A Jézus halálát követő harmadik napon a mindenható Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül és halhatatlan élettel ajándékozta meg a szellemvilágban. Jézus csodálatos módon hústestbe öltözött — ahhoz hasonlóba, amelyben meghalt — és megjelent gyötrődő tanítványainak, egy alkalommal mintegy ötszáznak (1Korinthus 15. fejezet). Ezzel valóban a feltámadás és az élet lett az emberiség számára, amelyért meghalt.

De Jézus esete volt a legfontosabb az összes emberi feltámadás közül. Ő ugyanis nem halt meg újra, mint a többiek; feltámasztott, halhatatlan állapotában valóban „a feltámadás és az élet” lehet az emberek számára egy megszakítás nélküli és vég nélküli életben Isten egyetemes felsőbbsége alatt, ahol az emberek tökéletességben élhetnek, és mentesek lesznek a halál büntetésétől.

7, 8. a) Hogyan mutatja meg Ádám és Matuzsálem életkora, hogy a tökéletes emberiség képes lesz örökké élni? b) Mennyi ideig élt Melkizédek, és ennek alapján hogyan érvelhetünk annak a személyiségnek az életkoráról, akit Melkizédek előárnyékolt?

⁷ Azt, hogy a vég nélküli emberi élet valóban lehetséges lesz itt a földön, amikor az emberiség megszabadul a bűntől és a haláltól (amelyet az első ember, Ádám által örökölt), mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Ádám, aki vétkezett Isten ellen, 930 évet élt, nagyrészt a tökéletes Édenkerten kívül. Egyik leszármazottja, Matuzsálem pedig 969 évig élt (1Mózes 5:5, 27).

A feltámasztott Jézus Krisztus életlehetőségét a Szentírás Melkisédek pap-királyéhoz hasonlítja, mert a Zsidók 7:15–17 verse azt mondja, hogy a megdicsőített Jézus Krisztus rendelkezik most ’az elpusztíthatatlan élet erejével. A tanúskodás így szól róla: Pap vagy te mindörökké a Melkisédek rendje szerint’. (Lásd még Zsoltárok 110:1–4 versét!) I. sz. 33-ban történt mennyei megdicsőítése óta, a halhatatlansággal felruházott Jézus Krisztus egész idő alatt Főpapként szolgált az emberiség javára, akikért tökéletes emberi áldozatként feláldozta magát. Tehát mint egy második Ádám szerepelt a halállal sújtott emberi család érdekében. Amikor a megszabott időben visszahozza majd az emberi halottakat a földi életbe, azok megkapják azt a lehetőséget, hogy örökké éljenek emberi tökéletességben az egész földre kiterjesztett Paradicsomban. Az első Ádámtól eltérően, az önmagát feláldozó Jézus Krisztus nem mulasztja el az emberi család iránti kötelességét, amelyért tökéletes életvérét kiontotta (1Korinthus 15:22–45).

Tökéletes emberi élete — mint áldozat — pótolhatta azt a tökéletes emberi életet, amelyet Ádám elveszített minden természetes utóda számára, amikor szándékosan vétkezett Teremtője ellen az Éden kertjében. A feltámasztott Jézus tehát „örökkévaló Atya”-ként szolgálhat mindazoknak, akiknek az első Ádám bűnös atyjává lett. Tehát Isten Fiára van bízva, hogy örökkévaló Atyjukká legyen (Ésaiás 9:6).

11. Ha Jézus Krisztus és az apostolai, amíg a földön voltak, képesek voltak halottakat feltámasztani, mit mondhatunk Jézus ilyen irányú képességéről a saját feltámadása óta?

¹¹ Amikor Jézus Krisztus és apostolai halottakat támasztottak fel, ez nem mentesítette a feltámasztott egyéneket az első Ádámtól örökölt halálítélet alól. Ezért még Jézus hőn szeretett barátjának, Lázárnak is meg kellett később halnia, hogy majd a végső feltámadásban jöjjön elő Isten felállított Királysága alatt. Ez azonban nem okoz majd nehézséget. Ha Jézus — mint tökéletes ember a földön hatalmat kapott halottak feltámasztására, hogy megújítsa és meghosszabbítsa földi életüket, legalább ideig-óráig a dolgok jelen rendszerében, nem lesz-e sokkal inkább képes életre kelteni az emberi halottakat Isten kiszabott idejében most, amikor ismét Isten szellem Fia? De igen, mivel minden hatalom neki adatott mennyen és földön a saját feltámadása, valamint mennyei Atyjához való mennybemenetele óta.

12. Vajon megszüntette-e Jézus Krisztus feltámadásának módja az emberekhez fűződő kapcsolatát és vajon hogyan fogja teljesen betölteni emberi áldozatának célját?

¹² Amikor Jézus egyik tanítványa, Pál apostol a feltámadást magyarázta a korinthusi keresztényekhez írt levelében, azt mondta: „Amint meg van írva: ’Az első ember, Ádám élő lélekké lett.’ Az utolsó Ádám életadó szellemmé” (1Korinthus 15:45). Az a tény, hogy Jézusról, mint utolsó Ádámról esik szó, arra mutat, hogy még most is rokoni kapcsolatban van az emberi fajjal. Nem számít, hogy jelenleg emberfeletti szellemi lény (Zsoltárok 8:4, 5 [Károli: 8:5, 6]; Zsidók 2:5–9). Az eljövendő ezeréves ítéletnap alatt teljességre viszi tökéletes emberi áldozatának célját és visszahozza az életbe az emberi halottakat azzal a lehetőséggel, hogy tökéletességre jussanak a paradicsomi földön, ő pedig örökkévaló Atyjukká és a Béke Fejedelmévé legyen. Így hatálytalanítja azt, amit Ádám okozott az embereknek.