16. Mivel válaszoltak János és tanítványtársai az Isten atyai szeretetére, és milyennek bizonyult a felkent maradék és a „más juhok” között meglevő „szeretet köteléke”?

¹⁶ Mint Isten szellemtől született fia, János apostol is családi viszonyban volt Jehova Istennel és annak Fiával, az „egyszülött isten”-nel, Jézus Krisztussal. János és keresztény társai gyermeki szeretettel válaszoltak Isten atyai vonzalmára. A szeretet volt az „egység köteléke” köztük és láthatatlan mennyei Atyjuk közt. Ugyanez a szeretet kötötte szilárdan egybe a szellemtől születetteket mint Isten szellemi fiait és mint keresztény testvéreket és testvérnőket. Amikor ezt az „egység kötelékét” vizsgáljuk ma, azt látjuk, hogy „tökéletes”-nek bizonyult, mert a felkent maradék tagjai mint Jehova Isten Tanúi és egymásnak társai az imádatban, elválaszthatatlanok egymástól. Ez a szeretet tartja meg őket Isten családjában és a keresztény testvéri közösségben. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy társaik, akik velük együtt végzik az imádatot Isten templomában, éspedig Krisztus „más juhai”-nak „nagy sokasága”, ugyanilyen kétségbevonhatatlan szeretetet tanúsítanak, ami oly tökéletesen összekovácsolja ma Jehova tanúit! Határozottan osztozhatunk Pál véleményében, amely szerint semmilyen „teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8:38, 39).

Mialatt a világ felbomlóban van és a világ elemei az igen erős hőségtől megolvadnak, az Istentől eredő szeretetre épült „egység köteléke” nem fog felbomlani. Érintetlenül áll Isten és elismert szervezete között, valamint a „kicsiny nyáj” maradéka és a „más juhok” szívesen látott „nagy sokasága” között. Ez a kötelék valóban „tökéletes”-nek bizonyul! A szeretet mint „kötelék” Isten szellemének egyik gyümölcse.

13. Miért nem hal ki soha a szeretet?

¹³ Isten maga a szeretet megszemélyesítése; és mivel sohasem hal meg, a szeretet sem fog soha meghalni. Helyes ez a mondás: „Isten szeretet.”

14. Milyen igazságot lehet újra kijelenteni a szeretet egységesítő erejével kapcsolatban?

¹⁴ A szeretet egyesítő erejével kapcsolatban az 1János 4:8–16-ban található ihletett igazságot megismételhetjük és kiegészíthetjük a következőkkel: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, egységben marad Istennel és Isten egységben marad vele.”

Öltsük fel a szeretetet és viseljük is

1. Mit kell magunkra öltenünk, és mikor jön el annak legnagyobb próbája?

MIVEL a „szeretet az egység tökéletes köteléke”, egyben a legfontosabb tulajdonság is, amit képmutatás nélkül magunkra kell öltenünk. Azután pedig teljes őszinteséggel állandóan viselnünk kell. Ez nem valamiféle köpeny, amivel az ember álcázni szeretné a valódi énjét. Tanácsként maradtak fenn számunkra az ihletett szavak: „Szeretetetek legyen képmutatás nélküli . . . Testvéri szeretetben gyengéd vonzalmat érezzetek egymás iránt” (Róma 12:9, 10). Szeretetünknek, az „egység köteléké”-nek legfőbb próbája még csak ezután következik — a közeli jövőben.

2. Vajon minden előzmény nélkül eljuthatunk a szeretetre?

² Most van hát az ideje annak, hogy ápoljuk ezt a szeretetet. Minden lépcsőfokot, amely e tulajdonság eléréséhez vezet, most végig kell járnunk. Ezért van az, hogy a különböző dolgok felsorolása után, amelyeket Jézus Krisztus önátadott, alámerített tanítványainak ajánlj, Pál apostol e szavakkal teszi fel a pontot: „De mindezeken felül öltsétek fel a szeretetet, mert ez az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3:14). Mik lehetnek hát a „mindezek”, amelyeken felül fel kell öltenünk a szeretetet?

Küzdjük le a megosztó tényezőket

3. A Kolossé 3:9–13 szerint milyen lépcsőfokokat kell előbb végigjárnunk, hogy eljuthassunk a szeretetre?

³ Pál és János apostolok idejében voltak olyan tényezők, amelyek alapul szolgálhattak volna a széthúzásra. Ámde azokat az egykor érvényes alapokat ezentúl nem volt szabad figyelembe venni, hiszen elvesztették súlyukat és fontosságukat. A keresztények mindannyian egy gyülekezetet, egy testületet alkottak egyetlen szellemi Fej, Jézus Krisztus alatt. El kellett ezért távolítani maguk közül minden olyan testi alapot, amely széthúzást okozhatott volna. Az egységet elősegítő szellemi tényezőknek kellett előtérbe kerülniük. Ezzel összhangban mondta Pál apostol: „Vetkőzzétek le a régi egyéniséget szokásaival együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által állandóan megújul annak képmására, aki teremtette azt, ahol nincs görög és zsidó, körülmetélkedés és körülmetéletlenség, idegen, szkíta, rabszolga, szabad, hanem Krisztus a minden mindenekben. Öltsétek tehát magatokra mint Isten kiválasztottai, szentek és szeretettek az együttérzés gyengéd hajlamait, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is szenvedjétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valakinek oka lenne a panaszra a másik ellen” (Kolossé 3:9–13).

4. Miért kellett a keresztényeknek elviselni egymást az első századi gyülekezetben, és milyen alapon nem lehettek tekintettel bizonyos dolgokra?

⁴ A fentebb említett sokféle nemzetiségi és vallási háttér, társadalmi helyzet, faji és bőrszínbeli jelleg következtében voltak nehézségek a gyülekezetben az egymás elviselése terén. Szükség volt arra, hogy megértést tanúsítsanak egymás iránt, hogy engedményeket tegyenek egymásnak. Mert bár ezek a dolgok talán jelentettek valamit a testi embereknek, biztos, hogy semmit sem jelentettek Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak sem, aki az egész emberiségért szenvedett halált olyan időpontban, amikor mindezek a különbségek már kialakultak és még mindig tartottak. Természetesen szélesebb látókörű emberek, a saját nagylelkűségükből, esetleg túltették magukat az efféle különbségeken, általános alapelveket követve. Sőt még talán jó politikának is bizonyult, vagy inkább egyszerű, őszinte emberiességnek. Mégis hiányzott a tiszta, önzetlen szeretet.

5. Milyen általános emberi dolgokat nem szabad figyelembe venniük Jehova tanúinak — amelyek egyébként széthúzást okoznának —, és kivel való egységüket demonstrálják ezzel?

⁵ Ezért nekünk, akik önátadott, alámerített követői vagyunk Krisztusnak, aki mindenfajta emberért adta oda az életét, túl kell mennünk minden formaságon, kedveskedésen, helyességen, udvariasságon, emberi érzésen: nekünk önzetlen, őszinte szeretetből kell cselekednünk, ami Jehova Isten szellemének gyümölcse. Ez a gyümölcs mások hasznát és érdekeit keresi. Boldog, ha hozzájárulhat mások szellemi jólétéhez és boldogságához. Megmutatja, hogy egységben vagyunk Istennel, aki a szeretet megtestesülése. Ennek a szeretetnek óriási vonzereje van. Ezzel kapcsolatban az 1János 4:19 kijelenti: „Mi viszont szeretjük őt, mert először ő szeretett minket.”

6. Mi vonzza egymáshoz az „egy nyáj” tagjait, és mi az, ami nem lehet az alapja Isten szelleme gyümölcsének?

⁶ Amikor tehát azok az elemek, amelyek együttesen az „egy pásztor” alatti „egy nyáj”-at alkotják, szeretetet tanúsítanak egymás iránt, ez a szeretet szorosan egybekovácsolja őket, és ellensúlyozza az „egy nyáj” tagjainál fennálló különböző hátterek döntő befolyását. Azért vonzódnak egymáshoz, mert magukra öltötték az „új egyéniséget”. Mindnyájukban ott van az „egy szellem”, amely ugyanabból az isteni Forrásból ered: mindannyiunk Istenétől és Életadójától. Az ő szellemének szívderítő gyümölcse a szeretet. Nem a szexen vagy az önző, buja vágyakon, hanem az „új egyéniség” isteni tulajdonságainak őszinte, szívbeli értékelésén alapuló szeretet. Egyedül ez a szeretet képes úgy működni mint az „egység tökéletes köteléke”, és egyedül ez képes megőrizni az összhangot és a jó együttműködést.