4. fejezet

Miről beszélnek a kövületek?

HA az állatok és növények egysejtű szervezetekből fejlődtek volna ki, akkor joggal elvárhatnánk, hogy ennek bizonyítékait megtaláljuk a kövületekben. E legkorábbi életformák közül egyesek bizonyára kövületekként maradtak volna meg a föld rétegeiben, másoknak lenyomatuk maradt volna ott, illetve létezésük valamilyen más bizonyítékát hagyták volna hátra. Miről beszélnek a kövületek?

Több mint száz évvel ezelőtt a kövületi bizonyítékok még Charles Darwint is zavarba hozták. Erről A fajok eredete című könyvében ezt írta:

„Van egy másik hasonló nehézség, amely még sokkal komolyabb. Itt arra kívánok utalni, hogy az állatvilág különböző főbb osztályaihoz tartozó fajok hirtelen jelentek meg az ismert legmélyebben fekvő kövületeket tartalmazó rétegekben . . .

Ha igaz a fejlődés elmélete, akkor vitathatatlan, hogy a legalsó kambriumkori réteg lerakódása előtt már hosszú időnek kellett eltelnie, olyan hosszúnak vagy még hosszabbnak, mint amennyi attól a kortól napjainkig eltelt; s azonkívül ez alatt a roppant hosszú idő alatt a föld bizonyára nyüzsgött az élő teremtményektől . . .

Arra a kérdésre, hogy miért nem találunk gazdag kövületi rétegeket a kambrium rendszer előtti legkorábbinak feltételezett időszakból, nem tudok kielégítő választ adni . . . Igen-igen nehéz meggyőzően megmagyarázni, hogy miért hiányoznak a kövületekben gazdag rétegek nagy telepei a kambriumkor előtti időből.”

A Darwin által említett kambriumréteg az evolucionisták állítása szerint körülbelül 6 000 000 000 éves. Darwin napjaiban a kambrium előtti rétegekben nem találtak kövületeket. Most, több mint százéves beható vizsgálat után, mit bizonyítanak a tények? A New York Times egyik 1964. október 25-i, fejlődést támogató cikkében elismeri, hogy ez a korszak még mindig nem árul el életnyomokat:

„A legnagyobb rejtély a földi élet megjelenésének történetében: a növény- és állatvilág legalapvetőbb osztályainak hirtelen megjelenése kerek 600 millió évvel ezelőtt. Semmi bizonyítékunk sincs arra nézve, hogyan jöttek létre ezek az osztályok. Így a fejlődéstörténet egész első része hiányzik.”

Ugyanilyen beismerést találunk a The World We Live In (A világ, amelyben élünk) című könyvben: „A földtörténet kőzetekbe vésett könyvének lapjai legalább háromnegyed részben üresek.”

Figyeljük meg, mit ír a Scientific American című folyóirat 1964 augusztusában:

„A kambriumkorra jellemző állati élet hirtelen megjelenésének és az állatvilág figyelemre méltó sokrétűségének magyarázatán a biológusok szeretnek átsiklani vagy azt valamivel elütni. Az újabban végzett őslénytani kutatások következtében még nehezebb kikerülni a nagyszámú élő szervezet hirtelen megjelenésének rejtélyét . . .

Ezek az állatok felépítésükben nem voltak sem primitívek, sem meghatározatlanok: bonyolult szervezetek voltak, amelyek a különböző, egymástól jól elhatárolt rendekhez vagy nagyobb állatcsoportokhoz tartoztak, amelyeket most a metazoák [többsejtű állatok] osztályába sorolnak. Ma már tudjuk, hogy majdnem minden nagyobb törzs képviselőjét magukban foglalták, amelyek kövületképződésre alkalmas csontvázzal rendelkeztek . . .

Az alsó kambrium előtt azonban aligha találjuk nyomukat. Ésszerűen elmondhatjuk tehát, hogy az alsó kambrium állatai „hirtelen” jelentek meg.

Ezt a hirtelen megjelenést már nem lehet azzal a feltevéssel magyarázni, hogy az összes kambrium előtti rétegek idővel olyan nagymértékben megváltoztak, hogy a kambriumi többsejtű állatok kövületi ősei nem maradtak fenn . . . Még ha a kambriumi többsejtű állatok összes kambrium előtti ősei puhatestűek voltak is, és ezért aligha maradhattak fenn, tevékenységüknek sokkal több nyomát kellett volna megtalálnunk ezekben a kambrium előtti rétegekben, mint amennyit ténylegesen megtaláltunk. Azt sem mondhatjuk, hogy azért nem találtak kambrium előtti állatokat, mert kevés erre irányuló munkát végeztek.”

Ugyanilyen következtetésre jutott a Natural History című folyóirat 1959. októberi számában megjelent „Darwin és a kövületi bizonyítékok” című cikk szerzője is:

„A kambrium kezdetétől minden földtani rétegben megtaláljuk az állati élet összes fejlődési fokozatának számos képviselőjét, még az alsó kambriumi rétegekben is sokféle gerinctelen tengeri állatot találunk. Ez alatt terjedelmes üledékes kőzetek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődjeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák megteremtése a kambriumkor kezdetén történt.

,Arra a kérdésre, hogy a kambrium előtti időkből miért nem találunk kövületekben gazdag rétegeket — mondotta Darwin —, nem tudok kielégítő választ adni.’ És még ma sem tudunk.”

Hogyan magyarázzák félre ezt a tényt? Azok az evolucionisták, akik az előbbi beismerést tették, kijelentik: „A felhozott ellenvetés végeredményben negatív bizonyítékokra támaszkodik, s a tapasztalat azt mutatta, hogy az ilyen bizonyíték gyakran értéktelen.” Más szavakkal, jóllehet az evolucionisták nem találnak kambrium előtti kövületeket — ugyanis „a földtörténet könyvének háromnegyed része majdnem teljesen hallgat az akkori életről” —, mégis azt állítják, hogy lennie kellett valamiféle fejlődésnek, mivel a bizonyítékok teljes hiánya csupán „negatív bizonyíték”.

Az ilyen következtetés teljesen tudománytalan. Az igazság megállapítására alkalmazott tudományos módszer megköveteli, hogy következtetéseinket tényekkel támasszuk alá; de ha nincsenek birtokunkban ilyen tények, akkor a következtetéseinket el kell vetnünk. Az előbb említett cikk egyik alcíméből szintén az tűnik ki, hogy az evolucionisták elhatározták, hogy továbbra is fenntartják következtetéseiket, jóllehet tényekkel nem tudják alátámasztani őket. Az alcím így szól: „A száz év folyamán, amely Darwinnak, a vitatott leszármazás tanának szerzője óta eltelt, az őslénytan kutatói szilárd alapot találtak az evolúció számára.”⁶⁸ Ám a cikk a továbbiakban kimutatja, amint már meg is jegyeztük, hogy az elmélet támogatásához szükséges kövületek zöme teljesen nélkülözi a tényeket és a bizonyítékokat!

Nos, lehet-e ezt jól megalapozott elméletnek nevezni, hacsak nem vagyunk túlságosan hiszékenyek? Mi lenne a véleményünk arról az építészről, aki azt mondaná nekünk, hogy szilárd alapot vetett az épületnek, de a vizsgálatkor kiderülne, hogy egyáltalán semmi alapja nincs, se betonból, se acélból, se fából, se valamilyen más tartóanyagból, ami hordozhatná az épületet, hanem csupán üres helyet találnánk ott, ahol erős alapnak kellene lennie? Szilárd alapnak tekintenénk-e ezt az üres helyet az épület számára, mivel ez csak „negatív bizonyíték”?

Nem, ebben a tekintetben a tudományos tények egyértelműek. A föld kövületi bizonyítékai nem az egyszerű életformák lassú kifejlődését, hanem a közvetlen teremtést támogatják.

HOL VANNAK AZ ÖSSZEKÖTŐ LÁNCSZEMEK?

A fejlődési láncnak mintegy háromnegyed része hiányzik. De mit mondhatunk a talált kövületekről? Bizonyítják-e kellőképpen az evolúciót? Megtalálhatók-e a kövületekben az összekötő láncszemek, legalábbis a fejlődési lánc utolsó negyedére? Vizsgáljuk meg közelebbről a tényeket.

Az ún. összekötő láncszemekről Charles Darwin ezt írta:

„Ha a fajok más fajokból keletkeztek alig észrevehető változások révén, akkor miért nem találunk mindenütt átmeneti formákat? Miért nem találjuk meg a természetben a formák kusza összevisszaságát, s miért látunk egymástól jól elhatárolt fajokat?

Mivel azonban az elmélet szerint számtalan átmeneti formának kellene léteznie, miért nem találunk sok-sok ilyen átmeneti formát a földkéreg rétegeibe beágyazódva?

A geológiai kutatás még . . . nem tárta fel a múltbeli és a jelenlegi fajok közötti végtelenül sok finom átmeneti formát, amit az én elméletem megkíván.”⁶⁹

Hogyan magyarázta Darwin az összekötő láncszemek hiányát? Ezt írta: „Itt csak annyit akarok mondani, hogy véleményem szerint a kövületi adatok sokkal, de sokkal hiányosabbak, mint ahogy általában feltételeztük.”⁷⁰ Egy későbbi fejezetben ezt mondja: „Ha figyelmünket egyetlen rétegre korlátozzuk, még nehezebb megérteni, miért nem találjuk meg a rokonfajok között szoros sorrendben a változatokat?”⁷¹

A Darwin óta eltelt idő alatt változott-e ez a kép? Megtalálták-e a kövületek között az élő szervezetek főbb csoportjait összekötő láncszemeket? Jegyezzük meg George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem világhírű evolucionista tudósának nyilatkozatát a The Major Features of Evolution (Az evolúció alapvonalai) című könyvéből:

„Mint minden őslénykutató tudja, az új fajok, nemek és családok, valamint a családok után következő majdnem minden új csoport hirtelen jelenik meg a kövületi rétegekben, nem pedig ismert átmeneti változatok megszakítatlan sora vezet hozzájuk.”⁷²

Ugyanezt a tényt jegyzi meg A. S. Romer, a Harvard Egyetem állattanprofesszora. A Genetics, Paleontology and Evolution (Öröklés, őslénytan és fejlődés) című könyvében, amelyet Glenn L. Jepsen, Ernst Mayr és George Gaylord Simpson, híres evolucionisták adtak ki, ezt írja:

„Az állatok fejlődésvonalában a gyors egymást követő változások az új-darwinista folyamat szerint számos apró, de szokatlanul gyors alkalmazkodásnak megfelelő mutáció felhalmozódása következtében jöttek létre. Sajnos általában kevés a geológiai bizonyíték erre a pontra nézve, mert a közbeeső evolúciós formák, amelyek ezt a folyamatot képviselik, rendkívül ritkák.

Az ,összekötő láncszemek’ pontosan ott hiányoznak, ahol a legszívesebben látnánk őket, és nagyon valószínű, hogy sok ,összekötő láncszem’ még továbbra is hiányozni fog.”⁷³

Ezekről az összekötő láncszemekről D’Arcy Thompson az On Growth and Form (Növekedésről és formáról) című könyvében ezt mondta:

„Darwin leszármazási tanának nyolcvanéves tanulmányozása nem tanított meg, hogyan származtak a madarak a hüllőktől, az emlősök a négylábúaktól, a négylábúak a halaktól, a gerincesek a gerinctelenektől. Magukkal a gerinctelenekkel kapcsolatban ugyanilyen nehézségek mutatkoznak . . . az űr a gerincesek és a gerinctelenek között, a férgek és a tömlős állatok, a tömlős állatok és a protoonok [véglények] között . . . olyan nagy, hogy nem tudjuk áttekinteni . . .

Valahányszor egyik családról a másikra vagy egyik csoportról a másikra megyünk, mindig egy határt lépünk át . . .

Ezzel minden osztályozásunk a megszakítás egy alapelvével egyenlő . . . és hiába is keressük a szakadékokat áthidaló lépcsőfokokat, mert soha nem találjuk meg őket.”⁷⁴

Ugyanezekkel a tényekkel találjuk szembe magunkat a növényi élet tekintetében is. Dr. Heribert Nilsson, a svédországi Lund egyetemének botanikaprofesszora a Synthetic Speciation (Mesterséges fajtaképzés) című könyvében írja:

„Ha a növények kövületeinek egyes fő csoportjait vizsgáljuk, különösen feltűnik az, hogy a meghatározott földtörténeti idők közbeeső szakaszaiban mindegyik egyszerre és hirtelen jelenik meg, méghozzá sokrétű formában, teljes virágzásban. Az is nagyon meglepő, hogy egy olyan idő után, amelyet nem milliókkal, hanem az évek tízmillióival tudunk csak kifejezni, éppen ilyen hirtelen tűnnek is el. Ezenkívül a létezésük végén nem alakulnak át olyan formákba, amelyeket az utána következő korszak fő típusainak átmeneti formái közé lehetne számítani. Ilyen átmeneti formák teljesen hiányoznak.”⁷⁵

Ámde a kövületi rétegekben nemcsak a nagyobb állati és növényi csoportok közötti átmeneti formák hiányoznak, hanem az élő növények és állatok főbb csoportjai között sem találunk átmeneti formákat. Dobzhansky professzor, a Columbia Egyetem híres evolucionistája a Genetics and the Origin of Species (Örökléstan és a fajok eredete) című könyvében ezt mondja:

„Ha egy adott időszakból összegyűjtünk annyi, egy meghatározott időben élt egyedet, amennyit csak tudunk, akkor rögtön észrevesszük, hogy a megfigyelt változatok nem mutatnak semmiféle folyamatos elágazást. Ehelyett nagyszámú, egymástól elkülönült, élesen elhatárolt elágazásokat találunk. A növény- és állatvilágban nincs két változat, amely a közbeeső fokozat megszakítatlan sorával kapcsolódna egybe, hanem a sorozatok többé-kevésbé élesen elkülönülnek egymástól, és a közbenső láncszemek hiányoznak, vagy legalábbis ritkák.”⁷⁶

Nincs semmi élő átmeneti forma az emberszabású majmok családja és az ember között, s ezek az ember legközelebbi rokonai lennének, de nem is figyelhető meg, hogy valami élő átmeneti forma lenne, sőt, a földtani kőzetekben az emberszabású majmok „elődeit” sem lehet megtalálni, amelyekből ez utóbbiak állítólag kifejlődtek. Az 1966-ban megjelent The Primates (Főemlősök) című könyv azt mondta:

„Sajnos azok a kövületi bizonyítékok, amelyek bizonyítanák az emberszabású majmok kifejlődését, még mindig reménytelenül hiányoznak. Azt sem tudjuk mikor, azt sem tudjuk hol kezdtek elválni a majomtörzstől.”⁷⁷

Egyesek azonban azt állítják, hogy legalábbis a ló az evolúció klasszikus példájául szolgál, mert a kövületi leletek alapján a ló fejlődését nyomon lehet követni ősi formájától kezdve egészen a mai lóig. Az evolucionisták az Eohippus-szal (ősló), egy kis, rókához hasonló állattal kezdik, és ezután fokozatosan sorba állítják a nagyobb kövületeket egészen a mai lóig. A valóságos tény az, hogy ezt a sorrendet a kövületek bizonyítékai alapján sehol sem lehet megtalálni. Ugyanabban a rétegben két vagy három lótípus is előfordul. Néhányat viszont egymástól igen távol eső helyeken találtak meg.

A ló fejlődéséről a Science News Letter című folyóiratban egy főcikk jelent meg ezzel a címmel: „A kis Eohippus nem közvetlen elődje a lónak”. A jelentés azután azt mondja:

„A ló ősi családfája nem az, amit tudósok eddig annak véltek. T. S. Westoll, a durhami egyetem földtanprofesszora Edinburghban a Tudomány Előmozdítására alakult Brit Társulat előtt kijelentette, hogy a ló korai klasszikus evolúciós családfája — kezdve a kutyanagyságú kicsiny állattal közvetlenül a mai lóig — teljesen hibás.”⁷⁸

Azokról a kövületekről, amelyeket az Eohippus és a modern ló közé sorba összeraknak, Lecomte du Noüy, egy evolucionista a Human Destiny (Emberi sors) című könyvében ezt írta:

„Úgy látszik, e közbeeső lépcsőfok mindegyike ,hirtelen’ lépett fel, és kövületek hiánya következtében még nem volt lehetséges megtalálni az átmenetet a lépcsőfokok között . . . Az ismert formák elkülönülten maradnak, mint egy beomlott híd pillérei . . . Az általunk feltételezett összefüggést valószínűleg soha nem sikerül tényekkel bizonyítani.”⁷⁹

Hol vannak a fejlődési láncolatnak ezek a „közbeeső” fokozatai vagy láncszemei, akár a kövületi rétegekben, akár a mai élő teremtményeknél? Miért beszélnek a kövületek mindig ugyanarról, tudniillik, hogy a fontosabb növényi és állati csoportok között hiányoznak az átmenetek, az összekötő láncszemek? Miért jelennek meg hirtelen, más csoportok tagjaitól szerkezetileg elkülönülten a bonyolult szervezetek főbb csoportjai? Miért van az, hogy a karok, lábak, szemek és szárnyak mindig teljesen kifejlett állapotban találhatók meg? Ha igaz lenne az evolúció, akkor az összekötő láncszemeknek a fejlettség különböző fokát mutató végtagokkal és szervekkel kellene rendelkezniük. De ilyen fokozatokat sehol sem találunk.

Ezek a rideg tények nyugtalanítják az evolucionistákat. Amikor G. G. Simpson a Science című folyóiratban N. J. Berrill The Origin of Vertebrates (Gerincesek keletkezése) című könyvéről írt, ezt mondta: „Berrill utolsó mondata így hangzik: ,Lehet, hogy a bizonyíték örökre megszerezhetetlen marad, de ez nem is számít, mert itt olyan dolgokról van szó, amikre az álmok épülnek fel.’” Ezután maga Simpson kijelenti: „Talán ez az utolsó szó a gerinchúrosokról, a gerincesek elődeiről. Ami a gerinchúrosok elődeit illeti, ezek felől teljes tudatlanságban vagyunk, s talán még ez a hatvanéves álmunk is hiányzik.”⁸⁰

Ha az evolúció igaz lenne, akkor több ezer, sőt több millió, folyamatos láncolatot alkotó átmeneti formát kellene találnunk. Az a körülmény, hogy ezek az átmeneti formák a kövületi rétegekből hiányoznak, sőt a mai élő teremtmények között sem találhatók meg, ezt a láncot összekötő szemek nélküli, csupán képzeletbeli lánccá teszi. Az összekötő láncszemek helyett a kövületek arról tanúskodnak, hogy a növényi és az állati csoportok mindig elkülönülten jelennek meg. Miért ezt a tényt találjuk meg a kövületi rétegekben? Miért találjuk mindig elkülönülten és egymástól világosan elhatárolva mind a növényi, mind állati csoportokat?