Fiatalok! Vajon a bibliai erkölcs útja a legjobb út?

„Én, Jehova vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik; aki arra útra vezetlek, amelyen járnod kell” (És 48:17).

1. Miért nevezhetjük az ifjúkort az élet legszebb időszakának, milyen nézetet vallanak mégis egyesek?

„IFJÚSÁGUNK ideje a fénykorunk!”, írja a költő. Sok fiatal egyetért ezzel, hiszen a fiatalság évei a boldog izgalmak évei, amelyek még mentesek a felnőttkor sok-sok felelősségétől. Ámde sok fiatal egyszerre szeretné magához ragadni az ifjúsággal és a felnőttkorral együttjáró összes élvezeteket. Magatartásuk ebben a mondatban összegezhető: ’Semmit se várni; igen, ide minden élvezetet, de azonnal!’

2. a) Mit mutatnak a legfrissebb statisztikák az ifjúsággal és az erkölcsökkel kapcsolatban? b) Gondolod, hogy ezek az irányzatok a gyülekezeten belüli fiatalokra is hatnak?

² Az „élet tavaszán” az összes élvezet megszerzéséért indított roham sok fiatalt sodort házasság előtti szexuális kapcsolatba, melyet paráznaságnak nevezünk. Ez ma sűrűbben fordul elő, mint a történelem bármely eddigi időszakában.a A korlátlan szexuális kapcsolatoknak ez a hulláma még a keresztény gyülekezetben is hatással van egyik-másik fiatalra. Mint keresztény, talán te is felteszed magadnak a kérdést: Miért olyan nehéz ma egy fiatalnak megőrizni erkölcsi tisztaságát, főleg ezekben az „utolsó napokban”? (Préd 11:10 [Károli: 12:2]; 2Tim 3:1–5).

MÁR TART A NAGY NYOMÁS!

3, 4. a) Miért nem könnyű a fiatalnak megőrizni erkölcsi tisztaságát? b) Miért okoz problémát a fiataloknál a példátlan nyomás és az a kényszerítő szükség, hogy megértsék őket?

³ A tizes években kezd ’szirmot bontani’ a szexuális vágy. Ezt a kort a Bibliában az ’ifjúság virága’ idejének nevezik; ilyenkor az ember erőteljes vonzalmat érez a másik nem iránt. Nem rendkívüli dolog tehát, ha titeket, fiatalokat, kissé megzavarnak ezek a szexuális vágyak. Csak az a baj, hogy ezt a természetes vágyat nagymértékben felgyorsítják és növelik a szórakoztatás és a hírverés modern intézményei, amelyek valósággal dicsőítik a nemiséget (1Kor 7:36).

⁴ Nagy nyomás nehezedhet rátok más fiatalok részéről is, ahogyan azt egy fiatal keresztény diáklány kifejezte: „Ma valóban nehéz másnak lenni. Az iskolában néhány lány megkérdezte tőlem, hogy volt-e már szexuális élményem. Amikor azt feleltem: nem volt, mindannyian elkezdtek nevetni. Valójában sírni szerettem volna és azt mondani, hogy volt.” Továbbá a fiataloknak szeretetre és megértésre van szükségük, s ezt a szükségletüket esetleg otthon nem tudják kielégíteni. Olyan barátot vagy barátnőt kedvelnek, aki „különleges” bánásmódban részesíti őket, aki megértő fület fordít arra, amit mondanak. Ez a szorosabb érzelmi kapcsolat bizalmas szexuális viszonyhoz vezethet. Néhány fiatalt zavarba hoz ezeknek az új érzelmeknek a tömege. Talán azt kérdezik: ’Lehet-e rossz az, ami ennyire kellemes? Vajon valóban a bibliai erkölcsösség a legjobb út?’

A LEGJOBB ÚT

5. a) Mit mond az Ésaiás 48:17 Istenről? b) Mit kíván tőlünk Isten erkölcsi téren az 1Thessalonika 4:3–8 szerint?

⁵ Mennyei Atyánk így emlékeztette választott népét: „Én, Jehova vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik; aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell” (És 48:17). Nos, melyik az az út, amelyen erkölcsi vonatkozásban ’járnunk kell’? „Azt akarja Isten [vagy azt követeli] . . . , hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki tudja köztetek, hogyan birtokolja saját edényét szentségben és tisztelettel, nem sóvár szexuális szenvedéllyel . . . Mert Isten nem a tisztátalanság megtűrésére . . . hívott el minket” (1Thess 4:3–8).

6. a) Milyen parancsot ad Pál apostol a felkent keresztényeknek a paráznasággal kapcsolatban és miért adja azt? b) Miért kell, hogy ez a parancs az életpályájuk megvizsgálására indítsa a fiatalokat?

⁶ Az erkölcsök tekintetében Isten akarata egészen világos: ’uralkodjatok testetek felett’; tartózkodjatok a paráznaságtól és tisztátalanságtól. Ti, fiatalok, akik átadtátok életeteket Istennek, szoros egységbe léptetek vele és egy tiszta szervezet részévé lettetek. Mily nagy örömet jelent Istennek az ilyen eljárás! De ha ti házasság előtti szexuális kapcsolatot engednétek meg magatoknak, az éppen olyan lenne, mintha ’Krisztus valamelyik felkent tagja’, aki „az Úrral egyesül”, „parázna nővel egyesülne” [szexuálisan]. „Ez sohasem fordulhat elő!”, kiált fel Pál apostol. Ez a legnagyobb sérelem lenne, amit egy ilyen értékes kapcsolat ellen elkövethetnének. Nincs ehhez hasonlítható bűn, mert „aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik”. Az ilyen bűn feltétlenül tönkreteszi az Istenhez fűződő szellemi kapcsolatot. Nem csoda tehát, ha Pál erőteljesen arra buzdít, hogy „kerüljétek a paráznaságot!” Igen, valósággal „meneküljetek” előle! Ne várjátok, hogy vitába szálljatok vele vagy megpróbáljatok érvelni! Fussatok előle, amilyen messzire csak lehet — és a lehető leggyorsabban! De vajon mi történik akkor, ha valaki nem kíván „elmenekülni”, elfutni az ilyen viselkedés elől? (1Kor 6:15–18).

„MEGROMLANAK”

7—9. a) Mit mond a 2Péter 2:9–13 verse azokról, akik erkölcstelenséget gyakorolnak? b) Hogyan ’ártanak maguknak’ vagy ’romlanak meg’ némelyek, akik tisztátalanságra adják magukat?

⁷ Péter apostol azt mondja, hogy a gyülekezet azon tagjai, akik gyalázkodóan beszélnek a „felségesekről” és erkölcstelenségre adják magukat, végül is „megromlanak igazságtalanságuk fizetségeként” (2Pét 2:9–13). A szexuális vétkeknek ez a ’fizetsége’ sokkal mélyebb nyomot hagy, mint csupán nemi betegséget avagy törvénytelen terhességet. Megöli a szeretetet, a tiszteletet és a belső nyugalmat. Például, azok a fiatalok, akik „től messzire mentek” és paráznaságot követtek el, szomorúan elismerik:

„Nagy csalódás volt. Egyáltalán nem éreztem semmit abból a jóból, vagy a szeretet melegéből, amit feltételeztem. Ehelyett lesújtott az a tudat, hogy rosszat cselekedtem.”

„Egész éjjel sírtam.”

„Kutyául éreztem magam. Üresség és undor érzése lett úrrá rajtam. Elvesztettem az önbecsülésemet és a lány iránti tiszteletemet. Valójában a lányt hibáztattam, amiért megengedte, hogy ez megtörténjen.”

⁸ Mennyei Atyánk nemcsak azt mondja, hogy kerüljük a paráznaságot, hanem kerüljük a „tisztátalanságot” is (1Thess 4:7). Bár ez a kifejezés sok mindent jelent, általában olyan viselkedésre utal, ami erkölcsileg visszataszító. Például a maszturbációra (az önkielégítésre), amely ’tisztátalan’ szokás, és amit oly sok fiatal gyakorol. Ez feltétlenül növeli a „szexuális gerjedelmet” és rendkívül nagy bajt okozhat. Voltak esetek, amikor az illető nem igyekezett komolyan leküzdeni ezt a szenvedélyét és ez a ferde gondolkodásmódja sok problémát okozott a házasságkötése után. Egy fiatalember nagyon elcsodálkozott, amikor azt tapasztalta, hogy a hosszú időn át gyakorolt szexuális önkielégítése képtelenné tette őt a házastársi kötelessége teljesítésére. Bizony nyomorúságos hónapok következtek! (1Kor 7:3).

⁹ Egyes párok megengedték maguknak, hogy rejtett testrészeik érintésével szexuális szenvedélyt keltsenek magukban. Ez is a „tisztátalansághoz” tartozik és könnyen erkölcstelen nemi kapcsolathoz vezethet. Ez a szokás egészen az őrületig lángra gyújthatja a „szexuális szenvedélyt”. Egy fiatalember elismerte: „Szinte állatnak érzed magad bestiális vágyakkal, s ez érzelmileg megsemmisít.” Az ilyen magatartás már sok esetben az eljegyzés felbontásával végződött,b és gyakran okozott problémákat azoknál is, akik később összeházasodtak. „Majdnem mindent megtettünk, ami a paráznaságot súrolja, sőt majdnem azt is elkövettük, mielőtt házasságot kötöttünk”, vallja egy fiatal pár. „Bár segítséget kaptunk a vénektől, azért már semmi sem úgy van, mint azelőtt. Bizony nehéz visszanyernünk az egymás iránti tiszteletet, amely azelőtt megvolt bennünk.”

10. Miért ártalmas a „tisztátalanság” a nem házas személyeknek?

¹⁰ Ha egy házasságon kívüli személy elkezd ’mámorító’ szexuális gyakorlatot folytatni, amire csak a házasság jogosít fel, könnyen abba a hibába eshet, hogy meggondolatlanul olyan valakivel köt házasságot, akiből hiányoznak a jó férji vagy feleségi tulajdonságok. A nemi vágyak hajlamosak elpalástolni komoly ellentéteket, amelyek a házasságkötés után felszínre kerülnek és problémákat okoznak. Nem csoda tehát, ha egy vizsgálat kiderítette, hogy 265 olyan megházasodott pár közül, ahol a menyasszony már terhes volt, öt év elteltével mindössze 15 házaspár volt még együtt! Más vizsgálatok azt mutatták, hogy ha valaki szexuális viszonyt folytat a házasság előtt, annál kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy később házasságtörő lesz. Ne tévesszenek hát meg benneteket, fiatal testvérek és testvérnők az olyan egyének „üres beszédei”, akik azt állítják, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat csak boldogabbá teheti a házasságot (Ef 5:6). Meg olyanok is akadnak, akik azt állítják, hogy megbetegszik az, aki a pubertás kor elérése után nem folytat nemi viszonyt. Ez hamis állítás. Az orvosok sohasem hozták kapcsolatba a betegséget az erkölcsi tisztasággal! Egyesek, akik inkább a bujálkodásra, mintsem a szeretetre építettek, egész életükre keservesen megbánták ezt!

11, 12. a) Hogyan bünteti Jehova a szexuális erkölcstelenséget? b) Mit mond Jób azokról, akik makacsul ellenállnak Istennek? c) Milyen kérdést fogunk most megvizsgálni?

¹¹ Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy „Jehova fogja mindezekért [azaz a paráznaságért és tisztátalanságért] végrehajtani az ítéletét” (1Thess 4:6). Ez a büntetés lelkiismeretfurdalás, a gyülekezeti vének részéről jövő fegyelmezés formájában jelentkezhet, vagy hogy le fogjuk aratni annak a következményeit, amit vetettünk. Természetesen, ha megbánást tanúsítunk, Jehova készségesen megbocsát és teljesen elfedezi vétkeinket. De vannak, akik makacsok és nem hajlandók figyelembe venni Isten törvényét. „Ki képes ellene szegülni [Istennek] és épségben maradni?” — kérdezi Jób (Jób 9:4). Senki! Jehovának fájdalmat okoz az ilyen „konokság”. De bántja az érdekelt véneket is, akik oly sok fiatalt láttak már elszenvedni az imént említett sérüléseket! Ezek a vének tisztában vannak azzal, hogy senki sem szegheti meg Isten törvényét és alapelveit anélkül, hogy „sérülést” szenvedne. Egy fiatal keresztény, aki megbánta erkölcstelenségét ezt mondta a gyülekezet véneinek: „Azt szeretném, ha elmondhatnám minden fiatalnak, aki az igazságban van: ’Ne tedd!’ Jehova talán megbocsátaná tévelygésedet, de te sohasem tudnád megbocsátani magadnak. Tetted rossz emléke felemésztene téged. Bizony nem éri meg!” A vének csatlakoznak Jehovához és azt mondják: „Ó, bárcsak valóban figyelnél parancsaimra!” (És 48:18).

¹² De hogyan követheti egy fiatal keresztény Jehova parancsait és hogyan kerülheti el a szexuális erkölcstelenség számos csapdáját és ravasz buktatóját?

BÍZZÁL A SZÜLEIDBEN!

13. Hogyan alkalmazhatják önmagukra az istenfélő szülők gyermekei a Példabeszédek 23:26 versét és mi lesz annak az eredménye?

¹³ „Fiam, add nekem szívedet és szemeid az én utaimban gyönyörködjenek” (Péld 23:26). Ez a felhívás több mint gépies engedelmességre való felszólítás. A fiatal legyen őszinte és bízzon meg a szüleiben. Ti, fiatalok talán azt hiszitek, hogy keresztény édesapátok és édesanyátok egyszerűen nem érti meg érzéseiteket. Egy keresztény lány, akinek a maszturbációval voltak gondjai és segítségre szorult, ugyanígy gondolkozott. Habozott szólni az édesanyjának. Vajon megértené? „Nos, amikor szóltam neki a problémámról, meghallgatott és nem szidott össze — meséli ez a tizenéves lány. Átkarolt, elmondta, mennyire szeret engem és szeretne segíteni a problémám megoldásában. Nyíltan beszéltünk a dologról, és amikor mindent elmondtunk egymásnak, a karjaiba vont és együtt imádkoztunk. Attól kezdve bármit elmondhatok neki.”

14. Hogyan tekintsék a keresztény fiatalok az istenfélő szüleiktől kapott parancsokat?

¹⁴ Igen, a fiatalok gyors segítséget kapnak, ha megbíznak keresztény szüleikben. „Örömet találnak” majd istenfélő szüleik útján és a szüleik előírásait és intéseit értékes „nyakláncnak” tekintik majd, nem pedig olyan ’láncnak’ vagy ’bilincsnek’, amely gátolja őket a szórakozásban (Péld 1:8, 9). Valóban becsületes vagy a szüleid iránt? Vagy talán úgy teszel, mint az a fiatal, aki elismerte: „Amikor a szüleim mellettem vannak, olyan vagyok, amilyennek ők szeretnének; amikor nincsenek mellettem, olyan vagyok, amilyen én szeretnék lenni.” Ha közel vagy istenfélő szüleidhez, azok segíthetnek elkerülnöd sok-sok felesleges aggodalmat. Akiknek pedig nincsenek keresztény szülei, azok érett keresztényekhez fordulhatnak segítségért: akár férfiakhoz, akár nőkhöz, valamint a gyülekezet véneihez. Vegyétek igénybe készséges segítségüket! (Tit 2:3, 4; Jak 5:14, 15).

VEZESD RABSZOLGAKÉNT A TESTEDET!

15. Hogyan írja le Pál apostol saját életpályáját az 1Korinthus 9:27-ben, és hogyan cselekedhet hasonló módon egy mai fiatal?

¹⁵ Pál apostol azt mondta: „Én azonban megsanyargatom [’kékre-zöldre verem’c] a testemet és rabszolgaként vezetem [nem az vezet engem rabszolgaként], hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak” (1Kor 9:27). Pál ’keményen bánt’ saját magával. Ezért ahelyett, hogy engednétek a testi vágyaknak, hogy azok uralkodjanak rajtatok, ti is ismerjétek fel jó előre az olyan helyzeteket, amelyek felkeltenék a szexuális érzéseiteket és tudatosan kerüljétek azokat. Például tudjátok, hogy mi fog történni testi vágyaitok terén, ha a szexet magasztaló könyveket olvastok vagy ilyen TV- és mozielőadásokat néztek. Ezért mint a pestist kerüljétek az ilyen programokat! Az udvarlás (ahol ez társadalmilag elfogadott) — amikor még nem szándékoztok házasságra lépni —, bizonyos táncok, nem erkölcsös irányba hajló társas összejövetelek, ahol a társaság párosával félrevonul: mind a „szexuális szenvedély” felszítását szolgálják. Kerüljétek hát az ilyen alkalmakat, „fojtsátok el földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat” (Kol 3:5).

16. Mire ügyeljen a fiatal keresztény pár az udvarlás és a házasságra való felkészülés időszakában?

¹⁶ Különösen a házasságra készülő és ebből a célból udvarló fiatal párok ügyeljenek nagyon a körülményeikre. Amikor magukban vannak a gépkocsijukban vagy a lakásban (talán a családtól távol, magányosan élnek), vagy egy félreeső helyen, a szabadban tartózkodnak, a helyzet igen csábító lehet arra, hogy túlzott bizalmaskodást engedjenek meg maguknak. Egy 17 éves fiatal őszintén elmondta: „Bárki azt mondhatná: tudom, mikor kell leállni. Igaz, mindenki tudhatja, hogy mikor, de vajon hányan képesek megtenni? Sokkal jobb elkerülni az ilyen helyzeteket. Mindig legyenek ott mások is.” Igen, egy kísérő személy jelentheti a külön erőt, ami segít teljesen úrrá lenni a testetek szexuális vágyai felett, amikor együtt vagytok. Azonkívül ti magatok is „szabjatok határt” abban, hogy meddig mehettek el a becézgető kifejezésekben. És ahhoz tartsátok magatokat.

17. Fontos-e ügyelni a társaságunkra? Miért?

¹⁷ Ha a testetek arra vágyik, hogy féktelen erkölcsű személyek legyenek körülötte, „vezessétek” el az ilyen társaságtól. „Mindig tartsd távol tőle utadat [ti. az erkölcstelen nőtől], ne közelíts háza bejáratához” — tanácsolja a Biblia (Péld 5:8). Természetesen az iskolában a fiatalok sokszor erkölcstelen személyek társaságába kényszerülnek. De vajon közéjük tartozzanak-e? Sok fiatal érzésének adott visszhangot az a 18 éves lány, aki ezt mondta: „a társaságod igen nagy hatással lehet az erkölcsödre. Ha meghallgatod a szexről szóló beszélgetésüket, te magad is kiváncsivá leszel. Tudni akarod, mi is az tulajdonképpen. Valóban olyan jó-e, mint amilyennek mondják. Én tudom, hogy ez így van, mert egyedül nevelek fel egy gyermeket, éppen az említett dolgok következményeként” (Péld 13:20).

18. Vajon milyen kérdést vizsgáljon meg a fiatal keresztény, ha kicsúfolják azért, mert erkölcsileg tiszta?

¹⁸ A Szentírás arra figyelmeztet, hogy erkölcstelen személyek is beszivároghatnak a keresztény gyülekezetbe. Legyetek hát résen! Ha úgy hiszitek, hogy valaki ezek közül való, forduljatok a vénekhez segítségért. Ezzel az illető iránt is szeretetet mutattok, de talán másokat is megvédelmeztek a gyülekezetben. Igaz ugyan, hogy világi erkölcstelen emberek talán kicsúfolnak benneteket erkölcsös magatartásotokért. De gondolkozzatok! Engedhetitek-e, hogy a „romlottság rabszolgái” — a saját szenvedélyeik rabszolgái — zavarba hozzanak titeket? (2Pét 2:19). Kinek van nagyobb ereje: a féktelen, erkölcstelen nőnek (vagy férfinak), aki ’szenvedélyes szerető után jár’, vagy a szemérmes szűznek, aki erkölcsi erejének tudatában ezt mondhatja: „Fal vagyok”? (Ének 8:10; Hós 2:7). Ki szeretné közületek elveszíteni az önbecsülését és ’másoknak adni a méltóságát’? (Péld 5:9; Júd 4, 8–13).

19. a) Ki az, aki ’rabszolgaként vezette a testét’: az Énekek Énekében leírt szerelmespár vagy Amnon? b) Mi lett az eredménye?

¹⁹ Ha ellenőrzést gyakoroltok testetek felett, ha uralkodtok rajta, nem kell majd bánkódva tekintenetek vissza a múltba. Gondoljatok csak a fiatal sulamita lány és pásztor szerelmese örömére, amikor idővel házasságra léphettek! Saját erőfeszítéseikkel és mások segítségével leküzdötték testi vágyaikat és megőrizték tisztaságukat. Bár a leggyengédebb érzelmeknek adtak kifejezést, nem lettek erkölcstelenné a menyegző előtt, s nem csökkentették azt az örömet, amely a házasságban való egyesülésükkor lett osztályrészükké. Mennyire különböztek a szenvedélyes Amnontól, akik nem tudott várni és akit ’a teste rabszolgaként vezetett’ az erkölcstelenségbe! (Ének 2:16; 4:16; 5:1; 2Sám 13:1, 2, 10–16).

ÉPÍTS KI JÓ KAPCSOLATOT ISTENNEL!

20. a) Mi történik akkor, ha valakinek nincs személyes kapcsolata Istennel? b) Mi hiányzott azoknál az erkölcstelen személyeknél, akiket Pál a Róma első fejezetében leírt?

²⁰ „Én sohasem építettem ki személyes kapcsolatot Istennel” — vallja egy 22 éves lány, aki csecsemőkorától keresztény családban nőtt fel. „Isten nem volt valóságos személy a számomra. Azt hiszem, ezért nem bántott valójában a dolog, amikor erkölcstelenséget követtem el.” Az ő helyzete éppen olyan volt, mint a Pál apostol által leírt erkölcstelen személyeké. Ezek „ismerték Istent”; ’jól ismerték igazságos elhatározását’, mégsem volt „pontos ismeretük”d (Róma 1:21, 28, 32). Ez a „mélyebb és bensőségesebb ismeret és ismeretség”,e tudniillik a személyes ismeret, amit ki kellett volna fejleszteniük, hiányzott belőlük. Neked, mint fiatal egyénnek, vajon megvan ez a személyes, „pontos” ismereted? Személyesen és rendszeresen tanulmányoznod kell Isten Szavát ahhoz, hogy megismerd Isten tulajdonságait. Emlékezz csak arra, hogyan erősítette meg ez a „pontos ismeret” az első keresztényeket. (Lásd: 5. oldal!) De a könyvből való tanulásnál sokkal többre van szükség.

21, 22. Mi az, ami segít erős személyes kapcsolatot kiépíteni Istennel?

²¹ A szívből jövő imák szoros kapcsolatba hoznak minket Istennel. Egy fiatal keresztény lány — aki az erkölcstelenség csapdájába esett, később azonban kigyógyult belőle — ezt mondta:

„A személyes kapcsolat megőrzésének egyedüli útja az ima: nem gépies, hanem szívből fakadó ima. Amikor elmondom Jehovának, hogy mit érzek belül, és amikor állandóan nyitva áll ez a közlési csatorna, tudatában vagyok annak, hogy ő valóságos személy, és érdekli őt az életem. A vele való kapcsolatom a legfontosabb számomra ezen a világon.”

²² Ilyen bensőségesek a te imáid is? És azokkal összhangban cselekszel? Ha ’Isten munkatársává’ leszel és részt vállalsz a prédikáló munkában, neked is az lesz a célod és az érdeked, ami Istennek. Ez természetesen szoros kapcsolatot eredményez Istennel. De ne feledd: ezt a személyes kapcsolatot Istennel csak te építheted ki, senki más (1Kor 3:9).

23. a) Vajon örökké fog tartani az erkölcstelenség elleni küzdelem? b) Miért kell késznek lennünk minden erőfeszítésre annak érdekében, hogy elnyerjük Jehova tetszését?

²³ Igaz, ma nagy nyomás nehezedik a fiatalokra. Mindennap harcolniuk kell, hogy hűek maradhassanak. De ha túl lesznek az „ifjúság virágán”, ez a harc könnyebbé válhat. És ez a harc nem is tart örökké. Sátán, a fő bujtogató, az erkölcstelenségi hullám mögött meghúzódó erő nemsokára meg lesz semmisítve. Isten oly közeli új rendjében igazságos környezetben élhetünk, ami nagyon megkönnyíti majd az életpályánkat. Gondolkozzatok el ezen az új renden! Bizonyára ti is egyetértetek annak a fiatal nőnek az érzéseivel, aki ezt mondta: „Arra gondolok, mi mindent tett értem Jehova és mennyi mindent ígért nekem. Nem mondott le rólam. Oly sokféle módon megáldott! Tudom, hogy csak a javamat akarja és én szeretném elnyerni a tetszését. Az örök élet megér minden erőfeszítést, amit Jehova érdekében megtehetek” (Róma 16:20; 2Pét 3:13).

[Lábjegyzetek]

Szülők, érjétek el gyermeketek szívét!

„Fiam, ha a szíved bölccsé lesz, még az én szívem is örül” (Péld 23:15).

1, 2. a) Mi a keresztény szülők leghőbb vágya, mit érzett mégis egy keresztény apa? b) Mit kell elérnünk a gyermek nevelésénél és miért?

A KERESZTÉNY szülők igyekeznek megóvni gyermekeiket a pusztító erkölcsi kelepcéktől. Amennyiben szülők vagytok, kétségkívül egyetértetek egy apának az aggodalmával, akinek négy tizenéves gyermeke van, s aki ezt írta: „Egyre romlanak az erkölcsök, amelyekkel fiataljaink kénytelenek szembenézni és néha bizony nehéz lépést tartani minden új megközelítéssel, amit a világ elfogad. Állandóan azért imádkozom, hogy sikerüljön segítenem neki. Nagyon szeretem őket!”

² Miért fordul elő mégis, hogy bár mindig magunkkal vittük a vallásos összejövetelekre és a bibliai erkölcsre tanítottuk, a gyermek mégis szexuális erkölcstelenségbe keveredik? Noha fontos, hogy a fej részt vegyen a tanulásban, a szív is lényeges szerepet tölt be, különösen az erkölcsök tekintetében. Mit tehet hát a szülő, hogy elérje a gyermeke szívét és az ’bölccsé legyen’? (Péld 4:23; 23:15).

MERÍTS TANÁCSOT A SZÍVBŐL!

3. Mit jelent a Példabeszédek 20:5 verse és mit követel meg a szülőktől?

³ Mielőtt elérhetnéd a szívet, ki kell találnod bizonyos mértékig, hogy mi van benne. „Mély víz az ember szívének tanácsa [valódi célja vagy mélyen gyökerező szándékaa], de a jó ítélőképességű férfi merít abból” (Péld 20:5). A gyermek szívében levő mély érzések olyanok, mint a mély kútforrás fenekén levő víz. A bibliai időkben némely forráshoz vezető nyílás 30 méternél (100 lábnál) is mélyebb volt, és az embereknek le kellett menni a lépcsőkön, hogy vizet „meríthessenek”. Bizony ez komoly feladat volt! Ugyanilyen nehéz feladat felszínre hozni saját gyermeked szándékait, azaz „meríteni” azokból. Ehhez mély vonzalom és jó megfigyelő képesség szükséges. Ügyesen megfogalmazott kérdésekre, türelemre és arra lehet szükség, hogy néha hajlandó légy órákon át elbeszélgetni a gyermekkel, mielőtt a felszínre kerülnének igaz érzései. Ha emlékezteted gyermekedet, hogy te magad is átéltél ilyen időszakot és te magad is tökéletlen vagy; ha lehetővé teszed, hogy a gyermeked néha kettesben lehessen veled, nagyon megkönnyíted neki, hogy feltárja a szívét előtted (Jób 33:5–7).

4. Milyenfajta beszéd lehet káros a közlékenységre a Példabeszédek 12:18 szerint?

⁴ Ámde egy ’meggondolatlan’ szó vagy kijelentés nagy rombolást is végezhet. Egyesek meggondolatlanul beszélnek, „mintha egy karddal hadonásznának”. Szavaik sértők és néha elválasztanak egymástól embereket. Igyekezzetek azért megőrizni „hidegvéreteket” s valóban hallgatni. Talán emlékeztek olyan esetre, amikor valaki „túlbeszélt” benneteket vagy gúnyt űzött az érzéseitekből. Talán azt mondta: ’Neked is benőhetett volna már a fejed lágya!’ Ugye nem igyekeztél újra bizalmadba fogadni az ilyen egyént? (Péld 12:18; 17:27).

5. a) Milyen oktatásra van szüksége a tizenéves gyermeknek? b) Vajon a legtöbb szülő elvégzi ezt az oktatást?

⁵ Amikor a gyermek eléri a tizenéves kort, szexuális vágyai igen erősen jelentkeznek. A fiatalnak kell valaki, akivel elbeszélgethet, aki meg tudja magyarázni neki, ami a testében végbemegy, s válaszolni tud az igen kényes és személyes kérdései végtelen sorára. Mégis egy felmérésből kiderült, hogy 1400 szülő közül 92 százalék sohasem beszélt a szexről a gyermekeivel. A szülők előélete, az ország szokásai, az a tévhit, hogy nincs szükség ilyen beszélgetésre, néha még a keresztény szülőket is meggátolja abban, hogy felvilágosító gondoskodásban részesítsék a gyermekeiket ezen a téren. Mert vajon fontosak-e az ilyen beszélgetések?

6, 7. Mennyire fontos az, hogy a szülők megbeszéljék a gyermekeikkel a szexuális viselkedést?

⁶ Nos, miután több családot megkérdezett, egy keresztény vén kijelentette: „Az az érdekes, hogy milyen módszert követtek. Azok a szülők, akik valóban korán kezdtek törődni a gyermekük szexuális nevelésével és keményen munkálkodtak azon, hogy fenntartsák a gyermekeikkel kiépített közlékenységet, igen jó eredményeket értek el. Ellenben azoknál, akik ilyen vagy olyan okból nem törődtek elég korán a problémával, az eredmények általában nagyon rosszak.”

⁷ Az ilyen természetű beszélgetések számos előnnyel járnak. Először is felvértezik a gyermek elméjét a hamis, szennyes információk ellen, amelyet később hallani fog. Másodszor növelik a szülők iránti tiszteletét és bizalmát és alapot teremtenek az egészen a pubertás korig nyúló közlékenységre. Harmadszor megkönnyítik a gyermek számára, hogy a legbizalmasabb témákról is elbeszélgessen veled. Mégis sok szülő nem tudja, hogyan fogjon hozzá az ilyen, kissé kényesnek tartott téma megbeszéléséhez.

TANÍTSD A SZÍVET!

8. Milyen korán kell elkezdeni a szexről való beszélgetést?

⁸ Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos már zsenge korban elkezdeni a gyermek tanítását. Jónéhány 10-11 éves lány lett terhes. Ezért egyes kutatók arra buzdítanak, hogy már hat éves kora előtt el kell kezdeni a gyermek szexuális nevelését. Máskülönben ez a nevelés sohasem ér célt. Sokszor elegendő, ha őszintén és álszemérem nélkül válaszolunk a gyermek ilyen vonatkozású kérdéseire.b Mindenesetre a tizenévesnek oktatásra van szüksége, hogy megtanulja, hogyan uralkodjon az ilyen érzésein. Hogy elérhessük a gyermek szívét, ezt az oktatást baráti segítség, nem pedig vádemelés formájában kell nyújtani.

9. Mit próbáljon meg a szülő bevésni a gyermek szívébe és miért tegye ezt?

⁹ Jézus azt mondta: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő” (Luk 6:45). Ahhoz, hogy elérhess a gyermeked szívéig, értékes dolgokat kell elraktároznod abban a szívben: olyan dolgokat, amelyekre érzékenyen reagál és amelyeket dédelgetni fog a szívében. Miért? Azért, hogy később azok a „jó dolgok” jöjjenek majd elő abból a szívből (Máté 12:34, 35).

10, 11. Mit tanulhatunk a Példabeszédek könyvének példáiból arról, hogy hogyan tudjuk elérni a gyermek szívét a szexuális erkölcsről folyó beszélgetések során?

¹⁰ Jó példát jelent a szülőknek erről a témáról az a tanítás, amit a Példabeszédek könyve nyújt. Nyíltan, mégis méltósággal tárgyalja a szexuális viselkedés témáját. Figyeld meg az ötödik fejezetben a józan, kiegyensúlyozott megközelítést. Az oktató vagy szülő realisztikusan, a valósághoz hűen tárgyalja a szexuális kapcsolattal járó örömöket és főleg azt, hogy mennyire szükséges elkerülni a szexuális erkölcstelenséget. A parázna nő ajkai mintha ’mézet csepegtetnének’, amikor azon fáradozik, hogy elcsábítson egy férfit. Ámde az utóíz „keserű, mint az üröm” és „éles, mint a kétélű kard”! (3, 4. vers). A bibliai oktató ezután érzékenyebb területet érint és megmutatja az ifjúnak, hogyan veszítheti el „méltóságát” az ilyen viselkedéssel (9. vers). Ez azonban mégsem olyan beszélgetés, amely mindenfajta szex-ügyet bűnnek tüntet fel. Mily gyönyörűen írja le például a házasságon belüli szexuális kapcsolatot! (15—19. vers).

¹¹ A szülő nem vádolja és nem korholja az ifjút. A Példabeszédek hetedik fejezetében mások tapasztalatait mondja el és nyílt, egyenes kifejezéseket használ (Péld 7:6, 7, 13, 17, 18). Az oktató élénk ábrázolásokat használ: a szenvedélyes ifjút, akit a parázna nő elcsábít, a vágóhídra siető ökörhöz hasonlítja: ennek az ifjúnak „nyílvessző járja át a máját” (Péld 7:22, 23). Hogyan is felejthetne el az ifjú egy ilyen ábrázolást! A szívben elraktározott figyelmeztető példa segít az ifjúnak leküzdeni a kísértéseket. A szülő nemcsak azt mondta el az ifjúnak, hogy a szexuális erkölcstelenség rossz dolog, hanem azt is megmondta, hogy miért az és megmagyarázta annak hatásait, valamint azt is, hogy milyen könnyen bele lehet keveredni ilyesmibe.

12, 13. a) Milyen alkalmak adódnak arra, hogy a szülők elbeszélgessenek gyermekeikkel a szexuális viselkedésről? b) Tudsz-e még egyéb alkalmakat is? c) Ahhoz, hogy a gyermek erkölcsös legyen, elegendő-e jó oktatást biztosítani a szívének?

¹² Sok keresztény szülő folytatott ilyen beszélgetést, éspedig minden olyan alkalommal, amikor a témát természetes, tanulságos módon meg lehet közelíteni. Ilyen alkalmak a többi között a hosszú séták, amikor el lehet beszélgetni valamilyen eseményről, amely jól szemlélteti a helyes erkölcsök értékét. Jó alkalom még az ilyen tárgykörrel foglalkozó gyülekezeti összejövetelek utáni idő, vagy a családon belüli szellemi beszélgetés is erről a témáról. Sokan felhasználták erre az „Ifjúságodat tedd eredményessé!”c című könyvet. Az ilyen fajta beszélgetés nem volt mindig könnyű, de a gyermek iránt érzett őszinte szeretet indította rá a szülőket. Egy ötgyermekes családanya ezt írta: „Erőt vettem magamon, hogy addig beszéljek róla, míg végül is nem tűnt már kellemetlennek sem nekem, sem a gyermeknek.” Ne engedd, hogy gyermekedet kimondhatatlan szívfájdalom érje azért, mert nem részesült „jó tanításban” a legkényesebb témáról (Péld 4:2).

¹³ Ámde a legjobb tanítás ellenére is, amit a gyermek szívébe olthatunk, mélyen ott gyökerezik a bolondság, amely az öröklött bűnös állapot eredménye (Zsolt 51:5).

A FEGYELMEZÉS MEGTISZTÍTJA A SZÍVET

14. Mit nevezünk fegyelmezésnek és miért olyan fontos az?

¹⁴ Vajon mi távolíthatja el a bolondságot az ifjú szívéből? A Példabeszédek 22:15 szerint a „fenyítés vesszeje”. A fenyítés vagy fegyelmezés olyan nevelési gyakorlat, amely alakít és javít. Ez megértéssel párosult határozottság: nem fojtja el és nem ’ingerli’ a gyermeket ésszerűtlen tilalmakkal, korlátozásokkal (Ef 6:4). A fegyelmezés igen lényeges dolog, amikor a gyermekben kezd kialakulni a másik nem iránti érdeklődés. Megengedni egy fiatal párnak, hogy folyton egymás társaságában legyenek, amikor még túl fiatalok a házasságra, annyi, mintha magunk akarnánk előidézni a katasztrófát.

15. a) Milyen helyzet aggaszt ma sok szülőt? b) Mit tettek a sulamita lány fivérei, amikor a lány és pásztor kedvese kettesben akartak maradni?

¹⁵ Sok szülő azonban azt kérdezi: ’Mit tehetek, ha együtt akarnak lenni?’ Nyilván a szülők utasítására vagy azok jóváhagyásával, amikor a sulamita lány fivérei felfedezték, hogy a pásztorfiú magával akarja vinni nőtestvérüket egy magányos sétára az elhagyott hegyvidéken, leállították azt! Munkát adtak a lánynak, hogy lekössék az idejét és távol tartsák egymástól a fiatal párt. Bár megbíztak a lányban, jól ismerték a kísértés erejét. Vajon ez a szigorúság tönkretette a lány életét? Ellenkezőleg, hozzásegítette a fiatal párt erkölcsi tisztaságuk megőrzéséhez, amíg később házasságot kötöttek (Ének 1:6; 2:8–15).

16. Mit tettek egyes szülők, hogy megvédjék a gyermekeik szívét?

¹⁶ Ma ugyanilyen határozottságra van szükség azzal kiegészítve, hogy megfelelő tevékenységről gondoskodunk a gyermek elméjének foglalkoztatására. A szülők tanúsítsanak jó ítélőképességet és isteni bölcsességet ezen a téren (Péld 24:3). Rendkívül nehéz a szülőnek megfékezni a gyermek érzéseit, ha a gyermek egyszer már érzelmileg motivált lesz, vagyis az érzelmei irányítják a tetteit. Mielőtt megengednék, hogy a gyermek udvaroljon (ott, ahol ez társadalmilag elfogadott szokás), a keresztény szülők vegyék figyelembe a gyermek életkorát, érzelmi érettségi fokát és szellemi fejlődését, továbbá azt is, hogy kinek akar udvarolni és miből áll majd a tevékenységük. Egy anyától, akinek 19 éves lányát erkölcstelenség miatt ki kellett közösíteni, megkérdezték, hogy most másképpen nevelné-e fel a gyermekét. Azt válaszolta: „Sohasem engedném, hogy romantikus kapcsolatba kerüljön egy másnembeli egyénnel, amig csak tizenéves. Nem feltételezném róla, hogy már elég erős a problémája megoldásához.”

17, 18. a) Neheztelhetnek-e a házasságra készülő fiatal jegyesek, ha az egyik szülő vagy az általa megbízott személy kísérőként akar velük lenni? b) Hogyan kapott egy fiatal férfi kemény leckét ezen a téren?

¹⁷ Vannak szülők, akik leültek a fiatal párral és megmagyarázták nekik, miért nem helyeslik az udvarlásukat. További támogatást nyerhetünk akkor is, ha megbeszéljük a dolgot a másik gyermek szüleivel. Egy négy gyermekes keresztény szülő ezt mondta: „Sok szülő azt gondolja, hogy a fiú-lány kapcsolatok olyan ’kedvesek’ és még buzdítják is rá a gyermekeket, sőt megengedik, hogy a tizenévesek szülői felügyelet nélkül csoportosan járjanak-keljenek. Mi azt látjuk, hogy párok alakulnak, erkölcstelenség történik és korai házasságok jönnek létre. Ezért mi arra buzdítjuk a gyermekeinket, hogy valamilyen kedvenc időtöltést vagy fizikai tevékenységet válasszanak maguknak, mint például korcsolyázás, kerékpározás stb., amit akár egyedül, akár a családdal, akár pedig más, ugyanazon nembeli személyekkel is folytathatnak.”

¹⁸ Még ha elég idősek is a fiatalok ahhoz, hogy udvaroljanak, légy segítségükre, hogy kísérőt [gardedámot] kapjanak. Egy keresztény jegyespár — nem sokkal a kitűzött házasság előtt — kijátszva kísérőjét, „tisztátalanságot” követett el (Gal 5:19). Visszatekintve az esetre, a fiatal férfi elismerte: „A legtöbbször volt kísérőnk. De az a néhány alkalom, amikor nem volt, sajnos kárt okozott nekünk.” Más fiatalok később hálásak voltak azért, hogy a szüleik szigorúan és gondosan ellenőrizték a szórakozásaikat, mert így tiszták maradhattak és nem kellett megbánnivalót és rossz emlékeket vinni a házasságukba. Ha gyermeked szándékai tisztességesek, nem szabad neheztelnie az istenfélő fegyelmezés miatt, mert az az „élet útja” (Péld 6:23).

SEGÍTS A GYERMEKNEK KIÉPÍTENI AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATOT

19. a) Mi jelenti a legjobb védelmet az erkölcstelenség ellen a gyermeked számára és mi segíthet ennek a védelemnek a kialakításában? b) Milyen kérdést tehetnek fel a szülők a saját jó példájukra vonatkozóan?

¹⁹ Az jelenti gyermeked számára legbiztosabb védelmet, ha sikerül személyes, bensőséges kapcsolatot kiépíteni Jehovával. Bár ezt a gyermeknek kell elvégeznie, a szülő is segíthet neki. Mindenekelőtt az isteni önátadásban mutatott személyes példád jelent majd követésre méltó, élő mintaképet a gyermeked számára. Akik az első századi Thessalonikában lettek keresztényekké, azok láthatták, „milyen fajta emberek” voltak Pál és társai és így ’követőikké lettek’ ugyanolyan „szilárd meggyőződést” tanúsítva (1Thess 1:4–6). Milyen fajta személyt látnak benned a gyermekeid? Látják-e benned a „szilárd meggyőződést”; megfigyelhetik-e, hogy egész életed az Isten iránti odaadásra és az imádat érdekében hozott áldozatokra épül? Látják-e, hogy gyűlölöd az erkölcstelenséget, mivel te magad sohasem veszel részt erkölcsileg romlott szórakozásban? Látják-e példamutató szeretetedet abból, ahogyan házastársaddal vagy más embertársaiddal bánsz? Azt hallják-e, hogy úgy beszélsz Jehováról, mint aki valóságos személy a számodra? Az ilyen példa arra indítja majd a gyermeket, hogy áldozatot hozzon Jehova törvényének megtartásáért. Gyermeked látni fogja, hogy ez nagyon fontos.

20. Mi rombolhatja le az általad nyújtott jó nevelés hatását?

²⁰ Ha közelről figyeled gyermekeid társaságát és olyan barátokat keresel számukra, akik „szilárd meggyőződésről” adnak tanúbizonyságot, ezzel csak növeled erőfeszítésed értékét. Semmi sem képes hamarabb lerombolni munkád eredményét, mint a gyermekeid rossz társasága — még abban az esetben is, ha ez a társaság a keresztény gyülekezet tagjaiból tevődik össze. Az ilyen rossz társak könnyen árthatnak szellemi téren a gyermekednek és előidézhetik a nemzedékek közötti szakadék létrejöttét (Péld 13:20; Júd 3, 4, 12, 16, 19).

21. a) Az 1János 2:14 szerint mi adhat szellemi erőt és milyen felelősség nyugszik ezért a szülőkön? b) Mit javasolsz annak érdekében, hogy az ilyen tanulmányozások rendszeresek és érdekesek legyenek?

²¹ Mint szülő, légy meggyőződve Isten Szavának, a Bibliának erejéről. János apostol azt mondta, hogy az „ifjak” abban a gyülekezetben, ahová a levelét írta, „legyőzték a gonoszt”, mivel az ’Isten Szava bennük maradt’ (1Ján 2:14). Ezért tehát, azon túlmenően, hogy elősegítik a jobb családi szellemet és jó példát mutatnak, az istenfélő szülők azon legyenek, hogy a családjuk rendszeresen tanulmányozza Isten Szavát, hogy annak üzenete mélyen bevésődjön a fiatalok szívébe. Egy házaspár szomorúan tapasztalta, hogy három gyermeke közül kettő rossz útra tért, amikor elérte a tizenéves kort. Az apa, aki csecsemőkoruktól kezdve keresztény családban nevelte fel őket, elismerte: „Ha újra kezdhetném, még rendszeresebben végezném velük a családi bibliatanulmányozást. A mi tanulmányozásunk csak úgy találomra történt. Tudom, hogy a rendszeres tanulmányozás jobban összekovácsolja a családot és szellemileg jobban megerősít minket. Ha a szülők alaposan felkészülnek, kerülik a gépies, merev, formális tanulási módot, ha a gyermekek szükségleteihez szabják az anyagot, akkor azok nagy várakozással tekintenek majd a beszélgetések elé és a család szellemileg összekovácsolódik. Ez természetesen nem könnyű, mert alaposan igénybe veszi a szülők idejét, de a beszélgetések hosszú időtartamánál sokkal fontosabb az együtt töltött idő tartalmi minősége. Azonkívül a gyermekeket rá kell nevelni arra, hogy jó személyes tanulmányozási szokásokat sajátítsanak el (5Móz 6:4–9).

22. Hogyan taníthatod meg a gyermekedet arra, hogy az imái értelmesek és tartalmasak legyenek?

²² Az előző cikkben levő példákból is láthatjuk, hogy a bensőséges, szívből fakadó imák szoros kapcsolatot teremtenek Istennel. Segíts a gyermekednek megtanulni, mennyire szüksége van az imára és helyesen ’kiönteni a szívét’ Jehova előtt (Zsolt 62:8 [Károli: 62:9]). Hadd hallja a gyermek a te szívből jövő imáidat! Beszéld meg vele, hogy mit foglaljon bele a saját imájába. Ha elmondod neki, hogyan hallgatta meg Jehova a te imáidat, és ha arra buzdítod, hogy választ várjon a saját imáira, a gyermek meg fogja érteni, hogy az imában nagy erő rejlik.

23, 24. a) Miért kell megtanítani a gyermeket arra, hogy félje Jehovát? b) Kivel munkálkodjanak a szülők rendszeresen a szántóföldi szolgálatban és miért tegyék ezt?

²³ „A meghitt közösség Jehovával azoké, akik félik őt” — írta Dávid király (Zsolt 25:14). Ahhoz, hogy gyermeked valóban meghitt közösséget építhessen ki Jehovával, egészséges félelmet kell éreznie az „élő Isten” nemtetszésének rettenetes következményei iránt (Zsid 10:31; Péld 8:13). Igaz, a gyermeknek szeretnie kell Jehovát, mélységesen át kell éreznie az ő szerető kedvességét és jóságát; ugyanakkor azonban ünnepélyes tiszteletet is kell éreznie Jehova azon képessége iránt, hogy ő büntetni is tud, vagy megengedni, hogy az ember ’azt arassa le, amit vetett’ (Gal 6:7). Ha ezt az egészséges félelmet elég korán elültetjük a gyermekben, akkor jó lelkiismeret fog kifejlődni benne. Ahelyett, hogy úgy vélekedne: addig minden rendben van, amíg el nem kapnak!, ő is azt érzi majd, amit József, aki ellenállt az erkölcstelenségre való csábításnak és azt mondta: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen?” (1Móz 39:7–9).

²⁴ Ha együtt munkálkodsz a gyermekeddel a keresztényi szolgálatban, segítesz neki ugyanolyan gyengéd érdeklődést ápolni az emberek iránt, mint amilyet Jehova ápol. Amint a gyermekben egyre nagyobb lesz az értékelés, a szíve felfogja majd, hogyan lehet ’sokakat gazdagítani’, tanítva nekik a „jó hírt”, ami hasznos változásokat idéz elő az életükben. Ez a szolgálat is jó eszköz arra, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki Istennel (2Kor 6:10).

A SZOKÁSOSNÁL NAGYOBB SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG

25, 26. a) Miért van szükségük a szülőknek a ’szokásosnál nagyobb’ segítségre? b) Honnan jöhet ez a segítség? c) Mit tett az egyik apa, amikor már „elveszettnek” hitte a gyermekét, és mire jött rá később?

²⁵ „Nem könnyű tizenévesek szülőjének lenni” — mondta egy keresztény apa, aki aggodalmának adott hangot, mivel eléggé zárkózott 16 éves lánya nagy zaklatásnak van kitéve a fiúk részéről az iskolában. „Gyakran imádkozom egyedül és vele együtt is, de még mindig nyugtalan vagyok.” Igen, az apa látta, hogy olyan isteni segítségre van szüksége, amely neki és a lányának „a szokásosnál nagyobb erőt” kölcsönöz (2Kor 4:7).

²⁶ A szülők néha úgy érzik, hogy reménytelen helyzetben vannak, mivel minden erőfeszítésük sikertelennek látszik. De ne keseredjenek el! Egy keresztény apa, akinek a fia hajlamos volt a csökönyösségre, elismerte, hogy már-már „lemondott” a fiáról, akit csecsemőkorától keresztényi tanításban nevelt fel. „Térdreborulva imádkoztam, mialatt könnyek peregtek az arcomon és Jehovához könyörögtem segítségért” — vallja az apa. „Jehova meghallgatta imáimat és a fiam fokozatosan megjavult. Biztos közelebb kerültem Jehovához, amikor láttam a keze munkáját a családomon!” Igen, számíthattok Jehova segítségére: bízzatok benne! Imádkozzatok gyermekeitekkel együtt és őérettük. Lássátok meg ti is Jehova kezemunkáját a családotokon! (1Thess 5:17).

27. a) Kinek kell felírnia Isten törvényét a gyermek szívére? b) Mit éreztek ti szülők, amikor a gyermeketek azt mutatja, hogy a „szíve bölccsé lett”?

²⁷ Tisztában kell lenned azzal, hogy végső soron a gyermeknek kell a saját szívébe vésnie Isten törvényét. (Hasonlítsd össze a Példabeszédek 3:1–4 versével!) De mint szülő, kövess el mindent, ami tőled telik, hogy elérhesd a gyermek szívét. Mily nagyszerű jutalom lesz majd azt látni, hogy a gyermeked lojális marad az igazsághoz! S mily nagyszerű okod lesz arra, hogy ’örvendezzen a szíved’, amikor a gyermekeid megmutatják, hogy ’a szívük bölccsé lett’! (Péld 23:15). Te is abban a helyzetben leszel, mint János apostol, aki elmondhatta szellemi gyermekeiről: „Nincs nagyobb okom a hálára, mint azt hallani, hogy gyermekeim az igazságban járnak” (3Ján 4).

[Lábjegyzetek]