Egy emlékezetes éjszaka!
1 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Luk 22:19). Jézus tanítványainak évente egyszer — a megfelelő időpontban — össze kellett jönniük az Úr Vacsorája megünneplésére, megemlékezve az ő áldozatáról, életpályájáról és az irántuk tanúsított mélységes szeretetéről (1Kor 11:26; Máté 11:28–30). Jehova hű népe ma is eleget tesz ennek a parancsnak, és mindazok, akik fizikailag képesek rá, egybegyűlnek erre az emlékünnepre 1982. április 8-án csütörtökön naplemente után. Nem szabad megfeledkezünk arról, hogy az emlékünnepi kenyér és bor felkínálása csak naplemente után történhet, helyi idő szerint, még akkor is, ha netán az előadás előbb kezdődne. Nézzetek utána, hogy helyi idő szerint mikor lesz naplemente április 8-án. (Vegyétek figyelembe a nyári időszámítással kapcsolatban azt a tényt, hogy az órát egy órával előbbre állítják.) Azon a napon semmilyen más gyülekezeti összejövetelt nem tartunk.
2 Azon az estén mindannyian gondosan vizsgáljuk meg Jehovához és Fiához fűződő személyes kapcsolatunkat. Vajon az áldozat, amelyet értünk hoztak, közelebb vonzott minket Őhozzájuk? Bizony ennek úgy kellett volna történnie (1Ján 4:9, 10). Az elmúlt évi viselkedésünk vajon erről tanúskodik? (1Ján 5:3). Ha nem akkor bizony komolyan el kell gondolkoznunk azon, hogyan fűzhetnénk szorosabbra a kapcsolatunkat Istennel és Jézussal, és hogyan tehetnénk meg a szükséges változtatásokat. Ebben nagy segítségünkre lesz, ha Jézus feddhetetlen életére és példamutatására gondolunk (Zsid 5:8).
3 Amikor az alkalom jelentőségére gondolunk, bizony nagyon lényeges, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Jehovával a naponkénti személyes ima, a helyes magaviselet, a szántóföldi szolgálat és az összejövetelek látogatása által. Ne múljon el ez az Emlékünnep anélkül, hogy ne elmélkednénk Jehova jóságán, ne tűnődnénk el azon, amit megtehetnénk, hogy még szorosabbra fűznénk vele a kapcsolatunkat és megszilárdítanánk azt az elhatározásunkat, hogy igenis eleget teszünk önátadási fogadalmunknak.
INTÉZKEDÉS A SZÁNTÓFÖLDI SZOLGÁLATRA
4 Mi úgy emlékezünk Jézusra, mint a jó hír prédikálójára. Ha a prédikálásban is az ő példáját követjük, ezzel a szeretetünket bizonyítjuk iránta. Ebben a hónapban különös erőfeszítést kívánunk tenni a prédikáló szolgálatban az Emlékünnep méltó megünneplésére, ahogyan ezt eddig minden évben megtettük. Jóval az Úr Vacsorája előtt használd fel az alkalmat, hogy a komoly érdeklődőket hívd meg az Emlékünnepre miután ezt az egyik vén testvérrel megbeszélted. Jó lenne feljegyzést készíteni mindazokról, akiket meghívtál, hogy azután újralátogatást tehess náluk az Emlékünnep után, és segíthess nekik rendszeresen eljönni az összejövetelekre és tanulmányozni a Bibliát. Különös figyelmet kell fordítani az újralátogatásokra azoknál, akik érdeklődést tanúsítottak.
AZON LEGYÜNK, HOGY MINDENKI ÖRÜLHESSEN, HOGY ELJÖTT
5 Szeretnénk, ha mindenki szívesen látott vendégnek érezné magát és hasznot merítene az összejövetelből. A vének és a kisegítő szolgák mutassanak jó példát azzal, hogy meleg szeretettel és barátságosan fogadják az érkezőket. Mindannyian igyekezzünk odamenni hozzájuk, hogy köszöntsük őket. Mutassuk be az új érdeklődőket a többi testvérnek. Használjuk ki az alkalmat, hogy bibliatanulmányozást beszéljünk meg egyesekkel. Különösen az előadást tartó testvér sokat tehet azért, hogy mindenki boldognak érezze magát, hogy eljött. Ezért legyen az előadása szívhez szóló, világos, jól érthető és meleg hangú.
6 Ezen a rendkívüli estén legfőképpen azon gondolkozzunk el, hogyan őrizhetjük meg Jehova előtt a feddhetetlenségünket. Ebben Jézust kell utánoznunk. Akár a felkent maradékhoz tartozunk, akár a más juhokhoz, mutassuk meg, hogy mindannyian egyek vagyunk a tiszta imádatban. Az egységes, feddhetetlen magatartásunkkal azt bizonyítjuk, hogy valóban megemlékezünk arról, milyen fontos és jelentőségteljes számunkra ez az éjszaka.