Tegyük meg a magunkét a boldog családi élet előmozdítására!

„Mindenki közütetek egyénileg úgy szeresse a feleségét, mint önmagát; a feleség viszont tanúsítson mély tiszteletet a férje iránt. — Ef 5:33, UV.

1, 2. Mit kell óhajtani és mit kell kerülni a házasságban? Hová fordulnak sokan segítségért?

BOLDOG házasság! Vajon ki ne kívánna boldog lenni azok közül, akik belépnek ebbe az Isten által létesített elrendezésbe? Még ebben a tökéletlen, szomorú világban is vannak olyanok, akik igazi boldogságra találnak a házaséletben. Ezeknek sikerült elkerülniük a széthúzásokat, a nehézségeket és a szívfájdalmakat, amelyek oly jellemzők ma a világban. De hogyan kerülték el ezeket? Vajon úgy, hogy követték a számos házassági tanácsadó útmutatását, akiknek ellentmondó véleményeit ma mindenütt hirdetik?

² Évszázadokkal ezelőtt azt írta a bölcs férfi: „A sok könyv készítésének nincs vége”, és bizonyára nem úgy néz ki, mintha vége volna a házasságról és az arra vonatkozó témákról írt könyvek írásának. (Préd 12:12, UV [Károli: 12:14]) Pszichológusok, pszichiáterek, orvosok és hasonlók fejezik ki véleményüket és ellenvéleményüket azzal kapcsolatosan, amit az emberek a boldog házasság érdekében tehetnek. Újságok és folyóiratok rendszeresen tartalmaznak rovatokat, amelyek tanácsokkal látják el a szerelmeseket. A nehézségek azonban tovább nőnek és a házassági és válási statisztikák azt mutatják, hogy az emberek nagy százaléka folyamodik különéléshez vagy váláshoz, mivel nem találja meg a boldogságot. A nehézséggel küzdők mégis bízhatnak. A házasság Szerzője elmondja nekünk, hogyan lehetséges még ilyen megosztott világban is kielégítő boldogságot találni ebben az isteni elrendezésben.

3. Milyen kérdéseket tehetünk fel a házasságot illetően, és a segítség forrásával kapcsolatban milyen javaslatot hallunk?

³ Boldog házasságban élsz? Megtaláltad élettársadban az örömet, amelyre számítottál? Te, aki már sok éve házas vagy, még mindig „örvendezel az ifjúságod feleségével együtt”? (Péld 5:18, UV) Vagy talán nehézségeid vannak? Ha igen, kétségkívül szeretnéd tudni, milyen forrásból jöhet igazi segítség és bölcs tanács. Ez a forrás természetesen nem képes teljesen kiküszöbölni minden nehézséget, amelyet ebben a tökéletlen világban tapasztalnod kell, de segít megbirkózni a nehézségekkel és megmutatja, mit tehetsz te egyénileg a házasságod tökéletesítése érdekében. Ez a forrás Isten Igéje, a Szent Biblia. Oldalain megtalálhatod a tanácsokat és útmutatásokat, amelyek segítik mindazokat, akik készek annak irányelvei szerint élni. Vizsgálj meg most néhányat a modernkori házasságok nehézségei közül és nézd meg, hogyan segíthet Isten Igéje valakit abban, hogy legyőzze ezeket a nehézségeket a családi elrendezés áldására. — Zsolt 19:8, 9.

FŐSÉG

4. a) Hogyan gondolkodik és mit érez sok nő a férfi vezető szerepét illetően a házassági elrendezésben? b) Mi a Biblia nézete a férfi főségével járó felelősségről?

⁴ Ma számtalan nő panaszkodik a férfi uralkodó szerepe miatt a házasságban. Egyesek számára „férfi sovinizmus”, vagyis beképzelt és túlzó nézet az, hogy a férfi úgy tekinti a saját helyzetét, mint aki a nő feje. Mondjuk meg mindjárt, hogy a ,férfi sovinizmus’, vagy a családfő beképzelt magatartása egy családban, nem a Szent Iratok tanításának az eredménye. Noha az 1Mózes 3:16 azt mondja, hogy az asszony epekedni fog a férje után, az pedig uralkodik rajta, a Biblia világosan értésünkre adja, hogy Istennek nem állt szándékában a férfi általi rabszolgaságban tartani a nőt. Inkább a fejének helyzetében kellett lennie, vagyis azt a feladatot kellett ellátnia, amelyben megbízták a feleség és a család felügyeletével. Az ókori héberek idejében, akiknek a történetéről oly sok mondanivalója van a Bibliának, az istenfélő, okos és ügyes asszonyoknak — jóllehet alá voltak rendelve a férji fejüknek — nagy cselekvési szabadságuk és hatáskörük volt; boldogok voltak a maguk helyén és sok áldásban részesültek, amikor Jehova Isten felhasználta őket, hogy különleges szolgálatokat végezzenek számára. Számos bibliai feleség között négyszerű példát mutatott Sára, Rebeka, Ruth, Anna, Erzsébet és Mária, Jézus anyja.

5, 6. a) Hogyan folytatódik a főség az 1Korinthus 11:3 szerint? b) Mit mond Pál és Péter apostol arról, hogy miként kell a férjnek a főséget gyakorolnia?

⁵ A Szent Bibliában a Keresztény Görög Iratok írásai nagyban rávilágítanak arra a főségi szerepre, amely a férfi osztályrésze a házassági elrendezésben. Előbb olvassuk el ezt a tudósítást és azután jobban megértjük majd, hogyan lehet alkalmazni azt a mai házassági nehézségek megoldásában.

⁶ Ha fellapozzuk a korinthusiakhoz írt első levél 11. fejezetének harmadik versét, azt látjuk, hogy Pál apostol a következő szavakat írta a korinthusi gyülekezetnek: „Akarom pedig, hogy tudjátok: minden férfi feje a Krisztus, az asszony feje a férfi; a Krisztus feje pedig az Isten.” Itt rámutat, hogyan áramlik a hatalom a keresztény gyülekezetben Jehovától Krisztushoz, a férfihez és a nőhöz. De vajon hogyan kell a férfinak ezt a főséget gyakorolni? Ha fellapozzuk az Efézus 5:28-at, ott azt olvassuk: „A férjek úgy szeressék a feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha egyetlen ember sem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti.” (UV) Péter apostol pedig ezeket fűzi hozzá: „Hasonló módon, ti férjek, lakjatok velük [a feleségetekkel] mindig az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet mint gyengébb edénynek, a női nemnek.” — 1Pét 3:7, UV.

7. Hogyan éreznek néha a feleségek a férjükkel kapcsolatban, és milyen kérdést tehet fel a férj a főségét illetően?

⁷ Ez tehát a szent szellem tanácsa a férjek számára a feleségükkel való bánásmódjukat illetően, aki fölött a főséget gyakorolják. Ez a tanács igen egyszerűen hangzik. A nagy nehézség abban rejlik, hogy a tökéletlenség és a velünk született önzés következtében vannak időszakok, amikor a férj, mialatt a család feje kíván lenni, elmulasztja ezt a szükséges szeretetet és figyelmességet gyakorolni a felesége, a gyengébb fél irányában. A feleség gyakran panaszolja, hogy nem érzi férje szeretetét, hogy a férje csak a saját élvezetével és kielégítésével törődik. A keresztény gyülekezeten belül tehát a férjnek fel kell mérnie önmaga helyzetét és szembe kell néznie a valósággal. Kérdezd meg magadtól: Úgy szeretem a feleségemet, mint önmagamat? Megadom neki a tiszteletet, mint gyengébb edénynek, a női nemnek? Vagy olyan vagyok, aki csak a saját magam kielégítésére gondolok és csak arra, amit én akarok? Figyelembe veszem-e a feleségem szükségleteit és kívánságait? Amikor dönteni kell, meghallgatom-e őt, vagy mindenben úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom az esetleges óhajait?

8, 9. Milyen téren vizsgálhatja meg a férj, hogy miként gyakorolja a főséget?

⁸ Vizsgáljunk meg néhány olyan területet, ahol a helyes főség hiánya olyan nehézségeket okoz, amelyek megfosztják a házasságot a boldogságtól. Előfordul, hogy mind a férj, mind a feleség osztozik a keresztényi reménységben és a Legfelségesebb Isten, Jehova önátadott, alámerített szolgája. Te mint férj, fontosnak tartod-e, hogy időt áldozz ne csak a saját rokonaidnak, hanem a feleséged rokonainak is? Vagy talán elrontod a dolgot, amikor a feleséged rokonai jönnek hozzátok látogatóba, vagy amikor ti látogatjátok meg őket? Egyenlő mértékkel méred-e a családtagokat a feleséged oldaláról, éppen úgy, ahogyan szeretnéd, hogy a feleséged mérje a te oldaladról a család tagjait, a körülményeknek megfelelően?

⁹ És mit szóljunk az együtt töltendő kikapcsolódási percekről? Mindig azt teszi a család, amit te akarsz? Vagy megkérdezed-e a feleségedet, hogy ő mit óhajtana, ahelyett, hogy önkényesen döntenél? Gondold el, milyen kedves dolog, amikor a férj és a feleség leül és együtt tervezi meg, hol töltse el a néhány napos szünidőt, ahelyett, hogy a férj gyakorolná hatalmát és a felesége megkérdezése nélkül döntene.

10. Amikor gyermeknevelésről van szó, mire gondoljon a keresztény férj?

¹⁰ Vedd figyelembe azt is, hogyan vonatkozik a főség a gyermekek családi nevelésére. Mint férj, teljesen a feleségedre bízod a gyermekeid fegyelmezését? Amikor a gyermekek jól viselkednek, akkor a te gyermekeid, amikor pedig nem olyan jól, akkor az ő gyermekei? Ha együttes erőfeszítéseket tesztek a gyermekeitek felnevelésében, mennyivel jobban hozzájárul ez a családi elrendezés igazi öröméhez és boldogságához! Pál apostol azt írta az efézusiaknak: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, egységben az Úrral, mert ez igazságos.” (Ef 6:1, UV) Megfigyelhetitek itt, hogy a parancs a szülők iránti engedelmesség, nem csupán az egyik szülő iránt. Az efézusiaknak adott további tanács így szólt: „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem továbbra is neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.” (UV) Az Újszövetség modern angol nyelven (New Testament in Modern English) azt mondja ebben a versben: „Atyák, ne fenyítsétek túlságosan a gyermekeiteket és ne nehezítsétek meg nekik a parancs iránti engedelmességet. Neveljétek fel őket keresztényi tanítással keresztényi fegyelemben.” — Ef 6:4.

11. Hogyan mond csődöt némely férj a főséggel összefüggő ügyekben, és milyen panaszra ad így okot a feleségének?

¹¹ További komoly figyelmet érdemel a keresztény családban az, hogy a férj valóban vegye át a családfői vezetést, melyet Isten adott neki. Feleségek számtalan esetben azt panaszolják, hogy férjük nem hajlandó döntéseket hozni és mindent rájuk hagy. Természetesen, néha ez a kényelmesebb megoldás, amikor a könnyebb végét fogja meg valaki a dolognak. De keresztény férjek, ez az Istentől kapott felelősségetek elhanyagolását jelenti Jehova szemében! Isten és az ő Igéje azt követeli a keresztény férjtől, hogy vezessen, mert a dolgok teokratikus elrendezésében erre jelölték ki őt.

12. a) Miért nem hoz boldogságot a nő számára az, ha ő veszi át a családban a főségi szerepet? b) Ez vajon az ő helyzetének alacsonyabbá tételét jelenti és alacsonyabb rendűvé teszi őt a férjénél?

¹² Amikor a férj semmivel sem törődik és nem ragaszkodik a döntések meghozatalához, és ezért a feleségnek kell vállalnia a feladatokat, abból csak boldogtalanság származik. Noha néhány feleség elveszíti férjét és kénytelen a férfi helyett vezetni családját, az asszony sokkal alkalmasabb arra, hogy feleségi támogatást nyújtson, mintsem hogy átvállalja a családfő szerepét. Isten ilyennek alkotta őt. Kezdetben arra teremtették, hogy kiegészítője, társa legyen a férfinak és ez a kedvezőbb szerep számára. Emlékszel, mit mondott Jehova, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy nem akadt társ a férfi számára a többi földi teremtmény között? A beszámoló azt mondja: „És Jehova ezután így szólt: ,Nem jó az embernek tovább egyedül lenni. Adok neki segítőtársat, mintegy kiegészítőt számára.’” (1Móz 2:18, UV) A feleség tehát legyen a férfi segítőtársa. Ez magasztos állás a nő számára. A Példabeszédek könyve bölcsesség cím alatt azt mondja Jézusról az emberré válása előtti állapotában, hogy „mestermunkás”-ként volt Jehova mellett. (Péld 8:30) Ti férjek, dolgozzatok tehát együtt a feleségetekkel mint értékes segítőtársakkal, tanácskozzatok velük, kérjétek ki véleményüket, ismerjétek meg nézetüket, de magatok járjatok elöl és döntsetek a fő kérdésekben. Ha így tesztek, igazi boldogság lesz az eredménye. Ez nem azt jelenti, hogy mindent nektek, magatoknak kell elvégeznetek, de ne feledjétek, hogy tőletek, a főtől várja a család az irányítást abban, hogy mit kell tenni és ki mit végezzen. Ha együttműködtök, akkor mind a vezetés, mind az alárendeltség áldást jelent a házassági kötelékben.

A FELESÉG ALÁRENDELTSÉGE

13. Vajon megvetendő rabszolgaságot jelent a feleség Biblia szerinti alárendeltsége?

¹³ Most elérkeztünk ahhoz a témához, amely talán a feleség alárendeltségének némileg kényes témája. Vizsgáljuk meg előbb Pál szavait, melyeket az efézusi gyülekezethez intézett ebben a témakörben. Pál azt mondta: „A feleségek rendeljék alá magukat a férjüknek, miként az Úrnak.” Péter apostol pedig azt írta: „Hasonlóképpen, ti asszonyok, legyetek alárendeltjei saját férjeteknek.” (Ef 5:22; 1Pét 3:1, UV) Ezek sok nő számára ,harcias szavak’ a nők felszabadításállak mai világában. De ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Ha egy asszony valóban szereti a férjét és a férje valóban rendelkezik a keresztény férj tulajdonságaival, amelyek egy részét már tárgyaltuk ebben a cikkben (noha semmiképpen nem világítottuk meg a helyzet összes részleteit), akkor öröm lesz számára a férje alárendeltjévé lenni. Ez nem lealacsonyító rabszolgaság. Inkább Istentől kapott szerep, amely boldogsághoz és örömhöz vezet. De mit tehet a keresztény feleség azért, hogy boldoggá tegye a házasságot?

14. a) Miért okoz nehézséget némely feleségnek az, hogy bibliai alárendeltséget tanúsítson a férje iránt? b) Miért alkalmazandó a hívő férjjel élő nők számára is Péternek az 1Péter 3:2-ben adott tanácsa?

¹⁴ Ez talán szükségessé tesz bizonyos változtatásokat az egyéniségében, mint ahogyan a férjnek is szüksége lehet bizonyos változtatásokra. Ha a nő hajlamos a függetlenségre, képes jól gondoskodni önmagáról, talán úgy érzi, hogy nem könnyű alárendelnie magát a férjének. Esetleg változtatnia kell a gondolkodásmódján, sőt bizonyos esetekben erőteljes változtatásokat kell megvalósítania, hogy a maga részéről elősegítse a boldog házasságot. Ha olyan férje van, aki mindezideig nem volt olyan figyelmes, mint ahogyan ő szerette volna, most megvan a lehetősége, hogy a tökéletesítésen munkálkodjon. Péter apostol azt mondja, hogy a hitetlen férjjel rendelkező feleségek segíthetnek a házastársuknak, ha szeplőtelen viselkedésükkel, mélységes tisztelettel keresztényi alárendeltséget tanúsítanak a férjük iránt. (1Pét 3:2) Még sokkal könnyebb a dolog akkor, ha a férj önátadott és alámerített keresztény, aki együttműködik feleségével Jehova szolgálatában.

15. Hogyan nyerheti el a feleség a férje elismerését a lakás otthonossá tevőjének szerepében?

¹⁵ Számos módja van annak, hogy a feleségek megnyerjék férjüket. Megtehetik ezt azáltal, ahogyan rendben tartják az otthonukat. A tisztán és csinosan tartott otthonnal a feleség arra buzdíthatja férjét, hogy helyesen lássa el a feladatát. Örömmel végzed-e az otthonossá tétel munkáját? Amikor férjed barátai látogatóba jönnek, vajon büszke lehet-e férjed a lakására, amelybe meghívta őket? Ezen érdemes elgondolkodni. Ha egy otthon rendetlen, ha az előző napi mosatlan edények ott tornyosulnak a mosogatóban és vastagon áll a por a bútorokon, a látogató tekintetét pedig általános rendetlenség fogadja, az nagyban csökkentheti a házasság boldogságát. Mondanunk sem kell, hogy maguk a férjek is segíthetnek ezekben a dolgokban azáltal, ha tisztán tartják a tárgyakat. De mi most csak azokról a módozatokról beszélünk, ahogyan a feleségek segíthetnek férjüknek, hogy azok büszkék lehessenek rájuk mint szerető és odaadó feleségekre.

16. Milyen felelőssége van a feleségnek akkor, ha rá bízzák a családi költségvetést?

¹⁶ Figyelembe kell venni azonkívül a családi költségvetést is. Igyekszel-e beosztani pénzügyi erőforrásaidat? Ha férjed megbíz a pénzügyek intézésével, a bevásárlásokkal és a háztartási számlák kiegyenlítésével, vajon azon vagy-e, hogy ne lépjed túl a keretet, és ne költekezz, arra számítva, hogy férjed majd úgyis pótolja a hiányzó pénzt, ha arra szükség lesz. Itt ismét magától értetődik, hogy a férjnek is igyekeznie kell elegendő összegről gondoskodni a családi költségvetés számára. És ott, ahol takarékoskodni kell, ott mind a két házastársnak együtt kell fáradoznia a család közös érdekein. — Péld 31:10–31.

17. Hogyan tanúsíthat a feleség érdeklődést a férje feladatai iránt (anélkül, hogy olyan ügyekbe nyerne betekintést, amelyek bizalmas természetűek), fenntartva ezáltal a közlékenységet egymás között?

¹⁷ Fontos az is, hogy közlékeny maradj a férjeddel. Ez ismét nemcsak a feleségre vonatkozik, hanem mind a kettőnek fáradoznia kell ezen a téren. Vannak azonban dolgok, amelyekben a feleség segíthet anélkül is, hogy olyan dolgok iránt érdeklődne, amelyek magántermészetűek, ha a férj felelősségteljes állást tölt be a gyülekezetben. Megpróbálhatja belevonni férjét egy olyan beszélgetésbe, melynek tárgya a napi munkája, vagy a problémák, amelyeket megoszthat a feleségével; a feleség viszont elmesélheti neki, hogyan töltötte el a napját otthon a gyermekekkel, vagy beszélhet a Királyságról szóló tanúskodásáról. Az egymás élete iránti érdeklődés növeli az áldásokat és boldogságot hoz a családi körbe. — Péld 16:24.

18. Nevezz meg néhány más nehézséget, amely akadályozza a családi egységet, s amelyről még beszélni lehetne?

¹⁸ Eddig két olyan területtel foglalkoztunk, amelyek előmozdítják a családi egységet: a férj főségével az isteni elrendezés alatt, valamint a feleség helyes alárendeltségével, amint azt a Biblia leírja a feleségek számára. Van azonban még számos egyéb terület, amely megkívánja a figyelmünket a családi élet megvitatásában. Ott van például a zsémbeskedő házastárs problémája, a fegyelmezetlen gyermekek kérdése, a házastársi viszony, melyről Pál apostol úgy beszél, mint a házastársi jogok megadása az egymással való intim, bensőséges viszonyukban. (1Kor 7:3–5) Érdekünkben áll megvizsgálni mindezeket a kérdéseket, ezért a következő cikkben részletesebben megtárgyaljuk ezeket a pontokat mindannyiunk javára.

Együttműködve a családi egységért

1. a) Milyenfajta kifejezéseket és magatartásokat kell kerülniük a keresztény családoknak? b) Hogyan hangzik a Kolossé 4:6 jó tanácsa?

„MEGMONDTAM!” „Sohasem hallgatsz rám!” „Nem megmondtam, hogy ez lesz belőle?” Nagyon is gyakran hallani ezeket a kifejezéseket a családi viták közben a házastársak és a gyermekeik között. A nemtetszés hangnemében hangzanak el ezek, amikor valami nem sikerül, ami különben a házastárs ötlete volt. A bölcs férfi azt írta: „Jobb egyedül élni a pusztában, mintsem egy zsémbeskedő és rosszindulatú feleséggel.” (Péld 21:19, Új Angol Biblia) De ugyanezt mondhatjuk egy zsémbeskedő és rosszindulatú férjről is. Egy szótár így határozza meg a „zsémbeskedő” szót: „Állandó hibakereséssel bosszantani; állandó korholással ingerelni.” Az ilyenfajta ingerlésnek bizony nincs helye a keresztény családban. A házassági elrendezésben mindkét félnek tartózkodnia kell tőle. Mindannyiunknak szól Isten tanácsa, amely az apostol azon szavaiban jut kifejezésre, melyeket a kolossébeli gyülekezethez intézett: „Legyen a ti beszédetek mindig kellemes, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek megfelelnetek.” (Kol 4:6, UV) A házastársnak adott effajta válasz bizonyára mind a két félnek áldására lesz.

2. Hogyan adott időszerű tudósítást a kedvességről nemrégen ez a folyóirat az olvasóinak?

² Nem is olyan régen jelent meg ennek a folyóiratnak a hasábjain egy cikk, mely a kedvességgel foglalkozott. Többek között ezeket mondta: „Akik kereszténynek vallják magukat, vigyázni akarnak, hogy az ő kedvességük ne legyen alábbvaló annál a kedvességnél . . . melyet néha olyanok is gyakorolnak, akik nem vallják magukat Isten szolgáinak. . . . Láthatunk és olvashatunk az emberi kedvesség rendkívüli tetteiről, amelyekhez képest kevesebb kedvesség nyilvánul meg olyasvalaki részéről, aki magát Isten önátadott szolgájának vallja.” Milyen szomorú is lenne, ha Jehova önátadott imádóiból álló családunkban elmulasztanánk kedvességet tanúsítani az egymás iránti bánásmódunkban.

3. Hogyan vonatkozik a „hasonlóképpen” kifejezés arra a módra, ahogyan a férjnek kell bánnia a feleségével?

³ Péter apostol ezt a nagyszerű tanácsot adja a férjeknek a feleségük iránt tanúsítandó kellő figyelmességről: „Hasonló módon, ti férjek, lakjatok velük mindig az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet, mint gyengébb edénynek, a női nemnek, mivel örökösök is vagytok velük az élet ki nem érdemelt kegyében.” (1Pét 3:7, UV) A „hasonló módon”, amire Péter utal, az előző szavakban, a levele második fejezetétől került körvonalazásra, ahol a helyes alárendeltséggel és az ezzel rokon témákkal kapcsolatban ad tanácsot. Az Úr Jézus Krisztusról szólva Péter azt írta, hogy Ő követendő példát hagyott a tanítványai számára. Azt mondta Jézusról: „Amikor szidalmazták, viszonzásul nem szidalmazott. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem állandóan arra bízta magát, aki majd igazságosan ítél.” (1Pét 2:23, UV) Ez valóban kedves eljárás volt, igazán méltó arra, hogy követendő példaként szolgáljon a férjek számára.

4. Hogyan mutassanak kedvességet „hasonlóképpen” a feleségek?

⁴ Természetesen Péternek a feleségek számára is van némi jó tanácsa, hogy ők „hasonló módon” kövessék azt. Olyan asszonyokról beszél, akiknek „csendes és szelíd szelleme igen értékes Isten szemében”. Ez bizony a kedvesség útja azoknál az asszonyoknál, akik Jehova és Krisztus Jézus szolgáinak vallják magukat. — 1Pét 3:1–4.

5. Mutass rá, hogyan vonatkozik mindenkire Péter tanácsa a kedvesség gyakorlása terén?

⁵ De ez még nem minden. Amikor ezt a kedves szellemet kell felmutatni a családi körben, akkor nemcsak a szülőknek kell tartózkodniuk a zsémbeskedéstől és a hibák keresésétől. Péter következő szavai ezek voltak: „Végül pedig legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak, tanúsítsatok együttérzést, testvéri szeretetet, gyengéd könyörületességet, s elmétekben alázatosságot.” A tanács követéséből eredő jutalommal kapcsolatban Péter néhány verssel később azt mondja: „Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak, s fülei az ő könyörgésükön.” — 1Pét 3:8, 12, UV.

A GYERMEKEKKEL VALÓ HELYES TÖRŐDÉS

6. a) Hogyan viseli közösen a felelősséget a férj és a feleség abban, hogy érdeklődést tanúsítsanak gyermekeik iránt? b) Milyen bibliai tanácsot kapunk a gyermek nevelésével kapcsolatban?

⁶ Ott van azután a gyermekek felnevelésének kérdése a családi körön belül. Az előző cikkben az apa felelősségéről olvashattunk a gyermekek felnevelése terén az Úr fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint. (Ef 6:4) De magától értetődő, hogy az anya szintén felelős a családi kör ezen komoly feladatának ellátásáért. (Péld 6:20; Ef 6:1, 2) Egy olyan világban, ahol oly elterjedt a bűnözés, ahol a tizenévesek bűnözési statisztikája oly kíméletlen képet fest az erőszakról, könnyen láthatjuk, hogy a keresztény szülők által nyújtott nevelés élet és halál kérdése lehet a gyermekek számára. Amikor mindkét szülő keresztény hívő, könnyen együttműködhetnek Isten bölcs tanácsának alkalmazásában a gyermeknevelés terén. — Péld 13:24; 22:6.

7. Hogyan beszélje meg a férj és a feleség a gyermek fegyelmezéséről vallott nézetét és miért így?

⁷ Mindkét szülő együttes közreműködése a gyermekek szeretetteljes fegyelmezésében nagyban hozzájárulhat a boldog családi légkör kialakításához. A szülők megbeszélhetik a gyermek fegyelmezéséről vallott különböző nézeteiket, amikor magukban vannak és a gyermek nem hallja őket, s komoly végkövetkeztetésre juthatnak együttesen a gyermekeik javára. Ezeket arra buzdíthatják, hogy úgy nőjenek fel, hogy közben tiszteletben tartják mindkét szülő tanácsát és fenyítését, s nem igyekeznek megosztani a szülőket a fiatal életükben felmerülő kérdések és nehézségek megoldása terén.

8. a) Milyen tényt kell tudomásul venni a gyermekek felnevelésékor? b) Mire kell tehát törekedniük a szülőknek?

⁸ Igaz, egyes fiatalok nem reagálnak szívből az Isten Igéje igazságára. Miként Káin, Ézsau és mások esetében, néhány gyermek ma is megtagadja, hogy elfogadja az igazságot. Nem engedi, hogy az igazság irányítsa életét és harmonikus családi kör kialakításához vezesse. Ez természetesen nagy fájdalmat okoz a hívő apának és anyának. ,Hol rontottuk el a dolgot?’ — teszik fel talán maguknak a kérdést. Vannak esetek, amikor a szülők igazán megtettek mindent annak érdekében, hogy az igazságosság útján neveljék fel gyermekeiket, alkalmazva a bibliai tanácsokat és fegyelmezést, a gyermekek mégis lázadókká lesznek és megtagadják, hogy Isten engedelmes gyermekeivé legyenek. Ilyenkor a Példabeszédek 17:21. és 25. verse érvényes. A bölcs férfi itt azt írja: „Az ostoba fiúnak apja nem örül. Búsulására van az apjának az ostoba fiú és keserűségére annak, aki szülte őt.” (UV) Mily lényeges tehát, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy a gyermekük jól induljon el az életben. Ezt azáltal érhetik el, ha megfogadják a Biblia tanácsát az utódaik felnevelésével kapcsolatban. (5Móz 6:4–9) Ez a családi egység érdekében végzett munka szerves része.

9. a) Mire van szükség azon kívül, hogy a Bibliát tanulmányozzuk a gyermekekkel? b) Milyen téren mutathatnak még érdeklődést a szülők a gyermekeik iránt?

⁹ Bölcsen tesszük, ha megemlékezünk továbbá arról is, hogy a gyermekek oktatása és Jehova szellemi szabályozása szerint való felnevelése nem csupán abból áll, hogy tanulmányozzuk velük a Bibliát. Lényeges a bibliai alapelvek gyakorlati alkalmazása is. Ha vannak gyermekeid, akkor mint bölcs szülő, jó példával kell elöl járnod a szorgalmas életmód terén. Vajon bölcs dolog lenne egy anya részéről, hogy a fiatalok maguk készítsék el reggelijüket, maguk készüljenek el és maguk menjenek az iskolába, míg ő alszik? Hacsak nincs valami betegség vagy más alapos ok, a családi egységért harcoló szülőnek erőfeszítéseket kell tennie, hogy együtt keljen fel gyermekeivel reggelenként, ő készítse el őket az iskolába menetelre, maga gondoskodjon a megfelelő reggeliről, és nézzen utána, hogy megfelelően vannak-e felöltözve? A szülőket igenis érdekelje az, hogy milyen tanulmányi eredményt érnek el a gyermekeik az iskolában, s hogy a magaviseletük mindenkor Jehova jól-nevelt, jó modorú szolgájához illő-e? Gyermekeikbe kell oltaniuk az idősebbek iránti tiszteletet és mások tulajdonának tiszteletben tartását. Mindezek és egyéb más dolgok segíthetnek a gyermekek felnevelésében, ami nem jelent zaklatást a szülők szellemének, hanem dicséretet szerez a Teremtőnek és megelégedést az anyának és az apának.

A FÉRJ-FELESÉG VISZONY

10, 11. Milyen viselkedés kezd általánossá lenni ma az emberek között, és mivel érvelnek némelyek?

¹⁰ Ott van azután a férj és a feleség közötti bensőséges házastársi magatartás örök témája. A világban oly sokat írtak már erről, s ezen írások közül nem egy kimondottan ellenkezik Isten Igéje jó tanácsával. Ma megszokott dolog, hogy emberek házasság nélkül együtt élnek. Természetesen ez nem új dolog, de manapság sokan „okos” dolognak tartják, hogy ezt tegyék és nyilvánosan kérkedjenek vele, nem törődve mások érzelmeivel, vagy Isten Igéje erkölcsi tanításával.

¹¹ Még az úgynevezett keresztény országokban is az állítólagos „vallásos” emberek gyakran együtt élnek anélkül, hogy házasságot kötöttek volna. Az ilyenek azt állítják, hogy semmi értelme vagy pedig vajmi kevés jelentősége van, ha nyilvános fogadalmat tesznek, vagy ha egy darab papír tanúsítja, hogy egy másik egyénhez vagy kötve a házasságban. És igen nagy számban vannak olyanok, akik nyíltan élnek több élettárssal és fesztelen nemtörődömséggel cikáznak egyiktől a másikig. Ez természetesen egyre növekvő nemi betegségekhez, tönkretett életekhez és bűnöző gyermekekhez vezet. De sokan nem néznek tovább az önző vágyaik kielégítésénél.

12. Hogyan tekintse az ilyen életformákat a keresztény házaspár?

¹² A keresztény házaspárok számára természetesen tilos minden ilyen életforma, mivel Isten helyteleníti. Márpedig ők nagyszerűen megértik, hogy Istennek tetszeni és az ő akaratát cselekedni a legfontosabb dolog az életükben. Ez hozza meg számukra az ő áldásait. De arra is vigyáznia kell a keresztény házaspárnak, hogy ne süllyedjen természetellenes szokásokba, melyek ellentétben vannak Isten Igéje alapelveivel. A házassági elrendezésben mindkét félnek szükséges figyelembe vennie házastársa keresztényi érzéseit a nemi kapcsolatok terén.

13. Hogyan mutathatja meg a férj, hogy szereti feleségét?

¹³ Teremtőnk úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy szoros, meleg, bensőséges viszonynak örvendjenek a házasságban. Ebből a célból az asszonyt mintegy a férfi „kiegészítőjének” alkotta, vagyis a nő teszi teljessé a férfit. A férfinak és a nőnek „egy testté” kell lennie. (1Móz 2:18, 21–24) Hogy ez az elrendezés mindkét fél számára kielégítő módon működjön a bensőséges kapcsolatukban, mindegyiknek be kell töltenie a saját szerepét. Pál apostol például azt írta: „Úgy szeressék a férjek a feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha egyetlen férfi sem gyűlölte a tulajdon testét, hanem táplálja és dédelgeti azt.” (Ef 5:28, 29, UV) Ahhoz, hogy egy feleség őszintén boldog legyen, éreznie kell, hogy kívánják és szeretik. A férfi és a nő bensőséges életében ennek a szeretetnek meg kell nyilvánulnia, ha mind a két fél a családi egység és megértés előmozdítására törekszik.

14. Mit kell kerülni a házastársi viszonyban és miért?

¹⁴ A férfi és a nő magatartásának a feladataik teljesítésében Isten Igéjén kell alapulnia. (1Kor 7:3–5) Noha a férfi és a nő örülhet egymásnak a férj-feleségi viszonyból eredő szoros kapcsolatban, ugyanakkor kerülniük kell minden természetellenes szokást, amilyen pl. a szodomia [végbélnyíláson át történő közösülés], a szájon át való közösülés és ehhez hasonlók. Azért mondjuk „természetellenesnek”, mert a férfit és a nőt kifejezetten nem ilyen céllal alkotta meg a Teremtő és az ő Igéje hangsúlyozottan tiltja az e világra jellemző tisztátalan szokásokat. — 3Móz 18:1–30; Róma 1:24–27; 1Thess 4:3–8.

15. Mit kell kerülni, ha valaki fel akarja ölteni az új egyéniséget? (Hasonlítsd össze a Júdás 7-tel!)

¹⁵ A dolgok e romlott rendszerében, ahol a keresztényeknek a keresztény tanítás határain belül kell élniük és viselkedniük, kerülnünk kell az olyan emberek gondolkodásmódját és nézetét, akik a helytelen cselekedetek mellett kardoskodnak. Minden oldalról az látszik, hogy mindenfajta nemiség árucikk, mely eladható és megvásárolható. Sokan azok közül, akik eljutottak az igazság ismeretére, maguk is tapasztalták ezt a dolgok régi rendszerében és időnként ez a gondolkodásmód irányította az életüket. Ámde most kijöttek abból a rendszerből Isten elrendezésének rendjébe. Megváltoztatták gondolkodásukat, felvették az új egyéniséget és olyan életet akarnak élni, amely összhangban van Isten Igéje igazságos irányadó mértékével és alapelveivel. — Ef 4:19–24.

16. a) Mire vigyázzon a keresztény, amikor az erkölcsi magatartását vizsgálja? b) Hogyan vonatkoznak erre a témakörre a Noé napjaiban, valamint Szodoma és Gomora idejében bekövetkezett események? c) Mutass rá, hogyan érvényesek erre vonatkozóan a Róma 2:12–16 szavai!

¹⁶ Valóban életfontosságú dolog, hogy mi mindannyian, akiket kihívtak a sötétségből Isten igazsága csodálatos világosságára, komolyan megvizsgáljuk: hogyan gondolkodunk és hogyan cselekszünk. Mi nem helyeseljük azt, amit Isten elítél. Mi nem akarunk a lehető legközelebb kerülni a gonosz cselekedet határvonalához abban az érzésben, hogy vannak bizonyos jogaink és — ha úgy óhajtjuk — magunk dönthetünk bizonyos dolgokban. Azzal sem kívánjuk mentegetni magunkat, hogy azt mondjuk: nincs megírva nyomtatásban a Szentírásban, egészen pontosan és a legrészletesebben egy bizonyos kétes viselkedés. Nincs bizonyíték arra, hogy Noé napjaiban írásos parancs ítélte volna el azt, amit az angyalok cselekedtek az emberek leányaival. Ennek ellenére az, amit tettek, helytelen, erkölcstelen és gonosz cselekedet volt. Isten látta, hogy a föld kezdett tönkremenni és betelni erőszakossággal. Elpusztította azt a gonosz világot és csak nyolc igazságos lelket mentett meg. (1Móz 6:11, 12; 1Pét 3:19, 20) Isten később elpusztította Szodoma és Gomora városokat is a szodómia gonosz szokása miatt. De semmi sincs az Írásokban, ami arra utalna, hogy az akkori emberek írott formában kaptak volna Istentől valamilyen szabályt, amely különleges módon megtiltotta volna nekik ezeket a szokásokat. (1Móz 13:13; 19:24, 25) Isten kezdettől fogva az emberbe helyezte a lelkiismeret képességét. Az ember alapjában tudja, mi helyes és mi helytelen, mely szokások gonoszak és melyeket ítéli el Isten. (Róma 2:12–16) Az ember alapjában tudja, mi volt Isten szándéka, amikor szaporodási képességgel látta el a férfit és a nőt, és lehetővé tette, hogy a kettőjük nemi egyesülése utódokat hozzon létre. Ezért az ember alapjában tudja, hogy a szodómia helytelen dolog, hogy a szájon át történő közösülés szintén helytelen, hogy a bestialitás, a házasságtörés, a paráznaság, a homoszexualitás és a hasonló szokások is mind, mind helytelenek. Ezért a családi egység előmozdítása érdekében mind a férj, mint a feleség az isteni gondolkodás határain belül tartozik cselekedni, ez a gondolkodás pedig Isten Igéje alapelvein nyugszik. Ez tartós örömet és boldogságot eredményezhet a családban.

17. Nevezz meg egy másik csapdát, amelyet kerülni kell a házassági kapcsolatban!

¹⁷ Azt is meg kell jegyezni, hogy a házassági kötelék bensőséges viszonyát nem szabad fegyverként felhasználni önző célok érdekében a házastárs ellen, vagy akár csak egyszerűen saját érdekből. Pál apostol azt tanácsolta: „Adja meg a férj a feleségének, ami azt megilleti; de hasonlóképpen a feleség is adja meg a férjének. Ne fosszátok meg egymást attól, kivéve, ha kölcsönösen megegyeztek.” Mindegyik házastárs vegye figyelembe a másik szükségletét a házassági kötelékben, amint Pál írta: „Senki ne keresse állandóan a maga előnyét, hanem a másikét.” — 1Kor 7:3, 5; 10:24, UV.

18. Hol kapunk józan tanácsot a házasságra, valamint a tiszteletreméltóságának megőrzésére vonatkozóan?

¹⁸ Jehova látható földi szervezete sok hasznos információt közölt a házas személyek részére, melyet megvizsgálhatnak és áldásukra fordíthatnak. Ez a tanács és javaslat nem mástól, mint magától Jehovától ered az ő Igéje közvetítésével. Amikor Pál apostol azt írta, hogy a házasság legyen „tisztességes mindnyájatok között és a házassági ágy szeplőtelen”, éppen erre gondolt, és azok, akiket érdekel a boldog, vidám együttes házasélet, elérhetik azt, ha megfogadjak Pál jó tanácsát, melyet a zsidó keresztényeknek adott. — Zsid 13:4.

19. Milyen további kérdések kerülnek megbeszélésre az Isten szolgái közötti házasság, családi egység és békesség témakörében?

¹⁹ Itt tehát azt a boldog házassági elrendezést beszéltük meg, amelyben mind a férj, mind a feleség önátadott és alámerített keresztény, aki egyazon célokért küzd és ugyanazon dolgokban érdekelt. Ámde Jehova számos szolgája él házasságban hitetlennel, vagy talán elvált a házastársától. Ilyen helyzetben hogyan oldják meg számos gondjukat, nehézségüket azok, akiknek gyermekeket kell felnevelniük és akik boldog életet szeretnének maguknak? Milyen tanácsot ad Isten Igéje Jehova ezen szolgái számára? Ezeket a kérdéseket beszéljük meg a következő cikkben.