Az egész egy imával kezdődött

JEHOVA ISTEN az „ima Meghallgatója” (Zsolt 65:2 [Károli: 65:37]). Jehova tanúi tehát joggal imádkoznak Isten vezetéséért és áldásáért, amikor az ő Királysága „jó hírét” hirdetik (Máté 24:14). Igen, az ima lényeges dolog ahhoz, hogy becsületes szívű emberekre találjunk. És gyakran maguk az ilyen egyének is igen gazdag szellemi eredménnyel imádkoznak.

Rio de Janeiróban egy vasárnap reggel néhány tanú éppen befejezni készült a szántóföldi tevékenységét, de még néhány ház bemunkálatlan maradt. Egy keresztény asszony így szólt a csoportért felelős tanúhoz: „Még szeretném egy kis időre folytatni a munkát. Bizonyos okból el akarok menni abba a házba.” A testvér azt javasolta, hogy a hátralévő házakat egy másik napon munkálják be az ajtóról ajtóra történő tanúskodás során. Az asszony azonban nem tágított.

Abban a bizonyos házban egy fiatal lány nyitott ajtót és hívta az édesanyját. Elég soká tartott, amíg az anya az ajtóhoz jött: a szemei vörösre voltak sírva. Később elmondta a tanúnak, hogy sírt és Istenhez könyörgött segítségért.

Az asszonyt korábban már felkeresték Jehova tanúi, de nem mutatott semmi érdeklődést a bibliai üzenet iránt. Ámde a férje hirtelen halála következtében szeretett volna újra beszélni azzal a tanúval. Még a Királyság-terembe is elment megkeresni őt, de hiába.

A Szentírás felhasználásával a tanúnak sikerült azon a vasárnap délelőttön megvigasztalni egy boldogtalan asszonyt. Biblia-tanulmányozás kezdődött nála és még abban a hónapban elkezdte látogatni a keresztény összejöveteleket. Nemsokára alámerítkezett az Istennek való önátadása szimbólumaként. Ez az egész dolog imával kezdődött.