1. fejezet

Bebizonyított tény-e az evolúció?

VAJON egy több millió évvel ezelőtt élt, majomszerű állat leszármazottja vagy?

Ezzel a kérdéssel előbb-utóbb majdnem mindenki szembekerül, de különösen az e világ iskoláiban tanuló diákok. A tanárok és a tankönyvek azt tanítják, hogy az ember az állatoktól származott, belőlük fejlődött ki.

A Biblia ezzel szemben azt tanítja, hogy Isten közvetlenül, nem fejlődési folyamat útján teremtette az embert és minden egyéb életformát. Elegendő bizonyíték szól-e a fejlődéstan mellett, hogy ezáltal ezt a bibliai tanítást nyugodtan elvethessük? Tény-e a fejlődéstan? Megadja-e az emberiség jövőjének kulcsát? És valóban mindegy-e az ember számára, hogy az állatvilágból fejlődött-e ki, vagy sem? Érinti-e ez az életünket?

A SZERVES FEJLŐDÉS

A növényekre, állatokra és ez emberre alkalmazott evolúció kifejezés alatt az egyik életformából egy másikba való átalakulást értenek. Egy cikkíró 1964. augusztus 23-án a Houston Post-ban így határozta meg az evolúciót: „Egyszerű szavakkal kifejezve az evolúció azt jelenti, hogy az élet az egysejtűekből a legmagasabb emberi formáig fejlődött, s ezt hosszú, több millió évet igénybe vevő számtalan sok biológiai átalakulás során tette.”¹ Egy másik forrásmű, a The River of Life (Az élet folyója) ezt írja: „Amikor az élőlények kijöttek a tengerből, hogy a szárazföldön éljenek, az uszonyok lábakká, a kopoltyúk tüdőkké, a pikkelyek pedig szőrzetté alakultak.”² Az 1966-os World Book Encyclopedia azt mondja:

„A szerves fejlődés elmélete ezt a három fő gondolatot foglalja magában: (1) Az élő teremtmények nemzedékről nemzedékre változnak, miközben az utódokat új tulajdonságokkal hozzák létre. (2) Ez a folyamat oly régóta tart, hogy a ma élő, valamint a régebben élt, de már kihalt fajok csoportjai és fajtái létre tudtak jönni. (3) Ezek a különböző élő teremtmények rokonságban állnak egymással.”³

Az élő teremtmények alaptípusán belüli egyszerű változást azonban nem lehet evolúciónak tekinteni. Ez egyszerűen változat, amit jól megfigyelhetünk minden növény, állat és az ember esetében. Például különböző nagyságú, alakú és színű macskák vannak, de ezek mind csak változatok, és önmagukban nem jelentenek szerves fejlődést.

Arra vonatkozóan, hogy körülbelül mennyi időt vehetett igénybe ez a folyamat, T. Dobzhansky professzor a Genetics and the Origin of Species (Örökléstan és a fajok eredete) című könyvében írja: „A jelenleg is folyamatosan ható, és ezért kísérleti úton tanulmányozható erőkből következtetve ezt az időszakot két milliárd [2 000 000 000] évre tehetjük.”⁴

Bár néhány evolucionista úgy véli, hogy egy Teremtő indította el a folyamatot, napjainkban legtöbben azt tanítják, hogy az élet élettelen anyagokból keletkezett, mindenféle isteni közreműködés nélkül. Véleményüket 1959-ben Chicagóban a Darwin centenáriumon (századik évfordulón) egy kiemelkedő evolucionista, Sir Julian Huxley fejezte ki, aki azt mondta, hogy „az evolúció semmi helyet nem hagy a természetfölöttinek. A föld és lakói nem teremtés útján jöttek létre, hanem kifejlődtek.”⁵

TÉNYKÉNT FOGADJÁK EL

Ugyanezen az értekezleten Huxley az egybegyűlt 2500 küldöttnek elmondta: „Valamennyien elfogadjuk az evolúció tényét . . . Az élet kialakulása többé nem elmélet, hanem tény. Egész gondolkodásunknak ez az alapja.”⁶ 1963-ban a Biology for You (Mindenki biológiája) című könyv ugyanezt erősíti meg ezekkel a szavakkal: „Minden hírneves biológus egyetért abban, hogy a földi élet evolúciója bebizonyított tény.”⁷

A nevelők többsége szintén elfogadja az evolúciót. Az Egyesült Államok egyik egyetemének rektora így nyilatkozott:

„Nagyfokú elfogultságra vall a tények el nem fogadása. Az, aki előtt ismertetik az evolúciót támogató bizonyítékokat, kénytelen történelmi tényként elismerni az evolúciót.”⁸

Sok vallásvezetőnek is ez a nézete. A Milwaukee Journal közölte 1966. március 5-én, hogy „a Szent Jakab katolikus templom pásztora . . . határozottan állást foglalt az evolúció mellett. ,Nem kételkedhetünk az evolúció tényében’” — mondotta. A beszámoló szerint a pap a „,tény’ szót külön kihangsúlyozta”.⁹

Az egyik űrhajós beszámolójából, aki keringő űrhajóján kívüli kísérleteket végzett az űrben, szintén kitűnik, milyen széles körben fogadják el a kifejlődés tanát. A New York Times vezércikke ezt a magyarázatot közölte 1966. november 14-én: „Az ember elméjében és testében a több évmilliós szerves földi fejlődés eredményeként rögződött reflexek és ösztönök a világűr egészen szokatlan viszonyai között súlyos megpróbáltatásnak voltak kitéve.”¹⁰

Ma tehát az emberi gondolkodást befolyásoló személyek legnagyobb többsége mind a kommunista, mind a nem kommunista országokban tényként fogadja el az evolúciót. A Webster’s Third New International Dictionary (Harmadik új nemzetközi szótár) szerint viszont a tény nem más, mint „időben vagy térben megtörtént valóságos esemény”, „bizonyított állítás”.¹¹

TÉNY TEHÁT AZ EVOLÚCIÓ?

Ha azonban mélyebben elemezzük azoknak fejtegetéseit, akik az evolúciót bebizonyított tényként kezelik, meglepő helyzettel találjuk szembe magunkat, olyan helyzettel, amelyről az átlagember valószínűleg semmit sem tud, és amilyen helyzet aligha fordulhat elő a tudomány más területén.

Több mint száz évvel ezelőtt, 1859-ben az evolucionista Charles Darwin A fajok eredete című könyvének hatodik fejezetében ezt jelentette ki: „Mielőtt az olvasó könyvemnek ehhez a részéhez ért, bizonyára sok nehézséggel találta szembe magát. Ezek közül egyesek oly komolyak, hogy még ma is alig tudok visszagondolni rájuk anélkül, hogy bizonyos fokú kétségeim ne támadnának.”¹² Nos, mennyire volt „tény” az evolúció Darwin napjaiban, ha nehézségei még Darwinban is „kétségeket támasztottak”?

Darwin óta több mint száz év telt el mélyreható kutatással, de vajon „ténynek” bizonyult-e azóta az evolúció? Az 1966-os Science Year (Tudományos évkönyv) arról számolt be, hogy „sikerei ellenére a régészet még mindig csak annak a roppant nagy feladatnak a kezdetén tart, hogy feltárja az emberi nem történetét”.¹³ A „kezdetet” bizonyosan nem lehet egyenértékűnek tekinteni a bizonyított „ténnyel”.

Ez az ellentmondás még megnövekszik a híres evolucionistának, Dobzhansky professzornak a The Biological Basis of Human Freedom (Az emberi szabadság biológiai alapja) című könyvében. Először kijelenti: „Az evolúciót mint történelmi tényt csak a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben sikerült kétségbevonhatatlanul bebizonyítani.” De két oldallal később azt mondja: „Tagadhatatlan, hogy az evolúciós folyamat történelmi és okozati részletei még igen messze vannak attól, hogy teljesen ismertek legyenek. . . . Az ember fejlődését előidéző okok csak homályosan ismerhetők fel.”¹⁴

Egyrészt tényként állítják az evolúciót, másrészt elismerik, hogy az evolúciós folyamat „még igen messze van attól, hogy teljesen ismert legyen”, az okok „csak homályosan ismerhetők fel”, a „nehézségek komoly kételyeket támasztanak”.

Ezek nem elszigetelt esetek. Az Encyclopedia Britannica ezt mondja: „A legcsekélyebb kételyünk sem lehet az evolúció tényét illetően . . . Ma már a bizonyítékok nagyon is meggyőzőek.” De néhány oldallal később ezeket a bizonyítékokat „nagyon tökéletleneknek és gyakran hézagosaknak” nevezi. Majd hozzáfűzi: „Mindezideig még semmit sem tudunk azokról az életfolyamatokról, amelyek ezeket a változásokat előidézik.”¹⁵

Sir Gavin de Beernek, a híres evolucionistának nemrégen megjelent a Charles Darwinról szóló életrajza, melyben ezt írja: „Ő [Darwin] előre megjósolta, hogy a bizonyítékok egy napon majd előkerülnek. Ez a nap most elérkezett, mert a kövületek sorozatai az ember fejlődésének döntő bizonyítékai.”¹⁶ Egy másik ismert evolucionista, W. Le Gros Clark The Fossil Evidence for Human Evolution (Az ember fejlődésének kövületi bizonyítékai) című, 1964-ben megjelent könyvében viszont ezt olvassuk:

„Annak esélye, hogy megtaláljuk a tényleges ősöknek vagy legalább a tényleges ősöket létrehozó helyi földrajzi csoport képviselőinek kövületi maradványait, oly fantasztikusan csekélyek, hogy még említésre sem érdemesek.”

„Az előző fejezetekben közölt magyarázat az emberszabásúak (hominidák) fejlődésének őslénytani bizonyítékairól csak feltételezett magyarázat. A bizonyítékok hiányosságára való tekintettel ez aligha lehetne más.”¹⁷

A Science című folyóirat 1965-ben ismertette a The Basis of Human Evolution (Az ember fejlődésének alapjai) című könyvet, és kijelentette: „Az olvasó bizonyára elképed azon, hogy ilyen terjedelmes mű oly kevés kérdésre ad magyarázatot.”¹⁸ Az 1966-os World Book Encyclopediában pedig ezt olvassuk: „Senkinek sem szabad abba a hibába esni, hogy azt mondja: teljesen érti az evolúciót.”¹⁹ A Science News Letter 1965-ben pedig kijelenti: „Még mindig dúl a harc a tudósok között abban a kérdésben, hogyan és mikor fejlődött, ki és milyen volt az ember.”²⁰

Lehet-e egy folyamatot ténynek, „valóságos eseménynek”, „bebizonyított megállapítás”-nak nevezni, ha a hogyan, mikor, hol, mi és miért kérdésekre hiányzik a felelet? Ha valaki tényként állítaná azt, hogy egy felhőkarcoló egy üres telken magától fejlődött ki egy téglából, de arról semmit sem tudna, hogy hogyan, mikor, hol és miért, sem hogy milyen volt az épület az egyes fejlődési szakaszokban, ténynek vagy puszta állításnak, feltevésnek tekintenéd-e ezt az átalakulást?

Az evolucionista Clark állításából kitűnik, hogy az evolúcióról szóló tanítást nem lehet tudományos ténynek nevezni. „Hogyan keletkezett tehát az ember eredetileg? . . . Sajnos erre a kérdésre minden válasz, amit jelenleg adhatunk, csak közvetett bizonyítékokra támaszkodik, és így túlnyomórészt csak feltételezés.”²¹

A Tudomány Támogatására Alakult Amerikai Szövetség volt elnöke ezt szintén elismeri. A Science című folyóiratban az evolúció támogatására írt cikkében a következőket mondja:

„Ha kedve van, kísérjen el egy képzeletbeli kirándulásra a történelem előtti korba. Tegyük fel, abba a korszakba, amikor a mai emberfajok kiemelkedtek a Homo genusból . . . Siessünk most át azokon az évezredeken, amelyekre jelenlegi információink a legnagyobbrészt csak sejtésen és magyarázatokon alapulnak, és eljutunk az első írott feljegyzések korába, amelyből néhány tényt össze lehet gyűjteni.”²² [Kiemelés tőlünk]

Az írott feljegyzések kora néhány ezer évvel ezelőtt kezdődött el. Az evolúciós folyamat, amely ezt állítólag megelőzte, a tudósok beismerése szerint csak sejtéseken, magyarázatokon, feltételezéseken és egymásra halmozott állításokon nyugszik. Darwin híres könyvéről, A fajok eredetéről L. M. Davies brit tudós valamikor ezt mondta:

„Nem kevesebb, mint 800 feltételes módban írott mondat [például ,tételezzük fel’ vagy „helyesen feltételezhetjük” stb.] található a becslések szerint Darwin: A fajok eredete című könyvének oldalain.”²³

Nem csoda, ha az elfogulatlan vizsgálódó elképed ezen a helyzeten. Az evolucionisták dogmatikusan bizonygatják, hogy az evolúció tény, de ugyanakkor elismerik, hogy minden fontosabb következtetésük csak feltételezésen alapszik.

Egy tudós, dr. T. N. Tahmisian, az Atomenergia Bizottság fiziológusa ezt mondta: „Azok a tudósok, akik azt tanítják, hogy az evolúció valóságos tény, nagy csalók és az általuk elmondottak talán minden idők legnagyobb megtévesztése. Az evolúció magyarázatára egyetlen tény sem áll rendelkezésre.” Az evolúciót „találós játéknak és a számbűvészkedés kusza zagyvaságának” nevezte.²⁴ Egy másik tudós, az egyik egyetem természettudományi karának vezetője, J. W. Klotz 1965-ben kijelentette, hogy „az evolúció elfogadásához még mindig igen nagy hitre van szükség”.²⁵

Hogy jobban megértsük, hogyan alakult ki ez az ellentmondásos helyzet, helyes lenne megnéznünk az evolúciós elméletek hátterét. Vizsgáljuk meg a következő kérdéseket: Mikor bukkantak felszínre a modern evolúciós elméletek? Hogyan jöttek létre? Mit mondhatunk az elmélet jelenlegi helyzetéről? Miért van oly sok zavar és ellentmondás maguk az evolucionisták közt? És milyen eredményre jutunk, ha az összes tények figyelembevételével csak a valóban tudományos módszereket alkalmazva vonunk le következtetéseket?

[Egész oldalas kép a 4. oldalon]