Ki képes helyesen olvasni a „jel”-ből?

„Képmutatók! A föld és az égbolt jelenségeit fel tudjátok ismerni, de miért nem tudjátok felismerni ezt a jellegzetes időt?” (LUKÁCS 12:56).

1., 2. Mire voltak képesek Jézus ellenségei következtetni az ég külső ábrázatából, és mi volt az, amit mégsem voltak képesek megérteni?

TAPASZTALT tengerészek jól tudják, hogyan kell értelmezni az égbolt és a felhőzet változásait, és hallgatnak az efféle előrejelzésre. Ezt fejezi ki az alábbi rigmus is: „Este vörös az ég alja: Földerül a hajós arca. Reggel vörös az ég alja: Figyelmeztet a viharra!”

² Az Úr Jézus Krisztus még drámaibb módon fogalmazta meg az előjelekkel kapcsolatos nézetét, amikor szembekerült az ellenségeivel. Erről a találkozásról az evangéliumíró Lukács ezt jegyezte fel: „Azután beszélni kezdett a sokasághoz is: ’Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugat felől, rögtön azt mondjátok: „Hőhullám lesz”, és úgy lesz. Képmutatók! A föld és az égbolt jelenségeit fel tudjátok ismerni, de miért nem tudjátok felismerni ezt a jellegzetes időt?’” (Lukács 12:54–56

3. A Jézus messiási voltát bizonyító melyik „jelt” nem voltak képesek elhomályosítani és letagadni az ellenségei?

³ Azok a büszke ellenségek képesek voltak előre következtetni a várható időjárásra, ámde túlságosan is képmutatók voltak, és szellemi téren nem akarták megérteni a sokkal nagyobb jelentőségű dolgokat. Jézus különféle jeleket említett meg, amelyek sgítettek a becsületes szívű egyéneknek abban, hogy higgyenek Jézusban (János 2:23). Különösen az i. sz. 33 pászkanapján bekövetkezett halála, valamint a harmadnapon történt feltámadása volt annak a „jele”, hogy valóban ő a Messiás vagy Krisztus (Máté 12:38–41; Lukács 11:30). Természetesen Jézus ellenségei el akarták homályosítani ezt a „jelt” (Máté 27:62—28:20; Cselekedetek 4:1–4). Mielőtt azonban felment volna a mennybe, mintegy 500 zsidó lett szemtanújává a feltámadásának (1Korinthus 15:3–6). Ma is létezik olyan „jel”, amelyet nem lehet rejteni, elhomályosítani. Élet és halál kérdése, hogy valaki helyes következtetést von-e le ebből a jelből. S vajon milyen „jel”-ről van itt szó? És ki az, aki képes pontosan olvasni belőle?

A napjainkra szóló jel

4. Melyik „jel” egészen nyilvánvaló ma, és melyek a jellegzetes vonásai? (Máté 24:3).

⁴ Jézus tanítványai feltették a kérdést: „Mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Válaszában Jézus a példa nélkül álló háborúkat, éhínséget, földrengéseket, és a királyi hatalomban való „jelenléte jelének” egyéb megnyilvánulásait jövendölte meg. A most folyamatban levő és az egész földre kiterjedő Királyság prédikáló-munkája a „jel” egyik fő vonása. Ezt a munkát ma 203 országban Jehova több mint 2 840 000 tanúja végzi. Az Őrtorony-kiadványok nem egyszer kihangsúlyozták már ezt, valamint Jézus „jelenléte jelének” egyéb bizonyítékait (Máté 24, 25. fejezete; Márk 13. fejezete; Lukács 21. fejezete).

5. Miért nem volt túlzott Jézus megállapítása, amikor az első századi zsidókat „gonosz és házasságtörő nemzedék”-nek nevezte?

⁵ Tagadhatatlan tény, hogy az 1914-es első világháború kitörése óta a „jel” beteljesedésének bizonyítékai egyre sűrűsödnek. Mit jelent vajon mindez a mi számunkra? Nos, mi nem szeretnénk olyanok lenni, mint a 19 évszázaddal ezelőtti zsidók, akik jó időjósok voltak ugyan, de nem látták meg a szemük előtt végbemenő világos bizonyítékokat, és nem vonták le azokból logikusan eredő következtetéseket. Isten jóval azelőtt hatalommal ruházta fel Mózest három olyan jel végrehajtására, amely jelek az isteni felhatalmazás bizonyítékai voltak a szenvedő izraeliták számára (2Mózes 4:1–31). A zsidók első századi nemzedéke azonban háromnál sokkal több jel láttán sem volt hajlandó elfogadni Messiásként a Mózesnél nagyobb Jézust (János 4:54; Zsidók 2:2–4). Jézus tehát cseppet sem túlzott, amikor „gonosz és házasságtörő nemzedék”-nek nevezte őket (Máté 12:39).

6. Hogyan nyilatkoznak jól értesült egyének ma a világ állapotáról?

⁶ A mai, XX. századi nemzedék tagjai, akik nem óhajtják Jézus Krisztus második eljövetelét és nem is hisznek benne, nem képesek helyesen következtetni a dolgok jelenlegi rendszerének végét jelző „jel”-ből. Pedig a mai állapotok korántsem szívderítőek, amint az alábbi példák is bizonyítják:

„Az Egyesült Nemzetek főtitkára, Javier-Perez de Cuellar megjegyezte, hogy a nemzetközi ügyek fejlődése a legkritikusabb szakaszához érkezett, és egyre csökken annak a valószínűsége, hogy egy igazságos, békés és tartós nemzetközi rend felé haladnának . . . ’A . . . nemzetek közötti kölcsönös bizalom csökkenése termékeny táptalaj a feszültség és a konfliktusok számára’ — jelentette ki az ENSZ főtitkára” (Indian Express, 1983. október 22.).

„Sokan közülünk éveken át azt hangoztatták, hogy a nukleáris háború sok millió ártatlan ember életét oltaná ki, és lakhatatlanná tenné a világ jelentős részét . . . Köztiszteletben álló tudósok egy csoportja ennél is komorabb következtetéshez jutott el: szerintük a nukleáris háború, sőt már a szuperhatalmak általános nukleáris párviadala is, olyan világméretű időjárási katasztrófát idézhet elő, amely nem csupán több millió, hanem inkább több milliárd emberi életet pusztíthat el a földön. A két évig tartó vizsgálatot A Nukleáris Háború Tartós Biológiai Következményeit Vizsgáló Konferencia elnevezésű szervezet részére végezték. A végkövetkeztetést több mint 100 tudós írta alá . . . Carl Sagan . . . igen borúlátó kifejezésekkel tárta fel a nukleáris háború következményeit: ’Az emberi faj kipusztulása nagyon is reális lehetőség.’” (The Express [Easton, Pa.], 1983. november 3.).

7. Hová tekintsenek megnyugtatásért azok, akik szeretnének egy jobb világban élni?

⁷ Nos, ilyen borulátó véleményt nyilvánítanak ki felelős, szavahihető kommentátorok. Az efféle megnyilatkozás különösen azért mondható borulátónak, mert egyáltalán nem mutat rá arra, hogyan lehetne elkerülni a kilátásba helyezett katasztrófát. Azok, akik szeretnének egy jobb világban élni, nyilván reményt keltő tájékoztatást akarnak hallani. Örülhetünk annak, hogy van lehetőség élve kikerülni a küszöbön álló világkatasztrófából, mert egy hasonló világméretű veszedelemnek is voltak túlélői. Nos, ha a Noé idejében bekövetkezett vízözönnek nem lettek volna túlélői, akkor a földnek nem lenne ma több mint négymilliárd lakosa! Csupán egyetlen könyv — a Szent Biblia — ad pontos leírást arról, hogyan élte túl a világraszóló katasztrófát mindössze nyolc ember a különböző állatfajták mintapéldányaival együtt.

8. Más emberekkel ellentétben, mit kell tenniük Jézus tanítványainak, amikor közeledik a dolgok jelen rendszerének eltörlése?

⁸ Mivel ugyanaz a megbízható könyv adja meg nekünk Jézus leírását is azokra a körülményekre vonatkozóan, amelyek a dolgok jelen rendszerének megszűnése idején uralkodnak majd a földön, vajon nem kellene megpróbálni helyesen olvasni most is a „jel”-ből? Harminchét évvel azelőtt, hogy a római légiók i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet, Jézus hosszan felsorolta az összetett „jel” minden jellegzetes vonását. Ez a „jel” előzi meg most a világméretű katasztrófát, amelynek a vízözön volt az előképe. Jézus többek között ezt mondta: „Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban is; a földön pedig a nemzetek gyötrődnek, mert nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a földre következnek, mert az egek erői megrendülnek. És azután meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:25–28).

9. Mi volt ennek a folyóiratnak a küldetése 1895-től 1931-ig, amit a címlapon is feltüntettek?

⁹ Ennek a próféciának egy része megjelent az Őr Torony 1895. január 1-i száma címlapján, és attól kezdve 1931. október 1-ig minden egyes szám címlapján. A bibliai idézeten kívül szerepelt a címlapon egy őrtorony, amely fénysugarakat bocsátott szerteszét, valamint egy dühöngő tengeri szörny, amely nekitámadt a tornyot tartó sziklatömb-alapnak. A folyóirat így fejezte ki küldetését egy olyan nemzedék számára, amelynek tagjaiból néhányan még ma is élnek és ezt a mostani folyóiratszámot olvassák.

10. Hogyan kerülhetjük el azt a félelmet, amelyet az emberi vezetők éreznek napjainkban?

¹⁰ A világ ügyeit intéző emberek szívét ma egyre jobban hatalmába keríti a félelem. Ezek az emberek a maguk módján értelmezik az összetett „jelt”. A mi legnagyobb és legjobb értelmezőnk azonban Jézus Krisztus, és ha mi azt a jelentést tulajdonítjuk a „jel”-nek, amelyet ő maga adott meg, nem gyötör bennünket az emberiség vezetőinél oly általános félelem. Ők ugyanis nem látják a világ mai nyomorúságából kivezető utat. Nekünk azonban még örvendeznünk is kell, hiszen közeledik a gonosz rendszertől való megszabadulásunk ideje.

A „jel” megjelenésének meghatározott ideje

11. Hogyan mutatott rá Jézus arra, hogy a véget jelző események pontosan a meghatározott időben következnek be?

¹¹ A világesemények pontosan az előre meghatározott időben következnek be. Hogyan történik ez? Nos, mielőtt Jézus kimondta volna a Lukács 21:25–28-ban feljegyzett próféciát, előre bejelentette Jeruzsálem második elpusztítását. Szavai igaznak bizonyultak: a pusztulás i. sz. 70-ben bekövetkezett. Az eseményt túlélő zsidókra vonatkozóan Jézus ezt mondta: „Elesnek a kard éle által és fogságba viszik őket az összes nemzetek közé; és Jeruzsálemet lábbal tiporják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek kijelölt ideje.” Azok a nemzetek nem zsidók, tehát pogányok voltak. Ezért a lábbal tiprás idejét gyakran „a pogányok idejének” is nevezik (Lukács 21:24, ÚV.; King James Version). Vajon mikor telt le ez az idő? Nos, itt többről van szó, mint csupán arról, ami a földi Jeruzsálemben történt. Az a dátum tehát, amikor az izraeliek birtokukba vették Jeruzsálem ősi falakkal körülvett városát, vagy az a tény, hogy ez a város most Izrael mai független államának fővárosa, nem számít döntő tényezőnek. Isten időrendje az, ami számít, és ami döntő!

12. Mikor kezdődtek el a pogány idők, mennyi ideig tartottak, és mikor értek végett?

¹² A pogány rómaiak i. sz. 63-ban kezdték lábbal tiporni Jeruzsálemet. Előttük azonban a pogány görögök, perzsák és babiloniak taposták „a nagy Király” vagyis Jehova „városának” földjét (Máté 5:34, 36). A babiloniak i. e. 607-ben lerombolták a várost és templomát. Attól kezdve a pogányok lábbal tiporták azt, ami Isten Királyságát képviselte. Valójában elkezdődtek a pogány idők. A pogány időknek szám szerint hét időt kellet magukba foglalniuk: mindegyik egy 360 napos prófétai évnek felelt meg. Az „egy napot egy esztendőért” elv alapján, mind a „hét idő” összesen 2520 évből áll (Dániel 4. fejezet; 4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6). Ez az időszak i. e. 607-ben Jeruzsálem pusztulásával kezdődik, és i. sz. 1914-ben ér véget.

13. Mióta tudták a bibliakutatók, hogy mikor érnek véget a pogány idők?

¹³ Az Őr Torony folyóirat már 1880-ban megírta, hogy a pogány idők 1914-ig tartanak. Később, 1889-ben a The Time Is at Hand című könyv kiadásával az egész világon élő bibliakutatók további értesülést kaptak arról, hogy a pogány idők 1914 őszén véget érnek.

14. Annak ellenére, ami Jeruzsálemmel 1948-ban történt, miért mondhatjuk azt, hogy a pogány idők 1914-ben értek véget?

¹⁴ Nos, vajon abban az évben véget ért a régi Jeruzsálem lábbal tiprása a nem zsidó, vagy pogány nemzetek részéről? Nem, mert 1914-ben még mindig a Török Birodalom, a császári Németország szövetségese kezén volt a város. Csak 1917. december 9-én foglalták el törököktől Allenby tábornok brit csapatai. Ezután Jeruzsálem brit uralom alatt maradt a Népszövetség mandátumaként 1948-ig. Akkor a zsidók fellázadtak, és elfoglalták a mai Jeruzsálem nyugati részét, amely az ősi városfalakon kívül esett. A falakon belüli óváros viszont a mohamedánok (muzulmánok) kezére került. Hogyan mondhatjuk akkor, hogy a pogányidők 1914-ben véget értek? Nos, azért mondhatjuk, mert abban az évben megszületett a mennyben a nagy Király, Jehova kormányzata.

15., 16. a) Mikor szűnt meg Jeruzsálem úgy szerepelni mint „a nagy Király, Jehova városa”, ámde milyen, sokkal jobban felmagasztalt Jeruzsálem létezik? b) Mikor emelte trónra Jehova Jézus Krisztust mint Királyt?

¹⁵ Amikor Jézus a földön volt, Isten temploma ott állt Jeruzsálemben, és Jézus ott imádkozott. Jeruzsálemet tehát joggal nevezték „a nagy Király városá”-nak, Jehova városának (Máté 5:34, 35). Amikor azonban a belső templomkárpit vagy függöny csodálatos módon kettészakadt Jézus halálakor i. sz. 33 pászkanapján, a város megszűnt Jehova Királyi városa lenni. Ezt a tényt csak megerősítette i. sz. 70-ben Jeruzsálemnek és templomának a rómaik kezétől elszenvedett pusztulása. Ámde az akkori zsidó-keresztények, és az összes azóta élt és élő keresztények örömére, létezik egy másik Jeruzsálem, az előzőnél sokkal dicsőségesebb, a „mennyei Jeruzsálem” (Zsidók 12:22).

¹⁶ Ezzel a ténnyel összhangban, Jézusnak a Lukács 21:24-ben feljegyzett próféciája a földi Jeruzsálemen kezdett beteljesedni, de a „mennyei Jeruzsálem” vonatkozásában kell véget érnie a jövendölés beteljesedésének. Igen, mert a „mennyei Jeruzsálem” lépett a földi Jeruzsálem helyébe, mint Jehova Istennek, „a nagy Királynak városa”. Abban a mennyei „városban” kellett trónra emelkednie megdicsőített Fiának, Jézus Krisztusnak 1914-ben, a pogány idők végén.

17. Milyen isteni parancsot kapott a pogány idők végén a trónra emelt Király, Jézus Krisztus, és kik ajánlkoztak önként a szolgálatára?

¹⁷ Akkor érkezett el a kijelölt idő arra, hogy Jehova kiadja trónra emelt Fiának, Jézus Krisztusnak a Zsoltárok 110:2, 3 szavaiban testet öltött parancsot: „Erősséged pálcáját Jehova kiküldi Sionból e szavakkal: ’Uralkodj ellenségeid között!’ Néped majd önként ajánlja fel magát haderőd napján. A szentség pompájában — mint harmatcseppek — a hajnal méhéből van ifjú férfiakból álló sereged.” A próféciával összhangban, az önátadott „nép”, amely Jézus nyomdokában járt, és felismerte, hogy 1914-ben véget értek a pogány idők, készségesen felajánlotta magát, hogy bejelentse Jehova Isten újonnan megkezdett uralmát, amelyet az Úr Jézus Krisztus által gyakorol a mennyei Sionon. Az úgynevezett keresztény nemzetek azonban nem voltak hajlandók önként alárendelni magukat Jehova újonnan trónra emelt Királyának. Valójában „ellenségeinek” bizonyultak, mert elkezdték az emberi történelem első világháborúját a világuralomért folytatott vitakérdés miatt. És világszerte beleavatkoztak Isten Királysága hirdetésébe.

18. Az Isten Királyságával szembeni ellenséges érzület milyen bizonyítékára került sor?

¹⁸ Az Isten Királyságával szemben tanúsított ellenséges érzület különösen 1918-ban lett nyilvánvalóvá. 1918. május 8-án az Őr Torony folyóirat kiadóját és néhány munkatársát a háborús hisztéria közepette letartóztatták. Később, június 21-én több évi börtönre ítélték őket, amit az Egyesült Államok Georgia államában levő atlantai börtönben kellett letölteniük. Csak miután véget ért a háború és kilenc hónapot börtönben töltöttek, csupán akkor helyezték őket szabadlábra óvadék ellenében. Később felmenteték őket minden ellenük hozott hamis vád alól.

19. Milyen módon foglalt állást a Népszövetség tekintetében az Amerikai Egyházak Szövetségi Tanácsa?

¹⁹ Az első világháború 1918. november 11-én véget ért, s a következő hónapokban a Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa Amerikában nyilvánosan kijelentette, hogy az akkor felállításra javasolt Népszövetség mellett foglal állást. Ez a vallási testület kijelentette, hogy a Népszövetséget tekinti „az Isten Királysága politikai kifejezésének a földön”. Figyelmen kívül hagyva ezt a vallási ajánlást, az Amerikai Egyesült Államok — politikai okból — megtagadta a Népszövetséghez való csatlakozást és csupán a Világbírósághoz csatlakozott. A Népszövetség ennek ellenére 1920-ban működésbe lépett, az Egyházak Szövetségi Tanácsának tagjai pedig áldásukról és támogatásukról biztosították.

20. Mi volt Jehova népének állásfoglalása a Népszövetség tekintetében, és mit kezdtek el hirdetni?

²⁰ Másrészt, az Őr Torony folyóirat és az azt forgalmazó Jehova népe nem ismerte el a Népszövetséget mint Isten Királysága pótlékát. Sohasem ismerték el, hogy ez a politikai szervezet jelentenné a Jézus Krisztus által tanított mintaima meghallgatását: „Jöjjön el a te királyságod. Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is!” (Máté 6:9, 10). Nem ajánlották fel a szolgálataikat ennek az emberek által létrehozott hamisítványnak! Hűek maradtak a valódi Isten Királyságához, a „mennyei Jeruzsálemben” Jézus Krisztus kezében levő uralomhoz. Isten segítségével helyesen olvastak a „jel”-ből: Jézus „jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének” jeléből. Kivonultak hát, hogy világszerte hirdessék ezt a Királyságot.

Helyes megértéssel figyeljünk a „jel”-re!

„Mialatt az Olajfák hegyén ült, a tanítványok bizalmasan odamentek hozzá, és mondták: ’Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének? ’ ” (MÁTÉ 24:3).

1. Miért mondhatjuk, hogy nem véletlenül történtek az 1914 óta bekövetkezett, világot megrengető események, és mit kérdeztek Jézustól a tanítványai?

AZ 1914—1918-as első világháború óta bekövetkezett, világot megrengető események nem véletlenül történtek meg. Jézus Krisztus már tizenkilenc évszázaddal ezelőtt prófétailag megjövendölte azokat. Sok jövőbeni riasztó eseményről beszélt a tanítványainak, azért tették fel neki a kérdést: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3).

2. Miért szerettek volna a tanítványok többet is tudni annál, ami Jeruzsálemnek i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása előtt történik?

² Azok a tanítványok többet szerettek volna tudni arról, hogy mi történik majd az akkori időpont és a Jeruzsálem pusztulása közötti időben. Jézus sem látható, sem láthatatlan módon nem tért vissza abban a nyomorúságos időben. A vízözön óta fennálló dolgok rendszere pedig nem ért véget Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásával. [Jézus láthatatlan] „jelenlétének jele és a dolgok rendszerének befejezése” tehát hosszú idővel az apostolok életideje után kellett hogy sorra kerüljön.

3. a) Mi mutatja azt, hogy „a Királyságnak ezt a jó hírét” a kereszténység vallásai nem prédikálták az apostolok halála utáni hitehagyás idején? b) Vajon az Egyesült Nemzetek kudarcával együtt Isten Királysága is kudarcot vall?

³ Amikor Jézus prófétai példázatokat mondott Isten Királyságáról, beszélt apostolainak arról a vallási lázadásról, amelynek a mennybe való visszatérése és az apostolok halála után kellett bekövetkeznie. A hitehagyás egész ideje alatt, vajon hirdetik-e világszerte „a Királyságnak ezt a jó hírét”? (Máté 24:14). A kereszténység vallásai egyáltalán nem hirdetik, hiszen Amerikában a Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa még 1918-ban is az akkor javasolt Népszövetséget nevezi „Isten Királysága politikai kifejezésének a földön”. Ámde a vallási támogatás ellenére sem volt képes a Népszövetség megakadályozni a második világháború kitörését 1939-ben. De hát ezzel a vallási kudarccal, vajon az igazi Isten Királysága vallott kudarcot? Nem! És akkor sem vall kudarcot, amikor a Népszövetség utóda, az Egyesült Nemzetek rövidesen csődbe jut. Az isteni Királyság pedig megsemmisíti az Egyesült Nemzeteket, tekintet nélkül arra, hogy ennek elvégzéséhez hány mennyei angyalra lesz szükség!

4. Miért kellett, hogy a Királyság prédikálása is része legyen a „jel”-nek?

⁴ Az eddig elmondottak segítenek még világosabban látni a következő tényt: Mivel a tanítványok „jelt” kértek tőle, Jézus azért mondta nekik: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég!” (Máté 24:14). Ez azt jelenti, hogy a Királyságnak ez a világméretű prédikálása is az összetett „jel”-hez tartozik és „a dolgok rendszerének befejezését” jelzi. Egyben Jézus láthatatlan „jelenlétének” látható bizonyítéka is. Az a mód, ahogyan Jézus az események sorrendjét megállapította, mielőtt a Királyság prédikálásáról szóló próféciáját elmondta, ugyancsak figyelemre méltó. Többek közt ezt mondta:

5. Melyek a „jel” különböző vonásai, amelyeket Jézus megemlített, mielőtt bejelentette a világméretű Királyság prédikálását?

⁵ „Hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről; vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek. Mert mindezeknek meg kell történniük, de ez még nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok és földrengések egyik hely után a másikon . . . És a növekvő törvénytelenség miatt a szeretet sokakban kihül. De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:6–13).

6. Miért mondhatjuk, hogy a „jel” különféle jellegzetességei nem csupán a dolgok előző mintájának a folytatásai?

⁶ Igaz, voltak háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések és járványos betegségek az i. sz. 1914-et megelőző évszázadokban is (Lukács 21:11). De ezeket nem lehet azokhoz hasonlítani, ami attól a rendkívüli évtől kezdve történt, amelyben véget ért a pogányok ideje. Az a nemzetközi nézeteltérés, amely 1914 nyarán váratlanul kirobbant, olyan katonai beavatkozásba torkollt, amelyben idővel 28 nemzet vett részt. Az emberi megrázkodtatásokon kívül sor került valóságos természeti földrengésekre is. Élelmiszerhiányok vagy éhínségek következtek be, a világháború végén pedig a spanyolnáthának nevezett alattomos járvány tört ki, és több mint 20 millió életet követelet. Ez nem csupán a dolgok korábbi, megszokott menetének a folytatása volt. Olyan események sorozatának a kezdetét jelentette ez, amely események azt „jelezték”, hogy a dolgok rendszere a megjövendölt „végidejéhez” érkezett (Dániel 12:4). Ezt bizonyítja a Biblia utolsó könyve is: az Apokalipszis, vagy más néven Jelenések könyve.

7. Miért kellett megírni a Jelenések könyvét, és mit jelentenek a ’jelekben megjelent’ dolgok?

⁷ János apostol, aki a Jelenéseket kapta, arra is utasítást kapott, hogy írjon le mindent egy bizonyos célból. S vajon milyen célból? Nos, „Hogy [Isten] megmutassa rabszolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek rövidesen be kell következniük.” A Jelenések könyvének a vége felé az Úr Jézus Krisztus pedig ezt mondja: „Igen, gyorsan eljövök.” János így felel: „Ámen! Jöjj, Uram Jézus!” Sok minden, ami így ’jelekben megjelent’ a történelem során, azt bizonyítja, hogy a dolgok e rendszerének „végidején” élünk (Jelenések 1:1; 22:20). Igen, a javunkra válik, ha helyes megértéssel figyelünk a „jel”-re.

8. Ki a „fehér ló” lovasa, és mikor hatalmazta fel Isten arra, hogy az ellenségei ellen felvonuljon?

⁸ A Jelenések 6. fejezetében találunk egy leírást, amelyet „az Apokalipszis négy lovasának vágtája”-ként szoktak emlegetni. Először egy „fehér ló” lovasa jelenik meg: a megdicsőített Jézus Krisztus, aki harcba indul az ellenségei ellen. Erre a pogány idők végén kapott felhatalmazást Istentől, amikor Jézus minden mennyei és földi ellensége köteles lett volna alávetni magát az ő uralmának (Zsoltárok 2:11–12).

9. Mit szemléltet a) a „tűz színű ló” lovasa? b) a „fekete ló” lovasa? c) a „fakó ló” lovasa?

⁹ A „tűz színű” második ló lovasa a nemzetközi háborút szemléltette, mivel katonai fegyvert, „nagy kardot” kapott. A harmadik nyerges állaton, a „fekete lovon” ülő lovas az éhínséget szemléltette. Honnan tudjuk ezt? Nos, mérleg volt nála, amellyel az inflációs árakon elkelő alapvető élelem-fejadagokat mérte ki az embereknek. A negyedik lovas beteg kinézésű „fakó lovon” ült: ez a járványos betegséget szemléltette, mert az elbeszélésben ezt olvassuk: „ . . . a rajta ülő neve halál. És nyomon követte azt a Hádesz [a sírgödör].” Igaz, ez a négy lovas hatalmat kapott arra, „öljenek hosszú karddal”, vagyis háborúval, „élelmiszerhiánnyal . . . és a föld vadállatai által”. De az is megfigyelhető, hogy arra is felhatalmazást kaptak: „halálos csapással” szedjenek áldozatokat a sírgödör (Hádesz) számára (Jelenések 6:1–8).

10. Minek kellett megtörténni az ötödik és a hatodik pecsét feltörése után, és mit voltak kénytelenek elismerni a föld lakói?

¹⁰ Miután az apostol látta ezeket „a dolgok rendszerének befejezését” jelző látomásokat, megtekinthette a prófétai könyvtekercs ötödik és hatodik pecsétjének a feltörését. Ennél az eseménynél „nagy földrengéssel” kezdődő, félelmet keltő természeti jelenségnek lehetett látomásbeli szemtanúja. Végül a föld minden lakója kénytelen volt elismerni: „Eljött az ő haragjuk [Jehova Isten és Jézus Krisztus hargjának] nagy napja.” Annak a jelképes haragnapnak a vége azt jelentette, hogy végül e világ támogatóinak a vége is elérkezett (Jelenések 6:9–17).

A megmentésre alkalmasnak talált egyének egybegyűjtése

11. Milyen szemléltetést használt Jézus annak bizonyítására, hogy amit a „jelenlétével” és „a dolgok rendszere befejezésével” kapcsolatban előre bejelentett, az meg is történt?

¹¹ Amikor ’jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének’ „jelét” megadta, Jézus ezt mondta: „Tanuljatok hát a fügefa példázatából: Amikor a fital ága zsendül és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy ő az ajtó közelében van. Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Az ég és föld elmúlnak, az én szavaim azonban semmiképpen el nem múlnak” (Máté 24:32–35).

12., 13. a) Mit nem jelentett az i. sz. 70-ben bekövetkezett zsidó nemzeti katasztrófa? b) Minek a prófétai előképe volt ez az esemény? c) Ezért mit jövendölt meg Jézus a továbbiakban az eljövetelével kapcsolatban?

¹² Amikor i. sz. 70-ben a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és templomát — ahogyan Jézus előre bejelentette azt, hogy Jézus másodszor is eljött és megkezdődött láthatatlan jelenléte (Máté 24:15–21). Mivel a Biblia előképként használja az ókori Jeruzsálemet, az i. sz. 70-ben bekövetkezett megdöbbentő katasztrófa is prófétai előkép jellegű volt. Kicsinyben ábrázolta azt, aminek világméretekben kellett bekövetkeznie, miután a pogány idők 1914-ben véget értek és miután Jézus Krisztus valóban megkezdte láthatatlan jelenlétét. Ezért mondta Jézus a következőket is:

¹³ Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, és a hold nem fog világítani, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. És akkor az Emberfiának jele feltűnik az égen, és akkor a föld minden törzse jajveszékelve veri magát, és meglátják eljönni az Emberfiát az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. És kiküldi az angyalait nagy trombitaszóval, és azok összegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az egek egyik végétől a másik végéig” (Máté 24:29–31).

14. Milyen szövetségre és áldozatra utal a Zsoltárok 50:5. verse?

¹⁴ A „választottak” megjövendölt összegyűjtése a dolgok rendszerének befejezése alatt Isten következő parancsára történik: „Gyűjtsétek egybe nekem lojálisaimat, akikkel áldozattal kötik meg szövetségemet!” (Zsoltárok 50:5). Mivel Jehova „szövetségem”-nek nevezi, itt nem lehet olyan önátadásról szó, amelyet az egyén akkor végez Istennek, amikor kereszténnyé lesz, és amit önmaga feláldozásával léptet életbe. Ez a Jehova és „lojálisai” között megkötött szövetség az Isten által megígért „új szövetség”, amelyre ez az új szövetség felépül, az Emberfia, Jézus Krisztus váltságáldozata (Jeremiás 31:31–34; Máté 24:30).

15. Kik azok a „lojálisak” és milyen minőségben szolgálnak ők most a világ számára?

¹⁵ Az új szövetségbe felvett „lojálisak” szellemi izraelitákká lesznek (Lukács 22:19, 20). Isten azért rendeli el az egybegyűjtésüket, hogy megvizsgálja az egybegyűjtötteket, jóváhagyja a lojális egyéneket és elvesse azokat, akik nem felelnek meg annak, amit állítanak: vagyis hogy ebben a szövetségben, az új szövetségben vannak (Zsoltárok 50:16). Az első világháború óta bebizonyosodott, hogy a kereszténység, amely azt állítja magáról, hogy az új szövetségben van, nem elfogadható Jehova Isten előtt. A kereszténységgel szöges ellentétben áll az új szövetség közbenjárójának, Jézus Krisztusnak valóban önátadott, alámerített tanítványaiból összetevődött kicsiny maradékcsoportja. Ezek az egyének szellemi izraelitáknak bizonyulnak. Az új szövetség mellett lojálisan kitartó egyének azok a „választottak”, akiket az Emberfia az angyalai közreműködésével magához gyűjt. Ezek hajtják végre az új szövetség — vagy ahogy Isten nevezi: „az én szövetségem” — kötelező előírásait. Mivel tevékenyen támogatják a Jézus Krisztus kormányzása alatt levő Isten Királyságát, ’jel’-ként szolgálnak az egész világ számára (Ésaiás 8:18; Zsidók 2:13, 14).

16. a) Mikor került sor a „lojálisak” maradékának a felébredésére? b) A tíz szűzről szóló példázatban ki a vőlegény, és kikből áll a jelképes menyasszonya?

¹⁶ A „lojálisak” maradékánál egy szellemi felébredésnek kellett bekövetkezni „a dolgok rendszere befejezésének” korai szakaszában. Ez kiemelkedő vonása a „jel”-nek, amelyet Jézus a nagy próféciájában bejelentett. Ez a felébredés nagy öröm volt a maradék számára, olyasféle öröm, mint amelyet az öt értelmes vagy bölcs szűz érezhetett, amikor elhangzott az éjféli kiáltás: „Itt a vőlegény! Jöjjetik ki elébe!” (Máté 25:1–6). Ez az örömteli felébredés 1919 tavaszán következett be, amikor a felkent maradék kezdett felgyógyulni a világméretű üldözés következményeiből és az első világháború alatt átélt zaklatásokból. A példazatbeli tíz szűz vőlegénye természetesen Jézus Krisztus, a jelképes menyasszonya pedig 144 000 tagból álló gyülekezete, akiknek egyesülniük kell vele a mennyei Királyságban (Jelenések 14:1–4). A bibliai időszámítás, valamint a párhuzamok azt mutatják, hogy a királyi vőlegény 1918 tavaszán jött el a szellemi templomhoz. Ezután kezdte feltámasztani a halottak közül a szellemi menyasszony-osztály hű tagjait, hogy együtt legyenek vele a mennyei Királyságban. A menyasszony maradékának kifejezéseként — amely menyasszonyt a bölcs, értelmes szűzek ábrázolnak — a Jelenések 19:7 kijelenti: „Örüljünk és ujjongjunk és dicsőítsük őt, mert elérkezett a Bárány menyegzője és az ő felesége felkészítette magát.”

17. a) Miért örvendezhetett az ’értelmes szűz’ osztály? b) Mit vittek magukkal az értelmes szűzek, és ezért mire voltak képesek?

¹⁷ Igen, nagy örömre adott alkalmat az ’értelmes szűz’ osztály szellemi ébredésének ideje, és annak a „jel”-nek a megértése, amely 1914-ben kezdett megjelenni. Rájuk vonatkoznak ezek a szavak is: „Boldogok azok, akiket meghívtak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” (Jelenések 19:9). Jézus példázatában az öt értelmes szűz tartalék-mennyiséget is vitt magával a világításra szolgáló olajból, hogy újratölthesse lámpáját, és égő, világító lámpával csatlakozhasson az örvendező nászmenethez. Amikor pedig megérkezett a vőlegény, „azok a szűzek, akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; és az ajtót becsukták (Máté 25:1–10).

18. a) Az első világháború után minek az elvégzéséhez maradt a felkent maradéknak még mindig elegendő mennyisége Isten felvilágosító Szavából és szent szelleméből? b) Minek a bejelentése történt meg már az első háború utáni kongresszusukon?

¹⁸ Az öt értelmes szűzről szóló ábrázolásnak megfelelően a felkent maradék fényes és örömteli fogadtatásban részesítette a mennyei vőlegényt, amikor elérkezett az idő arra, hogy menyasszonyszerű gyülekezettel házasságra lépjen. Az első világháború alatti kellemetlen szellemi élményeik után, a felkentek még mindig kellő készlettel rendelkeztek Isten felvilágosító Szavából és bennük levő szent szellemből ahhoz, hogy mint „cserépedények”, felújítsák, felélesszék az emberiséget felvilágosító munkájukat a királyi vőlegény alatt működő Isten Királyságáról (2Korinthus 4:7). Ezért 1919. szeptember 1—8-ig, az ’értelmes szűz’ osztály megtartotta első nemzetközi kongresszusát az Ohio állambeli Cedar Point-ban. Ott jelentették be Az Őr Torony című folyóiraton kívül egy újabb testvér-folyóirat kiadásának szándékát. Az új folyóiratot Az Aranykor címen kívánták megjelentetni, ami utalás volt arra, hogy milyen korszaknak örvend majd az emberiség a királyi völegény, Jézus Krisztus ezeréves uralma idején. Ez a folyóirat Ébredjetek! név alatt még ma is kiadásra kerül.

19. a) Hogyan lett az ’értelmes szűz’ osztály Jézus jelenlétének „jele” egyik kiemelkedő jellegzetes vonásává? b) Kikről mondhatjuk, hogy boldogok most a földön?

¹⁹ Röviddel a kongresszus után megjelent Az Aranykor első — 1919. október 1-i — száma. Ezzel a folyóirattal és az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat egyéb kiadványaival a lojális ’értelmes szűz’ osztály folytatta a világraszóló felvilágosító küldetését. Nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a háború utáni munkához, hogy ’prédikálják a Királyság jó hírét tanúskodás végett minden nemzetnek’, mielőtt elérkezik a dolgok rendszerének vége (Máté 24:14). A felkent maradék, az ’értelmes szűz’ osztály ily módon kiemelkedő vonásává lett az összetett „jel”-nek, amely azt jelezte, hogy Jézus — mint trónra emelt Király — láthatatlanul „jelen” van, és megkezdődött „a dolgok rendszerének befejezése”. Ez a felvilágosító munka további komoly bizonyítéka annak, hogy a „végidő” a pogány idők 1914-ben bekövetkezett lejártakor, 1914-ben elkezdődött. Boldogok mindazok, akik helyes megértéssel figyelik a „jel”-nek ezt a megjövendölt vonását és felfogják annak teljes jelentését!