Szerezz magadnak jó nevet Istennél!

„A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál” (Préd 7:1, Authorized Version).

1. Mit szerez mindenki magának és néha még másoknak is?

MINDENKI valami pluszt ad ahhoz, amit tesz, még az olyan ember is, aki semmit sem végez. Az egyik ugyanis szép bútort készít és azon felül jó hírnevet szerez magának, mint ügyes iparos. Az asszony, aki ízletes ételt készít, jó szakácsnői hírnévre tesz szert. Van aki nem csinál semmit: az ilyen a lustaságával szerez nem éppen jó hírnevet magának. Mindenki szerez tehát valamilyen hírnevet. Néha mi magunk is adunk nevet másoknak. Saul és társai rágalmazással szereztek Dávidnak rossz hírnevet. Dávid viszont a zsoltárokban jó nevet adott Istennek. Jehova is képessé tette Dávidot arra, hogy jó hírnevet szerezzen magának. Néhányan, akik azt állítják magukról, hogy Istent képviselik, nagyon rossz hírnevet szereznek neki vallási hazugságaikkal és erkölcstelen cselekedeteikkel. Az igaz imádók viszont jó hírnevet szereznek Istennek mind szavaikkal, mind tetteikkel és ezáltal jó nevet szereznek önmaguknak is Jehova Istennél. (Zsolt 64:1–6 [Károli 64:2–7]; 1Krón 17:8; Ez 36:20–23).

2. Milyen — látszólag különös — kijelentést találunk a Prédikátor könyvében és milyen tanács követi ezt a kijelentést?

² Van a bibliai Prédikátor könyvében egy olyan vers, amely igen különösnek tűnhet sok olvasó számára: „A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál.” Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jobb a halál az életnél? Ha már választanod kellene, vajon nem inkább az élet kezdetét választanád annak vége helyett? Olvassuk csak el még egyszer ezt a verset és az utána következőket is:

„A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál. Jobb a siratóházba menni, mint a lakoma házába: mert ez minden ember vége; s az élő jól teszi, ha megszívleli ezt. Jobb a szomorúság a nevetésnél: mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcsek szíve a siratóházban van; a bolondok szíve pedig a vigasság házában. Jobb a bölcs részéről jövő dorgálást hallani, mint annak az embernek a helyében lenni, aki a bolondok énekét hallja. Mert mint a tövis ropogása a fazék alatt, olyan a bolond nevetése: ez is hiábavalóság” (Préd 7:1–6, „Authorized Version”).

3. a) Izrael melyik ősi szokásáról van itt szó, és melyik az a nagyon is vigasztaló gondolat, amely erre az időszakra vonatkozik? b) Honnan tudjuk, hogy az itt említett név csak jó név lehet?

³ Vajon ezek a szavak világossá teszik előttünk a különös kijelentést, amely szerint a halálod napja jobb a születésed napjánál? Igen rávilágítanak annak értelmére, ha ismerjük az alkalmat és a szavak hátterét. Ez kapcsolatban áll az ókori Izrael szokásaival. Amikor a család elveszítette egy kedves tagját a halálban, a házuk a gyász lakhelyévé, siratóházzá lett. Az volt a szokás ilyenkor, hogy a jó barátok és a szomszédok eljöttek kifejezni az együttérzésüket. A leginkább vigasztaló gondolat az lehetett, hogy a szeretett személy halálának napja jobb a születése napjánál — ha jó nevet szerzett magának Istennél. Igaz, hogy az eredeti héber vers ennél a résznél csupán „nevet” mond a „jó név” helyett.a De magától értetődő, hogy ez a név jó név. Ugyanez a helyzet a Példabeszédek 22:1 esetében is: „Inkább nevet kell választani, mint bőséges gazdagságot.” Némely fordítás a „jó” jelzőt teszi a szó elé, hogy rámutasson, milyen fajta név értendő ezen.b A névnek mindenképpen jó névnek kell lennie mind a példabeszédben, mind a Prédikátor 7:1-nél, máskülönben az egész kijelentésnek semmi értelme nem lenne.

4. Mivel rendelkezhetünk a megszületésünk alkalmával. és miért van ez így?

⁴ Az életünk folyamán nevet szerzünk magunknak: jó vagy rossz nevet. Ha Isten előtt bölcsen járunk el, jó nevet szerzünk magunknak Istennél. De ehhez idő kell. A születésünk napján még nem éltünk eleget ahhoz, hogy bármilyen nevet is szerezhetnénk magunknak. Azonkívül az ádámi bűn hatálya alatt születtünk és halálítélet alatt állunk (Róma 5:12). Ezért, ha — évekkel később, a halálunk napján — jó nevet szereztünk Istennél, olyasmivel rendelkezünk, amivel nem rendelkeztünk a születésünk napján. Olyan nevünk lesz, amelyről Isten megemlékezik majd, amikor életre kelti a halottakat Krisztus királysága alatt. „Az igaz ember emlékezete áldást érdemel, a gonoszok neve ellenben elenyészik” (Péld 10:7).

JÓT TESZ A GYÁSZOLÓKNAK

5. Mit mérlegelhet az a gyászoló, aki a siratóházban ül?

⁵ Amikor egy ókori izraelita olyan házba ment el, ahol gyászoltak, hogy megvigasztalja az elhunyt hozzátartozóit, ő maga is hasznát vette annak. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt és olvassuk el újra az erre vonatkozó verseket. „Jobb a siratóházba menni, mint a lakoma házába: mert ez minden ember vége; s az élő jól teszi, ha megszívleli ezt” (Préd 7:2, AV). Ahelyett, hogy kőszívűen a maga kedvét keresné, nem csupán kedves együttérzést tanúsít az életben maradottak iránt, hanem ő maga is alaposan mérlegeli azt a tényt, hogy valaki meghalt abban a házban; hogy ez egyébként nem szokatlan dolog; hogy a halál minden emberre bekövetkezik, tehát őrá is eljön. S amikor eljön, vajon a halála napja jobb lesz a születése napjánál? Vajon az élete folyamán bölcsen cselekedett, hogy a halála napján jó nevet szerezhessen magának Istennél? Az élő embernek meg kell szívlelnie ezt, amíg van ideje a változtatásra, mert a halálos ágyon történő megbánás rövid perceiben már nem lehet jó nevet szerezni!

6. Ebben az esetben miért jobb a szomorúság a nevetésnél?

⁶ „Jobb a szomorúság a nevetésnél”, folytatódik az elbeszélés, „mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív” (Préd 7:3, AV). Ahelyett, hogy léha szórakozással, vigadozással töltenéd az idődet, jobb, ha megvizsgálod az életedet, szembenézel a múltban elkövetett hibáiddal és szomorkodsz az elkövetett helytelenségeid felett. Ezzel jobbá teszed a szívedet, indítást érzel arra, hogy változtass az életmódodon és bölcsen kezdj el cselekedni ahelyett, hogy végignevetnéd és végigkacarásznád az életet, mint valami felelőtlen balga ember. „A bölcsek szíve a siratóházban van; a bolondok szíve pedig a vigasság házában” (Préd 7:4, AV).

7. a) Milyen elmeállapotba hozhatja ez a helyzet a gyászolót? b) Miért lehet a bolondok nevetését a fazék alatt pattogó, égő tüskékhez hasonlítani?

⁷ Azonkívül, „jobb a bölcs részéről jövő dorgálást hallani, mint annak az embernek a helyében lenni, aki a bolondok énekét hallja” (Préd 7:5, AV). A halál közeli látványa — mint például egy temetésen — kijózanító élmény, és arra kellene indítson minket, hogy elgondolkozzunk a saját életpályánk felett. Ez talán olyan elmeállapotba hozza az embert, hogy szívesebben hallgat a bölcs tanácsadóra. A bírálatot nehezen viseljük el még akkor is, ha kedves formában adják, mégis jobb meghallgatni azt, mint „a bolondok dicséretét” vagy énekét (The New English Bible — új Angol Biblia). Ha meghallgatjuk és megszívleljük a Biblia lapjain található bölcs dorgálást, az hozzásegít ahhoz, hogy jó nevet szerezzünk Istennél. Hiábavaló dolog arra fecsérelni az időnket, hogy ostoba emberek hízelgő szavait hallgassuk: „Mert mint a tövis ropogása a fazék alatt, olyan a bolond nevetése: ez is hiábavalóság” (Préd 7:6, AV). Ha töviseket rakunk tüzelőanyagként a főzőfazék alá, azzal semmire sem megyünk. A láng zajos ropogással felcsap ugyan, de nyomban ki is alszik, amint a tövis elhamvad. A tövisekben nincs elegendő tartalom ahhoz, hogy a tűz addig tartson, amíg megfő az étel. A zajos megnyilvánulásnak éppen úgy nincs semmi haszna, mint az ostoba ember nevetésének. Egyik sem hoz létre semmi olyasmit, aminek tartós értéke lenne.

MÉG KÜLÖNÖSEBB KIJELENTÉS

8. Milyen mélyebb értelmű tanulságot vonhatunk le ebből?

⁸ Most tehát, ez után a mélyebb értelmezés után térjünk vissza ahhoz a kijelentéshez, mely szerint a halál napja jobb a születés napjánál’. Láthatjuk, hogy ez a kijelentés nem hat már idegenül, hanem erőteljes tanulsággal szolgál arra, hogy miként éljük le az életünket ahhoz, hogy jó nevet szerezzünk Istennél. Akkor a halálunk napja jobb lesz a születésünk napjánál. Természetesen csak akkor, ha a halálunk napja egyáltalán eljön. ,Micsoda?’ — kiáltanak fel talán egyesek. Ha a halálunk napja egyáltalán eljön? Úgy gondolja talán, hogy esetleg el sem jön? Nahát, ez aztán még különösebb kijelentés, mint az, hogy a halál jobb a születésnél!’

9. Milyen állapotokat látnak a szemeid és mit kellene valóban meglátniuk?

⁹ Itt megint csak arról van szó, hogy meg kell értenünk az időket, amelyekben élünk. Vajon olyan szemekkel rendelkezel, amelyekkel valóban látsz is? Bizonyosan látod, hogy ezek válságos idők, s nehéz elviselni őket, mivel az emberek nagy többsége önző és kevély, a házasságok felbomlanak és a családok szétzüllenek, a csalás, a hazugság, az erőszakos bűncselekmény mindenfelé felüti a fejét, s még azok közül is, akik kereszténynek vallják magukat, sokan képmutatónak bizonyulnak. De meglátják-e szemeid, hogy mit jelent mindez? A 2Timótheus 3:1–5, 13 verse elmondja nekünk, hogy mit jelent:

„Azt azonban tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők, pénzszeretők, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, természetes vonzalom nélküliek, nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségtől] felfuvalkodottak, inkább a gyönyör szeretői, mintsem istenszeretők; rendelkeznek az isteni önátadás formájával, de hamisnak bizonyulnak annak erejét illetően; és ezektől fordulj el. A gonosz emberek és a csalók egyre inkább előrehaladnak majd a gonoszságban, tévelyegnek és [másokat is] megtévesztenek.”

10. Mit hallanak a füleid és mit kellene még megérteniük, felfogniuk?

¹⁰ Vannak-e halló füleid, amelyek valóban hallanak? Bizonyára hallottál háborúkról, éhínségről, földrengésekről és járványos betegségekről, amelyek 1914 óta sújtották a világot. Ismered az erkölcsi hanyatlást, amely az egész világon érezhető. Hallottál a Krisztus királyságának jó híréről, amelyet világszerte prédikálnak Jehova tanúi, de hallottál arról az üldözési hullámról is, amely végigsöpört rajtuk, mivel azt hirdették, hogy ez az ezeréves királyság közel van. De vajon felfogják a füleid mindennek a jelentését? Rögzítették azt az igazságot, hogy mindezeket a dolgokat Jézus jó előre megmondta, mint a vég jelét, amikor a tanítványai kérdezősködtek nála: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3).

11. Mit mondanak a csúfolódók és ezzel mihez járulnak hozzá?

¹¹ Elég érzékeny a szíved az iránt, amit mindez mondani akar, vagy talán megkeményedett s most azt mondatja veled: ,Mindezek a dolgok azelőtt is megtörténtek’? Azok, akik gúnyolódnak ezen, csak újabb bizonyítékát szolgáltatják ezzel — a jel részeként — annak, hogy „az utolsó napokban” vagyunk. Mostani jelenlétüket már Péter is bejelentette a 2Péter 3:3, 4 versében: „Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfoldódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el és azt mondják: ,Hol van ez az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink [a halálban] elaludtak, minden pontosan ugyanúgy megy a teremtés kezdetétől fogva.’”

VALAMI ÚJ

12. Mi újat láthatunk ma a világtörténelemben?

¹² A te szíved azonban bizonyára fogékony azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy amikor látod a mi földünk világméretű szennyeződését, megérted, hogy NEM megy minden pontosan ugyanúgy a teremtés kezdetétől fogva’. Azelőtt sohasem lett volna elég ereje az embernek arra, hogy elpusztítsa a földet, mint lakható bolygót. Most megvan hozzá az ereje, s most fel is használja arra, hogy véghez vigye ezt a pusztítást! A tudósok olyan technológiát adtak az ipari szakemberek kezébe, amely áldás lehetne az egész emberiség számára, de ez az áldás átokká lett, mivel beszennyezi a környezetet, és a nyomában halálos betegségek söpörnek végig a földön. Mérgezett a levegő, amelyet beszívunk, a föld, ahol a táplálékunk megterem, mérgezettek a folyók és a tavak, amelyek ivóvizünket adják, az óceánok pedig nemzetközi szennygödörré alakulnak át!

13. A jel melyik részéről nem mondhatják el a csúfolódók, hogy „Ez már azelőtt is megtörtént”?

¹³ Vajon felfogja szíved, hogy veszélyben van a föld életfenntartó képessége, ami sohasem következett még be azelőtt, s amit a gúnyolódók nem utasíthatnak el azzal, hogy a történelem megismétli önmagát? Lehet, hogy szeretnék megtenni, mert a földnek ezt a pusztítását is az „utolsó napok” jeleként jövendölte meg Jézus. A bibliai Jelenések könyve több mint 19 évszázaddal ezelőtt szintén feltárta ezt a 11. fejezet 18. versében: „Megharagudtak a nemzetek és eljött a te saját haragod és a halottak megítélésére kijelölt idő, és hogy jutalmat adj . . . azoknak, akik félik a te nevedet . . . és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.”

14. Miért nem szívlelte meg a többség a figyelmeztetést sem Jézus idejében, sem a mi napjainkban?

¹⁴ Ha szemeid valóban látnak és füleid valóban hallanak és nem keményedett meg a szíved, meg fogod érteni, hogy az „utolsó napok”-ban élünk, és közel van a dolgok ezen rendszerének a vége. Az emberek többsége mégsem érti meg ezt, mint ahogyan Jézus napjaiban sem értette meg a többség és nem fogták fel a figyelmeztető üzenetét. Amit akkor mondott nekik, Ésaiás jövendölését idézve, az a mai emberekre is vonatkozik:

„Bár néznek, hiába néznek és bár hallanak, hiába hallanak és nem fogják fel annak értelmét; és rajtuk teljesedik be Ésaiás próféciája, amely így szól: ,Hallván hallotok, de nem értitek és nézvén néztek, mégsem láttok. Mert érzéketlenné lett e nép szíve és amit fülükkel hallanak, arra nincs válasz, és a szemüket lehunyták, nehogy lássanak a szemükkel és halljanak a fülükkel és szívükkel felfogják annak értelmét és megtérjenek és én meggyógyítsam őket’” (Máté 13:13–15).

15. Kiknek van ma okuk az örvendezésre és milyen reménységet tarthatnak szem előtt?

¹⁵ A következő versben Jézus ezeket a szavakat fűzi hozzá a követői számára: „Boldogok a ti szemeitek, mert látnak és a füleitek, mert hallanak.” Azok, akiknek ma szemük, fülük és szívük van látni, hallani és megérteni, hogy az „utolsó napok”-ban élünk, igazán boldogok lehetnek. „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni — mondja nekik az írás — egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Luk 21:28). Néhánynak az „utolsó napok”-ban élők közül sohasem kell szembenézniük a haláluk napjával. Jézus ezt az időszakot a Noé napjaihoz hasonlította. Amiként Noé és családja is megmenekült a vízözönből, amely elpusztította azt a gonosz világot, ugyanúgy azok, akik ma bölcsen járnak el és jó nevet szereznek Istennél, nem látnak halált, amikor Jehova Isten elpusztítja majd a dolgoknak ezt a gonosz rendszerét Armageddon csatája alkalmával. Nem lehetetlent hangoztat tehát az, aki azt mondja, hogy némelyek sohasem látják meg a haláluk napját. Ez inkább az Istentől jövő reménységet fejezi ki.

16, 17. Mivel vonakodnak szembenézni az emberek és a mi számunkra most mi a döntő?

¹⁶ Az ókori Izraelben valaki úgy okoskodhatott, hogy hátra van még a természetes életének egy része ahhoz, hogy jó nevet szerezzen Istennél. Az ilyen ember megfeledkezett arról, hogy már holnap meghalhat. Ő tudja, hogy mások igen, de ő nem. Nála fiatalabbak meghalnak, de ő nem! Ő mindig lát maga előtt néhány évet, ami alatt még élhet. Így volt ez az ókori Izraelben, de sokkal veszélyesebb hiba ez napjainkban. Mi ugyanis rendkívüli időkben élünk, amikor már nem számíthatunk arra, hogy leélhetjük normális életidőnket, a hetven vagy nyolcvan évet. Mi az „utolsó napok”-ban élünk. Közeledik a dolgok rendszerének pusztulása. Létfontosságú dolog, hogy megszívleljük az Efézus 5:15–17 szavait: „Szigorúan őrködjetek, hogy mi módon jártok, nem mint ostobák, hanem mint bölcsek, vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek többé oktalanok, hanem továbbra is értsétek meg, mi Jehova akarata.”

¹⁷ Most, amikor még életben vagy, most, a halálod napja előtt van itt az ideje annak, hogy jó nevet szerezz magadnak Istennél!

[Lábjegyzetek]

Most szerezz jó nevet magadnak!

„Mindazt, ami tennivalót a kezed talál, tedd meg minden erőddel, mert semmilyen cselekedet, sem tervezgetés, sem tudomány, sem bölcsesség nincs a Seolban, azon a helyen, a hová mész” (Préd 9:10 [Károli: 9:12]).

1. Mikor kell jó nevet szereznünk Istennél?

MI A HELYZET akkor, ha némelyek megkérdezik: De hát mi történik, ha a vég nem jön el az én életemben? Az évszázadok során az emberek azt gondolták, hogy a vég az ő életidejükben fog bekövetkezni és nem így lett.’ Eltekintve attól, hogy a várakozásuk nem valósult meg, sok ilyen embernek az életideje arra volt jó, hogy jó nevet szerezzenek magunknak Istennél, hitet gyakoroljanak az Isten Fiában, hogy feltámadásban részesülhessenek az örökké tartó életre „az utolsó napon” (Ján 6:40; 11:24). Hosszú idővel a mostani „utolsó napok” előtt, ezeket mondhatta Pál apostol: „A továbbiakban fenn van tartva számomra az igazságosság koronája.” Bármikor éljen is valaki, az ő számára az az idő szolgál arra, hogy jó nevet szerezzen magának, akár közel van a világ vége, akár távol van még (2Tim 4:8; Zsid 11:4–38).

2. a) Van-e valami anyagi vagy egyéb dolog, amit magunkkal vihetnénk, amikor meghalunk? b) Milyen figyelmeztetés helyénvaló ezért?

² „Amiképpen kijön valaki az anyja testéből, oly mezítelenül megy el ismét, amiként megérkezett; és az ember egyáltalán semmit sem vihet el kemény munkájáért, amit kezében elvihetne” (Préd 5:15). Anyagilag szólva, semmi sincs, amit a halott ember „kezében elvihetne”. Az egyedüli tartós érték, amit ebben az életben megszerezhet: a jó név Istennél. Valamennyiünknek életünk folyamán van időnk jó nevet szerezni magunknak Istennél. Használjuk fel hát ezt az időt! Váltsuk meg azt! Vásároljuk meg! „Mindazt, amit a kezed tenni talál, tedd meg teljes erőddel, mert sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban, azon a helyen, ahová mész.” Különösen most, a dolgok ezen rendszerének a végén, amikor a most élők közül oly sokan sohasem látnak már halált, itt az ideje annak, hogy teljes erőnkkel cselekedjük azt, amit a kezünk tenni talál a keresztény tevékenységben (Préd 9:10 [Károli: 9:12]).

3. Melyik ismeret létfontosságú számunkra és mit tudunk ezzel valóra váltani?

³ Ha jó nevet akarunk szerezni Istennél, kétféle kategória érdekeljen minket: az, ami helytelen, és az, ami helyes. Abba kell hagynunk annak a cselekvését, ami helytelen és el kell kezdenünk azt cselekedni, ami helyes. Hogyan érhetjük el ezt? Nos, bele kell vonni ebbe az elménket. „Ne szabjátok magatokat többé a dolgok e rendszeréhez — mondja Pál —, hanem alakuljatok át a gondolkodásmódotok megújulása által” (Róma 12:2). S megismétli ezt a mondást az Efézus 4:23-ban: „Újuljatok meg az elméteket működtető erőben.” Ezt az erőt a Kolossé 3:9, 10-ben teszi felismerhetővé: „Vetkőzzétek le a régi egyéniséget szokásaival együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által állandóan megújul annak a képmására, aki teremtette azt.” Az elménket működtető erő, amelyben megújulunk, s amely az Isten kegyéhez vezet: az ő Szavának, a Bibliának pontos ismerete.

4. Miért nem elég csupán felhagyni a rosszal, és mi az, amit még meg kell tennünk?

⁴ Nem mindig válik be, ha a fogadat csikorgatod s nagy bőszen hozzáfogsz, hogy véget vess a tilos dolgok cselekvésének. És mi van akkor, ha ez valóban sikerül is egy időre? Még akkor sem lehetsz biztonságban. Jézus egy példázattal mutatta be ezt. Egy tisztátalan szellem kiment egy emberből, a „házából”, majd később visszatért abba. Mivel a házat üresen találta, beköltözött oda hét másik szellemmel, s „annak az embernek a végső állapota rosszabb [lett] az elsőnél” (Máté 12:43–45). Nem elég ugyanis megtisztítani a házat a gonosz szellemtől; jóval kell megtölteni azt, hogy a gonosz szellemek ne mehessenek be oda újra. Nem elég abbahagyni a helytelen dolgok cselekvését és űrt hagyni azok helyén: el kell kezdeni jót cselekedni. Zárd ki a helytelen dolgok cselekvését azáltal, hogy jó dolgokkal foglalkozol. „Álljatok ellen az ördögnek — mondja Jakab — és az elmenekül tőletek” (Jak 4:7, 8). A tétlenség felhívás a sátán számára; ezzel szemben védelmet jelent az, ha az igazsággal töltjük meg az elménket (Fil 4:9).

SZÜKSÉGÜNK VAN VEZETÉSRE

5. Miért nehéz sokaknak a Biblia olvasása és hogyan oldotta meg valaki ezt a problémát egy 19 évszázaddal ezelőtt élt ember esetében?

⁵ Ma a vallások és a filozófia világában egymásnak ellentmondó helyes és helytelen vélemények útvesztőjével találkozunk. Vizsgálódásuk során néhányan megpróbálkoznak a Biblia olvasásával, de nehéznek találják azt. Nem ők az elsők, akik ezt tapasztalják. Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt egy etióp férfi utazott a szekerén és éppen Ésaiás könyvét olvasta. „Fülöp [az evangéliumhirdető] odafutott mellé és hallotta, hogy Ésaiás prófétát olvassa hangosan, és azt mondta: ,Tényleg megérted azt, amit olvasol?’ Ő szólt: ,Hogyan érthetném, hacsak valaki rá nem vezet engem?’” Fülöp fellépett tehát a szekérre, együtt utazott az etióppal és megmagyarázta neki az Írásokat (Csel 8:26–35; 21:8).

6. Hol számíthatunk arra, hogy ilyen modernkori „Fülöpöket” találunk és hol nem számíthatunk erre?

⁶ Hol találunk ma ilyen ,Fülöpöket’, akik alkalmasak arra, hogy vezessenek másokat és meghatározzák a Biblia alapján azt a cselekvési módot, amely biztosítja, hogy jó nevet szerezzünk Istennél? Nem a kereszténység elismert, tisztelt, ortodox vallásaiban — ahogyan azt elvárhatnánk. Fülöp sem volt híres írástudó vagy farizeus, hanem csak egy megvetett, ócsárolt, üldözött keresztény. A történelem arra tanít minket, hogy az elismert, elfogadott vallásrendszerek gyakran engednek emberi filozófiáknak és gyakran vétkeznek abban, hogy meghamisítják Isten szavát.

7. a) Hogyan hamisította meg az ókori Izrael Isten Szavát? b) Milyen mértékben utánozzák egyes modernkori egyházak és egyháztagok a kereszténységben az ókori Izraelt és mely írásszövegek megszegésével teszik ezt?

⁷ Izrael nemzete rendelkezett Jehova törvényével; ámde ez a nemzet megrontotta imádati formáját, amikor a baáli szex-imádat erkölcstelen bálványkultuszára adta magát. A 2Krónika 33:17 erre az elegyedésre utal, amikor ezt mondja: „A nép azonban még mindig áldozott a magaslatokon; csakhogy Jehovának, az ő Istenének.” Az igaz és a hamis imádatnak ez a keveredése arra késztette Illést, hogy megkérdezze Izraeltől: „Meddig sántikáltok még két különböző vélemény között? Ha Jehova az [igaz] Isten, kövessétek őt; ha azonban Baál az, úgy őt kövessétek.” (1Kir 18:21). Ma számos egyház és egyháztag jóváhagyja a pornográf irodalmat, a tiltott szexfilmeket, a házasság előtti nemi kapcsolatot, a házasságtörést és a homoszexualitást és odáig megy, hogy elnézi, sőt maga is gyakorolja ezeket az Isten által megtiltott dolgokat (Róma 1:26, 27, 32; 1Kor 6:9, 10; Jel 21:8).

8. Amikor visszatért a babiloni fogságból, miféle új módon hamisította meg Júda nemzete az Isten Szavát és hogyan szegte meg azt?

⁸ Ilyen illetlen dolgok miatt jutott Júda Babilon fogságába. Hazatérte után azonban újból kiforgatta, meghamisította Isten Szavát — ezúttal nem szeximádat réven, hanem azáltal, hogy emberi hagyományokat és filozófiát adott hozzá Isten Igéjéhez. Jézus elítélte ezért Júda vallási intézményeit, az írástudókat és a farizeusokat, és kijelentette: „Ti pedig miért hágjátok át Isten parancsát a hagyományotokért? Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Ésaiás, amikor azt mondta: ,Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mivel emberi parancsolatokat tanítanak tantételekként’” (Máté 15:3, 7–9).

9. Milyen erőteljes módon hasonlította össze Pál a csaló borkereskedőket a hűtlen vallásoskodókkal?

⁹ Pál leleplezőleg beszélt azokról akik emberi filozófiával elegyítik Isten Szavát, és ezt mondta: „Mi feladtuk a szégyellni való alattomos dolgokat, nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten Szavát.” Csaló borkereskedők abban az időben olcsó szeszt, sőt vizet kevertek a borukba, hogy az több legyen és több pénzt hozzon nekik. Hasonló módon cselekedtek egyes vallási vezetők is: emberi hagyományokat és filozófiát kevertek Isten Igéjébe, hogy az kellemesebb ízű legyen a világi embereknek. Nem így tett azonban Pál! „Mi nem házalunk az Isten Szavával, mint sokan — jelentette ki Pál —, hanem őszintén, mint Istentől küldöttek szólunk Isten szeme előtt Krisztussal együtt” (2Kor 4:2; 2:17).

10. Mire figyelmeztetett Pál és miért nem bizonyult az vaklármának?

¹⁰ Pál előre figyelmeztette kortársait, hogy az igaz keresztényiségben hittagadás fog fellépni; az i. sz. negyedik században ez szembetűnő módon be is következett Konstantin római császár közreműködésével (Csel 20:29, 30). Ennek az lett az eredménye, hogy az igazi keresztény tanításba démoni eredetű tantételeket kevertek, amelyek Egyiptomból és Babilonból kerültek elő: a háromságtant, a lélek halhatatlanságát, a pokoltűz és a tisztítótűz tanát, a halottakért mondott imákat, a rózsafüzér használatát és ehhez hasonlókat. Ezek a tantételek nincsenek a Bibliában, mégis bevették azokat az úgynevezett keresztény egyházak hittételei közé. A mai napig is ott vannak. De a kereszténység mai modern egyházai ennél is tovább mennek Isten Szavának meghamisítása terén: a modern műbírálat ürügyén megpróbálják aláásni a Biblia hitelességét és elfogadtatni a tudományosan nem bizonyítható fejlődéselméletet, amely tagadja, hogy Isten a menny és a föld, valamint az élet Teremtője!

11. Milyen ettől eltérő meggyőződés és tulajdonságok jellemzik a modernkori ,Fülöpöket’, mint megbízható vezetőket?

¹¹ Kik hát azok a modernkori ,Fülöpök’, akik megbízható vezetők? Nos, azok, akik hiszik, hogy a Biblia Isten ihletett Szava; akik úgy tekintik a Bibliát, mint lábaik lámpását és ösvényük világosságát; akik sem hozzá nem adnak ahhoz, sem el nem vesznek belőle; akik igaznak tekintik Isten Szavát még akkor is, ha ezzel ,minden embert hazugnak kell bélyegezni’; s akik minden erejüket arra fordítják, hogy nyilvánosan ,prédikálják a királyságnak ezt a jó hírét az egész lakott földön tanúskodás végett’ (2Tim 3:16; Zsolt 119:105; 5Móz 4:2; Róma 3:4; Máté 24:14). Tekintélynek tartják a Bibliát, arra buzdítják hallgatóikat, hogy abban ellenőrizzék, amit tőlük, a tanúktól hallanak, s ne a tanúk szavának higgyenek, hanem az Isten Szavának (Csel 17:11). Ahhoz, hogy nevet szerezhess Istennél, ilyen biztos vezetőre kell támaszkodnod, „mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek”. Vagy, amint Pál mondta: „Tudjátok, hogyan kell mindenkinek megválaszolnotok” (1Pét 3:15; Kol 4:6).

MILYEN JELLEGŰ SZEMÉLYEK LEGYÜNK?

12. Mi jelent többet a számodra annál, hogy csupán tanulmányozod Isten Szavát és másoknak is prédikálod azt?

¹² Ahhoz, hogy jó nevet szerezhessünk magunknak Isten előtt, nem elég tanulni és megtanulni a válaszokat. Elsősorban önmagunkra kell alkalmazni a tanultakat. Csak akkor válhatnak hasznunkra, ha személy szerint magunkra vonatkoztatjuk azokat. Miként az az ember, aki az ókori Izraelben a siratóházban volt, nekünk is ,meg kell szívlelnünk’ a dolgokat (Préd 7:2, AV). „Te viszont, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki prédikálod: ,Ne lopj!’, te lopsz? Te, aki azt mondod: ,Ne légy házasságtörő!’, házasságtörő vagy?” Pál, azt is kijelentette: „Én azonban megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak” (Róma 2:21, 22; 1Kor 9:27). Ez sokkal lényegesebb, mint az, hogy mit teszünk. Arról van szó, hogy mik is vagyunk tulajdonképpen. Milyen nálunk „a szív rejtett embere”? „Milyenfajta személyeknek kell lennetek?” (1Pét 3:4; 2Pét 3:11).

13. Hogyan igazította helyre Jehova Sámuel gondolkozását az emberek megítélésében?

¹³ Azt, hogy milyenek vagyunk, nem az határozza meg, hogy milyennek látszunk. Isten elküldte Sámuel prófétát, hogy kenje királlyá Izraelben Jesse egyik fiát. Sámuelre mély benyomást tett a jól megtermett elsőszülött fiú, ámde Jehova így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejére nézz, se magas termetére, mert elvetettem őt. Mert az ember nem úgy lát, ahogyan Isten, mert az ember csupán azt látja, ami a szemébe tűnik, de Jehova azt is látja, milyen a szív” (1Sám 16:7).

14. Milyen egyéb bizonyítékok mutatják azt, hogy a látszat néha csal, ezért mi a lényeges dolog?

¹⁴ A látszat csal. Jézus azt mondta, hogy az írástudók és a farizeusok igazságosnak látszanak, belül azonban romlottak (Máté 23:3, 27, 28). Pál idejében a zsidók azt hitték, hogy a körülmetélés külső jele megmenti őket, Pál mégis ezt mondta: „Nem az a zsidó, aki külsőleg az, a körülmetélkedés sem az, ami a testen kívül van. Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, s akinek körülmetélése a szívében van” (Róma 2:28, 29). Pál felsorolt néhány nagy dolgot, amelyet esetleg véghez vihetne, majd hozzáfűzte: „Ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.” Bármit teszünk is azért, hogy nevet szerezzünk magunknak Istennél, mindig szívből fakadó szeretet indítson minket. „Én, Jehova, a szíveket vizsgálom” (1Kor 13:1–3; Jer 17:10).

15. Milyenfajta személyeknek kell lennünk?

¹⁵ Milyen jellegű személyek legyünk hát? Pál apostol ezt a kissé terjedelmesnek tűnő felsorolást tárja elénk az ajánlott és a tiltott dolgokról:

„Szeretetetek legyen képmutatás nélküli. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Testvéri szeretetben gyengéd vonzalmat érezzetek egymás iránt. Előzzétek meg egymást a tiszteletadásban. Ne legyetek hanyagok a tennivalóitokban. Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának. Örvendezzetek a reménységben, viseljétek el a nyomorúságot. Tartsatok ki az imában. Osztozzatok a szentekkel a szükségleteik szerint. Kövessétek a vendégszeretet útját. Áldjátok azokat, akik üldöznek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örvendezőkkel; sírjatok a sírókkal. Másokról magatokhoz hasonló módon vélekedjetek; ne a fennhéjázó, hanem az alázatos dolgok vezessenek. Ne legyetek bölcsek a saját szemetekben. Senkinek ne fizessétek vissza a gonoszt gonosszal. Helyes dolgokat tegyetek minden ember szeme láttára. Ha lehetséges, amennyiben csak rajtatok múlik, legyetek békességben mindenkivel. Magatokért ne álljatok bosszút, szeretteim, hanem engedjetek utat a haragnak; hiszen meg van írva: A bosszú az enyém, én megfizetek, ezt mondja Jehova.’ Ne engedjétek magatokat legyőzni a gonosztól, hanem továbbra is jóval győzzétek le a gonoszt” (Róma 12:9–19, 21).

16. Mit kell kerülnünk és mire kel törekednünk?

¹⁶ Nos, ilyen jellegű személyeknek kell lennünk! Bizony félelmetes lenne a helyzetünk, ha Isten irgalma nem jönne a segítségünkre ott, ahol a gyengeségünk csődbe juttat minket! De van a segítségnek egy nagyszerű forrása: olyanokkal társuljunk, akik ugyanilyen célokért küzdenek. „Aki bölcsekkel jár, bölcs lesz, aki viszont bolondokkal foglalkozik, rosszul jár.” „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat.” Kerüljétek a hamis vallás világbirodalmát, amely meghamisítja Isten Szavát. „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben.” A lelkiismerete túlságosan elfásult ahhoz, hogy érezze, mennyire vétkes, noha bűnei az égig tornyosulnak. Vele is az a helyzet, mint a betű szerinti parázna nővel: „Íme, a házasságtörő asszony útja: eszik, majd megtörli a száját és azt mondja: Nem tettem semmi helytelent.’” Ezért lényegbevágó dolog erőt gyűjteni magunknak olyanok társaságában, akik szintén szeretnének jó nevet szerezni Isten előtt, „nem elhagyva a magunk összegyülekezését, amint szokása egyeseknek” (Péld 13:20; 1Kor 15:33; Jel 18:4; Péld 30:20; Zsid 10:25).

EZ A TE IDŐD!

17, 18. Mire kell most összpontosítani a figyelmünket és miért nem szabad azt halogatnunk?

¹⁷ Amint egyre közeledik sátán gonosz rendszerének a vége, minden figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy ,milyenfajta emberek legyünk’, megváltoztatva gondolkodásunkat, levetkőzve a régi egyéniséget és magunkra öltve az újat, hogy jó nevet szerezzünk ezáltal Isten előtt és ,a halálunk napja jobb lehessen, mint a születésünk napja’ (Préd 7:1). Azok esetében pedig, akik a földi paradicsom örökségében reménykednek, talán sohasem jön el a halál napja!

¹⁸ Ámde lehet, hogy azt gondolod: Már rég el kellett volna jönni a végnek! Gondolod, hogy az Úr késlekedik? Talán kezdesz visszahúzódni az Isten királysága hirdetésének létfontosságú munkájától, sőt helytelen viselkedésbe engeded sodortatni magad? Tekintet nélkül arra, hogy mikor jön el a vég, most van itt az ideje annak, hogy megtedd azt, amit a kezed tenni talál, hogy jó nevet szerezhess Istennél. Bármelyikünknél előfordulhat, hogy holnap el kell távoznunk az élők sorából. Olyanok vagyunk, mint a virág, amely elhervad, mint a ködfátyol, amely szertefoszlik, mint az árnyék, amely tovatűnik (Jób 14:1, 2; Jak 4:14). A Prédikátor 9:12 [Károli: 9:14] így figyelmeztet minket: „Mert az ember sem ismeri a maga idejét. Mint a gonosz hálóban megfogott halak, és mint a kelepcébe került madarak, úgy esnek csapdába az emberek fiai a vészterhes időben, amikor hirtelen rájuk szakad.”

19, 20. a) Mi egyebet kell még tennünk azon kívül, hogy erkölcsileg tiszta életet élünk? b) Miért kell most sürgősen cselekednünk?

¹⁹ Nekünk többet kell tennünk annál, amit az a fiatal férfi tett, aki eljött Jézushoz, hogy megkérdezze, mit kell tennie, hogy örök életet nyerjen. Látszólag tiszta, erkölcsös életet élt, de ez nem volt elég. Jézus azt mondta neki kiegészítésül: „Jöjj, légy az én követőm!” (Máté 19:16–22; 1Pét 2:21). Jézus nemcsak az Isten viselkedési szabályainak tett eleget személyes életében, hanem hirdette a „királyság jó hírét” az embereknek. Kijelentette előttük: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelített a mennyek királysága.” Jézus „körútra indult minden városon és falun keresztül, tanított zsinagógáikban és hirdette a királyság jó hírét” (Máté 4:17; 9:35). Amikor a tömeg azt akarta, hogy továbbra is maradjon náluk és nem akarta elengedni, ezt mondta nekik: „A többi városoknak [is] hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el.” Amikor azt látta, hogy az emberek lelkileg „elgyötörtek és szétszórtak” voltak, „szánalmat érzett irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És tanítani kezdte őket sok mindenre” (Luk 4:43; Máté 9:36; Márk 6:34). Prédikálni küldte az apostolait és így oktatta ki őket: „Amint mentek, prédikáljatok, mondva: ,Elközeledett a mennyek királysága’” (Máté 10:7, 8).

²⁰ Mi most a sátáni rendszer válságos végnapjaiban élünk. „Az idő rövid.” Sürgősen hirdetni kell tehát a „jó hírt” (1Kor 7:29; 9:16). Most van itt a megjövendölt ideje annak, hogy a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett, mielőtt eljön a vég’ (Máté 24:14). Bármikor jöjjön is el Jehova ideje arra, hogy véget vessen ennek a gonosz rendszernek, soha ne feledjük ezt: MOST, amikor még élünk, MOST, mielőtt: elragadna minket a váratlan halál, MOST van itt az ideje annak, hogy részt vegyünk a „jó hír” prédikálásában és jó nevet szerezzünk magunknak Istennél!