A jó hír felkínálása — Jól képzett fiatalok által
1 Jehova népének legtöbb gyülekezetében világszerte sok fiatalt találunk. Mily nagyszerű áldás látni ezeket a fiatalokat, akik tudatában vannak szellemi szükségleteiknek és akik szívesen vesznek részt a gyülekezeti összejöveteleken (Máté 5:3, 6). Ezeknek a fiataloknak a szülei dicséretet érdemelnek azért nagyszerű nevelésért, amiben a gyermekeiket részesítették az 5Mózes 6:6, 7 szellemében.
2 De ehhez a neveléshez és fegyelmezéshez csupán a bibliatanulmányozás és az összejöveteleken való részvétel tartozik? Vagy hozzátartozik a prédikáló szolgálatra való nevelés és az abban való részvétel is? A legtöbben közülünk egyetértenek azzal, hogy a gyermekeket be kell vonni a rendszeres prédikáló tevékenységbe. Talán emlékeztek néhány kiváló bibliai példára, olyan fiatalokra, akiket már igen zsenge korban komolyan érdekelt a szent szolgálat. Ezek közé tartozott például az ifjú Sámuel, aki közvetlen az elválasztása után elkezdte a templomi szolgálatot. Igen, már zsenge korban — mai kifejezéssel élve: még óvodás korban — elkezdte szent szolgálati pályafutását. Először igen korlátozott mértékű feladatokat kapott, de ahogy növekedett, úgy nőttek a feladatai is (1Sám 3:1, 15). Ott volt azután Jefte bíró lánya, aki eleget tett atyja fogadalmának, és fiatal korában felvette a szent szolgálatot a szent hajléknál (Bir 11:36–4). Az ifjú Timótheusnak jó hírneve volt mint buzgó keresztény fiatalnak (Csel 16:2). Ott volt azután a keresztény evangéliumhirdető Fülöp négy szűz lánya, ők is mind ,prófétáltak’ (Csel 21:8, 9). Igen, Isten Szavában sok szép példát találunk olyan fiatalokról, akik buzgón szolgálták Jehovát és akiket érdekelt a számukra kiszabott szent szolgálat.
4 A gyermekeket már igen kora ifjúságukban arra kell nevelni, hogy a szüleikkel együtt legyenek ott a szántóföldi szolgálatban. Úgy látszik, egyes szülők otthon hagyják a gyermekeiket, amikor a szántóföldi szolgálatot végzik. Egy kissé több időt és erőfeszítést követel az, hogy előkészítsük a gyermekeket és magunkkal vigyük őket, de a szülők azt fogják tapasztalni, hogy megéri a fáradságot. Ez egyébként hozzátartozik a szülői feladataikhoz. Azoknak a szülőknek a jó példáját, akik élen járnak a szolgálatban, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha rendszeresen magukkal viszik a gyermekeket, ezzel biztosítják számukra a szükséges gyakorlati képzést, nevelést, és hozzásegítik őket ahhoz, hogy jó szokásokat alakítsanak ki és — később, amikor idősebbek lesznek — felismerjék a szántóföldi szolgálat fontosságát.
5 Mit tehet egy szülő vagy egy felnőtt szolga, hogy segítsen az őt elkísérő fiataloknak? Egyrészt építő beszélgetést folytathat, ami jó hatással lehet a fiatalokra. A szolgálat alatti jó magaviselet és az ott tett jó javaslatok is segíthetnek a fiataloknak, ha ezeket a javaslatokat építő módon teszik meg. A felnőttek segíthetnek a fiatal hírnököknek megérteni a prédikáló tevékenység fontosságát, és megmutathatják nekik, hogyan kell végezni azt (Máté 28:19, 20).
6 Amikor jól olvasó fiatalok munkálkodnak együtt idősebb hírnökökkel, az idősebbek felkérik a fiatalokat, hogy olvassák fel az idézeteket. Az idősebb hírnökök alkalmilag is szokták ezt tenni, de néha megemlítik, hogy a fiatal nagyon szívesen jött vele, vagy pedig azt mondják, hogy a fiatal most szerez gyakorlatot ebben a szolgálatban. A fiatal hírnök még magyarázatot is fűzhet az éppen soron levő beszélgetési témához felhasznált bibliavershez. Ha a fiatal hírnök elég idős ahhoz, hogy beszélgetést folytasson a Szentírás alapján, akkor helyénvaló, hogy a felnőtt hírnök üdvözölje a házigazdát, ő magyarázza meg a látogatás célját és ő mutassa be a fiatalabb hírnököt, aki azután hozzáfoghat a mondanivalójához.
7 Ez csupán néhány mód arra, hogy miként lehet segíteni a fiataloknak rendszeres alapon a prédikáló tevékenységben. Ha a fiatalok megszokják azt, hogy rendszeresen részt vegyenek a szántóföldi szolgálatban, egyre jobban fogják élvezni azt. Ez pedig hozzátartozik ahhoz, hogy elérjék a szükséges előmenetelt a személyes önátadáshoz és az alámerítkezéshez. Azok a vének, akik komoly érdeklődést tanúsítanak az összes fiatal iránt a gyülekezetben, tapasztalni fogják, hogy a fiatalok kedvezően reagálnak a kapott segítségre. Segítsünk hát a fiataloknak, hogy még eredményesebb szolgálatot végezhessenek! Szükségük van a Timótheusnak adott tanácsra: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy Isten előtt helyeseltnek bizonyulj, olyan munkásnak, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie, aki helyesen kezeli az igazság beszédét” (2Tim 2:15).