A keresztények kitartással viselik el az üldözést
1, 2. Hogyan fogadják Jehova hű tanúi az üldözést, és milyen kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban?
JEHOVA TANÚI nem akarnak mindenáron mártírok lenni. Azt viszont tudják, hogy „mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timótheus 3:12). Vajon ez lehangolja őket?
2 Nem, mert a lojális keresztények képesek „kitartással elviselni az üldözést” (1Korinthus 4:12, The Twentieth Century New Testament, Revised Edition, angolban). De hogyan készülhetünk fel az ilyen szenvedésre, mielőtt az ránk következik?
Felkészülés az üldözésre
3. Hogyan lehet előre felkészülni az üldözésre?
3 Már az előző cikkben is elhangzott néhány javaslat arra, hogy milyen módon készülhetünk fel az üldözésre. Például: emlékeznünk kell az Ördög céljára, tudniillik arra, hogy tönkretegye Jehovához fűződő jó kapcsolatunkat. Isten ki nem érdemelt kedvességéből ez sohase történjék meg velünk! Úgy is felkészülhetünk az üldözésre, ha elgondolkozunk azon, hogy Isten miért engedi meg. Főként az egyetemes egyeduralom vitakérdése miatt és lojalitásunk kipróbálása végett. Ezért hát jó előre határozzuk el magunkban, hogy isteni segítséggel, lojálisan megvédjük Jehova felsőbbségét. Még úgy is felkészülhetünk az üldözésre, ha a Királyság-reménységet tápláljuk szívünkben.
4, 5. Az üldözésre való felkészülésként, mielőtt az ránk törne, hogyan építhetjük fel a hitünket?
4 Ha fel akarunk készülni az üldözésre, mielőtt az ránk törne, naponta kell építenünk, erősítenünk a hitünket, a bátorságunkat és a kitartásunkat. Ahhoz azonban, hogy igazi hitünk legyen, igazán kell szeretnünk Jehovát, ez pedig megköveteli Szavának pontos ismeretét. A pontos ismeret viszont csak úgy lehetséges, ha rendszeresen olvassuk és tanulmányozzuk az Írásokat és egyéb, ide vonatkozó keresztény kiadványokat. Az is lényeges, hogy hittestvéreinkkel közösen imádjuk és szolgáljuk Jehovát és így erősítsük hitünket (Zsidók 10:23–25; 12:28; Jelenések 7:9, 10, 15).
5 Az üldözésre való felkészüléshez szükséges még, hogy ’továbbra is az igazságban járjunk’, naponta benne éljünk, és mindig „az Igazság vezessen minket” (3János 3, 4, ÚV; TCNT, angolban). Amikor nap mint nap az apró megpróbáltatások elviselése közben Isten vezetését követjük, akkor tulajdonképpen a Jehovába és az ő útjaiba vetett hitünket építjük. Ez a hit viszont arra ösztökél bennünket, hogy akkor is az „Igazság vezessen”, amikor üldöznek minket.
6. Hogyan segíthet az ima felkészülni az üldözésre?
6 Ha szokásunkká tesszük, hogy rendszeresen imádkozzunk Jehovához, szorosabb lesz a vele való kapcsolatunk, és ez is segít felkészülnünk az üldözésre. Minél többet imádkozunk és minél inkább mennyei Atyánkra bízzuk magunkat, annál jobban nő az iránta való bizalmunk (2Korinthus 1:8–10). Akkor ez a kapcsolat olyan erős lesz, hogy semmilyen emberi vagy démoni ellenség nem lesz képes tönkretenni. (Vö. Zsoltárok 9:1–6; [Károli: 9:2–7]; 1János 2:12–14.)
Tartsunk ki az üldözés alatt
7. Ha üldöznek minket és kifogy a saját erőnk, vajon mit tesz Isten?
7 Amikor ténylegesen bekövetkezik ránk az üldözés — különösen ha ráadásul kegyetlen formában jelentkezik —, mit tehetünk, hogy elviseljük? Itt igen lényeges a Jehovától jövő erő! Pálhoz hasonlóan nekünk is „a szokásosnál nagyobb erőre” van szükségünk, ezért pedig imádkoznunk kell (2Korinthus 4:7–12). Ha tehát teljesen a mennyei Atyánkra bízzuk magunkat, akkor mi is elmondhatjuk Pállal: „Mindenre van erőm őbenne [Jehova Istenben], aki megerősít engem” (Filippi 4:13, Byington, angolban). Ha elfogyna is a saját testi erőnk, Jehova erőforrása sohasem merül ki. Ő mindenkor képes erőt adni népének, és meg is adja azt (Ésaiás 40:28–31; 45:22–25). Ha Jehovára bízzuk magunkat a nagy idegi megpróbáltatás idején, a saját képességeinket jóval meghaladó erőt kölcsönöz nekünk. És főleg ne féljünk. Az emberek odáig is elmehetnek, hogy elveszik a jelenlegi életünket, ámde Jehovának hatalmában van visszahozni minket az életbe a feltámadásban (Zsoltárok 46:1, 2; [Károli: 46:2, 3]; Lukács 12:4–7; János 5:28, 29).
8. Miért olyan fontos az ima ahhoz, hogy kitartással viseljük el az üldözést?
8 Nem nélkülözhetjük a Jehovához intézett imát, ha kitartással akarjuk elviselni az üldözést. Jézus, aki oly sokat szenvedett, mindig közel maradt Atyjához a szívből mondott imában, mert azt olvassuk: „Az ő testének napjaiban esedezéseket és kéréseket intézett Ahhoz, aki képes volt őt megmenteni a haláltól, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált” (Zsidók 5:7). Biztos, hogy az „ima Meghallgatója” minket is meghallgat istenfélelmünkért (Zsoltárok 65:2; Károli: 65:3). Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az üldözés idején ezekre az írásszövegekre gondolni: „Legyetek állhatatosak az imában!” „Szüntelenül imádkozzatok!” „Legyetek . . . éberek az ima tekintetében” (Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17; 1Péter 4:7). Ha nem ezt tesszük, csak a kellemetlenségre, a szenvedésre gondolunk, és könnyen engedhetünk az enyhülés utáni vágynak, a test hajlamainak hitünk megtagadása árán.
9, 10. a) Hogyan segíthet az „Isten békéje” az üldözés alatt? b) Mit tanulhatunk István nyugodt magatartásából, amit az üldözés alatt tanúsított?
9 Amikor börtönben vagyunk, keressük „az Isten békéjét”. Ha naponként imádkoztunk Jehovához, helyes életmintát alakítottunk ki, tehát továbbra s buzgón Isten elé kell járulnunk imában, amikor üldöznek. Helyes tehát könyörögni ’az Isten békéjéért, amely minden gondolatot felülmúl‘. Ez a béke ’megoltalmazza szívünket és gondolkodóképességünket a Krisztus Jézus által’ — ha kell, egészen a hűségben való halálunkig (Filippi 4:6, 7).
10 Az a felülmúlhatatlan békesség lehet nekünk is osztályrészünk az üldözés idején, amit az első keresztény vértanú, István tanúsított. Közvetlenül a szent szellem által sugallt utolsó bátor tanúskodása előtti magatartásáról a bibliai beszámoló kijelenti: „És amint a Szanhedrin tagjai mind rátekintettek, olyannak látták arcát, mintha angyalé lenne” (Cselekedetek 6:15). Egyáltalán nem a gonosztevő lesújtott arca volt, hanem angyali ábrázat, Isten hírvivőjének arckifejezése, olyané, aki bízik Jehova támogatásában. István bátor és nyugodt volt. (Vö. János 14:27.) Miután szemükre vetette Jézus Krisztus meggyilkolásában való bűnrészességüket, a bírák vérig sértődtek és fogukat csikorgatták ellene. István azonban „szent szellemmel eltelve, az égre emelte tekintetét, és meglátta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állani”. Ez a látomás erőt adott neki, hogy bátran szembenézzen az igazságtalan bírákkal abban a biztos tudatban, hogy Jehova akaratát teljesíti (Cselekedetek 7:52–56). Bár a mai keresztények nem számítanak ilyen látomásra, ők is rendelkezhetnek ezzel az Istentől kapott derűs nyugalommal, amikor kitartással viselik el az üldözést.
11. Mi felett kell elmélkednie Jehova népének, hogy elviselhesse az üldözést?
11 Elmélkedjünk Jehova Szaván, bánásmódján és céljain. Még ha megfosztanak is a Bibliától és egyéb bibliai kiadványoktól, elidőzhetünk Isten Szavánál. Emlékezetünkbe idézhetünk bibliaverseket és elbeszéléseket akár a nap folyamán, akár álmatlan éjszakákon. (Vö. Zsoltárok 77:2, 6, 11, 12; [Károli: 77:3, 7, 12, 13].) Elgondolkozhatunk Jehova csodálatos bánásmódján, ahogyan a múltban bánt üldözött és elnyomott népével. Például elgondolkozhatunk azon, hogyan szabadította meg az izraelitákat az egyiptomi fogságból, hogyan segítette Dánielt és három héber társát a különböző próbákban, hogyan mentette meg a zsidókat Márdokeus és Eszter napjaiban, és hogyan támogatta az apostolokat és az első keresztényeket az igazságosságért elviselt szenvedéseikben (2Mózes 12:1—15:21; Dániel 3:1–30; 6:1–28; Eszter 3:1—9:32; Cselekedetek 4:1—5:42; 12:1–17; 14:1–7, 19, 20; 16:16–40; 18:12–17; 19:23–41; 21:26—26:32). Gondolhatunk arra is, hogyan segítette Jehova modernkori szolgáit a náci koncentrációs táborokban, a kommunista börtönökben, és így tovább. Ha üldözik őket, Jehova imádói érzékelhetik Isten „örök karját” (5Mózes 33:27, Katolikus fordítás).
12. Amikor üldöznek minket, mire gondoljunk a szenvedéseinkkel kapcsolatban, és bizalommal és reménységgel legyünk?
12 A szenvedés egyszer véget ér. Ha erre gondolunk, az is segít kitartással elviselni az üldözést. Azonkívül ’Isten a nyomorgatóinknak nyomorúsággal fizet’, nekünk viszont enyhülést hoz (2Thessalonika 1:6–10). Ha tehát Jehova Tanúiként kell szenvednünk, tekintsünk a jövőbe, bízzunk abban, hogy szenvedéseink véget érnek, hű kitartásunk pedig gazdag áldásokat eredményez mennyei Atyánk részéről. Például azt, hogy idővel kiszabadulhatunk a börtönből és újra szabadságnak örvendhetünk, hogy korlátozások nélkül szolgálhassunk mint örömteli Királyság-hírnökök. S még ha nem sikerül is hamar elérnünk ezt a szabadulást, szenvedéseink nem tartanak örökké. És képesek leszünk kitartással elviselni azokat, ha teljes mértékig Jehovában bízunk és ígéreteinek maradéktalan beteljesedésében, amelyek példa nélkül álló áldásokat helyeznek kilátásban nekünk a megjövendölt új rendben (Jelenések 21:1–4; vö. 2Korinthus 1:19, 20).
13. Milyen vigaszt nyerhetünk az üldözés alatt az 1Korinthus 10:13. verséből?
13 Isten nem hagy minket erőnkön felül megkísérteni. Erről Pál apostol is biztosít, amikor azt írja: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1Korinthus 10:13, Katolikus fordítás). Nem minden kereszténynek kell ugyanazokat a szenvedéseket elviselni. Ezért nem kell azt gondolnunk, hogy a legkegyetlenebb üldözési forma a mi esetünkben szükségszerű és elkerülhetetlen. Jehova nem hagy magunkra és nem engedi meg, hogy olyasmi történjék velünk, amit nem lennénk képesek elviselni az ő erejével és szent szellemével. Természetesen őbenne kell bíznunk, és hinnünk kell abban, amit Szava mond. Ha tehát teljesen Jehovára bízzuk magunkat, kitartással viselhetjük el az üldözést (Zsoltárok 9:9, 10; Károli: 9:10, 11).
Sátán ellenségeskedése hiábavaló
14, 15. Hogyan csalódhat Sátán abban az igyekezetében, hogy az üldözés által megtörje Isten népét?
14 Mivel Jehova hű tanúit páratlan és teljhatalmú Istenük vezeti és támogatja, Sátán, az Ördög, és az általa megtévesztett üldözők sohasem győzedelmeskedhetnek az igaz keresztények felett. Az Ördög már számtalanszor csődöt mondott abbeli próbálkozásában, hogy üldözés által megtörje Jehova népét. Valójában az üldözés gyakran bumerángként ütött vissza Jehovának és népének fő ellenségére, az isteni akarat pedig fényes győzelmet aratott.
15 Ennek bizonyítékául vizsgáljuk meg például a „nagy üldözést”, amely Jeruzsálemben támadt közvetlenül István vértanúhalála után. Ezt olvassuk: „Az apostolokat kivéve mindannyian szétszóródtak Júdea és Szamária egész területén.” Ámde a szétszórt tanítványok „bejárták az országot, hirdetve a Szó jó hírét”. Például nagy szellemi fejlődés indult meg Szamária városában (Cselekedetek 8:1–8). Más szétszórt tanítványok Főniciában, Cipruson és a szíriai Antiokhiában prédikáltak. Nos, Antiokhiában például „Jehova keze velük volt, és akik hittek, azok nagy számban tértek meg az Úrhoz!” (Cselekedetek 11:19–21). Ez a fejlemény egész biztos éppen az ellenkezője volt annak, amit a csalódott nagy Üldöző látni szeretett volna! (Vö. Filippi 1:12–14.)
16. Mi történik néha az üldözők esetében?
16 Valahányszor Jehovának egy hű tanúja kitartással viseli el az üldözést, növeli Sátán megaláztatását és hazugnak bélyegzi őt. Sőt mi több, amikor egy korábbi üldözőből Isten és Krisztus hű üldözött tanúja lesz és az is marad, az Ördögöt a csúfos vereség érzése tölti el. Például bizonyosan nem volt ínyére, amikor a korábbi üldöző, Társusi Saul Jézus üldözött követőjévé lett, és buzgón terjesztette a jó hírt üldözés és sok szenvedés ellenére (2Korinthus 11:23–27; 1Timótheus 1:12–16).
17. Milyen legyen Jehova tanúinak magatartása az üldözőkkel szemben?
17 Igen fontos tehát, hogy Jehova üldözött tanúi helyes magatartást tanúsítsanak üldözőikkel szemben! István nem gyűlölte üldözőit. Amikor megkövezték, térdre esett, és mielőtt halálalvásba merült, „hangosan felkiáltott: ’Jehova, ne ródd fel nekik bűnül!’” (Cselekedetek 7:57–60). Jézus továbbá azt mondta: „Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket, és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44; Róma 12:14; 1Korinthus 4:11–13).
Teremtőnk nem hagy cserben minket
18. Mi történik, amikor Sátán végső támadást indít majd Jehova népe ellen?
18 Mi most az emberi történelem legválságosabb korszakát éljük. Ez a magukat kereszténynek valló egyének próbatételének és megrostálásának ideje. (Vö. Lukács 22:31, 32; 1Péter 4:16, 17). Sátánnak kevés ideje van hátra, és ezért rövidesen végső, minden eddiginél nagyobb támadást indít majd Jehova népe ellen. Isten azonban erőt ad népének, hogy kitartással viselje el az üldözést és győztesen kerüljön ki belőle. Sátán (mint Mágógbeli Góg) teljes kudarcot vall és csúfos vereséget szenved. Népének védelmében Isten ’felmagasztalja és megszenteli magát, megismerteti magát minden nemzet szeme előtt, hogy megtudják: ő Jehova’. Ez megint csak az ellenkezője annak, amit Sátán szeretne! (Ezekiel 38:14—39:7; Jelenések 12:12).
19. Mit tesznek Jehova üldözött tanúi isteni segítséggel?
19 Mi, Jehova önátadott tanúi, jól tudjuk, hogy Sátán szeretné tönkretenni a mindenható Istenhez fűződő jó kapcsolatunkat. De Isten ki nem érdemelt kedvességéből, mi nem fogunk megalkudni a hitünkben. Mindig szem előtt tartjuk a nagy vitakérdést, és mindenáron azon leszünk, hogy Jehova egyetemes felsőbbségét és egyeduralmát támogassuk. A Királyság-reménységben bízva, akkor is boldogok lehetünk, ha üldöznek minket. Mi készek vagyunk kitartással kiállni az üldözést, mert mi abban bízunk, aki „a bennünk működő ereje szerint képes felettébb többet tenni, mint amit kérünk, vagy fel tudunk fogni” (Efezus 3:20, 21).
20. Milyen bizalommal lehetünk „hű Teremtőnk” iránt?
20 Legyünk hát bátrak az ellenség előtt, maradjunk feddhetetlenek Isten dicsőségére és saját megmentésünkre. ’Reménykedjünk Jehovában és tartsuk meg útját’ (Zsoltárok 37:34). S amikor kitartunk az üldözés alatt, tanúsítsunk olyan magatartást, mint amit Péter így fejez ki: „Azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, mialatt jót cselekszenek, ajánlják továbbra is lelküket a hűséges Teremtőnek” (1Péter 4:19). „Hűséges Teremtőnk” nem fog cserbenhagyni minket. Az ő erejével boldogok lehetünk, ha üldöznek minket és kitartással viselhetjük el az üldözést.
Ismétlő kérdések
◻ Hogyan készülhetnek fel Jehova Tanúi az üldözésre?
◻ Miért fontos az ima ahhoz, hogy képesek legyünk elviselni az üldözést?
◻ Hogyan segíthet nekünk az „Isten békéje”, amikor üldözést kell elszenvednünk?
◻ Milyen vigasztalást nyerhetünk az 1Korinthus 10:13-ból?
◻ Milyen legyen Jehova Tanúinak magatartása az üldözőikkel szemben és miért?
[Kép a 23. oldalon]
István nem érzett gyűlöletet üldözői iránt, és Jehova modernkori tanúi sem gyűlölik üldözőiket. Némely üldözőből később Jehova tanúja lett