„Szeretteim, . . . őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében”
„Szeretteim, mialatt legszentebb hitetekben épültök és szent szellemmel imádkoztok, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében” (Júdás 20, 21)
1, 2. A figyelmeztetéseken kívül milyen utasításokat találunk Júdás levelében?
JEHOVA ki nem érdemelt kedvessége határozottan megmutatkozik abban, ahogyan az őt szeretőkkel bánik. Ihletett Szavában közli velük, hogy mit követel meg tőlük. És milyen hálásak lehetünk azért, hogy Isten Szavának ebben a részében — Júdás levelében — olyan figyelmeztetést kapunk, amely segít nekünk helyes kapcsolatot fenntartani Jehova Istennel!
2 Mindazonáltal a szükséges figyelmeztetésen kívül Júdás azt is megmutatja, mit kell tennünk a szellemi épülésünkért és hogyan ’őrizhetjük meg magunkat Isten szeretetében’. Ezért nagy hasznot meríthetünk abból, ha megvizsgáljuk Júdás levelének befejező részét.
Megjövendölt gúnyolódók
3, 4. Jézus apostolainak melyik „mondásaira” utal Júdás?
3 Fontos emlékeztetőül Júdás ezt írja:
„Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek a mondottakra, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak, amint gyakran kijelentették nektek: ’Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik saját istentelen vágyaik szerint járnak.’ Ezek szakadásokat idéznek elő, állatiasak, nincs bennük szellemiség” (Júdás 17–19).
Júdás sok mindent mondott az „istentelen emberek” leleplezésére, akik alattomban befurakodtak a gyülekezetbe. Majd hívőtársai buzdítására, akiket nagyon szeretett, Júdás felszólítást közölt, hogy emlékezzenek a Jézus apostolai által korábban elmondott szavakra. Az elmondottakra való visszaemlékezés minden őszinte keresztényt arra késztet, hogy ’folytassanak kemény harcot a hitért’.
4 Pál apostol előre figyelmeztette felvigyázótársait, hogy támadnak majd közülük férfiak, „akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Azt mondta Timótheusnak, hogy ’az utolsó időkben néhányan eltávolodnak a hittől’ (1Timótheus 4:1, 2). Péter apostol is sajátos figyelmeztetést közöl azzal kapcsolatban, hogy ’az utolsó napokban csúfolódók jönnek és azt mondják: „Hol ez az ő megigért jelenléte?”’ (2Péter 3:1–4).
5. Hogyan bántak a gyülekezetbe beszivárgott „istentelen emberek” a hithű keresztényekkel, és hogyan kellett reagálniuk erre az istenfélő személyeknek?
5 Azok tehát, akikhez Júdás levele eljutott, joggal számíthattak a „csúfolódók” megjelenésére a dolgok zsidó rendszerének a végét közvetlenül megelőző időszakban. Nagyon is valószínűnek látszott, hogy a gyülekezetbe befurakodott „istentelen emberek” gúnyolni fogják azokat, akik szilárdan ragaszkodnak Jehova igazságos irányadó mértékéhez és nem hajlandók követni a „hamis testvérek” féktelen viselkedését. Ámde feltétlenül lényeges volt az is, hogy az istenfélő egyének ’folytassanak kemény harcot a hitért’ még akkor is, ha emiatt el kell szenvedniük a gúnyolódást azok részéről, akik „a saját vágyaik szerint járnak el”. (Vö. 2Korinthus 11:26; Galata 2:4, 5.)
6. Jóllehet Isten biztosította az őt szeretők közötti egységet, mégis mit próbáltak meg az istentelen csúfolódók?
6 Jóllehet Isten az ő szelleme által biztosította az őt szeretők szellemi egységét, az istentelen gúnyolódók megpróbáltak „szakadásokat” előidézni, „személyválogatást” bevezetni, megosztani Jehova népét (Júdás 19, Újvilág fordítás, 1950-es kiadása, lábjegyzet [angolban]; Zsoltárok 133:1–3; 1Korinthus 1:10). A gúnyolódók a gyülekezet felelős vezetői ellen beszéltek, ugyanakkor csodálattal emlegették azokat, akiktől hasznot reméltek (Júdás 8, 16). Miként a farizeusok, ők is lenézték a gyülekezet egyszerű, istenfélő tagjait. Ahelyett, hogy az Úrral együtt egybegyűjtötték volna a tagokat, inkább megpróbálták szétszórni őket. Ma is vannak, akik megpróbálják eltéríteni a bizonytalankodókat külön csoportosulásokhoz — állítólagos „bibliakutatás” címén. Az ilyesmi sohasem mozdítja elő az Isten iránti, a Krisztus iránti és a gyülekezet iránti szeretetet (Lukács 11:23).
7. Miért jellemzik joggal „állatiasnak” az „istentelen embereket”?
7 Azokat a férfiakat joggal nevezték „állatias”-nak vagy „érzéki” embereknek, mivel a testi érzések, vágyak és hajlamok iránt igen fogékonyak és engedékenyek voltak. (Vö. Kingdom Interlinear Translation, 19. vers.) Bár szellemileg felvilágosult egyéneknek tartották magukat, Júdás azt írja róluk, hogy „nincs bennük szellemiség”, vagy betű szerint nincs bennük „szellem”. Ezekből az „állatias emberek”-ből valóban hiányzik Jehova szelleme; képtelenek megérteni a szellemi dolgokat, s aligha emelkednek az oktalan állatok színvonala fölé. Ha megvan bennünk Jehova szelleme és megértjük „Isten mélységes dolgait” [vagy „Isten titkait”, Katolikus fordítás], bizony nagy hálával tartozunk mennyei Atyánknak! (1Korinthus 2:6–16).
Hogyan maradhatunk meg Isten szeretetében
8. Mire utalhat a „legszentebb hit” kifejezés?
8 Júdás ezután buzgó kérlelésbe csap át:
„Ti azonban, szeretteim, mialatt legszentebb hitetekben épültök és szent szellemmel imádkoztok, őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával” (Júdás 20, 21).
Júdás szeretettel rámutatott arra, hogy szeretett hívőtársai hogyan maradhatnak meg Jehova szeretetében. Tanácsának megfogadása nyilván Isten szellemének, a hitnek ápolását is jelenti (Galata 5:22, 23). De ha figyelembe vesszük Júdás korábbi utalását arra, hogy harcoljunk ’a hitért, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak’ (3. vers), a ’legszentebb hit’ kifejezés a keresztény tanítások összességére utalhat s a megmentésről szóló jó hírt is magába foglalja. Az ilyen igaz hit alapja Krisztus, s azért nevezik ’legszentebb’-nek ezt a hitet, mert figyelembe veszi a szentség Istenét és kizárólag az ő szent Szavára épül fel (Cselekedetek 20:32; 1Korinthus 3:10–15).
9. Mit kell tennünk, hogy ’épülhessünk a legszentebb hitünkben’?
9 Ahhoz, hogy a keresztények ’a legszentebb hitükben épülhessenek’ vagy megerősíthessék azt, mind egyénileg, mind csoportosan szorgalmasan tanulmányozniuk kell Isten Szavát. Gyakran kell közösen megbeszélniük az Írásokat, valamint hirdetni a jó hírt. Ez elmélyíti azt a hatást, amit a Biblia a szívünkre gyakorol. De ebből semmi sem valósítható meg buzgó imádság nélkül. Az ember akkor imádkozik ’szent szellemmel’, amikor annak befolyása alatt és a Jehova Szavában megtalálható dolgokkal összhangban imádkozik. Azonkívül az Isten szellemének ihletése alatt készült Írások megmutatják nekünk, hogyan imádkozzunk és mit kérjünk az imáinkban: Például bizalommal könyöröghetünk, hogy Isten szent szelleme töltsön be minket. Ha ’szent szellemmel’ imádkozunk, az imáink helyes szívállapotról tanúskodnak, olyan szívállapotról, amely kedves Jehova előtt. Ezáltal mentesülünk a helytelen befolyástól, többek közt az olyan „istentelen emberek” nézeteitől is, akik befurakodtak a gyülekezetbe (Lukács 11:13; Róma 8:9, 26, 27).
10. Mit követeltek meg Júdás hittestvéreitől ahhoz, hogy ’megőrizzék magukat Isten szeretetében’?
10 Hogy ’megőrizzék magukat Isten szeretetében’, Júdás hívőtársainak meg kellett tartaniuk Jehova és Fia parancsolatait (János 15:10; 1János 5:3). Ahhoz, hogy az ember megmaradhasson Isten szeretetében, Jehova által helyeselt módon kell beszélnie és cselekednie. Mivel a hűségesek is tökéletlen, bűnös emberek, csak úgy maradhatnak meg Isten szeretetében, ha szüntelenül Jehova könyörületességéért esedeznek Jézus Krisztus által. Ez a könyörületesség Uruk váltságáldozata révén lehetséges a számukra (Róma 5:8; 9:14–18; 1János 4:9, 10). A Jézus hű követői iránt tanúsított isteni irgalom folyamatossága idővel örök életet eredményez (János 3:16).
Nekünk is könyörületességet kell tanúsítanunk mások iránt
11. Mit mondott Júdás az irgalomról, és kik között kellett különbséget tenni az irgalom gyakorlásában?
11 Ezzel kapcsolatban Júdás a következőket mondja:
„Továbbra is legyetek irgalmasok azokhoz, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből. De mindig legyetek irgalmasok mások iránt, és ezt félelemmel cselekedjétek, gyűlölve még a belső ruhát is, amelyet a test beszennyezett” (Júdás 22, 23).
Ha Júdás hívőtársai továbbra is szerették volna elnyerni az isteni irgalmat, nekik is irgalmat kellett tanúsítaniuk azok iránt, akiknek az örök élete veszélyben volt (Jakab 2:13). Ámde ahhoz, hogy a hűségesek ’továbbra is irgalmasak lehessenek azokhoz, akiknek kételyeik vannak’, különbséget kellett tenniük azok közt, akik méltók az irgalomra és az úgynevezett álmodozók” közt.
12. a) Milyen kételyeket támasztott egyesekben az „istentelen emberek” befolyása? b) Hogyan lehetséges egyeseket ’kiragadni a tűzből’?
12 Az „istentelen emberek” a hamis tanításukkal, zúgolódásukkal és panaszkodásukkal kételyeket ébresztettek a szellemileg ingatag egyénekben. Az áltanítók öntelt szavaitól megingatva, a kételkedők azt latolgatták, hogy vajon az önátadott keresztények valóban Jehova népét alkotják, és talán abba is hagyták a tiszta imádat gyakorlását és a jó hír prédikálását. Ezeket az ingadozókat tehát az a veszély fenyegette, hogy a „tűz”, vagyis az örök pusztulás lesz az osztályrészük. (Vö. Máté 18:8, 9; 25:31–33, 41–46.) A szilárdan álló keresztények azonban, különösen pedig a gyülekezet felvigyázói, képesek „kiragadni a tűzből”, vagyis megmenteni az ilyeneket, ha gyors segítséget nyújtanak nekik szellemi intés és imádság formájában (Galata 6:1; Jakab 5:13–20).
13. a) Egyesek hogyan ’szennyezték be a belső ruhájukat’? b) Hogyan lehetséges megmenteni azokat, akik ’beszennyezett belső ruhát’ viselnek?
13 Némelyek talán engedtek a testet beszennyezők nyomásának, és erkölcstelenségre adták magukat az ilyenekkel vagy esetleg szellemi házasságtörést követtek el (Jakab 4:4). Amikor állatias szokásokat vettek fel, mintegy ’beszennyezték a belső ruháikat’. Beszennyezték legbelső keresztényi egyéniségüket, mintha közvetlenül a bőrük felett hordott ruházatukkal tették volna ezt. (Vö. Jelenések 3:4, 5.) Jehova hű tanúi őrizkedtek attól, hogy ily módon bemocskolják keresztényi egyéniségük ruháit, mivel Jehova nemtetszését eredményezte volna és könnyen a pusztulásba vezette volna őket. Ezek az istenfélő személyek, különösen pedig a kinevezett vének, ugyanakkor irgalmas módon megpróbáltak segíteni a ruhájukat beszennyező állhatatlanoknak, hogy azok visszatérhessenek a megmentés útjára. Ha a tévelygők igazi megbánást tanúsítanak, meg lehet „menteni” őket a haláltól, amit a tisztátalan eljárásuk következményeként, isteni kegyvesztettségben magukra vonnának (Példabeszédek 28:13).
Istené legyen a dicsőség, méltóság, erő és hatalom!
14, 15. a) Ki óvhatta meg Júdás hívőtársait attól, hogy elessenek, és mi okozhatja valakinek az elesését? b) Jehova milyen módon tudja „dicsősége elé állítani . . . szeplőtelenül” hűséges felkent tanúit? c) Mire számíthat a „nagy sokaság”?
14 Befejezésként Júdás a következőképpen ajánlja Istennek a levele olvasóit:
„Annak tehát, aki képes titeket megvédeni a botlástól és az ő dicsősége elé állítani nagy örömmel, szeplőtelenül, az egyedüli Istennek, a Megmentőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által legyen dicsőség, méltóság, erő és hatalom öröktől fogva most és mindörökké. Ámen” (Júdás 24, 25).
Miután ihletett intésben és józan tanácsban részesítette hallgatóit, Júdás Isten gondjaira bízta a szellemileg veszélyeztetett hívőtársait. Csakis Jehova biztosíthatta számukra, hogy sikeresen ellenállhassanak a soraikban megbúvó „istentelen embereknek”. Ezért Júdás helyesen fejezi be levelét a Legfelségesebb dicséretére buzdító felhívással.
15 Júdás felkent hittestvérei joggal bízhattak Jehovában, ’aki képes megvédeni a botlástól’. Isten képes volt megvédeni őket attól, hogy vétkezzenek és engedjenek az erkölcstelenségre csábító kísértésnek, amelybe a test beszennyezésére törekvő istentelenek szerették volna belevinni őket. Igen, Jehova valóban képes megóvni az istenfélő egyéneket attól, hogy nagyobb bűnbe „essenek”; képes megóvni a megbánást nem tanúsító állatias álkeresztényekre váró pusztulástól. Jehova képes volt „dicsősége elé állítani” (vagy az ÚV. 1950-es kiadása szerint: „dicsőséges személye elé állítani”) . . . „szeplőtelenül” [hű tanúit]. Ezek, Isten ki nem érdemelt kedvességéből, szellemileg szeplőtelenül állhattak előtte (Efezus 2:1–7; Kolossé 1:21–23). Jehova hű felkent tanúi azt szeretnék, ha Jézus Krisztus feltámasztaná és szellemi tökéletességben Isten „dicsőséges személye elé állítaná” őket (János 5:25; 11:24, 25). Ez természetesen „nagy öröm” lenne számukra. Hasonlóképpen a „nagy sokaság” is azt reméli, hogy pásztori vezetéssel átjut a „nagy nyomorúságon” és a „szent szolgálat” újabb kiváltságait élvezheti, amint egyre inkább előrehalad az emberi tökéletesség felé itt a földön (Jelenések 7:9, 10, 14–17).
16. a) Miért mondhatjuk, hogy Jehova ’az egyedüli Isten, a Megmentőnk, a mi Urunk Jézus Krisztus által’? b) Mit tulajdonított Júdás Istennek és miért helyénvaló ez?
16 Jehova — ahogy Júdás mondja — ’egyedüli Istenünk, Megmentőnk, a mi Urunk Jézus Krisztus által’. Az Írások gyakran nevezik Jehovát Megmentőnek (Zsoltárok 106:21; Ésaiás 43:3; Jeremiás 14:8; Lukács 1:46, 47). Ő gondoskodik a megmentésről az Úr Jézus Krisztus által (Máté 20:28; János 3:16; Róma 5:8; 1János 4:9, 14). Joggal tulajdonítja tehát Júdás Jehovának a „dicsőséget” (görögül: doxa), ami tündöklő nagyságot is jelent. (Vö. Zsoltárok 29:1, 2.) Ugyanakkor „méltóságot” is tulajdonít neki (görögül: megalösyné), ami azt jelenti „nagyság”, vagy királyi természet. Ez mintegy elismerése Jehova legfőbb királyi hatalmának: ő ugyanis az „örökkévalóság Királya” (1Timótheus 1:17). „Erőt” is tulajdonít Jehovának (görögül: kratos), ami nyilván az uralmat vagy uralkodói jelleget jelenti mind a mennyben, mind a föld felett. (Vö. Dániel 4:25; Jelenések 11:16–18.) Júdás továbbá „hatalmat” is tulajdonít Jehovának (görögül: exousia), mivel Jehovának hatalma vagy képessége van arra, hogy azt tegye, ami neki tetszik (Dániel 4:34, 35).
17. Miért tulajdoníthatta Júdás Istennek a felsorolt dolgokat a) „öröktől fogva”, b) „most”, és c) „mindörökké”?
17 Júdás „öröktől fogva”, vagyis az emberek által ismert „minden idők előtt” létező dicsőséget, méltóságot, erőt és hatalmat tulajdonít Jehovának, mivel Jehova Isten „öröktől fogva mindörökké” létezik (Júdás 25, ÚV. 1950. angol kiadás, lábjegyzet; Zsoltárok 90:2). Jehova imádói joggal tulajdonítják neki mindezt „most” is, vagyis amikor Júdás a levelét írta, valamint jelenleg is, napjainkban. De Jehovát illeti mindez „mindörökké”, mert ő sohasem hal meg, és mindig lesznek, akik hűséggel dicsérik őt! (Habakuk 1:12; Zsoltárok 148). Júdás a tulajdonképpeni imája végére odateszi az „Ámen” szót, ami azt jelenti: „Úgy legyen!” Minden hű keresztény tanú teljes szívből egyetért Júdás Jehovát dicsérő szavaival.
Szívleljük meg Júdás üzenetét!
18. Mit tanulhattunk meg Júdás leveléből a) az áltanítókról? b) a „féktelen viselkedésről”? c) a hit hiányáról? d) a felsőbbség tiszteletben tartásáról? e) a zúgolódásról és panaszkodásról? f) az önző előnyökért való ember-csodálatról?
18 Júdás levelének nagy jelentősége, igazi értelme van Jehova mai tanúi számára. Nekünk Isten Szavához kell ragaszkodnunk és el kell vetnünk az áltanítókat (Jób 13:16; 27:8, 9; Jeremiás 17:13; Júdás 4, 19). A hűségesek álljanak ellent minden csábításnak, amellyel a gátlástalan viselkedésre szeretnék rávenni őket (Júdás 3, 4; 1Mózes 39:7–12). Nem szabad elvesztenünk a hitünket, mert ez az életünkbe kerülhet (Zsidók 3:12; Júdás 5). Júdás üzenete továbbá arra indítson minket, hogy tartsuk tiszteletben az Istentől elrendelt felsőbbséget, és álljunk ellene minden arra irányuló kísértésnek, hogy a gyülekezeti felelősségeket hűséggel viselő személyek ellen szóljunk (Zsidók 13:17; Júdás 8, 9). Ahelyett, hogy zúgolódnánk és panaszkodnánk, Júdás levele indítson minket a Jehova Isten iránti és a hívőtársaink iránti szeretetre! (Máté 22:37–40; János 13:34, 35; Róma 13:8–10; Júdás 16). Júdás szavai segítenek elkerülnünk, hogy önző előnyökért csodálattal adózzunk bizonyos személyeknek, mert az ilyesmi utálatossá tesz minket Jehova előtt (Példabeszédek 3:32; Júdás 16).
19. Miért kell megszívlelnünk Júdás Istentől ihletett üzenetét?
19 Ezért tehát — mint Jehova és az ő drága Fia hű tanúi — mindannyian megszívleljük Júdás tanítvány nyomatékos és szeretetteljes üzenetét. (Vö. Ésaiás 43:10–12; Cselekedetek 1:8.) Szavai még biztosabbá teszik lépteinket, amikor az „élet ösvényén” igyekszünk járni (Zsoltárok 16:11). Bár ’követnénk Jehova tanítását’, Júdás levelét is beleértve! (Zsoltárok 119:9–16). Így sikerrel folytatunk majd ’kemény harcot a hitért’ és isteni segítséggel ’megőrizzük magunkat Isten szeretetében’.
Emlékszel még ezekre?
◻ Ki figyelmeztetett arra, hogy ’az utolsó időkben csúfolódók támadnak’, és miért irányítja erre Júdás is a figyelmünket?
◻ Mi volt a „legszentebb hit”, és mi magunk hogyan épülhetünk abban?
◻ Hogyan ’őrizhették meg magukat’ Júdás hívőtársai ’Isten szeretetében’?
◻ Miért volt szüksége némely magát kereszténynek valló személynek irgalomra, és mit jelentett a kifejezés: „kiragadva a tűzből”?
◻ Miért tulajdonította joggal Júdás Jehova Istennek a dicsőséget, méltóságot, erőt és hatalmat?
◻ Milyen problémák sikeres megoldásában segít az, ha megszívleljük Júdás üzenetét?
[Kép a 17. oldalon]
Jehova első századbeli hű tanúi ’kemény harcot folytattak a hitért’, jóllehet az áltanítók ezért kigúnyolták őket
[Kép a 18. oldalon]
’Szent szellemmel imádkozzatok’