Éljünk mint család Jehovának tetszően!

„Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek . . . Ti férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket . . . Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben, mert ez [igen] kedves az Úrnak! (Kol 3:18–20).

1. Milyen alapvető dolognak kell engedelmeskedni, ha egy család Jehova tetszésének elnyerésére törekszik, és milyen akadállyal kell szembenézni?

AMIKOR egy keresztény család a Teremtő tetszésére kíván élni, alapjában véve egy helyesen felállított tekintélyi elvnek engedelmeskedik. Mi az általános nézet a tekintély dolgában? Újságok és folyóiratok olvasói, a televízió híradásainak nézői és a rádióriportok hallgatói elég sok bizonyítékát kapják, hogy világszerte tiszteletlen magatartást tanúsítanak a tekintélyek iránt. Ez a magatartás könnyen befolyásolhatja a mi gondolkodásunkat is. Családi szinten nagy bajokhoz vezethet, ha a körülöttünk zajló mindennapi események alakítják ki nézetünket a tekintélynek való engedelmességről.

2—4. Milyen kérdésekkel találják szembe magukat a családok, amikor a tekintély elismerésére kerül sor?

² Ha férj és apa vagy, hogyan tekinted a családfői tekintély gyakorlását? Úgy véled, hogy a férjnek, mint családfőnek kell a családi dolgokban kimondania a végső szót, és a te jogod az, hogy igazgasd házadnépét? Vagy tetszetősebbnek tartod, ha átengeded a főségi feladattal járó teendőket feleségednek, csakhogy így megőrizd a családi békét?

³ Ha feleség és anya vagy, zsörtölődsz-e és nem bírod elviselni férjed családfői tekintélyének gyakorlását? Nehéznek találod, hogy alávesd magad férjed családfői tekintélyének? Lázadozol-e magadban és szabadulni óhajtasz-e főségi tekintély alól?

⁴ Ha gyermekek vagytok, hogyan tekintitek szüleitek: édesapátok, édesanyátok vagy gyámotok tekintélyét? Készséggel alá tudjátok-e vetni magatokat utasításaiknak? Vagy inkább szembeszálltok tekintélyükkel? Függetlenségre vágytok és ki akarjátok vonni magatokat a szülői függőség alól?

5. Milyen kapcsolatokat érint a tekintélyről vallott nézetünk?

⁵ A tekintélyről és a tekintélynek való engedelmességről vallott nézetünk mélyen és tartósan érinti Teremtőnkkel, Jehova Istennel, valamint mindazokkal való kapcsolatunkat, akikkel mindennapi életünkben találkozunk, pl. családtagjainkkal vagy munkatársainkkal stb. Éppen ezért jó tudni, hogyan viszonyuljanak a tekintély kérdéséhez mindazok, akik ma keresztényeknek vallják magukat, különösen a családi körön belül. Nyilván azt szeretnénk, ha mint család Istennek tetszően tudnánk élni.

A CSALÁDI ELRENDEZÉS

6, 7. Milyen parancsot adott Jehova az első emberpárnak és milyen szerepet szánt Isten a nőnek?

⁶ Teremtőnk, Jehova Isten létesítette a családi egységet. Ez Édenben azzal a paranccsal kezdődött, melyet az első férfinak és nőnek adott: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá” (1Móz 1:28). A családi egységnek még ma is a legfontosabb szerepe van Jehova földre vonatkozó szándékának megvalósításában (Ef 3:14, 15).

⁷ Az első családi elrendezésben, amelyet Isten hozott létre, a nőnek a férfi kiegészítőjének, de semmiképpen sem alárendeltjének kellett lennie. Isten úgy teremtette a nőt, hogy támogatója, kisegítője legyen a férjének (1Móz 2:18). Együtt kellett gyermekeket létrehozniuk és családi egységet alkotniuk.

A FÉRJ ÉS FELESÉG SZEREPE

8. a) Hogyan kellett a hatalmat gyakorolni? b) Hogyan tekintette Ádám feleségét?

⁸ A családban rendnek és irányításnak kell lennie. Csak így lehet a Teremtő kedvében járni. Az első emberpár azt a parancsot kapta Istentől, hogy „uralkodjanak a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön” (1Móz 1:28). Ádám, a férj, Isten első emberi teremtménye volt. Jehovának mindenhatói és teremtői minőségében joga volt megmondani, milyen uralmat gyakoroljon a földön. Isten úgy döntött, hogy ez az uralom (tekintély) a férfitől induljon ki a feleség felé, majd a feleségtől a gyermekek felé (1Kor 11:3). A bibliai beszámolóból kitűnik, hogy a férfinak ezt a tekintélyt nem diktatórikusan vagy önkényesen kellett gyakorolnia. Figyeljük meg, mi volt Ádám első szava, amikor meglátta Évát, akit Isten kiegészítőül teremtett számára. „Ez végre csontomból való csont, és húsomból való hús” (1Móz 2:23). E gyönyörű kifejezésből nem az tükröződik, mintha Ádám diktátornak érezte volna magát egy alattvalója felett. Az eléje kerülő nőről azt mondta, hogy „csontjából való csont és húsából való hús”, vagyis olyasvalami, amit gyengéden becézni és ápolni kell, mintha csak saját teste volna. Több évszázaddal később Pál apostol a keresztényeknek a következő útmutatást adta arra, hogyan kell a férjeknek szeretniük feleségüket és hogyan kell velük bánni: „Úgy kell a férjeknek szeretni feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert senki soha nem gyűlölte a maga testét, hanem táplálja és dédelgeti azt” (Ef 5:28, 29).

9. a) Milyen legyen a magatartásuk a feleségeknek férjükkel szemben? b) Hogyan kell mindkét szülőnek közreműködni a gyermekek felnevelésében a családban?

⁹ Jehova Isten szándéka szerint a férj lett a nő feje (Ef 5:23, 24). A nővel, mint kisegítő társsal a férjnek méltósággal (illő tisztelettel) és szeretettel kellett bánnia. Így a feleség is „mély tiszteletet” tudott érezni férje iránt és örömmel tudott „engedelmeskedni” neki (Ef 5:33; 1Pét 3:1). Csak közösen: ketten hozhattak létre utódot, miközben szóban és tettben olyan példát kellett átadni gyermekeiknek, ami Jehova tetszésével találkozott. Ez esetben számíthattak Jehova áldására. Amint Isten a későbbiekben kimutatta, az apai és anyai tekintély gyakorlása közben a szülőknek nem szabad gyermekeiket ingerelniük. Inkább arra kell törekedniük, hogy „Jehova fegyelmezése” és szellemi irányítása szerint neveljék őket. Időnként a gyermekek keresztényi fenyítésre és oktatásra szorulnak (Ef 6:4; v. ö. Példabeszédek 1:8, 9.). A Biblia felszólítja a szülőket, hogy szükség esetén használják a fenyítés vesszejét (Péld 13:24; 29:15). Jóllehet itt csak röviden érintettük a férji és feleségi kötelezettségeket, nyilvánvaló, hogy Jehova elrendezése az, hogy a családon belül a szülők szeretettel és méltányossággal gyakorolják e tekintélyüket.

A GYERMEKEK FELELŐSSÉGE

10. A függetlenségre való törekvés vágyától vezettetve, hogyan viselkedik sok fiatal és mi a kapott információk igazi célja?

¹⁰ Napjainkban a tömegtájékoztatási eszközök a függetlenségre való törekvés gondolatával töltik meg az emberek elméjét. A fiatalok közül elég sokan ágálnak az ellen, hogy szüleik vagy mások beleszóljanak életükbe, vagy irányítsák életüket. Jóllehet igaz, hogy a szülőkön nagy felelősség nyugszik, hogy helyesen gyakorolják szülői tekintélyüket a családban, a gyermekeknek is vannak felelősségeik. Pontosan azért, mert ma szükség van erős, szellemileg egészséges családi egységekre, melyek tetszenek Jehovának. Megvizsgálunk néhány problémát a gyermekekkel, a gyermekeknek a szülői tekintély iránti értékelésével és a szülői tekintélynek helyes tiszteletben tartásával kapcsolatosan.

11. a) Mit jelent a „tiszteld atyádat és anyádat” parancs? (Péld 1:8, 9; 4:1–3) b) Hogyan kell egy gyermeknek cselekednie, ha úgy gondolja, hogy egyéni jogai csorbát szenvednek? (Péld 3:11, 12)

¹¹ „Tisztelt atyádat és anyádat!” Pál apostol ennek az ötödik parancsnak fejtegetése kapcsán azt mondta: „ez az első parancsolat ígérettel”, ugyanis így folytatódik a vers: „hogy boldog és hosszúéletű légy a földön” (2Móz 20:12; Ef 6:2, 3). Az a gyermek, aki kereszténynek vallja magát, köteles engedelmeskedni e parancsnak, hogy tisztelt atyádat és anyádat. Egy gyermek hogyan tisztelheti, becsülheti szüleit és hogyan nyilváníthatja ki irántuk tiszteletét? Nem vitás, hogy az ilyen keresztény gyermeknek szeretnie kell szüleit és értékelnie kell mindazt az erőfeszítést, amit szülei érte: neveltetéséért és taníttatásáért tettek. A gyermekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy tiszteletben tartsák szüleik ítéletét és döntéseit (Péld 22:15). Mégha azt gondolnák is, hogy szüleik döntése sértené egyéni jogaikat, kötelesek szüleiknek „szót fogadniuk az Úrban” (Ef 6:1). Ha ,hosszú ideig szeretnének a földön élni’ és Jehova helyeslését szeretnék elnyerni az eljövendő életre, akkor tisztelniük kell szüleiket.

12. a) Jehova tetszésének elnyerése végett hogyan kell a szülő vagy gyám tekintélyét elismerni a gyermekeknek? b) Hogyan tekintik olykor kortársaik azokat, akik erkölcsösen élnek? (Péld 1:10–16)

¹² A szülői tekintély elismerése. A szülők iránti tisztelettel szinte rokonértelmű fogalom a szülői tekintés elismerése: annak az elismerése, hogy egy szülő jogosan szabhat ki korlátokat és jogosan állapíthatja meg mit tehet és mit nem tehet meg a gyermekük. A gyermekek gyakran nehezen tudnak engedelmeskedni a szülői tekintélynek. Emiatt sokszor vitára kerülhet sor a családban. Már említettük, hogy a tömegtájékoztatási források szinte ontják azokat az információkat, amelyek aláássák a szülői tekintélyt, a fiatalokat pedig felbátorítják arra, hogy a szülői tekintély alól kivonják magukat. Ennek egyik kirívó példája ma a szabadszerelemről vallott felfogás. E téren odáig fajult a helyzet, hogy azokat a fiatal fiúkat és leányokat, akik még nem vesztették el szüzességüket, kortársaik beteges gondolkodásúaknak tartják. A Biblia magas erkölcsi mértékeihez ragaszkodó fiatalokat pajtásaik úgy tekintik, mint akikből valami hiányzik, akik nem vonzók, „nem erre a világra valók”, legalábbis ami az ún. barátságukat illeti (lásd 1Péter 4:14).

13. Időnként hogyan bátorítanak bizonyos állami törvények a bűnre?

¹³ Vannak persze olyan állami törvények is, amelyek felbátorítják a fiatalokat arra, hogy feslett erkölcsi életet éljenek. Például lehetőséget adnak arra, hogy művi vetéléseket szülői beleegyezés nélkül is elvégeztessenek. Egy 15 éves leány beszélte el azt, hogy az orvos nem akarta fülcimpáját szülei beleegyezése nélkül kifúrni, mire az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy rendelkezett, hogy még művi vetélésre is joga van a kiskorú leánynak szülői beleegyezés nélkül. Nemrégen az egyik orvos az Amerikai Orvosegyesület Napilapjában (Journal of the American Medical Association) a fogamzásgátlás széleskörű propagálásáról írva kijelentette: „Elképesztő számomra, hogy orvostársaim oly könnyedén elfogadják a szabadszerelmet, sőt még propagálják is. Úgy vélem, bizonyos erőforrásainkat arra kellene fordítanunk, hogy a fiatalokat megtanítsuk arra, hogy milyen az egészséges és felelősséggel párosult nemi élet — ideértve az önmegtartóztatást és a hűséget is.”

14. Hogyan kell a Jehova tetszésére vágyó fiúknak és leányoknak szüleiket tekinteniük, amikor megpróbálják őket óvni az erkölcstelenségtől?

¹⁴ Isten Igéje félreérthetetlenül tanácsolja az Efezus 6:1-ben: „Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek, egységben az Úrral, mert az igazságos.” Az engedelmesség a szülői tekintély elismerését jelenti. A szülők egyik felelőssége, hogy gyermekeiket Istennek tetszően, az ő Szava szellemében neveljék. Isten Szava tiltja a szabadszerelmet, a züllött nemi életet (2Móz 20:14; 1Kor 6:9, 10). Ha a gyermekeket olyan szülők nevelik, akik óvni akarják őket az erkölcstelen világtól, azok a szülők minden bizonnyal rászolgálnak gyermekeik lojális támogatására. Az okos, istenfélő gyermekek nem fognak tiltakozni a szülői függőség ellen, hanem követik a Biblia tanácsát: ,szót fogadnak szüleiknek’ annak tudatában, hogy ez Isten helyeslésével találkozik. Ez javukat szolgálja és biztos jövőt helyez számukra kilátásba (Péld 3:1, 2).

15. Miért oly komoly dolog kivonni a gyermeknek magát a szülői tekintély alól?

¹⁵ Aki szüleinek nem hajlandó szót fogadni, tulajdonképpen Jehova Istennek sem engedelmeskedik. Jehova, ahogy szabályokat és rendelkezéseket hozott az emberi család irányítására, a szülőknek is jogot adott arra, hogy egészséges szabályokat — mondhatnánk úgy is: házi szabályokat — állítsanak fel az egész család viselkedésére vonatkozóan, beleértve a gyermekeket is. Ha ezek a szabályok és rendelkezések nem ellenkeznek Isten Szavával, a gyermekek kötelesek magukat alávetni a szülői tekintélynek.

A CSALÁDI SZERETET

16, 17. a) Miért fontos a szeretet a Jehova tetszésére vágyó család számára? b) Milyen félreérthetetlen tanácsot tartalmaz a Kolossé 3:12–14? c) Mit ajánl Pál a kolosszébelieknek, hogy tanácsa hasznos is legyen?

¹⁶ A családi szeretet. A család úgy tudja Jehova tetszését elnyerni, ha a gyermekek szeretetet tanúsítanak szüleik iránt. A férjek azt a tanácsot kapták, hogy úgy szeressék feleségüket, mint önmagukat, a feleségek pedig tanúsítsanak mély tiszteletet férjük iránt. Mind a szülőknek, mind a gyermekeknek meg kell tartaniuk a szeretet királyi törvényét (Jak 2:8). Pál apostol félreérthetetlen tanácsot adott e tekintetben, amikor ezt írta: „Öltsétek magatokra az együttérzés gyengéd hajlamait, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valakinek oka lenne panaszra a másik ellen. Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert a szeretet az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:12–14).

¹⁷ Ezek nem csupán olvasásra vagy szajkószerű ismétlésre szánt szavak. A szent szellem ihletésére íródtak. Ezért komolyan kell venni őket. Ajánlatos, hogy e cikk olvasói minden egyes keresztényi követelményt gondosan átvizsgáljanak, elmélkedjenek róluk. Végig kell gondolni ezeket családunk vonatkozásában is. Hogyan érintik Pál szavai férjünkkel, feleségünkkel, apánkkal, anyánkkal és más családtagjainkkal való viszonyunkat? Találkozik-e Jehova helyeslésével magatartásunk az apostol által említett dolgokban? Úgy senki sem tudja életét e tanácsadó szavakhoz igazítani, ha ugyanakkor ki akarja vonni magát a szülői függelem alól és azt hangoztatja, hogy ő egyenrangú velük. A szülők sem bánhatnak így gyermekeikkel. A boldog, Jehova áldását élvező család mélyen, komolyan megszívleli az Isten Szavában található intelmet: utánozza az „ima Meghallgatóját”, aki a szent szellem ihletése alatt e szavakat leíratta (Zsolt 65:2; Ef 4:31, 32; Kol 3:15–17).

18. Milyen kijózanító tényekkel kell szembenéznünk, és ezek milyen kérdésekhez vezetnek?

¹⁸ Akár mindkét szülő él a családban, akár csak az egyik, az intés és a felelősség azonos. Szomorú, de való tény, hogy Sátán fokozott és olykor sikeres erőfeszítést tesz a családi élet felbomlasztására az „oszd meg és uralkodj” elv alapján. Mindenkinek, aki e cikket olvassa, elméjébe kell vésnie, hogy az Ördög „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen [valakit]” (1Pét 5:8). Vajon megengedjük-e neki, hogy felőrölje Istennek tetsző családi egységünket? Vagy: engedjük-e magunkban elhatalmasodni a függetlenség szellemét, amely ezt mondja: „Nem kell szüleimre hallgatnom, azt teszem, ami nekem tetszik.” Az ilyen út követése boldogságunkba kerülhet és Isten előtti kegyvesztettséghez vezethet.

19. Hogyan nyerheti el egy keresztény család Jehova áldását?

¹⁹ Ha Jehova elismerésének elnyerésére törekszünk — és még mindig Tőle függ életünk vagy halálunk! —, támogatnunk kell a tekintélyi elvet, ahogy azt a családi elrendeződésben kifejezésre juttatta. Javunkat szolgálja, ha alávetjük magunkat. Csak akkor találhatunk igazi boldogságot és megelégedést. A családi egység és összhang előmozdítása érdekében helyes, ha megpróbáljuk önmagunkra alkalmazni az egykor élt Dávid király boldogságról írt szavait: „Ki juthat fel Jehova hegyére és ki állhat fel szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem hajszolja lelkét hiábavalóság után és nem esküszik hamisan. Az ilyen áldást nyer Jehovától, igazságosságot a megmentés Istenétől” (Zsolt 24:3–5).

MIT JEGYEZTÉL MEG MAGADNAK EBBŐL A CIKKBŐL?

◻ Miért függ össze a tekintélyről alkotott nézeted a családi boldogsággal?

◻ Mely bibliaversek hangsúlyozzák a férj szerepét és a feleség szerepét a keresztény családban?

◻ Milyen jó hatással van az, amikor a gyermekek tisztelik szüleiket és elismerik azok tekintélyét?

◻ Hogyan segít a családi szeretet növelésében kifejtett igyekezet ellensúlyozni a család megosztására irányuló törekvéseket?

◻ A most megbeszélt anyagban mi az, amin dolgozni szeretnél, hogy a te családod is elnyerje Jehova tetszését?

Családként végezzünk szent szolgálatot

„Nyomatékosan kérlek benneteket . . . mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek, mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot” (Róma 12:1).

1, 2. a) Milyen követelményeknek kell eleget tennie egy keresztény családnak, ha elfogadható „szent szolgálatot” akar végezni? b) Vázold, milyen problémák akadályozhatják a „szent szolgálat” végzését egy keresztény család esetében?

A KERESZTÉNYI gyülekezet legkisebb egysége a család. Ha a családi körben szeretet, béke és egység légköre uralkodik, és valamennyien fontosnak találják, hogy Jehovának „szent szolgálatot” végezzenek, akkor a család díszére válhat a keresztény gyülekezetnek (Róma 12:1). Nyilvánvaló cél, hogy ilyen családok jöjjenek létre és maradjanak fenn.

² Napjainkban sok minden akadályozza az ilyen kívánatos keresztényi családok létrejöttét. Például a férj és a feleség szükségesnek látja, hogy a család eltartása céljából eljárjon dolgozni. Ilyen esetben fennáll a lehetőség, hogy a családtagok elsodródnak egymástól. Olykor a dolgok rendszerének más-más jellegű vonzása következtében széthullhat a család, mert vagy jobban szeretne élni, mint amennyire telik, vagy azért, mert nem szívlelik meg a Biblia ama tanácsát, hogy ,elégedjünk meg élelmünkkel és ruházatunkkal’ (1Tim 6:8). A függetlenség szelleme és az önakarat útjának követése — a közös családi összefogás helyett — azt eredményezi, hogy a család széthullik és elveszíti összetartó egységét. Bármilyen hatás érje is, van egy út, amelynek követése jelentősen hozzájárulhat a keresztény család fennmaradásához.

3. Milyen út követése javasolt számunkra?

³ Ezt az utat a Hegyi Beszédben elhangzó egyik kijelentés rögzíti. Az Úr Jézus mondta: „Keressétek először a Királyságot és az ő [Isten] igazságosságát, s mindezeket ráadásul megkapjátok” (Máté 6:33). E fejtegetés ezzel az úttal foglalkozik. De nem érinti a családi élet ház körüli teendőit, csupán azt a pozitív eljárásmódot, amelyet a család követhet, amikor a Királyságot helyezi első helyre életében, és azokat a dolgokat mozdítja elő, melyek olyan boldog, szeretet légkörében élő keresztény családot eredményeznek, amely hatásos „szent szolgálatot” tud végezni Istennek.

„KERESSÉTEK ELŐSZÖR A KIRÁLYSÁGOT!”

4. Milyen öröklött állapotunkra való tekintettel van szükségünk oktatásra azt illetően, hogy hogyan nyerhetjük el Jehova tetszését? (Jer 10:23)

⁴ Ha valami első helyen áll az ember életében, akkor annak van elsőbbsége minden más dologgal szemben. Jézus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg önmagát, nap-nap után vegye fel a kínoszlopát és kövessen engem” (Luk 9:23). Önmagunkról lemondani és Jézus igaz követőjének lenni azt jelenti, hogy valóban a ,Királyságot keressük először’. Az öröklött bűn következtében elménk és szívünk születésünktől fogva hajlik a rosszra, így mindannyiunknak oktatásban kell részesülnünk arról, hogy mit vár el tőlünk Isten (1Móz 8:21; Róma 5:12). Azt kell tehát megtanulnunk, hogy ,a Királyságot keressük először’, mert magunkra hagyatva folyton csak egyéni kedvtelésünket és vágyainkat fogjuk keresni. Ezért gondoskodott Jehova Szaván keresztül oktatásunkról.

5. Az 5Mózes 6:6–9 szerint mennyire volt részletes Jehovának az egykori izraeliták számára kiadott nevelési programja?

⁵ Jehova azt parancsolta választott népének, az egykori izraelitáknak, hogy tanítsák meg gyermekeiknek az ő törvényeit és parancsait. Ezeket a tanításokat ismételniük kellett otthon, vagy távol az otthonuktól, lefekvéskor vagy munka közben (5Móz 6:6–9). Ugyanez az oktatás ma is helyénvaló azokban a keresztény családokban, amelyek „szent szolgálatot” végeznek Istennek. Miközben megtanuljuk a Királyságot tenni az első helyre életünkben, azt is megtanuljuk, hogy felelősséget kell vállalnunk. Egyik ilyen felelősség az igazság megosztása másokkal.

AZ IGAZSÁG MEGOSZTÁSA MÁSOKKAL

6. a) Milyen megosztásban vagyunk különösen érdekeltek? b) Mennyire komoly a szülők felelőssége a megosztás tekintetében? c) Milyen akadályra hívta fel Pál apostol a figyelmet a 2Korinthus 2:14–16-ban és milyen állapotot válthat ki ez egyeseknél?

⁶ Nem kívánunk itt részletekbe bocsátkozni, mit értsünk anyagi értelemben a megosztáson, amely természetesen lényegesen hozzájárul boldogságunkhoz (Csel 20:35). Inkább arra a megosztásra gondolunk, amely másoknak lehetőséget biztosít az Isten Királyságába vetett keresztényi reménységnek az elnyerésére. Az egyik legszebb tulajdonság, amit a szülők gyermekeikbe átplántálhatnak, ha bennük is vágy támad, hogy megosszák a Királyság jó hírét másokkal. A gyermekek egész kicsi kortól kezdve megtaníthatók arra, hogy részt vegyenek a „Királyság jó hírének” a prédikálásában (Máté 24:14). A szülők részéről ez sok erőfeszítést igényel, mivel a Királyság üzenetet — éppen tartalma miatt — legtöbben azok közül, akik hallják, nem fogadják el vagy nem is óhajtják. Ennek oka az, hogy Sátán, „a dolgok e rendszerének istene” megvakítja az emberek elméjét, hogy ne lássák meg a Krisztusról szóló dicsőséges jó hír világosságát (2Kor 4:4). Pál apostol is ezt mondta: „[Isten] a Krisztusról szóló ismeret illatát terjeszti általunk mindenütt. Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Isten számára azok közt, akik megmentésben részesülnek, és azok közt is, akik elvesznek (elkárhoznak). Ezeknek halált jelentő halotti szag, azoknak meg az élet éltető illata” (2Kor 2:14–16, Mai Angol ford.). A probléma az, hogy az emberiség zöme ezt a mindennél fontosabb üzenetet valami holt, számára elfogadhatatlan dolognak tekinti. Ilyen emberek közt a jó hír terjesztése bizony nehéz és csüggesztő.

7. Milyen buzdításra van a gyermekeknek szükségük, hogy megmaradjanak abban, amit tanulnak?

⁷ Nagyon fontos szerep jut a keresztény szülőknek abban, hogy gyermekeiket e „szent szolgálatban” való részvételre neveljék. E szolgálat eredménye a „Krisztusról szóló ismeret” elterjedése, amely keveseknek nagy örömet jelent ugyan, de a többségnél teljes elutasításra talál. A szülőknek lehetőségük van arra — ez egyébként kötelességük is —, hogy már egész kicsiny korban felkészítsék őket e „szent szolgálatban” való részvételre, hogy terjesszék a Krisztusról és a Királyságról szóló jó hírt. A gyermekek sok segítséget igényelnek, míg kifejlődik bennük ez az értékelés. Ha sokan halálosnak tekintik is Isten dicsőséges üzenetét, a jó hír ifjú hirdetőinek nem szabad elcsüggedniük és elbátortalanodniuk. Nem volna helyes, ha ellankadnának és leállnának a Jehovának végzett „szent szolgálatban” (1Kor 9:16, 17).

8. a) Miért fontos a szülői példa a „szent szolgálat” végzésében? b) Miért jó, ha a szülők közvetlenül is részt vesznek az ilyen nevelésben?

⁸ Könnyű belátni, hogy a szülőkön állandó jelleggel nagy felelősség nyugszik, hogy életükben visszatükrözzék azt a buzgalmat és odaadást, amellyel rendelkeznek. E célból rendszeresen részt kell venniük a Királyság hirdetési munkájában. Ki kell alakítaniuk azt a szokást, hogy gyermekeik mindig elkísérjék őket a Királyság szolgálatba. Kár volna őket erre az időre másokhoz küldeni, hogy azok törődjenek velük. Senki sem vállalhatja át ezt a felelősséget tőlük. A jó példa a legjobb mód arra, hogy bevésődjenek a gyermekeink elméjébe a helyes célok és azok indítékai. Emlékezzünk a Szentírás parancsára: „Neveld fel a fiút az ő útjának módja szerint, még amikor megöregszik is, nem tér el attól” (Péld 22:6). A megfelelő nevelés érdekében az apa vagy az anya, sőt ha lehetséges, mindkét szülő legyen együtt gyermekeivel. Mint család vegyenek részt a „szent szolgálatban”.

9. Vázold, milyen két haszon származik a Királyság szent szolgálatában való közreműködéséből?

⁹ A „jó hír” terjesztése hasznos eredménnyel jár, ezenkívül annak a jóleső tudatát adja, hogy olyan munkát végzünk, amit Jehova megparancsolt. A gyermekek elé helyes életcélt állít. Hiú célok követése a legtöbb fiatal esetében nem vezet igazi és tartós boldogsághoz. Jehovának tetsző cél követése megelégedéssel párosuló istenfélelmet eredményez, ami a lehető legértékesebb cél. Bár a világ általában boldogságra törekszik, az istenfélő családok számára a keresztény gyülekezetben mindez elérhető, ha megragadják. A megelégedés elnyerésének sok formája lehetséges (Ef 5:15, 16).

ÚTTÖRŐSZOLGÁLAT

10. Hogyan lehet buzdítani az úttörőszolgálatra keresztény családban és milyen haszna van?

¹⁰ 1980-ban világszerte több mint 137 000 Jehova tanúja vett részt a teljes idejű prédikáló szolgálatban mint úttörő. Ezek az úttörők nagy megelégedést találtak abban, hogy teljes mértékben részt vehettek a Királyságról szóló hirdető munkában. A „szent szolgálat” ez ágában sem marad el Jehova bőséges áldása. Időnként sikerül egyes családoknak úgy rendezniük dolgaikat, hogy valaki a családból beléphet a teljes idejű úttörőszolgálatba. Persze ez mindegyiküktől bizonyos mértékű áldozatot kíván. A jutalom azonban messze kárpótol mindenért. Felvetődött-e benned is annak a lehetősége, hogy valaki a családból részt vehet a „szent szolgálat”-nak ebben az ágában? Sok egyedülálló és sok házaspár, bárki, aki elkezdi az úttörőszolgálatot, először mint kisegítő úttörő, később pedig mint általános vagy különleges úttörő, úgy találja, hogy szolgálatát még a „szent szolgálat” egyéb területeire is kiterjesztheti.

MISSZIONÁRIUS SZOLGÁLAT

11. a) A „szent szolgálat” milyen más területére mehetnek sokan? b) Mennyire bizonyult értékesnek a „szent szolgálatnak” ez a végzése?

¹¹ Már több mint 38 éve működik az Őrtorony Gileád Bibliaiskola, amely arra képez ki és készít fel embereket, hogy külföldre menjenek, ahol alkalom nyílik számukra, hogy a Királyságot keressék először. Sok keresztény apa és anya kész volt lemondani annak az öröméről, hogy gyermekeik velük együtt maradjanak és arra buzdították őket, hogy terjesszék ki szolgálatukat és segítsenek embertársaiknak külországokban. Több ezer egyedülálló testvér és testvérnő, valamint házaspár örvendett annak az áldott kiváltságnak, hogy misszionárius lehetett külföldi országokban. A „szent szolgálatnak” ebben az ágában sok áldással gazdagodtak, és eszközök voltak Jehova kezében, hogy általuk is eljusson a „jó hír” földünk távoleső területeire. Még ma is szolgálnak külföldi országokban a Gileádiskola első végzettjei közül valók. Sok esetben még most is rájuk épül az évtizedekkel ezelőtt elkezdett munka. Ha mint család vesztek részt e „szent szolgálat”-ban, képes vagy-e arra buzdítani valamelyik gyermekedet, hogy ő is részt vegyen ebben a szolgálati ágban? (Mal 3:10).

BÉTHELSZOLGÁLAT

12. Milyen szerepet játszik egyes családok „szent szolgálatában” a Béthel?

¹² Az Őrtorony Társulat fiókhivatalaiban a föld minden részén Béthelotthonok működnek. Fiatal, teljesszívű, önátadott testvérek és testvérnők szolgálhatják itt Teremtőjüket ifjúságuk idején (Préd 12:1). A „szent szolgálatnak” ez a formája is sok örömet hoz azoknak, akik alkalmasak erre a munkára, mivel tevékenységük a prédikáló- és tanítószolgálatban résztvevő testvérek és testvérnők érdekét szolgálja. Sok családnak az az áldott kiváltsága, hogy gyermekeik és rokonaik a Béthelotthonban szolgálhatnak. Jóllehet a teljes idejű szolgálatnak ez a területe nem teszi lehetővé az itt szolgáló testvéreknek és testvérnőknek, hogy annyi időt töltsenek a nyilvános szolgálatban, mint az úttörők vagy a misszionáriusok, mégis van lehetőségük arra, hogy ők is terjesszék a Királyság üzenetét házról házra (Csel 20:20). Viszont olyan fontos teendőket látnak el, amelyek elősegítik az egész földre kiterjedő prédikáló munkát.

MIT TESZEL HÁT?

13. Milyen lehetőség áll rendelkezésére a keresztény családoknak?

¹³ Pál a korinthusi gyülekezethez intézett levelében azt írta, hogy még egy ideig Efezusban marad, mert „a tevékenység széles kapuja nyílott meg előtte” (1Kor 16:9). Jehova népe előtt is szélesre tárul ma a tevékenység vagy a „szent szolgálat” kapuja. Mi a „vég idejével” foglalkozó sok bibliai jövendölés végső beteljesedésének napjaiban élünk, amikor még a Királyságról szóló jó hírnek hirdettetnie kell bizonyságul az egész világon (Dán 12:4; Máté 24:14). Mit tesznek hát Jehova tanúinak keresztény családai? Mivel az idő korlátozott, ezt a munkát sürgősen el kell végezni. Gondoskodásban persze nincs hiány, mert Jehova gondoskodott Igéjéről, a Bibliáról, a „hű és értelmes rabszolgáján” keresztül pedig kiadványokról az istenfélő emberek javára (Máté 24:45–47). Családok tehát vannak és Jehova több ezer újabb és újabb családdal gazdagítja azoknak sorait, akik részt vesznek a Királyság hirdetésében (v. ö. Ésaiás 60:22-vel).

14. a) Milyen lényegbe vágó kérdést tehetnek fel a családok maguknak? b) Hogyan vizsgálhatjuk meg, hogy alkalmasak vagyunk-e a „szent szolgálatban” való részvételre?

¹⁴ Ezek után felvetődik a kérdés: Mit teszel te? Megragadod-e az előtted álló lehetőséget, akár mint család, akár mint egyén, hogy „szent szolgálatot” végezz a Teremtőnek? Buzdítasz-e erre másokat is? Vajon családod is a gyülekezet azon családjai közé tartozik, melyek bizonyítékát adják annak, hogy szilárd alapon állnak és vágynak arra, hogy a Királyság gyümölcseit megteremjék? Pál, amikor arról beszél, hogy a jó illat terjed azok között is, akik megmentésben részesülnek és azok között is, akik elvesznek, hozzáfűzi: „De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan nyerészkednek Isten Igéjével, hanem őszintén, mint Krisztus szolgái Isten színe előtt beszélünk, mint akiket Isten küldött” (2Kor 2:16, 17, TEV).

15, 16. a) Mit tehetnek egyesek azért, hogy a Királyság érdekeket még jobban előmozdítsák? b) Milyen áldások kísérik megnövekedett „szent szolgálatunkat”?

¹⁵ A keresztény családok, amikor a családi körben a szeretet, a béke és az egység légkörének kialakításán fáradoznak, és a Királyságot teszik első helyre életükben, és amikor leülnek és költségvetést készítenek, úgy találják, hogy hozzá tudnak járulni a maguk szerény közreműködésével ahhoz, hogy a valaha hirdetett legfontosabb üzenet: Isten felállított Királyságának „jó híre” általuk is eljusson a földön az emberekhez. Őszinte, egyesült erőfeszítéseiket Jehova áldása kíséri, és az ő áldásaiban nincs semmi fájdalom (Péld 10:22).

¹⁶ Miért ne ülne le az egész család, és miért ne vizsgálná meg, mit tesz és mit tehetne a jövőben? Ha igazán becsületesek vagyunk, be kell vallanunk, hogy egy kis többlet erőfeszítéssel családi szinten még jobban ki tudnánk venni részünket Jehova „szent szolgálatából”. Ne felejtsük el, Jehova nem kér többet tőlünk, mint ami ésszerű. Az ő iránta, a családunk és általában az emberiség iránti szeretetünk ösztönözzön arra, hogy önvizsgálatot tartsunk és döntsük el, mit tehetnénk még. Gondoljunk „szent szolgálatunk” különböző ágaira, a Krisztus tanítványaiként végzett dicsőséges szolgálatunkra (2Kor 4:9). Terjesszük ezért ügyünket Jehova elé imában, kérjük útmutatását és segítségét elvégzendő erőfeszítéseinkkel kapcsolatban. Az isteni önátadással sok áldás párosul, és a jövő a valódi élet ígéretét tartogatja számunkra a dolgok isteni új rendjében (Máté 25:34; 1Tim 6:6, 17–19).

AMIT JÓ LENNE MEGBESZÉLNI A CSALÁDBAN

◻ Azon túlmenően, hogy személy szerint is alkalmazni kívánjuk Jézusnak a Máté 6:33-ban feljegyzett szavait, miért fontos az, hogy a családok közösen is alkalmazzák ezeket a szavakat?

◻ Hogyan vehetnél részt még nagyobb mértékben a családi tanítási programban, amely a Királyság-üzenet másokkal való megosztására neveli a gyermekeket?

◻ Mit gondolsz, milyen változtatások szükségesek a saját családodban ahhoz, hogy a gyermekek még jobban részt vegyenek ebben a munkában?

◻ A „szent szolgálat” mely ágait lehetne ésszerű módon célul kitűzni magad elé, vagy a családod egyes tagjai elé?

◻ Hogyan működhetne együtt a családod abban, hogy legalább egyikőtök elérhesse ezt a kitűzött célt?