Zsoltárok

Isten Királyság-szándéka győzelmet arat

ISTENNEK feltett szándéka, elhatározása van. A nemzeteknek szintén van. Ezek a szándékok nagyban különböznek egymástól, mert Isten szavaival élve „amint az egek magasabbak a földnél, az én utaim is magasabbak a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál”. Éppen ezért jobb az emberek számára az Isten jó szándéka. — És 55:9.

Ezt az ellentétes célokért való törekvést írja le a zsoltáros, aki ezt írta: „Miért kavarognak a nemzetek és miért mormognak állandóan hiábavalóságokat a nemzeti csoportok?” Céljuk üres, hiábavaló, kudarcra ítélt, mégis azt követik. Nem képesek békét és összhangot teremteni a földön. Mégis, oly messzemenően végzik tevékenységüket, hogy ellene állnak Isten uralkodói mivoltának, mert a zsoltáros azt mondja: „A föld királyai állást foglalnak és a magas rangú tisztviselők egy emberként összefognak Jehova ellen és az ő Felkentje ellen.” — Zsolt 2:1, 2.

ISTEN KIRÁLYA

Ez a felkent, Jézus Krisztus, Isten királya. Az apostol a Zsoltárok 2:1, 2-t Jézusra alkalmazta. (Csel 4:24–27) A nemzetek képesek lennének elismerni őt, de úgy érzik, hogy nem szeretnének azok alá a követelmények és korlátozások alá kerülni, amelyeket Jehova és az ő kinevezett királya állít fel, ezért ezt mondják: „Tépjük szét béklyóikat és szaggassuk le magunkról köteleiket!” — Zsolt 2:3.

Vajon gondot okoznak Istennek a nemzetek ilyen irányú erőfeszítései, melyekkel megpróbálják fenntartani saját szuverenitásukat és uralkodási módjukat? Isten ezt mondja: „Az egekben lakozó kineveti őket: maga Jehova kigúnyolja őket.” Úgy halad célja felé, mintha ezek az uralkodók nem is lennének. Magatartásuk azonban nem tetszik neki, mert amikor erőfeszítéseket tesznek, hogy keresztezzék a szándékát, „beszél hozzájuk haragjában [mint amilyen a rettenetes mennydörgés hangja] és izzó nemtetszésében [mint hatalmas villámcsapás] megzavarja őket”. Kijelentése nagyon feldúlja őket: „Én, igen én ültettem trónra királyomat Sionon, szent hegyemen.” A föld feletti trónt már elfoglalta Isten saját kijelölt királya, az ő választottja. Nincs hely más számára. — Zsolt 2:4–6.

Azután maga a Király, Jézus Krisztus szól: „Hadd hivatkozzam Jehova határozatára [Isten már kötött a Fiával egy szövetséget a Királyságra vonatkozóan]; ő azt mondta nekem: ,Fiam vagy, én ma lettem az atyád.’” A Király tehát Isten saját Fia, a hozzá legközelebb álló, kipróbált, lojális, megbízható. A Király azután a királyi hatalom iránti jogcímére utal, mivel Isten azt mondta neki: „Kérjed tőlem, hogy örökségül adjam neked a nemzeteket és saját tulajdonodul a föld határait.” Az örökség Őt illeti meg, mint akit Isten az elsőszülöttjévé tett; csupán kérnie kell, s Ő meg is teszi ezt, hisz oly nagyon vágyik megvalósítani Isten földünkre vonatkozó akaratát. — Zsolt 2:7, 8.

ISTEN HATÁROZATA A NEMZETEK ELLEN

Mi tehát ma a nemzetek helyzete minden hadifegyverükkel együtt? A Király végrehajtja az Istentől kapott utasítást: „Összetöröd őket vasvesszővel, darabokra zúzod őket, mint cserépedényeket.” Az ókori királyok jogara fából, elefántcsontból vagy egyéb anyagból készült. Némelyik vasból volt, mint ez a jogar. Az ábrázolás itt megmutatja, hogy milyen könnyedén fogja elpusztítani — gyógyíthatatlanul — a nemzeteket Krisztus, a Király. — Zsolt 2:9.

Vajon a nemzeti uralkodóknak feltétlenül tapasztalniuk kell ezt a pusztulásukat okozó szétzúzást? Nem, mert a zsoltáros felhívja őket: „És most, ó királyok, gyakoroljatok bölcsességet; engedjétek magatokat helyreigazítani, ó földnek bírái!” Felszólítják őket, hogy vigyázzanak, vegyék figyelembe terveik ürességét, ellentétben azzal, amit Isten királysága tesz majd az emberek javára, és igazítsák helyre a magatartásukat. — Zsolt 2:10.

A föld királyai felszólítást kapnak, hogy „szolgálják Jehovát félelemmel és örvendezzenek remegéssel”. Ha ezt tennék lázongás helyett, örülhetnének a kilátásnak, melyet a Király eléjük helyez. Ámde akkor el kellene hagyniuk minden gőgjüket és büszkeségüket, melyet uralkodásuk során a múltban tanúsítottak. S ezt addig kellene megtenniük, míg nem késő. Bölcs éleslátást kellene gyakorolniuk Isten óriási fölénye, valamint Jehova és az ő Messiása ellenállhatatlan ereje láttán. — Zsolt 2:11.

IRGALMAS MEGHÍVÁS

Az uralkodók tehát tanácsot kaptak, hogy ne tömörüljenek ellenállásba, hanem inkább „csókoljátok a fiút, hogy Ő [Isten] meg ne haragudjon és el ne vesszetek az úton”. (Zsolt 2:12) Hallgatni kellene Jehovára a nagy Szuverénre, amikor valamilyen végzést hoz. Amikor trónra ültette Fiát, a föld uralkodóinak abba kellett volna hagyniuk ,hiábavalóságuk mormogását’. Azonnal el kellett volna ismerniük a Királyt, teljes engedelmességben.

Akik nem hajlandók elismerni az Istentől választott Király hatalmát, valójában a Legfelségesebbet gyalázzák. Tagadják egyetemes szuverenitását, valamint arra vonatkozó képességét és hatalmát, hogy a lehető legjobb uralkodót válassza ki az emberiség számára. Az ilyenek azt tapasztalják majd, hogy Jehova haragja hirtelen lepi meg őket, amikor éppen a saját terveik megvalósításán munkálkodnak, „mert az ő haragja könnyen felgerjed”, vagyis gyorsan, ellenállhatatlanul fellángol. Ez minden bizonnyal becsületes figyelmeztetés, amit hálásan kellene fogadniuk, mert a megszívlelése életet jelent számukra. — Zsolt 2:12a.

Még van idő tehát azok számára, akik hallgatólagosan a nemzetek terveit támogatták — sőt azok számára is, akik talán ellenezték Isten kinevezett királyságát —, hogy menedéket találjanak. A közelgő veszély elől Jehovához menekülhetnek, mert ő készségesen gondoskodik menedékről Fia királysága alatt, mielőtt ez a Királyság szétzúzza az ellenálló nemzeteket.

Hogyan lehet eljutni a menedékhelyre, és mit jelent az azok számára, akik ott keresnek védelmet? A zsoltáros így fejezi be: „Boldogok mindazok, akik nála [Jehovánál] keresnek menedéket.” (Zsolt 2:12b) Nem nehéz megtalálni ezt a védelmet. Az embernek először meg kell látnia, mennyire szüksége van valami jobbra annál, amit a világi nemzetek nyújthatnak. Azután őszintén kutatnia kell a Bibliában, hogy megtalálja, mi módon hozhatja összhangba az életét Isten útjával. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy valakinek abnormális életet kell élnie.

Akik tanulmányozzák a Bibliát — ahol Isten vezetése megtalálható — kielégítőbb életet élhetnek. A Biblia tanácsának követése boldogabb családi kapcsolatokat biztosít, megszabadít a világban ma oly gyakori félelmektől és aggodalmaktól, megadja azt a tudatot és bizodalmat, hogy tetszünk a Teremtőnek. Az egyetemes Szuverénen kívül senki más nem képes garantálni „az életet most és a jövőben [miután haragja megtisztítja a földet azoktól, akik uralmát elvetve ellenzik azt, ami helyes]” (1Tim 4:8) Mint Teremtő, aki tudja mi szolgál leginkább az emberek javára, véghezviszi feltett szándékát, hogy békességgel, tartós biztonsággal és megelégedettséggel áldja meg őket Fia királysága alatt. (Máté 6:33) Valóban, legfőbb ideje ,bölcs éleslátást gyakorolni’, igen, ,csókolni a Fiút’, mielőtt Jehova Isten — az ő haragjában — elpusztítja a föld uralkodóit és azok királyságait.