes; nekik el kell pusztulniuk! El kell jönnie az időnek, amikor a kereszténység tagjai kénytelenek lesznek ezt mondani: „Az aratás elmúlt; vége a nyárnak [amely megteremné a megmentés eszközét]; de mi, mi nem lettünk megmentve!” (Jer 8:20) Ne legyünk azok között, akik ezt mondják!

24. A Jeremiás 8:21, 22-ben található milyen felkiáltás tükrözi vissza a vészterhes üzenetünk okozta fájdalmat?

²⁴ A kereszténységhez ragaszkodó egyéneket talán bántja ma az üzenetünk. Régen Jeremiás is fájdalmat érzett a templom elpusztításának kilátása miatt, amely templomban papként szolgált és az miatt, hogy a nemzet, amelynek tagja volt, levágásra és szétszóratásra van ítélve. Saját népe szellemi gyógyulásának reménytelenségében teljes őszinteséggel és anélkül, hogy igazolná őket így kiálthatott fel: „Népem leányának összeomlása [shéber, vagy romlása] miatt össze vagyok törve [shabár]. Megszomorodtam. Valóságos döbbenet lett úrrá rajtam. Hát nincs balzsam Gileádban? Vagy egyáltalán nincs ott gyógyító? Nos miért nem jött el népem leányának gyógyulása?” — Jer 8:21, 22.

25. Van-e ma valamilyen gyógyszer a kereszténység számára, és mit tegyenek most azok, akik szeretik a tartós békét?

²⁵ Az ókori Jeruzsálemnek és Júda földjének megromlott szellemi állapota gyógyíthatatlan volt. Ezért valóban összetörték őket a babiloniak i. e. 607-ben. Ma, ebben a késői korban sem létezik szellemi ,balzsam Gileádban’, amely képes lenne meggyógyítani a kereszténységet. Ezért most, mielőtt „hirtelen” elérné a pusztulás, meneküljenek ki belőle mindazok, akik Jehova Istennel együtt szeretik az igazi és tartós békét.

(Ezt a cikksorozatot Jeremiás jövendöléséről tovább folytatjuk.)

[Lábjegyzet]