Tartsatok ki a ’jó hír’ mellett!

„Kitartotok abban, . . . hacsak nem hiábavalóan lettetek hivőkké” (1Korinthus 15:2).

1. Miért érvelt Pál oly hevesen a feltámadás mellett?

PÁL APOSTOL a feltámadásról szóló remek magyarázattal fokozza tetőpontig a korinthusiakhoz írt első levelét. Vajon miért érvel oly hevesen a feltámadás érdekében? Nagyon is időszerű célból. Azokat a korinthusi keresztényeket kapzsi, erkölcstelen világ vette körül, és néhányan a Sátán csapdájába estek. Pál nem akarta, hogy szeretett testvérei ’hiábavalóan legyenek hívőkké’, mert ez a pusztulásukat jelentette volna. Inkább azt akarta, hogy kitartsanak a ’jó hír’ mellett, amelyet hirdetett nekik.

2. a) Miért kell ma keményen munkálkodnunk a „jó hír” érdekében? b) Hogyan kapcsolódik a feltámadás a „jó hírhez”?

² Ma is olyan világban élünk, amely nem ismeri Istent. Nekünk tehát, akik ’az élő Istenbe vetettük reménységünket’, keményen kell munkálkodnunk és alapos erőfeszítést kell tennünk a „jó hír” érdekében (1Timótheus 4:10). Ez a „jó hír” most a „mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának” felállított Királyságára összpontosul. Krisztus Jézus és 144 000 társa feltámadás által nyeri el ezt a Királyságot, a mennyei Sion hegyét. Úgyszintén feltámadás által jut el az emberiség nagy része a Királyság földi birodalmába (Jelenések 11:15; 14:1; 20:12). Ezért a feltámadás a „jó hír” kiemelkedő tanítása.

A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE

3. Hogyan áll ellentétben a feltámadásról szóló tanítás a lélek halhatatlansága tanával?

³ Miből áll tehát a feltámadásnak ez a reménysége? Nem a lélek feltételezett halhatatlanságára épül fel, ahogyan a hamis vallás világbirodalma tanítja mind a kereszténységben, mind a kereszténységen kívül. Nem, ez a halandó lelkek reménysége! A „feltámadás” szó (görögül: an·as·ta·sis) mintegy negyvenszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban. Ez azt jelenti, hogy az ember újra életre kel. Ahhoz, hogy újra életre kelhessen, az embernek előbb meg kell halnia, mivel az élet a halál ellentéte (5Mózes 30:19, 20; Ésaiás 38:17–19).

4. Mi mutat arra, hogy az ókori zsidók nem az emberi halhatatlanságban, hanem a földi feltámadásban hittek?

⁴ A Héber Iratok nem tanítják az ember halhatatlanságát. Ez a gondolat teljesen idegen volt a zsidók számára. Sok jel mutat ellenben arra, hogy hittek a földi feltámadásban. Nyilván ezért feltételezték, hogy Jézus talán a feltámadt ’Alámerítő János, Illés, Jeremiás, vagy másvalaki a próféták közül’ (Máté 16:14).

5. Milyen kilátásban reménykedtek Ábrahám és Isten más ókori szolgái Isten szándékának megfelelően?

⁵ Miután leírja Ábel, Énok, Noé és Ábrahám házanépének hithű pályafutását, Pál apostol azt mondja: „Mindannyian a hitben haltak meg anélkül, hogy megkapták volna az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és örömmel üdvözölték azokat és nyilvánosan hirdették, hogy idegenek és ideiglenes lakosok a földön.” Feltámadásra számítottak, amely a földön valósul meg a ’szilárdan megalapozott város’ uralma, vagyis Isten messiási Királysága alatt. Amikor Ábrahám Izsák feláldozásának próbája előtt állt, „számított arra, hogy Isten képes még a halálból is feltámasztani őt”. Ábrahám hitt Isten azon ígéretében is, amely így szólt: „a te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete”. Logikus tehát, hogy azon nemzethez tartozók nagy többségének fel kell támadni ahhoz, hogy örvendhessenek a „mag” által jövő áldásoknak (1Mózes 22:18; Zsidók 11:4–19).

6. A feltámadásra vonatkozóan mire mutatnak rá Jób és Kóráh fiainak szavai?

⁶ Később a feddhetetlen Jób feltette a kérdést: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” Jób hitt abban, hogy az ember feltámadhat. Ezt a hitét azzal mutatta ki, hogy arra kérte Istent, rejtse el őt a Seolban (az emberiség közös sírgödrében) és idővel emlékezzék meg róla (Jób 14:13–15). A Zsoltárok 45:16-ban [Károli: 45:17] Kóráh fiai megjövendölték, hogy a Messiásnak ’fiai’ lesznek, akiket „fejedelmekké” fog kinevezni „az egész földön” ezeréves uralma idején. Ezek közé a ’fiak’ közé tartoznak majd az ő méltó ’ősatyái’, akiknek atyjává lesz azáltal, hogy feltámasztja őket a halottak közül (Máté 1:1–16; Lukács 3:23–38).

7. a) Hogyan támogatják a földi feltámadás reménységét a próféták írásai? b) Miért lesz „jobb feltámadás” Dániel és mások feltámadása?

⁷ Az ihletett próféták is beszéltek a feltámadásról, amin földi feltámadást értettek (Ésaiás 25:8; 26:19; Hóseás 13:14). Az idős Dániel halála közeledtével ezt az ígéretet kapta: „Megpihensz, de felkelsz a sorsodra a napok végén” (Dániel 12:13). Dániel, aki ’hit által . . . betömte az oroszlánok száját’, ’jobb feltámadást’ várt. Ez az életre szóló feltámadás Isten felállított Királysága alatt, ellentétben azzal, amit Illés, Elizeus, Jézus és az apostolok hajtottak végre, amikor feltámasztottak bizonyos személyeket, akik később újra meghaltak (Zsidók 11:33, 35).

8. A feltámadásra vonatkozó milyen nézetet vallottak János üzenetközvetítői és maga Márta is?

⁸ Miután Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, János, a bebörtönzött alámerítő, üzenetközvetítőket küldött Jézushoz, hogy megkérdezzék: valóban Jézus-e a Messiás. Újabb csodálatos gyógyítások végrehajtása után Jézus így szólt hozzájuk: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok visszakapják látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak és a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik a jó hírt” (Lukács 7:19–23). Ezzel Jézus nemcsak azt igazolta, hogy ő a Messiás, hanem egyben megalapozta az emberekben a hitet az iránt, amit majd Királyságában fog véghezvinni, beleértve még a halottak feltámasztását is. Azok az emberek is úgy értették, hogy a feltámadás földi lesz. Úgy értette Márta is, amikor később azt mondta Jézusnak a halott Lázárral kapcsolatban: „Tudom, fel fog kelni a feltámadásban az utolsó napon” (János 11:24).

A MENNYEI FELTÁMADÁS

9. Hogyan kaphatta meg Lázár a mennyei feltámadás reménységét?

⁹ Ha Jézus akkor nem támasztotta volna fel Lázárt, ő most földi feltámadásban reménykedhetne. Ámde Jézus végrehajtotta azt a csodát és ideiglenesen visszahozta Lázárt az életbe a halottak közül. Lázár kétségkívül életben volt még az i. sz. 33 pünkösd napját követő időben is, ami azt jelenti, hogy további kegyben részesült Urától. Azon a pünkösdnapon ugyanis Isten szelleme által mennyei élet reménységére született, a mennyei feltámadás kilátásával. Hogyan tárult fel ez a lehetőség?

10. Milyen téves nézet kapott lábra Pál idejében, és ő hogyan cáfolta meg azt?

¹⁰ A korinthusi keresztényekhez írt első levelében Pál a feltámadást tárgyalja. Voltak a gyülekezetben egyesek, akik azt állították, hogy „nincsen halottak feltámadása”. Ezek nyilván azon a nézeten voltak, hogy az élő keresztények már átéltek bizonyos fajta szellemi „feltámadást”, és ezt talán Plátónnak a lélek halhatatlanságára vonatkozó filozófiájával vegyítették össze. Bármi volt is téves nézetük különböző részlete, Pál jónak látta ’helyretenni’ őket a feltámadás igaz tanítása mellett szóló mesteri érveléssel, amelyben a fő súlyt a „jó hírre” helyezte, ’amely által meg is szabadulnak’ (1Korinthus 15:1, 2, 12).

11. Hogyan kapcsolódik a „jó hír” a feltámadás reménységéhez?

¹¹ Miből áll ez a „jó hír”? Ez Krisztus köré összpontosul. Pál az „elsőrendű fontosságú” dolgok közé sorolja azt a tényt, hogy Krisztus meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent; először Kéfásnak (Péternek), azután különböző formában 500, vagy annál is több személynek, végül magának Pálnak is. Valóban, Krisztus feltámadt szellemben! (1Péter 3:18). Amint Pál kétszeresen is hangsúlyozta: ezek a felvillanyozó események „az Írások szerint” történtek meg, mindazt megerősítették, amit Isten prófétai szava a Messiással kapcsolatban bejelentett. Hitünk hiábavaló lenne, ha nem abban a biztos tényben horgonyozna, hogy Jézus Krisztus feltámadt (1Korinthus 15:3–8, 17).

„MINDENKI PEDIG A MAGA RENDJE SZERINT”

12. Milyen módon lett Krisztus „zsenge”?

¹² Ezután az apostol összeköti a feltámadást Jehova Királyság-szándékával. Pál teljes bizalommal kijelenti: „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” Ha Krisztus a „zsenge”, akkor lenni kell még más feltámadottaknak is. „Mindenki pedig a maga rendje szerint” kerül feltámasztásra. A többieknek várniuk kell Krisztus ’eljövetelének’ idejéig, amikor királyi hatalomban visszavásárlóként Jézus Krisztus elkezdi ’megeleveníteni’ azokat, akik „meghalnak” vagy meghaltak az ádámi bűn következtében (1Korinthus 15:20–23, Károli).

13. Hogyan megy végbe a feltámadás bizonyos „rend” szerint?

¹³ Krisztus után következik „a maga rendje szerint” a Királyság-örökösök 144 000 felkent tagja, akik Jézus lábnyomkövetői voltak egészen a halálig. Ez a feltámadás az ő „jelenléte idején [görögül: parousia]” kezdődik el. Ez a „jelenlét” az eseménydús 1914. esztendőben vette kezdetét. Krisztus szellemi ’testvéreinek’ egy kicsiny maradéka még itt szolgál a földön és ők is ilyen „rendben” támadnak fel „egyetlen szempillantás” alatt, emberi haláluk pillanatában. Ily módon „Isten [szellemi] Izraelének” egésze együtt lesz a mennyei Királyságban (1Korinthus 15:22, 23, 50–52; Zsidók 2:10–13; Jelenések 7:4–8; Galácia 6:16).

14. Hogyan illusztrálta Pál a mennyei feltámadást?

¹⁴ Az apostol gyönyörűen illusztrálja a szellemtől született keresztények halálát és feltámadását. A búzaszem vagy más mag halálához hasonlítja, amiből új növény kel ki. Igen, a testet „elvetik romlandóságban” és „feltámad romolhatatlanságban” mint dicsőséges szellemi test, amely az ’utolsó Ádám — az Úr Jézus Krisztus — képmását viseli’ (1Korinthus 15:35–49).

15. Hol történik a „jobb feltámadás” és kiket foglal magában?

¹⁵ Ámde csupán a Krisztust is magában foglaló 144 001 személy részesül feltámadásban a megfelelő sorrendben? Egyáltalán nem! A Zsidók 11:40 ugyanis azt mondja, hogy az ő feltámadásuk „valami jobb” dolog: mennyei szellemi állapot. De vajon minél jobb ez? Nos, jobb annál az állapotnál, amelyre a sorrendben következő feltámadásban juthatnak el némelyek! Ez a feltámadás azokra vonatkozik, akik „fejedelmek” lesznek „az egész földön”, és akiknek ezért magától értetődően az elsők között kell lenniük a földi feltámadásban Jehova döntő harmagedoni csatája után. Így átvehetik kijelölt feladataikat az ’új földön’ — Isten népének teokratikus társadalmában a megtisztított földön. Az ő osztályrészük a ’jobb feltámadás’, mivel Isten királyi uralma alatt történik meg, s az örök élet kilátását helyezi a feltámasztottak elé. Ebben a csoportban remélünk megtalálni majd olyan hithű, önátadott keresztényeket, akik ma földi reménységet táplálnak, és akik különböző okokból az „új föld” létrejötte előtt halnak meg (Ésaiás 32:1; Jelenések 16:14, 16; 21:1, 3, 4).

KIVÁLTSÁGOS CSOPORT

16. Melyik csoport részesül sajátos kiváltságban, és miből áll ez a kiváltság?

¹⁶ Van azonban egy sajátosan kiváltságos csoport. Vajon kikből áll? Nos, a „nagy sokaság” tagjaiból, akikről János apostol néhány részletet közöl a Jelenések 7:9–17-ben. Az ő reménységük: örökkétartó élet az „új földön”. Mint csoport, túlélik a „nagy nyomorúságot” anélkül, hogy egyáltalán meg kellene halniuk. Mily drága kiváltságnak örvendhetnek ezek, mivel ’megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében’! Az „utolsó napok” e rendkívül fontos befejező részén, amikor mindenütt visszhangzó tanúskodást kell kapniuk a föld összes nemzeteinek és népeinek, ez a 2 300 000 tagot is meghaladó „nagy sokaság” látható módon végzi a „szent szolgálatot” Jehova imádati elrendezésének földi udvaraiban. Ez a „nagy sokaság” nem érzi az isteni ítélet ’perzselő hevét’. Vajon miért nem? „Mert a Bárány [Jézus Krisztus] fogja legeltetni őket, aki a [mennyei] trón közepén van, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet.”

17. a) Milyen öröm vár a „nagy sokaságra”? b) Hogyan halad a feltámadás csodája a végpontja felé?

¹⁷ Nem kétséges: a „nagy sokaság” vidáman, örömteli szívvel vonul be a megtisztított földre, és örömmel fogadja a feltámasztott hűségeseket. Azután pedig Isten elrendelt idejében és a megszabott sorrend szerint az emberiség több milliárd tagja is előjön az „emléksírokból” az általános feltámadás idején (János 5:28, 29; Jelenések 20:12). Mint az „új föld” társadalma megkezdi működését, Krisztus és társuralkodói pedig felhasználják érdekükben Jézus váltságáldozatát, hogy meggyógyítsák, szellemi és testi tökéletességre juttassák az emberiséget. Micsoda örvendezés lesz akkor az emberiség boldog, egyesített családjai között! (Ésaiás 65:17, 18; 2Péter 3:13).

18. Mikor valósul meg teljes egészében Istennek a földre vonatkozó nagyszerű szándéka?

¹⁸ Ezer esztendő úgy repül el, mint egyetlen nap, legalábbis Jehova szemszögéből (2Péter 3:8). A föld tökéletes emberekkel népesül be, pontosan úgy, ahogyan Jehova szándéka meghatározta az ember megteremtésekor, mintegy 7000 évvel korában. Jehova 7000 éves pihenő „napja” véget ér, és nem volt hiábavaló, mert íme, megvalósult a földre vonatkozó nagyszerű szándéka! És mi következik ezután?

19. Mi történik az „utolsó ellenség” megsemmisítése után?

¹⁹ Pál apostol így válaszol erre: „Ezt követően a vég, amikor [Krisztus] átadja a Királyságot az ő Istenének és Atyjának, amikor mindenféle [vele szembenálló] kormányzatot, mindenféle tekintélyt és hatalmat megsemmisített. Mert királyként kell uralkodnia, amíg Isten minden ellenséget a lábai alá nem vetett. Utolsó ellenségként lesz megsemmisítve a halál . . . akkor a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek” (1Korinthus 15:24–28). Sátán ekkor el lesz oldozva, ahogyan a Jelenések 20:7–10 leírja, hogy egyénenként próbára tegye a tökéletes emberek feddhetetlenségét. Azután pedig ő és minden egyes követője a jelképes „tűz tavába” lesz levetve, ami az örök megsemmisülést jelenti.

20. Milyen dicsőséges kilátás nyílik meg az emberiség előtt, amikor véget ér Isten pihenőnapja?

²⁰ Amikor Isten napja — amelyen ’megpihent’ a földi teremtésre vonatkozó ’minden munkájától’ — véget ért, kétségkívül új munkálatokba kezd majd Isten, s ezek a munkálatok egész örökkévalóságra kiterjednek. Soha nem lesz egyetlen unalmas pillanat sem a föld vidám lakói számára, akik mindig a fiatal életerő frissességének örvendenek és boldogan vesznek részt bármilyen tevékenységben, amit Isten szándéka kijelöl a számukra (1Mózes 2:3; Ésaiás 66:22).

LÉTFONTOSSÁGÚ

21. Hogyan fordíthatjuk javunkra Pálnak az 1Korinthus 15. fejezetében mondott érvelését?

²¹ ’Ki kell tartanunk a jó hírben’, így a feltámadás reménységében is, mert a feltámadás létfontosságú dolog Isten minden szolgája számára. Az ókori hithű férfiak és nők hittek a földi feltámadásban és vágyakozva tekintettek előre, erre a feltámadásra (Zsidók 11:13–16). Krisztus Jézus a feltámadás zsengéjeként kelt életre, amit szemtanúk százai bizonyítanak. A felkent, szellemtől született keresztények „az egész teremtésben hirdették az ég alatt” mind az apostoli, mind a modern időkben, így a feltámadással kapcsolatos „jó hír” körbejárta a földgolyót (Kolossé 1:23). Amikor pedig a még itt levő felkentek befejezik földi pályafutásukat, hogy elnyerjék a mennyei jutalmat, a földi, ugyancsak örök élet reménységét tápláló „nagy sokaság” folytatja a Királyság „jó hírének” hirdetését (Máté 24:14).

22. Milyen utolsó tanácsot adott Pál a levelében és miért mondhatjuk, hogy minden okunk megvan e tanács követésére?

²² Mily áldottak mindezek az embercsoportok, amikor elérik a céljukat egyenként és mindegyik a maga sorrendjében! Valóban, minden okunk megvan rá ma, hogy kövessük Pál következő tanácsát: „Maradjatok éberek, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel!” (1Korinthus 16:13, 14). Így leszünk valóban eredményes hívők!

Buzgók az „Úr munkájában”

„Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok; legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában” (1Korinthus 15:58).

1. Miért legyen mindig valóságos számunkra a feltámadás reménysége?

A FELTÁMADÁS reménysége mindig nagy hajtóerő mindegyikünk számára. A halál-ellenség előbb vagy utóbb ugyanis közvetlenül vagy közvetett módon mindannyiunk életét érinti. Amikor szeretteink közül meghal valaki, elgondolkozhatunk Jehova nagyszerű szándékán azért, hogy ’ne legyünk szomorúak, mint a többiek, akiknek nincs reménységük’. Mi hihetünk abban, hogy a halottak újra életre kelnek, úgy, ahogy Jézus is életre kelt a halottak közül (1Thessalonika 4:13, 14). Biztos reménységünk lehet afelől, hogy ha meghalunk is, Jehova megemlékezik rólunk a feltámadásban, feltéve, ha hűen teljesítjük önátadási fogadalmunkat (János 5:28, 29; 6:40).

2. Milyen legyen az életszemléletünk a Prédikátor 9:11 alapján?

² Mialatt az „utolsó napok” gyorsan haladnak a végpont felé, sokan közülünk azt remélik, hogy túlélhetik a „nagy nyomorúságot” anélkül, hogy meg kellene halniuk (Máté 24:21; 2Timótheus 3:1). Ám az „idő és előre nem látott esemény éri mindannyiukat”. Váratlan betegség, baleset vagy szerencsétlenség keresztezheti utunkat. Ilyen eseményeknél milyen kívánatos az, hogy egész szívvel, lélekkel, elmével és erővel Isten szolgálatára áldozzuk magunkat! Így biztosíthatjuk magunknak Isten helyeslését és a feltámadást. Feddhetetlenségünk megőrzése pedig buzdításul és áldásul szolgál másoknak, akik látnak és hallanak minket s ezáltal ők is megmenekülhetnek a feltámadás reménységével (Prédikátor 9:11; Márk 12:30; 1Timótheus 4:15, 16).

MEGERŐSÖDVE A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE ÁLTAL

3. a) Milyen célra szegezzük állandóan a szemünket és miért? b) Hogyan képes a feltámadás reménysége megtartani akár a „felkentekhez” akár a „nagy sokasághoz” tartozó keresztényeket?

³ Pál apostol kijelentette: „Ha csak ebben az életben reménykednénk Krisztusban, a legszánalomraméltóbbak lennénk minden ember között.” Hitünk haszontalan lenne, prédikálásunk pedig hiábavaló. Szemünket azonban a biztos célra szegezzük: a Jehova új rendjében való életre, akár Harmagedónt túlélve jussunk el oda, akár a halottak közül való korai feltámadás által. Pál a saját életidejében olyan keresztényekhez szólt, akiket Isten szelleme kent fel, és akiknek alá kellett merítkezniük a halálba, amit Jézus is tapasztalt a három és fél év végén a Kálvárián történt kivégzésekor. Ezért Pál azt kérdezi: „Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor miért merítkeznek alá emberek, hogy ilyen sorsra jussanak?” Igen, a feltámadás reménysége adott erőt azoknak a keresztényeknek, az tette képessé őket arra, hogy kiálljanak sokféle próbát és az teszi kitartókká ma is a keresztényeket, akár a mennyei Királyságban, akár a Királyság földi birodalmában való örök életben reménykednek, ami utóbbi a többség reménysége (1Korinthus 15:13–19, 29).

4. Miért kell elkerülnünk, hogy az epikureusi filozófia megfertőzzön minket?

⁴ Napjaink helyzetéről szólva, Pál így folytatja: „Miért veszélyeztetjük mi is magunkat minden órában? Naponként szembenézek a halállal. Ezt a miattatok való örvendezésre mondom, testvéreim, ami nekem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Ha csak emberi módon harcoltam volna Efezusban vadállatokkal, mi hasznom származott volna abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor ’együnk igyunk, mert holnap meghalunk’.” A „jó hír” prédikálása során, amikor a feltámasztott Krisztusra irányította a figyelmet, Pál számtalan veszélyt és üldözést élt át, és ezekben Isten védelmét és áldását élvezte. Ha a feltámadás egyszerűen csak megtévesztés, mindez hiábavaló lett volna. Akkor az epikureus filozófusokhoz és követőikhez hasonlóan Pál és korinthus testvérei nyugodtan belemerülhettek volna az élvezetekbe (1Korinthus 15:30–32).

5. a) Mennyire legyen valóságos számunkra a feltámadás reménysége? b) Milyen szép modernkori példák állnak előttünk, amikor a Királyságot tesszük életcélunkká?

⁵ A feltámadás reménysége és a messiási Királyság nagyon is valóságos dolog. Ezek szorosan egybefonódnak Isten örök szándékával. Ahogyan az apostoli időkben ez a reménység tartotta fenn a keresztényeket, ugyanúgy ma is ez tartja fenn őket. Jehova tanúi modernkori történetét csodálatosan megszépíti a sok ezer keresztény példája; azoké, akik tántoríthatatlanul szembenéznek a halállal, mert tudták, hogy a feddhetetlenségük korai feltámadást biztosít számukra vagy az „új egekben”, vagy az „új földön”. Sok száz tanút lefejeztek, agyonlőttek, halálra éheztettek vagy agyonvertek a katolikus Hitler koncentrációs táboraiban. Az utóbbi időben is sokan éltek át veszélyt és üldözést egyes szocialista és fejlődő országokban. Ők mindenkor Isten eljövendő Királyságában bíztak. Az volt a cél, amelyre törekedtek, akár a „nagy nyomorúság” túlélése által jussanak el oda, akár feltámadás által. Ez legyen hát a mi célunk is ma! (Jelenések 21:1–4).

6. Milyen afrikai példák buzdítják a felvigyázókat arra, hogy félelem nélkül folytassák szolgálatukat?

⁶ Nézzük például az egyik afrikai országot, Zimbabwét, amelyet éveken át darabokra tépett a polgárháború. Jehova tanúi kitűntek a semlegességükkel és azzal, hogy szünet nélkül prédikálták a Királyságot az erőszakos cselekmények idején is (János 17:16). Különösen az utazófelvigyázóknak volt veszélyes tovább folytatni építő látogatásaikat a különböző gyülekezeteknél. Mégis folytatták az életük kockáztatásával is. Előfordult, hogy elfogták ezeket a hithű testvéreket, amikor egyik gyülekezettől a másikig utaztak. Azzal vádolták őket, hogy idegenek és kémkednek azon a vidéken. Az életük veszélyben forgott. Egy körzetfelvigyázót megöltek; holttestét a kerékpárja mellett hagyták, hogy elrettentő például szolgáljon a járókelőknek. A többi körzetfelvigyázó azonban félelem nélkül folytatta szolgálatát. Majd elérkeztek a békésebb napok és megszűnt ez a fajta veszély. Ha valaha is hasonló körülményekkel kell szembekerülnünk, bárcsak mi is ilyen bátran tudnánk végezni Istenünk „szent szolgálatát”! (Lukács 12:4–7; Róma 12:1, 2).

7. Milyen áldásokban részesültek El Salvador-i testvéreink, amiért kitartottak a reménységükben?

⁷ Ugyanilyen válságos helyzet van ma El Salvadorban, ahol az egész országban tombol a polgárháború. Jehova tanúi azonban itt is szigorúan semlegesek az erőszakkal szemben. Még így is megölt néhányat a golyók kereszttüze. De a hűséges vének továbbra is kiszolgálják a gyülekezeteket és az elszigetelt csoportokat, erősítik és buzdítják őket. (Vö. Ésaiás 32:1, 2.) Néhányan közülük csodálatos módon menekültek meg a haláltól, de az állandó életveszély ellenére is készek tovább folytatni tanítói és pásztori munkájukat (1Péter 5:1–4). A gyülekezetek a kijárási tilalom ideje előtt megtartják összejöveteleiket, Jehova pedig gazdagon megáldja őket, hiszen 1981-ben 22 százalékos növekedést értek el a hírnökök számában. Ez a 8242 királysághírnök 13 948 bibliatanulmányozás vezetett az érdeklődőknél a szolgálati év vége felé. Mily csodálatos módon áldja meg a mi Istenünk mindazokat, akik félelem nélkül sietnek előre, bár ’minden órában veszélyeztetik magukat’!

8, 9. a) Hogyan engedték némelyek félrevezetni magukat egyes gazdagabb országokban? b) Mi legyen a válaszunk és miért?

⁸ Mindazonáltal a gazdagabb és látszólag „biztonságosabb” országokban akadtak olyanok, akik hagyták magukat szellemileg veszélyes életútra terelni. Ezek azt gondolják, hogy a világgal cimborálhatnak és epikureusok módjára szórakozhatnak úgy, hogy féllábbal azért Isten szervezetében maradnak. Lehet, hogy hitehagyott személyek esztelen társasága gyakorolt rájuk befolyást és csökkentette bennük Isten rendszeres, buzgó, kiváltságos szolgálata iránti értékelésüket. Mily nagy ostobaság a részükről! Pál kifejezetten az ilyeneknek mondja: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat!” A gyülekezeti összejövetelek látogatásának és Isten szolgálatának hasznos szokásait igen könnyű felváltani a szeszélyes világ élvhajhászásával! Ilyenkor elhomályosul az ember előtt Isten új rendjének képe és a feltámadás reménysége. Ilyesmi történt Hymenaeussal, Alexanderrel és Filétussal is Pál napjaiban. És sajnos ilyesmi történik egyesekkel ma is (1Korinthus 15:33; 1Timótheus 1:18–20; 2Timótheus 2:15–19).

⁹ Bizony szégyellhetik magukat mindazok, akik ebben a késői órában otthagyják Jehova szervezetét és szolgálatának egészszívű támogatását! A jelenlegi világ a szakadék szélén tántorog. Csak a „jó hír” melletti kiállás, az abban való „állhatatosság” biztosíthatja megmentésünket. Létfontosságú számunkra, hogy tovább növekedjék az Istennel kapcsolatos ismeretünk és kitartsunk abban. Pál joggal szól azokhoz, akik elmulasztották ezt: „Igazságban józanodjatok ki és bűnt ne gyakoroljatok, mert egyesek nem ismerik az Istent. Ezt a megszégyenítésetekre mondom” (1Korinthus 15:1, 2, 34).

„LEGYETEK ÁLLHATATOSAK”

10. a) Milyen volt Pál és a modernkori ’rabszolgaosztály’ magatartása a ’szeretett testvéreik’ iránt? b) Hogyan kapcsolódik ehhez az 1982-es évi szövegünk?

¹⁰ Pál meleghangú, vonzó szavakkal fejezi be érvelését: „Következésképpen, szeretett testvéreim” — mondja. Szeretné, ha szellemi testvérei elérnék céljukat. Ugyanúgy a mai „hű és értelmes rabszolga” is szívén viseli azoknak az embermillióknak szellemi jólétét, akik világszerte érdeklődést tanúsítanak Jehova eljövendő Királysága iránt. A „rabszolga” azt szeretné, ha az egész „nagy sokaság” alkalmasnak minősülne az életre Isten Királyságának földi birodalmában. Ezt elérhetik, ha ’megmossák ruháikat’ és Istent szolgálják, hogy így sértetlenül kerülhessenek ki a „nagy nyomorúságból” (Máté 24:45–47; Jelenések 7:9–14). De hogyan érhető el ez a cél? Úgy, hogy buzgón részt veszünk a mi Urunk Jézus Krisztus munkájában. Erre utalnak Pál szavai, amelyek Jehova tanúi 1982-es évi szövegét képezik:

„Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok; legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában” (1Korinthus 15:58).

11. Mit jelent ’állhatatosnak lenni’?

¹¹ Az állhatatosság lényeges tulajdonsága mindazoknak, akik szeretnének bejutni Jehova új rendjébe. Állhatatosnak lenni annyi, mint kitartónak, szilárdnak, tántoríthatatlannak lenni. Ilyen hittel kell rendelkeznünk az előttünk álló láthatatlan dolgok biztos elvárásával, amelyek az Írások tanulmányozása által oly valóságossá lettek előttünk, mintha már valóban itt lennének (Zsidók 11:1).

12. Milyen okunk van arra, hogy megingathatatlanok legyünk a szolgálatunkban?

¹² Tudjuk, hogy a messiási Királyság már nagyon közel, szinte karnyújtásnyira van, mivel 1914-ben már létrejött a mennyben. Láttuk a királyi dicsőségben megérkező Krisztus „jelenlétének” „jelét” ezekben az ’utolsó napokban’ megnyilvánulni a földünkön tomboló események során. Megfigyeltük Isten népének angyali vezetését, irányítását a misszionáriusi buzgalommal végzett prédikáló munkájukban „az egész lakott földön”, amikor betű szerinti embermilliók figyelnek fel a „jó hírre”. Kétségkívül növekszik a Sátán világa részéről jövő nyomás, de vajon ok ez arra, hogy meginogjunk a ’szent szolgálatban’, életünk Szuverén Urának, Jehova Istennek végzett drága szolgálatunkban? Szó sincs róla! (Máté 24:3–14; 25:31–34; Jelenések 7:15; 14:6, 7).

„LEGYETEK . . . MEGINGATHATATLANOK”

13. Jóbhoz hasonlóan hogyan lehetünk mi is „megingathatatlanok”?

¹³ Pál arra is buzdít minket, hogy legyünk „megingathatatlanok”. Ez rokon jellegű az állhatatossággal. Azt jelenti, hogy soha ne inogjunk meg feddhetetlenségünkben az Isten parancsainak megtartása terén. Ilyen magatartást tanúsított a feddhetetlen Jób, aki azt mondta Istenéről és Bírájáról: „Próbára tett engem; Úgy jövök elő, mint az arany.” Bennünk is lehet ilyen bizalom? Igen, ha mi is elmondhatjuk Jehovának, amit Jób mondott: „Útját megőriztem és nem tértem el. Ajkai parancsolatától nem távolodtam el. Szájának beszédeit becsültem inkább, mint amit előírtak számomra” (Jób 23:10–12). Ha Jóbhoz hasonlóan mi is túlmegyünk azon, amit a rendszeres összejöveteleink programja előír számunkra, ha mélyebbre hatolunk az Őrtorony Társulat kiadványaiban és további felvilágosítást keresünk bennük Isten Szavának modernkori alkalmazása tekintetében, az nagy segítség lesz ahhoz, hogy állhatatosak és megingathatatlanok maradjunk az igazságban.

14. a) Hogyan bizonyult Az Őrtorony haladónak az őszinte személyek felvilágosítása terén és milyen eredményt ért el? b) Milyen figyelmeztetést visszhangozott és hogyan válaszoltak sokan a figyelmeztetésre?

¹⁴ Most már több mint 100 év óta Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát című folyóiratunk fokozatosan feltárt egy sor igazságot Jézus váltságáldozata, a feltámadás reménysége és a mi Istenünk eljövendő Királysága körül. Nyomtatott oldalain sokmillió ember elméjében és szívében elevenné tette a Bibliát. Segített nekik megkülönböztetni, felismerni a kereszténység vallásaiban és természetesen az egész hamis vallás világbirodalmában, „Nagy Babilonban” tanított tévtanokat. Felhívta a figyelmet „Nagy Babilon” hatalmas szellemi bukására, és az angyal prófétai parancsát visszhangozta: „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból!” (Jelenések 17:1, 5, 15, 18; 18:2, 4). Sokaknak segített megtenni ezt a lépést és Jehova messiási Királyságának támogatóivá lenni.

15, 16. a) Mi az, amit sokan nem értenek meg? b) Kicsoda a Máté 24:46-ban említett „rabszolga”? c) Mikor és hogyan vált világossá, hogy Isten csupán egyetlen csatornát használ fel az igazság terjesztésére?

¹⁵ Ámde mindig akadnak olyanok, akik ahelyett, hogy megingathatatlanok maradnának a Királyság lojális támogatásában, vissza akarnak térni a hamis vallás tanaihoz és módszereihez. Ezek nem értik meg, hogy a Mester, Jézus Krisztus földi követőinek felkent testületét használja fel, mint „hű és értelmes rabszolgát” a szellemi eledel kiosztására (Máté 24:45–47).

¹⁶ Először 1895-ben került sor arra, hogy a Sioni Őrtorony néhány barátja javasolja a folyóirat azonosítását a „rabszolgával”, a „szolgával” (Máté 24:46, Authorized Version). Az ellenség dühödten ellenezte barátainknak ezt a nézetét, ezért Az Őrtorony 1909. október 1-i (angol) száma ezt mondta:

„Barátaink nyomatékkal állítják, hogy ez az Írás rámutat: ennek az evangéliumi korszaknak a végén az Úr nem használ fel több csatornát az Igazság terjesztésére, hanem csupán egyetlen egyet . . . Állítják, hogy a Jelen Igazság ismeretét közvetlenül az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat kiadványaiból merítették, vagy közvetve azokon keresztül kapták, akik ezen a csatornán át jutottak a világosság birtokába. Ennek alapján boldogan működnek együtt, mint ’szolgatársak’ a Társulattal abban a hitben, hogy ezáltal az isteni Gondviselés vezetését, valamint az isteni Szó utasítását követik.”

17. a) Hogyan igyekeztek korábban és igyekeznek ma is egyesek kétségbevonni az igazságot? b) Miért lehetünk boldogok azért, hogy „megingathatatlanok” vagyunk a „rabszolga” oldalán?

¹⁷ Ezután — az igazság említett ellenségeire utal az Őr Torony ezt mondta:

„Igyekeznek más irányba terelni a felvilágosodott egyének elméjét azt állítva, hogy ’mindenkinek magának kell kiásni’ az isteni Igazság drágaköveit; hogy a Társulat kiadványai csupán az indítást adják meg hozzá és most nekik kell tökéletesíteniük azt oly módon, hogy a Társulat tanításai esetleg messze a háttérben maradnak. Ezek a hűtlen ’szolgatársak’ továbbá azt állítják, hogy veszélyes a Társulat-imádat és ennek elkerülése végett gyakorlatilag szükséges, hogy ellenállást fejtsenek ki, vagy hátat fordítsanak neki. Azt mondják: tanulmányozzuk a Bibliát, de zárjuk ki a Társulat kiadványait!”

Mindezt 72 évvel ezelőtt írták és mind a mai napig akadnak néhányan, akik megpróbálják kétségbevonni az igazságnak azt a gyűjteményét, amelyet Jehova fokozatosan létrehozott egyetlen csatornáján keresztül. Miközben az igazság világossága egyre fényesebben ragyog, milyen boldogok lehetünk, hogy „megingathatatlanok” maradhatunk a Mester ’hű rabszolgájának’ oldalán! (Kolossé 1:21–23).

„LEGYEN MINDIG SOK TENNIVALÓTOK AZ ÚR MUNKÁJÁBAN”

18. a) Mi a szellemi egészség megőrzésének receptje, és hogyan mutat erre a Példabeszédek könyve? b) Hogyan érhetjük el, hogy ’mindig sok tennivalónk legyen az Úr munkájában’?

¹⁸ Igen, legyen „sok tennivalótok” nem a ’magatok dolgában’, hanem az Úr Jézus Krisztus munkájában. Ebben rejlik a jó szellemi egészség receptje. A szellemi restség a kétkedéshez vezethet. Végzetes lehet, ahogyan a Példabeszédek 19:15 mondja: „A restség mély álomba merít, a lomha lélek pedig éhezik.” A tartós szellemi restség eredménye: szellemi nélkülözés és halál. Legyünk azért serények: prédikáljunk rendszeresen házról házra (még a barátságtalan, kevésbé fogékony területeken is), ragadjunk meg minden alkalmat az alkalmi tanúskodásra, végezzünk újralátogatásokat a juhokhoz hasonló személyeknél és folytassunk velük rendszeres bibliatanulmányozást a Társulat valamelyik kiadványa alapján. Némelyek közülünk talán „úttörőkként” vagy teljes idejű Királyság-hírnökökként is tudnának szolgálni az Úr Jézus munkájában, aki személy szerint a mi hitünk „úttörője” (Zsidók 12:2, Moffatt; Ésaiás 6:8-10).

19. Milyen szellemet kellene tanúsítani mindnyájunknak; mégis hogyan vehetnek részt egyesek nagyobb mértékben ebben a munkában?

¹⁹ Akár jelentkeztünk úttörőmunkára, akár nem, mindannyian igazi úttörőszellemben, örömmel végezhetjük „szent szolgálatunkat”. Ez sokunkat időről időre a „kisegítő úttörő” munka végzésére indíthat, és az ebből fakadó öröm arra buzdíthat egyeseket, hogy általános úttörőkké legyenek. Így mennyivel jobban részt tudnánk venni „az Úr munkájában”! (Róma 12:1, 2).

20. a) Kinek a munkatársai lehetünk mi, amit igen nagy kiváltságnak tartunk? b) Milyen meggyőződéssel törhetünk célunk felé? c) Végül, Pál apostol mely szavait szeretnénk magunkévá tenni, és miért?

²⁰ Az Úr Jézusnak ez a munkája — az ő nyomdokainak követése — egyúttal ’Jehova munkája’ is (1Korinthus 16:10; János 5:17). Mily nagy kiváltság számunkra, hogy a Szuverén Úr, Jehova, az Úr Jézus Krisztus és a mennyei angyalok munkatársai lehetünk „a dolgok jelen rendszere befejezésekor”! (1Korinthus 3:9; Máté 25:31–33; 28:19, 20). Hisz tudjuk, hogy „az Úrral kapcsolatos munkánk nem hiábavaló”. Akár feltámadás által jussunk el az Új Rendbe, akár élve kerüljünk ki a „nagy nyomorúságból”, bárcsak mindig elmondhatnánk a hűséges Pál apostol szavait az 1Korinthus 15:57 szerint: „Köszönet azonban Istennek, mivel megadja nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Igen, a halál feletti győzelmet, amely az örök élet nagyszerű áldásaihoz vezet!