A hegyi beszéd — A házasságtörés és a válás megelőzése
MIUTÁN a hosszantartó harag halálos voltát tárgyalta, Jézus a figyelmét a Tízparancs hetedik parancsára irányította, ezt mondva: „Hallottátok, hogy megmondatott: ,Ne kövess el házasságtörést.’” — Máté 5:27; 2Móz 20:14; 5Móz 5:18.
Isten törvénye a házasságtörésre szigorú büntetést rótt ki — mindkét fél számára halált. Ez a vőlegényével már eljegyzett nőre is vonatkozott, akinek viszonya volt valamely más férfival. — 5Móz 22:22–24.
Jézus magyarázata azonban messzebb ment, mint a házasságtörés tettének megtiltásáig. „Mondom nektek — jelentette ki — hogy mindaz, [vagyis minden házas férfi] aki kitartóan asszonyra néz szenvedéllyel iránta, már házasságtörést követett el vele a szívében.” (Máté 5:28) Más alkalommal is kapcsolatba hozta Jézus a házasságtörést az egyén szívében levő erkölcstelen kívánságokkal: „Belülről, az ember szívéből származnak az ártalmas okoskodások: . . . házasságtörések.” (Márk 7:21, 22) Ez látható Dávid tapasztalatából, aki ránézett más feleségére és vágyra gerjedt iránta, mely házasságtöréshez vezetett. — 2Sám 11:2–4.
Jézus itt nem egy véletlen erkölcstelen gondolatról beszél, melyet az egyén gyorsan száműz. Inkább olyan helyzetről beszél, ahol a férfi „kitartóan néz” nőre, kéjes vágyat táplálva iránta. Isten, aki „látja milyen a szív”, tudja, hogy a nős férfi, aki vágyva-vágyik házasságtörést elkövetni, meg is teszi, ha alkalma nyílik rá. (1Sám 16:7) Isten úgy tekinti, mintha „szívében” — az érzelmek, kívánságok és indítékok székhelyén — már elkövette volna a tettet.
Hogyan kerülheti el az ember, hogy házasságtörést kövessen el? Jelképes nyelvet használva, Jézus megállapította: „Ha tehát a te jobb szemed botlásodat idézi elő, tépd ki és vesd el magadtól! Mert hasznosabb neked, ha az egyik tagodat veszíted el, minthogy egész testedet a gyehennára vessék. Hasonlóképpen, ha a te jobb kezed botlásodat idézi elő, vágd le és vesd el magadtól! Mert hasznosabb neked, ha egyik tagodat veszíted el, minthogy egész tested a gyehennára jusson.” — Máté 5:29, 30.
A Szentírás mint igazságos cselekvési pályát, az ,Istennel való járást’ jelöli meg. (1Móz 5:22; 6:9) Mi van akkor, ha a „jobb szem” (itt az ember látásának összpontosítására szolgáló képességét jelképezi), vagy a „jobb kéz” (azt jelenti, amit az ember a kezével tesz) az egyén „botlását”, azaz az Isten iránti engedelmesség útjáról való letérését okozná? Ebben az esetben a szem kitépéséhez vagy a kéz levágásához hasonló tetthez kell folyamodni. Hogyan?
Mivel a szem az elméhez vezető fontos közlési csatorna, mely erőteljesen befolyásolja az érzelmeket és cselekedeteket, az embernek vissza kell tartania szemét attól, hogy illetlen látványra összpontosítson. (Péld 4:25; Luk 11:34) Jób kifejezte a helyes nézőpontot, amikor ezt írta: „Szövetséget kötöttem szemeimmel. Így hogyan tanúsíthatnék figyelmet hajadon iránt?” — Jób 31:1.
Hasonlóképp óvakodni kell attól, hogy amit az ember a kezével vagy más testrészével tesz, ne sértse meg a Biblia erkölcsi irányadó mértékét. Ebben a tekintetben írta Pál apostol: „Fojtsátok el tehát a ti testtagjaitokban azt, ami földi, a paráznaságot, tisztátalanságot, a nemi vágyat, káros kívánságot és kapzsiságot.” — Kol 3:5.
Megszokott dolog, hogy emberek inkább elvesztik egyik végtagjukat, csakhogy életük megmaradjon. Még sokkal életbevágóbb Jézus szerint, a szemek és kezek ,képletes elvetése’, hogy így elkerüljük az erkölcstelen gondolkodást és cselekedeteket, mert csakis így menekülhetünk meg a tüzes gyehenna által jelképezett örök megsemmisítéstől. A gyehenna a Jeruzsálem közelében levő ,szemétgyűjtő hely’, ahol éjjel és nappal tűz égett, hogy az ott lerakott undorító dolgok a lángok martalékává váljanak. — Máté 5:29, 30, J.B. Phillips.
„Továbbá megmondatott — folytatta Jézus — ,Bárki, aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet.’” (Máté 5:31) Isten Mózes által adott törvénye megengedte, hogy a férfi elváljon feleségétől, „ha az nem talál kegyet szemei előtt, mert valami illetlenséget tapasztalt a részéről.” (5Móz 24:1–4) A „valami illetlenség” nyilvánvalóan mást jelentett, mint házasságtörést, mert — ahogy fentebb már említettük — ez a bűn halálbüntetést vont maga után a mózesi törvény alatt. De mivel Isten „gyűlölte a válást”, ésszerű, hogy a mellette szóló érvényes érveknek komolyaknak kellett lenniük, mint például, hogy a feleség durva tiszteletlenséget tanúsított férjével szemben, vagy szégyent hozott a háznépre. — Mal 2:16.
Mégis, még ilyen komoly esetekben sem utasított vagy bátorított a Szentírás a válásra. Elrettentésül a házasságok elhamarkodott felbontására, Isten elrendelte, hogy a feleségétől elváló férjnek „válólevelet” kellett adnia neki. Ehhez előkészületi időre volt szükség és törvényesen kellett végrehajtani. Valószínűleg hozzájárult ehhez az erre meghatalmazott személyekkel folytatott tanácskozás, akik először megpróbálhatták kibékíteni a házastársakat.
Az idő múlásával azonban a zsidó férjek kezdtek ,hűtlenül bánni’ feleségükkel, mindenféle jelentéktelen okból elválva tőlük. (Mal 2:13–16) Jézus idejében az uralkodó rabbinikus nézet azt tartotta, hogy a férfi elválhat feleségétől „már akkor is, ha az elrontotta az ételét”. A Strack és Billerbeck féle német nyelvű bibliamagyarázat szerint ősi zsidó iratok sok megállapítása kimutatja, hogy „a misnaikus kor [melybe Jézus ideje is tartozott] zsidó emberei között nem volt olyan házasság, melyet a férfi ne tudott volna röviden, teljesen törvényes módon felbontani, egy válólevél kiadásával”. Nem meglepő akkor, hogy a farizeusok megkérdezték Jézust, törvényes-e a válás „mindenféle okból”. — Máté 19:3.
Mi volt Jézus álláspontja a válással kapcsolatban? „Mondom nektek — folytatta — mindaz, aki elválik feleségétől, kivéve paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és bárki, aki elvált asszonyt vesz feleségül, házasságtörést követ el.” (Máté 5:32) Teljes hatalommal, mint Messiás és Isten Fia, Jézus kimutatta, hogy Atyjának nem tetszik, ha férfiak elválnak feleségüktől, még ha az ok a Szentírás által megállapított „valami illetlenség” is. (Hasonlítsd össze a Máté 19:8-cal!) Ezért, ha egy férfi más okból válik el feleségétől, mint nemi erkölcstelenség miatt, akkor házasságtörésnek teszi ki őt, abban az esetben, ha az asszony nemi kapcsolatba kerül egy másik férfival, mivel Isten szemében házasságuk érvényes marad. Jézus hozzátette, hogy „bárki, aki elvált asszonyt vesz feleségül”, azaz, akit nem nemi erkölcstelenség alapján választottak el, „házasságtörést követ el”.
Jézusnak ezen szavai valóban hasznosak. Hogy a nemi erkölcstelenséget állapította meg a válás egyedüli alapjaként, visszatartja az Istennek tetszeni vágyó házaspárokat attól, hogy számos más ok miatt elszakadjanak egymástól. Az tehát, hogy elítéli a házasságtöréshez vezető erkölcstelen gondolkodást, arra szolgál, hogy a felbontott házasságok számát még jobban csökkentse. Azok számára, akik hallgatnak a figyelmeztetésére, a Hegyi Beszéd erőteljes segítség a házasságtörés és a paráznaság megakadályozására.