Hallassuk az isteni figyelmeztetést!

„Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok” (Máté 24:21, 22).

1, 2. a) Hogyan lett a világ egyetlen hatalmas szomszédsággá? b) Milyen veszélyes következménnyel jár az, hogy minden nép ilyen szoros szomszédi viszonyba került egymással?

MA AZ egész világ egyetlen hatalmas szomszédság. A rendelkezésünkre álló leggyorsabb közlekedési eszközzel a földet az egyenlítő mentén vagy az északi és déli sark irányában meg tudnánk kerülni nem egészen egy nap alatt. A nemzetközi telefonvonalak vagy rádiótelefon segítségével mindössze néhány perc alatt máris beszélhetnénk olyan, szomszédunkkal’, aki a föld bármely más területén lakik. Oly sokféle, külföldről érkezett táplálékot fogyaszthatunk és ezekért bizony olyan emberek munkájára szorulunk, akik a föld távoli részein élnek.

² Mivelhogy ilyen szorosan kötődünk egymáshoz, az egész emberiségnek közös veszélyekkel kell szembenéznie. Mindössze 66 évvel ezelőtt, vagyis ezen az évszázadon belül történt, hogy a föld négy égtáján élők egyszerre csak egy olyan katasztrofális valóságra ébredtek, mint a világháború. Huszonegy évvel azután, hogy a legszörnyűbb világkonfliktus véget ért, a világra egy ennél is rosszabb háborús lidércnyomás nehezedett. Most pedig 36 évvel a világfelfordulás után valami még borzalmasabb dolog fenyegetésének vagyunk kitéve. Tulajdonképpen már senki sem mondhatja: ’Ó, hát ami ott történik, olyan távol van tőlünk, engem itt nem érinthet!’ Ha valaki így okoskodna vagy beszélne, ezzel csak saját magát ámítaná. Ma már mindnyájan közeli szomszédok vagyunk és éppen ez idézi elő a problémát — igen, a világveszélyt —, hogy annyira nem jó szomszédokhoz méltó módon viselkedünk! Ezért aztán az emberek itt-ott felemelik szavukat, és ünnepélyesen figyelmeztetnek a veszélyre.

3. a) Miért gondolják éleslátású egyének azt, hogy a világ halálos veszélyben van? b) Milyen hozzáállást nyilvánítanak ki a világi értelemben vett bölcs személyek Istennel kapcsolatban?

³ Mivel ilyen nagy dologról van szó, néhányan, akik ezt kétségbe vonják, megkérdezik: Valóban az egész világ halálos veszélyben van?’ Erre a kérdésre azok, akik figyelik a világeseményeket, s akik semmiképpen sem vészmadarak, azt válaszolják: Igen! Lehangoló válaszukat nemcsak arra alapozzák, amit az emberiség önmagától tehetne saját magával. Ennél valami sokkal, de sokkal komolyabb dologról van szó, amit figyelembe kell vennünk. De hát ez valóban lehetséges? Igen. És hogyan? Ez amiatt a Személy miatt lehetséges, akinek maga ez a föld a tulajdona, valamint a rajta levő minden állat s ember élete. Igaz, ma nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy figyelembe vegyék őt. E tudományos téren előrehaladott században a világ szerinti bölcsességgel rendelkező egyének túlságosan is függetlennek tartják magukat gondolatban ahhoz, hogy higgyenek egy Teremtőben, vagy hogy akár megkérdezzék maguktól: Neki mi a szándéka? A Teremtő azonban nem olyan keményszívű, hogy ne fordítson figyelmet az ember szorult helyzetére. Az emberek viszont félretolják őt, mint valami nem létezőt, vagy mint aki annyira távol van, hogy őt nem érinti és nem is érdekli ez a dolog.

4. a) Mint a föld tulajdonosa, hogyan érdeklődik Jehova a saját tulajdona iránt? b) Mit kell tenni ahhoz, hogy a föld kellemes lakóhellyé legyen?

⁴ De hát egy tulajdonost ne érdekelné a saját tulajdona? A legjobb karban szeretné tartani, kiváltképpen ha a tulajdona igazán értékes. Teremtőnk valójában így érez efelől. Ami pedig a karbantartást illeti, tagadhatatlan tény, hogy ma a földet egyre inkább tönkreteszik, s fennáll annak a veszélye, hogy borzalmas mérvű pusztulás lesz a sorsa. Úgy tűnik, hogy már nagyon is itt van az ideje, hogy megszabaduljon mindazoktól, akik felelősek a Teremtő eredetileg tökéletes tulajdonának a tönkretételéért. Ma már minden bizonnyal közel állunk ahhoz az időhöz, amikor véghez viszi ezt a tisztogatási munkáját. Van egy erről szóló könyve. Vajon eszerint mit szándékozik tenni?

EGY, A MAIHOZ HASONLÓ KORÁBBI HELYZET

5. Mikor voltak az emberek a múltban a maihoz hasonló helyzetben?

⁵ Talán sokan meglepődnek rajta, de egyszer már az akkor élő emberiség ugyanolyan helyzetben volt, mint amilyenben ma van az egész föld lakossága. Akkor valami világméretű dolog történt. Ez annak az embernek a napjaiban volt, akitől mi, ma élő emberek, mindannyian leszármaztunk. Ez a közös ősünk Noé, Lámek fia volt. Noé napjaival kapcsolatban a Teremtő ihletett könyve ezt mondja: „Az idők folyamán Noé három fiú, Sém, Kám és Jáfet apja lett. És a föld romlottá vált az igaz Isten szemei előtt, és a föld megtelt erőszakossággal. Akkor Isten a földre tekintett és íme, a föld romlott volt, mivel minden test megrontotta útját a földön” (1Móz 6:10–12).

6, 7. a) Milyen figyelmeztetés hangzott el a világ felé Noé idejében? b) Hogyan lett a föld újra békés lakóhellyé?

⁶ Mi történt hát akkor, ami ezt a földet békés, biztonságos hellyé tette, ahol lakni lehet? Vajon azok az erőszakos, földet pusztító emberek világháborúba keveredtek, s ezzel kiirtották egymást? Vajon az a figyelmeztetés, amelynek a hirdetésére Noé parancsot kapott, ember által előidézett szerencsétlenségre figyelmeztetett, amely lehetetlenné tenné az emberi faj számára azt, hogy tovább éljen? Nem! Ehelyett isteni figyelmeztetést közölt az emberiséggel, amelynek a hirdetésére Istentől kapott utasítást. Ez arra hívta fel minden embernek a figyelmét, amit a Teremtő Isten készült véghez vinni egy nyugodt, biztonságos föld érdekében, amelyen tisztességes emberek örvendhetnek az életnek. Isten felhívta Noé figyelmét arra, hogy az emberek nem fognak hallgatni rá, s ezért Noé építsen bárkát vagy úszó ládát magának és családjának, összesen nyolc emberi léleknek. Az előre megjövendölt napon, az időszámításunk előtti 2370. évben a világméretű vízözön elkezdődött. Ez „Isten tette” volt. A vízbe fúlt emberiség súlyos árat fizetett.

⁷ Istennek ez az ókori „tette” az egész emberiség javát szolgálta. Friss kezdetet adott az emberi fajnak egy igazságos, istenfélő családdal, mégpedig az akkori, egyelőre még békés és biztonságos földön.

HASONLÓ VILÁGMÉRETŰ PUSZTULÁS VAN KÖZELEDŐBEN

8. a) Hogyan vont Jézus Krisztus párhuzamot Noé napjai és a ml napjaink közé? b) Milyen esemény van nagyon is közel és ezért mit kell tennünk?

⁸ Az volt az egyetlen olyan korunkat megelőző alkalom, amikor az egész emberiség a kipusztulás veszélyével nézett szembe. Ez előárnyékolta napjainkat, amikor is az emberek milliárdjainak a világa ilyen fenyegető veszéllyel találja magát szembe. Ez nem a mi borúlátó emberi okoskodásunk, vagy valamiféle szélsőséges elképzelés. Ez semmiképpen sincs eltúlozva, mint ahogy erről egy világhírű személyiség, egy Noénál is nagyobb próféta nyilatkozott. Ez Jézus Krisztus volt. Előremutatva a mi napjainkra, ezt mondta: „Amilyenek Noé napjai voltak, épp olyan lesz az ember Fiának jelenléte is. Mert amint azokban a vízözön előtti napokban ettek, ittak, a férfiak megnősültek, a nőket férjhez adták egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és el nem söpörte, olyan lesz az ember Fiának jelenléte is” (Máté 24:37–39). Krisztus földi láthatatlan jelenlétének az idején uralkodó világállapotokról szóló személyes jövendölése szerint a mai világhelyzetünk az 1914-es év óta olyan, mint Noé napjaiban volt. Ennek megfelelően egy hasonló „Isten tette” minden bizonnyal közel van. Itt az ideje annak, hogy az Istentől kapott figyelmeztetést a veszélyhelyzetben levő egész emberiség meghallja. A személyes kérdés ez: Kik lesznek most olyanok, mint azok, akik Noéval bementek a bárkába?

9. a) Miért van alapos okunk elhinni, hogy az előre bejelentett „nagy nyomorúság közel van? b) Bár „nagy nyomorúság” szakadt Jeruzsálemre i. sz. 70-ben, miért kell Jézus próféciájának még nagyobb méretekben is beteljesedni a jövőben a „nagy nyomorúság”-gal kapcsolatban?

⁹ Még attól függetlenül is, amit a Teremtő ihletett könyve, a Biblia erről mond, alapos okunk van azt hinni, hogy a dolgoknak ez a rendszere a végidejét’ éli. Utolsó napjai már csaknem lejártak. Számíthatunk arra, hogy a teljes befejezésekor nehéz idő áll be, „nagy nyomorúság” lesz, ami látványosságában és pusztító erejében felülmúlja Noé napjainak vízözönét. Jézusnak ez a Noé napjára való utalása része volt az i. sz. 33-ban megadott utolsó próféciájának. Előrejelzései túlnyúltak Jeruzsálemnek a rómaiak által i. sz. 70-ben történt elpusztításán; igen, egészen a mi napjainkra mutattak. Annak a szent városnak az elpusztítása a „nagy nyomorúság” csúcspontja volt a Közép-Keleten, Júdea római tartományában élő zsidók számára. Jézus azonban nyilvánvalóan többre gondolt az akkori Jeruzsálem pusztulásánál, amikor ezt mondta: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig [az i. sz. 33. évig], és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok” (Máté 24:21, 22; Márk 13:19, 20).

10, 11. a) Hogyan írta le Péter apostol az eljövendő világméretű pusztulást? b) Mi az általános nézet manapság az Istentől jövő ilyen világpusztulással kapcsolatosan?

¹⁰ Jézus tanítványa, Péter apostol prófétailag összekapcsolta a Noé napjaiban bekövetkezett világ végét a dolgok mai rendszerének a végével e „végidő” csúcspontján (Dán 12:4). A Noé napjaiban lezúdult vizekkel ellentétben Péter egy „tűz”-ről jövendölt, amely nemcsak a jelképes földet, hanem a jelképes egeket is megemészti (2Pét 3:5–12). összehasonlításában Péter nem foglalta bele a képbe Jeruzsálemnek a rómaiak által történt elpusztítását, ami röviddel mártírhalála után következett be.

¹¹ Akkor, Péter napjaiban a keresztények hittek olyasmiben, amit általában úgy emlegetnek, mint a „világ vége” (Máté 24:3, Authorized Version). De mit mondjunk a mai, tizenkilenc évszázaddal későbbi időről, különösen azokkal kapcsolatban, akik azt állítják magukról, hogy keresztények, vagy akik tagjai a kereszténység egyházainak? Ők hisznek-e ilyesmiben? Aligha! Csak rá kell nézni arra, ahogyan e halálra ítélt világ anyagi javait hajszolják.

12. a) Milyen világkatasztrófától tartanak ma felelős állásban levő emberek? b) Mit javasolnak egyesek a világméretű, tömeges emberáldozattal járó pusztulás elkerülésére?

¹² Ennek ellenére azonban ma vannak felelős személyek, akik egyáltalán nem a Bibliára alapozzák előrejelzéseiket, és mégis olyasmiről beszélnek, ami más szóval a „világ végé”-t jelenti. Figyelmeztetnek minket valami ehhez hasonlóra. Így áll a helyzet a két atombomba felrobbantása óta, amit 1945-ben, a második világháború végén dobtak le. Ma nukleáris bombák vannak olyan nemzetek kezében, amelyeket „nukleáris hatalmak”-nak neveznek, mégpedig olyan készletben, hogy többször is el lehetne pusztítani minden életet a földön, ha ez lehetséges lenne számukra. Még radiológiai bombákról is esik szó, csakhogy erről nem szólnak olyan hangosan. Ezek minden embert megölnének, az élettelen anyagi javakat pedig sértetlenül hagynák. De hát micsoda célt szolgálhatnának a fennmaradt épületek, ha nem maradnak életben emberek, akik elfoglalnák azokat? Ez csupán egy „lakatlan várost” vagy „lakatlan világot” jelentene. És kinek volna ínyére még a gondolata is az ilyesminek? A veszély nagyon is valóságos. A ma 153 tagállamot magában egyesítő Egyesült Nemzetekre tekintenek, hogy akadályozza meg ezt a tömeges emberáldozattal járó teljes pusztulást. Az Egyesült Nemzetek azonban, amely magában foglalja az összes Nukleáris Hatalmakat, gyenge reménysugár ahhoz, hogy elhárítsa az emberi faj önkezétől jövő megsemmisítését.

13. a) Milyen élet-halál kérdésre vár választ az emberiség? b) Miért nem képesek kielégítő választ adni a vallás nélküli személyek, és van-e egyáltalán kielégítő válasz?

¹³ Ki az hát, aki valóban megmentheti az emberiséget az önpusztítástól, az öngyilkosságtól? Olyan emberek, akik semmiképpen sem vallásosak, ma komoly figyelmet kénytelenek fordítani erre a kérdésre. Mivel nem hisznek a Bibliában, semmilyen kielégítő választ nem tudnak adni. Semmiféle megmentőre nem tudnak rámutatni. De vajon azt jelenti ez, hogy nincs is ilyen? Szerencsére nem azt jelenti!

AZ IGAZI REMÉNYSÉG EGYEDÜLI FORRÁSA

14. Miért ésszerű elhinni, hogy a Teremtőnek célja van ezzel a földdel?

¹⁴ A tudósok nem tudják bebizonyítani, hogy a földünk és az emberiség rajta magától jött létre. Kellett lennie egy Teremtőnek. Mit mondjunk hát róla? Már az időszámításunk előtti tizenhatodik században arra ihletett egy Jób nevű feddhetetlen férfit, hogy kijelentse azt a tudományos igazságot, amely szerint ő [Isten] semmibe függesztette a földet az űrben, de vajon semmiért függesztette azt oda? (Jób 26:7). Véletlenszerű-e, hogy több milliárdan vagyunk rajta? Hiba volt-e ez a részéről, vagy valami céltalan dolog? Egészen mostanáig megengedte, hogy szinte csordultig megteljen élő teremtményekkel. Szándékában állt-e a ma élő több milliárd emberi teremtményt hagyni kipusztítani önmagát s földünket kihalt bolygóként keringeni tovább az űrben? Ilyen ostobasággal nem vádolhatjuk őt, tekintettel arra, amit ő maga mond el nekünk.

15. a) Milyen célja van Istennek a földdel? b) Ezért miben bízhatunk, hogy mit valósít meg Isten rövidesen?

¹⁵ Arra ihlette a bölcs férfit, Salamont, Dávid király fiát, hogy ezt írja le a Bibliában: „Az egyik [emberi] nemzedék megy, a másik nemzedék jön; a föld azonban határtalan ideig megmarad” (Préd 1:4). Ésaiás prófétát is arra ihlette, hogy idézze őt, s ezt írja: „Ezt mondja Jehova . . . a föld Alkotója és annak Készítője . . . aki . . . nem egyszerűen a semmiért teremtette, hanem azért alkotta, hogy lakóhellyé legyen: ’Én vagyok Jehova és nincs senki más’” (És 45:18). Megígéri tehát, hogy sohasem fogja lakatlanul hagyni a földet ember nélkül. Amit ő teljesen leradíroz majd a föld színéről, az a dolgoknak ez a rendszere lesz, amelyet erőszakos emberek az Isten tulajdonát képező területen állítottak fel. Ezért pedig hálaadásra nyithatjuk fel ajkunkat annak szellemében, ami a Biblia utolsó könyvében van leírva: „Hálát adunk neked, Mindenható Jehova Isten, . . . mert átvetted nagy hatalmadat és királyként uralkodni kezdtél. De megharagudtak a nemzetek és eljött a te saját haragod és a meghatározott idő . . . , hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják” (Jel 11:17, 18).

16. a) Milyen nagyszabású terveket szőnek ma a nemzetek és milyen figyelmeztetés hangzik el ezzel kapcsolatban? b) Ezzel szemben milyen figyelmeztetés az, amit mi mindnyájan bölcs módon megszívlelünk?

¹⁶ Csak azért, hogy katonai fölénybe kerülhessenek, a nemzetek már igen komoly szintű terveket alakítottak ki a föld elpusztítására’, ami a legnagyobb méretű pusztulással járna együtt az elképzelhető legszörnyűbb módon. Bacilusokat, vegyszereket, valamint félelmet keltő robbanószereket tartanak készenlétben, hogy azonnal bevethessék azokat bármely ellenség ellen a leghatékonyabb hadászati módon. És ebből nem is csinálnak titkot. Itt-ott azért elhangzanak gyenge figyelmeztetések az emberi létet fenyegető veszélyről. De bármennyire időszerűek és megalapozottak ezek a figyelmeztetések, nem támogatja őket a föld Teremtője, Jehova Isten. A Bibliában leírt figyelmeztetése a saját tevékenységéről számol be, hogy ,elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’ — azt a földet, amely tulajdon teremtésműve. Tevékenysége azonban irányított lesz. Hátrahagy majd olyanokat, akik szeretik az életet, különösen a paradicsomban való örök életet, s ezért a helyeselt túlélők között szeretnének lenni.

Itt az ideje az Ezékielhez hasonló őrálló szerepének

1. a) Mióta és milyen célból hallatja Isten „őrálló” osztálya a figyelmeztetést? b) A figyelmeztetés hangoztatása helyett vajon mit tett és tesz a kereszténység?

TÖBB mint 30 évvel azelőtt, hogy atombombákat robbantottak a Távol-Keleten, Jehova az ő irgalmasságából őrhelyére állította őrállóját, hogy figyelmeztetést közöljön arról, ami ma már nyilván közel van ezen a nemzedéken belül. Még mielőtt az első világháború kitört volna, már őrhelyére állította „őrálló” osztályát, hogy hallassa a figyelmeztetést. Erre nemcsak azért került sor, hogy figyelmeztetést kapjanak azok, akik szerették volna tudni, hogyan maradhatnak életben, hanem azért is, hogy Jehova szándékos ellenségei is tudomást szerezhessenek erről. Ily módon az ilyen ellenségek tudni fogják, milyen forrásból jön rájuk a pusztulás. Egyetlen gáncsoskodónak sem lesz alapja a panaszra, hogy ő nem adott neki előre figyelmeztetést. A kereszténység — amelynek több mint ezer nyelven áll rendelkezésére a Szent Biblia — eszközül szolgálhatott volna a figyelmeztetés közlésére, legalábbis ilyen eszköznek kellett volna lennie annak alapján, amit magáról állít. Mégsem szolgált ilyen minőségben. Ehelyett részt vett a két világháborúban és az évszázad egyéb háborúiban, amelyek tetemesen pusztították a földet. Ki hát akkor ez az összetett „őrálló”?

2, 3. a) Kit választott ki Isten arra, hogy közölje az eljövendő vízözönről szóló figyelmeztetést és kit használt fel ma hasonló figyelmeztetés közlésére? b) Miért nem lehet Jehovát hibáztatni bármilyen élet elvesztéséért?

² Noé a maga idejében nemcsak prédikált, hanem egy hatalmas bárkát is épített szóbeli üzenetének bizonyságául. Akkoriban Noé volt tehát Jehova kiváló tanúja és őrállója. Családjának hét tagja csatlakozott Noéhoz az őrállói kötelezettségének teljesítésében. A Zsidók 11:1–7 elmondja nekünk, hogy Noé bizonyságot kapott afelől, hogy Isten elismerését élvezi. Ó Jehova Isten elismert tanúja, az „igazságosság prédikálója” volt (2Pét 2:5). Ma szembe kell néznünk „Isten tetté”-nek megnyilvánulásával, amely éppen olyan világméretű lesz, mint Noé napjainak a vízözöne. Kikre mutatnak a beszámolók mint olyan személyekre, akiket ő felhasznál most, hogy ezt az egész világ tudomására hozza? A mindenfelé Jehova tanúiként ismert önátadott keresztényekre. Következésképpen Jehova jó hírneve tiszta egészen mostanáig. Nem mulasztott el isteni figyelmeztetést közölni több millió tanúja által.

³ Az emberi élet világméretekben történő elvesztéséért tehát nem Jehovát fogja terhelni a felelősség, aki cselekedni fog, amikor a dolgok rendszerének a vége elérkezik. Ez egyértelműen azokat terheli majd, akik elmulasztottak cselekedni az isteni figyelmeztetésre. Maga a kereszténység is elmulasztotta megszívlelni a Jehova tanúi által hallatott figyelmeztetést. Mi lett volna, ha csatlakozik Jehova tanúihoz az Istentől jövő figyelmeztetés közlésében? Mennyire másként alakulhattak volna az emberi ügyek!

AZ ÓKORI IZRAEL ŐRÁLLÓJA

4. a) Kit támasztott Jehova prófétaként a saját népe, Izrael számára és kit ábrázolt elő ez a próféta? b) Milyen megbízást kapott Ezékiel?

⁴ Isteni képességei révén Jehova előre tudta, hogy még a kereszténységnek is szüksége lesz a tőle jövő végső figyelmeztetésre. Tudta, hogy a keresztényi kor előtti választott népének a történelme mire mutatott, mit árnyékolt elő. Az i. e. 613. évben egy Ezékiel nevű zsidó férfit hívott el arra, hogy próféta legyen az ő népe számára. Annak ellenére tehát, hogy száműzöttként élt Babilon földjén, Ezékiel Jehova őrállójaként szolgált Izrael számára. Jövendölései eljutottak délnyugatra, a Júda földjén levő Jeruzsálembe. Amit Jehova akkor Ezékielnek mondott, az minket is érdekel ma, ugyanis ő árnyékolta elő Jehova mai felkent tanúit. Ez a felkent osztály annak alapján cselekedett, amit Jehova Ezékielnek mondott ezekkel a szavakkal: „Embernek fia! Őrállóul tettelek meg Izrael háza számára és hallanod kell számnak beszédét és figyelmeztetned kell őket felőlem. Amikor azt mondom a gonosznak: ’Bizony meghalsz’, és te őt valóban meg nem inted és nem szólsz, hogy megóvd a gonoszt gonosz útjától, hogy életben maradjon, ő gonosz lévén, meghal a tévelygésében, de a vérét a tulajdon kezedből kérem vissza” (Ez 3:17, 18).

5, 6. a) Milyen korban élt Ezékiel? b) Miért nem vádolható Isten azzal, hogy nehéz feladatot kényszerített Ezékielre?

⁵ Miért beszélt Jehova ilyen szigorúan ezzel a zsidó Ezékiellel? Azért, mert abban az i. e. 613-as évben Ezékiel a pusztulásra szánt Júda királyságának utolsó napjaiban élt. Ennek a királyságnak Jeruzsálem volt a fővárosa. Az abban a királyságban élő népe nemzeti szövetséges viszonyba került Jehovával közbenjárója, Mózes próféta által, s Ezékiel mint ennek a népnek az egyik tagja, egész életére el volt kötelezve Jehovának. Azonkívül pap is volt, akinek Jehova templománál kellett szolgálnia Jeruzsálemben. Természetes tehát, hogy tartozott valamivel Istennek. Ezért Istent nem lehetett megvádolni azzal, hogy helytelen módon nehéz megbízatást kényszerített Ezékielre, aki a nemzeti szövetség alatt született, s ezért rá is vonatkoztak az ároni papsággal együtt járó kötelezettségek, amely papságot akkor Serája főpap irányított (2Kir 25:18).

⁶ Ezékiel népéhez így szólt korábban Jehova Ésaiás próféta által: „Ti vagytok az én tanúim’, ez Jehova kijelentése, sőt szolgám, akit választottam’” (És 43:10–12). Ezékiel jelképezte tehát Jehova szellemtől felkent tanúinak mai szervezett testületét, a szellemi izraelitákat. Ezek a felkent tanúk ma sokkal jelentőségteljesebb időben élnek, mint Ezékiel a régmúlt időben.

7. a) Melyik kormányzat forgott veszélyben Ezékiel idejében és mit mondhatunk napjainkra vonatkozóan? b) Meddig hallatta Ezékiel a figyelmeztetést, mielőtt eljött volna a bejelentett pusztulás?

⁷ Akkor régen, az Ezékiel felett álló kormányzat, Júda kicsiny királysága volt veszélyhelyzetben. Ma az van veszélyben, amit az ókori királyság előárnyékolt, vagyis a kereszténység, minden világi társával együtt. Sőt mi több, a dolgok egész világméretű rendszere ítélet előtt áll, amiként Noé napjaiban is a világot ítélték pusztulásra. Még sürgetőbb isteni figyelmeztetésre volt szükség Ezékiel részéről, mivel Ezékiel mindössze négy évvel azelőtt kezdte hallatni a figyelmeztetést, hogy a babiloniak elözönlötték szülőföldjét, vagyis hat évvel az ostromlott Jeruzsálem városának, illetve annak templomának az elpusztítása előtt. Jeruzsálem körülzárt lakosai közül sokan éhségtől, járványtól vagy a háború kardjától haltak meg. Sok túlélőt száműzetésbe hurcoltak, hogy végül a távoli Babilonban haljanak meg. Ezékiel saját nemzedéke tehát ilyen szerencsétlenség veszélye alatt élt.

8. a) Melyik első századi pusztulás segít az Istentől jövő világpusztulás időzítésében? b) Kik hangoztatták akkor az isteni figyelmeztetést és mennyire volt fontos az ő figyelmeztető tevékenységük?

⁸ Hogy nekünk mennyire rövid idő van még hátra, arra csak következtetni tudunk abból, ami ma a földön végbemegy a Biblia jövendölésével összhangban. Jézus a Máté 24. és 25. fejezetében feljegyzett jövendölése szerint figyelmeztette tanítványait — akik a „hű és értelmes rabszolga” osztály első részét képezték — arra a pusztulásra, amelynek Jeruzsálemre kellett szakadnia a saját nemzedékük életidején belül. Ily módon ébresztette tanítványait a Júdea tartományában élő zsidó lakosok iránti felelősségük tudatára. Azok ilyen súlyos veszélyben voltak a fejük felett hajszálon függő nemzeti szerencsétlenség miatt. Amennyiben a keresztény „rabszolga” osztály abban a válságos időben nem figyelmeztette és nem ösztökélte volna az érintett zsidókat, hogy a lehető leghamarabb hagyják el a veszélyzónát, akkor részben ők is felelősek lettek volna azért, hogy a figyelmeztetésben nem részesült zsidók elvesztették az életüket és a szabadságukat.

9. Milyen tekintetben volt Ezékiel kiváló példa Isten mai felkent „rabszolgája” számára?

⁹ Vajon mi történik akkor, ha Ezékiel abban az időben elmulaszt eleget tenni megbízatásának, és a messzi távolból nem figyelmezteti veszélybe került honfitársait? Ez esetben nem élte volna túl Jeruzsálem pusztulását i. e. 607-ben, mivel Jehova őt vonta volna felelősségre azoknak a vére miatt. Hogy Ezékiel hűségesen eleget tett isteni megbízatásának mindaddig, amíg kapcsolatot lehetett tartani a pusztulásra szánt Jeruzsálem városával, az nyilvánvaló; ugyanis Jehovának úgy tetszett, hogy életben hagyja őt. Jehova szívesen felhasználta őt egy prófécia bejelentésére babiloni száműzetésének huszonhetedik esztendejében. Ez a Jeruzsálemben i. e. 607-ben bekövetkezett szörnyűséges vérfürdő után 16 évvel történt (Ez 29:17; 40:1). Ebben a vonatkozásban tökéletes példa volt a felkent „rabszolga” osztály számára a mi válságos időnkben. Igaz, hogy ha a „rabszolga” osztály tagjai közül egyesek visszahúzódnának attól, hogy továbbra is hallassák a figyelmeztetést, amellyel felhívhatnák a gonosz emberek figyelmét a pusztulásra, az ilyen egyéneknek Jehova előtt kell számot adniuk. Mindenesetre a „rabszolga” osztály nagy többsége Ezékielhez hasonlónak fog bizonyulni. őket nem lehet majd vérbűnnel vádolni.

10. a) Milyen fontos szerepe van az őrállónak b) Hogyan tanúsít Isten érdeklődést mind azok iránt, akiknek szükségük van a figyelmeztetésre, mind az őrállója iránt?

¹⁰ Világos tehát, hogy az őrálló rendkívül felelősségteljes állást tölt be. Háborúban, ha egy katona őrszolgálatban elalszik, kivégzik, mivel a többiek élete forog kockán, illetve ezzel akár vereséget is szenvedhettek volna (Bír 7:19). Istent tehát nemcsak azoknak az élete érdekli, akiket figyelmeztetni kell, hanem az őrállójának az élete is. Ez kitűnik az Ezékielhez intézett további szavaiból: „Viszont, ha figyelmeztetted a gonoszt s az valóban nem tér meg gonoszságától és gonosz útjától, ő a tévelygése miatt meghal, te azonban megmentetted a lelkedet. Ha pedig az igaz elfordul igazságosságától és igazságtalanságot cselekszik és nekem botláskövet kell eléje raknom, ő maga meghal, mivel nem figyelmeztetted. A bűne miatt hal meg, az igazságos cselekedeteiről pedig, amelyeket cselekedett, nem lesz megemlékezés, a vérét azonban tulajdon kezedből kérem vissza. Ha viszont figyelmeztetted az igazat, hogy az igaz ne vétkezzen és ő nem vétkezik többé, kétségkívül továbbra is élni fog, mert figyelmeztetést kapott; te azonban megmentetted a lelkedet” (Ez 3:19–21; 33:2–9).

11. Mennyiben hasonlít a „hű és értelmes rabszolga” tevékenysége az őrálló munkájához?

¹¹ A Zsoltárok 127:1 ezt mondja: „Ha Jehova nem őrzi a várost, hiába éber annak őrizője.” Mégis azt kell mondani, hogy a város falán figyelő őrszemre van bízva az, hogy biztonságban őrizze meg az ott élő emberek életét. Kötelessége figyelmeztetni a polgárokat bármilyen veszélyre, amely az életükre és a szabadságukra leselkedik. Joggal nem szeretné, ha őt vonnák felelősségre a vérükért. Virrasztásának és őrködésének köszönhető, hogy más emberi lelkek élete biztonságban van. Ilyen helyzetben van ma a „hű és értelmes rabszolga” osztály, amikor a dolgok régi rendszere már-már a végéhez ér. Jehova az ő „rabszolga” osztályát nevezte ki „őrálló”-nak, hogy őrködjön mindazoknak az örökkévaló érdekei felett, akik azt vallják, hogy az ő népe, amiként Ezékiel esetében történt.

FIGYELMEZTETÉS A MODERNKORI ŐRÁLLÓ RÉSZÉRŐL

12, 13. a) Milyen reagálást vár Isten a figyelmeztetés hangoztatására? b) Mit tesz lehetővé a figyelmeztetés hangoztatása és mi lesz azokkal, akik nem szívlelik meg azt?

¹² De vajon csak a magukat kereszténynek vallók néznek szembe pusztulással a dolgok e rendszerének a végén? Nem, hanem minden más vallásoskodó, továbbá azok is, akik nem hajlandók semmilyen szervezett valláshoz csatlakozni. A föld Teremtője, Jehova Isten tisztában van ezzel. Ó legszívesebben inkább nem pusztítaná el az emberiség világát. Legfőbb óhaja az, hogy a lehető legtöbben megmeneküljenek az örökkévaló pusztulástól és méltónak bizonyuljanak a dolgok új rendszerében való életre, amelyet ő hoz létre. Éppen ezért hangoztatta figyelmeztetését a széles világon.

¹³ Irgalmasságában először a „rabszolga” osztályt tájékoztatta, amelyet Ezékiel árnyékolt elő. Ezáltal ezt az osztályt összetett „őrálló”-jává tette. Elsősorban ez az „őrálló” osztály kapott megbízást az isteni figyelmeztetés közlésére. Időszerű figyelmeztetésük következtében egyre több ember hallhatja azt és azzal összhangban járhat el, mégpedig azzal a reménységgel, hogy túlélheti a régi világ végét. Ami pedig azokat illeti, akik nem hallgatnak az Istentől jövő figyelmeztetésre, vérük a saját fejükön lesz!

14. 15. a) Kik próbálták meg sikertelenül elhallgattatni azokat, akik válaszoltak rá? b) mit jelent majd az, ha véget ér „Jehova jóakaratának” az időszaka?

¹⁴ Jehova „őrálló” osztályát ma már világszerte ismerik. Ellenségeik szeretnék elnémítani figyelmeztető szavukat. A figyelmeztetést úgy tekintik, mint amely felforgatja a hatalmuk alatt álló dolgok rendszerét. De mindhiába! A figyelmeztetés a fülükben cseng, különösen 1919 óta, attól az évtől kezdve, amikor a világ megpróbált felgyógyulni az első világháború okozta sebekből. Az azóta eltelt idő beleszámít abba, amit az Ésaiás 61:2 úgy nevez, mint „Jehova jóakaratának esztendeje”. Ez azt jelenti, hogy haragját még nem öntötte ki a dolgok Istent gyalázó rendszerére. De vajon milyen célt szolgált ez? Lehetőséget adott arra, hogy mind a mai napig megvalósuljon Jézus jövendölése: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Ennek következtében sokan reagáltak erre a királyság-üzenetre azok közül, akik ma részét alkotják a királyság örökösei maradékának. Ily módon javukra fordították „Jehova jóakaratát”. ők is részévé lettek az „őrálló” osztálynak. Részt vesznek az isteni figyelmeztetés közlésében.

¹⁵ A „Jehova jóakaratának” jelképes esztendejére szánt idő korlátozott. Minden jelenkori esemény arra mutat, hogy rövidesen véget ér. Lejárta pedig nem jelent majd „Boldog új évet!”, hanem olyan időszakot, amikor Jehova „jóakarata” az ő haragjává változik át. Ez egyúttal „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-nak az elérkezését is jelenti (És 61:1, 2). Ezzel bekövetkezik a legsötétebb nap, amelyet az emberiségnek ez a világa valaha is tapasztalt.

16. Mit hajt végre az „őrálló” osztály azáltal, hogy hallatja a figyelmeztetést?

¹⁶ Ez sürgőssé teszi az „őrálló” osztály számára, hogy hallassa a figyelmeztetést, amely szerint Jehova jóakaratának „éve” lejáróban van és már kitörés előtt áll az ő „bosszúállása napja”. Az, hogy engedelmesen hallatják az isteni figyelmeztetést, még nem menti meg ezt a dolgok régi, agyonfoltozott rendszerét, illetve annak odaadó támogatóit attól, hogy pusztulást szenvedjenek az eljövendő „nagy nyomorúság”-ban. Ez a tény azonban nem keseríti el az „őrálló” osztályt. Biztosak abban, hogy ha visszafordítanak gonosz embereket gonosz útjukról az igazságossághoz, azok megmenekülnek majd attól, hogy ezzel a világgal együtt megsemmisüljenek. Ily módon az „őrálló” osztály mentesül a vérbűntől azok esetében, akik a figyelmeztetésre elfordultak halált okozó gonoszságuktól. Az „őrálló” osztály továbbá azzal a biztosítékkal is rendelkezik, hogy ha következetesen folytatják figyelmeztető munkájukat, sok igazságos egyént eltántorítanak attól, hogy azok gonosz útra tévedjenek s kövessék a világot, amivel csak arra ítélnék magukat, hogy vele együtt pusztuljanak el a „nagy nyomorúság”-ban. Ez nagy elégtételt jelent az „őrálló” osztálynak. Szolgálatuk nem hiábavaló!

17. a) Milyen jutalmat kapott az „őrálló” osztály azért, hogy hallatta a figyelmeztetést? b) Kik csatlakoztak ma a figyelmeztető munkához?

¹⁷ Az „őrálló” osztály még nem kiáltotta rekedtre magát „a mi Istenünk bosszúállásának a napjá”-ról szóló figyelmeztetéssel. Nem is halkult el a hangja ezen a téren, de nem is szándékozik csökkenteni a hangerejét. Jutalmul pedig Jehova dicsőítésének mily nagyszerű látványa tárul csodálkozó szemük elé! A figyelmeztetésre hallgató megszámlálhatatlan „nagy sokaság” jelenik meg az „őrálló” osztály előtt. Annak a „nagy sokaságnak” a szeme felnyílt, hogy megláthassa Jehova kivégző tisztjének a „kard”-ját, amely készül lesújtani messiási királyságának gonosz ellenségeire. Négy évvel a második világháború kitörése előtt ez a „nagy sokaság” kezdett határozott formát ölteni, és felsorakozott az „őrálló” osztály mellé. Istennek hála, a második világháború nem torkollott „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-ba. Továbbá a második világháború és annak utóhatása nem állította meg és nem lassította le a „nagy sokaság” tömeges özönlését az „őrálló” osztály mellé a világméretű üldözés közepette sem. Ily módon az „őrálló” osztállyal együtt elkötelezték magukat arra, hogy félelem nélkül harsogják a figyelmeztetést. Nem tértek ki az elől, hogy vállalják ezt a felelősséget. Ezzel nemcsak a Jehova Isten iránti szerető engedelmességüket akarják kifejezésre juttatni, hanem a felebarátuk, az embertársuk iránti szeretetüket is.

18, 19. a) Melyik tevékenységre van ma legnagyobb szükség az Ésaiás 52:8 szavaival összhangban? b) Mi indítson minket arra, hogy mi is harsogjuk az isteni figyelmeztetést?

¹⁸ Ebben a késői órában a kereszténység, valamint a dolgok e halálra ítélt rendszere összes többi részének az utolsó napjaiban, a legnagyobb szükség van összehangolt tevékenységre. Régen, Ezékiel próféta és kortársa, Jeremiás próféta, jóllehet több száz kilométerre voltak egymástól, egyesítették hangjukat az elhajlott nemzetnek mondott figyelmeztetésben, hogy a bosszúállás napja’ nemsokára rájuk fog szakadni. Ma, a mi századunkban, az első világháború vége óta, az Ésaiás 52:8 szavai Jehova önátadott népére vonatkoznak: „Figyelj! Őrállóid felemelték szavukat. Egyetértésben kiáltoznak örömteljesen; mert szemtől-szembe látják majd, amikor Jehova visszahozza Siont.” Mindazok, akik újra egybegyűjtettek a „mennyei Sion” alá, ugyanazt a látomást látták a beteljesülő bibliai prófécia fényében; együttesen látták Jehova kezét tevékenységbe lendülni az érdekükben. Egységes üzenetet kezdtek hirdetni az egész világ előtt. Ma több mint hatvan évvel később, fenn kell tartaniuk egységes tanúskodásukat, csakhogy most bele kell ebbe foglalni a Jehova „bosszúállása napjá”-ról szóló sürgős figyelmeztetést is. A sok nemzetből és sok nyelvből jövő „nagy sokaság”-nak egybe kell olvasztania hangját az „őrálló” osztályhoz tartozókéval.

¹⁹ Előre hát egységesen „a mi Istenünk bosszúállása napjá”-ról szóló figyelmeztetéssel! Őrizzük meg magunkat a vérbűntől! Ezt azért tesszük, mivel szeretnénk, ha megkímélnének minket a „bosszúállás napján”. Felebarátaink közül sokan szeretnének ugyanennek a megmentésnek örvendezni. Bárcsak a Jehova és Krisztus, valamint a felebarátunk, az embertársunk iránt érzett szeretetünk arra indítana minket, hogy ellenállhatatlanul harsogjuk az életmentő figyelmeztetést! Óriási örömünk származik majd ebből! Mindenekfelett azonban Jehovát igazolja mindez, mint aki szeretetteljesen gondoskodott a megmentésről!

Az Istent szeretők elhatározzák. . .

Ezt a határozatot nagy lelkesedéssel fogadták el az elmúlt nyáron azok a százezrek, akik jelen voltak Jehova tanúi „Isteni Szeretet” kerületkongresszusain.

1. Milyen figyelmeztetést hallatnak Jehova tanúi és miért?

JEHOVA Isten már több mint 100 év óta figyelmeztet tanúi által arra, hogy ez a világ vagy dolgok rendszere nem maradhat fenn. Az isteni szeretet arra indít minket, hogy minden nemzetből, törzsből, népből vagy nyelvből származó felebarátunkra való tekintettel megmutassuk az embereknek Isten útját, mint az egyedüli megoldást az emberiség problémáira.

2. Mi baj van ezzel a világgal?

² Az 1980-as évek beköszöntésével vajon mit észlelünk annak következtében, hogy egyének és nemzetek figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják Isten útját s az önkormányzat és független élet maguk választotta útját követik? Felelős beosztásban levő személyek mindenfelé hangot adnak mélységes aggodalmuknak a világ ügyeinek irányíthatatlan és zavaros állapota miatt. S nem is csoda — hisz annyi minden rosszul ütött már ki. A szállítás, közlekedés, orvostudomány, tudomány és technológia területén az egykor reménységként és áldásként üdvözölt különböző dolgok túl gyakran okoztak csalódást, sőt, halálosnak bizonyultak. A mai emberi társadalmat a problémák végtelen sora árasztja el — a bűnözés, korrupció, fajtalanság, társadalmi rend felbomlása, terrorista cselekmények és egyéb fenyegető veszélyek. Valóban, az emberiség jelenlegi világának képe elrémisztő. Tisztán emberi szemszögből nézve a dolgokat, komoly kétségek merülnek fel most, hogy a jelen világrend fennmaradhat-e továbbra is. Mégis, vajon hány ember mérlegeli józanul a példátlan állapotok jelentőségét Isten Szavának, a Bibliának fényében?

3. Melyik bibliai próféciák győzik meg Jehova tanúit arról, hogy közel van a dolgok e rendszerének a vége? Mit mondanak ezek a próféciák?

³ Jézus Krisztus egy részletes, összetett jelt adott a dolgok e rendszere befejezését és azt az időt illetőleg, amikor gyakorolni kezdi királyi hatalmát az emberiség világa fölött. Jézusnak a mi időnkre vonatkozó prófétai magyarázatát a Máté 24. és 25. fejezete, a Lukács 21. fejezete és a Márk 13. fejezete írja le. Jézus nagyszabású jövendölésével összhangban további ihletett leírásokat találunk ezekről az utolsó napokról a 2Timótheus 3:1–5-ben, a Jelenések 6. fejezetében, valamint a Héber és a Keresztény Görög Iratok ezzel kapcsolatos prófétai részeiben. A köztünk levő buzgó Biblia-kutatók tanúi lehettek a legtöbb prófécia beteljesedésének e század folyamán.

4. Milyen döntő bizonyítékát látjuk annak, hogy ’az egész teremtés most fájdalmasan szenved’?

⁴ Az élet minden területén és minden társadalmi szintjén megrázó bizonyítékát látjuk annak, hogy „az egész teremtés együtt sóhajtozik és szenved mostanáig” (Róma 8:22). Látjuk, hogy az orvostudomány széles körben üdvözölt fejlődése ellenére betegség sújtja és károsodás éri az embereket fizikailag, szellemileg és érzelmileg. A házassági kötelék felbomlóban van. A különélések és válások száma sok országban megegyezik a házasságkötések számával vagy meghaladja azt. A családi élet zilált és sokan azon tűnődnek, hogy a társadalom ezen alapegysége meddig maradhat még fenn. A városokra nyomasztó pénzügyi terhek nehezednek és összeomlás fenyegeti őket. A nemzetek gyötrődnek: belülről megosztó pártoskodás emészti őket, kívülről pedig barátságtalan és agresszív szomszédok szorongatják. A világ általában gazdasági és pénzügyi válságokkal, energiahiánnyal, környezetszennyeződéssel és éhhalállal küszködik sok helyen. Mindezek tetejébe ott a fegyverkezési hajsza, amely mint kísértet, felmérhetetlen nyomorúsággal és nukleáris megsemmisítéssel fenyegeti az emberiséget. Valóban, az emberek elalélnak a félelemtől azok látása miatt, amik a lakott földre következnek.

5. a) A jelenlegi zűrzavar közepette vajon mit tesz a legtöbb ember? b) Minek a cselekvése teszi lehetővé egyéneknek azt, hogy túléljék a közelgő nagy nyomorúságot, és milyen példák vannak az ilyen túlélésre?

⁵ E zűrzavar közepette sokan közönyösek, mások sodródnak a lealjasító árral és az éppen népszerű szellemmel. Ott vannak még Isten ellenségei is, akik igazságos alapelvei és egyetemes szuverenitása ellen foglalnak állást. Amit a világ vet, most le is aratja — rothadt gyümölcsök formájában. Közeledik az Isten által meghatározott idő hirtelen és erőszakos megsemmisítésére. Arra buzdítjuk az igazságosságot szerető egyéneket, akik érzik az emberiség önző, anyagias, gyönyörhajhászó és nemtörődöm eljárásmódjának veszélyét, hogy szívleljék meg az isteni figyelmeztetést, mielőtt még túl késő lenne. Ha így tesznek, kilátásuk lehet — Isten múltbeli bánásmódjával összhangban — arra, hogy a közelgő nagy nyomorúság túlélői között legyenek. Negyvenhárom évszázaddal ezelőtt Isten megmentette Noét és családját az egész földre kiterjedő vízözönből. Évszázadokkal később megszabadította Lótot és két lányát, amikor Szodomát és Gomorát elpusztította. Ez mintául szolgál arra, hogy milyen bánásmódban részesíti Isten azokat, akik hitből cselekszenek és válaszolnak az örökkévaló jó hírre, amelyet ebben a században hirdetnek.

6. a) Miért éri annyi baj a világot 1914 óta? (Jel 12:7–12). b) Mi történik a hamis vallással, majd pedig a világi nemzetekkel a „nagy nyomorúság” idején? (Jel 18:9, 10, 21–24; 19:11–16).

⁶ Korunk történészei felismerték, hogy 1914 fordulópont volt. Azóta a jelentőségteljes év óta az emberiség a meghökkentő változások zavaros időszakában él. A tény, amelyet sokan nem ismernek fel az, hogy a bibliai prófécia ezt az időszakot a jajok időszakaként jelöli meg az emberiség számára, „mert az ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jel 12:7–12). A leszámolás napja gyorsan közeledik. Jézus leírása szerint mint „nagy nyomorúság” tör rá erre a nemzedékre, és meglátják Isten ítéletének végrehajtását Nagy Babilonon, a hamis vallás világbirodalmán, amelynek fő része a kereszténység. Ezek után az Isten királyságát, az ő eljövendő világkormányzatát ellenző nemzetek belesodródnak a Mindenható Isten nagy napjának háborújába, amelyet a Biblia Armageddonnak nevez, és örök vereséget szenvednek (Jel 16:14–16).

7. a) Mi történik az ördöggel és szellemi haderejével Armageddon után? (Jel 20:1–3). b) Milyen jövőnek örvendhet akkor az emberiség, ahogyan azt a bibliai próféciák mutatják? (Jel 21:3, 4; Zsolt 37:9–11, 29; És 11:6–9; 33:24; 65:21–24).

⁷ Végül az ördög és gonosz szellemekből álló hadereje jelképes mélységbe, a tehetetlenség állapotába vettetnek. Így egyengetik az útját annak, hogy Isten királysága akadálytalanul uralkodhasson az egész földön ezer éven át (Jel 20:1–3; 21:3, 4). Mily hálásak vagyunk, hogy tudomásunkra jutott Isten ezen eljárásmódja, hogy eltávolítja a gonoszságot a földi színtérről! Nem várhatjuk-e sóvárogva ezt az isteni beavatkozást? Igen, és örvendezéssel köszöntjük a megígért kormányzati új egeket és a megtisztított új föld társadalmát! (2Pét 3:13).

EZÉRT ELHATÁROZZUK, HOGY

8. Mint Isten királysága lojális alattvalói, milyen út követésére határozzuk el magunkat Jézus Krisztust utánozva? (Márk 1:38; Luk 4:13; Ján 6:15; 15:19; 17:16; 18:36).

MI, Jehova tanúi, fokozzuk erőfeszítéseinket, és az Isten által engedélyezett idő alatt buzgón hirdetjük a királyság jó hírét és bátran bejelentjük Isten ítélet-üzenetét. Továbbra is teljes szívű alattvalói hűséget tanúsítunk Isten királysága iránt és arra törekszünk, hogy lojális alattvalói legyünk. Elszántan követjük Jézus Krisztus hűséges életpályáját: továbbra is elkülönülünk a világtól, nem bonyolódunk bele ügyeibe, elutasítjuk, hogy részt vegyünk vitáiban és nem engedjük, hogy megalkuvásra bírjon. Noha ez népszerűtlenné és a világ előtt gyűlöletessé tesz minket, elhatározzuk, hogy az a szentírási alapelv fog irányítani minket, amely kimondja, hogy ’aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé teszi magát’ (Jak 4:4).

9. a) Milyen szentírási figyelmeztetés fokozottabb hangoztatására határoztuk el magunkat? b) Mit érint még az, hogy igyekszünk eleget tenni annak az elhatározásunknak, hogy megteremjük a királyság-gyümölcsöket és Isten szellemének gyümölcseit? (Márk 13:10; Ján 13:34, 35; Gal 5:22, 23; Kol 3:12–14).

⁹ Mivel mi magunk már kijöttünk Nagy Babilonból, sietve továbbítjuk a Szentírás figyelmeztetését: „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból” (Jel 18:4). Az önfeláldozás szellemében elhatározzuk, hogy továbbra is segítséget nyújtunk annak a sok embernek, aki még állást foglalhat az igazság oldalán, mielőtt az isteni ítélet utoléri a hamis vallás világbirodalmát. Mialatt a kereszténység súlyosan kifogásolható pályája gyalázatot hozott Isten nevére, a mi elhatározásunk az, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványainak bizonyuljunk azáltal, hogy királyság-gyümölcsöket termünk, valamint megteremjük Isten szellemének gyümölcseit, és így dicsőítjük mennyei Atyánkat, Jehovát (Ján 15:18).

10. a) Milyen módon igyekszünk felkínálni az igazságot, hogy eleget tegyünk az Isten szent szolgálatával kapcsolatos elhatározásunknak? (Kol 4:6; 1Pét 3:15) b) Milyen példát mutattak az apostolok a félelem nélküliség, a bátorság és a felsőbb hatalmasságok iránti tisztelet terén, aminek a követését mi is elhatároztuk magunkban?

¹⁰ Tekintet nélkül egyéni körülményeinkre és lakhelyünkre, gyönyörűségünket találjuk szent szolgálatunkban, amelyet éjjel és nappal végzünk Istennek. Lankadatlanul kihasználunk minden alkalmat, hogy alapos tanúságot tegyünk Isten nevéről és szándékáról. Vonzó módon kínáljuk fel az igazságot, hogy ’a mi beszédünk mindig kellemes, sóval fűszerezett’ legyen (Kol 4:6). Egyszersmind igyekszünk bátrak lenni, hogy Isten Szavát teljes bátorsággal szóljuk, különösen fenyegetés, üldözés és az ellenállás egyéb formái ellenére. Miként az apostolok, úgy ’mi sem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk’ (Csel 4:19, 20). Noha megadjuk a kellő tiszteletet a felsőbb hatalmasságoknak, megadva a császár dolgait a császárnak, mégis, amikor az Isten imádatával és a neki végzett szolgálattal kapcsolatos vitakérdés merül fel, az apostolokat utánozzuk, és mint uralkodónak inkább Istennek engedelmeskedünk, semhogy embereknek’ (Csel 5:29).

11. a) Milyen munkának az elvégzésére határoztuk el magunkat? (Máté 24:14). b) Kitől várjuk a vezetést és van-e alapos okunk arra, hogy számítsunk a támogatására? (Fil 4:13).

¹¹ Azzal, hogy a szellemi dolgokat tesszük az első helyre életünkben, elhatároztuk, hogy elvégezzük a ránk bízott munkát. Isten Igéje alapján hirdetjük a királyság jó hírét és bejelentjük az isteni figyelmeztetést. Evégett egész szívünkből Jehovában bízunk, irányítására, gondoskodására és az ő szeretete további megnyilvánulásaira támaszkodunk mindig. Esdeklő imáinkban arra kérjük mennyei Atyánkat, hogy ez az életpályánk tetsző és elfogadható legyen az ő szemében, az Egyetlen előtt, ’aki képes felettébb többet tenni, mint amit kérünk, vagy felfogunk’ (Ef 3:20). Legyen meg az ő akarata, és eredményezzen ez számunkra és az összes Istent szeretők számára végtelen örömöt és áldást mind most, mind pedig mindörökké!