Azokat a felkent keresztényeket pedig, akik még életben vannak a földön és Krisztus hű „rabszolgáiként” szellemileg éberek, és „kellő időben” felszolgálják a szellemi „eledelt”, kinevezi összes „tulajdona”, vagyis a Királyság földi érdekei fölé (Máté 24:45–47; Lukács 12:42–44). Ennek a „hű és értelmes rabszolgának” kell végeznie és vezetnie „a Királyság jó híre” prédikálásának világraszóló munkáját, és ’akkor jön el a vég’ (Máté 24:14).

Várniuk kellett a felkent keresztények feltámadására, akik hűségben hunytak el, várniuk kellett a „hű és értelmes rabszolga” osztály világos azonosítására, amely osztály kinevezést kap arra, hogy Krisztus Királysága földi érdekeit képviselje. Végül ez a „rabszolga” folytatja a szellemi eledel felszolgálását, s közben elöl jár „a Királyság e jó híre” prédikálásában . . . „az egész lakott földön”, mielőtt eljön a „vég”.