Egyedül ki lojális?
Az ebben és a következő két főcikkben közölt információ megjelent Jehova tanúi „Királyság lojalitás” elnevezésű kerületkongresszusán. Ezeken a keresztény kongresszusokon, melyeket a föld északi és déli zónáiban tartottak meg az elmúlt kilenc hónapban, 3 028 796 személy vett részt, és 33 627-en merítkeztek alá. Időszerű újból átvenni ezt a szellemi táplálékot, mialatt előkészületeket teszünk egy még bőségesebb „lakomára”, az idei nyáron sorra kerülő „Királyság-igazság” jeligéjű kerületkongresszusra.
MAGA a Teremtő a lojalitás tulajdonságának legkiválóbb példája a világegyetemben! Tőle származik ez a minden értelmes teremtményében megnyilvánuló tulajdonság. Szükség idején mindazok, akik maguk is értékelik a lojalitást, kérhetik Jehovától, hogy legyen lojális irántuk. Ábrahám pátriárkának, a királyok ősének szolgája önhittség nélkül fordulhatott Jehovához, az ő urának Istenéhez, hogy mutassa ki iránta lojális szeretetét (1Mózes 24:14). Dávid, Ábrahám leszármazottja, miközben várt az Izrael feletti királyságra, saját tapasztalatából mondhatta a zsoltárban a Jehovához intézett szavait: „Lojálisan bánsz a lojálissal” (2Sámuel 22:26; Zsoltárok 18:25 [Károli: 18:26]). Mózes próféta is, aki Izrael nemzetében Jehovát, a mennyei Királyt képviselte, magasztaló szavakkal beszélt Jehova Isten lojális tulajdonságáról, amikor Lévi papi törzsét megáldotta:
„Tummimod és urimod legyen e hozzád lojális férfié [Lévié], akit Masszában próbára tettél. A Meriba vizeinél vitába szálltál vele. Azé a férfié, aki mondta atyjára és anyjára: ’Nem láttam őt.’ Még a testvéreit sem ismerte el és fiait sem ismerte. Mert [a léviták] megtartották a te beszédedet és ragaszkodtak szövetségedhez” (5Mózes 33:4, 5, 8, 9).
Minden bizonnyal Mózes próféta is habozás nélkül együtt énekelte volna a több mint 1600 évvel később szerzett éneket: „Isten szolgájának, Mózesnek és a Báránynak [Jézus Krisztusnak] az énekét”, amely többek között így hangzott: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Jehova Isten. Igazságosak és igazak a te utaid, örökkévalóság Királya! Ki ne félne valóban téged, Jehova, és ki ne dicsőítené nevedet, mivel egyedül te vagy lojális? Mert eljönnek az összes nemzetek és imádatot mutatnak be előtted, mivel nyilvánvalókká lettek igazságos végzéseid” (Jelenések 15:1–4).
A zsoltáros Dávid is ugyanígy méltatta ezeket az isteni tulajdonságokat. Ezt írta: „Jehova minden útjában egyenes és minden cselekedetében lojális” (Zsoltárok 145:17). Jehova mint Legfőbb Bíró kezébe veszi mindazoknak az ügyét, akik őt imádják és szolgálják. Egyik angyala — ahogy olvassuk — így szólt hozzá: „Te vagy az igazságos, aki vagy és aki voltál, a lojális, mivel ezeket a végzéseket hoztad” (Jelenések 16:4, 5).
Mózes próféta és a zsoltáros Dávid nyelvén, a héberben, ez a most megvizsgálásra kerülő „lojalitás” szó a kedvesség, a valaki iránt kinyilvánított szerető jóság gondolatát közvetíti. Egyes bibliafordítók a héber hhes’ed szót szívesebben fordítják „szerető kedvesség”-nek. Ha a lojalitást úgy vizsgáljuk, mint valaki iránt megnyilvánuló kedvességet, akkor az olyan tulajdonság, amely figyelembe veszi azokat a dolgokat is, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagyis a lojalitás nem valami rideg, pusztán jogra vagy igazságra támaszkodó tulajdonság. Inkább személyes tulajdonság, amit a valaki iránt érzett szeretet és megbecsülés motivál.
Bizonyára tudunk arról, hogy egy bizonyos, Kánaán földjén élő uralkodó, amikor látta, hogy az igaz Isten az ott tartózkodó Ábrahámmal rokonszenvezik, ezzel a kéréssel fordult Ábrahámhoz: „Esküdj meg nekem most Istenre itt, hogy sem ellenem, sem leszármazottaim, sem nemzetségem ellen nem leszel álnok; hogy lojális szeretettel, ahogy én viseltettem irántad, viseltetel te is irántam és a föld iránt, amelyben jövevény vagy” (1Mózes 21:22, 23). Arra is emlékezhetünk, amikor később Ábrahám szolgáját, Eliézert elküldte, hogy szerezzen szeretett fiának, Izsáknak feleséget. Ez a szolga így imádkozott Jehova Istenhez: „Az [a leírt nő] legyen, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél, ezzel add tudtomra, hogy lojális szeretetet tanúsítottál az én uram iránt” (1Mózes 24:14).
LOJALITÁS, DE MI IRÁNT?
Ábrahám pátriárka beváltotta a kanaánita uralkodónak tett esküszavát, és Jehova Isten is teljesítette Ábrahám szolgájának, Eliézernek imáját, mert gondoskodott Izsák számára a kívánt feleségről. De mindezeken túl, mi iránt volt lojális Jehova, a legfelségesebb Isten? Királysága, saját királyi mivolta iránt, ugyanis jog szerint ő az egész általa teremtett világegyetem Uralkodója. Ő nem tagadhatja meg magát, igazi valóját. Ábrahámmal kötött megmásíthatatlan szövetsége értelmében Ábrahám egy bizonyos leszármazottja, Izrael vonalán létrejött nemzet felett ő lett a Király, egész pontosan akkor, amikor Isten megszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból és bevitte őket az Ígéret földjére i. e. 1467-ben. Ezután 350 évig, Sámuel idejéig, Isten látható képviselőiként a bírák működtek. Akkor, amikor Sámuel anyja, Anna átadta fiát Istennek a silói szent sátorban templomi szent szolgálatra, jövendölést mondott, amelyben egy jövendő látható királyra utalt, aki Izrael nemzete fölött fog uralkodni: „Jehova megítéli a föld végső határait, hogy hatalmat adjon királyának, hogy felmagasztalja felkentje szarvát” (1Sámuel 2:10).
Sámuel bíró napjaiban az izraeliták más uralmat kértek. „Adj nekünk királyt, hogy ítéljen minket” — kérték a bírót, Sámuelt. Ez a kérés sem Sámuelnek, sem Jehova Istennek nem tetszett. Jehova azt mondta Sámuelnek: „Nem téged vetettek el [mint bírót], hanem engem vetettek el, hogy ne legyek király felettük” (1Sámuel 8:1–7). Isten teljesítette kérésüket: első látható emberi királyuk Saul, a Kish fia volt. Ezzel azonban nem mondott le a felettük való uralkodói jogáról. Szövetségi akaratához híven Isten lojális maradt választott népe feletti láthatatlan, mennyei királyi uralmához. A következő emberi király az egykori pásztor, Dávid, a júdeaei Betlehem városából származó Jesse fia lett.
Hogyan került előtérbe a lojalitás kérdése Dávid uralkodása idején? És vajon minek az előképe volt az? Továbbá, hogyan érint minket ma a lojalitás körüli vitakérdés? A következő cikkben választ kapunk ezekre a kérdésekre.
„Mert egyedül Jehova ad bölcsességet, szájából származik a tudatos ismeret és megkülönböztető képesség. Hűségeseknek eljuttatja a gyakorlati bölcsességet; pajzsa a feddhetetlen becsületességben járók részére azért, mert kitartanak a törvénynek az útján, és lojálisszeretőinek ösvényét megőrzi. Majd ebben az esetben megérted az igazságot, a törvényt és az őszinteséget, a jónak minden útját” (Példabeszédek 2:6–9).