18. Hol tartottak kongresszust Jehova tanúi 1935-ben, és mi volt a nyilvános előadás témája?

¹⁸ Bármennyire válságosak voltak akkor világszerte a kormányzatok ügyei, ez különösen izgalmas időszaknak bizonyult Jehova tanúi számára. Kongresszust tartottak a kormány nemzeti székhelyén Washington D.C.-ben május 30-tól június 3-ig. A június 2-án tartott nyilvános előadás címe „Kormányzat” volt, amit rádió közvetített Nagy Britanniában, Európában, Afrikában és a tenger szigetein. — Lásd az Aranykorszak 1935. augusztus 29-i számát!

19. Milyen osztály tagjait azonosították május 31-én péntek délután és mit kell tapasztalni ennek az osztálynak a „nagy nyomorúság” tekintetében?

¹⁹ Már korábban, május 31-én, péntek délután, lelkesítő előadás hangzott el a kongresszus résztvevői előtt. Fontossága miatt ezt egyszerre két rádióállomás sugározta. A paradicsomi földi örök élet iránt érdeklődő juhokhoz hasonló személyek különös értelemben meghívást kaptak a kongresszusra. A hallgatókat lebilincselte az addig félreértett téma, nevezetesen a Jelenések 7:9–17-ben leírt „nagy sokaság”, amelyet János apostol látomásban látott. A látható és láthatatlan hallgatóság különleges gyönyörűségére a „nagy sokaság” tagjai azonosítva voltak. Ezek nem az „újraszületett”, mennybejutó keresztények osztálya, ők a földi „juhok” osztályát alkotják, melyről Jézus a Máté 25:31–46-ig feljegyzett példázatában beszél. Ők életben maradnak a földön és így ,jönnek ki a nagy nyomorúságból’. — Jel 7:14.

20. Milyen kötelezettségük volt azoknak, akik a „nagy sokaság” leendő tagjai akartak lenni, és miután ezt nyilvánosan hitelesítették, mit nem várhattak el a szellemtől, hogy megtegye?

²⁰ Ezek kötelesek rábízni magukat Jehova Jó Pásztorára, Jézus Krisztusra. Bizodalmukat azzal mutatják ki, hogy „odaszentelik” vagy átadják magukat Jehovának Krisztus által. Az ilyen önátadást az írás szerint vízalámerítéssel kell hitelesíteni az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében. (Máté 28:19, 20) Ha tehát valaki a „nagy sokaság” leendő tagja kíván lenni, logikusan át kell adnia magát és önátadását vízalámerítkezéssel kell szimbolizálnia. (A The Watchtower 1934. augusztus 15-i számának 250. oldalán a 34. bekezdés.) Arra nem számítottak, hogy alámeríkezésük után Isten szelleme rájuk száll majd, hogy mennyei életre nemzze őket, amelyet ők nem is kerestek.

21. Ezzel a feltárással minek a megtevésére indíttattak százak a következő napon, és milyen „nyájba” özönlöttek?

²¹ A feltárás felvillanyozó volt, különösen azoknak a juhokhoz hasonló személyeknek, akik vágytak arra, hogy határozottan megértsék helyzetüket Jehova elrendezésében. Így tettre serkentette őket a „nagy sokaság” azonosítása. Másnap, június 1-jén szombaton a programbeosztás szerint alkalmat biztosítottak a vízalámerítkezésre. Nagy öröme volt annak a 840 jelentkezőnek, akiknek legtöbbje azzal a reménységgel volt alámerítve, hogy Jehova a leendő „nagy sokaság” közé sorolja őket. Kiemelkedő alámerítési eseménynek bizonyult ez. Olyan volt, mintha zsilipeket nyitottak volna fel és tömegek áramlottak át rajtuk a Jehovával nyíltan megvallott kapcsolatba, belépve a Jó Pásztor „egy nyájába”, hogy csatlakozzanak az ő szellemi „testvéreihez”. — Ján 10:16; Máté 25:34.

22. a) Milyen „kulcs” lett felhasználva és milyen eredménnyel? b) Milyen kormányzatra irányították a figyelmüket másnap és minek üdvözölhették azt, amit sajátjukénak tekinthettek?

²² Olyan volt ez, mintha a „hű és értelmes rabszolga” osztály az „ismeret kulcsát” használta volna, (Máté 24:45–47; Luk 11:52) és feltárta volna az ajtót a „nagy sokaság” leendő tagjai előtt, hogy a csodálatos kiváltságokba léphessenek. Az ezekhez való ragaszkodás munkálhatta azt, hogy „kijönnek a nagy nyomorúságból” és belépnek a megtisztított földre a Krisztus általi új világkormányzat alá. Figyelmüket erre a kormányzatra terelte másnap a „Kormányzat” témájú nyilvános előadás, amely jól illett az akkori világhelyzethez. A nagyszámú látható hallgatóság és a még mérhetetlenül népesebb rádióhallgatóság korai figyelmeztetést kapott az előadásból a világi emberek összes földi kormányzatának közelgő pusztulásáról Isten háborújában, Armageddonkor. Ezenfelül az előadás Jehova Krisztus általi teokratikus kormányzatát magasztalta mint az egész emberiség egyedüli reménységét. Ez volt az az isteni kormányzat, amelyet a „nagy sokaságnak” vagy „nagy tömegnek” dicsőséges reménységének kellett tekinteni.a

Arról, ami ezt az indítványt követte, a Herald című Washington-i újság ezt írta:

„Az auditoriumban és körülötte levő hatalmas tömeg szökőárként ugrott talpra, karok emelkedtek a magasba. Jehova tanúi teletüdővel kiáltották: Igen. Az előadóterem ablakai megcsörrentek, amint a hanghullám neki ütközött, a tömeg hangja pedig a rendőrök becslése szerint könnyen hallható volt akár egy mérföldnyi távolságban is.”

Hasonló jelenet zajlott le ugyanabban a pillanatban Londonban, Belfastban, Glasgow-ban, Koppenhágában és a föld sok részének egyéb helyein. — The Golden Age (Aranykorszak) 1935. június 19-i száma 598. oldal, lásd még a Jehova tanúi 1936-os Évkönyvét, 62. old. 3. bekezdés!