A legrosszabb korszak, mégis a legjobb korszak

CHARLES DICKENS e szavakkal kezdi a francia forradalomról szóló történelmi novelláját, amelynek címe: A Tale of Two Cities [Történet két városról]: „A legjobb korszak volt, egyben a legrosszabb korszak.” Ezzel azt próbálta kifejezni, hogy bár nyugtalan időben éltek, az emberek derűlátóan azt remélték, hogy hirtelen változások következnek be a történelemben.

De annak fényében, amit az előző cikkben megfigyelhettünk, a mi korunkat sok szempontból és még találóbban lehetne a „legrosszabb korszak”-nak nevezni! De vajon lehetséges-e, hogy súlyos nehézségekkel terhes korszak egyben öröm forrása is legyen? Valóban lehet a „legjobb korszak” is? Igen, ha kellő biztosítékunk van arra, hogy közvetlenül jobb napoknak nézünk elébe.

Amint láttuk, a világ most számos tekintetben szívfájdító korszakon esik át. De minden okunk megvan arra, hogy higgyünk az emberiség közeli szabadulásában: a bűnözéstől, a háborútól, az éhségtől, a betegségtől való szabadulásban. A Biblia ilyen reménységgel kecsegtet. Hogy magunkévá tehessük ezt a reménységet, előbb be kell határolnunk azt a korszakot, amelyben élünk, és meg kell tudnunk a Szentírásból, hogy milyen magatartást kell követnünk.

A mi időnk: Egy megjelölt nemzedék ideje

Az első században Jézus apostolai először arra számítottak, hogy Jézus mint a megígért Messiás magához ragadja Izraelben a hatalmat. Amikor azt látták, hogy küszöbön áll Jézus távozása és csalódniuk kell a várakozásaikban, a visszatérése felől faggatták: „Mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3). A Jézustól válaszként kapott prófécia nem teljesedett be teljes mértékig az első században. Későbbi ihletett írók pedig egy nagyobb méretű beteljesedésre utaltak, aminek a későbbi történelemben kellett bekövetkezni (Jelenések 6:2–8). Talán a mi időnkben?

Jézus rámutatott, hogy bizonyos fokú megkülönböztető képességre lesz szükség ahhoz, hogy az ember felismerje az előre bejelentett korszakot, mert arra figyelmeztette követőit, hogy az emberek túlnyomó többsége nem fogja fel a váratlan események értelmét. Noé napjainak vízözönét használva fel mint párhuzamot, Jézus kijelentette: „Mert amilyenek Noé napjai voltak, éppolyan lesz az ember Fiának jelenléte is. . . . Semmit sem vettek észre, amíg el nem jött a vízözön és mindnyájukat el nem söpörte” (Máté 24:37, 39).

De miből ismernék fel az emberek az ő „jelenlétét”, hogy azután kellő lépéseket tegyenek annak elkerülése végett, hogy elsöpörje őket a vízözön, mint a Noé idejében élő emberek nagy többségét? Jézus egy sokoldalú prófétai „jelt” nevezett meg, ami az Evangéliumokban van feljegyezve. Nézzük meg, vajon ez a „jel” látható-e ma, és ha igen, mit sejtet előre.

NEMZETKÖZI HÁBORÚ — A TÖRVÉNYTELENSÉG NÖVEKEDÉSE: „Nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen” (Lukács 21:10). „A növekvő törvénytelenség” (Máté 24:12).

Sok háborút vívtak már 1914 óta: kettőt világméretekben. Jelenleg is mintegy egymillió katona és gerilla tevékenykedik, és naponta több mint 100 fiatalembert ölnek meg, a New Zealand Herald című lap szerint. A bűnözés is felvirágzóban van, amiről sajnos meggyőződhetünk. Anthony Lewis újságíró nemrég megjegyezte: „Olyan különböző országokból, mint Anglia . . . és a Szovjetúnió, az egyre növekvő bűnözésről érkeznek tudósítások, és arról is, hogy a hivatalos szervek képtelenek leküzdeni ezt a tendenciát.”

FÖLDRENGÉSEK: „Földrengések egyik hely után a másikon” (Máté 24:7).

Jóllehet időnként voltak nagyobb földrengések az elmúlt évszázadokban is, napjainkra még ez is sajátosan jellemző. Az elmúlt néhány évtizedben különösen sok földrengés volt. Például 1970-től 1979-ig átlagosan 80 000 ember vesztette életét évente földrengés következtében. Ebben a számban nincs benne az 1975-ben Kínában, Liaoning térségében bekövetkezett földrengés, amelyben becslések szerint 800 000 ember vesztette életét!

ÉHÍNSÉG — JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK: „Járványok és élelmiszerhiányok egyik helyen a másik után” (Lukács 21:11).

Az UNICEF szerint 12 millió gyermek halt éhen az egész világon 1979-ben. Afrikában kb. minden három gyermek közül egy a nélkülözésbe hal bele. A betegség is szörnyű pusztítást végez világszerte. Ötszázezer gyermek hal meg évente kanyaróban, és egymilliárd embert sújtanak a trópusi betegségek. Az ipari országokban sem érezhetik biztonságban magukat az emberek, mert ott a rák, a szívbetegségek és a nemi betegségek sújtanak sokmillió embert.

VILÁGMÉRETŰ TANÚSKODÁS: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön” (Máté 24:14).

Az 1981. évi szeptember hónaptól 1982 augusztusáig terjedő 12 hónapos időszak alatt Jehova Tanúi több mint 384 millió órát töltöttek el a jó hír terjesztésében és a bibliai igazságok tanításában. Több mint kétmillió szolga prédikált 205 országban, illetve tengerek szigetein.

Mit jelent mindez

Miután ezeket a különböző eseményeket megjövendölte, Krisztus feltárta azok jelentését:

„Figyeljétek meg a fügefát és az összes többi fát: Amikor már kirügyeztek, ezt látva, magatoktól tudjátok, hogy közel van a nyár. Ily módon ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten Királysága. Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek” (Lukács 21:29–32).

A Jézus által leírtak beteljesedése képezi tehát azt az összetett „jelt”, amely Isten Királysága közelségét jelzi, éspedig éppen olyan csalhatatlanul, ahogyan a „rügyező” fák a nyár előhírnökei. De vajon mikor kezdtek megtörténni ezek az események?

Olyan eseményt kommentálva, amely megváltoztatta a világ arculatát, Alfred Fabre-Luce, francia közgazdász kijelentette: „Az 1914-es világháború volt az első rengés, amelynek nyugtalansága még ma is megrázkódtat minket.” Számos más történész és államférfi is elismerte, hogy drámaian más korszak kezdődött el 1914-ben, az első világháborúval. Érdekes, hogy XI. Pius pápa, aki 1922-től 1939-ig uralkodott, szintén elismerte, hogy az 1914 óta bekövetkezett események „az utolsó napok jelei, amint a mi Urunk bejelentette”. Láthatjuk, hogy a fenti jövendölésben bejelentett különböző események ma is folytatódnak. Alapos okunk van tehát, hogy elhiggyük: az a nemzedék, amely 1914-ben tanúja volt az első megrázkódtatásnak és még ma is képviselve van ma élő emberek által, tanúja lesz a jövendölés végső beteljesedésének.

Milyen legyen hát a magatartásunk, mialatt ez a „nemzedék” halad a maga útján? Nem szabad elkeserednünk vagy közönybe fulladnunk. Inkább fogadjuk meg Jézus tanácsát, amit a „jel”-ként felsorolt különböző események megjövendölése után mondott. Azt mondta: „Amikor pedig mindezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28). Nyugodtan felvehetjük ezt a magatartást, amikor tudjuk, hogy a közeli jövő mit tartogat számunkra Isten Királyságának uralma alatt.

Isten ígéretei

Sokan úgy érzik, hogy a jelenlegi gondjaik, aggodalmaik csökkennének, ha kellemesebb környezetben és biztonságban dolgozhatnának. A Szentírás nem veti el ezt az elképzelést. A próféták, köztük Ésaiás, jobb körülményeket jövendölnek, amelyek élvezetessé teszik az ember életét: „Házakat építenek és laknak azokban, szőlőt plántálnak és eszik gyümölcsét. Nem hiába fáradoznak, nem nyugtalanságra szülnek” (Ésaiás 65:21, 23).

A Szentírás különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy Jehova áldásai közé szellemi áldások is tartoznak. Az embereknek ugyanis nem csupán anyagi jólétre van szükségük. Szükségünk van a szeretet és igazságosság alapelveinek tiszteletben tartására. Szükségünk van arra, hogy olyan emberek mellett éljünk, akik tiszteletben tartják ezeket az elveket. Isten Királysága ilyen kedvező környezetet teremt a földön, lehetőséget ad a becsületes szívű embereknek a teljes kibontakozásra. Az imént említett próféta még hozzáfűzi: „Ha ítéleteidben részesül a föld, igazságosságot tanulnak a termékeny föld lakói” (Ésaiás 26:7–9).

Isten Királysága olyasmit is véghezvisz, amire egyetlen más kormányzat sem képes, éspedig: megszabadítja az emberiséget a bűntől és annak következményeitől: a szenvedésektől, a betegségtől és a haláltól. Amikor Isten mindezt megvalósítja Jézus Krisztus által, mindazok, akik szeretik és gyakorolják az igazságosságot, örök életet nyernek (János 3:16).

A már most élvezhető előnyök

Nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azt a tényt, hogy már most nagyobb boldogság lehet az osztályrészünk, ha Isten szándékával összhangban élünk. Mindenki előtt nyilvánvalóak a földre zúduló bajok, és ezek önmagukban semmi örömet nem okoznak. Mi mégis megértjük jelentésüket, felismerjük bennük a „jelt”, tudjuk, hogy miért nevezhetjük egy bizonyos értelemben a mi korszakunkat a legjobb korszaknak, mivel tanúi lehetünk az isteni beavatkozásnak, amely tartós megoldást hoz az emberiség problémáira.

Jóllehet igen nyugtalan világban kénytelenek élni, Jehova Tanúi mégis képesek olyan előnyökhöz jutni, amelyek számodra is elérhetők. Isten törvényeinek ismerete erkölcsi védelmet jelent számukra, és képessé teszi őket arra, hogy kiegyensúlyozott életet éljenek. Megszerezhetik azt a belső békét, amely az isteni ígéreteken nyugvó reménységből és az istenfélő viselkedésből fakad (Zsoltárok 119:165; 1Timótheus 4:8). Azonkívül elérkezik számukra a szabadulás, amikor Krisztus a közeli jövőben elpusztítja Isten ellenségeit és megnyitja a lehetőséget arra, hogy mindenki Isten tartós áldásaiban részesülhessen (Sofóniás 2:2, 3; Zsoltárok 29:11).

[Kép a 6. oldalon]

Jézusnak a mi időnk volt a gondolatában, amikor azt mondta, hogy tanulhatunk valamit a fügefáról