Hűség az „igazságtalan gazdagság” felhasználásában
„Szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kevesen hű, sokon is hű az, és aki kis dolgokban hamis, nagy dolgokban is hamis az. Ha tehát nem bizonyultatok hűségesnek az igazságtalan gazdagság dolgában, ki bízná rátok azt, ami igaz?” — Luk 16:9–11, UV.
1. A Lukács 16:1–7 szerint hogyan és miért szerzett barátokat magának egy bizonyos tiszttartó?
MINT sáfár (tiszttartó), a férfi bizalmi állást töltött be, mert ő intézte gazdája ügyeit. Ez a férfi azonban súlyos vétséget követett el hűtlen kezelés dolgában. Ezért úgy volt, hogy leváltják tisztségéből, elbocsátják gazdája házából s így támasz nélkül marad. Amíg megvolt a tiszttartói hatalma, gyorsan cselekedett és lekötelezte gazdája adósait azzal, hogy nagymértékben csökkentette a tartozásaik összegét. Ily módon barátokat szerzett magának, akik majd gondoskodnak az eltartásáról, ha az utcára kerül. — Luk 16:1–7.
2. a) Mi volt Jézus szemléltetésének fő mondanivalója igazságtalan tiszttartóval kapcsolatban? b) Milyen kérdések következnek ebből?
2 Jézus Krisztus fontos tanulság megtanítására használta fel a ravaszságnak ezt a példáját: „Szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” (Luk 16:9, UV) Itt felmerül a kérdés: Mi az „igazságtalan gazdagság”? Kinek a tulajdonában vannak az „örök hajlékok”? És hogyan szerezhetünk barátokat az „igazságtalan gazdagság” által?
3. Mi az „igazságtalan gazdagság”, és hogyan mutatnak rá erre az Írások?
3 Bizonyára semmi igazságtalan sincs a szellemi gazdagságban. De ugyanezt nem mondhatjuk az anyagi javakról. Az anyagi javaknak mind a birtoklása, mind az utánuk való sóvárgás igazságtalan cselekedetek elkövetéséhez vezetheti az embert. A jómódúak elnyomóvá, kíméletlenné és szívtelenné válhatnak. Ahelyett, hogy együttérzést tanúsítanának a szükséget szenvedők iránt, becstelenül kihasználják őket. Jakab, a keresztény tanítvány arra figyelmeztette hivőtársait: „A gazdagok hatalmaskodnak rajtatok és a törvény elé hurcolnak titeket, ugyebár? Nem ők káromolják-e a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” (Jak 2:6, 7, UV) Az ilyen gazdagok közül némelyek kielégítik az élvezetekre irányuló romlott vágyaikat, és ugyanakkor megtagadják a munkásoknak járó bér kifizetését. (Jak 5:4, 5) Mások, akiket elragad a meggazdagodás vágya, csaláshoz folyamodnak céljuk elérésére. Az ő esetükben igaznak bizonyult a bibliai példabeszéd: „Aki siet, hogy gazdagságot szerezzen, nem marad ártatlan.” (Péld 28:20, UV) Tekintettel a sok nem kívánatos tényezőre, amely oly gyakori velejárója az anyagi gazdagságnak, Jézus Krisztus jogosan alkalmazta rá az „igazságtalan” jelzőt.
4. Mit mondott Jézus az „igazságtalan gazdagság” stabilitásáról és hogyan mutatnak rá erre a történelmi tények?
4 Az is figyelemre méltó, hogy Isten Fia rámutatott: az „igazságtalan gazdagság” elfogyhat. A pénz például hamar elveszítheti az értékét infláció vagy leértékelés következtében. Háborúk, forradalmak, árvizek, földrengések és egyéb természeti csapások szintén szegénységbe taszíthatják az embereket. Milyen ostoba dolog tehát az anyagi javakban bízni és az ilyen javak megszerzését tenni életünk fő céljává!
5. Kik az „örök hajlékok” tulajdonosai, és miért van ez így?
5 Jézus igazi tanítványainak törekvése az legyen, hogy az „igazságtalan gazdagságot” barátok szerzésére használják fel. Kössenek barátságot az „örök hajlékok” tulajdonosaival. Mivel a földön egyetlen hajlékról sem mondhatjuk el, hogy örökké tartó, nyilvánvaló, hogy ezek az „örökké tartó hajlékok” mennyeiek. Az örökkévaló Jehova Isten és az ő Fia tulajdonában vannak. Jézus Krisztus mondta a tanítványainak: „Az én Atyám házában sok lakóhely van. Ha másképpen lenne, megmondtam volna nektek, mert én oda megyek, hogy helyet készítsek nektek.” — Ján 14:2, UV.
6. a) Miért nincs szüksége Istennek és Krisztusnak a mi anyagi javainkra? b) Hogyan tehetjük barátunkká Istent és Krisztust az „igazságtalan gazdagsággal”?
6 Teremtői mivolta miatt minden dolog Jehova Istent illeti, és az ő elsőszülött Fiát, mindeneknek örökösét, aki társtulajdonosa mindennek. (Zsolt 50:10–12; 2Kor 8:9; Zsid 1:1, 2) Ez azt jelenti, hogy nincs olyan anyagi vonatkozású dolog, amit mi, emberek nekik adhatnánk. Az tehát, hogy barátunkká tegyük a Legfelségesebb Istent és az ő Fiát az „igazságtalan gazdagság” által, egyszerűen azt jelenti, hogy ezeket a javakat olyan módon használjuk fel, ami által elnyerhetjük a helyeslésüket. Ez magába foglalja az anyagi javak mások érdekében történő felhasználásának helyes magatartását is. Jézus Krisztus azt tanácsolta: „Ne tudja a bal kezed, hogy mit csinál a jobb, hogy a ti irgalmasságotok adományai titokban maradjanak.” (Máté 6:3, 4, UV) Pál apostol pedig azt írta a korinthusbelieknek: „Ki-ki adja meg azt, amit eltökélt szívében, nem szomorúságból vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” — 2Kor 9:7, UV.
SEGÍTSÜK A LESÚJTOTTAKAT!
7. Hogyan tekinti Jehova Isten és Jézus Krisztus a szükségben levők iránti bőkezűségünk önzetlen megnyilvánulását?
7 Amikor jókedvűen és önzetlenül sietünk a valóban szükséget szenvedők segítségére, Jehova Isten és az ő Fia úgy tekinti ezt, mintha nekik tennénk. Az Írásokban azt olvassuk: „Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti.” (Péld 14:31, Ö75) „Aki jóindulatot mutat az alázatos iránt, Jehovának ad kölcsönt, és Ő viszonozza neki bánásmódját.” (Péld 19:17, UV) Hasonlóképpen Jézus Krisztus, amikor rámutatott az elismert juhok és az elítélt kecskék közötti különbségre, kijelentette: „Amilyen mértékben megtettétek ezt az egyik legkisebb testvéremmel, velem tettétek azt.” — Máté 25:45, UV.
8. a) Mennyire fontos tekintettel lenni a szegényekre és az elesettekre? b) Milyen felelősségük van a gyermekeknek a szüleik és nagyszüleik iránt, és hogyan kell tekinteni azt, ha valaki nem tesz eleget ennek a felelősségének? c) Hogyan hasonlítható össze a hittestvéreink iránti felelősségünk a gyülekezeten kívül állók iránti felelősséggel?
8 Ahhoz tehát, hogy valaki Jehova igaz imádója legyen, nélkülözhetetlen az a készség, hogy segítségére siessen a szegényeknek és a lesújtottaknak. (Jób 29:16; 31:19–22) Jakab tanítvány írta: „A tiszta és szeplő nélküli imádati forma az Istenünk és Atyánk szempontjából ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól.” (Jak 1:27, UV) A lesújtottak és hátrányos helyzetben levők iránti tevékeny érdeklődést a saját rokonainknál kell kezdeni. A Szentírás például arra kötelezi a gyermekeket és az unokákat, hogy gondoskodjanak szükségben levő szüleikről és nagyszüleikről. (1Tim 5:4) Ezen felelősség szándékos elhanyagolása a keresztényi hit megtagadásával egyenlő. (1Tim 5:8) Azonkívül, mivel az igaz keresztények testvéri közösséget alkotnak, előbb a saját körükben levő tagok szükségleteiről kell gondoskodniuk, mielőtt a gyülekezeten kívül állók megsegítésére indulnának. Ez összhangban van a következő alapelvvel: „Tegyünk mindenkivel jót, addig míg kedvező időnk van rá, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben.” — Gal 6:10, UV.
9. Kik határozzák meg, hogy gyülekezeti támogatásban részesíthetők-e egyes személyek, és mi határozza meg, hogy valaki érdemes-e az ilyen segítségre?
9 Sokat lehet tenni a keresztény adakozás terén egyéni alapon. De némely esetekben a helyi gyülekezetnek kell pénzügyi segítséget nyújtania egyes tagjai számára az önkéntes hozzájárulásokból létrejött pénzügyi alapból. A véneknek kell dönteniük abban, hogy kik jogosultak a pénzügyi támogatásra, és milyen mértékben. Amint a 2Thessalonika 3:10-ből és az 1Timótheus 5:9, 10-ből nyilvánvaló, a gyülekezeti támogatás, különösen akkor, ha rendszeres alapon történik, azoknak a szükségben levőknek adható, akik a keresztényi életmód szép példaképei.
SZÉLES KÖRŰ SEGÍTŐ MUNKA
10. Milyen minta irányítson minket, amikor kiterjedt segélyakciót végzünk?
10 Vannak azonkívül alkalmak, amikor kiterjedt segítő intézkedéseket kell hozni más gyülekezetekben levő hittestvérek érdekében, sőt talán a világ más részén élők érdekében is. Az első századbeli keresztény gyülekezetben végzett széles körű segítő munka megvizsgálása megmutatja, hogyan kell tekintenünk ezt a kérdést.
11. a) Eredetileg kik foglalkoztak a segélyakcióval az első századbeli gyülekezetben? b) Milyen férfiakat bíztak meg később a segélyakcióval kapcsolatos feladatokkal?
11 Eleinte az apostolok vették át az önkéntes adományokat, és ők ellenőrizték azok szétosztását a szükségben levők javára. (Csel 4:34, 35) Amint a gyülekezet létszáma megnövekedett, ez nem bizonyult többé gyakorlatiasnak. Később „szellemmel és bölcsességgel” betelt hét férfit jelöltek ki arra, hogy meggyőződjenek: egyetlen arra érdemes özvegyet se mellőzzenek a naponkénti adományosztásnál. Ez a hét férfi élvezte a hittestvérei bizalmát. (Csel 6:1–6) Nagy gondot fordítottak arra, hogy valóban megbízható egyének legyenek azok, akik a segélyakció keretében kapott adományokat kezelik. Azokkal kapcsolatban, akik a Korinthusban gyűjtött összeget Jeruzsálembe vitték, Pál azt írta a korinthusi gyülekezetnek: „Akiket leveleitekben javasoltok, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kedves ajándékotokat.” — 1Kor 16:3, UV.
12. a) Hogyan támogatják ma pénzügyileg a segélyprogramot? b) Ebből a célból milyen elrendezés létezik Jehova tanúinál?
12 Követve az első századbeli gyülekezet példáját, ma is önkéntes hozzájárulásokból fedezik a segítő tevékenységet. De megbízható, összehangolt irányításra van szükség ahhoz, hogy a segítőkész erőfeszítések rendben történjenek. Jehova tanúinak gyülekezetei adományokat juttatnak el az Őrtorony Társulat, 124 Columbia Heights, Brooklyn, New York címére vagy valamelyik fiókhivatal címére. Elemi csapás esetén a Társulat vagy a helyi fiókhivatal érintkezésbe lép az érintett gyülekezet véneivel és meggyőződik a szükséges segítség mértékéről. Azután sürgősen rendelkezésre bocsátják a segélyezéshez szükséges felszerelést, élelmiszert és pénzt, s ezt rendszerint a helybeli vének segítségével szervezik meg.
13. Hogyan intézzék a dolgot a vének, amikor megbízható értesülést szereznek valamilyen anyagi szükségletről?
13 Amint megbízható értesülést szereznek a valóban szükséget szenvedő testvérek helyzetéről, minden egyes közeli gyülekezet vénei bejelenthetik a testvéreknek azt a kiváltságot, hogy hozzájárulhatnak a segítségnyújtáshoz. Mindenki abban a helyzetben lesz, hogy maga döntse el, mire képes. Ennek egy bibliai példáját találjuk a Cselekedetek 11:27–29-ben, ahol azt olvassuk: „Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabusz és kezdte bejelenteni a szellem által, hogy nagy éhínség szakad az egész lakott földre; ami valóban be is következett Claudius idejében. A tanítványok tehát elhatározták, hogy ki-ki a tehetsége szerint támogatást küld a Júdeában lakó testvéreknek.” (UV) Hasonlóképpen ma is számos gyülekezet és egyén küld időnként hozzájárulást az Őrtorony Társulat brooklyni főhivatalához vagy valamelyik fiókhivatalához, hogy kellő alap álljon rendelkezésre az azonnali segélyakcióhoz.
HOZZÁJÁRULÁS A SZELLEMI ÉRDEKEK KITERJESZTÉSÉHEZ
14. a) Melyik ma Isten szolgáinak elsődleges feladata? b) Hogyan segít a nyomtatott anyag ezen kötelezettség teljesítésében? c) Hogyan jutottak a nyomdaüzemek építéséhez és fenntartásához szükséges pénzhez? d) Milyen egyéb célokra használható még fel a pénzbeli hozzájárulás?
14 Noha igen fontos a valóban szükséget szenvedők anyagi megsegítése, Isten szolgáinak elsődleges feladata: szellemi segítséget nyújtani a gyülekezeten belül és azon kívül levő személyeknek. A modern időkben ezt nagyban megkönnyítették a nyomtatott iratok. Adományok, valamint az Őrtorony Társulatnak és fiókhivatalainak nyújtott kamatmentes kölcsönök lehetővé tették olyan nyomdaüzemek létesítését, ahol Bibliákat és bibliai irodalmat lehet előállítani, éspedig sokkal olcsóban, mint a kereskedelmi jellegű vállalatoknál. Így még a nagyon szegény egyének is kaphatnak kiadványokat ingyen vagy csupán névleges áron. Az adományozott pénzösszegek azonkívül felhasználhatók a missziós tevékenység támogatására, valamint más teljes idejű munkások, utazó vének alapvető szükségleteinek fedezésére.
15. Mire mutat rá az Írás azt illetően, hogy helyes dolog pénzügyileg támogatni azokat, akik teljes mértékben mások szellemi érdekeinek a képviseletére áldozzák magukat? (1Kor 9:6–18; Gal 6:6; Fil 4:14–18)
15 Ezeket az adományokat jogosan használják fel azoknak a megsegítésére, akik mások szellemi érdekei felett őrködnek, hiszen az 1Timótheus 5:17, 18-ban azt olvassuk: „A vének, akik helyes módon elnökölnek, kétszeres megbecsülést érdemelnek, különösen azok, akik keményen munkálkodnak beszédben és tanításban. Mert az írás azt mondja: ,A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját’ és ,Méltó a munkás a maga bérére.’” Ez nem jelenti azt, hogy a véneknek fizetést kell kapniuk a munkájukért. De a bibliai alapelvekkel összhangban helyes az, ha Jehova tanúi Vezető Testülete és a fiókhivatalok arra használják fel az adományok egy részét, hogy anyagilag is támogassák azokat, akik ezáltal még teljesebb mértékben képesek a szellemi munkának áldozni magukat.
16. Milyen költségek hárulnak a helyi gyülekezetre, és miért fontos ezeket kiegyenlíteni?
16 A helyi gyülekezeteknek azonkívül vannak összejöveteli helyiségeik vagy Királyság-termeik fenntartásával kapcsolatban. A villany, a víz, a fűtőanyag, a takarítás és a javítás költségein kívül fizetniük kell a havi bérleti díjat vagy a törlesztést. Ezeknek a kiadásoknak a fedezéséhez adományokra van szükség, nehogy a gyülekezet szégyent hozzon Isten nevére azzal, hogy nem fizeti ki a számlákat. Azok, akik Jehovát szolgálják, akár mint egyének, akár mint gyülekezet, meg kell hogy szívleljék a figyelmeztetést: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, azon kívül, hogy egymást szeressétek.” — Róma 13:8, UV.
FELELŐSSÉG, MELYBEN MINDENKINEK OSZTOZNI KELL
17. Hogyan tekintse minden egyes keresztény a szellemi érdekek előmozdításában és a szükségben levők megsegítésében való részvételét?
17 Ahhoz, hogy valaki keresztény legyen, az „igazságtalan gazdagságot” a szellemi érdekek előmozdítására és a szükségben levők megsegítésére kell felhasználnia. Akár sokkal, akár kevéssel rendelkezünk, mindannyian kötelesek vagyunk valamivel hozzájárulni a kiadásokhoz. Figyeljük meg például, mit ajánlott Pál a korinthusiaknak: „A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik.” — 1Kor 16:2, Ö75.
18. a) Milyen bibliai tanács segít nekünk abban, hogy képesek legyünk hozzájárulni a Királyság-érdekek előmozdításához? b) Vajon a hozzájárulás összegének nagysága a legfontosabb dolog, és hogyan szemlélteti ezt a szegény özvegyasszony esete?
18 Ezzel az ihletett tanáccsal összhangban mindenki félretehet valamit a hét elején, amivel azután adakozhat. Az összeg természetesen egyénenként változik, de nem ez a legfontosabb. A valóban lényeges az adakozási készség, hajlandóság. Pál apostol ezt így magyarázza: „Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.” (2Kor 8:12, Ö75) Ez a képességeink szerint való adakozási készség az, ami számít Jehova Istennél. A Jézus Krisztus által megfigyelt nélkülöző özvegyasszony például csupán két leptát adott a jeruzsálemi templomnak. Ilyen csekély összegért abban az időben csak egy fél verebet lehetett kapni, ami még egy ebédre sem volt elegendő. De az özvegyasszony adománya az igaz Isten imádata iránti szeretetét fejezte ki a templomban, s ez nagyon elfogadható volt. A lehetőségeihez viszonyítva ez az adomány sokkal több volt annál a soknál, amit a gazdagok a feleslegükből adtak. — Márk 12:42–44.
19. Mit bizonyítunk, amikor helyesen használjuk fel az „igazságtalan gazdagságot”, és így mi felől lehetünk biztosak?
19 Mi valóban szeretnénk Isten és a Krisztus barátainak bizonyulni azáltal, hogy „igazságtalan gazdagságunkat” a szükségben levők megsegítésére és a szellemi érdekek előmozdítására fordítjuk. (Péld 3:9; Gal 2:10) Ha továbbra is helyesen használjuk fel az „igazságtalan gazdagságot”, azt bizonyítjuk, hogy a kevesen is hűek vagyunk. Ezért Jehova Isten és Fia továbbra is felhasználhat minket mint sáfárokat a sokkal értékesebb szellemi javak másoknak való szétosztásában. A jó munkánkról készült feljegyzés a mennyekben elhelyezett kincs lesz, amely gazdagon kamatozik az isteni elismerés és áldások formájában már most, és örökké tartó élet formájában az „új egek és új föld” eljövendő új rendjében. — Máté 6:20; Luk 16:10–13; 2Pét 3:13.