Építsünk tűzálló anyagokból!

„Némelyek aranyat, ezüstöt vagy drágakövet használnak fel, és úgy építenek az alapra; mások fát, szénát vagy szalmát használnak” (1KORINTHUS 3:12, Today’s English Version [Mai angol fordítás]).

1., 2. a) Mi az, ami még fájdalmasabb annál, mint amikor valakinek a háza porig ég? b) Milyen hasonló csalódást okoz a keresztény szolgáknak az, amit néha tapasztalniuk kell?

BIZONY szomorú látvány, amikor egy gyönyörű épület porig leég. De még szomorúbb, ha te építetted azt! Fájdalmas dolog azt látni, hogy minden erőfeszítésed, munkád füstbe ment. Ez a fájdalom azonban semmi ahhoz képest, amit a keresztény szülő érez, akinek a fia vagy a lánya elhagyja az igazságot világi javakért. Mi is lehetne fájdalmasabb annál, mint amikor valakinek a saját gyermeke szenved ilyen szellemi pusztulást!

² Az előbb említett szülők szívfájdalma hasonló lehet ahhoz a csalódáshoz, amit talán te, mint keresztény szolga, magad is tapasztaltál már. Talán bibliatanulmányozást kezdtél valakivel, hónapokat, sőt éveket töltöttél el azzal, hogy segítetted őt az igazság ismeretére jutni. Láttad, amikor eljött az összejövetelekre, és elkezdte a szántóföldi szolgálatot. Aztán hirtelen kezdett szellemileg legyengülni, tétlenné lett, sőt talán még a régi rossz szokásaihoz is visszatért. Mekkora csalódás lehetett ez számodra!

3. Milyen kérdések vetődnek fel érthető módon ilyen helyzetekben, és mitől függ a válaszunk?

³ Sajnos, ilyesmi bizony előfordul néha. Tehát csak természetes, ha megkérdezzük: Vajon miért fordul elő? S tehetünk-e valamit ellene? Jóllehet az egyén szívállapota lehet az egyik tényező ebben, bizonyos fokig egy másik kérdéstől is függ a válasz, éspedig a következő kérdéstől: Amikor másokat tanítasz, jó alapra építed fel az épületet, tűzálló anyagból? Ha világosan megértjük, mit jelent ez, és hogyan tudjuk megvalósítani, akkor megtaláltuk a kulcsot azoknak a megsegítéséhez, akiket tanítunk — a bibliatanulmányozóink vagy a gyermekeink megsegítéséhez —, hogy szilárdak legyenek az igazságban.

Ki az, aki épít?

4. Mihez hasonlítja Pál apostol a keresztény szolgát az 1Korinthus 3:10, 11. versében, és milyen módon teszi ezt?

⁴ Válaszért lapozzuk fel az 1Korinthus 3. fejezetét, ahol Pál a keresztény szolgát építőmunkáshoz hasonlítja. Ezt olvassuk: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (10, 11 vers, Ökumenikus fordítás).

5. a) A kapcsolt szövegrész szerint miféle építőmunkáról beszél itt Pál? b) Milyen értelemben ’építik’ az embereket a keresztény szolgák?

⁵ Vajon miféle építőmunkáról beszél Pál? Nos, figyeljük meg a kapcsolt szövegrészt: „Ti . . . Isten épülete vagytok.” „Ti Isten temploma vagytok” (1Korinthus 3:9, 16). Tehát jelképes építőmunkáról van szó, amely „emberekre” vonatkozik. Más szóval, a keresztény szolga ’embereket épít fel’ abban az értelemben, hogy igyekszik az érdeklődőkben felépíteni a keresztény egyéniséget és tanítványokká képezni az ilyen embereket (Máté 28:19, 20).

6., 7. a) Kinek a felelősségére összpontosítja a figyelmet Pál az 1Korinthus 3:9–15. versében? b) Hogyan kerül mégis szóba itt egy közös építőmunka? c) Pál szavainak bővebb megvizsgálása vajon mit segít még meglátnunk?

⁶ Vajon ez azt sejteti, hogy a keresztény tanító egyedül felel a tanuló fejlődéséért? Egyáltalán nem! Először is, mi „Isten munkatársai” vagyunk. Miközben Pál szavai az 1Korinthus 3:9–15-ben az építőre vagy tanítóra összpontosítják a felelősséget, a valóságban ez közös építőmunka, amelyben a tanulónak is megvan a maga része. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a katona felkészül a csatára. Mások képezik ki és szerelik fel, de amikor kint van az ütközetben, neki kell harcolnia, és felhasználnia azt, amit tanult. Az élete függ ettől! Hasonló helyzet áll fenn, amikor a tanító igyekszik igazi keresztényt építeni, kiképezni, aki képes lesz ellenállni a jelenlegi rendszer nyomásának, kísértéseinek. Ugyanakkor azonban a tanulónak is megvan a felelőssége; ugyanis alkalmaznia kell az életében azt, amit tanult (Máté 7:24–27; Filippi 2:12, 13).

⁷ Tény marad azonban továbbra is az, hogy aki tanít, súlyos felelősséget visel. Ha tovább vizsgáljuk Pál szavait, rájövünk, hogy milyen fontos hatékonyan tanítanunk az Isten Szavát, hogy felépíthessük másokban a mennyei Atyánk iránti értékelést.

Vessünk igazi alapot!

8. Mi képezi az alapot ebben a jelképes építőmunkában?

⁸ Mielőtt felhúznál egy épületet, előbb le kell raknod az alapokat. A tanítványképzésben vajon mi képezi ezt az alapot? Pál így felel erre: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3:11, Ökumenikus fordítás). Igen, a helyes alap, amelyre építenünk kell, Jézus Krisztus. (Vö. Efezus 2:20–22; 1Péter 2:4–6).

9. a) Amikor másokat tanítunk, mit foglal magában az, hogy Krisztust vetjük alapként? b) Miért fontos az, hogy a bibliatanulmányozóink jól megértsék a Jézussal kapcsolatos teljes igazságot?

⁹ Amikor másokat tanítunk, hogyan vethetjük alapként magát a Krisztust? Először is, a Jézussal kapcsolatos igazságot kell tanítanunk, és segítenünk kell a tanulónak abban, hogy az életét az ilyen igazság köré építse fel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy segítsünk az illetőnek úgy hinni Jézusban, mint Segítőben, és mint Megváltóban, aki által Jehova a váltságról gondoskodott (Máté 20:28; 1János 2:1, 2). De ez még nem minden. Jézus Krisztus egyben a keresztény gyülekezet kinevezett feje (Kolossé 1:18). Továbbá a föld jog szerinti Királya, és ebben a minőségében rövidesen ’teljessé teszi győzelmét’ Armageddonkor (Jelenések 6:1, 2). Világos tehát, hogy ha Krisztust kívánjuk alapként vetni, meg kell tanítanunk az érdeklődőnek a Krisztussal kapcsolatos teljes igazságot, és megértetnünk vele Jézus szerepét az Isten szándéka végrehajtásában. De hát miért olyan fontos ez? Azért, mert ha a tanuló hisz Jézusban, mint Isten uralmon levő Királyában, nem egykönnyen keseredik el a világhelyzet láttán, és az élet mindennapi gondjai, nehézségei miatt (Ésaiás 28:16; 1Péter 2:6–8).

10. a) Mit foglal még magában az, hogy Krisztust vetjük alapként, ha az Efezus 3:17–19. versét vizsgáljuk? b) Hogyan érhetjük el, hogy Krisztus a ’szívünkben lakozzék’?

¹⁰ De még mást is jelent az, ha Krisztust alapul vetjük. Ugyanazzal a céllal kell ezt tennünk, mint Pál apostol tette. Az efezusiakért mondott imájában azt kérte, hogy „Krisztus lakozzék hitetek által a ti szívetekben, hogy meggyökerezhessetek és szilárdan megalapozódhassatok a fundamentumon, hogy képesek legyetek szellemileg tökéletesen felfogni az összes szentekkel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége Isten Szava igazságának, és hogy megismerhessétek a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet, hogy mindenben beteljetek minden teljességgel, amelyet Isten ad” (Efezus 3:17–19). Figyeld meg, hogy ’meggyökerezni és megalapozódni a fundamentumon’ azt is jelenti, hogy ’Krisztus a szívünkben lakozik’. Vajon miből áll ez? Nos, ’Krisztus a szívünkben lakozik’, ha az ő tanítása és példamutatása hatással van az érzelmeinkre és a tetteinkre.

11., 12. a) Hogyan érhetjük el másoknál, hogy Krisztus a ’szívünkben lakozzék’? b) Mi egyébről van még szó, amikor Jézusról tanulunk?

¹¹ De hogyan segíthetünk azoknak, akiket tanítunk, abban, hogy ’Krisztus a szívükben lakozzék’? Természetesen létfontosságú szerepe van az ismeretnek is, hiszen ’fel kell fogniuk értelmileg’, hogy „mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége” az Isten Szava igazságának, különösen ami Jézus Krisztus életére és tanítására vonatkozik. Mi azt akarjuk, hogy a tanulónk elnyerje a ’Krisztus értelmét’, tehát, hogy alaposan megismerje őt mint élő, érző személyt (1Korinthus 2:16). Ez megindítja a tanuló szívét.

¹² De figyeld meg, hogy Pál ezt is mondja: „Hogy megismerhessétek [görögül: gnonaiʹ, megismerni „gyakorlatilag, tapasztalat útján”] a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet.” Megismerhetjük a Krisztus „szeretetét”, ha megtanuljuk, mit mond a Biblia az ő életéről, és a másokkal való bánásmódjáról. De leginkább Jézus példájának a követése bizonyítja, hogy őszintén értékeljük az ő érzéseit. Ily módon a tapasztalat által ismerjük meg ’Krisztus szeretetét’, ’amely felülmúlja az ismeretet’.

13., 14. a) Hogyan segíthetünk a tanulónknak abban, hogy kövessék Jézus jó tulajdonságait? b) Hogyan segíthet a tanulónak jó kapcsolatot kiépíteni Jehovával az, ha megpróbál Jézushoz hasonlóvá lenni? c) Mire kell még figyelmet fordítani a helyes alapon kívül?

¹³ Amikor alapot vetsz, hívd fel a figyelmet Jézus tulajdonságaira — szeretetére (János 15:13, 14), melegszívűségére és szívélyességére (Máté 11:28–30), alázatosságára (János 13:1–15) és együttérzésére (Márk 6:30–34), hogy csak néhányat említsünk erényei közül. Buzdítsd a tanulódat arra, hogy kövesse ezeket a jó tulajdonságokat és gyakorolja az életében. Ez jó alapul szolgál, amelyre azután más jó tulajdonságokat is fel lehet építeni. Időnként, amikor a Jézussal kapcsolatos bibliai elbeszélésekkel foglalkoztok, talán jó lenne megállni egy kicsit és feltenni a kérdést: ’Ön szerint milyen tulajdonságokat nyilvánított ki Jézus? Hogyan tudna ön is hasonló tulajdonságokat felmutatni a saját életében?’ Magyarázd meg, hogy Jézus egyéniségének a követése segít majd a bibliatanulmányozónak abban, hogy erős, bensőséges kapcsolatot építsen ki Jehovával. Vajon hogyan? Úgy, hogy Jézus oly tökéletesen visszatükrözi az Atyja személyiségét, hogy ha őt követjük, tulajdonképpen magát Jehovát követjük ebben! (János 14:9).

¹⁴ Fontos dolog a helyes alap vagy fundamentum, de vajon elégséges-e? Pál így válaszol erre: „Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.” Igen, milyenfajta anyagot használunk fel arra, hogy olyan építményt húzzunk fel, amely megmarad a fundamentumon?

Tűzálló anyagok

15., 16. a) Milyen ellentétet domborít ki Pál az 1Korinthus 3:12-ben? b) Milyen kérdés vetődik fel Pál szemléltetésének az alkalmazása terén?

¹⁵ Ezzel el is érkeztünk az 1Korinthus 3. fejezet 12. verséhez, ahol Pál a különféle építőanyagokról beszél: „Ha valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít az alapra.” Az egymástól eltérő anyagok egész sorát megtaláljuk itt! Vajon Pál azt mondja, hogy mindegyikből építsünk be egy keveset a tanulóinkba? Nyilvánvalóan nem azt mondja. Figyeljük csak meg, hogyan fejezik ki ezt más fordítások: „Némelyek aranyat, ezüstöt vagy drágakövet használnak, és úgy építenek az alapra; mások fát, szénát vagy szalmát használnak” (TEV [Mai angol fordítás]). „Erre az alapra aranyból, ezüstből és drágakövekből, vagy fából, szénából és szalmából építhetsz” (Jeruzsálemi Biblia). Pál tehát szembeállít kétféle épületet. Egyik oldalon ott van, mondjuk egy arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszített szép palota. A másik oldalon egy zsúpfödeles kunyhó, amelynek fából készült tartóoszlopai sárral kevert szárított fűből készült falakat támogatnak.

¹⁶ Ha a gyakorlatban akarjuk alkalmazni Pál szemléltetését, akkor az a kérdés: Amikor másokat tanítunk, „palotát” vagy „kunyhót” építünk-e? Ha egyes fiatalok vagy újak elesnek, annak talán az az oka, hogy nem ugyanabból az anyagból épültek fel mindannyian. De hát miből állhat a különbség? A régi korinthusi gyülekezetben uralkodó állapotok jól szemléltetik a különbséget a tűzálló anyagból és az éghető anyagból készült épületek között.

17., 18. a) Milyen komoly nehézség támadt az ókori korinthusi gyülekezetben, és hogyan igazította helyre Pál ezt az ügyet? b) Melyik az a kulcstényező, amelynek alapján meg lehet határozni, hogy „aranyból” vagy „szénából” építettünk-e?

¹⁷ Pál megtette a magáét, amikor lerakta a megfelelő alapot, ámde valaki Korinthusban ’fából, szénából és szalmából’ — tehát éghető tűzveszélyes anyagokból épített erre az alapra, más szóval nem tartós anyagból (1Korinthus 3:12). Ezért Pál kénytelen volt ezt írni az ottani testvéreknek: „Viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: ’Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.’ Hát részekre van-e osztva Krisztus?” (1Korinthus 1:11–13, Ökumenikus fordítás). A gyülekezet tagjai tehát klikkekre oszlottak. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert túl nagy fontosságot tulajdonítottak bizonyos embereknek. Pál helyreigazította őket, és ezt mondta: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hivővé lettetek . . . Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta” (1Korinthus 3:5–7, Ökumenikus fordítás).

¹⁸ Röviden ez volt a probléma: Mivel túl nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy embereket kövessenek, a korinthusi gyülekezet némely tagja nem tartott fenn szoros, bensőséges kapcsolatot Jehovával. Ez a kulcs tényező annak a megítélésében, hogy vajon „aranyat”, vagy „szénát” használtak-e fel, és „palotát” vagy „kunyhót” építettek-e belőle.

19. a) Hogyan fordulhat elő az, hogy aki tanít, akaratlanul is önmagára vagy más emberi teremtményre irányítja túlzottan a figyelmet? b) Ha azt szeretnénk, hogy ’aranyat, ezüstöt és drágaköveket’ használjunk fel az építőmunkánknál, mire kell törekednünk?

¹⁹ Értékes tanulságot vonhatunk le ebből. Egyesek azt mondhatják: ’De én senkinek se tanítottam, hogy embereket kövessen!’ Mégis könnyen előfordulhat ilyesmi, jóllehet egyáltalán nem áll szándékunkban. Például, amikor egy tanuló kérdést tesz fel, és mi ismételten azt mondjuk: ’X testvér (vagy testvérnő) ezt mondja, . . . ’, nem irányítjuk-e túlságosan a figyelmet egy tökéletlen férfira vagy nőre? Vagy ha egy kérdés felvetődése esetén azt mondjuk: ’Nos, nem vagyok biztos benne, de én ezt mondanám’, nem tereljük-e túlságosan önmagunkra a figyelmet? Ne feledjük: a tanuló nagyon könnyen kifejleszthet magában túlzott véleményt a saját tanítójáról. (Vö. Cselekedetek 10:25, 26); Jelenések 19:10.) Ha mi „palotákat” akarunk építeni, legyünk résen, nehogy emberek követőit építsük fel! Inkább ahhoz segítsük hozzá a tanulóinkat, hogy építsenek ki jó kapcsolatot Jehovával. Ebből a célból ’aranyat, ezüstöt és drágaköveket’ használjunk az építkezéshez. Vajon ezek mit ábrázolnak?

20. Mit jelképez az ’arany, ezüst és a drágakő’? (Példabeszédek 3:13–15).

²⁰ Az olyan írásszövegek összevetése, mint például a Zsoltárok 19:7–11, [19:8–12, Károli], a Példabeszédek 2:1–6 és az 1Péter 1:6, 7 azt mutatja, hogy az arany, ezüst és drágakő időnként jelképes értelemben szerepel olyan tulajdonságok szemléltetésére, mint például az erős hit, az isteni bölcsesség, a szellemi megkülönböztető képesség, a lojalitás, a Jehova és az ő törvénye iránt tanúsított értékelés. Ezek a tulajdonságok lényegesek azok számára, akik erős bensőséges kapcsolatot akarnak fenntartani Jehova Istennel. Ezek a tulajdonságok olyan személyiség szerkezetet alkotnak, amelyet igyekeznünk kell felépíteni azoknál, akiket tanítunk. Te is ilyen módon építesz?

Vajon kiállják a „tűzpróbát”?

21. a) Miért fontos, hogy időálló jó tulajdonságokat építsünk fel azokban, akiket tanítunk? b) Mit jelképez a „tűz”?

²¹ Miért olyan fontos, hogy segítsünk tartós jó tulajdonságokat kiépíteni azokban, akiket tanítunk? Pál apostol így folytatja ennek a magyarázatát: „Kinek-kinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert az a nap feltárja, miután tűzzel jelenik meg, és ez a tűz megpróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája” (1Korinthus 3:13). Tehát a „tűz” „megpróbálja”, hogy milyen módon építettünk. De mit szemléltet itt a „tűz”? Erőszakos fizikai üldözést? Nyilván nem. Mert figyeljük meg, hogy „kinek-kinek a munkája” alá lesz vetve a „tűzpróbának”. Nem minden keresztényre szakad heves üldözés. A „tűz” tehát bármilyen nyomást vagy kísértést szemléltethet, amely képes tönkretenni valakinek a jó szellemiségét.

22. Milyenfajta tűzpróbákon kell átesni némelyeknek?

²² Egyesek számára a „tűz” a semlegesség kérdésében jelentkezhet. Például arra kényszerítik őket, hogy vegyenek részt valamilyen politikai tevékenységben, különben börtönbe kerülnek (János 15:19). Más esetben a „tűz” talán sokkal alattomosabb formában jelentkezik. Talán abban nyilvánul meg, hogy nézzünk meg valamilyen filmet vagy tv-műsort, amely a szexet és az erőszakot mutatja be. Keresztény fiatalok számára a „tűz” a szexuális provokáció formájában jelentkezhet, vagy a kábítószer élvezetre való felhívásban, esetleg a világi aljas szórakozásra való buzdításban. Az a természetes vágy, hogy az embert a többiek elfogadhatónak, egyenértékűnek tartsák, óriási nyomást jelent ma a keresztény fiataloknak (1János 2:16).

23. a) Milyen kérdések vetődnek fel az ilyen próbákkal kapcsolatban, és mitől függ a válaszunk? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

²³ A legtöbb igaz keresztény sikeresen kiállta ezt a tűzpróbát. Sajnos azonban egyesek nem állták ki. Ezért meg kell kérdezni önmagunktól: Amikor az általunk tanított egyének szembekerülnek a „tűz”-zel, hogyan viselkednek majd? Olyanok lesznek-e, mint a tűzálló arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékesített szép palota, és megállnak-e a próbában? Vagy talán olyanok lesznek, mint a fából, szénából és szalmából készült kunyhó, és elégnek? Természetesen sok múlik azon, hogy milyen maga a tanuló. Ugyanakkor azonban sok függ tőlünk, tanítóktól is: attól, hogy mi magunk hogyan építettünk. Továbbra is nyitva áll tehát a kérdés: Hogyan építed ezeket a maradandó jó tulajdonságokat azoknál, akiket tanítasz. Ezt tárgyalja a következő cikkünk.

Amikor tanítasz, érd el az emberek szívét!

1., 2. a) Mi szükséges ahhoz, hogy másokban mélységes értékelést építsünk ki Jehova és az ő irányadó mértékei iránt? b) Miért több ez annál, mint megadni nekik a szükséges ismeretet?

TALÁN gyorsan fel tudnál építeni egy kunyhót, de biztosan nem tudnál egyik napról a másikra felépíteni egy palotát. Így van ez a tanítványképzéssel is. Bizony nem kis feladatot jelent felépíteni az emberekben a Jehova iránti és az irányadó mértéke iránti komoly értékelést. Az ilyen „palota” felépítéséhez jelentős mennyiségű időre és képességre van szükség.

² Egy ilyen teljesítmény nemcsak abból áll, hogy ismeretet adunk át másoknak. A Példabeszédek 3:1 ezt mondja: „Fiam, a törvényemről el ne feledkezzél, és a parancsolataimat tartsa meg a te szíved.” A tanulóinkat tanítsuk meg arra, hogy mit mond a Biblia. De ezen túlmenően a bibliai igazságot jól véssük a szívükbe. Igen, érjük el a szívüket, ha azt akarjuk, hogy tűzálló tulajdonságokat építsünk be azokba, akiket tanítunk, és segítsünk nekik jó, erős kapcsolatot kiépíteni Jehova Istennel.

3. a) Miért olyan fontos a „tanítás művészete” ahhoz, hogy elérjük az emberek szívét? b) Kiket tartsunk szem előtt, amikor megvizsgálunk néhány gyakorlati javaslatot?

³ Világos, hogy könnyebb ezt mondani, mint megtenni. De ahhoz, hogy elérjük a szívüket, nemcsak megfelelő építőanyaggal kell rendelkeznünk, de a „tanítás művészetét” is fel kell használnunk (2Timótheus 4:2). Nem elég elmondani az igazságot a tanulónknak. A „tanítás művészetéhez” az is hozzátartozik, hogy segítsünk nekik elgondolkozni és érvelni a tanultakon. Nem mintha a mi őszinteségünk vagy módszerünk képes lenne szellemi növekedést eredményezni, mert Isten áldása az, ami számít! (1Korinthus 3:5, 6). Mégis van néhány olyan javaslat, ami segíthet abban, hogy elérjük az emberek szívét. Amikor megvizsgáljuk ezeket a szempontokat, tartsuk szem előtt, hogy kiket tanítunk: a bibliatanulmányozó tanulónkat és a gyermekeinket.

Mutass jó példát!

4. a) Többek között mitől volt Jézus olyan eredményes tanító, aki elérte az emberek szívét? b) Miért fontos helyes példát felmutatni, amikor másokat tanítunk?

⁴ Mások szívének az elérésében tudnánk-e jobb példát felhozni, mint magát Jézus Krisztust? Miért volt ő olyan eredményes az emberek elérésében? Egyrészt azért, mert Jézus gyakorolta is azt, amit prédikált, és ezzel ösztönző példát mutatott a követőinek (János 13:15; 1Péter 2:21). Tehát az első javaslatunk a következő: Mutass jó példát! Vajon nem az a logikus, hogy mi magunk is rendelkezzünk azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyeket másoknál fel kívánunk építeni? Jézus azt mondta: „Minden jól képzett tanítvány olyan lesz, mint a tanítója” (Lukács 6:40, The New Berkeley Version [Új Berkeley-féle fordítás]).

5. Hogyan mutatja meg a Szentírás, hogy milyen összefüggés van a jó példa felmutatása és mások szívének az elérése között?

⁵ A Biblia ismételten megmutatja, milyen összefüggés van a jó példa felállítása és mások szívének az elérése között. Az 5Mózes 6:4–6. verse azt mutatja, hogy a Jehova iránti szeretet ’legyen a te szívedben’ [a szülő szívében], mielőtt beoltanád a gyermekeid szívébe (Példabeszédek 20:7). Ezzel szemben Jézus megdorgálta az akkori képmutató farizeusokat, mivel ’mondták, de nem cselekedték’. Nem csoda tehát, ha az emberek szíve ’eltompult’ és nem lett fogékony (Máté 23:3; 13:13–15).

6. Miért fontos az, hogy aszerint éljünk, amit tanítunk? (Róma 2:21–23).

⁶ Legyen tehát összhangban egymással az, amit tanítunk, és amit gyakorolunk. Ha például a Jehova iránti szeretetet és az ő tetszésének elnyerése iránti vágyat akarod felépíteni a tanulód vagy a gyermekeid szívében, nem azt kell-e látniuk, hogy az imáid, a beszéded és a tetteid ezt a szeretetet és ezt a vágyat bizonyítják? Ha a bibliai alapelvek iránti erőteljes odaadást akarod bevésni a szívükbe, nem kell-e előbb azt látniuk, hogy te, a szavaidban és a tetteidben nem próbálod meg kikerülni, áthágni ezeket az alapelveket? Akiket tanítunk, különösen pedig a gyermekeink, gyakran több figyelmet fordítanak arra, amit teszünk, mint arra, amit mondunk. Amikor mások azt látják, hogy mi aszerint élünk, amit tanítunk, akkor könnyebben elérhetjük a szívüket.

Tegyél fel kérdéseket!

7., 8. a) Mitől függ nagymértékben a sikerünk abban, hogy elérjük mások szívét? b) Miért segítenek a kérdések mások szívének az elérésében?

⁷ A második javaslat, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy Jézus eredményes tanító legyen: a kérdések használata. Jézus mesterien tudta gondolkodásra és érvelésre késztetni az embereket (Máté 17:24–27). A tanulóid szívének elérése nagymértékben azon múlik, hogy hogyan használsz fel kérdéseket. Vajon miért van ez így?

⁸ Először is, a kérdések által kiderül, hogy a tanulód valóban megérti-e azt, amit tanul. Elvégre, ha nem érti meg és nem fogadja el a kapott információt, hogyan verhet az gyökeret a szívében? (Lukács 8:15). Másodszor, a szív elérésében nagy segítséget jelent, ha megtudjuk, mi van abban a szívben. Talán mélyen gyökereznek benne előítéletek vagy hamis vallásos tanítások. Mivel mi nem tudunk olvasni a szívekben, kérdéseket kell feltennünk, amelyek sajátosan arra szolgálnak, hogy a tanuló a saját szavaival fejezze ki azt, amit érez. Vizsgáljunk meg néhány példát.

9., 10. Szemléltesd, hogy milyen hatásos lehet a szemlélet-kérdések feltevése.

⁹ Tegyük fel, hogy éppen „A gonosz szellemek hatalma” című fejezetet tanuljátok az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvből. Elérkeztek a 97. oldalon levő 18. bekezdéshez, ahol a nyomtatott kérdés így szól: „Az efezusi korai keresztényeknek milyen jó példáját kell utánozni annak, aki szakítani akar a spiritizmussal?” A tanulód talán helyesen válaszol a bekezdésből, de vajon valóban úgy is érez? Talán éveken át a spiritizmust gyakorolta és erősen hitt benne. Ha így van, akkor most meg van győződve róla, hogy képes szakítani vele? Talán megkérdezhetnéd: ’Mi a véleménye erről? Hogyan tudná alkalmazni ezt a saját életében?’ A válasz elárulhatja, hogy a kapott információ milyen mértékben érintette a szívét.

¹⁰ Vegyünk egy másik példát. Mondjuk, hogy a gyermekeiddel a 26. fejezetet tanulmányozzátok az előtt említett könyvben. A fejezet címe: „Küzdelem az igazságosság gyakorlásáért.” A 220. oldalon levő „b” kérdés a 8. bekezdéshez így szól: „Mi lenne a bölcs álláspont, amint azt egy ifjú ki is fejezte?” A gyermeked először talán a bekezdésből olvassa a választ, és nem fejezi ki valóban azt, amit érez. Megpróbálhatsz kedvesen egy kissé mélyebbre hatolni: ’De te mit érzel ezzel kapcsolatban? Ez a nézet szerinted ésszerű?’ Vagy egy adott helyzetet tárhatsz a gyermeked elé: ’Tegyük fel, hogy egyesek az iskolában dohányoznak és cigarettával kínálnak téged. Mit tennél, ha sokan állnának körülötted és figyelnének, sőt csúfolni kezdenének, mivel nem fogadod el? Mit tennél ilyen helyzetben?’ Ha kellő tapintattal és okosan tesszük fel ezeket a kérdéseket, könnyebben meg tudjuk állapítani, hogy mi lakozik a gyermek szívében.

11. a) Miért kell óvatosnak lennünk a kérdések feltevésekor? b) Különösen a szülők miért vigyázzanak, amikor a gyermekeik helytelen nézeteket fejeznek ki? (Kolossé 3:21).

¹¹ De vigyázzunk! Néha olyan választ is kaphatunk, ami meglep vagy csalódást okoz. Mit tegyünk ilyenkor? Ha kényes témáról van szó, talán jobb lenne nem vitatkozni felette, hanem egyszerűen azt mondani: ’Most menjünk tovább. Majd még visszatérünk erre’ (János 16:12). Különösen a szülők legyenek óvatosak ezen a téren. Ha téves nézetek kerülnek a felszínre, tartsátok féken az érzelmeiteket. Ne rontsátok el a közlékenységet. Ha a gyermekednek félnie kell attól, hogy kifejezze azt, amit érez, hogyan fogod megtudni, hogy mi lakozik a szívében, és hogyan tudsz segíteni neki?

Domborítsd ki, mennyire bölcs dolog engedelmeskedni Isten törvényének

12., 13. a) Miért van hatással a tanulód szívére az, ha látja, mennyire bölcs dolog engedelmeskedni Isten törvényének? b) Mi tartozik még ahhoz, hogy segítsünk a tanulónak meglátni: bölcs eljárás az, ha valaki engedelmeskedik Jehovának?

¹² A harmadik javaslat: segíts a tanulódnak meglátni, mennyire bölcs dolog engedelmeskedni Isten törvényének (5Mózes 4:5, 6; 10:12, 13). Ez megindíthatja a szívét. Hogyan? Nos, ha meggyőződik arról, hogy Jehova törvényének a megtartása a saját érdekeit szolgálja, ez talán arra indítja őt, hogy szeresse Istent és keresse a tetszését (Zsoltárok 112:1).

¹³ Hogyan segítheted a tanulódat abban, hogy meglássa az Isten törvénye iránti engedelmességben rejlő bölcsességet? Ezt úgy lehetne szemléltetni, ha mondjuk Jehova törvényét valamilyen „Tilos” jelzésű táblához hasonlítanánk. Már a jelzés önmagában is figyelmeztetés. De ugye egyetértesz abban, hogy ha a jelzés mellett még a figyelmeztetés oka is szerepel a táblán, a figyelmeztetés nagyobb nyomatékot kap, és könnyebben engedelmeskedünk neki. Például, ha azt látjuk: „Vigyázz! Nagyfeszültség! Megérinteni tilos és életveszélyes!”, akkor tudjuk, hogy a személyes veszély tudata miatt az ember hajlamosabb lesz arra, hogy megszívlelje a figyelmeztetést.

14. a) Hogyan érvelnél a tanulód előtt, ha azt szeretnéd, hogy meglássa: egy bizonyos cselekvési mód bölcs vagy esztelen? b) Mely írásszövegek szemléltetik, hogy mennyire fontos érvekkel alátámasztani, miért jó vagy rossz egy bizonyos eljárás?

¹⁴ Igy van ez Isten törvényével is. Ne csak azt mondd el a tanulónak, hogy a Biblia mit tart jónak vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek; segíts neki abban is, hogy meglássa: miért bölcs vagy miért ostoba egy adott eljárásmód, cselekedet. Érveléssel is támaszd alá, hogyan válik a javára, ha engedelmeskedik Isten törvényének. Segíts neki meglátni, milyen következményekkel jár, ha figyelmen kívül hagyja Isten követelményeit. Néha a Biblia is ezt a módszert alkalmazza. Olvasd el például a Példabeszédek 22:24, 25; 23:4, 5; 24:15, 16, 19, 20. verseit. Figyeld meg, hogy a Biblia itt minden esetben az okot is megadja, ami miatt egy bizonyos eljárás jó vagy rossz.

15. Használd fel a megadott kérdéseket és írásszövegeket annak bizonyítására, hogy mennyire bölcs dolog engedelmeskedni annak, amit Isten mond a becstelenségről és a paráznaságról.

¹⁵ Szemléltetésül vizsgáljuk meg, hogyan domborítják ki az alábbi kérdések és írásszövegek az Isten törvénye iránti engedelmességben rejlő bölcsességet.

Hazugság, lopás: Miért káros a becstelenség? (Példabeszédek 15:27; 20:10; Jelenések 21:8). Miért kifizetődő, ha becsületesen bánunk másokkal? (Példabeszédek 3:3, 4; 12:19, [12:20, Károli]; Zsidók 13:18).

Paráznaság: Hogyan okoz kárt nekünk a nemi erkölcstelenség? (Példabeszédek 5:9; 7:21–23; 1Korinthus 6:18). Hogyan okozhat kárt másoknak? (1Thessalonika 4:6; 1Korinthus 5:6; Zsidók 12:15, 16). Hogyan válik a javadra, ha megszívleled a Biblia erkölcsi irányadó mértékeit? (Példabeszédek 5:18, 19; Zsidók 13:4).

Miután ily módon érveltél a bibliai törvényekkel kapcsolatban, megkérdezheted: ’Ugye úgy érzi, hogy Jehova a szívén viseli legfőbb érdekeinket? Biztosan egyetért abban, hogy ezek a törvények valójában semmi jótól nem fosztanak meg minket.’

16. Milyen hatással lehet a tanulóra az ilyenfajta érvelés?

¹⁶ A tanulási idő alatt hasonló módon érvelj Isten más törvényeivel kapcsolatban is, például az iszákosságra, az adófizetésre, a dohányzásra, a vérkérdésre, stb. vonatkozólag. Ezáltal a tanulód vagy a gyermeked segítséget kap ahhoz, hogy meglássa: Isten minden törvénye a mi javunkra van. Ez nem jelenti azt, hogy a tanulódnak minden egyes alkalommal érvelnie kell ahhoz, hogy engedelmeskedjen Isten törvényének. De néhány példa hozzásegíthet ahhoz, hogy elérd a szívét és arra indítsd őt, hogy Isten tetszését keresse. Amikor azután eljön a „tűz”, vagyis a próba, készségesebben engedelmeskedik majd Isten szavának (1Korinthus 3:13).

Segíts nekik, hogy megismerjék Istent

17. Milyen további javaslatok segíthetnek még neked abban, hogy elérd a tanulód szívét?

¹⁷ A negyedik javaslat a következő: Segíts a tanulódnak, hogy megismerje Istent (János 17:3). Ne csak abban segítsd, hogy egyszerűen megtudja: Isten létezik és van egy neve, hanem ez a segítség terjedjen ki arra is, hogy a tanuló bensőségesen megismerje őt. Ez megindítja majd a szívét, mivel Jehovát megismerni annyit jelent, hogy megszeretjük őt.

18. Hogyan hívhatnád fel a figyelmet a tanulás alatt Jehova nagyszerű tulajdonságaira?

¹⁸ Hogyan segíthetsz a tanulónak abban, hogy bensőségesen megismerje Jehovát? Egyrészt senkit sem szerethetünk anélkül, hogy meg ne ismernénk a jó tulajdonságait, a helyes eljárásmódját. Ezért a tanulás folyamán mindig legyen gondod rá, hogy felhívd a figyelmet Jehova páratlanul nagyszerű tulajdonságaira. Ezt gyakran meg lehet tenni a tanult anyagtól függetlenül is. Például, amikor a váltságról tanultok, a megfelelő helyen félbeszakíthatod a témát és megkérdezheted: ’Vajon a megváltásról való gondoskodás hogyan domborítja ki Jehova irántunk tanúsított szeretetének a mélységét?’ Vagy amikor arról tanultok, hogy miért engedi meg Isten a gonoszságot, megkérdezheted: ’Hogyan tanúsított Jehova páratlan bölcsességet abban, ahogyan az édeni lázadást kezelte?’ Az ilyenfajta érvelés segít abban, hogy nagyfokú odaadás fejlődjön ki a tanulóban Jehova iránt. Rájön arra, hogy úgy kell tekintenie Jehovára mint Személyre, akinek szeretetreméltó, vonzó tulajdonságai vannak.

19., 20. a) Mi szükséges még ahhoz, hogy bensőségesen megismerjük Jehovát? b) A bekezdésben felhozott példa hogyan szemlélteti annak fontosságát, hogy jó példát mutassunk, amikor az imáról van szó?

¹⁹ Azonkívül, nem ismerhetsz meg valójában valakit, ha valamilyen személyes kapcsolatban nem vagy vele. Ugyanúgy a tanulód sem örvendhet Jehovával való bensőséges kapcsolatnak, ha nem veszi igénybe a személyes közlési csatornát. Ennek tudatában tanítsd meg a tanulódat arra, hogyan kell imádkozni. Segíts neki megérteni, milyen sokféle témája lehet az imánknak (1János 5:14). Építsd fel benne az értékelést Jehova iránt, mint olyan Személy iránt, aki meghallgatja az imákat és válaszol is azokra (Zsoltárok 65:2, [65:3, Károli]). Buzdítsd arra, hogy fejezze ki a legbensőbb érzéseit, ’öntse ki a szívét’ Jehova előtt (Zsoltárok 62:8, [62:9, Károli]).

²⁰ Itt megint csak a saját példamutatásod a fontos. Vajon az imáid azt tükrözik, hogy mélységes odaadással vagy Isten iránt? Ennek igen jó hatása lehet azokra, akiket tanítasz, köztük a gyermekeidre is. Figyeld meg az alábbi tapasztalatot.

Néhány évvel ezelőtt egy keresztény házaspár arra tanította hároméves gyermekét, hogy hogyan imádkozzon. Egy este, miután azt imádkozta, hogy Jehova áldja meg a mamát és a papát, ezután a kisfiú azt kérte Jehovától, hogy áldja meg „Wallyt” is. De hát ki ez a „Wally”? A szülők nem tudtak róla, a kisfiú pedig kezdett rendszeresen imádkozni „Wallyért!” Végül hosszas töprengés után rájöttek, hogy mi történt. A kisfiú a Malawiban élő testvérekért imádkozott (akiket abban az időben hevesen üldöztek), de rosszul ejtette ki a nevet „Wally”-nak. Ebből kitűnik, hogy a kisfiú hallotta, amikor a szülei így imádkoztak, és követni akarta a példájukat. Képzeljétek el, mit érezhettek azok a szülők!

Nem jól szemlélteti-e ez az eset, hogy milyen fontos jó példát mutatnunk, amikor másokat arra tanítunk, hogy hogyan imádkozzanak?

A jutalom

21. a) Mint keresztény építőmunkás, miben reménykedsz az 1Korinthus 3:14, 15. verse alapján? b) Vajon a „jutalom” itt az Isten új rendjében való örök élet? Magyarázd meg ezt!

²¹ Ha tehát tűzálló tulajdonságokat akarunk beépíteni másokba, és azt szeretnénk, ha jó kapcsolatot fejlesztenének ki Jehovával, el kell érnünk a szívüket. Ez nem könnyű dolog, de igen hasznos. Pál is ezt akarta kiemelni, amikor ezt mondta: „Ha valakinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég [mivel silányan épített és nem tűzálló anyagokat használt], kárt vall [vagyis az, amit épített, elvész a „tűz”-ben]. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” Mi hát ez a „jutalom”? Pál itt nyilván nem az örök életre gondolt Isten új rendjében, hanem valami másra, hiszen figyeljük meg, hogy aki silányan épít, az elveszti a „jutalmat”, jóllehet ő maga megmenekül, de mintegy „tűzön” keresztül (1Korinthus 3:14, 15, Ökumenikus fordítás).

22., 23. a) Milyen jutalmat kapott Pál a Thessalonikában élő keresztény testvéreivel kapcsolatban? b) Milyen „jutalom”-ra vágyik a te szíved is, és hogyan nyerheted el azt?

²² Akkor hát miféle „jutalom”-ról van itt szó? Némi fényt vet erre az, amit Pál a thessalonikaiaknak mondott. Az ottani üldözött keresztényeknek ezt írta: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk [„a mi büszkeségünk és örömünk!”, Today’s English Version]” (1Thessalonika 2:19, 20, Ökumenikus fordítás). Azokat a thessalonikaiakat Pál segítette az igazság útjára. S bár kezdettől fogva üldözéseket kellett elszenvedniük, szilárdan kitartottak. Pál jutalma az öröm volt, amikor látta őket kitartani az üldözések közepette. Ez azt bizonyította, hogy Pál jól épített.

²³ Így van ez velünk is. Hát nem az a szíved vágya, hogy akiket tanítasz, azoknál segítsd kifejlődni a tartós keresztényi jó tulajdonságokat, amelyek képessé teszik majd őket arra, hogy erősen megálljanak a rájuk zúduló kísértésekkel és nyomásokkal szemben? Igen, mily nagy jutalom az, amikor látjuk, hogy a tanulóink és a gyermekeink kiállják az ilyen tüzes próbát! Ez azt bizonyítja, hogy jól építettünk. Ez legyen hát neked is a jutalmad, amiért helyes alapra építettél tűzálló anyagokból, és azt várod Jehovától, hogy megáldja erőfeszítéseidet.