Az adakozók haszna

Bár szent Lukács idejében nem voltak stressz-vizsgálatok és EKG-k, orvosilag mégis szabatos, amikor ezt írta [Jézust idézve a Cselekedetek 20:35-ben]: ’Boldogítóbb adni, mint kapni’ ” — állapítja meg Denise Foley a Prevention (Betegségmegelőzés) című folyóiratban. „Mindig tudtuk, hogy az adakozó szellemű emberek boldogabbak, az orvosok most viszont arra jöttek rá, hogy egészségesebbek és hosszabb életűek is.”

Miért? Az egyik okot így fejtegeti: Amikor valaki önmagából ad másoknak, ez a leghatékonyabb ellenszere a stressznek — ami közismerten sok betegség okozója, beleértve a magas vérnyomást és a koszorúér-megbetegedést is. Ezenkívül a tanulmányokból kiderül, hogy a korai halál fő oka legtöbbször a magányosság. „Az a parancs, hogy ’szeresd felebarátodat, mint önmagadat’, nemcsak erkölcsi parancs” — mondja dr. James Lynch, a Marylandi Orvostudományi Egyetem tanára. „Ez pszichológiai parancs is. Másokkal törődni biológiai. Ha valaki másokkal törődik, nem marad egyedül. És minél több szállal kötődünk az élethez, annál egészségesebbek vagyunk.” De — ahogy állítják a kutatók — ennek igazi haszna csak akkor van, ha valaki jó szívből ad, és nem csupán azért, mert viszonzást vár érte, vagy szükségletet elégít ki.

Az ilyen bőkezűség nemcsak fizikai előnyökön jut kifejezésre, hanem Isten tetszésével is párosul. „Isten a jókedvű adakozót szereti” — mondja a 2Korinthus 9:7. verse. Azoknak, akik Jézus Krisztus, a Király testvérei iránt ilyen jó szívvel viseltetnek, azt mondja Krisztus: „Jöjjetek, . . . örököljétek a világ alapításától számotokra elkészített királyságot” (Máté 25:34–40). Ez a felebarát iránti őszinte, szerető érdeklődés indítja Jehova Tanúit arra, hogy hirdessék Isten Királysága „jó hírét” (Máté 24:14).