Bizakodók egy kétségektől gyötört világban

„Áldott az életerős férfi, aki Jehovába veti bizalmát és akinek Jehova lett a bizodalma.” — Biblia

’Könnyed és elegáns szkepticizmus az, amit elvárunk egy művelt felnőttől.’ — Világi filozófia

1, 2. Milyen volt egyes görög beállítottsága, és mit eredményezett ennek a világnak magasabb rendű műveltsége?

„Mi az igazság?” Ez a válasz, amit Poncius Pilátus adott Jézusnak, sok szkeptikus beállítottságú emberre jellemző (Ján 18:38). Az ókori görög szkeptikusokról azt mondták, hogy azok „az elme háborítatlan nyugalmára törekedtek, amit az ellentétes érvek állandó egyensúlyba hozása által kívántak elérni, mindent leegyszerűsítve a bizonytalanság és a kétség állapotába”.

² Ennek a szkeptikus magatartásnak különféle változatait fejlesztették ki a napjainkhoz közelebb eső időkben olyan filozófusok, mint a francia René Descartes, a német Spinoza, a skót David Hume és a német filozófus, Kant. Ezeknek és más embereknek a befolyása révén a módszeres kételkedés a magasabb rendű műveltség egyik hitcikkelyévé lett. Valamennyi ország egyetemein kitermelődött a kételkedők egy bizonyos nemzedéke, akik számára „minden csak viszonylagos”.

3. a) Mi a módszeres kételkedés egyik eredménye? b) Milyen jobb magatartásra buzdít a Biblia?

³ Ennek a módszeres bizonytalanságnak káros hatásairól egy szaktekintély megállapítja, hogy „a relativizmus és a szkepticizmus álláspontjának következményei a mi korunkban egyszerűen az igazság iránti teljes tiszteletlenséghez vezettek”. Majd így folytatja

Az igazság iránti tisztelet nem egyszerűen a mi korunk álcinizmusa, amely megpróbál mindent „leleplezni” abban a hitben, hogy senki és semmi sem képes valódi mivoltában igényt tartani az igazságra. Ez olyan magatartás, amely egyesíti azt az örömteli bizakodást, hogy az igazság valóban megtalálható az igazságnak való alázatos behódolással, bármikor és bárhol bukkan is fel az. Ez az igazság iránti elfogulatlanság mindazok számára követelmény, akik az igazság Istenét imádják. . . . Ez olyan magatartás . . . amely mellett mind az [Ószövetség], mind az [Újszövetség] tanúskodik. („New International Dictionary of New Testament Theology” — Az újszövetség új nemzetközi teológiai szótára, 1978. 3. kötet, 900, 901. oldal.)

AZ IGAZSÁGBAN VALÓ ÖRÖMTELI BIZALOM

4, 5. a) Hogyan sugallnak bizalmat, nem pedig kétséget az Írások? b) Melyek a Biblia „egészséges szavai iránti fogékonyság jó hatásai?

⁴ Igen, az egész Biblia a bizodalmat, nem pedig a kétséget sugallja az olvasóinak. A Héber Iratok kijelentik: „Áldott az életerős férfi, aki Jehovába veti bizalmát és akinek Jehova lett a bizodalma” (Jer 17:7). A Keresztény Görög Iratokban pedig Pál ezt írja: „Nem vesztettem el a bizodalmamat, mert tudom, hogy ki az, akiben bízom, és semmi kétségem afelől, hogy képes gondoskodni mindarról, amit rábíztam, egészen addig a napig.” Nincs ebben tehát semmiféle szkepticizmus! (2Tim 1:12, Jeruzsálemi Biblia.)

⁵ Miután így kifejezte Istenbe vetett teljes bizodalmát, Pál hozzáfűzi: „Továbbra is őrizd meg az egészséges szavak mintáját, amelyeket tőlem hallottál, a Krisztus Jézussal kapcsolatos hittel és szeretettel együtt” (2Tim 1:13). Az „egészséges szavak” iránti elfogulatlanság, amely szavak a Bibliában találhatók, növeli hitünket és szeretetünket, és örömteli bizodalmat önt belénk mindazon ígéretek szavahihetősége iránt, amelyeket Jehova tett nekünk. Ez viszont reménységgel tölt el bennünket, ami „a lélek biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6:17–19).

6. Ahhoz, hogy képesek legyünk elmondani a jó hírt másoknak, mire van magunknak is szükségünk?

⁶ Ez az igazságba vetett örömteli bizalom képessé tesz minket arra, hogy elmenjünk és prédikáljuk az Isten Királyságának, mint az emberiség egyedüli reménységének a jó hírét. Az ember legyen alaposan meggyőződve a reménység üzenetének igazságáról, hogy elmondhassa azt másoknak is. Így elmondhatjuk azoknak, akik hallgatnak minket: „A jó hír, amelyet prédikálunk, nemcsak szavakkal jutott el hozzátok, hanem erővel és szent szellemmel és szilárd meggyőződéssel.” „Amikor befogadtátok az Isten szavát, amelyet tőlünk hallottatok, nem úgy fogadtátok be, mint emberek szavát, hanem mint ami valóban az is, az Isten szavát” (1Thess 1:5; 2:13).

7, 8. Ki segített a testvéreknek elűzni a kételyeket az első keresztény gyülekezetben?

⁷ A korai keresztény gyülekezetben hű felvigyázók segítettek keresztény társaiknak elűzni a kételyeket és szilárdnak maradni a hitben. Az apostolokból és a jeruzsálemi gyülekezet véneiből álló első századi vezető testület a szent szellem segítségével döntéseket hozott, utasításokat adott ki és kiküldött hithű férfiakat a testvérek építésére. A bibliai Cselekedetek könyvében ezt olvassuk: „Amikor [Pál, Silas és útitársaik] átutaztak a városokon, átadták az ott levőknek megtartás végett az apostolok és a jeruzsálemi vének határozatait. Ezért a gyülekezetek tovább erősödtek a hitben és napról napra számban is növekedtek” (Csel 16:4, 5; 15:23–29).

⁸ A kolossébeli gyülekezethez intézett levelében Pál apostol megemlíti a hű Epafrást, mint aki „mindenkor erőt fejt ki értetek imában, hogy végül teljesek legyetek és szilárd meggyőződésetek legyen Isten egész akaratáról” (Kol 4:12). Még azokban a napokban sem lehetett helye a szkepticizmusnak és a kétkedésnek. Azoknak a korai keresztényeknek is szükségük volt ’szilárd hitre’, „szilárd meggyőződés”-re.

GYŐZZÜK LE A KÉTELYEKET!

9. Miért különösen fontos napjainkban a keresztény bizodalom?

⁹ Vajon a keresztény bizodalom kevésbé fontos napjainkban, egy olyan világban, ahol, a brit filozófust, Bertrand Russelt idézve, a ’könnyed és elegáns szkepticizmus az, amit elvárnak egy művelt felnőttől’? Nem. Ha valami, hát a szilárd meggyőződés még fontosabb, mint valaha, mert „a szellem, amely most az engedetlenség fiaiban működik”, a bizalmatlanságra és a kétkedésre ösztönöz (Ef 2:2). Ezért a kereszténynek, akit kétségek gyötörnek, fel kell ismernie a veszélyt és meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy „végül megállhassunk teljes és szilárd meggyőződéssel”.

10, 11. a) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak, ha a kétkedés kezd gyökeret verni az elménkben? b) Hogyan válaszolna több mint 2 000 000 egyén ezekre a kérdésekre?

¹⁰ Ha az alattomos kételyek bármikor is kezdenek belopódzni a keresztény elméjébe, jól tenné, ha előbb mérlegelné a helyzetet és feltenné magának az alábbi fontos kérdéseket:

Hol tanultam meg, hogy Isten neve Jehova, s hogy mit jelent ez a név, mi az Isten szerető szándéka az emberiséggel, és miért engedte meg oly hosszú időn át a szenvedést a földön? (Zsolt 83:18; [Károli: 83:19]; Jel 21:3, 4; 2Pét 3:9, 13.)

Ki tanított meg arra, hogy Jézus Krisztus nem egy háromszemélyű istenség második része, hanem Jehova egyszülött Fia, és ki segített nekem megérteni a bűntől való megváltást Krisztus váltságáldozata által? (Ján 3:16; 14:28; 1Kor 15:27, 28.)

Melyik vallás gyújtott világosságot az elmémben azzal kapcsolatban, hogy a szent szellem nem egy személyes „Szentlélek, hanem Jehova hatékony ereje, és hol találkoztam olyan emberek csoportjával, akik őszintén igyekeznek megteremni a szellem gyümölcseit? (Csel 2:33; Gal 5:22, 23; Kol 3:12–14.)

Melyik vallásszervezet helyesbítette régi pogány elképzelésemet az emberi lélek halhatatlanságáról, bebizonyítva a Bibliából, hogy a lélek halandó, és ezzel igazi értelmet adva a feltámadásról szóló bibliai tanításnak s megszabadítva engem a pokoltűz Istent gyalázó tanától? (Ez 18:4; Csel 24:15; Róma 6:23.)

Ki prédikálta Isten Királyságát, mint az emberiség egyedüli reménységét, és ki segített nekem tisztában lenni azzal, hogy az „utolsó napok”-ban élünk és „őrködnünk kell”, éberen figyelve az ember Fia eljövetelét? (Márk 13:10, 33–37; Luk 21:34–36; 2Pét 3:3–7.)

Hol találtam igazi életcélt, az „Isten békéjét”, védelmet e világ kísértései és csapdái ellen, s gyakorlati bölcsességet az élet problémáinak a megoldásához? (Máté 24:45–47; 1Tim 3:15; Fil 4:6–9.)

Végül, a keresztények melyik csoportjánál van ’őszinte szeretet’ (1Ján 13:34, 35), a János 17:14, 16-ban és az Ésaiás 2:4-ben vázolt alapelvek igazi tisztelete; kiket üldöznek, éspedig nem azért, mintha beleavatkoznának a politikába, hanem egyszerűen ’a Jézus nevéért’, vagyis azért, mert igazi keresztények? (Máté 24:9; Ján 15:18, 19.)

¹¹ Több mint 200 országban és szigetcsoporton élő több mint 2 000 000 személy számára az őszinte válasz ezekre a kérdésekre ez: Jehova tanúi, a „hű és értelmes rabszolga” osztály és annak Vezető Testülete. (Hasonlítsd össze a Lukács 12:42–44-gyel! )

LEGYEN MINDIG POZITÍV MAGATARTÁSOD!

12. Hol kezdődnek a kételyek?

¹² Ahhoz, hogy elkerülhessük, hogy minket is magával ragadjon a világ szelleme, vagyis a gyanakvás, a bizalmatlanság és a szkepticizmus szelleme, szükséges állandóan őrködnünk az indítékaink felett. A 11 hű apostolnak s a többieknek is, akik nehezen hitték el, hogy Krisztus valóban feltámadt, Jézus ezt mondta „Miért vagytok felháborodva és miért vannak kételyek a szívetekben? (Luk 24:38.) Igen, a kételyek a szívben kezdődnek.

13, 14. a) Minek a jele lehet a kételkedés? b) Milyen tanulságot vonhatunk le a hűtlen Izrael esetéből?

¹³ Ha tehát nyugtalanító kételyek kezdenek megzavarni bennünket, meg kell vizsgálnunk az indítékainkat. Vajon őszinték ezek a kételyek, vagy csak ürügyként szolgálnak a lelassulásra? Nem árulkodnak-e a kitartás hiányáról? Nem tükrözik-e az Isten megbocsátó képességébe vetett hit hiányát? Vajon nem hintette el valaki bennünk a kétkedés magvát? (1Ján 1:9; Csel 20:30.) Pál ezt írja: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy valamelyikőtökben hit nélküli, gonosz szív fejlődjön ki egyszer, és elszakítson az élő Istentől. . . . ’Meg ne keményítsétek a szíveteket’” (Zsid 3:12–15).

¹⁴ Ha megtartjuk pozitív magatartásunkat és arra gondolunk, amit Jehova Isten tett értünk Fia, Jézus Krisztus által, s arra is, amit az ő szándékáról és ígéreteiről tanultunk a „hű és értelmes rabszolga” által felszolgált szellemi táplálék révén, akkor bizonyára nem leszünk hálátlanokká, miként Izrael nemzete, amelyről Jehova ezt mondta: „A barmok ismerik tulajdonosukat és a szamarak tudják, hogy a gazdájuk hol eteti őket. De ez több annál, amit népem Izrael tud” (És 1:3, Good News Bible).

ŐK VISSZANYERTÉK BIZODALMUKAT

15. Hogyan kapott segítséget egy vén a kétségei legyőzéséhez?

¹⁵ Egy nyugat–franciaországi vén kezdett kételkedni abban, hogy Isten igazi gyülekezetével van kapcsolatban, mert elbeszélése szerint, a neki felszolgált szellemi eledel mindig egyformának tűnt. Ezért kérte, hogy mentsék fel mint keresztény vént a szolgálat alól. Mindazonáltal a családja és a többi vén nem úgy bánt vele, mint egy hitehagyott személlyel. Szeretettel segítették őt imában és építő beszélgetésekkel. A testvér fokozatosan kezdte megérteni, hogy nem lehet mindig új magyarázatokat adni, mint ahogyan az anya sem tud teljesen újfajta ételeket készíteni naponta háromszor az év mind a 365 napján. Ugyanazok az alapvető összetevők térnek vissza különböző formában, de egy érzékeny szájpadlás és íny segít élvezni és megemészteni az ételt és erőt meríteni belőle. A testvért hozzásegítették ahhoz, hogy elgondolkozzon azon, milyen nyomor van másutt szellemi eledel dolgában. Fokozatosan visszanyerte bizodalmát, elmélyítette az Őr Torony kiadványokban tanult dolgok iránti értékelését, visszanyerte szellemi erejét és ismét örömet talált Jehova szolgálatában. Most ismét keresztény vénként szolgál.

16. Mi támasztott kétségeket egy fiatal francia tanú elméjében és hogyan helyesbítették a nézeteit?

¹⁶ Egy fiatal tanú Franciaország déli részében, akinek szabados elképzelései voltak, mielőtt az igazsághoz jött, elolvasott egy anarchista könyvet (ez „olyan elmélet, amely szerint mindenfajta kormányforma jogtalanul beavatkozik az egyéni szabadságba, és ezért fel kell váltani azt az együtt működő csoportok önkéntes társulásával”). Szóval végigolvasta a könyvet, érdekesnek találta, több hasonló tárgyú könyvet vásárolt magának, és mialatt ezeket olvasta, kezdte elveszteni a hitét és kételkedni kezdett. Majd hirtelen, hogy őt idézzük: „Rádöbbentem, hogy engedtem a rossz szellemi tápláléknak feltámasztani bennem a régi egyéniségem vonásait, amelyek közé tartozott a lázadás szelleme.” Két Őrtorony cikk azonban helyreigazította a dolgot az elméjében: „Az életút — keskeny, de szabad” az 1977. október 15–i [angol] számban, valamint a „Hogyan meríthetsz hasznot Isten Királyságából?”, az 1978. január 15-i [angol] számban. Ez a fiatal újra visszanyerte a bizodalmát, belépett a teljes idejű prédikáló szolgálatba, és ma különleges úttörőként szolgál.

A BIZALOM BOLDOGGÁ TESZ

17, 18. Mit mond Jakab a kételkedőkről, és milyen tanácsot ad nekik?

¹⁷ Ez csupán két példa olyan keresztényekről, akiket kétségek gyötörtek, de akik legyőzték azokat és ismét megtalálták a boldogságukat Isten szolgálatában. Ha engedtek volna a kétségeiknek, ma boldogtalanok és reménytelenek lennének. A Biblia ezt mondja: „Aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél sodor és ide-oda szór” (Jak 1:6). Igen, a kétségek sebezhetővé tesznek minket. Jakab még hozzáteszi, hogy aki kételkedik, „határozatlan ember ő, minden útjában állhatatlan” (Jak 1:8).

¹⁸ A Jehovába, az ő Szavába és az ő szervezetébe vetett erős bizalom kiküszöböli a bénító kétségeket és igazi boldogságot ad. Ez az igazi bölcsesség útja. „Ha tehát — mondja Jakab — bármelyikőtök hiányt szenved bölcsességben, kitartóan kérje Istent, és megadja azt neki, mert ő bőkezűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek. De állandóan hittel kérje, egyáltalán nem kételkedve” (Jak 1:5, 6).

19. Miért kell kerülnünk a „világ szellemét”, és mi segít megőriznünk a „kezdeti bizodalmunkat”?

¹⁹ Ha mi is átvesszük a „világ szellemét”, a kételkedés szinte részévé lesz a gondolkodásmódunknak. Pál azonban ezt írja: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől való szellemet, hogy megismerhessük azokat a dolgokat, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott” (1Kor 2:12). Ha teljesen tudatában vagyunk mindazoknak a „dolgoknak, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott”, és ha őszintén elismerjük, hogy ezeket úgy ismertük meg, hogy a Bibliát tanulmányoztuk Jehova tanúival, a Jehova iránti hálánk arra indít majd minket, hogy elűzzük magunktól a kételyt és „mindvégig szilárdan ragaszkodjunk kezdeti bizodalmunkhoz” (Zsid 3:14).

20. Milyen kettős jutalma van a bizodalomnak?

²⁰ Ha ’szilárdan ragaszkodunk’ Istenbe, az ő csalhatatlan Szavába és a Krisztus vezetése alatt álló földi szervezetébe vetett ’bizodalmunk’-hoz, gazdag jutalmat aratunk mind most, mind a jövőben. Ehhez a jutalomhoz tartozik, és nem lebecsülendő, az elmebeli béke. A zsoltáros ezt írta: „A bőséges béke azoké, akik szeretik a te törvényedet, és számukra nincs botránykő” (Zsolt 119:165; lásd még a Kolossé 3:15-öt). De igen előnyös számunkra a hű keresztények társasága is, akik nagyra értékelik a „dolgokat, amelyeket Isten kedvesen nekünk ajándékozott” az ő szelleme, az ő Szava és az ő látható gyülekezete által (Zsolt 1:1–3; 2Thess 3:6, 14; Zsid 10:24, 25).

21, 22. a) Milyen további előnyökkel jár a bizodalom? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ Ha tehát „szilárdan ragaszkodunk kezdeti bizodalmunkhoz”, az képessé tesz minket arra, hogy buzgók maradjunk Isten szolgálatában, és örömet szerez mind Jehovának, mind önmagunknak (Péld 27:11). Az öröm, amit érzünk, már magában is jutalom (Máté 25:23), de ugyanakkor védelem, „erőd” is számunkra (Neh 8:10). A Jehova szolgálatában érzett ilyen öröm pozitív kilátást nyújt nekünk, ami egyre fényesebb lesz, amint látjuk beteljesedni a próféciákat. Lesz életcélunk. Tudjuk, merre tartunk. Dicső reménységünk lesz, amely a „város”-ra vagy messiási Királyságra összpontosul, amelyre Ábrahám tekintett előre (Zsid 11:10, 16).

²² Mindazonáltal „az ihletett kijelentés határozottan azt mondja, hogy a későbbi időkben némelyek elesnek a hittől” (1Tim 4:1). Miért történik ez, és miért ne zavarjon meg minket túlságosan? Ezt fogjuk most megvizsgálni a következő cikkben.

Maradjatok ’szilárdak a hitben’!

„Az ihletett kijelentés határozottan azt mondja, hogy későbbi időkben némelyek elesnek a hittől (1Tim 4:1).

1. Túlzottan megütközzünk-e azon, ha valaki elesik a hittől?

VAJON mélységesen megbotránkoztat, és túlzottan megráz, amikor azt látod vagy hallod, hogy egy keresztény hittársad, akit jól ismersz, behódol a kételyeknek, elhidegül, sőt, olyannyira lázadóvá lesz, hogy hűtlenül elhagyja a keresztény gyülekezetet, és másokat is megpróbál magával rántani? Ha így áll a dolog, talán megvigasztal az a tudat, hogy bármennyire szomorúak is az ilyen esetek, az írások előre figyelmeztetnek minket, hogy ennek be kell következnie.

2, 3. a) Mit jelent a „hitehagyás” szó, és ki volt az első hitehagyott személy? b) Mit eredményezett a hitehagyás Júda és Izrael számára?

² A „hitehagyás” szó egy olyan görög kifejezésből ered, amelynek a jelentése: „eltávolodás”, „elesés, elpártolás”, „lázadás, cserbenhagyás”. Az első, aki elesett Jehova igaz imádatától, Sátán, az Ördög. Ő volt tehát az első hitehagyott (Ján 8:44). Előidézte, hogy az első emberpár is hitehagyott legyen (1Móz 3. fejezet). Izrael történelmének igen korai szakaszában volt már „elesés” vagy ’eltérés’ az igaz imádattól. Ezt olvassuk:

„Még a bíráikra sem hallgattak, hanem erkölcstelen viszonyuk volt más istenekkel és meghajoltak azok előtt. Gyorsan eltértek attól az úttól, amelyen ősatyáik Jehova parancsainak engedelmeskedve jártak” (Bír 2:17).

³ Később mind Izrael, mind Júda királyai közül sokan hitehagyottá váltak, sőt a nemzetet is, amely felett uralkodtak, a hitehagyás útjára vezették. Isten először Izrael északi királyságát büntette meg, és ezt mondta: „Egy hitehagyott nemzet [Izrael] ellen küldöm őt [Asszíriát]” (És 10:6). És közvetlenül Júda fővárosának, Jeruzsálemnek a babiloniak által történt elpusztítása előtt, Jehova kijelentette: „Jeruzsálem prófétáitól hitehagyás áradt szét az egész földön” (Jer 23:15). A hitehagyás vagy az igaz imádattól való elesés semmiképpen sem hozott áldást Júdára és Izraelre.

HITEHAGYÁS AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK KÖZÖTT

4. Mire figyelmeztetett Jézus a hitehagyottakkal kapcsolatban?

⁴ Jézus már földi szolgálatának az elején figyelmeztette követőit arra, hogy lesznek hitehagyott egyének. A Hegyibeszédben ezt mondta:

„Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba visz és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz és kevesen találják meg azt. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, belülről azonban ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:13–16).

5. Mit mondott Pál a hitehagyottakról?

⁵ Huszonöt évvel később, Pál így figyelmeztette az efezusi keresztény véneket: „Tudom, hogy a távozásom után elnyomó farkasok jönnek majd közétek, és nem bánnak gyengéden a nyájjal. Sőt, ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:29, 30). Legutolsó ihletett írásában Pál megnevezett néhányat az első századi hitehagyott férfiak közül. Óva intette Timótheust: „Kerüld a szent dolgokat sértő üres beszédeket, mert egyre inkább istentelenségre növekednek, és beszédük szétterjed, mint a fekély. Ezek közé tartozik Himenéus és Filétus. Éppen ők azok, akik eltértek az igazságtól, . . . és aláássák egyesek hitét.” „A rézműves Alexander sok kárt okozott nekem . . . te is óvakodjál tőle, mert rendkívüli mértékben ellenállt a mi beszédünknek” (2Tim 2:16–18; 4:14, 15).

6. Melyek a tipikus hitehagyottak jellemző vonásai?

⁶ Ha elemezzük a Jézus, és Pál által adott figyelmeztetést, a tipikus hitehagyás alábbi közös jellemvonásait figyelhetjük meg bennük:

(1) Elhajlás a hittől

(2) Elferdített, üres beszéd

(3) Erőfeszítések mások hitének aláaknázására és arra, hogy tanítványokat vonjanak maguk után

(4) Képmutatás (’farkasok juhok öltözékében’)

(5) Felismerhetők a gyümölcseikről; ’egyre inkább istentelenségre növekednek’

Ezek a beszédes jelek azok, amelyekről a korai keresztények hamar felismerhették a hitehagyott egyéneket és ’óvakodhattak tőlük’.

HITEHAGYÁS A „KÉSŐBBI IDŐKBEN”

7. Mikor következett be tömeges hitehagyás, és melyik írásszöveg jelentette be előre azt?

⁷ „Működött” már a hitehagyás, amikor néhányan Krisztus apostolai közül még életben voltak, „a későbbi időkben”, vagyis az ő haláluk után azonban teljesen elburjánzott. A sokatmondó öt jel egyre nyilvánvalóbbá lett a második századtól kezdve és a negyedik században érte el a tetőpontját. Ennek a tömeges hitehagyásnak „a mi Urunk Jézus Krisztus jelenléte” és „Jehova napja” előtt kellett bekövetkezni (2Thess 2:1–12).

8, 9. a) Hogyan óvott Péter az utolsó napokkal kapcsolatban? b) Vajon kizárólag a keresztény gyülekezeten kívül találhatók „csúfolódók” és „a törvénnyel dacoló” emberek?

⁸ Ámde más írásszövegek rávilágítanak arra, hogy még „a dolgok jelen rendszerének az utolsó napjai”-ban is előfordulnak hitehagyások az igaz keresztény gyülekezetben. Péter apostol ezt írta:

„Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el és azt mondják: ’Hol van az ő megígért jelenléte?’ . . . Ti azonban, szeretteim, minthogy ezeket előre tudjátok, vigyázzatok, nehogy a törvénnyel dacolók tévelygései elragadjanak benneteket és elveszítsétek állhatatosságotokat (2Pét 3:3, 4, 17).

⁹ Péter nem csupán a világban levő „csúfolódók” és „törvénnyel dacolók” miatt figyelmeztette a testvéreit. A keresztények mindig is tisztában voltak az ilyen irányból fenyegető veszéllyel. Péter arról a veszélyről is beszélt, hogy némelyeket „elragadnak” a gyülekezeten belüli egyének, akik „csúfolódókká” lesznek, akik jelentéktelennek tüntetik fel a „Krisztus jelenlété”-vel kapcsolatos próféciák beteljesedését és a „törvénnyel dacoló” magatartást vesznek fel a „hű és értelmes rabszolga”, a keresztény gyülekezet Vezető Testülete és a kinevezett vének iránt.

A HITEHAGYÁS OKAI ÉS HATÁSAI

10, 11. a) Melyik a hitehagyás egyik fő oka? b) Melyek a „kételkedni” igével fordított görög szó párhuzamos jelentései, és hogyan teszi meg magát bíróvá a hitehagyott egyén?

¹⁰ A hitehagyás különböző okai között a legkiemelkedőbb kétségkívül a kétségek idején tanúsított hit hiánya (Zsid 3:12). Érdekes, hogy a The New International Dictionary of New Testament Theology [Az újszövetség új nemzetközi teológiai szótára] az alábbiakat közli arról a görög igéről, amelyet leggyakrabban a „kételkedni” kifejezéssel fordítanak: „Diakrinō, megkülönböztetni, ítélni, . . . ; kételkedni, ingadozni. . . . [Az újszövetségben] némely helyen a kétely úgy jelenik meg, mint a hit hiánya, s ezért úgy, mint ami bűn (Róma 14:23). . . . A Róma 4:20-ban a kétely szorosan összefügg a hitetlenséggel. . . . A kétkedés tehát a bizalom hiányára vall Isten azon tettei iránt, amelyeket még végre kell hajtania és amelyekre az embereknek még várniuk kell. . . . Az USZ-ben, a kétkedő egyén Isten ellen és az ő ígéretei ellen vétkezik, mert hamisan ítéli meg Istent.”

¹¹ Ezért aki annyira kételkedik, hogy hitehagyottá lesz, bírónak teszi meg magát. Azt gondolja, hogy ő többet tud, mint keresztény társai, még annál is többet, mint a „hű és értelmes rabszolga”, akitől a legtöbbet, ha nem az egészet tanulta abból, amit Jehova Istenről és az ő szándékáról tud. Kifejleszti magában a függetlenség szellemét és „szívében felfuvalkodottá” lesz, ami „utálatos Jehova előtt” (Péld 16:5). Némely hitehagyott egyén még azt is feltételezi magáról, hogy Istennél jobban tudja az események sorrendjét az ő céljai megvalósításában. A hitehagyás két további oka a hálátlanság és az önteltség (2Pét 2:10b-13a).

12. Melyek a lázadás és a hitehagyás hatásai?

¹² A hitehagyás útjának hatásai közül azonnali eredményként megtalálható az öröm elvesztése. A hitehagyott személy megkeményedik lázadó útján. További hatás az, hogy nem veszi többé magához a „hű és értelmes rabszolga” által felszolgált szellemi táplálékot. Ez pedig szellemi legyengüléshez és szellemi összeomláshoz vezet. Szembeállítva lojális szolgáinak boldog állapotát a hitehagyott személyek szomorú állapotával, Jehova prófétai módon kijelentette:

„Íme, szolgáim esznek majd, ti viszont éheztek. Íme, szolgáim isznak majd, de ti szomjaztok. Íme, szolgáim örvendeznek majd, ti pedig a szégyentől szenvedtek. Íme, szolgáim ujjonganak majd, mivel szívük állapota jó, ti pedig kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és ordítani fogtok szellemetek teljes összeomlása miatt” (És 65:13, 14).

13. Mit jelent a ’lenézik a felsőbbséget’ kifejezés és mit eredményez? (Júd 8, 10.)

¹³ Miután engedett a test olyan cselekedeteinek, mint az „ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörés, versengés, megosztottságok, szekták”, a hitehagyott egyén gyakran áldozatává lesz egyéb testi cselekedeteknek is, mint amilyen a „részegeskedés”, a „féktelen viselkedés” és a „paráznaság” (Gal 5:19–21). Péter óva int minket az olyanoktól, akik „lenézik a felsőbbséget” s megvetik a teokratikus rendet, akik „gyalázkodóan beszélnek” azokról, akiket felelősségteljes feladatokkal bíztak meg a keresztény gyülekezetben, és az olyanoktól, akik ’elhagyták az egyenes ösvényt’. Azt mondja róluk, hogy „az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az első”. (Olvasd el figyelmesen a 2Péter 2. fejezetét.)

HOGYAN KERÜLHETJÜK EL AZ ’ELSZAKADÁST A HITTŐL’?

14, 15. Hogyan kerülhetjük el az önteltséget?

¹⁴ Láttuk tehát, hogy a hitehagyás egyik alapvető oka a romboló kételyek okozta hithiány, s amit a világ „kétely”-nek nevez, az azt is jelenti: „megkülönböztetni”. A hitehagyott személy maga kíván dönteni abban, hogy mi igaz és mi hamis, hogy „mi jó és mi rossz” szellemi táplálék dolgában. Önteltté válik. (Hasonlítsd össze az 1Mózes 2:17; 3:1–7–tel.)

¹⁵ Ahhoz tehát, hogy a keresztény ne essen el a hittől, óvakodjék a hit hiányától, a „minket könnyen behálózó bűn”-től és „kitartással fussa meg az előttünk álló versenypályát” (Zsid 12:1; 3:12, 19). Pál ezt tanácsolja nekünk: „Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e, próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok” (2Kor 13:5). Pál nem arra szólít fel bennünket, hogy kétségeink legyenek a „hit” felől, hanem arra, hogy kérdezzük meg magunktól, vajon ennek a hitnek megfelelően élünk-e vagy sem. Ez az őszinte önvizsgálat szerénységgel és alázatossággal töltsön el minket, s ezáltal védjen meg a hitehagyott egyén független szellemétől és az önteltségétől.

16. a) Milyen további csapdát kell kerülnünk? b) Milyen kettős tanulsággal szolgálnak nekünk a bereabeli zsidók?

¹⁶ Ahhoz, hogy elkerülhessük a hittől való elszakadást, óvakodnunk kell a hálátlanságtól. Hálásaknak kell lennünk a bőséges szellemi eledelért, amit a „hű és értelmes rabszolga” által kapunk (Máté 24:45). Ez nem jelenti azt, hogy nem kell meggyőződnünk arról, amit követünk. Ebben a tekintetben kettős tanulságot vonhatunk le a bereabeli zsidók példájából. Hogy meggyőződjenek a dolgokról, naponta ’gondosan megvizsgálták az Írásokat, hogy vajon valóban úgy vannak-e azok a dolgok’, de egyúttal „nemes gondolkodású” egyének is voltak, mert a „legnagyobb készséggel fogadták a beszédeket” [amelyeket Pál és Silas prédikált nekik] (Csel 17:11).

17, 18. Mit kell tudnunk megkülönböztetni, és milyen tanácsot ad ezzel kapcsolatban Pál apostol?

¹⁷ Ez a tanulás iránti hálás készség segít nekünk szeretetet ápolni és pontos ismeretet szerezni, teljes megkülönböztető képességgel együtt. Ezek a keresztényi tulajdonságok viszont képessé tesznek minket arra, hogy különbséget tudjunk tenni a fontosabb és a kevésbé fontos dolgok között. Vajon valóban olyan fontos dolog az, aminek a megértésében nehézségeink vannak? Igazán kihat a valóban fontos dolgokra, amelyeket a „rabszolga” osztály segítségével megtanultunk? Megéri, hogy megbotránkozzunk rajta s talán másokat is megbotránkoztassunk? Meggátol-e bennünket abban, hogy keresztényi gyümölcsöt teremjünk?

¹⁸ Pál ezt tanácsolja: „Szüntelenül azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek egyre jobban bővelkedjék pontos ismerettel és teljes megkülönböztető képességgel, hogy meggyőződhessetek a fontosabb dolgokról, és így szeplőtelenek lehessetek és ne botránkoztassatok meg másokat a Krisztus napjára, és legyetek igazságos gyümölccsel teljesek, amely Jézus Krisztus által van az Isten dicsőségére és dicséretére” (Fil 1:9–11).

’KIRAGADVA A KÉTELKEDŐKET A TŰZBŐL’

19. a) Milyen további megkülönböztetést kell végeznünk? b) Milyen további építő tanácsot ad nekünk Júdás?

¹⁹ Mivel figyelmeztettek arra, hogy „némelyek elesnek a hittől”, késznek kell lennünk „kemény harcot folytatni a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott” (1Tim 4:1; Júd 3). Ámde különbséget kell tennünk a 2Péter 2. fejezetében említett zavart keltő hitehagyott egyének, és a hitükben meggyengült és pontos ismeret hiányában kétségek közt vergődő keresztények között. Júdás különbséget tesz közöttük. Miután óva int a „zúgolódóktól, panaszkodóktól”, akik „személyeket tisztelnek” és a „gúnyolódóktól”, akik „szakadásokat idéznek elő”, ezt mondja: „őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával. Továbbra is mutassatok irgalmasságot azok iránt, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből” (Júd 16-23).

20. Hogyan segíthetünk a kételkedőknek, ámde mi történik akkor, ha visszautasítják a segítséget és „elesnek a hittől”?

²⁰ Igen, az ilyen kételkedőknek meg kell mutatnunk: az a veszély fenyegeti őket, hogy megemésztik őket a romboló kételyek. A keresztény testvéreiknek, de különösen a véneknek az a feladatuk, hogy segítsenek rajtuk, s ha lehetséges, ragadják ki őket a „tűzből”, amely szellemileg elpusztíthatná őket. Azok miatt, akik elutasítják ezt a türelmes, szerető segítséget és akik valóban „elesnek a hittől”, nem kell feleslegesen aggódnunk. János apostollal elmondhatjuk róluk: „Közülünk mentek el, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna” (1Ján 2:19).

„SZILÁRDAK A HITBEN” MINDVÉGIG

21, 22. a) Milyen buzdítást ad Péter arra vonatkozóan, hogy maradjunk erősek a hitben? b) Mit kell továbbra is tenniük a szellemi izraelitáknak és a „nagy sokaság” tagjainak, hogy külön–külön megvalósuljon a reménységük?

²¹ Sátán kétségkívül azt szeretné, ha mindannyian ’elesnénk a hittől’. Ezért Péter ezt tanácsolja:

„Álljatok ellen a hitben szilárdan, annak tudatában, hogy ugyanazon szenvedések mennek végbe a világon élő testvéreitek egész közösségében. De miután szenvedtek egy kis ideig, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségre, Ő maga fejezi be majd kiképzéseteket, Ő tesz erőssé titeket (1Pét 5:8–10).

Igen, a szellemi Izrael tagjainak, akiket arra hívtak el, hogy „örökké tartó dicsőségben” uralkodjanak Krisztussal, hűségesnek kell maradniuk a „megpróbáltatás órájában”, ha azt akarják, hogy ’senki se vegye el a koronájukat’ (2Tim 2:10; Jel 3:10, 11).

²² Társaik, a „nagy sokaság” tagjai szintén tisztában vannak azzal, hogy meg kell maradniuk „szilárdnak a hitben”, ha ’ki akarnak jutni a nagy nyomorúságból’ (Jel 7:9, 10, 14). Mind a mennyei reménységgel rendelkező keresztények, mind társaik, akik azt remélik, hogy örökké élhetnek majd a helyreállított földi paradicsomban, eltökélték magukban, hogy továbbra is hűségesen prédikálják a „Királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 24:14). A világ minden részén megmutatkozó nagyszerű növekedés egészen a jelenlegi 1980-as évig azt bizonyítja, hogy Jehova megáldja a szervezetét, és még mindig van mit elvégezni. Ezért megszívlelik Pál tanácsát: „Ne szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Gal 6:8, 9).

23. Mi ad „erős buzdítást” mindannyiunknak arra, hogy maradjunk „szilárdak a hitben”?

²³ Amikor látjuk az „utolsó napok”-ra megjövendölt dolgokat a saját szemünk előtt megtörténni, erősen bízunk abban, hogy küszöbön áll már a „nagy nyomorúság” és Isten igazságos új rendjének hajnala. Akár a mennyben, akár a földi paradicsomban közvetlenül előttünk álló csodálatos áldások jelentsenek „erős buzdítást” arra, hogy maradjunk „szilárdak a hitben” mindvégig, hogy „megragadhassuk az előttünk álló reménységet” (Zsid 6:17–19).