„Vidám aratás” a Fülöp–szigeteken
NAPSÜTÖTTE partok, meleg, trópusi tengerek, őserdő borította hegyek, termékeny síkságok: igen, ez a Fülöp-szigetek! Szigetek ezrei, némelyek közülük csodálatosan szépek, szétszórva a tengerekben, távol Délkelet-Ázsia partjaitól. Ámde a Fülöp-szigetek nem csupán díszlet; emberek lakják, méghozzá 47 millió!
Az emberek életformája nagyon változó — a primitív, de megelégedett Tasaday törzstől a déli, eső áztatta erdőkben, egészen a modern kapitalista üzletemberekig Manila világvárosban. A legtöbb fülöp-szigeti azonban földműves. Sokan közülük cölöpökre épült jellegzetes házakban laknak, és a föld terméséből tartják fenn magukat. Ezek számára az aratás ideje szorgos, boldog időszak. Nagy örömet jelent betakarítani a földekről a kemény munkájuk gyümölcsét. S az itteni igen termékeny talaj, megfelelő öntözés mellett, évente három vidám aratást biztosít (És 9:3).
Az elmúlt 50 évben azonban egy másféle aratás is beérett a Fülöp-szigeteken. Bő aratás volt ez, olyan emberek nagyszerű begyűjtése, akik Jehova Isten igaz imádatát választották, és akik az ő Királyságába vetették a reménységüket.
AZ IGAZSÁG ELÜLTETÉSE
Az igazság első magvai, amelyekből ez a nagyszerű aratás született, szinte úgy kerültek a Fülöp-szigetekre, mintha a szél hozta volna őket. Charles Taze Russell, az Őrtorony Társulat első elnöke akkor kezdte meg itt az igaz vallás hirdetését, amikor 1912-ben ellátogatott a fővárosba, Manilába. Az 1920-as évek elején, egy bizonyos H. Tinney Kanadából, egy éven át végzett itt misszionáriusi munkát. Jól működő bibliatanulmányozó osztályt hagyott hátra. Az utána következő években amerikai tisztviselők vagy a feleségük tovább hintették az igazság magvát, és egy portugál származású amerikai, Joseph Dos Santos egy világkörüli útja során eljött prédikálni Manilába.
Az ilyen különféle magvetés eredményeként 1934-ben az Őrtorony Társulat fiókhivatalt létesített Manilában. A második világháború ugyan alaposan megtépázta az országot, de nem lassította le a szellemi aratás munkáját. Mind a japán megszállók, mind a helybeli ellenállók részéről jövő üldözés ellenére a „jó hír” prédikálóinak száma az 1941-es 373-ról 1945-ben több mint 2000-re emelkedett. Jelenleg több mint 60 000 Királyság-hírnök terjeszti a „jó hírt” a fülöp-szigetiek között.
A TÖRZSEK TAGJAI ELFOGADJÁK AZ IGAZSÁGOT
A munka most már eljutott a szigetek legtávolabbi részébe. A tanúknak sokszor napokig kell gyalogolniuk, állandóan hegyeket kell megmászniuk ahhoz, hogy eljussanak elszigetelt községekbe. Erőfeszítéseik azonban meghozták a gyümölcsöt, mert ma már a legprimitívebb törzsek tagjai is ott találhatók Jehova imádóinak a soraiban. Észak-Luzonban egyes törzseknél az a szokás, hogy a fiatal nőt tetoválják, amikor eléri a férjhez menési kort. Ezen a területen nem szokatlan dolog olyan nőkkel találkozni, akik ma Jehova tanúi, de akiknek a tetovált karjai elárulják, hogy egészen más nézetek szerint nevelték fel őket annak idején.
A Subanon törzs egyik fiatal tagja a Fülöp-szigetek termékeny déli területéről, nagy akadályokat győzött le, amikor kereszténnyé lett. Még egészen fiatalon, kilenc éves korában, abban a szomorú élményben volt része, hogy látta, amikor két nővérét a lázadók elhurcolták a hegyekbe. Bosszút esküdött, és belépett a hadseregbe, amint elérte a legalsó korhatárt. A szülei, akik a Bibliát tanulmányozták Jehova tanúival, megpróbálták lebeszélni őt, mondván, hogy csak Isten Királysága hozhatja helyre e világ igazságtalanságait. Ámde a bosszúszomja oly erős volt, hogy nem akart lemondani a tervéről. Nemsokára harcba keveredett és szembe került egy éppen olyan bandával, mint amilyen évekkel korábban elrabolta a nővéreit. Végre itt az alkalom a bosszúállásra! De legnagyobb meglepetésére, képtelen volt a lázadókra lőni. Túl erőteljesen élt a szívében mindaz, amit a szüleitől hallott az igaz keresztényiségről, és szándékosan a levegőbe lőtt. Amint megtehette, azonnal leszerelt a hadseregből, és kezdett részt venni a „béke hirdetésének” munkájában az embertársai között (És 52:7).
Egy másik fiatalember, egy datu, azaz törzsfőnök fia, szintén Jehova tanúja lett. Amikor még csak kilenc éves volt, elmenekült egy kegyetlen mostohaapa elől (akinek 10 felesége volt), és végül a fülöp-szigeti rendőrség egyik őrnagya befogadta őt. Mialatt iskolába járt, alkalma volt megtanulni a mágiát olyan valakitől, aki maga Indiában tanulta meg ezt a tudományt. Teljesen átadta magát a mágia művészetének. Később belépett a hadseregbe, időközben azonban igen híres mágus lett belőle. A második világháború után feleségül vett egy katolikus lányt és kapcsolatba került azzal a vallással, jóllehet tovább gyakorolta a mágiát. Végül tanulmányozni kezdett Jehova tanúival. Miután azt olvasta, hogy Isten elítéli a titokzatos dolgok gyakorlását, abbahagyta a mágiát, és Jehova tiszta, szeplőtelen imádatához kezdett (5Móz 18:10–12).
A LÁZADÓK KÖZÖTT
Sok mai országhoz hasonlóan, a Fülöp-szigeteknek is megvannak a maga aktív lázadói. A félreeső területeken a banditák nagyon megnehezítik az emberek életét. Nagyobbrészt a kormány ellenőrzése alatt tartja az efféle tevékenységet. Mindazonáltal az őserdőkben és a távoli területeken bőven akad búvóhely, és igen nehéz teljesen kiküszöbölni a bandákat.
Egyes vallások igen rossz hírnevet szereztek maguknak azzal, hogy „szociális igazság” címén tevékenyen támogatták a felkelőket. Jehova tanúi azonban megtartották semleges álláspontjukat, és ezzel nagyszerű tanúskodást végeztek (Ján 15:19). Még a felkelők közül is akadtak, akik abbahagyták a harcot, és Jehova Királyságába vetették a bizodalmukat, amely egyedül képes megoldani az emberiség nehéz társadalmi problémáit.
Egy fiatal nő Mindanaoból, a Fülöp-szigetek második legnagyobb szigetéről, katolikusként nőtt fel. „Jelölt”-ként belépett egy szemináriumba, de nemsokára csalódott, és tanítónő lett. Idővel Manilába jött, hogy magasabb képesítést szerezzen. Miután egy alkalommal egy jezsuita helytelenül azt állította egy előadásában, hogy az apostolok és az első keresztények gyakorolták elsőként a kommunizmust, a fiatal tanítónő belemerült a kommunista szervezetek mozgalmába és részt vett a diáktüntetésekben, gyakran menetelve együtt apácákkal és papokkal.
Amikor hazatért, elkezdte tanítani diákjainak az új eszméket. Ez nemsokára ellentétbe hozta őt a feletteseivel, majd egy rövid börtönbüntetést eredményezett. Amikor kiszabadult, el kellett hagynia a tanítói pályát. A dombvidékre költözött, és hét hónapig a lázadók egyik csoportjánál húzódott meg. Elárulták és elfogták, 10 hónapig fogva tartották, és ez alatt az idő alatt alkalma volt közelebbről megvizsgálni a római katolikus egyházat. A végkövetkeztetés: ez egy hitehagyott vallás.
A fiatal nő végül hozzájutott a Jehova tanúi által kiadott traktátushoz: „Vajon a vallás elárulta Istent és az embert?” Az üzenet az igazságnak tűnt számára, különösen a tapasztalt dolgok fényében. Kapcsolatba lépett hát Jehova tanúival, számos kérdést tett fel nekik és kielégítő válaszokat kapott. Végül 1974-ben feladta kommunista meggyőződését és Jehova tanújaként alámerítkezett. Később alkalma volt prédikálni néhány korábbi „elvtársának” — azok legnagyobb meglepetésére!
Egy másik eset egy mindanaoi fiatal férfiról szól, aki egy protestáns családban nőtt fel. Mivel csalódott a vallásban, egy gerilla csoporthoz csatlakozott, akik azt állították magukról, hogy nem fogja őket a golyó, ha egy bizonyos latin nyelvű imát mondanak el. Idővel a kormány tárgyalásokba kezdett a vezetőjükkel és felhasználta a csoportot bizonyos lázadók elleni harcban. Ezért a fiatalember megszökött tőlük és egy „szabályszerű” bandita csoporthoz csatlakozott. Ezeknek nem volt politikai meggyőződésük, hanem ártatlan emberek kifosztásából éltek. Sajátos módszerük az volt, hogy lesbe álltak és kirabolták az autóbuszok utasait.
Egy napon ez a fiatal férfi nagyobb összeggel utazott haza az édesapjához. Az apja azonban visszautasította a pénzt és prédikálni kezdett a fiának. Igen, az apa időközben Jehova tanúja lett. Odaadta fiának az Igazság, mely örök élethez vezet című könyvet, a fiú pedig magával vitte azt a banda rejtekhelyére. Noha a vezető komoly érdeklődést tanúsított, mégsem volt képes lemondani a rablásból származó, könnyű pénzkeresetről. A fiatalember azonban mindenesetre megértette, hogy ez az igazság. Elhagyta búvóhelyét, amnesztiát szerzett a hatóságoktól, és 1973-ban alámerítkezett. Nem sokkal azután teljes idejű hírnök, azaz „úttörő” lett.
MENEKÜLÉS A DÉMONOK IRÁNYÍTÁSA ALÓL
A Fülöp-szigeteket úgy ismerik, mint az úgynevezett ráolvasók vagy kuruzslók hazáját. Ezek azt állítják magukról, hogy képesek elvégezni sebészi műtétet minden érzéstelenítés és orvosi műszer nélkül is. A páciens nem érez fájdalmat, amikor a „kuruzsló” állítólag puszta kézzel benyúl a testébe (anélkül, hogy felvágná a bőrt) és megoperálja a belső szerveket. Európából és Amerikából is jönnek ide emberek, hogy ily módon „megoperálják” őket.
Egy fiatalasszonynak Észak-Luzonon volt egy nagynénje, aki azt állította magáról, hogy ilyen képességgel rendelkezik, sőt injekciókat is képes beadni a testbe, csupán az ujjait használva. Ez nagy benyomást tett a fiatalasszonyra és az is szeretett volna ilyen képességgel rendelkezni, azt gondolván, hogy ez olyanná tenné őt, mint amilyenek az első apostolok voltak. Buzgón imádkozott, de semmiféle képességet nem kapott.
Mivel azt gondolta, hogy talán nincs elég hite, Jehova egyik tanújától kért segítséget. A tanú átadta neki „Az Igazság, mely örök élethez vezet” című könyvet. Mivel a fiatalasszony képtelen volt megérteni a könyv tartalmát, másik tanúkhoz fordult, akik a Bibliát tanulmányozták vele. Úgy látta, hogy a bibliaismerete állandóan növekszik. Ennek ellenére, annyira szerette volna megkapni a gyógyítás adományát, hogy továbbra is kapcsolatot tartott fenn a nagynénjével. Ugyanakkor Jehovához is imádkozott, hogy adja meg neki a kért adományt.
Egy éjszaka az egész ügy világossá lett előtte. Mialatt a nagynénje egy gyógyító szeánszot tartott, a fiatalasszony kiment a helyiségből és Jehovához imádkozott. Akkor a házból egy hang hallatszott, amely azt mondta, hogy kívül van egy hatalmas erő, amely megakadályozza a gyógyítást. A fiatalasszony megértette, hogy a nagynénje egyszerűen szellemeket hívott segítségül, és hogy Jehova erősebb volt, mint ezek a szellemek. Ezért nyomban megszakított minden kapcsolatot ezekkel a „kuruzslókkal”, és elkezdte Jehovát szolgálni, nem a gyógyítás adományával, hanem az Isten Szava sokkal értékesebb gyógyító erejével kapcsolatos ismeret terjesztésével. (Péld 4:20–22.)
Egy másik nő Mindanaoban igen sokat volt a démonok irányítása alatt. Azt hitte, hogy mialatt éjszaka alszik, képes elhagyni a testét és boszorkányként repülni a levegőben. Az ilyen „utazásai” alatt úgy érezte, hogy találkozik más boszorkányokkal, és még emberhúst is eszik.
Ezek az álmok megrémítették őt, de semmit sem tehetett, hogy megakadályozza őket. Már az öngyilkosságra is gondolt. Egyszer egy adventista azt tanácsolta neki, hogy olvassa a Bibliát. Mivel azonban nem értette azt, amit olvasott, ez sem segített rajta. Végül beszélt Jehova tanúi egyikével. A tanú megmagyarázta, hogy Jehova bármelyik démonnál erősebb. Ingyenes házi bibliatanulmányozás kezdődött, és a nő megtanult Jehovához imádkozni segítségért. Mily csodálatos megkönnyebbülés! A démontámadások megszűntek.
Egy alkalommal ez a nő azt gondolta, hogy próbára teszi Jehovát. Azon az estén elhanyagolta szokásos bibliatanulmányozását és elalvás előtt sem imádkozott. Természetesen az élénk, nyugtalanító álmok visszatértek! Jehovához imádkozott tehát, hogy bocsássa meg neki, amiért ily helytelen módon akarta próbára tenni Őt. Azóta egyáltalán nem kételkedik Jehova Isten azon képességében, hogy meg tudja szabadítani a démonok zaklatásától.
AZ ARATÁS TOVÁBB FOLYIK!
Igen, Jehova gazdag áldásai mellett sok nagyszerű arató munka folyt ebben a trópusi köztársaságban az elmúlt fél évszázad alatt. Egyes helységekben a lakosság nagy része ma Jehova tanúiból áll.
Jehova népe eltökélt abban, hogy minden időt felhasznál, amit Isten megad még a „nagy nyomorúság”-ig, hogy segítsen másoknak is élvezni azt a csodálatos kiváltságot, hogy a Teremtőt szolgálják. Isten szolgái természetesen továbbra is ’vidám aratás’-nak örvendenek a Fülöp-szigeteken (És 9:3; Máté 24:21).
„Erejének kiterjedése”
A zsoltáros kijelenti: „Dícsérjétek Jaht ti népek! Dícsérjétek Istent az ő szent helyén. Dícsérjétek az erejének kiterjedésében.” (Zsolt 150:1) A „szent hely” valójában Isten lakóhelye, a menny. Mivel a „szent hely” és a „kiterjedés” együtt van említve, nyilván a láthatatlan szellemi birodalomra utal a kiterjedés. Ott a mennyben Isten ereje vagy hatalma szemmel láthatóan bizonyított. Ezért az az „erejének kiterjedése”. Mi, földi emberek ezért dicsérni tartozunk Jehovát, aki a magasban trónol az ő „szent helyén” az „erejének kiterjedésében”.