„Ragyogjon a ti fényetek”
JÉZUS Krisztus tanítványainak fénylő világosságként kell ragyogniuk ebben a világban, megmutatva embertársaiknak az örökké tartó boldog élethez vezető utat. Hegyi Beszédében Isten Fia ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Az emberek nem azért gyújtanak lámpát, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóba, az pedig világít mindazoknak, akik a házban vannak. Hasonlóképpen ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. — Máté 5:14–16.
Krisztus tanítványainak példamutató viselkedése jelentékenyen kiemeli őket a bibliai üzenetet nem ismerő emberek tömegéből. Kedvességük, türelmük, hosszútűrésük, szeretetük és egyéb jó tulajdonságaik világosságként ragyogtatja őket egy kegyetlen, szeretet nélküli világban. Ahhoz azonban, hogy mások is megtudják dicséretes viselkedésük okát, a keresztényeknek hirdetniük kell azt, amit hisznek. Ezért van az, hogy Jehova sok tanúja időt fordít minden héten arra, hogy felkeresse embertársait Isten Szavának vigasztaló üzenetével. Azonkívül kihasználnak minden adódó alkalmat arra, hogy megosszák bibliai ismeretüket bárkivel, akivel az élet mindennapi ügyei közben találkoznak.
AZ ELLENÁLLÁS DACÁRA
Isten szolgáinak nem mindig könnyű világosságként fényleni. Nem ritkán nevetség és gyűlölet tárgyává lesznek. Az általuk hirdetett üzenet — tudniillik, hogy Isten Királysága nemsokára összezúzza a gonosz rendszert és bevezeti az Új Rendet — nem népszerű ebben a világban. Azok, akik jobban szeretik a Jehova Istenbe és az ő Fiába vetett hit nélkül való életet, nem akarnak hallani a bibliai üzenetről. Ellene vannak és talán sikerül is elérniük, hogy betiltsák Isten népének a tevékenységét. Azonkívül az a változás, amit a keresztény a jó irányában elért a saját életében azt eredményezheti, hogy gyalázzák miatta. Erre mutatott rá Péter apostol, amikor ezt mondta: „Mivel már nem futtok velük együtt [a világiakkal] ezen az úton a züllöttség posványának ugyanazon mélypontja felé, zavarban vannak és továbbra is gyalázkodóan beszélnek rólatok. — 1Pét 4:4.
Az utóbbi idők történelmének áttekintése azt mutatja, hogy Jehova tanúinak is ez volt a tapasztalata. De mint testület, szerencsére nem álltak le emiatt, hanem továbbra is azt tették, amit Jézus mondott: ’ragyogtatták a fényüket’. Tisztában vannak azzal, hogy a keresztények sohasem rejthetik el félelemből a világosságukat, mintha véka alá rejtenék azt’. Tekintet nélkül az esetleg felmerülő körülményekre, az igazságnak ragyognia kell Jehova önátadott szolgáinak a szavaiban és tetteiben.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valakinek durván semmibe kell vennie a kedvezőtlen körülményeket, amelyek között a keresztényi tevékenységét folytatja. Jézus Krisztus arra intette követőit, hogy bölcsen viselkedjenek az ellenséges világ közepette. Ezt mondta az apostolainak: „Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; bizonyuljatok azért óvatosaknak, mint a kígyók, mégis ártatlanoknak, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől. (Máté 10:16, 17) Ezért nehéz időkben helyénvaló az óvatosság, miközben olyanok után kutatunk, akik őszintén keresik Istent.
MIÉRT AGGÓDJUNK?
De miért aggódjunk annyira amiatt, hogy engedjük ragyogni a világosságunkat? A Biblia rámutat, hogy a Teremtő, kitűzte az emberiség számára a leszámolás.’ vagy ítélet napját. (Csel 17:31) Hogy ez az ítéletnap áldásokkal járjon számunkra, helyeselt állapotban kell lennünk Isten előtt. De vajon hogyan lehetséges az ilyen helyeselt állapot? Ahhoz olyan hitre van szükségünk, amely arra indít minket, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy mások is Krisztus igaz tanítványaivá legyenek és azok is maradjanak.
Figyeljük meg, hogyan hozza Pál apostol kapcsolatba az ítélet kérdését a dicséretes magaviselettel támogatott prédikálás fontosságával. Ezt írta: „Mindnyájunknak nyilvánvalóvá kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja jutalmát a test által cselekedett dolgokért, annak megfelelően, amit gyakorolt, jót vagy rosszat. Mivel ismerjük az Úr félelmét, továbbra is meggyőzünk embereket. — 2Kor 5:10, 11.
Pál elismerte azt a páratlan hatalmat, amelyet Jehova Isten adott az ő Fiának. Jézus Krisztusé most minden hatalom a mennyen és a földön’. (Máté 28:18). Bírói hatalmára vonatkozóan Isten Fia kijelentette: „Az Atya egyáltalán nem ítél senkit, hanem az egész ítélkezést a Fiúra bízta. (Ján 5:22). Jézus Krisztus ítélete tökéletes és végleges lesz. Őt nem téveszthetik meg külsőségek vagy ravasz szavak. Prófétailag ezt mondják róla: „Nem ítélkezik csupán szemeinek látása szerint, sem nem fedd egyszerűen a füleivel hallott dolgok szerint. És igazságossággal kell megítélnie az alacsony sorsúakat és egyenességben kell végeznie a feddést a föld szelídei érdekében. (És 11:3, 4). Igen, alapos okunk van egészséges félelmet érezni egy ilyen kiváló minősítésű bíró iránt, akinek teljes joga van végérvényes döntéseket hozni. Nemcsak nekünk kell személy szerint úgy cselekednünk, hogy az visszatükrözze a Jézusba mint bíróba vetett hitünket, hanem másokat is meg kell győznünk a szükséges lépések megtevéséről, hogy kedvező bírói ítéletben részesülhessenek általa.
Minden fajból, nemzetből és törzsből való embereknek meg kell tudniuk tehát, mit tegyenek azért, hogy hasznukra fordíthassák a gyorsan közelgő leszámolás napját. Nagyszerűen hangsúlyozza ezt Pál apostol ezekkel a szavakkal: „Mindenki, aki Jehova nevét hívja segítségül, megmenekül’. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek. Viszont hogyan hisznek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallanak viszont prédikáló nélkül? — Róma 10:13, 14.
Mivel tisztában vannak a „jó hír hirdetésének a fontosságával, Jehova tanúi közül sokan részt vesznek a kisegítő úttörő szolgálatban és havonta legalább 60 órát fordítanak a bibliai igazság terjesztésére, egy-egy kijelölt hónapban. Ez sok áldást eredményezett. Három évvel ezelőtt például egy magányos tanú élt Daccában, Bangladesben. Később egy további tanú érkezett a városba a feleségével együtt, munkaszerződés révén. Ez a házaspár kezdte buzgón megosztani másokkal a bibliai üzenetet és nemsokára nyolcra emelkedett a Királyság-hírnökök száma. Ezek közül kettő rendszeresen kisegítő-úttörőként szolgált. Vajon mit eredményezett ez a megnövekedett tevékenység? Mintegy esztendővel ezelőtt, 20 bibliatanulmányozást vezettek érdeklődő személyeknél, s ez utóbbiak közül sokan látogatták a szervezett összejöveteleket.
Ha igazán hisszük, hogy a leszámolás napja egyre közeledik, vajon nem tükröződik-e vissza ez abban a buzgó vágyunkban, hogy más embereket is értesítsünk ennek az eseménynek biztos bekövetkeztéről? Hogyan hat ki ez az ismeret Isten kinevezett Bírája előtti magatartásodra? Elhatároztad-e, hogy úgy gondolkodsz, beszélsz és cselekszel, hogy az hatással legyen embertársaid jó lelkiismeretére? Rendszeresen tartalékolsz-e időt arra, hogy megosszad másokkal az Isten Szavának igazságait? Szíved arra indít-e téged, hogy máskor is beszélj erről? Ha buzgón igyekszel Isten Fiához hasonlóvá lenni gondolatban, szóban és cselekedetben, akkor valóban összhangban leszel a felszólítással: „Ragyogjon a ti fényetek!