Jehova teljes idejű harcosokból álló bátor hadserege

„[Légy] Krisztus Jézus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött” (2Timóteus 2:3, 4, Békés—Dalos fordítás).

1, 2. Milyen felhívással kerestek prédikálókat 100 évvel ezelőtt és mi lett a felhívás eredménye?

„1000 PRÉDIKÁLÓ KERESTETIK.” Ez a főcím jelent meg mintegy 100 évvel ezelőtt egy akkori kiadványban, ám ez a szokatlan felhívás nem tartozott egyetlen újság hirdetési rovatához sem. Nem is beszélve arról, hogy a válasz messze meghaladta a kiadó legvérmesebb reményét. De hát ki tette közzé ezt a felhívást és kik válaszoltak rá? S mi közünk van ma nekünk mindehhez?

² A prédikálókra vonatkozó lelkesítő felhívás annak a folyóiratnak második évfolyamában látott napvilágot, amely folyóirat ma Az Őrtorony nevet viseli. Ámde itt nem papokat kerestek, akik megtöltenék a szószékeket. A Biblia semmi ilyesmit nem helyez kilátásba azoknak, akik Isten üzenetének hirdetőiként szeretnének szolgálni. Az Őrtorony kiadói 1881-ben olyanokat kerestek, akik hajlandók „bejárni a nagy és kis városokat és képességükhöz mérten kolportőr vagy evangéliumhirdető munkát végezni”. A felhívás azoknak szólt, akik nemcsak hajlandók, de képesek is egész idejüket a bibliai igazság prédikálására fordítani. A felhívásra jelentkezők kezdetben csak szivárogtak: itt is, ott is akadt belőlük néhány, és végül 1885-ben már háromszázan lettek. Számuk ma már ezrekre, tízezrekre duzzadt, és 1981-ben elérte a 151 180-as átlagot.

3. Milyen új nevet kaptak ezek a prédikálók?

³ Jehova tanúi ma már nem hívják „kolportőrnek” az ilyen teljes idejű prédikálókat. Ez a francia szó ugyanis a munkájuknak csupán egyetlen vonását emelte ki: a Biblia és az azzal kapcsolatos irodalom terjesztését. Ez pedig fő tevékenységüknek nem a legjelentékenyebb része. Egy másik szó jobban kifejezi a „jó hírt” terjesztő evangéliumhirdetők szellemi hadseregének munkáját (2Timóteus 2:3, 4; Lukács 8:1; 10:1). Ez pedig az „úttörő” szó.

ÚTTÖRŐHARCOSOK EGY SZELLEMI HADSEREGBEN

4. Honnan ered és mit jelent az „úttörő” szó?

⁴ Miért illik az „úttörő” kifejezés azok megnevezésére, akik Jehova tanúi közül teljes idejű prédikálók? A szónak eredetileg katonai vonatkozása volt és katonát neveztek így, bár nem közönséges, gyalogos katonát. Így hívták ugyanis a műszaki alakulat harcosait, akik a fő hadsereg előtt meneteltek, hidakat, utakat és lövészárkokat építettek. „Úttörőmunkát végezni” tehát annyit jelentett: előkészíteni vagy szabaddá tenni az utat. Az úttörő tehát elől járt, elhárította az akadályokat, megtörte az ellenállást, akárcsak az Észak-Amerikai Nyugat első telepesei. A kifejezés olyan egyént sejtet, aki elszánt, rettenthetetlen, és addig tör előre, míg célhoz nem ér. Mily találó leírás ez olyanokra, kik Jézus Krisztus teljes idejű önfeláldozó „katonái”!a

5. Miért nevezhetjük „katonáknak” a keresztényeket? (Filemon 2; Filippi 2:25)

⁵ Az összes keresztényt olyan katonákhoz lehet hasonlítani, akik szellemi hadviselést folytatnak (1Timóteus 6:12; 2Timóteus 4:7; Júdás 3). Közös ellenségünk van, aki vesztünkre tör: Sátán. Csatasorba állította láthatatlan démoni hadseregét s felsorakoztatta melléjük a dolgok e gonosz rendszerét, hogy roppant seregével szembeszálljon Krisztus igaz tanítványaival. Ámde világszerte mintegy 2 300 000 keresztény válaszol az ihletett parancsra: „Álljatok ellene [az Ördögnek] a hitben szilárdan” (1Péter 5:9). Ezek Jehova tanúi, akik bár önmagukban gyengék és jelentéktelenek, mégis sikeresen vívnak szellemi harcot hatalmas ellenségük ellen (Jakab 4:7, 8,10).

6. Miért helyénvaló egyéb okból is „katonának” nevezni a keresztényeket?

⁶ A katona csak egy dologra gondol: az éppen akkor dúló csatára. Csekélyebb jelentőségű dolgok nem téríthetik el a figyelmét. Pál apostol azt mondta fiatal munkatársának, Timóteusnak: „Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött” (2Timóteus 2:3, 4, Békés—Dalos fordítás). Természetesen Pál és Timóteus nem valamilyen nemzetnek vagy világbirodalomnak volt a katonája. A W. E. Vine-féle An Expository Dictionary of New Testament Words [Az újszövetségi szavak értelmező szótára] azt mondja, hogy itt a „katona” szó „jelképesen vonatkozik arra, aki Krisztus ügyéért kiáll különféle nehézségeket”.

7. Milyen szerepük volt az úttörőknek a szellemi harcosokból álló keresztény hadseregben?

⁷ A több millió sikeres keresztény harcos között van egy előretolt csapat: a teljes idejű szolgák. Sokan közülük a szó szoros értelmében „úttörő” munkát végeztek, mivel a főhadtest előtt jártak és törtek utat annak. Az úttörők gyakran hatoltak be olyan területre, ahol még sohasem prédikálták Isten felállított Királysága jó hírét. Úttörő misszionáriusok elmentek idegen országokba, ahol furcsa szokásokat és nehéz nyelveket sajátítottak el, vállalták a kényelmetlenséget, szembenéztek betegségekkel és démon-vallásokkal. Hidat építettek e korlátok fölé, szellemi fegyverekkel behatoltak és olyan „hídfőállásokat” építettek ki, ahonnan erős gyülekezetek fejlődhettek. Utat törtek olyan területekre is, ahol néhány évvel később már keresztény harcosok egész serege prédikálta Krisztus szellemi szabadulásról szóló üzenetét (Ésaiás 60:22).

8. Milyen előnnyel jár az, ha önkéntesekből áll ez a szellemi hadsereg? (Bírák 7:3)

⁸ Az elmúlt évben átlagosan 151 180 ilyen teljes idejű harcos munkálkodott a világméretű szántóföldön minden hónapban. Ezek mindannyian önkéntesek és nem zsoldosok (Zsoltárok 110:3). Ez nagyon is helyénvaló, hiszen az akaratuk ellenére besorozott katonák, vagy akik anyagi haszonért szolgálnak, gyakran bizonytalanná lesznek a csata hevében. Elvész a bátorságuk, megadják magukat vagy dezertálnak. Ámde ha az úttörők önkéntesek és nincs kézzelfogható jutalom, vajon miért áldozzák teljes idejüket erre a munkára, amikor több milliónyi önátadott keresztény nem teszi azt? Talán azért végzik az úttörőmunkát, mert esetleg nagyobb jövőbeni jutalmat remélnek, mint azok, akiknek a körülményei 10, 20, 30 vagy ehhez hasonló óramennyiséget tesznek lehetővé havonta a szolgálatban? Nem, az őszinte úttörők Jehova Isten iránti teljes odaadásból fejtenek ki ilyen erőt. Mint a többi önátadott keresztény, ők is igyekszenek minden tőlük telhetőt megtenni szerető Istenünk szolgálatáért. Ki lehet tehát úttörő és ki az, akinek azzá is kell lennie? Nos, vizsgálja meg ki-ki a saját helyzetét és kilátásait.

KÉSZÍTSÜNK SZÁMVETÉST!

9. Miért nem tudnak egyes keresztények úttörőmunkát végezni?

⁹ Ha valaki azt fontolgatja, hogy lehet-e úttörő vagy esetleg azzá kell-e lennie, vegyen figyelembe néhány tényezőt. Először is komoly súllyal esnek latba a személyes életkörülmények. Vannak kötelességek, amelyeket még a teljes idejű prédikálásnál is előbbre kell venni (5Mózes 24:5). Pál apostol azt írta, hogy az a keresztény, aki nem gondoskodik házanépe anyagi szükségleteiről, „a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteus 5:8). Ezért van az, hogy sokan a családi kötelezettségeik miatt nem tudnak most úttörőmunkát végezni. Van azonban másfajta körülmény is, ami gátolhatja ezt a tevékenységet: az egészségi állapot és az életkor. Nos, ezeket is figyelembe kell venni, bár szép számmal vannak olyanok, akik rosszabb egészségi állapotuk és magas életkoruk ellenére is végeznek úttörőmunkát.

10. Mi köze van a hitnek az úttörőmunkához?

¹⁰ Az úttörőkatonának szilárd hittel kell rendelkeznie, mert bizony nem könnyű ez a szolgálat. Pál közvetlen összefüggést lát az ilyen hit és az igazság nyilvános megvallása között, amikor ezt írja: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg szilárdan az örökké tartó életet, amelyre elhívattál, és amelyről szép nyilvános kijelentést tettél sok tanú előtt” (1Timóteus 6:12). Bár Isten hadseregének minden tagjától megkövetelik a hitet, azért mégis más az, amikor valaki alkalmi prédikálással nyilvánítja ki azt, és egészen más, ha minden nap több órán át kifejezésre juttatja a hitét. Mellesleg hozzátehetjük, hogy aki gyakran beszél másoknak az igazságról, egyben a saját hitét is növeli (2Thesszalonika 1:3).

11. a) Milyen fajta áldozatot hoz meg minden keresztény? b) Milyen további áldozat lehet követelmény az úttörőktől?

¹¹ Itt van azután az áldozat kérdése. Bizonyos értelemben Istennek bemutatott áldozatnak lehet tekinteni minden olyan szolgálatot, amit az ember tisztán és őszintén végez Istenének (Zsidók 13:15). Ezért a helyes szándékkal, tudniillik Isten dicsőítése és másoknak a sátáni rendszertől való megszabadítása céljából végzett úttörőmunka feltétlenül helyes áldozat. Az úttörő tevékenység azonban más szempontból is összefügg az áldozattal. Azt az időt, amit a keresztény korábban személyes célokra fordított, az úttörőmunka során a prédikálásra és a tanításra fordítja. Amit eddig anyagi javak megszerzésére használt, azt most esetleg lényegesen meg kell rövidíteni. Igen, az úttörőmunka önfeláldozást kíván. Úttörők ezrei készségesen szabnak korlátokat gazdasági és anyagi helyzetüknek úgy, hogy heti egy, két vagy három napon át végeznek világi munkát saját létfenntartásukért, emellett pedig elegendő időt tartalékolnak szolgálatuk végzésére (2Timóteus 2:4).

TEGYÜNK MÉG TÖBBET — MINT A NAZIREUSOK

12. Miért végeznek egyesek úttörőmunkát és hogyan tehettek egyes ókori izraeliták még többet az imádat terén?

¹² Az úttörőszolgálatban tevékenykedők közül sokat az a vágy indított, hogy még többet tudjanak tenni. Ezt a vágyat nem versenyszellem és nem büszkeség sugallta: nem az a gondolat, hogy túlszárnyalják keresztény testvéreik és testvérnőik teljesítményét, hanem az a törekvés, hogy még többet tehessenek Jehova és embertársaik iránti szeretetük kinyilvánítása terén (Máté 22:37–39). Ennek a szellemnek érdekes bibliai példáját láthatjuk a nazireusoknál. Az ókori Izraelben férfiak és nők önként vállalkoztak arra, hogy nazireusokként éljenek. Ez a név a héber na·zir’ szóból ered, amelynek jelentése: önátadott, elkülönített, külön választott. A nazireusnak fogadalmat kellett tennie, ámde nekünk nem kell megpróbálnunk párhuzamba hozni ezt a keresztény azon döntésével, hogy úttörő lesz, mivel itt nincs szó fogadalommal egybekötött ünnepélyes kötelezettségvállalásról. Mégis elgondolkozhatunk néhány tanulságos hasonlóságon a nazireus és úttörő között.

13, 14. a) Magyarázd meg, milyen korlátozás alá estek a nazireusok? b) Milyen párhuzama van ennek az úttörők esetében?

¹³ A nazireusként önként szolgáló izraelita bizonyos korlátozásoknak vetette alá magát. Ezek a korlátozások segítettek kiemelni „elkülönített” vagy „elválasztott” szerepét Jehova imádatában. Egyik ilyen korlátozás az evést és az ivást szabályozta, amire vonatkozóan bővebb magyarázatot találunk a 4Mózes 6:3, 4. versében. A nazireus nem fogyaszthatott szeszes italt, sem nem ihatott a szőlő levéből, nem ehetett annak terméséből (Zsoltárok 104:15). Bár szó volt bizonyos önmegtartóztatásról, ez nem jelentette a szükséges táplálék tilalmát. A korlátozás tehát nem írt elő szenvedést.

¹⁴ Az eredményes úttörők nem anyagi természetű dolgokra — például ételre vagy fényűző javakra — hanem Isten dicsőítését előmozdító szolgálatokra összpontosítják életüket. Ez lényeges ahhoz, hogy mélyreható és tartós örömük legyen, amit irigyelnek is azok, akik anyagi szempontból nézve látszólag talán „jobb” életet élnek. (Vö. Lukács 12:16–21.) Az egyszerűbb vagy anyagiakban korlátozottabb élet olyan előnyökkel is járhat, amelyeket könnyen figyelmen kívül hagynak az emberek. Az egészségügy terén szaktekintélynek számító egyének nem egy esetben kimutatták a dúsabb ételekből és italokból álló étrend számos mellékhatásának veszélyeit. Az úttörő viszont, aki általában szerényebb, bár kiegyensúlyozott és tápláló étrenddel is beéri, ugyanakkor sokat jár-kel a házankénti prédikálás közben, valószínűleg sokkal egészségesebb marad. Azok, akik tágas otthonnal rendelkeznek, ahol a legmodernebb gépesített és elektronikus berendezés is megtalálható egyéb javak mellett, jól tudják, mennyi „fejfájást” és egyéb problémát okoznak sokszor az efféle dolgok. Érdemes megvizsgálni a 4Mózes 6:3, 4 és az úttörőmunka közötti párhuzamot.

15. Milyen mintát állítottak fel a nazireusok hajviseletével kapcsolatos előírásokban?

¹⁵ A nazireusok egy további korlátozása az volt, hogy nem nyírhatták le a hajukat (4Mózes 6:5). Hosszú hajuk olyan jel volt, amiről könnyen fel lehetett ismerni őket. Pál később megmagyarázta, hogy a keresztény nő hosszú hajviselete az alárendeltségi helyzetére emlékeztette viselőjét (1Korinthus 11:3–15). Amikor a nazireusok hosszú hajviseletére gondolunk, vajon nem értünk egyet azzal, hogy az úttörőmunkát önként vállaló keresztény testvér vagy testvérnő ezzel nagy mértékben kifejezésre juttatja Jehova Isten iránti alárendeltségét? Sok egyéni érdeket félretesz vagy másodrendűnek tekint azért, hogy elsősorban a szolgálatra fordíthassa figyelmét. Az úttörő megtanul Istentől függni, Istennek engedelmeskedni.

16. Mit kell megértenünk a nazireusoknak a holttestekkel kapcsolatos korlátozásaiból?

¹⁶ A nazireusokkal szemben támasztott utolsó követelmény az volt, hogy nem érinthettek semmiféle holttestet, még elhalt szülő vagy közeli rokon holttestét sem (4Mózes 6:6, 7). A nazireus köteles volt szentnek és tisztának, szeplőtelennek megőrizni saját személyét (vö. 3Mózes 21:10, 11-et a főpappal kapcsolatos előírásaival). Ma sem a keresztényeknek általában, sem az úttörőknek nincs megtiltva, hogy intézkedjenek közeli hozzátartozójuk temetése felől, vagy részt vegyenek azon. De mint a nazireusok, az úttörők is kerülnek minden olyan szokást vagy eljárást, amely méltatlanná tehetné őket. Ők szeretnének jó példát mutatni. Ha pedig egy úttörő, aki szereti a családját, távoleső területen munkálkodik és ezért nem látogathatja őket olyan gyakran, mint ahogy egyébként tehetné, megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy Jehova elismeri ezt az áldozatát.

17. Miért nem mondhatjuk, hogy egyszerű vallási szertartás kérdése volt, ha valaki nazireussá lett? Mit mondhatunk az úttörőmunkáról?

¹⁷ A Biblia azt mutatja, hogy az izraelita, aki nazireussá lett, nem esett át semmiféle vallási szertartáson. Inkább fontos, megelégedést adó életmódot kellett folytatnia, mivel Isten úgy beszél az ilyen emberről, mint aki ’nazireusként él Jehovának’ (4Mózes 6:2). A mai úttörőszolgálat is egyfajta életforma, méghozzá micsoda boldog élet!

’ÉN IS LEHETEK ÚTTÖRŐ?’

18. Milyen kérdést kell mindnyájunknak feltenni és miért?

¹⁸ Minden keresztény egységbe tömörül Isten imádatában. Az igazságért küzdők egyedülálló hadseregét alkotjuk. Valóban az a leghőbb vágyunk, hogy minden lehetőt elkövessünk e harc megnyerése érdekében. Mindegyikünk számára időszerű tehát a kérdés: ’Én is végezhetnék úttörőszolgálatot?’ Amikor ezen elgondolkozunk, a következő cikk segít meglátnunk, hogyan támogat minket Jehova, ha lehetőségünk van részt venni az úttörőszolgálatban.

„Ha most a jó hírt hirdetem, azzal nincs okom a dicsekvésre, mert erre a szükség kényszerít engemet. Valóban jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt! Ha ezt önként teszem, jutalommal rendelkezem; ha pedig akaratom ellenére teszem, ennek ellenére gondnoki tisztséggel vagyok megbízva” (1Korintus 9:​16, 17).

[Lábjegyzet]

Jehova támogatja teljes idejű szolgáinak hadseregét

Ó Jehova, a te szerető kedvességed támogatott engem” (Zsoltárok 94:18).

1. Mi vonzotta Dávid királyt Jehova közelségébe?

„EGÉSZ napon át áldalak téged, és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:2). El tudod-e képzelni magadnak, hogy ilyen bensőséges érzések fűzhették Dávid királyt Istenhez, aki a fenti szavakat írta? Érezheted a háláját, mélységes odaadását. Szavaiból mindenekelőtt kicsendül a félelem és a tisztelet, amelyet Teremtője iránt érzett, aki oly sok jót tett vele.

2. Hogyan fejezte ki Dávid Isten jósága iránti háláját?

² Amint a Zsoltárok 145:2. verse is megmutatja, Dávid Isten jósága iránti hálája időnként dicsőítő énekek túláradó szavaiban jutott kifejezésre. De hasonló szavakat és énekeket fejez ki az életútja is. Nézzük ennek néhány bizonyítékát. Templomot akart építeni Istenének, de amikor nem kapta meg ezt a kiváltságot, hatalmas pénzösszeget és anyagot adományozott az előkészületekre. Addig nem nyugodott, amíg Isten összes ellenségét ki nem űzte az Ígéret földjéről. Sokáig tűrte inkább a szenvedést és a nélkülözést, sőt az üldözést is, semhogy Isten rosszallásával találkozzék azáltal, hogy bosszút áll Isten felkentjén, Saul királyon. Dávidnak eszébe juthatott az az idő, amikor legyőzte Góliátot, és amikor megölt egy oroszlánt és egy medvét. Igen, Isten támogatta Dávidot!

3. Te mit érzel Isten jósága iránt és hogyan tudnád ezt kimutatni?

³ Éreztél-e valaha is olyasmit, amit Dávid érzett, hálától túláradó szívet Isten irántad tanúsított jóságáért? Talán egy kissé csalódottnak is érezted már magad, mivel még nagyobb mértékben szerettél volna hangot adni háládnak. Ilyenkor jó arra gondolni, hogy Jehovának tetszik a teljes szívű szolgálatunk, tekintet nélkül arra, hogy mennyire korlátozzák azt egyéb bibliai kötelezettségeink. (Vö. Kolossé 3:23). Mindazáltal sok keresztény imádságos szívvel vette bonckés alá az életét, hogy megvizsgálja: hogyan tehetne még többet, hogyan mutathatná ki még jobban Isten iránti szeretetét és odaadását. Ezreknek sikerült úgy rendezni dolgaikat, hogy teljes időben végezhessék a bibliai prédikálást és tanítást, az úttörőszolgálatot.

FIATALOK BENSŐSÉGES KAPCSOLATBAN KERÜLNEK JEHOVÁVAL

4. a) Mit figyeltek meg sokan a fiatalok közül és mire indította ez őket? b) Mit javasol ezen a téren a Szervezet könyv?

⁴ Sokan azok közül, akik az elmúlt években kerültek szorosabb kapcsolatba Jehovával, jobbára fiatalok voltak. Ezek felismerték, mennyire képmutató a hamis vallás, és mennyire nem sikerült gátat vetnie a földet elárasztó gonoszságnak. Megfigyelték, hogyan vallott kudarcot az ember azon törekvése, hogy sikeresen igazgassa önmagát, és milyen rémisztő méreteket öltött értékes földgolyónk pusztítása kapzsi kalmárszellemű egyének kezétől. Ezek a fiatalok megtanulták a Bibliából, hogyan lesznek mindezek a problémák kielégítően megoldva; megfogadták a bölcs író tanácsát, aki azt mondta: „Emlékezzél hát nagy Teremtődre ifjúságod idején” (Prédikátor 12:1). Ennek aztán sok esetben az lett az eredménye, hogy az illető az úttörőszolgálatot választotta. Vajon miért? A Szervezet a Királyság prédikálására és a tanítványképzésre című könyv így magyarázza ezt: „Minden fiatalnak komolyan kellene mérlegelnie a szolgálatnak ezt a területét [az úttörőmunkát]. Amikor befejezik a világi nevelés megkövetelt éveit, mit szándékoznak tenni életükkel? Valóban szeretik-e Jehovát és éreznek-e könyörületet azok iránt, akik akaratlanul a dolgok régi rendszerének fogságában vannak? Ha az ilyen fiatal ember Jehova önátadott, alámerített magasztalója, akkor nem fér kétség ehhez. A szíve arra kell indítsa, hogy egész lélekkel szolgálja Jehovát” (75. oldal).

5. Hogyan tekintette két fiatal a saját helyzetét?

⁵ Egy tizenéves fiút Japánban annyira megindított a bibliai igazság, amit tanult, hogy 1978-ban történt alámerítkezése óta már 19 alkalommal végzett kisegítő úttörőszolgálatot. Majd 1980 decemberében, három hónappal az iskolai tanulmányainak befejezése előtt, általános úttörő lett. Amikor az édesanyja, aki szintén úttörő, megkérdezte tőle, mit tervez a jövőre nézve, azonnali válasza az volt, hogy a jelen pillanatban semmit sem lát fontosabbnak, mint a prédikálást, s azt, hogy túlélje a „nagy nyomorúságot” (Máté 24:21). Hasonló felfogása volt annak a holland úttörőnek is, aki kilenc évvel ezelőtt, 19 éves korában lett úttörő Amikor megkérdezték tőle, miért választotta éppen ezt a szolgálatot, így felelt: „Bántott a lelkiismeret, amiért teljesen belemerültem a világi munkámba, és csak a maradék időmet adtam Jehovának.”

JEHOVA HOGYAN TÁMOGATJA ŐKET?

6. Hogyan győződhetsz meg Isten támogatói képességéről?

⁶ Amikor valaki ilyen lelkiismeretesen közeledik Jehovához, az nem marad válasz nélkül Isten részéről. Jakab tanítvány azt mondja: „Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Gondold csak el! A világegyetem mindenható, szuverén Ura közeledik ahhoz, aki őszintén keresi őt a mélységes odaadás cselekedeteivel. És hogyan közeledik Isten az ilyen illetőhöz? Egyrészt szellemi vonatkozásban, másrészt — szükség esetén — anyagi téren is támogatja (Zsoltárok 34:10 [Károli: 34:11]; 146:7). Egy 71 éves úttörőtestvérnő a Fülöp-szigeteken, aki 31 éven át igen gyümölcsöző úttörőmunkát végzett, ezt írja: „Igen csekély jövedelemből is képesek vagyunk fenntartani magunkat és az úttörőmunkát. Sohasem éreztem, hogy szellemi téren gyengültem volna.”

7. a) Milyen összefüggés van az öröm és a szellemi erő között? b) Hogyan bizonyult ez igaznak két testvérnő esetében?

⁷ Jehova azáltal is támogatja teljes idejű szolgáiból álló seregét, hogy a szellem egyik gyümölcsével, az ÖRÖM-mel jutalmazza őket (Galata 5:22, 23). Pál apostol a szeretet után másodiknak említi a szellem gyümölcseinek a felsorolásában, és ez így van rendjén. Az öröm erőt ad, erő nélkül pedig egyetlen „katona” sem lenne képes kitartani. A Nehémiás 8:10 azt mondja: „Jehova öröme a ti erősségetek” [vagy: „erőt ad nektek”, Ökumenikus fordítás]. Hogy ez mennyire igaz, azt egy Los Angeles-i (Kalifornia) testvérnő szavai is bizonyítják:

„Csak szerettem volna, ha tudnátok, milyen boldog vagyok. Megkaptam a körzetfelvigyázótól az úttörői kinevezésemet . . . és 1981. január 1-re terveztem a szolgálat megkezdését. Amikor elérkezett a januári hónap, nagyon bizonytalanná lettem, de Jehovához könyörögtem, hogy áldja meg erőfeszítéseimet és adja, hogy találjak valakit, aki valóban szeretne tanulni, és aki akarja is az igazságot. Nos, a ’kelyhem túlcsordult’. Nem csupán számos érdeklődőre akadtam, de 1981. januári munkajelentésemben 102 óra szerepelt, amit a prédikálómunkában eltöltöttem, továbbá 135 folyóirat, 23 könyv, 47 újralátogatás, 2 füzet, 3 előfizetés és 9 bibliatanulmányozás. A menny zsilipei valóban megnyíltak és oly bőven áradt rám Jehova áldása, hogy repesett a szívem az örömtől!”

Ez az erőt adó öröm jut kifejezésre annak a 14 éves brazil testvérnőnek a szavaiban is, aki arra használta fel az iskolai szünidőt, hogy édesanyjával együtt kisegítő úttörőként szolgáljon. Ezt mondja:

„Valahányszor kivonulok a szántóföldi szolgálatba, mindig felbátorodom, és amint egyre tovább prédikálok, megfigyelem, hogy egyre könnyebben tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel. Olyan szolgálat ez, ami igazi örömet ad, mivel tudom, hogy Jehova tetszésével találkozik és ez a legjobb módja annak, hogy hasznomra fordítsam az ifjúságomat.”

8. Milyen hatással lehet az úttörőmunka saját nyilvános prédikálásodra?

⁸ Megfigyelted, mit mondott a fiatal testvérnő arról, hogy ’amint egyre tovább prédikál, egyre könnyebben tud kapcsolatot teremteni az emberekkel’? Te is tapasztaltad ezt? Sok úttörő kipróbálta ezt és mindannyian azt mondják, hogy akkor kezdték igazán élvezettel végezni ezt a munkát, amikor naponta kivonultak a szántóföldre. Vajon miért van ez így? Nos, azok, akik csak alkalmilag végzik ezt a munkát, egy kis szorongást éreznek minden alkalommal, amikor elkezdik a házról házra prédikálást. Az első néhány látogatás után azonban valóban élvezetesnek találják ezt a tevékenységet. Az úttörők viszont, akik nap mint nap végzik ezt a nyilvános prédikálást, jelentős gyakorlatra tettek szert és sokkal könnyebbnek és kellemesebbnek érzik a munkát.

9. Az úttörőmunkára vonatkozó milyen javaslattal szolgált egy utazófelvigyázó?

⁹ Egy utazófelvigyázó az Egyesült Államokban megértette, hogy sokan kétségkívül kiváló úttörők lehetnének, ha egyszer belekóstolnának abba az örömbe és erőbe, amit az úttörőmunka ad, és bíznának abban, hogy igenis képesek úttörőként szolgálni huzamosabb ideig is. Íme, a javaslata:

„Úgy tűnik, hogy azok közül, akik igazi úttörő szellemmel rendelkeznek, csupán kevesen tartják vissza magukat ettől a munkától attól való félelmükben, hogy nem tudnak kitartani ebben a szolgálati ágban. Azt javasoltam nekik, tűzzék ki célul maguk elé az egyéves úttörőmunkát; utána meglátják majd, hogy az egészségi állapotuk és egyéb munkatervük mit enged meg nekik. Ha egy év elmúltával úgy érzik, hogy nem folytathatják, máris ott lesz mögöttük egy nagyszerű esztendő, amit úttörőmunkában töltöttek el, s amit sohasem fognak elfelejteni. Ámde sokan fogják majd folytatni, ha egyszer már belekóstoltak abba az örömbe, amit ez a munka nyújt.”

A kisegítő úttörő elrendezés, amelyben a keresztény legkevesebb egy hónapon át, vagy ha úgy tetszik, több hónapon át is szolgálhat, gyakran csupán az első lépcsőfok a rendszeres és általános úttörő szolgálathoz.

10. Milyen helyes szemléletük van az úttörőknek az anyagi javakról?

¹⁰ Az úttörők ott vannak a szellemi hadviselés élvonalában és igen nemes feladatot látnak el. Mégsem gondolják, hogy ezért különleges elbánást érdemelnek. Tisztában vannak azzal, hogy ők is egyszerű ’harcostársai’ annak a sok millió harcosnak, aki hűen szolgálja Istent, bár nincs abban a helyzetben, hogy úttörő legyen. Mivel a körülményeik megengedik, az úttörőmunka segít nekik abban, hogy teljes szívvel szolgálják Istent, amit ő meg is követel mindazoktól, akik az elismerésére vágynak. Azt azonban nem várják, hogy a többiek etessék, ruházzák vagy egyéb módon támogassák őket anyagi téren. Úgy éreznek ebben, mint Pál apostol, aki azt mondta: „Fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, hogy meg ne terheljünk valakit közületek” (2Thesszalonika 3:8, Ökumenikus fordítás).

11. Miért talál örömet sok keresztény a teljes idejű szolgák megsegítésében?

¹¹ Jóllehet Pál nem akart senkinek a terhére lenni, a korai keresztények közül mégis sokan fejezték ki szolgálata iránti értékelésüket azzal, hogy anyagi téren támogatták őt. Így segítettek neki, hogy tovább végezhesse azt, amire ők nem voltak képesek (Filippi 4:14–19; 2Korinthus 11:8). Ma is sok keresztény törekszik arra, hogy úttörő lehessen, de a körülményeik ma még nem teszik lehetővé ezt. Ezért gyakran önként megosztják anyagi javaikat olyanokkal, akik képesek úttörőmunkát végezni, és ezt a nagylelkűséget — bár nem várják el — igen nagyra értékelik az úttörők.

12. Miben kell még teljesen megbízniuk az úttörőknek, amint egy testvérnő példája is igazolja?

¹² Sok keresztény társuk nagylelkűsége mellett az úttörőknek bízniuk kell Isten azon képességében, hogy meg tudja segíteni őket. Egy úttörő a közelmúltban ezt írta:

„Abban az örömben lehetett részem, hogy három teljes éven át végezhettem általános úttörő szolgálatot. Ezek voltak életem legszebb évei. Nagyon hálás vagyok Jehovának, amiért megengedte, hogy ebben a minőségben szolgáljak. Hiterősítő hatással volt az igazságban való életemre valahányszor azt láttam, hogy Jehova a javamra tesz valamit. A teljes idejű szolgálat segített mélyen átérezni Jézusnak a Máté 6:25–33-ban mondott szavait. El kell ismernem, hogy néha voltak aggodalmaim, de azok általában rövid ideig tartottak, s csak arra kellett gondolnom, hogyan tartotta be Jehova az ígéreteit az elmúlt időben. Akkor miért kételkednék benne éppen most? Minden egyes napon megpróbálom felmérni a helyzetemet és arra a következtetésre jutok, hogy van ennivalóm, ruházatom és fedél a fejem fölött, ahogy Jézus megígérte. Amikor hetenként csak két éjszakán át végzel világi munkát, akkor tisztában vagy vele, hogy Jehova az, aki törődik veled. Ó, mily biztonságos érzés ez!”

AZ ÚTTÖRŐSZOLGÁLAT: A HIT KINYILVÁNÍTÁSA

13. A hit kinyilvánításának milyen szép példái találhatók a Bibliában?

¹³ A Biblia tele van a hit kinyilvánításának példáival. A bárka építése figyelemre méltó jele volt Noé és családja hitének. Nem feledkezhetünk meg továbbá Ábrahám, Sára, József, Mózes és Ráháb hitéről sem. De amint Pál mondja: „kifogynék az időből, ha tovább utalnék Gedeonra, Bárákra, Sámsonra, Jeftére, Dávidra, Sámuelre és a többi prófétára” (Zsidók 11:32). Hitbeli tetteik rendkívüliek voltak, amit egyesek hajlamosak ’jóval a kötelességteljesítésen túlmenőnek’ tekinteni. Pedig nem csupán a kötelességtudat ösztökélte őket. Isten iránti szeretetük és az Istenbe vetett hitük, valamint az, hogy Isten valami „jobbról” gondoskodott számukra, arra indította őket, hogy ’nyilvánosan megvallják’ a hitüket. Nos, hogyan tekintett Jehova hitbeli cselekedeteikre? Isten Szava így válaszol erre: „Ezért Isten nem szégyenkezik miattuk, amiért Istenükként hívják segítségül őt, mert várost készített számukra” (Zsidók 11:13–16).

14. Hogyan teheted ma a hited cselekedetévé az úttörőmunkát?

¹⁴ A hitnek miféle rendkívüli tetteit lehet ma végrehajtani? Sokak válaszában szerepelne a teljes idejű szolgálat, az úttörőmunka. Érthető, hogy a „testvérek egész közösségét” alkotó egyének közül nem mindenki képes úttörőmunkát, sőt, még kisegítő úttörőmunkát sem végezni rendszeresen (1Péter 2:17). De még azoknál is hitre van szükség, akiknek a körülményei ezt egyébként lehetővé teszik. Egy európai testvér írja: „Sokan azt tanácsolták, hogy ne legyek úttörő, mivel az erős embereknek való. Én testileg nem vagyok erős, sőt tulajdonképpen púpos vagyok. Mégis elkezdtem ezt a munkát és Jehova segítségével már 30 éve végzem.” Majd hozzáteszi, hogy ’igen nagy megelégedést talált a teljes idejű munkában, ami közelebb vitte őt Jehovához’. Jehova feltétlenül támogatta ezt a testvért az úttörőszolgálatban.

15. Hogyan mutatta ki a hitét egy japán testvér?

¹⁵ A hit kinyilvánítása az úttörőszolgálat által egyáltalán nem korlátozódik valamilyen meghatározott korcsoportra. Egy japán testvér nyugdíjas tanítóként ismerte meg az igazságot és 60 éves korában merítkezett alá rövid időn belül, majd pedig nyomban elkezdte a kisegítő úttörőmunkát. Miután 61 éves korában általános úttörő lett, eszébe jutott a hegyvidéki szülővárosa, ahol egyáltalán nem volt Jehovának tanúja. Feleségével együtt, aki szintén úttörő volt, eladták városi házukat és abba a távoli városba költöztek. A ház eladási árából a család Királyság-termet épített, és abban a kiváltságban részesült, hogy szemtanúja lehetett egy gyülekezet megalakulásának.

16, 17. Miért megfelelő a mostani időpont arra, hogy komolyan fontolóra vedd, vajon lehetnél-e te is úttörő?

¹⁶ Az idő rohamosan elfogy a dolgok jelen gonosz rendszere számára. Amiként az izraeliták is meggyorsították menetelésüket a gonosz Jerikó körül közvetlenül annak pusztulása előtt, ugyanúgy a jelenlegi rendszer pusztulása előtt is arra szólítja fel Jehova az embereket, hogy hatalmas kiáltásban törjenek ki (Józsué 6:20). Vajon abban a helyzetben vagy, hogy még erőteljesebben vehess részt ebben a győzelmi kiáltásban azáltal, hogy úttörő leszel? Ha képes vagy úgy rendezni körülményeidet, hogy erre sor kerülhessen, van-e elég hited hozzá? Biztos lehetsz abban, hogy Jehova megteszi a magáét, támogatni fog és növeli az örömödet. Megáldja erőfeszítésedet. Olyanná lehetsz, mint az a testvérnő, aki 10 év óta végez úttörőmunkát Hollandiában, és aki azt mondta: „Megszólalt a lelkiismeretem, mert igenis volt elég időm. Azért kezdtem el hát ezt a munkát, hogy elhallgattassam a lelkiismeretemet és bebizonyítsam önmagam előtt, hogy a rossz egészségi állapotom miatt úgy sem folytathatom sokáig. Nos, még most is úttörő vagyok!”

¹⁷ Igen, Jehova nagy dolgokat visz véghez a dolgok jelen gonosz rendszerének „utolsó napjaiban”. Itt az ideje, hogy szorosra fűzzük a vele való kapcsolatunkat és egész napon át áldjuk az ő nevét, miként Dávid tette. Higgyél Isten azon ígéretében, hogy támogatni fog téged! Dávid ezt írta: „Amikor azt mondtam: ’Lábam roskadozni fog’, ó Jehova, a te szerető kedvességed támogatott engem” (Zsoltárok 94:18).