Üldöztetés az igazság hirdetése miatt

JEHOVA TANÚI mindenestre nem támogatják a Kimbilikiti-féle hiedelmeket és szokásokat, mert ezek ellentétben állnak a Szentírás alapelveivel. Jehova Tanúit szabaddá tette az Isten Szavában, a Bibliában található igazság (János 8:31, 32). Ezért nem voltak hajlandók megengedni fiaiknak a körülmetélését a Kimbilikiti-féle beavatási szertartás szerint. Ez okból tagadták meg az élelmiszert, pénz és egyéb javak adományozását is a beavatási ünnepek alatt, és ezért nem engedték el asszonyaikat sem az e célra szervezett kötelező halászásokra sem.

Érdekes módon, a már említett Tanúk meggyilkolásával kapcsolatban az államügyész a vádindítványában a bíróságnak ezt mondta: „Egyes warengák, akik a múltban részt vettek a Kimbilikiti szertartásaiban és ismerik a titkokat, most Jehova Tanúival vannak kapcsolatban. Ők nyíltan elmondták, hogy ez a bizonyos Kimbilikiti-szellem egyszerűen nem létezik. Következésképpen azt is feltárták, hogy ennek az állítólagos szellemnek nevében követelt áldozatok is semmisek, és Jehova Tanúi szerint Kimbilikiti közönséges csalás, amit a szertartásokat végző törzs vénei találtak ki.”

Amikor egyes Rega törzsbeliek megismerik a bibliai tanításokat, megszabadulnak a babonaságtól és a halálfélelemtől, és ezek helyébe az igazság és a feltámadási reménység lép (János 5:28, 29). A férfiak ettől kezdve nem sértegetik durván anyjukat, feleségüket és leánytestvérüket, hanem inkább tisztelik asszonyaikat (Efezus 5:21—6:4; 1Timótheus 5:1, 2).

Jehova Tanúival ellentétben a legtöbb keresztény felekezet és misszió megengedi híveinek, hogy gyakorolják ezt a törzsi vallást, amely az úgynevezett kereszténységnek külső mázát képviseli. Valóságban sok Kimbilikiti pap és főpap számos egyház nagy tiszteletben álló, lojális tagjának számít. Mennyire másként viselkedett Pál apostol! Ezt írta: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? . . . Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” (2Korinthus 6:14–16, Ökumenikus fordítás).

Nem egyszer éppen azok voltak a bajkeverők Jehova Tanúival szemben, akiket erős szálak fűztek a Kimbilikitihez is és az ortodox egyházakhoz is. Igen nagy hasonlóság mutatkozott ezek között az ellenségek és az ősi Efezus város bálványkészítői között. Ők is úgy látták, Pál prédikálása veszélyt jelent üzletükre nézve, mivel prédikálásából kitűnt, hogy ’az emberi kéz csinálmányai nem istenek’ (Cselekedetek 19:23–28). Ugyanez az alapelv érvényes arra a megállapításra is, hogy Kimbilikiti szellem egyszerűen nem létezik.

Jehova Tanúi nem hallgathatják el ezeket az igazságokat. És mivel nem hallgatják el, ezért olykor üldözés éri őket. De milyen tanulságul szolgál hűséges kitartásuk?

A cselekvő hit

De nemcsak azok tanúsítottak igaz hitet, akiket Kivu tartományban az igazság iránti szeretetük miatt meggyilkoltak. Itt van például Bingimeza Bunene testvérnő, akinek két fiát: Malala Ramazanit és Akilimali Walugabát meggyilkolták Pangiban. Férje a törzs vénei rábeszélésére részt vett unokaöccsének, Amisi Melendének a meggyilkolásában. A testvérnőt az egész család, férjét is beleértve, elhagyta, amikor két fiát és unokaöccsét meggyilkolták. Számára a zsoltáros szavai jelentették az egyedüli vigaszt: „Ha saját apám és saját anyám elhagynának, Jehova még akkor is felemel engem” (Zsoltárok 27:10). Hittestvérei nagy szeretettel körülvették és megvigasztalták és emlékeztették arra, milyen csodálatos is a feltámadási reménység.

Ennek a testvérnőnek a férje, Ramazani Musombwa, unokaöccse meggyilkolásában nyújtott bűnrészességért börtönbe került, de aztán kiszabadult. Később beismerte, mennyire nagy hatással volt rá felesége bátor kiállása, és a testvérek szeretete, amelyet felesége és a hátramaradt menyei iránt tanúsítottak. Igen sajnálja a történteket. Jelenleg együtt megy feleségével Jehova Tanúi összejöveteleire. Mivel teljesen megváltozott a magatartása, ezért sok rosszindulatú megjegyzés és bántás éri, de elhatározta szívében, hogy mostantól fogva Jehovát szolgálja.

A többi özvegyen maradt fiatal testvérnőket is elhagyták családtagjaik, ugyanis féltek a Kimbilikititől jövő haláltól. Ezek a fiatal testvérnők szilárdan megálltak az igazságban és nem tagadták meg Jehovába vetett hitüket. Hittestvéreik befogadták őket, és tapasztalták azt, amit Jézus ezekkel a szavakkal jövendölt meg: „Bizony, mondom néktek: senki nincsen, aki úgy hagyta el házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy földjeit énértem és az evangéliumért, hogy ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Márk 10:29, 30, Ökumenikus fordítás).