3. a) Jézus idejében hogyan tekintették a magánosságot? b) Hogyan tekintette Jézus a ’Királyságért’ vállalt magánosságot?

³ Jézus Krisztus kinyilvánította, hogy a magánosság ’a Királyságért’ Istentől kapott ajándék. Ez teljesen új fogalom volt, mert abban az időben a zsidók közt a házasság „egyetemes kötelezettség”-nek számított, a magánosság pedig szégyennek. „Akinek nincs felesége, nem rendes ember”, ez volt a zsidó rabbik egyik mondása. Jézus azonban biztatta tanítványait, hogy fogadják el a magánosság adományát és ne érezzék kötelezőnek a megházasodást (Máté 19:10–12).

4. Milyen életpályája volt sok kereszténynek, és mit éreztek ezek körülményeikkel kapcsolatban?

⁴ Tehát a házasság és a magánosság egyaránt Isten adománya. A kereszténység első napjaiban éppúgy, mint a mi napjainkban, sokan törekedtek egyedül maradni ’a Királyságért’.a Ahelyett, hogy siránkoznának körülményeik miatt, úgy éreznek sokan, mint egy most 41 éves keresztény nő, aki nemrégen kijelentette: „Semmiért nem adnám azokat az éveket, amelyeket egyedülálló személyként töltöttem el.” Miért éreznek így sokan?

Tágabb lehetőség

5. Hogyan tudják jobban kihasználni lehetőségeik előnyeit a nem házasságban élő személyek?

⁵ Olyan házasságban élő személyek példája, mint Jézus apostolai, valamint Aquila és Priscilla, mutatják, hogy a házaspárok értékesen hozzájárulhatnak Isten szolgálatához (Cselekedetek 18:26–28; 1Korintus 9:5). Mégis, Pál apostol rámutatott, hogy az egyedülálló személyeknek tágabb lehetőségük van a szántóföldi szolgálatra. Azt írta: „A nőtlen [vagy hajadon] az Úr dolgára visel gondot, mi módon nyerhetné el az Úr tetszését. Azonban a nős férfi [vagy férjezett nő] a világ dolgaival törődik, hogyan nyerheti el a felesége [vagy férje] tetszését, és ezért meg van osztva” (1Korintus 7:32–34). Az egyedülálló személy nincs „megosztva” a házasság ’testi gyötrelmeket’ okozó felelősségei következtében, ezért „törődik” vagy buzgólkodik a szellemi dolgokban. Ne felejtsd el, mennyi sok szent munkával töltik az életüket. Nagy kincs az, ha valaki ’akadálytalanul’ képes az Isten szolgálatában foglalatoskodni, amely elsősorban a prédikálómunkát foglalja magába. Egyedülálló személyeknek rendszerint több idejük van tanulmányozásra és elmélkedésre. Ez növelheti a „szellemet”, azaz a belső indítékot, közelebb juttatva Jehovához az ilyen személyt, ahogy az illető arra összpontosít, „hogy testben és szellemben egyaránt szent lehessen”. Nem lévén házastársa, az ilyen megtanulhatja, hogy teljesen Jehovára hagyatkozzon, tőle várjon irányítást és tanácsot. Nőtlen vagy hajadon keresztények gyakran képesek ellátni olyan szolgálatot, amit házaspárok nem tudnak elvégezni. Nem csoda tehát, ha Jézus ’adománynak’ nevezte az egyedüllét kiváltságát! (Máté 28:19, 20; 1Korintus 7:28, 35).

6, 7. a) Ha valaki rendelkezik a magánosság adományával, az azt jelenti, hogy többé nem vonzza a másik nem és soha nem lép házasságra? b) Mit jelent a ’szívben elhatározni’? c) Milyen kérdésre gondolhat némely egyedülálló az elméjében?

⁶ Azok, akik ’elfogadják az adományt’, nem szükségszerűen olyan különleges „adománnyal” rendelkező személyek érzelmi felépítésük tekintetében, hogy többé nem vonzaná őket a másik nem. Nem tesznek szüzességi fogadalmat (cölibátust), mintha soha többé nem szándékoznának házasságra lépni. Ellenben ’elhatározzák’ szívükben, hogy eredményessé teszik egyedülálló voltukat.b (1Korintus 7:37). Ezek felmérték szívükben a magánosság előnyeit. Ennek a ’bizonyítéknak’ alapján szívük „adománynak” ’ítéli’ és ’elfogadja’ a magánosságot (1Korintus 7:38).