Magánosság — Előnyei és lehetőségek

1. Mi a véleménye sokaknak a magánosságról és miért éreznek így némelyek?

EGY 21 éves tanítónőtől azt kérdezte idősebb barátnője: „Te nem akarsz férjhez menni?” Ez a fiatal tanítónő, aki értékelte magánosságának előnyeit, így válaszolt: „Azt hiszem, soha nem gondolkoztam rajta komolyan.” A barátnőt meglepte ez a felelet, ezért így szólt: „Márpedig bánkódni fogsz miatta, ha idősebb leszel. Mindenkinek meg kell házasodnia.” Ha meggondolod, hogy Istennek mennyi sok házasságban élő szolgája van, megértheted, miért gondolják sokan — mint ez a jóakaratú barátnő is —, hogy a magánosság nemkívánatos állapot, hogy az ilyen embernek nem teljes az élete.

2. Miért érdekelhet a témánk egyedülálló és házasságban élő keresztényeket egyaránt?

² Lehet valaki egyedülálló azért, mert túl fiatal, vagy egyéb okból képtelen magára vállalni a házasság felelősségét. Mások azért, mert elvesztették házastársukat halál vagy válás következtében. Az Egyesült Államokban minden három háztartás közül egyet magános személy vezet. Csupán 10 év leforgása alatt 64 százalékkal nőtt az egyedül élő emberek száma. Így nagy az esélye annak, hogyha te nem is vagy egyedül, van valaki a hozzád közel állók között, aki egyedülálló. Hogyan tudsz te, mint házasember, több „rokonszenvet” táplálni olyan egyedülálló személyek iránt, akik Isten háza népének jelentős részét alkotják? Természetesen, ha egyedülálló vagy, jól ismered, mily nehéz boldognak lenni és egyedülállónak olyan társaságban, ahol a házasság számít normális állapotnak. De hogyan tekinted te a magánosságodat? (1Péter 3:8).

3. a) Jézus idejében hogyan tekintették a magánosságot? b) Hogyan tekintette Jézus a ’Királyságért’ vállalt magánosságot?

³ Jézus Krisztus kinyilvánította, hogy a magánosság ’a Királyságért’ Istentől kapott ajándék. Ez teljesen új fogalom volt, mert abban az időben a zsidók közt a házasság „egyetemes kötelezettség”-nek számított, a magánosság pedig szégyennek. „Akinek nincs felesége, nem rendes ember”, ez volt a zsidó rabbik egyik mondása. Jézus azonban biztatta tanítványait, hogy fogadják el a magánosság adományát és ne érezzék kötelezőnek a megházasodást (Máté 19:10–12).

4. Milyen életpályája volt sok kereszténynek, és mit éreztek ezek körülményeikkel kapcsolatban?

⁴ Tehát a házasság és a magánosság egyaránt Isten adománya. A kereszténység első napjaiban éppúgy, mint a mi napjainkban, sokan törekedtek egyedül maradni ’a Királyságért’.a Ahelyett, hogy siránkoznának körülményeik miatt, úgy éreznek sokan, mint egy most 41 éves keresztény nő, aki nemrégen kijelentette: „Semmiért nem adnám azokat az éveket, amelyeket egyedülálló személyként töltöttem el.” Miért éreznek így sokan?

Tágabb lehetőség

5. Hogyan tudják jobban kihasználni lehetőségeik előnyeit a nem házasságban élő személyek?

⁵ Olyan házasságban élő személyek példája, mint Jézus apostolai, valamint Aquila és Priscilla, mutatják, hogy a házaspárok értékesen hozzájárulhatnak Isten szolgálatához (Cselekedetek 18:26–28; 1Korintus 9:5). Mégis, Pál apostol rámutatott, hogy az egyedülálló személyeknek tágabb lehetőségük van a szántóföldi szolgálatra. Azt írta: „A nőtlen [vagy hajadon] az Úr dolgára visel gondot, mi módon nyerhetné el az Úr tetszését. Azonban a nős férfi [vagy férjezett nő] a világ dolgaival törődik, hogyan nyerheti el a felesége [vagy férje] tetszését, és ezért meg van osztva” (1Korintus 7:32–34). Az egyedülálló személy nincs „megosztva” a házasság ’testi gyötrelmeket’ okozó felelősségei következtében, ezért „törődik” vagy buzgólkodik a szellemi dolgokban. Ne felejtsd el, mennyi sok szent munkával töltik az életüket. Nagy kincs az, ha valaki ’akadálytalanul’ képes az Isten szolgálatában foglalatoskodni, amely elsősorban a prédikálómunkát foglalja magába. Egyedülálló személyeknek rendszerint több idejük van tanulmányozásra és elmélkedésre. Ez növelheti a „szellemet”, azaz a belső indítékot, közelebb juttatva Jehovához az ilyen személyt, ahogy az illető arra összpontosít, „hogy testben és szellemben egyaránt szent lehessen”. Nem lévén házastársa, az ilyen megtanulhatja, hogy teljesen Jehovára hagyatkozzon, tőle várjon irányítást és tanácsot. Nőtlen vagy hajadon keresztények gyakran képesek ellátni olyan szolgálatot, amit házaspárok nem tudnak elvégezni. Nem csoda tehát, ha Jézus ’adománynak’ nevezte az egyedüllét kiváltságát! (Máté 28:19, 20; 1Korintus 7:28, 35).

6, 7. a) Ha valaki rendelkezik a magánosság adományával, az azt jelenti, hogy többé nem vonzza a másik nem és soha nem lép házasságra? b) Mit jelent a ’szívben elhatározni’? c) Milyen kérdésre gondolhat némely egyedülálló az elméjében?

⁶ Azok, akik ’elfogadják az adományt’, nem szükségszerűen olyan különleges „adománnyal” rendelkező személyek érzelmi felépítésük tekintetében, hogy többé nem vonzaná őket a másik nem. Nem tesznek szüzességi fogadalmat (cölibátust), mintha soha többé nem szándékoznának házasságra lépni. Ellenben ’elhatározzák’ szívükben, hogy eredményessé teszik egyedülálló voltukat.b (1Korintus 7:37). Ezek felmérték szívükben a magánosság előnyeit. Ennek a ’bizonyítéknak’ alapján szívük „adománynak” ’ítéli’ és ’elfogadja’ a magánosságot (1Korintus 7:38).

⁷ És ha mégis erős vágyat érzel a házasságra? Nem azt mondta-e Pál, jobb megházasodni, mint szenvedélytől égni? (1Korintus 7:9).

Miért van ily erős vágy?

8. a) Miért érezhet néhány egyedülálló erős vágyat a házasodásra? b) Milyen előnnyel jár a házasság elhalasztása, míg az ember ’túljut az ifjúság virágán’?

⁸ Az csak természetes, hogy az emberek házasságra óhajtanak lépni. Isten ezzel a vággyal teremtett meg bennünket (1Mózes 2:18). De vajon azért van ez az erős sóvárgás, mert az ember ’ifjúságának virágában’ van és jelentkezik a szexuális ösztön első hulláma? Pál azt ajánlotta, hogy késleltessük a házasságot, amíg ez az időszak ’elmúlik’. Ez a várakozás szinte lehetetlennek tűnik a fiatalok előtt. Némelyek az első évszázadban is úgy érezték, hogy meg kell házasodniuk. Ám azalatt, amíg ők „feleséget kerestek”, mások, akik házasok voltak, „szabadulást kerestek” helyzetükből! A házasság, noha védelmül szolgálhat az erkölcstelenség ellen, nem old meg minden problémát. Egy 35 éves egyedülálló keresztény azt mondta: „Kijózanító volt számomra, hogy mint vén, láttam emberek életét tönkremenni rossz házasság miatt. Nem vagyok ellensége a házasságnak, de úgy érzem, nem szabad elhamarkodni.” Tudományos felmérések kimutatták, hogy Amerikában az olyan asszonyok, akik 18 éves koruk előtt mennek férjhez, háromszor hamarabb keresnek válást, mint azok, akik várnak 24 éves korukig! A tizenéves férjek válási aránya is háromszorosa az átlagnépességének. A fiatalkori egyedüllét éveit bölcsen fel lehet használni Jehovával való jó kapcsolat kialakítására és olyan képességek megszerzésére, amelyek szükségesek egy leendő jó házastárs számára (1Korintus 7:27, 36).

9. a) Mit tettek meg néhányan a társ utáni vágy miatt, és gyakran mi lett ennek az eredménye? b) Milyen kérdéssel találkoznak az egyedülálló személyek?

⁹ Sok keresztény felnőtt lett anélkül, hogy megházasodott volna. Idővel közülük néhányan elhamarkodottan hitetlennel kötöttek házasságot, mert úgy gondolták, hogy valamilyen feleség jobb, mint semmilyen. De nem titok, hogy sokan, akik ezt tették, továbbra is egyedül érezték magukat egy olyan feleséggel, akivel nem volt közölnivalójuk. Mégis hogyan tudhat az egyedülálló személy ’szilárdan állni a szívében’? (1Korintus 7:28, 37, 39).

A kölcsönös buzdítás haszonnal jár

10. A Róma 1:11, 12 szerint mire vágyott Pál apostol és mi lett az ő jutalma?

¹⁰ A sikeres nem házas keresztények vonzódnak az emberekhez. Pál apostol, aki maga is egyedülálló férfi, így írt: „Vágyódom látni titeket, hogy valamilyen szellemi ajándékot közölhessek veletek a ti megszilárdításotokra; vagy inkább hogy kölcsönösen felbuzduljunk egymás hite által” (Róma 1:11, 12). Pál buzgón érdeklődött az emberek iránt és „szellemi ajándékot” óhajtott adni hittestvéreinek. Viszonzásul ő is felbátorodott. Ugyanez a helyzet ma is.

11. Milyen tapasztalat szemlélteti azt, hogy buzdítást jelent a ’szellemi ajándék’ elfogadása?

¹¹ Egy 28 éves egyedülálló keresztény nő meghívott sok fiatal testvérnőt a gyülekezetből az otthonába egy kis összejövetelre, hogy „szellemi ajándékot” adjon nekik az egészséges társaság révén. A következő napon azt mondta neki egy tizenéves lány, karjait a nyaka köré fonva: „Soha nem fogod tudni, milyen sokat jelentett nekem ez az összejövetel és mennyire rászorultam a buzdításra. Éppen arra gondoltam, hogy nem bírom ki tovább a problémákat otthon a mostohaanyámmal. Most úgy érzem, elboldogulok velük.” Amikor az egyedülálló testvérnő elbeszélte ezt a tapasztalatot, könnyek között mondta: „Soha nem fogom elfelejteni. Elvégre is nagy kedvességet kaptam tőle, mert igen jólesett az, amit mondott.” A ’szellemi családunk’ más tagjai iránt tanúsított személyes érdeklődés általában segít legyőzni az egyedüllét nehézségeit. Mégis erőfeszítés szükséges az értékes barátság kifejlesztéséhez.c (Márk 10:29, 30).

12. Milyen lehetőségek tárulnak fel a tanítványképző munka során?

¹² Mindazáltal a ’szellemi ajándékok’ felajánlására a keresztény gyülekezeten belül kínálkozó alkalmak mellett ott vannak azok is, amelyek a tanítványképző munka során tárulnak fel. Az ’adományozót’ gyakran felüdíti, ha látja a tanuló előrehaladását és megfigyeli a maradandó szellemi jólétet, amelyet a Biblia igazsága eredményez. Így tehát, miközben ’elöl jársz’ abban, hogy szeretetet tanúsíts az Isten háza népén belül és kívül valók iránt, saját életed is gazdagabb lesz és könnyebb lesz ’szilárdan állni a szívedben’ (Róma 12:2; Prédikátor 11:1; Lukács 6:38).

Vegyük igénybe a felülről jövő erőt

13. Hogyan lehet az 1Timóteus 4:17 különösen buzdító az egyedülálló keresztények számára?

¹³ Egy alkalommal Rómában a bebörtönzött Pál apostolnak egyedül kellett a nehéz helyzettel szembenéznie. Így írt erről: „De az Úr mellettem állt és erőt öntött belém” (2Timóteus 4:17). Ezzel az erővel Pál hűséges maradt és megszabadult a szó szerinti vagy a jelképes oroszlán szájából”. Ha jelképes „oroszlánok” kerülnek utadba, gyengéd Atyánkhoz segítségért könyörögsz-e? Kiöntöd-e szíved előtte, tudván, hogy ha senki más nem is, ő megérti szükségletedet és melléd áll? (1Péter 5:6–9).

14. a) Milyen próba előtt állt egy egyedülálló testvérnő és milyen áldásban részesült? b) Milyen bizodalmat adhat nekünk az 1Korinthus 10:13?

¹⁴ Egy 53 éves egyedülálló testvérnő nagyon levert volt, amikor elvesztette állását. „Könyörögtem Jehovához, hogy segítsen valami munkát találni, csak éppen hogy fenntartsam magam. Mielőtt elmúlt volna a hét, már új állásom volt! Attól a naptól fogva elhatároztam, hogy kiveszek egy napot és Jehova gondoskodására támaszkodom. Soha nem hagyott cserben.” 1982-ben 26 évi úttörőszolgálat után, szellemi képesítésű férjért való imádsága meghallgatásra talált; egy megözvegyült utazófelvigyázó felesége lett. Igaz, hogy Jehova nem mindig pontosan így felel az imáinkra, de meg fog erősíteni, hogy megbírkózzunk bármilyen makacs problémával (1Korintus 10:13).

Önuralom

15. a) Mit kell felismernie az embernek, hogy féken tartsa szexuális vágyait? b) Hogyan szemlélteti ezt a Példabeszédek 7. fejezete?

¹⁵ „Úgy érzem, nem vagyok képes többé egyedül maradni”, írta egy keresztény nő. „Erős szexuális vágyat érzek, és évek óta képtelen vagyok hozzám illő keresztény férjet találni. Mindig csak azt a választ kapom, hogy menjek haza és uralkodjak magamon. De hogyan?” Az ilyen érzelmekkel nem könnyű megbírkózni. A szexuális vágyak féken tartásához az egyedülálló férfinak vagy nőnek tudnia kell, hogy mikor kezdje legyőzni azokat önfegyelemmel. A Példabeszédek 7:6–23-ban például egy fiatalember elvesztette önuralmát, és szexuális gerjedelmében egy prostituált ’után ment’. Mindamellett nem nyomban jutott ebbe az állapotba. A megelőző lépések közé tartozott (1) éjjeli séta a prostituált utcájában, (2) engedte, hogy a nő megcsókolja és (3) hallgatás a nő erkölcstelen ajánlatára. Minden egyes lépés után nehezebb önuralmat gyakorolni, míg végül nincs többé visszafordulás. Mihelyt észrevette, hogy az első lépés irányába sodródik, megálljt kellett volna parancsolnia! (Galaták 5:22, 23).

16. Noha igazi keresztény sem követné az erkölcstelen emberek útját, mit tenne meg valószínűleg?

¹⁶ Egyetlen igazi keresztény sem követné szó szerint ennek az embernek lépéseit, de mi a helyzet a gondolatokkal? Kezdhet-e valaki képzeletben ’lemenni az utcára az ő házához’ és elidőzni erkölcstelen gondolatoknál? Éppen ilyenkor kell rálépni a fékre! Ennek elmulasztását követhetik a további lépések, a maszturbáció, vagy akár a szexuális erkölcstelenség.

17. a) Miért szükséges oszlopra szegezni a testet szenvedélyeivel együtt? b) Hogyan teheti meg ezt a keresztény?

¹⁷ Mivel a helytelen vágyak kellemesek a bukott, tökéletlen testünknek, nem könnyen űzhetők el. „Azok, akik Krisztus Jézuséi, a testet minden szenvedélyével és kívánságával együtt oszlopra szegezték” (Galaták 5:24). Az oszlopra szegezés kíméletlen, fájdalmas kivégzési mód volt. Légy hát kíméletlen magaddal szemben, hogy mindjárt kezdetben kiöld magadból az ilyen helytelen vágyakat, mielőtt azok elhatalmasodnának rajtad. Ha egy TV program kezdi felgerjeszteni szexuális szenvedélyedet, azonnal kapcsold ki, vagy kapcsolj át másik programra. Légy körültekintő a mozielőadások megválasztásánál, az irodalom olvasásánál is. Ügyelj a társalgásra és arra, hogyan tekintesz az ellenkező nemre (Máté 5:28–30; Kolossé 3:5).

18. Mit tett néhány keresztény, hogy kiölje helytelen nemi vágyait, és milyen eredménnyel?

¹⁸ Amikor a személyes vagy gyülekezeti tanulmányozás ideje van, állj ellen minden ösztönzésnek, amely ezek elhanyagolására indít. Egy keresztény, aki arra törekedett, hogy oszlopra szegezze minden tisztátalan szenvedélyét, amikor különösen erős, gyötrő vágyat érzett, kényszerítette magát, hogy kikeljen éjjel az ágyból és hangosan olvasson a Bibliából és saját szavaival elmondja minden bekezdés tartalmát, amíg a vágya le nem csillapodott. Amikor és ahol az szükséges volt, a keresztények arra kényszerítették magukat, hogy buzgón könyörögjenek segítségért Jehovához. Mindaddig, amíg a keresztény őszintén törekszik oszlopra szegezni „szexuális étvágyát”, nem valószínű, hogy paráznasággá fajuljon a dolog (Zsidók 4:16).

Megéri a fáradságot!

19. Függ-e az Istenhez fűződő kapcsolatunk attól, hogy házasok vagyunk, vagy egyedülállók?

¹⁹ A magánosság a ’Királyságért’ és a házasság egyaránt Isten ajándéka. De mindkettő erőfeszítést igényel, ha egy keresztény sikert akar elérni. Tekintet nélkül állapotunkra, közeli kapcsolatot építhetünk ki a mi Istenünkkel és megtalálhatjuk életünk beteljesülését. Még ha csak rövid időre is, de ’elfogadod’ a magánosság adományát, az a lényeges, hogy bölcsen használd fel azt.

20. a) Hogyan tekintse minden érett keresztény a magánosságot? b) Milyen biztosítékot kaphatnak egyedülálló személyek a jövőre vonatkozóan?

²⁰ Légy tudatában, hogy Jézus az önkéntes magánosság ajándékát nagyon nemes állapotnak tartotta. Minden érett keresztény érezzen úgy, mint Jézus, és ne tekintse azt szánalmas állapotnak. Jehova nagyra értékeli az egyedülálló személyek áldozatát. akik úgy döntöttek, hogy azt teszik, amiben neki kedve telik. (Lásd Ésaiás 56:4, 5). Jehova nem felejtkezik el róluk. Némelyek, akik túlélőkként bejutnak az új földre, örülhetnek a házasság kiváltságának, és miként Noé gyermekei az egész földre kiható özönvíz után, úgy ők is alkalmat nyernek arra, hogy eleget tegyenek az isteni megbízásnak, hogy ’töltsétek be a földet’ (1Mózes 9:1). Ez az áldás még ráadás lehet azokhoz, amelyeknek már most örvendenek az egyedülálló keresztények. Isten az ő új rendjében „kielégíti minden élő kívánságát” és megadja mindenkinek ’szíve kívánságát’. Legyetek hát biztosak abban, hogy akkor Isten akaratával összhangban mindenki megtalálja boldogságát (Zsoltárok 37:3, 4; 145:16).

21. a) Hogyan használta fel a korábban említett iskolai tanítónő egyedülálló életét? b) Hogyan érezhetik ugyanazt más keresztények is?

²¹ Az első bekezdésben említett egykori iskolai tanítónő most 83 éves és még egyedülálló. 57 évet töltött teljes idejű Királyság-szolgálatban, beleértve 56 évet Jehova tanúinak világ központjában. Mit érez az életével kapcsolatban? „Teljesen meg vagyok elégedve az életemmel és a munkámmal. Buzgóbb vagyok, mint valaha az olyan munkában, amelyet nagyon szeretek”, mondta ez a reszkető keresztény nő. „Nincs mit sajnálnom. Újból ugyanezt választanám.” Igen, ti is, ha egyedülállók vagytok, ugyanilyen elégedettek lehettek, ha eredményessé teszitek magános voltotokat, s learatjátok előnyeit és lehetőségeit.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

NÉHÁNY EGYEDÜLÁLLÓ SZEMÉLY A BlBLIÁBAN

Jézus: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját befejezzem” (János 4:34).

Pál: ’Rabszolgaként szolgáltam az Úrnak, és alaposan tanúskodtam. Nem kedveztem a lelkemnek’ (Cselekedetek 20:19–24).

Jeremiás: „Ó Jehova, én erősségem és védőbástyám, és menedékhelyem a nyomorúság idején” (Jeremiás 16:19).

Jefte lánya: ’Soha nem volt kapcsolata férfival. Évről évre elmentek Izrael leányai, hogy dicsérjék őt a szentélynél’ (Bírák 11:39, 40).

Anna: ’Özvegy volt s már nyolcvannégy éves; sohasem hiányzott a templomból, és szent szolgálatot végzett éjjel és nappal, böjtöléssel és könyörgéssel’ (Lukács 2:37).

Dorkás: „Bővelkedett jó cselekedetekben és irgalmas ajándékokban” (Cselekedetek 9:36).

[Kép a 29. oldalon]

A szívben szilárdan megállni

1. Bocsásd magad szellemi értelemben mások rendelkezésére

2. Végy erőt felülről, ha növekednek a problémák

3. Azonnal állj ellene a helytelen vágyaknak