Az udvarlás (ahol ez társadalmilag elfogadott) — amikor még nem szándékoztok házasságra lépni —, bizonyos táncok, nem erkölcsös irányba hajló társas összejövetelek, ahol a társaság párosával félrevonul: mind a „szexuális szenvedély” felszítását szolgálják. Kerüljétek hát az ilyen alkalmakat, „fojtsátok el földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat” (Kol 3:5).

16. Mire ügyeljen a fiatal keresztény pár az udvarlás és a házasságra való felkészülés időszakában?

¹⁶ Különösen a házasságra készülő és ebből a célból udvarló fiatal párok ügyeljenek nagyon a körülményeikre. Amikor magukban vannak a gépkocsijukban vagy a lakásban (talán a családtól távol, magányosan élnek), vagy egy félreeső helyen, a szabadban tartózkodnak, a helyzet igen csábító lehet arra, hogy túlzott bizalmaskodást engedjenek meg maguknak. Egy 17 éves fiatal őszintén elmondta: „Bárki azt mondhatná: tudom, mikor kell leállni. Igaz, mindenki tudhatja, hogy mikor, de vajon hányan képesek megtenni? Sokkal jobb elkerülni az ilyen helyzeteket. Mindig legyenek ott mások is.” Igen, egy kísérő személy jelentheti a külön erőt, ami segít teljesen úrrá lenni a testetek szexuális vágyai felett, amikor együtt vagytok. Azonkívül ti magatok is „szabjatok határt” abban, hogy meddig mehettek el a becézgető kifejezésekben. És ahhoz tartsátok magatokat.

19. a) Ki az, aki ’rabszolgaként vezette a testét’: az Énekek Énekében leírt szerelmespár vagy Amnon? b) Mi lett az eredménye?

¹⁹ Ha ellenőrzést gyakoroltok testetek felett, ha uralkodtok rajta, nem kell majd bánkódva tekintenetek vissza a múltba. Gondoljatok csak a fiatal sulamita lány és pásztor szerelmese örömére, amikor idővel házasságra léphettek! Saját erőfeszítéseikkel és mások segítségével leküzdötték testi vágyaikat és megőrizték tisztaságukat. Bár a leggyengédebb érzelmeknek adtak kifejezést, nem lettek erkölcstelenné a menyegző előtt, s nem csökkentették azt az örömet, amely a házasságban való egyesülésükkor lett osztályrészükké. Mennyire különböztek a szenvedélyes Amnontól, akik nem tudott várni és akit ’a teste rabszolgaként vezetett’ az erkölcstelenségbe! (Ének 2:16; 4:16; 5:1; 2Sám 13:1, 2, 10–16).