Szülők, érjétek el gyermeketek szívét!

„Fiam, ha a szíved bölccsé lesz, még az én szívem is örül” (Péld 23:15).

1, 2. a) Mi a keresztény szülők leghőbb vágya, mit érzett mégis egy keresztény apa? b) Mit kell elérnünk a gyermek nevelésénél és miért?

A KERESZTÉNY szülők igyekeznek megóvni gyermekeiket a pusztító erkölcsi kelepcéktől. Amennyiben szülők vagytok, kétségkívül egyetértetek egy apának az aggodalmával, akinek négy tizenéves gyermeke van, s aki ezt írta: „Egyre romlanak az erkölcsök, amelyekkel fiataljaink kénytelenek szembenézni és néha bizony nehéz lépést tartani minden új megközelítéssel, amit a világ elfogad. Állandóan azért imádkozom, hogy sikerüljön segítenem neki. Nagyon szeretem őket!”

² Miért fordul elő mégis, hogy bár mindig magunkkal vittük a vallásos összejövetelekre és a bibliai erkölcsre tanítottuk, a gyermek mégis szexuális erkölcstelenségbe keveredik? Noha fontos, hogy a fej részt vegyen a tanulásban, a szív is lényeges szerepet tölt be, különösen az erkölcsök tekintetében. Mit tehet hát a szülő, hogy elérje a gyermeke szívét és az ’bölccsé legyen’? (Péld 4:23; 23:15).

MERÍTS TANÁCSOT A SZÍVBŐL!

3. Mit jelent a Példabeszédek 20:5 verse és mit követel meg a szülőktől?

³ Mielőtt elérhetnéd a szívet, ki kell találnod bizonyos mértékig, hogy mi van benne. „Mély víz az ember szívének tanácsa [valódi célja vagy mélyen gyökerező szándékaa], de a jó ítélőképességű férfi merít abból” (Péld 20:5). A gyermek szívében levő mély érzések olyanok, mint a mély kútforrás fenekén levő víz. A bibliai időkben némely forráshoz vezető nyílás 30 méternél (100 lábnál) is mélyebb volt, és az embereknek le kellett menni a lépcsőkön, hogy vizet „meríthessenek”. Bizony ez komoly feladat volt! Ugyanilyen nehéz feladat felszínre hozni saját gyermeked szándékait, azaz „meríteni” azokból. Ehhez mély vonzalom és jó megfigyelő képesség szükséges. Ügyesen megfogalmazott kérdésekre, türelemre és arra lehet szükség, hogy néha hajlandó légy órákon át elbeszélgetni a gyermekkel, mielőtt a felszínre kerülnének igaz érzései. Ha emlékezteted gyermekedet, hogy te magad is átéltél ilyen időszakot és te magad is tökéletlen vagy; ha lehetővé teszed, hogy a gyermeked néha kettesben lehessen veled, nagyon megkönnyíted neki, hogy feltárja a szívét előtted (Jób 33:5–7).

4. Milyenfajta beszéd lehet káros a közlékenységre a Példabeszédek 12:18 szerint?

⁴ Ámde egy ’meggondolatlan’ szó vagy kijelentés nagy rombolást is végezhet. Egyesek meggondolatlanul beszélnek, „mintha egy karddal hadonásznának”. Szavaik sértők és néha elválasztanak egymástól embereket. Igyekezzetek azért megőrizni „hidegvéreteket” s valóban hallgatni. Talán emlékeztek olyan esetre, amikor valaki „túlbeszélt” benneteket vagy gúnyt űzött az érzéseitekből. Talán azt mondta: ’Neked is benőhetett volna már a fejed lágya!’ Ugye nem igyekeztél újra bizalmadba fogadni az ilyen egyént? (Péld 12:18; 17:27).

5. a) Milyen oktatásra van szüksége a tizenéves gyermeknek? b) Vajon a legtöbb szülő elvégzi ezt az oktatást?

⁵ Amikor a gyermek eléri a tizenéves kort, szexuális vágyai igen erősen jelentkeznek. A fiatalnak kell valaki, akivel elbeszélgethet, aki meg tudja magyarázni neki, ami a testében végbemegy, s válaszolni tud az igen kényes és személyes kérdései végtelen sorára. Mégis egy felmérésből kiderült, hogy 1400 szülő közül 92 százalék sohasem beszélt a szexről a gyermekeivel. A szülők előélete, az ország szokásai, az a tévhit, hogy nincs szükség ilyen beszélgetésre, néha még a keresztény szülőket is meggátolja abban, hogy felvilágosító gondoskodásban részesítsék a gyermekeiket ezen a téren. Mert vajon fontosak-e az ilyen beszélgetések?

6, 7. Mennyire fontos az, hogy a szülők megbeszéljék a gyermekeikkel a szexuális viselkedést?

⁶ Nos, miután több családot megkérdezett, egy keresztény vén kijelentette: „Az az érdekes, hogy milyen módszert követtek. Azok a szülők, akik valóban korán kezdtek törődni a gyermekük szexuális nevelésével és keményen munkálkodtak azon, hogy fenntartsák a gyermekeikkel kiépített közlékenységet, igen jó eredményeket értek el. Ellenben azoknál, akik ilyen vagy olyan okból nem törődtek elég korán a problémával, az eredmények általában nagyon rosszak.”

⁷ Az ilyen természetű beszélgetések számos előnnyel járnak. Először is felvértezik a gyermek elméjét a hamis, szennyes információk ellen, amelyet később hallani fog. Másodszor növelik a szülők iránti tiszteletét és bizalmát és alapot teremtenek az egészen a pubertás korig nyúló közlékenységre. Harmadszor megkönnyítik a gyermek számára, hogy a legbizalmasabb témákról is elbeszélgessen veled. Mégis sok szülő nem tudja, hogyan fogjon hozzá az ilyen, kissé kényesnek tartott téma megbeszéléséhez.

TANÍTSD A SZÍVET!

8. Milyen korán kell elkezdeni a szexről való beszélgetést?

⁸ Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos már zsenge korban elkezdeni a gyermek tanítását. Jónéhány 10-11 éves lány lett terhes. Ezért egyes kutatók arra buzdítanak, hogy már hat éves kora előtt el kell kezdeni a gyermek szexuális nevelését. Máskülönben ez a nevelés sohasem ér célt. Sokszor elegendő, ha őszintén és álszemérem nélkül válaszolunk a gyermek ilyen vonatkozású kérdéseire.b Mindenesetre a tizenévesnek oktatásra van szüksége, hogy megtanulja, hogyan uralkodjon az ilyen érzésein. Hogy elérhessük a gyermek szívét, ezt az oktatást baráti segítség, nem pedig vádemelés formájában kell nyújtani.

9. Mit próbáljon meg a szülő bevésni a gyermek szívébe és miért tegye ezt?

⁹ Jézus azt mondta: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő” (Luk 6:45). Ahhoz, hogy elérhess a gyermeked szívéig, értékes dolgokat kell elraktároznod abban a szívben: olyan dolgokat, amelyekre érzékenyen reagál és amelyeket dédelgetni fog a szívében. Miért? Azért, hogy később azok a „jó dolgok” jöjjenek majd elő abból a szívből (Máté 12:34, 35).

10, 11. Mit tanulhatunk a Példabeszédek könyvének példáiból arról, hogy hogyan tudjuk elérni a gyermek szívét a szexuális erkölcsről folyó beszélgetések során?

¹⁰ Jó példát jelent a szülőknek erről a témáról az a tanítás, amit a Példabeszédek könyve nyújt. Nyíltan, mégis méltósággal tárgyalja a szexuális viselkedés témáját. Figyeld meg az ötödik fejezetben a józan, kiegyensúlyozott megközelítést. Az oktató vagy szülő realisztikusan, a valósághoz hűen tárgyalja a szexuális kapcsolattal járó örömöket és főleg azt, hogy mennyire szükséges elkerülni a szexuális erkölcstelenséget. A parázna nő ajkai mintha ’mézet csepegtetnének’, amikor azon fáradozik, hogy elcsábítson egy férfit. Ámde az utóíz „keserű, mint az üröm” és „éles, mint a kétélű kard”! (3, 4. vers). A bibliai oktató ezután érzékenyebb területet érint és megmutatja az ifjúnak, hogyan veszítheti el „méltóságát” az ilyen viselkedéssel (9. vers). Ez azonban mégsem olyan beszélgetés, amely mindenfajta szex-ügyet bűnnek tüntet fel. Mily gyönyörűen írja le például a házasságon belüli szexuális kapcsolatot! (15—19. vers).

¹¹ A szülő nem vádolja és nem korholja az ifjút. A Példabeszédek hetedik fejezetében mások tapasztalatait mondja el és nyílt, egyenes kifejezéseket használ (Péld 7:6, 7, 13, 17, 18). Az oktató élénk ábrázolásokat használ: a szenvedélyes ifjút, akit a parázna nő elcsábít, a vágóhídra siető ökörhöz hasonlítja: ennek az ifjúnak „nyílvessző járja át a máját” (Péld 7:22, 23). Hogyan is felejthetne el az ifjú egy ilyen ábrázolást! A szívben elraktározott figyelmeztető példa segít az ifjúnak leküzdeni a kísértéseket. A szülő nemcsak azt mondta el az ifjúnak, hogy a szexuális erkölcstelenség rossz dolog, hanem azt is megmondta, hogy miért az és megmagyarázta annak hatásait, valamint azt is, hogy milyen könnyen bele lehet keveredni ilyesmibe.

12, 13. a) Milyen alkalmak adódnak arra, hogy a szülők elbeszélgessenek gyermekeikkel a szexuális viselkedésről? b) Tudsz-e még egyéb alkalmakat is? c) Ahhoz, hogy a gyermek erkölcsös legyen, elegendő-e jó oktatást biztosítani a szívének?

¹² Sok keresztény szülő folytatott ilyen beszélgetést, éspedig minden olyan alkalommal, amikor a témát természetes, tanulságos módon meg lehet közelíteni. Ilyen alkalmak a többi között a hosszú séták, amikor el lehet beszélgetni valamilyen eseményről, amely jól szemlélteti a helyes erkölcsök értékét. Jó alkalom még az ilyen tárgykörrel foglalkozó gyülekezeti összejövetelek utáni idő, vagy a családon belüli szellemi beszélgetés is erről a témáról. Sokan felhasználták erre az „Ifjúságodat tedd eredményessé!”c című könyvet. Az ilyen fajta beszélgetés nem volt mindig könnyű, de a gyermek iránt érzett őszinte szeretet indította rá a szülőket. Egy ötgyermekes családanya ezt írta: „Erőt vettem magamon, hogy addig beszéljek róla, míg végül is nem tűnt már kellemetlennek sem nekem, sem a gyermeknek.” Ne engedd, hogy gyermekedet kimondhatatlan szívfájdalom érje azért, mert nem részesült „jó tanításban” a legkényesebb témáról (Péld 4:2).

¹³ Ámde a legjobb tanítás ellenére is, amit a gyermek szívébe olthatunk, mélyen ott gyökerezik a bolondság, amely az öröklött bűnös állapot eredménye (Zsolt 51:5).

A FEGYELMEZÉS MEGTISZTÍTJA A SZÍVET

14. Mit nevezünk fegyelmezésnek és miért olyan fontos az?

¹⁴ Vajon mi távolíthatja el a bolondságot az ifjú szívéből? A Példabeszédek 22:15 szerint a „fenyítés vesszeje”. A fenyítés vagy fegyelmezés olyan nevelési gyakorlat, amely alakít és javít. Ez megértéssel párosult határozottság: nem fojtja el és nem ’ingerli’ a gyermeket ésszerűtlen tilalmakkal, korlátozásokkal (Ef 6:4). A fegyelmezés igen lényeges dolog, amikor a gyermekben kezd kialakulni a másik nem iránti érdeklődés. Megengedni egy fiatal párnak, hogy folyton egymás társaságában legyenek, amikor még túl fiatalok a házasságra, annyi, mintha magunk akarnánk előidézni a katasztrófát.

15. a) Milyen helyzet aggaszt ma sok szülőt? b) Mit tettek a sulamita lány fivérei, amikor a lány és pásztor kedvese kettesben akartak maradni?

¹⁵ Sok szülő azonban azt kérdezi: ’Mit tehetek, ha együtt akarnak lenni?’ Nyilván a szülők utasítására vagy azok jóváhagyásával, amikor a sulamita lány fivérei felfedezték, hogy a pásztorfiú magával akarja vinni nőtestvérüket egy magányos sétára az elhagyott hegyvidéken, leállították azt! Munkát adtak a lánynak, hogy lekössék az idejét és távol tartsák egymástól a fiatal párt. Bár megbíztak a lányban, jól ismerték a kísértés erejét. Vajon ez a szigorúság tönkretette a lány életét? Ellenkezőleg, hozzásegítette a fiatal párt erkölcsi tisztaságuk megőrzéséhez, amíg később házasságot kötöttek (Ének 1:6; 2:8–15).

16. Mit tettek egyes szülők, hogy megvédjék a gyermekeik szívét?

¹⁶ Ma ugyanilyen határozottságra van szükség azzal kiegészítve, hogy megfelelő tevékenységről gondoskodunk a gyermek elméjének foglalkoztatására. A szülők tanúsítsanak jó ítélőképességet és isteni bölcsességet ezen a téren (Péld 24:3). Rendkívül nehéz a szülőnek megfékezni a gyermek érzéseit, ha a gyermek egyszer már érzelmileg motivált lesz, vagyis az érzelmei irányítják a tetteit. Mielőtt megengednék, hogy a gyermek udvaroljon (ott, ahol ez társadalmilag elfogadott szokás), a keresztény szülők vegyék figyelembe a gyermek életkorát, érzelmi érettségi fokát és szellemi fejlődését, továbbá azt is, hogy kinek akar udvarolni és miből áll majd a tevékenységük. Egy anyától, akinek 19 éves lányát erkölcstelenség miatt ki kellett közösíteni, megkérdezték, hogy most másképpen nevelné-e fel a gyermekét. Azt válaszolta: „Sohasem engedném, hogy romantikus kapcsolatba kerüljön egy másnembeli egyénnel, amig csak tizenéves. Nem feltételezném róla, hogy már elég erős a problémája megoldásához.”

17, 18. a) Neheztelhetnek-e a házasságra készülő fiatal jegyesek, ha az egyik szülő vagy az általa megbízott személy kísérőként akar velük lenni? b) Hogyan kapott egy fiatal férfi kemény leckét ezen a téren?

¹⁷ Vannak szülők, akik leültek a fiatal párral és megmagyarázták nekik, miért nem helyeslik az udvarlásukat. További támogatást nyerhetünk akkor is, ha megbeszéljük a dolgot a másik gyermek szüleivel. Egy négy gyermekes keresztény szülő ezt mondta: „Sok szülő azt gondolja, hogy a fiú-lány kapcsolatok olyan ’kedvesek’ és még buzdítják is rá a gyermekeket, sőt megengedik, hogy a tizenévesek szülői felügyelet nélkül csoportosan járjanak-keljenek. Mi azt látjuk, hogy párok alakulnak, erkölcstelenség történik és korai házasságok jönnek létre. Ezért mi arra buzdítjuk a gyermekeinket, hogy valamilyen kedvenc időtöltést vagy fizikai tevékenységet válasszanak maguknak, mint például korcsolyázás, kerékpározás stb., amit akár egyedül, akár a családdal, akár pedig más, ugyanazon nembeli személyekkel is folytathatnak.”

¹⁸ Még ha elég idősek is a fiatalok ahhoz, hogy udvaroljanak, légy segítségükre, hogy kísérőt [gardedámot] kapjanak. Egy keresztény jegyespár — nem sokkal a kitűzött házasság előtt — kijátszva kísérőjét, „tisztátalanságot” követett el (Gal 5:19). Visszatekintve az esetre, a fiatal férfi elismerte: „A legtöbbször volt kísérőnk. De az a néhány alkalom, amikor nem volt, sajnos kárt okozott nekünk.” Más fiatalok később hálásak voltak azért, hogy a szüleik szigorúan és gondosan ellenőrizték a szórakozásaikat, mert így tiszták maradhattak és nem kellett megbánnivalót és rossz emlékeket vinni a házasságukba. Ha gyermeked szándékai tisztességesek, nem szabad neheztelnie az istenfélő fegyelmezés miatt, mert az az „élet útja” (Péld 6:23).

SEGÍTS A GYERMEKNEK KIÉPÍTENI AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATOT

19. a) Mi jelenti a legjobb védelmet az erkölcstelenség ellen a gyermeked számára és mi segíthet ennek a védelemnek a kialakításában? b) Milyen kérdést tehetnek fel a szülők a saját jó példájukra vonatkozóan?

¹⁹ Az jelenti gyermeked számára legbiztosabb védelmet, ha sikerül személyes, bensőséges kapcsolatot kiépíteni Jehovával. Bár ezt a gyermeknek kell elvégeznie, a szülő is segíthet neki. Mindenekelőtt az isteni önátadásban mutatott személyes példád jelent majd követésre méltó, élő mintaképet a gyermeked számára. Akik az első századi Thessalonikában lettek keresztényekké, azok láthatták, „milyen fajta emberek” voltak Pál és társai és így ’követőikké lettek’ ugyanolyan „szilárd meggyőződést” tanúsítva (1Thess 1:4–6). Milyen fajta személyt látnak benned a gyermekeid? Látják-e benned a „szilárd meggyőződést”; megfigyelhetik-e, hogy egész életed az Isten iránti odaadásra és az imádat érdekében hozott áldozatokra épül? Látják-e, hogy gyűlölöd az erkölcstelenséget, mivel te magad sohasem veszel részt erkölcsileg romlott szórakozásban? Látják-e példamutató szeretetedet abból, ahogyan házastársaddal vagy más embertársaiddal bánsz? Azt hallják-e, hogy úgy beszélsz Jehováról, mint aki valóságos személy a számodra? Az ilyen példa arra indítja majd a gyermeket, hogy áldozatot hozzon Jehova törvényének megtartásáért. Gyermeked látni fogja, hogy ez nagyon fontos.

20. Mi rombolhatja le az általad nyújtott jó nevelés hatását?

²⁰ Ha közelről figyeled gyermekeid társaságát és olyan barátokat keresel számukra, akik „szilárd meggyőződésről” adnak tanúbizonyságot, ezzel csak növeled erőfeszítésed értékét. Semmi sem képes hamarabb lerombolni munkád eredményét, mint a gyermekeid rossz társasága — még abban az esetben is, ha ez a társaság a keresztény gyülekezet tagjaiból tevődik össze. Az ilyen rossz társak könnyen árthatnak szellemi téren a gyermekednek és előidézhetik a nemzedékek közötti szakadék létrejöttét (Péld 13:20; Júd 3, 4, 12, 16, 19).

21. a) Az 1János 2:14 szerint mi adhat szellemi erőt és milyen felelősség nyugszik ezért a szülőkön? b) Mit javasolsz annak érdekében, hogy az ilyen tanulmányozások rendszeresek és érdekesek legyenek?

²¹ Mint szülő, légy meggyőződve Isten Szavának, a Bibliának erejéről. János apostol azt mondta, hogy az „ifjak” abban a gyülekezetben, ahová a levelét írta, „legyőzték a gonoszt”, mivel az ’Isten Szava bennük maradt’ (1Ján 2:14). Ezért tehát, azon túlmenően, hogy elősegítik a jobb családi szellemet és jó példát mutatnak, az istenfélő szülők azon legyenek, hogy a családjuk rendszeresen tanulmányozza Isten Szavát, hogy annak üzenete mélyen bevésődjön a fiatalok szívébe. Egy házaspár szomorúan tapasztalta, hogy három gyermeke közül kettő rossz útra tért, amikor elérte a tizenéves kort. Az apa, aki csecsemőkoruktól kezdve keresztény családban nevelte fel őket, elismerte: „Ha újra kezdhetném, még rendszeresebben végezném velük a családi bibliatanulmányozást. A mi tanulmányozásunk csak úgy találomra történt. Tudom, hogy a rendszeres tanulmányozás jobban összekovácsolja a családot és szellemileg jobban megerősít minket. Ha a szülők alaposan felkészülnek, kerülik a gépies, merev, formális tanulási módot, ha a gyermekek szükségleteihez szabják az anyagot, akkor azok nagy várakozással tekintenek majd a beszélgetések elé és a család szellemileg összekovácsolódik. Ez természetesen nem könnyű, mert alaposan igénybe veszi a szülők idejét, de a beszélgetések hosszú időtartamánál sokkal fontosabb az együtt töltött idő tartalmi minősége. Azonkívül a gyermekeket rá kell nevelni arra, hogy jó személyes tanulmányozási szokásokat sajátítsanak el (5Móz 6:4–9).

22. Hogyan taníthatod meg a gyermekedet arra, hogy az imái értelmesek és tartalmasak legyenek?

²² Az előző cikkben levő példákból is láthatjuk, hogy a bensőséges, szívből fakadó imák szoros kapcsolatot teremtenek Istennel. Segíts a gyermekednek megtanulni, mennyire szüksége van az imára és helyesen ’kiönteni a szívét’ Jehova előtt (Zsolt 62:8 [Károli: 62:9]). Hadd hallja a gyermek a te szívből jövő imáidat! Beszéld meg vele, hogy mit foglaljon bele a saját imájába. Ha elmondod neki, hogyan hallgatta meg Jehova a te imáidat, és ha arra buzdítod, hogy választ várjon a saját imáira, a gyermek meg fogja érteni, hogy az imában nagy erő rejlik.

23, 24. a) Miért kell megtanítani a gyermeket arra, hogy félje Jehovát? b) Kivel munkálkodjanak a szülők rendszeresen a szántóföldi szolgálatban és miért tegyék ezt?

²³ „A meghitt közösség Jehovával azoké, akik félik őt” — írta Dávid király (Zsolt 25:14). Ahhoz, hogy gyermeked valóban meghitt közösséget építhessen ki Jehovával, egészséges félelmet kell éreznie az „élő Isten” nemtetszésének rettenetes következményei iránt (Zsid 10:31; Péld 8:13). Igaz, a gyermeknek szeretnie kell Jehovát, mélységesen át kell éreznie az ő szerető kedvességét és jóságát; ugyanakkor azonban ünnepélyes tiszteletet is kell éreznie Jehova azon képessége iránt, hogy ő büntetni is tud, vagy megengedni, hogy az ember ’azt arassa le, amit vetett’ (Gal 6:7). Ha ezt az egészséges félelmet elég korán elültetjük a gyermekben, akkor jó lelkiismeret fog kifejlődni benne. Ahelyett, hogy úgy vélekedne: addig minden rendben van, amíg el nem kapnak!, ő is azt érzi majd, amit József, aki ellenállt az erkölcstelenségre való csábításnak és azt mondta: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen?” (1Móz 39:7–9).

²⁴ Ha együtt munkálkodsz a gyermekeddel a keresztényi szolgálatban, segítesz neki ugyanolyan gyengéd érdeklődést ápolni az emberek iránt, mint amilyet Jehova ápol. Amint a gyermekben egyre nagyobb lesz az értékelés, a szíve felfogja majd, hogyan lehet ’sokakat gazdagítani’, tanítva nekik a „jó hírt”, ami hasznos változásokat idéz elő az életükben. Ez a szolgálat is jó eszköz arra, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki Istennel (2Kor 6:10).

A SZOKÁSOSNÁL NAGYOBB SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG

25, 26. a) Miért van szükségük a szülőknek a ’szokásosnál nagyobb’ segítségre? b) Honnan jöhet ez a segítség? c) Mit tett az egyik apa, amikor már „elveszettnek” hitte a gyermekét, és mire jött rá később?

²⁵ „Nem könnyű tizenévesek szülőjének lenni” — mondta egy keresztény apa, aki aggodalmának adott hangot, mivel eléggé zárkózott 16 éves lánya nagy zaklatásnak van kitéve a fiúk részéről az iskolában. „Gyakran imádkozom egyedül és vele együtt is, de még mindig nyugtalan vagyok.” Igen, az apa látta, hogy olyan isteni segítségre van szüksége, amely neki és a lányának „a szokásosnál nagyobb erőt” kölcsönöz (2Kor 4:7).

²⁶ A szülők néha úgy érzik, hogy reménytelen helyzetben vannak, mivel minden erőfeszítésük sikertelennek látszik. De ne keseredjenek el! Egy keresztény apa, akinek a fia hajlamos volt a csökönyösségre, elismerte, hogy már-már „lemondott” a fiáról, akit csecsemőkorától keresztényi tanításban nevelt fel. „Térdreborulva imádkoztam, mialatt könnyek peregtek az arcomon és Jehovához könyörögtem segítségért” — vallja az apa. „Jehova meghallgatta imáimat és a fiam fokozatosan megjavult. Biztos közelebb kerültem Jehovához, amikor láttam a keze munkáját a családomon!” Igen, számíthattok Jehova segítségére: bízzatok benne! Imádkozzatok gyermekeitekkel együtt és őérettük. Lássátok meg ti is Jehova kezemunkáját a családotokon! (1Thess 5:17).

27. a) Kinek kell felírnia Isten törvényét a gyermek szívére? b) Mit éreztek ti szülők, amikor a gyermeketek azt mutatja, hogy a „szíve bölccsé lett”?

²⁷ Tisztában kell lenned azzal, hogy végső soron a gyermeknek kell a saját szívébe vésnie Isten törvényét. (Hasonlítsd össze a Példabeszédek 3:1–4 versével!) De mint szülő, kövess el mindent, ami tőled telik, hogy elérhesd a gyermek szívét. Mily nagyszerű jutalom lesz majd azt látni, hogy a gyermeked lojális marad az igazsághoz! S mily nagyszerű okod lesz arra, hogy ’örvendezzen a szíved’, amikor a gyermekeid megmutatják, hogy ’a szívük bölccsé lett’! (Péld 23:15). Te is abban a helyzetben leszel, mint János apostol, aki elmondhatta szellemi gyermekeiről: „Nincs nagyobb okom a hálára, mint azt hallani, hogy gyermekeim az igazságban járnak” (3Ján 4).

[Lábjegyzetek]

Ismétlésként választ tudsz-e adni a következő kérdésekre?

◻ Miért fontos, hogy a gyermek nevelése során elérjünk a szívéhez?

◻ Miért kell a szülőknek megbeszélni gyermekeikkel a szexuális kérdéseket?

◻ Mi jelent a gyermek számára legnagyobb védelmet szexuális erkölcstelenség ellen és mi segít kialakítani ezt a védelmet?

◻ Hogyan lehet megtanítani a gyermeket arra, hogy az imái tartalmasak legyenek?

◻ Miért kell a szülőknek rendszeresen együtt munkálkodni gyermekeikkel a szántóföldi szolgálatban?

[Oldalidézet a 14. oldalon]

’A szüleim sohasem beszéltek velem nyíltan a szexről. Oly sok minden volt, amit tudni szerettem volna! Nagyon kiváncsi, ostoba és gyanakvó lettem.’ — Egy 15 éves lány.

[Kép a 15. oldalon]

Igen fontos a szülő és a gyermek közötti kommunikáció [közlékenység]

[Kép a 16. oldalon]

A szülő egészséges szexuális felvilágosításban részesítheti gyermekét a bibliatanulmányozási segédeszközök felhasználásával

[Kép a 17. oldalon]

Nagy szellemi segítséget jelent a gyermekednek, ha együtt végzitek a szántóföldi szolgálatot