a A zsidók démonűzésére vonatkozóan azt olvassuk az ördögűzés különböző korokban (Exorcism through the Ages) című könyvben: „Ennek a zsidó exorcizmusnak (ördögűzés) fő jellemzője hathatósnak vélt nevek emlegetése volt, azaz jó angyalok neveié, melyeket vagy az El (=Isten) szóval kapcsolatosan, vagy anélkül alkalmaztak; valóban a puszta nevekbe vetett bizalom a zsidók babonájává lett már jóval azelőtt és azt tartották a legfontosabbnak, hogy a megfelelő nevet használják, ami egyébként időnként és alkalmanként változott. Kétségtelenül ez a babonás hiedelem ösztönözte a Skéva fiait — akik tanúi voltak Pál Jézus nevében végzett sikeres démonűzésének —, hogy saját számlájukra próbálják ki a formulát: ,Felszólítalak a Jézus nevére, akit Pál hirdet’, ami katasztrofális következményekkel járt a tekintélyükre (Cselekedetek XIX, 13). Népszerű zsidó hiedelem volt, amelyet még a tanult világpolgár, Yosephus is elfogadott, hogy Salamon király elnyerte a démonűző erőt és hogy ő megfogalmazott és hátrahagyott bizonyos formulákat, amelyek hatásosak voltak erre a célra. A zsidó történetíró elmondja, hogyan sikerült egy bizonyos Eleázárnak Veszpáziánusz császár és tisztjei jelenlétében egy mágikus gyűrűnek a megszállt személy orrához való érintésével kihúzni a démont az orrlyukain át — a gyűrű érdeme a Salamon formulájában javallt ritka gyökér belefoglalásából ered, melyet rendkívül nehéz volt beszerezni.” (Lásd Josephus Antiquities of the Jews [Zsidórégiségek] 8. könyv 2. fejezetének 5. bekezdését és a The Jewish War [A zsidó háború] 7. könyv 6. fejezetének 3. bekezdését!)