10. a) A feddhetetlenség milyen próbájával kellett szembenézniük az akkori júdabelieknek? b) Milyen munka vezet el minket Jehova ’különös tettéhez’?

¹⁰ Azok a júdeaiak azonban nem ülhettek ölbe tett kézzel, várva, hogy Jehova valamilyen módon kiszabadítsa őket! Tettre kész népnek kellett bizonyulniuk! Be kellett bizonyítaniuk, hogy engedelmeskednek Jehovának, és az ő módján akarják megtenni a dolgukat, ha életben akarnak maradni. Sokan közülük úgy érezték, hogy a Jehovától jövő utasítás egészen szokatlan. Próbára teszi a feddhetetlenségüket. Ugyanúgy ma is, mielőtt Jehova elvégezné ’különös tettét, szokatlan művét’, vagyis elpusztítaná a kereszténységet a „nagy nyomorúság” kezdetén, azt követeli a tanúitól, hogy egységesen vegyenek részt olyan munkában, amely sokak előtt különösnek tűnik. Ez a szent szolgálat, amelynek során újra és újra elmennek az emberek otthonaiba, hogy figyelmeztessék őket a közelgő pusztulásra (Ésaiás 28:21; Máté 24:14, 21).

11., 12. a) Milyen szokatlan parancsot kapott Jaháziel, de hogyan reagáltak a júdabeliek? b) Hogyan mutathatjuk ki mi is a Jehovába vetett bizalmunkat?

¹¹ Ezt árnyékolta elő az a rendelkezés, amelyet Jaháziel adott Júda népének. Az ellenséges hordákkal kapcsolatban ezt mondta: „Holnap induljatok ellenük . . . Nektek nem is kell harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR [ÚV: Jehova]. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR [ÚV: Jehova]” (2Krónika 20:16, 17, Ökumenikus fordítás). A férfiaknak, nőknek és gyermekeknek ez a fegyvertelen csapata azt a parancsot kapta, hogy induljon el az ellenség egyesített erői ellen! (Vö. Zsoltárok 148:12, 13.)

¹² Jósafát és a júdabeliek igen nagyra értékelték a Jehovától jövő és Jaháziel által közvetített utasítást. „Jósafát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az ÚR [ÚV: Jehova] színe előtt” (2Krónika 20:18, Ökumenikus fordítás).

16. a) Mely „énekesek” vezetnek gyakran a szolgálatba? b) Hogyan dicsőíti mindenki Jehovát „szent öltözetben”?

¹⁶ Jósafát ezután „tanácsot tartott a néppel, felállította az ÚR [ÚV: Jehova] énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az ÚRnak [ÚV: Jehovának], mert örökké tart szeretete [ÚV: szerető kedvessége]!” (2Krónika 20:21, Ökumenikus fordítás). Itt a templomi énekesek álltak a csatába indulók élén. Hasonlóképpen a felkent maradék vezetése alatt az úttörők és misszionáriusok, az utazó felvigyázók és a feleségeik, valamint a Béthel-otthonokban szolgálók, a gyülekezeti vének és a kisegítőszolgák azok, akik gyakran élen járnak a szent szolgálatban, és tevékenységre buzdítják a gyülekezetek tagjait. Ezek mindannyian Jehovát dicsőítik „szent öltözetben”, amikor teokratikus rendben menetelnek. Szellemi öltözékükhöz tartozik többek közt ’az új keresztényi egyéniség . . . valódi igazságosságban és lojalitásban’ (Efezus 4:24; Galata 5:22, 23). Mily nagy kiváltság ma részt venni ebben az egész földre kiterjedő mozgalomban, és dicsőíteni Jehova nevét és szerető kedvességét! (Zsoltárok 144:1, 2; 136:1–26).

17. a) Miért „nem szükséges” Isten népének „harcolnia”? b) Jehova milyen „gondolata” idézi elő a hamis vallás pusztulását?

¹⁷ Jehova ezt mondta népének: „Nektek nem kell majd harcolnotok.” Így is lett. „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet”, Jehova csapdát állított az elözönlő hordáknak, és az „ammóniak és a moábiak a Szeír-hegyvidék lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket” (2Krónika 20:17, 22, 23, Ökumenikus fordítás). Mennyire eleven képet fest ez arról, ami rövidesen a Sátán világára következik! A Jelenések 17:16, 17. verse megmutatja, hogy Jehovának „gondolata” van Nagy-Babilonnal kapcsolatban, amelynek a kereszténység a legelítélendőbb része. Ez okozza majd, hogy az ENSZ felfegyverzett tagállamainak ugyanaz legyen a „gondolata”, és a hamis vallás ellen forduljanak, hogy kifosszák és elpusztítsák. A kereszténység hatalmas hitehagyott rendszerét — akárcsak a Szeír-hegyvidék edomitáit — darabokra zúzzák!

18. Hogyan semmisül meg Armageddonkor a modernkori Ammon és Moáb?

¹⁸ De ez még nem minden! A modernkori ammoniak és moábiak megmaradnak! (Vö. Jelenések 18:9, 10, 15–17.) Szándékukban áll elpusztítani Jehova dicsérőit, a mai júdabelieket. De akkor eljön az ideje annak, hogy Jehova végrehajtsa az ítéletét. Amint a Jelenések 19:11–16 leírja, a Király Jézus Krisztus kivonul, hogy ’működésbe hozza a mindenható Isten haragjának borsajtóját’ és elpusztítsa Sátán világrendszerének megmaradt részét. A nagy csata tetőfokán a politikai nemzetek és militarizált csapataik eszeveszett maradványai kétségkívül egymás ellen támadnak a megsemmisítő fegyvereikkel. Így volt ez Ammon és Moáb esetében is, amikor „egymás pusztulását segítették elő. Jehova azonban sohasem engedi meg, hogy nukleáris fegyvereiket oly mértékben használják fel, hogy az elpusztítsa Isten népét és az Isten kezemunkáját: a földünket (Jelenések 11:18; Ésaiás 45:12, 18; Zsoltárok 115:16).

19. a) Hogyan reagálnak majd a modernkori júdabeliek, amikor széttekintenek a csatamezőn? b) Mit árnyékolt elő a Beráka-völgyben való gyülekezés?

¹⁹ „Mire a júdabeliek a pusztai kilátóhoz értek és a sokaság felé fordultak, már csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.” Amikor a modernkori „júdabeliek” és hittársaik szemlét tartanak majd az armageddoni csatamező felett, Jehovát dicsőítik a hatalmas győzelemért. Nem lesz szükségük arra, hogy ténylegesen fosztogassanak, de örvendezve gyülekeznek majd a Beráka-völgyben — Beráka ugyanis azt jelenti: „áldás”. A nem papi „nagy sokaság” örvendezve vonul be a megtisztított földre a Királyság-uralom alatt, és várakozással néz elébe az eljövendő kiváltságának: hogy Paradicsommá tegye a földet. A nagyobb Jósafát, Jézus Krisztus királyi birodalmának ezer éve alatt semmi sem zavarja meg őket, és Istenük, Jehova mindenütt nagy nyugalmat ad nekik (2Krónika 20:24–30).