Milyen zenét szeretsz?

EGY RÉGI spanyol közmondás szerint: ’A zenéhez és gyógyításhoz mindenki ért egy keveset.’ Ez így is van, gyakorlatilag mindenki el tud dúdolni, énekelni vagy fütyülni valamilyen dallamot. Igen, a zene és annak érzékelése az emberiség adományai közé tartozik. A költő Longfellow az alábbi nyilatkozatig jutott el ebben a témában: „A zene az emberiség egyetemes nyelve.”

Hiszen az emberiség kezdettől fogva ki volt téve a zenének! Ki ne hallott volna gyönyörű madárdalt? Megcsodálhatjuk a kanári kicsi torkán kiáradó változatos hangokat. Kellemes érzéssel tölthet el bennünket a csúfolódó rigó változatos hangja, a kakuk egyszerű kiáltása, vagy a többi ragyogó tollú énekes trillázása.

Még a csecsemők is készségesen reagálnak kedvenc altatódalukra. Valóban, jelenleg már azt is kimutatták, hogy az emberi magzatok is reagálnak a zenére. Mozgásukkal érzékelhetik, hogy kellemes vagy kellemetlen számukra, amit hallanak.

Mikor fejlődtek ki a hangszerek?

Világi szempontból nem könnyű felelni erre a kérdésre. Az Encyclopaedia Britannica megállapítása szerint: „Úgy tűnik, hogy a hangszerek kifejlődése az ősi fejlett civilizációk között leginkább Ázsiában és Észak-Afrikában ment végbe . . . A hárfát már a legrégibb időktől használták Mezopotámiában [és] Egyiptomban.”

A Biblia azonban egyedülállóan megállapítja, hogy az első embernek, Ádámnak egy korai leszármazottja, Jubál „volt az ősatyja minden hárfásnak és síposnak” (1Mózes 4:21). Vagy ő alkalmazott elsőként húros és fúvós hangszereket, vagy ő alapított olyan foglalkozást, amely lendületet adott a zene fejlődésének — és mindezt 5000 évvel ezelőtt.

A zene elfogadott tartozéka volt a patriarchális életnek a Noé napjainak özönvize után. Lábán például elpanaszolta vejének, Jákobnak, hogy: „Miért kellett titkon elsietned . . . s nem szóltál nekem, hogy örömmel, énekszóval, tamburinnal és hárfával bocsátottalak volna el” (1Mózes 31:27).

Évszázadok múltán, Isten templomában szolgálatban álltak, „négyezren pedig [a léviták], akik Jehovát dicsérik hangszereken, amelyeket — mondta Dávid — én készíttettem dicséret adásra” (1Krónika 23:5). Maga Dávid, Izrael királya képzett zenész volt a 10 húrú hárfán és új hangszereket is tervezhetett (Zsoltárok 144:9; 2Krónika 7:6; 29:26, 27; Ámos 6:5).

Napjaink zenéje

Ma talán jobban uralkodik a zene, mint valaha. Burjánzik a rádión, televízión, lemezeken és kazettákon. És milyen változatosan! Van népzene, kóruszene — klasszikus zene, opera — dzsessz, van úgynevezett country and western, van továbbá rhythm and blues, van diszkózene, és léteznek a rock zene különböző változatai; a felsorolás végtelennek látszik és folyton változik. Mihelyt elhal egy népszerű stílus, máris másik foglalja el a helyét.

Milyen zenét szeretsz hát? Jelent-e különbséget, hogy melyik a kedvenced? Tud-e hatni a kilátásodra, befolyásolja-e a jövődet?

[Kép a 3. oldalon]

Hangszered — a fejlődésük sorrendjében

Vajon a zene veszélyes is lehet?

’HOGYAN lehetne veszélyes a zene?’ — kérdezheted. ’Elvégre is a zene csak hang!’ Igaz, de a hangok mélységesen befolyásolhatnak bennünket. Kire ne hatna egy sikoly a sötét éjszakában? És mit mondjunk a ragályos nevetésről? Ha a hallgatóság valamely tagja őszinte nevetésben tör ki, gyakran az egész tömeg ellenállhatatlanul nevetni kezd.

A zenében erő van

Változzanak a hangok zenévé. Az ének vagy a zene típusától függően, a lábak nemsokára dobogni kezdenek, a testek billegni, az ujjak pattintani, a hangok pedig zümmögni. Az egész hallgatóság a hatása alá kerül! Minek? A zene hangjainak.

Szemléltetésül: Egykor, az előbb említett Dávid zenészként szolgált Saul király udvarában. Mint fiatalember „ügyesen játszott” a hárfán. Zenéjével le tudta csillapítani a nyugtalan Sault (1Sámuel 16:18–23).

A zene felkorbácsolja az érzelmeket. A tömeg talpra tud szökkenni, ha a dzsessz együttes ismerős dallamba kezd. A klasszikus zene rajongóit érzelmek ragadják meg, ha Csajkovszkij 1812 Nyitányát hallgatják. A csata dübörgése, az ágyúk tüzelése, a győzelmi harangok kongása hallatára, szinte azt hiszik, hogy ott vannak a csatában. Bizony, a zenének nagy ereje van!

Politikusok és uralkodók évszázadokon át felhasználták a zene erejét az emberek szívének hajlítására. Hogyan? Nemzeti himnuszok és hazafias dalok formájában. Hogy felhasználta Hitler és a Náci párt a Deutschland, Deutschland über alles (Németország, Németország minden más felett) kezdetű nemzeti himnuszt, hogy a népet, a tömegeket a halál és pusztulás útjára vezesse! Különös, hogy ennek a nemzeti himnusznak zenéje Haydn szerzette klasszikus zenén alapszik. Válaszul erre, az angolok lelkesen énekelték: „God Save the King” (Isten óvja a királyt). Hitler a maga részéről szerelmese volt Wagner muzsikájának is.

A zene csábító ereje megnyilvánult már a bibliai időkben is. A 2Mózes beszámolója felvilágosít bennünket, hogy amíg Mózes a Hóreb hegyén volt, hogy átvegye Jehovától a Törvény tábláit, az izraeliták türelmetlenekké váltak, és elrendelték Áronnak, Mózes testvérének, hogy más istent csináljon nekik — egy fémből öntött borjúszobrot. Aztán áldozatot mutattak be annak a szobornak vallásos ünneplés keretében. És mi történt azután? „Leült a nép enni és inni. Aztán felkeltek mulatozni” (2Mózes 32:1–6).

Midőn Mózes és Józsué lejöttek a hegyről, zajongást hallottak az izraelita táborból. Józsué azt hitte, hogy csatazaj. Mózes azonban helyesen értelmezte a hangokat. Nem hatalmas csata vagy vereség megéneklése. „Más ének hangja” az. Mózes meg tudta mondani a szokatlan zenéről, hogy ama zenének baljóslatú összefüggése van. Mi volt az? A nép az aranyborjú körül táncolt és énekelt. Féktelen bálványimádsában vettek részt, énekkel és tánccal. A zene kiemelkedő szerepet játszott hamis, erkölcstelen imádatukban (2Mózes 32:7–25).

Ez az esemény bizonyos tanulságokat tartalmaz a mai keresztények számára. Egyik az, hogy a zene hatni tud rád. A mai világ rendkívül zenei beállítottságú. De kaphat-e szerepet az érdes hangú és egyéb népszerű zene, szexuális mellékértelmével és laza erkölcsű csábításával, Jehova Tanúi összejövetelein? Sohasem! Az elmúlt évek során mégis elnézték azt egyes vének és szülők; bizonyos határozatlanság irányzata terjedt el ebben a vonatkozásban. Néhány ilyen zene magasztalja az erkölcstelenséget, a lázadást, a kábítószert, sőt még a spiritizmust is.

Vajon azt jelenti ez, hogy maga a zene szükségképpen káros hatású? Egyáltalán nem. Mint már említettük, a zene használatban volt Jehova szent imádatával. És Jézus a tékozló fiú hazatéréséről szóló példázatában elmondta, hogy az apa ’zenével és tánccal’ ünnepelt (Lukács 15:25).

Közvetíthet-e a zene filozófiát?

Modern korunkban a zene sokkal hathatósabb szerepet kap a mindennapi életben. A legutóbbi néhány évtizedben gombamódra elszaporodtak az évente sok százmillió lemezt és kazettát kibocsátó nagyvállalatok. Addig, amíg száz évvel ezelőtt csak az élő előadáson, vagy az abban való részvétellel volt kitéve az ember a zenének, addig ma a zenehallgatás mindennapi tapasztalat. Ezért helyénvaló a kérdés — közvetíthet-e a zene filozófiát? Hatással lehet-e a zene az ember gondolkodásmódjára vagy életvitelére?

Közvetlen kulcsot találhatunk ehhez a rádió és televízió hirdetéseiben. Sok üzleti hirdetés zenekísérettel történik. Így a zene segítségével a termék neve mélyen bevésődik az elmékbe, még a gyermekekébe és csecsemőkébe is.

Az ősi Izraelben is ugyanígy használták a zenét, csakhogy sokkal nemesebb célra. A zsoltárokat zenével énekelték, ami kétségkívül segített a népnek megjegyezni a szöveget. A Biblia feljegyzése például tudósít arról, hogy Salamon templomának felavatásánál összehívták a lévita énekeseket és másokat is „cintányérokkal és húros hangszerekkel és hárfákkal . . . velük volt százhúsz pap és fújták a kürtöt; és . . . a trombitások és az énekesek hangja szinte egyetlen hangként hallatszott, amint Jehova dicséretét és hálájukat zengedezték”. Itt a zene ihlető és építő volt. Jehova dicsőítését szolgálta (2Krónika 5:12, 13).

Ez alkalommal valószínűleg a Zsoltárok 136-ot játszották és énekelték, és a zene segített nekik felidézni a szavakat. Ez rávilágít arra, hogy a zene tud üzenetet közvetíteni. Közvetítő eszköze lehet egy termék ajánlásának vagy egy filozófiának, esetleg életstílus javaslásának akár szöveggel kísérve, akár anélkül. Ez ma is igaz, akár klasszikus, akár modern zenei stílusról beszélünk.

Az Encyclopaedia Britannica Ludwig van Beethoven életrajzában, akit „széles körben a valaha élt legnagyobb komponistának tartanak”, megállapítja: „Minden elődjénél elevenebben nyilvánította ki a zene erejét életfilozófia közvetítésére, mondott szöveg segítsége nélkül.” Világszerte ismert műve, a Pásztor Szimfónia, egyik példája ennek. Ez tisztán kifejezi Beethoven szeretetét a természet iránt. Igen, a zene meg tud indítani és hatni tud az érzelmeinkre.

Vegyünk egy másik példát, Gustav Mahler osztrák zeneszerzőét, aki most divatos a klasszikus zene kedvelői előtt. Egy zenetudós erről a komponistáról mint a „halál megszállottjá”-ról beszél, és leírja „az élet értelmének szüntelen kutatását, ami áthatja Mahler egész életét és zenéjét”. Az „Első Szimfóniá”-ról szólva, az író leírja annak tartalmát, és ezt mondja: „Az élet örömét beárnyékolja a halál rögeszméje.” Aztán tovább folytatja: A „Második Szimfónia” a halál rögeszméjével kezdődik . . . És a halhatatlanság keresztény hitének a megvallásában éri el csúcspontját . . . E művekben nagy jelentősége van a vallásos elemnek.” Ezek után felmerül a kérdés, hogy Mahler vallási zavarossága, rögeszméi, és neurózisa tud-e hatást gyakorolni a hallgatóra?

Másik példa Stravinszkij „Tavaszi Áldozat” című műve. Ez a balett zene egy pogány ritust jelenít meg, amelyben egy fiatal szűz halálra táncolja magát, hogy kiengesztelje a tavasz istenét. Ez a ritus, ahogy egy magyarázó írta, „itt zenében fejeződik ki, amelynek legközvetlenebb átütő jellemvonása a ritmikus erő — a hipnotikus kényszerítő erejű ritmikus dobolások”. A hatás megrendítő és talán nyugtalanító. Valóban „azzal számoltak, hogy felborítja a zenei hagyományok biztonságát Európában”.

Így még a klasszikus zenénél is meg kell állnod és meg kell kérdezned magadtól: ha túlságosan kiteszem magam bizonyos zenei irányzatnak, az lehangolttá vagy túlságosan felizgatottá tesz? Nem fog-e a szerző filozófiája esetleg negatív hatást gyakorolni a gondolkozásomra? Természetesen, ha a zene nem ássa alá a Teremtőbe és az ő nagy műveibe vetett hitemet, akkor a zeneszerző hatása közömbös, sőt nagyon pozitív is lehet. Lehetséges aztán anélkül is hallgatni zenét, hogy a hallgató egyáltalán tudná, mire gondolt a szerző. Ez esetben a zene jelentése, ha egyáltalán felmerül, teljesen a hallgató képzeletétől függ.

Nos, alkalmazható-e ez a kritérium a modern zenére? Vajon építő vagy lealjasító a mai zene? Jelenthet-e veszélyt a keresztényi erkölcsre és szellemiségre? A következő cikkünk ezt és egyéb kérdéseket elemez.

[Kép az 5. oldalon]

A zenét aljas célokra is fel lehet használni

[Képek a 6. oldalon]

Vajon minden zenéjük építő?

MAHLER

WAGNER

STRAVINSKY

Magukkal ragadhatnak-e a modern zenei irányzatok?

MIT mondjunk a modern zenéről — rock, a punk, a funk, a rhythm and blues, a country and western zenéről, és a többi, ma sokfelé felburjánzó különböző irányzatokról? Képesek-e ezek szöveggel vagy anélkül befolyásolni gondolkozásodat vagy aláásni szellemiségedet?

Bill Mullane, volt New Yersei-i (USA) rock zenész ezt a következőképpen magyarázza: „Mikor basszusgitáron játszottam egy rock együttesben, az egész hatás fizikai volt. A szüntelen tomboló ütések és az agresszív stílus egyszerűen áthatott. Mint zenész szinte azonosultam vele. Aztán, ahogy a hallgatóság reagálását figyeltem, amelyet magával ragadott ugyanaz a primitív ösztön, még jobban igyekeztem fokozni a hatást. Ilyesfajta hang ez. Magával sodor. Természetesen én akkoriban gyakran voltam kábítószer hatása alatt, mint ahogy a hallgatóság nagy része is. Ettől fokozódott az eufónia (kellemes érzés). Olyan az, tudjátok, mint amikor minden féket kiengedünk. Megvadulsz és minden gátlásodról elfelejtkezel.”

„Azt hiszem, ezért mennek a mai fiatalok a különféle hangok után, amelyek feltűnnek napjainkban. Azonosulnak velük és üzenetükkel. Visszapillantva, látom, hogy azt a módot tükrözik vissza, ahogy ők éreznek a világ és a modern élet iránt. Elvégre is, a nukleáris veszély ott függ az emberiség feje fölött. Ki tudja, meddig élhetünk? Ezért teszik magukévá azt a magatartást, hogy: ’Élj, amíg lehet. Élvezd az életet, amennyire csak módodban áll!’”

Nos, éppen itt, az azonosulással kapcsolatos magyarázatban van a dolog bökkenője. (Vö. 1Korinthus 15:32.) Kívánhatja-e egy igazi keresztény, hogy a modern zene legtöbb irányzatával azonosítsák? A Torontó Star című kanadai újság nemrégiben azt írta: „Szex és szadizmus egybeolvadt a Tubes [San Francisco-i rock együttes] koncertjén.” Az író így folytatta a magyarázatát: „Ami a The Tubes együttesnek csupán társadalmi szatíra, az mindenki más számára esetleg szadista mazochizmus, bilincsbe zárt szexualitás, szentségtörés és fajtalanság.” Milyen közössége lehet az igaz kereszténynek ezzel?

A New York Post közölt egy cikket „A Rolling Stones sátáni világa” címmel. Ez egy teljes oldalt betöltő összefoglalása volt az együttes kábítószer visszaéléseinek. A Rolling Stones magatartása a kábítószer, a szex és Sátán vonatkozásában hangosan és félreérthetetlenül kicseng a zenéjükből. Azonosulhatsz-e ilyen magatartással úgy, hogy ugyanakkor Krisztussal is azonosulj? (2Korinthus 6:14, 15).

Zene és spiritizmus

Sajnos, nem ez az egyetlen veszély az ilyen modern zenékben, amit a lelkiismeretes kereszténynek figyelembe kell venni. Pál apostol arra ösztönözte az igaz keresztényeket: „Öltsétek fel Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek szilárdan megállni az Ördög cselszövéseivel [mesterkedéseivel, Ökumenikus] szemben. Mert a mi küzdelmünk . . . a sötétség világuralkodói ellen, a mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen [irányul]” (Efezus 6:11, 12). Sohasem szabad könnyen vennünk ezt a figyelmeztetést. A démoni hatás fokozódik, és van-e jobb eszköz az emberek rászedésére, mint a zene, különösen az energikus nemzedék esetében?

Most derül ki, hogy sok modern együttes mélyen bele van keveredve a spiritizmusba és az okkult szokásokba, gyakorlatokba. Mások keleti vallásokat és filozófiákat igyekeznek népszerűsíteni zenéjükkel. Például:

Palmer Robert, dzsesszkritikus cikket írt a The New York Times című lapban ezzel a fejcímmel: „Varázslástól áthatott dzsessz-album”. Ebben a The Art Ensemble of Chicago [Chicagoi Művészegyüttest a következőképpen mutatja be: „A The Art Ensemble of Chicago jelszava: ’Nagy fekete zenét — ősit a jövőnek’ . . . De itt többről van szó egyfajta feketeségnél. Itt a néger mágia feketeségéről van szó, amikor varázsigét mondanak az éj sötétjében. Nem kimondottan rosszindulatú feketeség ez; de mégsem olyan lemez, amelyet szívesen felrak az ember még a legvadabb partyn is . . . Képzeletbeli utazás a sötétség kellős közepébe.” Mint Jézus Krisztus tanítványa, szeretnél-e ilyen lemezt a gyűjteményedbe?

Tekintetbe véve Pálnak az efezusi keresztényekhez írt szavait, ésszerű dolog lenne-e a mondernkori keresztényeknek olyan lemezeket tartani magángyűjteményükben, amelyek a démonizmust és spiritizmust dicsőítik? Ha tudomása van valakinek arról, hogy egy bizonyos együttes belemerült az okkult dolgok tanulmányozásába és művelésébe, vajon biztonságos volna-e részéről azt feltételezni, hogy semmiféle hatás nem szivárog át ebből sem a dalszövegükbe, sem a ritmusukba, vagy akár a lemezborítójukra is?

Például egy csoport a „Mr. Crowley” nevű darabot játssza. De hát kicsoda ez a Mr. Crowley? A 20. század ördögök imádója és a modern boszorkányság terjesztője! Sok esetben egy pillantás a borítólapra elegendő ahhoz, hogy Jehova keresztény tanúja eldöntse: megvásároljon-e egy lemezt vagy sem. Ez különösen így van, ha a boszorkányság és démonizmus, vagy pogányság és okkultizmus ábrázolásai és jelképei vannak rajta.

Gordon Grant, egykori nightklub-előadóművész, aki a megélhetését dzsessz, majd rock zenével kereste Los Angelesben az USA-ban, kijelentette: „Minden együttes, amellyel eddig kapcsolatban voltam, bizonyos fokig belekeveredett a spiritizmusba. Amikor egy új taggal találkoztak, az első mondatuk ez volt: ’Mi a jeled?’ Komolyan vették az asztrológiát, és a zodiákus jeled fontos volt számukra.” Vajon te szeretnéd-e, ha az asztrológiával vagy más démoni praktikákkal azonosítanának? (5Mózes 18:10–13).

Zene és erkölcstelenség

Pál apostol több közvetlen tanácsot adott az efezusiaknak a levelében, amely éppenúgy érvényes ma is, és a zene területén is. Így figyelmeztetett: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy mohóság [köztük szexuális mohóság] még csak ne is legyen említve köztetek, ahogyan az szent emberekhez illik; sem szégyenteljes viselkedés . . . sem trágár tréfálkozás” (Efezus 5:3–5).

Ti szülők, és fiatalok: Ellenőriztétek-e néhány lemez dalszövegét, amely forgalomban van és esetleg már az otthonotokban is megvan? Lehet, hogy fülbemászónak találjátok a zenét, vagy az üteme olyan, amilyet szerettek. Eleinte nem törődtök a szövegével és nemsokára dúdoljátok a dallamát. Sőt néha még korcsolyapályákon is ez a fajta zene szól. Helyes volna-e, ha Jehova tanúi ilyen zenére köröznének körbe-körbe? ’De hát mi ebben a veszélyes?’, kérdezheted.

Ezek a népszerű együttesek zenéjükkel a paráznaságot, a kábítószert mint életutat reklámozzák. „Szeretném látni, milyen vagy az ágyban” és „Forró vagy és szexis”; ilyen szövegek találhatók egy mostani albumban. Egy híres énekes éppen az album borítólapján fejezte ki a nézetét, és ezt mondta: „Nem látok semmi rosszat két egymással egyetértő közötti szexben . . . Nem hiszek a túl erkölcsös filozófiában.” Milyen gondolati egység lehetséges az igaz keresztény elme és az ilyen szövegben és filozófiában megnyilvánuló magatartás között? Szabad-e azonosulni Krisztus követőjének az ilyen ’elidegenedett gondolkozással’? (Efezus 4:18; vö. 1Mózes 39:7–12).

Zene és az idősebb korosztály

Az idősebb nemzedék könnyen azt gondolhatja, hogy mindez csak a fiatalokra és az ő zenéjükre érvényes. De mit mondjunk a 20 és 30 évvel ezelőtti énekekről, dalokról, amelyeket nosztalgiával élveznek még? A „Big Spender” [A nagy Pazarló] egy prostituáltat ábrázol, aki megpróbál ügyfelet „horgászni”. A „Fever” [A láz] alig leplezett heves szexuális vágy leírása. „Never on Sunday” [Vasárnap soha] szintén egy prostituált dala. Milyen sokan élvezték akkor az ilyen dallamokat anélkül, hogy az összefüggésére gondoltak volna?

További példákat sorolhatnánk fel, amelyek rámutatnak, mily körmönfont Sátán ravasz cselszövése, amellyel arra csábít, hogy olyan zenével szórakozzunk, amely lealacsonyító gondolatokat és filozófiákat közvetít, amelyeket rendes körülmények közt azonnal elvetnénk. Mit szemléltet ez? Azt, hogy mindnyájan, öregek és ifjak egyaránt, komolyan meg kell fontoljuk, milyen zenére vigadunk. Anélkül, hogy tudatában lennénk, azonosíthatjuk magunkat ezzel a világgal, amely „a züllöttség posványának . . . mélypontja felé” halad (1Péter 4:4).

Van min elgondolkozni minden kereszténynek, akár gyülekezeti vén, akár szülő, akár fiatal, akár gyermek. A helyszűke nem engedi meg, hogy minden rendelkezésünkre álló bizonyítékot felsoroljunk a „komoly” és modern zenei kifejezésmód lealjasító hatásairól. De minden lelkiismeretes keresztény jól teszi, ha felülvizsgálja zenei ízlését, valamint hogy milyen lemezgyűjteménye van, és összhangban jár el az Írás szerinti józan érveléssel.

Mit tehet az igazi keresztény?

Amikor Pál Efezusban prédikált, olyan sikeres volt a szolgálata, hogy sok spiritiszta okkult praktikákat gyakorló egyén elfogadta a keresztényiséget, és akcióba lépett, hogy megvédje jövőbeni szellemiségét. A beszámoló így hangzik: „Azok közül pedig, akik a varázslást űzték, sokan összehordták [spiritiszta] könyveiket, és elégették mindenki szeme láttára. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így terjedt az Úr igéje [ÚV: Jehova szava] hatalmasan, és megerősödött” (Cselekedetek 19:18–20; Ökumenikus fordítás).

Jehova Szava nálad is növekedni és uralkodni fog? Ha szükséges, teszel-e lépéseket, hogy értékes tagnak tekinthessenek Jehova „szent nép” között? (Efezus 5:3). Nemrég, amikor ezt a vitakérdést Jehova teljes idejű szolgáinak egy nagyobb csoportja előtt felvetették, sok limlomos albummal teli dobozt kiborítottak és megsemmisítettek, egyszerűen az erkölcstelen tartalma és démoni tendenciája, és a világ lealacsonyító életstílusának támogatása miatt. A döntő tényező nem a pénzbeli értéke, hanem a szellemi értékeket fenyegető ártalmas hatásának lehetősége volt.

Némelyek úgy érezhetik, hogy mi nagyon sajátságosan gondolkozunk bizonyos modern együttesek vagy zenetípusok vonatkozásában. Pál apostol azonban így nyilatkozott: „Az éretteknek szilárd eledel való, akiknek megkülönböztető képessége gyakorlott a jó és a rossz megkülönböztetésében” (Zsidók 5:14). Az érett keresztény, a Bibliából kiiskolázott lelkiismeretének gyakorlásával minden nehézség nélkül meghatározza, milyenfajta zene elfogadható. Jehova Tanúi nem követelnek talmudi tilalom listát a magatartásuk irányítására, sem a tiltott zenék „indexét”. Használja mindenki értelmi képességét, mikor a mennyei Atyja jótetszését keresi mindenben, beleértve a zene megválasztását is (Efezus 5:18–20; Filippi 1:9–11).

[Kép a 9. oldalon]

A zenei felvételeid vajon a spiritizmust, a kábítószereket vagy az erkölcstelenséget támogatják?