Figyelmeztetés a szakadások ellen

12. Volt-e valamiféle ellenségeskedés Pál és Péter között?

¹² Természetesen, mint tökéletlen embereknél, az első keresztényeknél is voltak különbségek, még egyes súlyos gyülekezeti felelősségek vállalásának kérdésében is. A szíriai Antiochiában például Pál helyreigazította Pétert egy bizonyos dologban (Galata 2:11–14). De vajon Péter különvált és külön szektát alapított, mintha nem értett volna egyet az állítólagos páli keresztény felfogással? Egyáltalán nem, mert évekkel később, körülbelül i. sz. 64-ben, igen szeretetteljes módon beszélt Pálról (2Péter 3:15, 16).

13, 14. a) Hová sorolta Pál a „nézeteltéréseket” és a „szektákat”? b) Pál szerint hogyan kellett bánni a szektákat előmozdító egyénekkel?

¹³ Isteni ihletés alatt Pál felsorol „szakadásokat” és „szektákat” a „test cselekedetei” között. Ezt írta: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, civakodás, féltékenység, dühkitörések, veszekedések, nézeteltérések, szakadások, szekták . . . Akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten Királyságát” (Galata 5:19–21).

¹⁴ Mivel azok, akik „szakadásokat” okoznak és „szektákat” alakítanak, „nem öröklik Isten Királyságát”, nem tűrhetők meg az igaz keresztény gyülekezetben. Ezért Pál ezt írta Titusnak: „Kerüld azonban az értelmetlen vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokat, a veszekedéseket és a Törvény felőli szóharcokat, mert haszontalanok és hiábavalók. A szakadást okozó embert egy vagy két figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlott, bűnben él, és önmagát ítéli el” (Titus 3:9–11).

Egység a hittételekben

15, 16. a) Miért nincs helye a keresztény gyülekezeten belül a különböző elgondolásokat képviselő „iskolák”-nak, és mit mond erről Pál apostol? b) Vajon azt jelenti ez, hogy a keresztények nem használhatják a gondolkodóképességüket? c) Mit mond Péter, Judás és Pál a kételkedés és az igazságtól való félrevezetés veszélyéről?

¹⁵ Az eddigiekből kitűnik, hogy az igaz keresztényiséget nem lehet hitfelekezetekre és szektákra felosztani. Mégcsak különféle irányzatok vagy „iskolák” sem férhetnek meg egymás mellett a keresztény gyülekezeten belül. Pál ezt írta a korinthusiaknak: „Azért intelek titeket testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek és ne legyenek nézeteltérések köztetek, hogy megfelelően egységesek legyetek ugyan abban az értelemben és ugyan abban a gondolatmenetben” (1Korinthus 1:10).