Az egyedüli igaz Isten imádata már felmagasztalt marad

1, 2. Hogyan hanyatlott az első világháború alatt az egyedüli igaz Isten imádata, és hogyan írta le ezt a Mikeás 3:12?

AZ első világháború olyan sötét időszak volt, amilyet az emberiség azelőtt soha nem tapasztalt. Mintha világszerte a sötétség hatalmai uralkodtak volna. Úgy tűnt, mintha „a világ uralkodója” győzedelmeskedett volna (Ján 14:30). Amint hamis vallásának világbirodalma, köztük a kereszténység is, hazafias módon átállt a háború őrületében levő nemzetek támogatására, borzalmas nyomás nehezedett minden vallásos emberre. Ezért még az egyedüli igaz Isten imádata is alábbhagyott. Támogatóit üldözték, szigorú korlátozásokkal sújtották sőt be is börtönözték őket. Állapotuk olyan gyászos volt, amilyennek Mikeás írta le a 3:12-ben:

² „Siont felszántják mint a mezőt, Jeruzsálem pedig romhalmaz lesz és a templomhegy erdős magaslat” — mint egy elhagyatott mező a fák magasságáig érő bozóttal az igen sok idő eltelte miatt.

3. A dolgok milyen szemléletébe törődtek bele az igaz imádói, de a prófécia szerint mit kellett még elvégezniük, mielőtt a „vég” eljön?

³ Úgy tűnt, mintha elérkezett volna a vég a földi dolgok egész rendszere számára. A Biblia Istenének imádói beletörődtek abba, hogy így tekintsék a dolgokat, miközben „minden nemzet gyűlöletének céltáblái” lettek (Máté 24:9). Itt azonban még csak „a dolgok rendszere befejezésé”-nek időszakába léptek. Még sok életmentő munkát kellett elvégezniük, mielőtt elérik „a dolgok rendszere befejezésének” végét. Mint ahogy a Betlehemből származó nagy Fejedelem előre megmondotta, „a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14). Mikeás próféciája megegyezik ezzel, noha Mikeás ezt évszázadokkal korábban írta le.

4. A Jeruzsálemre és Júda földjére bekövetkező pusztulás leírása után, milyen jobbrafordulásról jövendöl Mikeás 4:1–4 Jehova dicsőségére?

⁴ Miután Mikeás leírta a pusztulást, amelybe Júda földjét és annak fővárosát, Jeruzsálemet (vagy Siont) juttatják a babiloniak, a továbbiakban ezt mondja: „És meg fog történni a napok befejező részén, hogy Jehova házának [a templomnak] hegye szilárdan megalapozott lesz a hegyek csúcsa felett és bizony a dombok fölé emelkedik és hozzá özönlenek a népek. És bizony sok nemzet megy majd oda és azt mondja: ,Gyertek, menjünk fel Jehova hegyére és Jákob Istenének házához; és ő megtanít minket az utaira és mi járunk majd az ösvényein.’ Mert Sionból jön a törvény és Jeruzsálemből Jehova beszéde. És ő biztosan ítéletet fog mondani sok nép között és hatalmas, távoli nemzetekkel kapcsolatban helyreigazítást végez. És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak. És mindenki a saját szőlőtőkéje és a saját fügefája alatt ül és senki sem riasztja meg őket, mert a seregek Jehovájának a szája szólott” (Mik 4:1–4).

5. Ma milyen épület áll Jehova házának hegyén, s beteljesíti-e ez a Mikeás 4:1–4-et?

⁵ Az első világháború folyamán a brit csapatok foglalták el a földi Jeruzsálemet Allenby tábornok vezetésével, és ezt elismerve a Népszövetség Nagy Britanniának adta a mandátumot e terület fölött 1948-ig. Amikor a mandátum lejárt, háború tört ki a zsidók és az arabok között, ma pedig Izrael nemzete birtokolja még a fallal körülvett Jeruzsálem városát is. De vajon Jehova imádatának temploma koronázza-e meg a hegy csúcsát, ahol Jehova imádatának háza állt egészen i. sz. 70-ig? Nem, hanem a mohamedán istenség, Allah imádatát szolgáló Szikladóm áll ott, amit sok nemzet népei ma turisztikai látványosság miatt látogatnak. Tagadhatatlan, hogy ez nem teljesítette be a Mikeás 4:1–4 próféciáját.

6. Ennek ellenére miért van a Mikeás 4:1–4 teljesedőben, és a földi Jeruzsálem miért nem szerepel a beteljesedésben?

⁶ Ennek ellenére ez a prófécia teljesedését éli a háború utáni 1919-es év óta. Hogyan? Nos, úgy, hogy egy magasabb Jeruzsálemről van szó. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor — i. sz. 33. Nizán hó 9-én — Jézus Krisztus, a Betlehemből való fejedelem bevonult győzedelmesen Jeruzsálembe, de nem fogadták el őt mint királyt. Két nappal később Nizán 11-én megindultan siratta azt a földi Jeruzsálemet, ezt mondván: „Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok! Ezért elhagyottá lesz a ti házatok [templomotok]” (Máté 23:37, 38, Ökumenikus fordítás). Három nap múlva, Nizán 14-én, Jézus mártírhalált szenvedett a Kálvárián, Jeruzsálemen kívül. Aztán, ami Jehova Istent illeti, elhagyta a templomot, noha azt valamikor neki szentelték. Többé nem volt elfogadható imádat helye az ő számára. Pusztulása i. sz. 70-ben drámai módon bizonyította ezt a tényt!

7. Mikor lett a mennyei Jeruzsálem Jézus tanítványainak anyjává, és hogyan utal erre Pál?

⁷ Jézus a feltámadása után negyven nappal visszament a mennybe, majd azután 10 nappal, Pünkösd napján kitöltötte a szent szellemet a földi Jeruzsálemben várakozó tanítványaira. Ezzel az eseménnyel egy új Jeruzsálem, a mennyei Jeruzsálem lett az anyjuk. Erre vonatkozóan írt a keresztény Pál apostol a galáciai gyülekezetekhez intézett levelében: „De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja” (Gal 4:26, Károli). Ugyanez az apostol később, amikor általánosságban a zsidó keresztényeknek írt, ezt mondta: „Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek seregéhez és mindenek bírájához, Istenhez” (Zsid 12:22, 23, Károli). Erre a szellemi Sion hegyén levő Új Jeruzsálemre, szellemi Jeruzsálemre vonatkozóan prófétál Mikeás a 4:1-4-ben. Ezen a szellemi Jeruzsálemen teljesedik ma Mikeás próféciája!

8. 1914 óta milyen mértékben magasztaltatott fel az egyedüli igaz Isteni imádata a földre vonatkozóan?

⁸ Az 1914-1918 háború sújtotta évek óta annak az Istennek imádata, akit az ősi Jeruzsálem hegyeinek csúcsán álló „házban” vagy templomban szoktak végezni, felmagasztalt maradt. Jehovának ez az imádata lett „megalapozott a hegyek csúcsa felett”, amelyen a jelen rendszer hamis isteneinek templomai álltak vagy még állnak. Így az egyedüli élő és igaz Isten imádata „a dombok fölé emelkedett”.

⁹ A Legfelségesebb Istennek, Jehovának imádata különösen az első világháború befejezése után emelkedett mennyei magasságig. Hogyan történt ez? Úgy, hogy a háború utáni időszakban vált lehetővé először Jehova imádóinak helyreállítása az elnyomott, szétszórt, korlátozott állapotból, amely olyan volt, mint a zsidó száműzötteké Babilonban i. e. 607-537 között. Mikeás próféciája előre megjövendölte a szellemi izraeliták újra összegyűjtését és az út feltárulását az ilyen babiloni szolgaságból való menekülésre, ezt mondván: „Összeszedem az egész Jákobot, összegyűjtöm Izrael maradékát. Összeterelem őket mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestől lesznek ott emberek. Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a falon [kapun] és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR [Jehova]” (Mik 2:12, 13, Ökumenikus fordítás).

¹⁰ Amikor az izraeliták elhagyták Babilont, i. e. 537-ben, a perzsa hódító, Nagy Círusz rendelkezése szerint nem volt emberi király Dávid királyi házából, aki kivezesse őket. Sedékiás, az utolsó dávidházi király, aki még a régi Jeruzsálemben uralkodott, már halott volt, eltemették Babilonban. Nyilvánvaló tehát, hogy Mikeás próféciájának szellemi alkalmazása kell legyen. Ki hát akkor a „király”? Az, aki trónra került az Isten jobbján a mennyekben a „pogányok ideje” végén [vagy „a nemzetek meghatározott idejének” végén] 1914 őszén (Luk 21:24, Authorized Version, New World Translation; Zsolt 110:1, 2). Ez nagyobb „király” volt Círusznál, Babilon legyőzőjénél. Ő volt az, aki előkészítette az „áttörést” az elnyomott szellemi izraeliták számára, a szellemi Izrael, vagy Jákob „maradéka” részére. Így történt, hogy a háború utáni 1919-es évben megvalósította az „áttörést” az önátadott, alámerített tanítványai számára, akik „minden nemzet gyűlöletének céltáblái” lettek az ő nevéért az első világháború alatt (Máté 24:9).

¹¹ Azok a megszabadított tanítványok készek voltak trónra emelt királyukat követni, aki Jehova jobbján ül. A menekülés „kapuján”, amelyet készített, „előttük ment át”. Igazi keresztényi szabadságba vezette őket. Ez úgy történt, hogy „élükön maga az UR [Jehova] ment, aki egyedül felelős a szabadságba való kivonulásukért. Ő bocsátotta ki a felhívást imádóinak, akiket a vallásos Babilon fogságban tartott, ezt mondván:

¹² „Menjetek ki belőle én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akarok kapni csapásaiból” (Jel 18:4; Jer 50:8, 9; És 48:20).

AZ EGYEDÜLI IGAZ ISTEN SZEMÉLYES NEVE ELŐTÉRBE KERÜL

¹³ Jehova akkor kezdett nevet szerezni magának. Méltán kezdett a neve előtérbe kerülni, magasabbrendűvé válni, mint a megdicsőült Fiáé, Jézus Krisztusé. Például vehetjük a The Watch Tower and Herald of Christ’s Presence 1919. november 15-i számát, amelyben megjelent egy cikksorozat első része „Ésaiás rapszódiája” címmel s az első részében ezeket írta:

A negyvenedik fejezetnek ebben az első tizenegy versében három képet kapunk Jehováról: az első mint vigasztalót mutatja be, aki hosszú szenvedés után megvigasztal; a második úgy ábrázolja, mint az Igazat, akinek szava megáll, noha mindenkié meghiúsul; a harmadik mint Pásztort, aki atyai gonddal vezeti népét.

A másik ok a vigasztalásra az, hogy „bűne megbocsáttatott”. Isten az ő bölcsességében látta, hogy az a nemzeti megaláztatás, amelyet zsidó népe a hetven év alatt elszenvedett, elegendő, hogy kielégítse, amit az isteni igazság könyvei előírnak, hogy megbűnhődjenek azokért a hajlamokért, amelyeket évszázadokon át felmutattak bálványimádásra, amikor Jehova helyett más istenek imádatára tértek.

. . . Tudjuk, hogy Jehova senkit sem büntet meg igazságtalanul. Ő nem tagadja meg magát. . . .

. . . Javaslatok [a Társulat által kiadott lap nevére vonatkozóan] kiderítették azt a tényt, hogy „a szó” jiddis megfelelőjét minden zsidó azonnal értheti valamilyen Jehovától jövő különleges üzenetre.

Bizonyára bármely osztálynak, amelyet Jehova ilyen magasztos célra kíván felhasználni, mint hogy társörökösei legyenek Krisztusnak, szükségük van bőséges előkészítő tapasztalatra, mielőtt „alkalmasakká tétetnek a szentek örökségére, világosságban”.

. . . De hogy kétszeresen is biztosítsa a fentebb ígért dolgok teljesedését, Jehova ismét hozzákapcsolta a nevét, vagyis érvényesítette, aláírta saját csekkét; „a mi Istenünk szava megáll örökké” a valódi vagy képzelt akadályokra való tekintet nélkül. (343. old. 5. bekezdés; 344. old. 5-7 bekezdés; 345. old. 4. bekezdés; 346. old. 4. bekezdés.)

¹⁴ A Watch Tower Bible and Tract Society kiadásában az első világháború után megjelent első bekötött könyv Az Isten hárfája, melyet 1921-ben adtak ki, azt írta az előszavának 2. bekezdésében: „Jehovának volt egy nagy terve a világ megalapítása előtt; de ezt nem ismerte senki. Az emberi történelem első négy évezrede során ez a terv titokban maradt.”

¹⁵ Az 1928-ban július 30-tól augusztus 6-ig a michigani Detroitban megtartott nemzetközi kongresszuson a jelenlevők ezrei egyhangúlag elfogadták a The Watch Tower Society elnöke által előterjesztett „Nyilatkozat Sátán ellen és Jehova mellett” című határozatot. (Lásd Watch Tower 1928. szept. 15-i száma a 278, 279 oldalakon.)

¹⁶ Az események mégis 1931-ben érték el csúcspontjukat. Ez július 26-án, vasárnap következett be, amikor az ohioi Columbusban tartott nemzetközi kongresszuson jelenlevők ezrei elfogadták az „Egy új név” című határozatot. A Legfelségesebb Istennek azok az önátadott, alámerített imádói ezzel a határozattal magukra vettek egy nevet, amely a Szentíráson alapult, azaz a „Jehova tanúi” nevet (És 43:10, 12).

¹⁷ Ily módon ezek a keresztények félresöpörtek minden gyalázkodó nevet, amellyel a kereszténység illette őket és elfogadták azt a megtisztelő elnevezést, amelyet a Szent Biblia helyesnek ítélt számukra. A columbusi kongresszus aztán az ott elfogadott határozatot előterjesztette az egész földön az Úr Jézus Krisztus összes önátadott, alámerített tanítványai minden gyülekezetének, különböző nyelvükön. Az összes gyülekezetek, amelyek elfogadták a határozatot jelentették azt a The Watch Tower Bible and Tract Society főhivatalának. Mindazok az egyének, akik részt vettek ilyen akcióban, súlyos felelősséget vállaltak magukra Jehova Isten előtt. Ha nem élnek az új névhez méltón, ez súlyos következményekkel jár részükre. Ha tiszteletben tartják az magasztalja Isten nevét. (The Watch Tower 1931. szeptember 15-i száma 278, 279 oldalán.)

¹⁸ Tesz-e említést a világi történelem a kereszténység valamelyik vallásfelekezete vagy a zsidóság részéről olyan akcióról, amilyent Jehova tanúi végeznek? Nem! Éppen ezért azok által a tanúk által teljesítette be Jehova a Mikeás 4:1–4-ben közölt próféciát. Így valóban megalapozódott az egyedüli élő és igaz Isten imádata „a hegyek csúcsa felett”, mert magasabbrendűnek bizonyult minden más imádati formánál. És „szilárdan megalapozott” lett, soha nem dől le magasztos helyéről. Felmagasztalják azt Jehova tanúi, s így, jelképesen szólva, „a dombok fölé emelkedik”.

¹⁹ Az egyedüli élő és igaz Isten felmagasztalt és így messziről meglátható imádata ezzel javára válik minden nemzet és nép közül való embernek. 1918. február 24-én vasárnap, az első világháború alatt, isteni indításra a The Watch Tower Bible and Tract Society akkori elnöke tartott egy jól kihirdetett előadást az USA California államában Los Angeles városában. Az előadás tárgya lenyűgöző volt, ugyanakkor nagyjelentőségű időket tárgyalt a Biblia szempontjából. A tárgy: „Milliók élnek, akik sohasem halnak meg.” Ez a téma azon a bibliai tanításon alapszik, hogy a „nagy nyomorúságnak” lesznek emberi túlélői, amikor a dolgoknak jelenlegi elítélt rendszere véget ér. (Jel 7:9, 14). Azok a helyeselt túlélők bejutnak Krisztus Királyságának millenniumi korszakába. Annak a kormányzatnak segítségével örök életet nyerhetnek a Paradicsommá alakult földön.

²⁰ Öt évvel később újabb kongresszust tartottak ugyanabban a városban, Los Angelesben, 1923. augusztus 18-tól 26-ig, és augusztus 25-én, vasárnap a Társulat elnöke megtárgyalta Jézusnak a jelképes juhokról és kecskékről szóló példázatát. Mivel ez a példázat része Jézus „a dolgok rendszere befejezését” mutató „jel”-ről mondott próféciájának, az előadó „a napok befejező részére” alkalmazta azt; millennium előtti alkalmazást adott neki. Kiket ábrázolnak hát a „juhok”, akik jót tesznek a Király szellemi „testvéreivel” szükségleteik szerint? Nos, az úgynevezett „jóakarat embereit”, akiknek jutalmul el kell nyerni a dolgok jelen rendszere pusztulásának túlélését, hogy megmaradjanak a dolgok millenniumi rendszerébe Krisztus Királysága alatt. (Lásd a Watch Tower 1923. november 1. számának 326. oldalán, valamint 1923. október 15-i szám 307. oldalán!) Ilyen jelképes „juhok” azok, akik ma özönlenek a Jehova imádatának szellemi templomához, amelyet Krisztus „testvéreinek”, a szellemi izraelitáknak a maradéka képvisel (Mik 4:1; Máté 24:3; 25:31–46).