„Mert akkor tiszta nyelvűvé változtatom a népeket, hogy mindannyian Jehova nevét hívják segítségül, s hogy vállvetve szolgálják őt” (Sof 3:9).

A sok száz nemzeti nyelv bármelyikét is használják a világi nemzetek, olyan „nyelven” folytatnak propagandát, amely utálatos Jehova előtt. Isten királysága helyett saját nacionalista programjaikat magasztalják, s a megosztott ENSZ-et akarják felhasználni saját önző politikai érdekeik elérésére. Elvetik Jehova Krisztus Jézus által vezetett kormányzatát.

11. a) Milyen „tiszta nyelvet” lehet ma hallani? b) Milyen széles körben használják ezt a „nyelvet”? c) Akik ezen a „nyelven” beszélnek, hogyan „hívják segítségül Jehova nevét” és milyen eredménnyel?

¹¹ Mi tehát ez a megváltozott „tiszta nyelv”? Ez az igazság üzenetéhez, a felfrissítő „jó hírhez”, az „egészséges szavak mintájához” való áttérést jelenti, amely Jehova dicsőítését és a Krisztus Jézus által kifejezett igazságos szándékait szólja (2Tim 1:13). Ez a „tiszta nyelv” egyesíti őket. És ez tanúskodik amellett, hogy abban a korszakalkotó 1914-es évben „a világ királysága valóban a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik örökkön örökké” (Jel 11:15). Szájukra véve ezt az üzenetet, az igazi keresztények világszerte „Jehova nevét hívják segítségül” önátadásban és szép összhangban végeznek neki „szent szolgálatot”. Mint az egyetlen valóban egységes nép a földön, elmennek az emberek otthonaiba, hirdetve a Jehova felállított királyságáról szóló „jó hírt”. Ily módon „vállvetve” szolgálják Jehovát (Máté 24:14; Róma 12:1). Te is egyike vagy azoknak, akik így elkülönültek a világtól, hogy Istennek adva át magukat, buzgón szolgálják őt? Akkor ,menekülhetsz meg biztosan’, ha így munkálkodsz Jehova szervezett népével együtt (Jóel 2:32; lásd még: Hóseás 14:1, 2; Zsidók 13:15).

12, 13. a) Milyen nehézségeket jelenthet ennek a „nyelvnek” a megtanulása? b) Miért követelmény az alázatosság a „vállvetve” végzett szolgálathoz? c) Hogyan mélyíthetjük el az alázatosság tulajdonságát?

¹² Egyeseknek nehéz volt ,tiszta nyelvűvé változni’. Nem könnyű kijönni a világból, könnyelmű és engedékeny utairól, s azután meghozni a szükséges áldozatokat, hogy ,segítségül hívhassuk Jehova nevét’. Ez megköveteli tőlünk, hogy szabaduljunk meg a helytelen gondolatoktól, rossz szokásoktól, a gátlástalan életmódtól, hogy összhangba kerüljünk az Isten saját népéhez méltó tiszta, értékes irányadó mértékekkel (Ef 4:17, 18, 29; 1Pét 4:3). Megkívánja, hogy kellőképpen elismerjük az egyetlen szervezetet, amelyet Jehova ma a földön felhasznál, s ezt azzal tegyük meg, hogy csatlakozunk „a hű és bölcs rabszolgá”-hoz. Ez alázatosságot követel meg abban, hogy „gondosan megvizsgáljuk” Isten Szavát a ,rabszolga’ által kiadott segédeszközökkel, hogy megerősítsük a hitünket (Máté 24:45; Csel 17:11).

¹³ Midőn Jehovát „vállvetve” szolgáljuk, szükségünk van arra, amit Sofóniás oly gyakran hangsúlyoz: elmélyíteni az alázatosság tulajdonságát. Amikor hibákat követünk el, mint ahogy ez minden tökéletlen emberrel megesik, legyünk készek elismerni azokat, mint ahogyan a tökéletlen hústest emberekből álló „hű és bölcs rabszolga” is elismerte, midőn helyreigazításokat kellett eszközölnie. Sohasem lehetünk azonban bírálói az igazság nagyszerű egészének, amelyet Jehova helyreállított egységes népe között az elmúlt 100 év alatt, és amely helyesbítés és kiigazítás révén egyre fényesebben ragyogott „az igazságosak ösvényén” (Péld 4:18).

Igen, ezek azok a szelídek, akik „vállvetve” munkálkodnak, mialatt részt vesznek „a jó hír szent munkájában” (Róma 15:15, 16). Nem túl büszkék ahhoz, hogy végezzék a házról házra járás szerény munkáját Jézus tanítványainak a Mestertől tanult módszerét követve (Máté 10:5–13; Luk 9:2–6; Csel 5:42). Jehova nevében találnak menedéket és hirdetik ezt a dicsőséges nevet és Jehova elhatározását, hogy igazolni fogja nevét Krisztusának győzedelmes királysága által (Ez 38:23; Dán 2:44). Mialatt Jehova népe szolgál és igazságosságával összhangban él, biztos abban, hogy „senki sem fogja megfélemlíteni őket” (Sof 3:13). Valódi lelki nyugalomnak örvendenek!

ÖRÖMTELI TEVÉKENYSÉG IDEJE

16. a) Hogyan fejezi ki Sofóniás a saját örömét? b) Milyen prófétai felhívásra és kik reagáltak ma?

¹⁶ Magát Sofóniást is boldoggá tette Jehova ígérete, ezért ezt a felszólítást intézte Isten népéhez:

„Örvendezve kiálts, ó Sion leánya! Harsanjon örömkiáltásod, ó Izrael! Örvendezz és ujjongj teljes szívből, ó Jeruzsálem leánya! Jehova, Izrael királya közötted van. Ne félj többé szerencsétlenségtől” (Sof 3:14, 15).

1919 óta, amikoris megszabadultak Nagy Babilon szellemi fogságából, Jehova felkent tanúi „vállvetve” szolgálták őt, örömteli tanúbizonyságot téve róla. Jehova ítélkezett és elismeréssel nyugtázta a mennyei Jeruzsálemnek ezeket a gyermekeit (Gal 4:26; 1Pét 4:17). Börtönök és fogolytáborok hatástalannak bizonyultak ellenük, nem tudták újra szellemi fogságba juttatni őket. Örvendezésükben most egy tanútársakból álló „nagy sokaság” osztozik, amelyről felismerték 1935-ben, hogy részét alkotják az Úr „más juhainak” (Ján 10:16; Jel 7:9, 10).

17. a) Milyen ígéret segít Isten népének kitartani a „szent szolgálatban”? b) Milyen értelemben ’hallgat’ Jehova és mégis ’örvendezik . . . boldog kiáltásokkal’, mi pedig hogyan reagáljunk erre?

¹⁷ Közvetlen a mennyei Siont képviselő felkentjeihez, általuk pedig a „nagy sokaságot” alkotó munkatársakhoz most maga Jehova intéz felhívást:

„Ne félj, ó Sion. Ne lankadjon kezed” (Sof 3:16).

Bármennyire szörnyű is ma a bűnözés és az erőszak, bármennyire félelmet keltők e nukleáris kor veszélyei, bármennyire kegyetlen legyen az üldözés, ami még esetleg rázúdul Jehova tanúira, a Jehovával való bensőséges kapcsolatuk és az Istenükbe vetett bizodalom segítségével át fogják vészelni a nehézségeket. Mivel már rátettük kezünket a „szent szolgálat” ekeszarvára, bárcsak sohase néznénk vissza a hátrahagyott dolgokra és ne szűnnénk meg „vállvetve” előrehaladva szántani! (Luk 9:62; Jel 7:15). A prófécia ugyanis ezután ezt az újabb isteni ígéretet adja:

„Jehova, a te Istened közötted van. Mint aki hatalmas, megment téged. Ujjong feletted örvendezéssel. Hallgat szeretetében. Örvendezni fog feletted boldog kiáltásokkal” (Sof 3:17).

Jehova „hallgat”, hiszen könnyebbséget és felfrissülést talál szeretete kifejezésében felépült, helyreállított népe iránt, örvendezése és ujjongása pedig felettébb nagy a szolgálatában tanúsított feddhetetlenségük és buzgalmuk miatt. Ezekben az „utolsó napokban” egészen szoros kapcsolatban kell maradnunk élő Istenünkkel, Jehovával, mialatt egységesen, „vállvetve” végezzük szolgálatát (2Tim 3:1).

18. a) Hogyan lett Jehova népe „neves és dicső néppé” 1919 óta? b) Hogyan szolgálhatunk „vállvetve” újabb ezrek érdekében?

¹⁸ 1919 óta tart a helyreállítás nagyszerű napja Isten egész népe számára. Mint hűséges tanúk tovább folytatták a prédikálást misszionáriusi buzgalommal, úgyhogy Jehova szervezete kiterjedt a föld négy égtája felé (Róma 10:10, 18). Ez valóban annak az ideje volt, hogy begyűjtsék Isten népét, egy táborba hozva őket. De milyen célból? Erre maga Jehova válaszol:

„Neves és dicső néppé teszlek benneteket a föld összes népe között” (Sof 3:20).

Örömmel mondhatjuk, hogy Isten népének felkent maradéka „neves és dicső néppé” lett azon a téren, hogy érvényt szerzett a szuverén Úr, Jehova drága nevének. Ma pedig sokan „a föld népei” közül együtt munkálkodnak velük, „vállvetve” királyságával kapcsolatos elhatározásának ismertetésében. Azzal, hogy ,nyelvünk tiszta nyelv lett’ és továbbra is hirdetjük a ,királyság jó hírét’, még újabb ezreknek leszünk segítségére, hogy „Jehova nevét hívják segítségül”, és ők is ,Jehova rejtettjei’ legyenek haragja napján, és bátran álljanak elő dicsőíteni őt egy egész örökkévalóságon át.