„Vigasztaljátok a lehangolt lelkeket!”

„Az elején nagyon letörtnek éreztem magamat, s ez az állapot csak elhúzódott. Sehová se volt kedvem elmenni vagy bármit is csinálni; semmire sem tudtam összpontosítani a figyelmemet. Elcsüggedtem, teljesen összezavarodtam, s már kezdtem azt gondolni, hogy az egész életem és az Istennek végzett szolgálatom eddigi eredményei semmit sem érnek. Pánikba estem, rettegni kezdtem.” Így nyilatkozott érzéseiről egy 48 éves tanú, aki hosszú éveket töltött el a misszionáriusi szolgálatban. „Testileg és szellemileg mindig egészséges voltam, de akkor hirtelen úgy éreztem, hogy sohasem fogom többé jól érezni magamat.”

Egy érett testvér szintén így nyilatkozott: „Igen lehangolt lettem az állásom miatt. Annyira csüggedten érkeztem haza a munkából, hogy még enni sem tudtam. Szerettem volna felkelni az asztaltól, bemenni az egyik szobába és sírni: alig bírtam visszatartani könnyeimet. Nagyon ingerlékeny voltam. Azt gondoltam: ’Mi lesz velem? Miért történik mindez?’ Ez az állapot hat hónapig tartott.”

A fentebb leírt személyek súlyos lehangoltságtól szenvedtek. Számos jelentés számol be, hogy még Isten népe között is vannak „lehangolt lelkek” (1Thesszalonika 5:14). A világméretű felmérések azt mutatják, hogy a lehangolt [depressziós] személyek száma rohamosan nő. Bár az Istennel kapcsolatban levő személyekre általában nem gyakorolnak oly nagy hatást a lehangoltságot okozó helyzetek, ők sem mentesek ettől a rendellenességtől. De szükségszerű-e, hogy az ilyen hű szolgákat efféle csapás érjen?

„Végtelenül lehangolt vagyok”

A jeruzsálemi Dávid király is lehangoltnak érezte magát. Tévedései, ostoba lépései eredményeként ezt írta: „Végtelenül lehangolt vagyok; egész nap szomorúan járkálok” (Zsoltárok 38:6, De-Witt). Az alábbi táblázat megmutatja, hogy Isten hű szolgái közül néhányan mit éreztek időnként és miért érezték azt. Ámde az összes felsorolt egyén legyőzte lehangoltságát. A bibliai feljegyzés szerint mindannyian hűségesen tovább szolgálták Istent.

Sokféle oka lehet annak, ha valaki lehangolttá lesz. A szenvedő alany sokszor aligha tudja ellenőrzése alá vonni a lehangoltságot kiváltó okokat. A legújabb orvosi kutatások feltárták, hogy bizonyos típusú súlyosan depressziós állapotot az agy kémiai egyensúlyának hiánya okozza, ami egy sor fizikai ok eredményeként jöhet létre.a Ugyanakkor kizárólag a gondolataink is okozhatnak lehangoltságot. Jól megvilágítja ezt egy bibliai példa.

Epafroditusz, a bebörtönzött Pál apostol buzgó segítőtársa is lehangoltságban szenvedett. Pál visszaküldte ezt a szolgát Rómából a Filippiben levő korábbi gyülekezetébe és talán éppen vele küldte azt a levelet, amelyben többek között említést tett arról is, hogy „[Epafroditusz] lehangolt, mivel hallottátok, hogy megbetegedett”. Valóban beteg volt, de akkor már jobban lett, mégis lehangolt volt. Vajon mi okozhatta a lehangoltságát? Tudatában volt annak, hogy a gyülekezet „hallott a megbetegedéséről”. De hát miért kellett ennek lehangolnia őt? (Filippi 2:25–30).

Ez a hű szolga valószínűleg igen érzékenyen reagált mások érzéseire. Nagyon bántotta őt, hogy drága testvéreinek és testvérnőinek aggodalmat okozott saját gyülekezetében rossz egészségi állapotáról szóló hírekkel. Úgy látszik, lehangoltságát az okozta, hogy szerette volna megnyugtatni őket, de sok száz mérföld választotta el őket reménytelenül! Ilyesmi ma is előfordulhat még olyanoknál is, akik — mint Epafroditusz — teljes erejükkel végzik az Úr munkáját. A mély aggodalom és a mások érzéseivel való törődés — esetleg az a tudat, hogy másokat elszomorítunk — lehangoltságot idézhet elő.

De hát a többiek hogyan segíthetnek a lehangolt személyeken?

’Vigasztaljátok őket’

Egy lehangolt keresztény testvérnő könnyek közt panaszkodott férjének: „Mit tegyek? Egyszerűen nem bírom tovább!” A hitetlen férj visszavágott: „Ki fogod bírni!” Ez a nő annyira össze volt törve, hogy másnap majdnem öngyilkosságot követett el! Mennyire fontos tehát megfogadnunk a bibliai parancsot: „Vigasztaljátok a lehangolt lelkeket!” Néha jóvátehetetlen kár származhat abból, ha nem teszünk eleget ennek a parancsnak. Mégis előfordul, hogy valaki szeretne felvidítani egy lehangolt lelket, de nem tudja, mit mondjon neki (1Thesszalonika 5:14).

A korinthusi keresztényekhez intézett második levelében Pál rámutat arra, hogy ’nem volt nyugta’; „belül félelmek” gyötörték. Egy kapott jó jelentés azonban megvigasztalta. Titusz ugyanis hírt hozott arról, hogy a korinthusi gyülekezet szellemi állapota sokat javult, és a Pál iránti „buzgalmuk” vagy törődésük és vágyakozásuk is kitűnt a levélből. Az iránta érzett szeretetük hírére Pál egészen felvidult (2Korinthus 7:5–7). Ma is így van ez. Egy keresztény nő, aki bénító lehangoltságban szenvedett, kijelentette: „A legtöbb embernek egyszerűen csak arra van szüksége, hogy érezze: a többiek törődnek vele. Hallani szeretné, hogy azt mondják neki: ’Értem; nemsokára teljesen rendbe fogsz jönni. Megértem, mi mindenen mentél keresztül és szívesen elbeszélgetek veled.’”

„Megtanultam beleélni magam”

„Sohasem felejtem el a tanulságot”, vallotta be egy keresztény anya, aki lehangoltságban szenvedett. „Megtanultam beleélni magam. Azelőtt mindig azt gondoltam, hogy az embernek egyszerűen csak fel kell ’pumpálnia’ önmagát, s máris mehet tovább, ezért nem tudtam sohasem együttérezni másokkal, akik betegek voltak. Most már tudom, mi ez. Amikor barátaim közül néhányan azt mondták, hogy egyszerűen ’rázzam le magamról’ ezt a lehangoltságot, bárhogyan is igyekeztem, nem tudtam uralkodni magamon. A megjegyzéseik valósággal fájdalmat okoznak.” A lehangolt személyeknek érezniük kell azt, hogy mások is „együtt éreznek” velük (1Péter 3:8).

Hogyan segíthetnek ebben a családtagok és a jó barátok? Egy korábban depresszióban szenvedett 40 éves anya szavai így tükrözik ezt vissza: „Nemcsak testileg és érzelmileg érzed rettenetesen rosszul magad, hanem ráadásul bűntudatod is van, mivel nem úgy bánsz a családoddal, mint általában kellene.” Ezért az illető anya ezt tanácsolja: „Hadd tudja meg a lehangolt személy, hogy te tisztában vagy azzal: ő a tőle telhető legjobbat igyekszik tenni. Buzdítsd arra, hogy csak így tovább!”

Bár szükség van építő szavakra és nagyon hálásak is érte az emberek, de akik segíteni szeretnének, azok ennél több támogatást is nyújthatnak.

Támogassuk a gyengéket!

Pál arra buzdította a thesszalonikai gyülekezetet, hogy necsak ’vigasztalják a lehangolt lelkeket’, hanem ’támogassák a gyengéket; legyenek hosszútűrők mindenkivel szemben’. A „támogatás” tetteket követel meg, mert az eredeti görög szób elsődleges jelentése: egy másik személyhez közvetlenül nekidőlve tartani azt, nehogy eldőljön, elessen (1Thesszalonika 5:14).

Egy több mint 500 személlyel végzett vizsgálat kiderítette: „Az embereknek inkább közeli, segítőkész barátokra és családokra van szükségük a lehangoltság leküzdéséhez, mintsem szívre, erős akaratra és vidám természetre.” Dr. L. Cammer, a közismert pszichológus ezzel teljesen egyetértve megjegyzi: „Lényeges, hogy e lehangolt személy környezetében legyen valaki, aki nem kezd neki előadást tartani, hanem türelmes marad iránta.” Igen, az igazi segítőkészség — akár egy telefonhívás vagy rövid látogatás formájában — nagyon értékes támogatást jelenthet.

Egy keresztény nőtől megkérdezték, milyen gyógymód segítette őt a legjobban. Így válaszolt: „A legnagyobb segítség az volt, hogy szellemi testvérek és testvérnők voltak körülöttem. Máskülönben sohasem gyógyultam volna ki a lehangoltságból. A mi gyülekezetünkben szeretet uralkodott a tanúk között; törődtek egymással, megértették egymást. Ez valóságos védőfalnak bizonyult.”

Természetesen időnként szükség lehet arra, hogy szerető határozottságot is tanúsítsunk a lehangolt személy megsegítése közben, mivel talán kissé zavaros lehet a gondolkodásmódja. Talán kedvesen unszolni lehetne, hogy sétáljon veled egyet, vagy vegyen részt egyéb testgyakorlásban, alkalmazza a javasolt gyógymódot vagy folytassa szellemi tevékenységét.

Amikor valaki testi betegség következtében kórházba kényszerül, gyakran többszöri kisebb étkezést írnak elő számára nagyobb étkezések helyett. Ugyanilyen eljárásra lehet szükség, amikor egy lehangolt léleknek szeretnénk szellemi táplálékot nyújtani. Igazi türelemre van szükség ahhoz, hogy a házastárs vagy a jóbarát röviden, több alkalommal beszéljen meg szellemi ’jó dolgokat’ ahelyett, hogy hosszú bibliai fejtegetésbe kezdene, ami túlságosan igénybe venné a lehangolt egyént. Mégha a beteg személy nem reagálna is a szellemi oktatásra, az iránta tanúsított szeretet mindenképpen hatással lesz rá.

Mialatt a rendellenes állapot folyamata végbemegy vagy a gyógykezelésre reagál, további türelemre és megértésre van szükség a többiek részéről. Lehetnek néha olyan helyzetek, amikor a gyógykezelés minden formája hatástalannak látszik. Ilyenkor hosszútűrésre és önfeláldozó szeretetre van szükség ahhoz, hogy az ilyen betegeket addig segítsük, amíg Jehova meg nem gyógyít végleg mindenfajta szellemi és testi betegségből az eljövendő új rendben (Jelenések 21:3, 4).

Különleges felelősség hárul ezen a téren a gyülekezet véneire. Az ezzel foglalkozó cikk, amelynek címe: „Bölcs nyelv — ’a megfáradtak bátorítására’” egy későbbi számunkban fog megjelenni.

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

MIT ÉREZTEK? MIÉRT?