Bár üldözöttek, mégis boldogok!

„Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága” (MÁTÉ 5:10).

1. Milyen üldözést indított el Néró, a római császár?

„ÁLLATOK bőrébe burkolták őket, hogy kutyák tépjék szét: úgy pusztultak el; vagy keresztre feszítették, vagy a lángok martalékául adták őket, hogy esti kivilágításul szolgáljanak, ha kihunyt a nappali fény.” Így írt róluk Tacitus római történész. (Annals, XV. Könyv, 44. bekezdés) És vajon kik voltak az áldozatok? Keresztények: Jézus Krisztus tanítványai. Az a hír járta, hogy Néró császár gyújtotta fel Rómát (i. sz. 64-ben), és a felelősséget Jézus követőire akarta hárítani. Így kezdődött a keresztények sokféle módon történt üldözése az ókori Róma napjaiban.

2. a) Mit mondott Jézus azokról, akiket „az igazságosságért” üldöznek? b) Mit kell tudniuk Jehova tanúinak ahhoz, hogy akkor is boldogok lehessenek, ha üldözik őket?

² De hát hogyan tudtak elviselni ilyen kegyetlen üldözést az akkori keresztények? Igen, hogyan voltak képesek kiállni Jehova múltbeli és jelenkori tanúi a zaklatást és szidalmazást, amit vallásos hitük és meggyőződésük megtörése céljából tudatosan zúdítottak rájuk? (2Thessalonika 1:3–5). Jézus Krisztus valóban azt mondta: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága” (Máté 5:10). Ahhoz azonban, hogy boldogok lehessenek az üldözések közepette is, Jehova tanúinak tudniuk kell: 1) milyen szándékkal hoz rájuk üldözést az Ördög; 2) miért engedi meg Jehova ezt a nyomorúságot; 3) miért lehetnek Isten szolgái boldogok akkor is, ha üldözik őket; 4) hogyan lehet felkészülni az üldözésekre; és 5) hogyan lehet kiállni az üldözéseket.

Az Ördög célja

3, 4. a) Ki rejtőzik valójában a Jehova Tanúi ellen indított üldözés mögött? b) Hogyan azonosította Jézus az ilyen üldözés fő sugalmazóját?

³ A római uralkodóknak nem kellett félniük az őszinte, békeszerető keresztényektől. Jehova tanúi viszonylagos alárendeltséget tanúsítottak a kormányzati „felső hatalmak” iránt, és ’megadták a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené’ (Róma 13:1–7; Máté 22:21). A római császárok aligha tudhatták, hogy a színfalak mögött valaki már az „igazságos Ábel” idejétől kezdve szítja a gyűlöletet Jehova tanúi ellen (Máté 23:33–36; Zsidók 11:4, 32–40; 12:1). Az üldözések gonosz sugalmazója a mai napig nem más, mint Sátán, az Ördög. Istennek és Jehova népének ádáz ellenségeként „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8).

⁴ Jézus ismételten figyelmeztette tanítványait, hogy üldözni fogják őket. Egy ízben azt mondta nekik: „A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek [amit mindenképpen megtettek], titeket is üldözni fognak” (János 15:20; 16:2; Máté 10:22, 23). Krisztus azonkívül semmi kétséget nem hagyott azt illetően, hogy ennek az üldözésnek ki lehet a sugalmazója, amikor a „hét gyülekezet” közül az egyiknek azt mondta: „Íme, az Ördög továbbra is börtönbe vet közületek némelyeket, hogy teljesen próbára legyetek téve” (Jelenések 1:1, 4; 2:10). De hát mi célja van az Ördögnek Jehova tanúinak üldözésével?

5. Mi az Ördög célja a Jehova Tanúi ellen indított üldözéssel?

⁵ Sátán azért gyakorol nyomást Jehova szolgáira és azért üldözi őket, hogy hitük megtagadására és megalkuvásra kényszerítse őket. Szeretné tönkretenni mennyei Atyjukkal való értékes kapcsolatukat. Már a bűn megszületésekor megjövendölte Jehova Isten az ellenségeskedést a „kígyó” és Isten jelképes „asszonya” között, valamint mindkettőnek „magva” között (1Mózes 3:14, 15). Jézus minden kétséget kizáróan Sátánnal azonosította a kígyót, és azt mondta saját üldözőinek, hogy ’az ő atyjuk az Ördög’, ők tehát az ellenség „magva” (János 8:31–59). Ezekben az „utolsó napok”-ban az Ördögnek már csak rövid ideje van hátra, ezért nagyon dühös (2Timótheus 3:1–5; Jelenések 12:7–17). A ’magvak’ közti ellenségeskedés tovább tombol, és a föld minden lakójának oda kell állnia vagy az isteni mag, vagy az ördögi mag oldalára. (Vö. 1János 3:10.) Tehát, ha valaki hűséggel szolgálja Jehova Istent, üldözés tárgya már most, vagy a jövőben lesz az. Sátán, az Ördög gondoskodik erről! (2Timótheus 3:12).

6. Milyen nagy vitakérdést vetett fel Sátán, és mit vont kétségbe az emberekkel kapcsolatban?

⁶ Sátán felvetette az egyetemes felsőbbség vitakérdését, és kétségbe vonta az emberek feddhetetlenségét abban az esetben, ha megpróbáltatás alá kerülnek. Az Isten iránti feddhetetlenség volt a tét akkor is, amikor Sátán üldözést indított Jób ellen, akinek felesége és három „vigasztalója” akarva nem akarva Sátán célját szolgálta (Jób 1:8—2:9; 16:2; 19:22, 28). Jób esetéből világosan látható, hogy az Ördög kihívást intézett Jehova ellen, amikor azt állította, hogy egyetlen ember sem marad hű Istenhez, ha Sátán engedélyt kap arra, hogy az illetőt próbára tegye. Az Ördög azért üldözi hát Jehova Tanúit, hogy megtörje feddhetetlenségüket és ezzel bebizonyítsa: igaz, amit állított.

7. Mi elegendő ahhoz, hogy a keresztény megalkudjon a hitében, ámde hogyan reagált Jézus, amikor ilyen kísértés alá került?

⁷ Sátán jól tudja, hogy egyetlen, neki végzett imádati aktus elég ahhoz, hogy a keresztény megalkudjon a hitében és máris támogassa az Ördögnek azt az állítását, amely szerint próba vagy üldözés alatt egyetlen ember sem marad hű Istenhez. Amikor az Ördög megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”, vajon mit mondott ez a fő üldöző? „Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádsz engem.” De Jézus rendíthetetlen visszautasítása az igaz imádatot támogatta; Jézus Jehova oldalán foglalt állást az egyetemes felsőbbség vitakérdésében és hazugnak bizonyította az Ördögöt (Máté 4:8–11).

8, 9. a) Hogyan mutatták meg az első keresztények, hogy nem hajlandók egyetlen „imádati aktust” sem végezni Sátán előtt? b) Hogyan került próba alá néhány 20. századi keresztény ezen a téren, és milyen álláspontot foglaltak el ezek?

⁸ Mennyire helyénvaló volt tehát, amikor a hű korai keresztények megtagadtak akár egyetlen „imádati aktust” is, ami Sátánt támogatta volna a nagy vitakérdésben! Krisztus lojális követői nem voltak hajlandók tömjént égetni a római császár tiszteletére még akkor sem, ha ez az életükbe került. Ezzel kapcsolatban Daniel P. Mannix ezt írta: „Nagyon kevés keresztény akadt, aki megtagadta hitét, noha az arénában általában kéznél volt számukra az oltár, ahol égett a tűz. A fogolynak csak egy csipetnyi tömjént kellett a lángra dobnia, máris kapott egy áldozati bizonyítványt, és szabadon távozhatott. Gondosan megmagyarázták neki, hogy nem a császárt imádta, csupán elismerte a császárnak mint a római állam fejének isteni jellegét. Mégis alig akadt keresztény, aki élt volna a megmenekülésnek ezzel a lehetőségével” (Those About to Die — Akik a halálukat várták, 137. oldal, angolban.) Egyetlen ilyen „imádati aktus” elegendő lett volna, hogy Sátánt kielégítse!

⁹ Hasonló megpróbáltatás várt néhány 20. századi keresztényre is. Letartóztatásuk pillanatától, az internálásuk során ismételten megpróbálták arra kényszeríteni Jehova Tanúit a náci koncentrációs táborokban, hogy megtagadják Jehovát és megszakítsanak minden kapcsolatot az ő népével. Erre a célra a nácik külön nyilatkozatot szerkesztettek, amit a tanúk elé tettek, és csupán alá kellett írniuk s máris szabadok voltak. Mégis nagyon kevés tanú írta alá.

10. Miért nem bölcs dolog akár a legkisebb megalkuvásba is belemenni abban a reményben, hogy ezzel biztosíthatjuk magunknak a prédikálás szabadságát?

¹⁰ Mivel tisztában vagyunk Sátán szándékával, aki üldözést akar kirobbantani Jehova Tanúi ellen, sohase engedjük magunkat férevezetni semmilyen ördögi mesterkedéssel, amely arra irányul, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett kitérjünk a vitakérdés elől. Sohase tápláljuk magunkban azt a téves gondolatot, hogy egy viszonylag csekély megalkuvás hamar szabaddá tehet bennünket a prédikáló munkára. A feddhetetlenségünket érintő bármilyen megalkuvás a teljes elesésünkhöz vezethet. (Vö. Máté 13:21; Galata 6:12.) Amikor a megalkuvás „imádati aktust” jelent, már nem vagyunk többé alkalmasak arra, hogy Jehova Királyság-érdekeit képviseljük. Biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen ilyen aktus tönkretenné feddhetetlenségünket, jókedvre derítené az Ördögöt, és bizonyosan nem szertnénk boldognak látni őt! Mi sokkal inkább Jehova szívét szeretnénk megörvendeztetni azzal, hogy feddhetetlenek maradunk. Ezzel ő méltó választ adhat a nagy Kísértőnek! (Példabeszédek 27:11).

Miért engedi meg Jehova az üldözést

11. Mi a legfőbb oka annak, amiért Jehova megengedi, hogy üldözzék a népét?

¹¹ Mennyei Atyánk megakadályozhatná népe üldözését. De inkább megengedi, mivel tudja, miért segít boldognak lennünk az üldözés ellenére is. A legfőbb ok, amiért megengedi az üldözést, az egyetemes felsőbbség vitakérdésével függ össze. Jehova minden tanúja, aki feddhetetlen marad az Ördögtől sugallt próbában is, hazugnak bizonyítja Sátánt, és egyben igazolja, hogy még a tökéletlen ember is képes hű maradni Istenhez elkeseredett próbák és üldözések közepette is. A lojális egyén Isten oldalán foglal állást a vitakérdésben; támogatja Jehovának azt a jogát, hogy Egyetemes Uralkodóként uralkodjék. Mily nagy öröm további bizonyítékul szolgálni arra, hogy „igen magasztos ő” (Zsoltárok 47:10, Ökumenikus fordítás).

12, 13. Milyen további okok miatt engedi meg Jehova a keresztények üldözését, és kinek lesz közülük tartós helye Isten elrendezésében?

¹² Jehova azonkívül megengedi az üldözést, hogy próbára tegye azoknak lojalitását, akik átadták magukat Istennek. Összegyűjtött magának egy „különleges tulajdonnak szánt népet”, hogy ezek a szellemtől felkentek ’széles körben hirdessék a kiválóságait’ (1Péter 2:9). Isten ’megrendít minden nemzetet’, hogy „minden nemzet kívánatosai” — az isteni helyeslést élvező emberek — bejöjjenek az ő imádatának „házába” és dicsőséggel töltsék meg azt (Aggeus 2:7; vö. Zakariás 8:23). Ennek megfelelően a mennyei reménységet tápláló egyének, és azok is, akik a paradicsomi földön szeretnének örök életet nyerni, önátadott keresztényekké és Jehova tanúivá lettek (Lukács 23:43; Jelenések 7:1–17).

¹³ De hát végül is e sok önátadott keresztény közül kik alkotják majd a megígért „új egek”-et és az „új föld”-et? (Jelenések 21:1). Közülük nem mindenki lesz ott (Zsoltárok 15:1–5; Máté 22:14). Isten elrendezésében nem jut tartós hely azoknak, akik hűtlennek bizonyulnak. Tehát — bár Jehova soha nem okozza az üldözést — mégis megengedi azt, hogy kirostálja népe közül a nem lojális egyéneket, miközben megtartja annak soraiban azokat, akik vitathatatlan lojalitást és egész-szívűséget tanúsítanak Isten iránt (Máté 22:37, 38; 25:31–33; 2Korinthus 13:5). Bárcsak mi is azok közt lennénk, akik hűséggel kiállják az üldözést és az az állandó kiváltságuk, ’hogy félelmet nem ismerve szolgálhatnak [Jehova Istennek] lojalitásban és igazságosságban színe előtt életük minden napján’ — sőt örökké! (Lukács 1:68, 69, 74, 75).

Miért boldogok az üldözése ellenére is

14. Milyen sajátos okot jelölt meg Jézus, amiért boldogok lehetünk akkor is, ha üldöznek minket?

¹⁴ Jézus kifejezetten a Királyság-reménységről beszélt, amikor azt mondta: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága!” (Máté 5:10). Igen, Krisztus társasága a mennyei Királyságban az a csodálatos jutalom, amely Jézus felkent követőire vár, akik hűséggel kiállják az üldözést (Lukács 12:32; Jelenések 2:10; 14:1; 20:6). A földi reménységet tápláló hű tanúk számára pedig a földi Paradicsomban való örök élet nagyszerű kilátása van fenntartva (Lukács 23:43; János 10:16; 17:3; Jelenések 7:9, 10, 14). Bár üldöznek, mégis boldogok lehetünk, ha a Királyság-reménységet tartjuk szem előtt (Róma 12:12).

15. Hogyan kapcsolódik Jehova egyeduralmának kérdése a Királysághoz, és hogyan függ ez össze a mi boldogságunkkal az üldözés közepette is?

¹⁵ Jehova egyetemes felsőbbsége és egyeduralma elválaszthatatlan a Királyságtól, mert ez utóbbi az eszköz, amellyel Jehova megtisztítja szent nevét a rá szórt gyalázattól. Mi, Jehova hű tanúi és Királyság-hirdetői, az ő egyeduralmát támogatjuk, ezért még több okunk van az örvendezésre még a nyomorúságban is (Ésaiás 43:10–12; Máté 6:9, 10). Isten segíségével, bárcsak sikerülne megőriznünk Isten iránti feddhetetlenségünket, ezzel hazugnak bizonyítani az Ördögöt, aki képtelen igazolni azt az állítását, amely szerint egyetlen emberi lény sem marad hű Jehovához, ha megpróbáltatás éri (Jób 27:5). Mily boldog az a keresztény, aki kitart Jehova oldalán a nagy vitakérdésben! (Vö. Cselekedetek 4:24).

16. Miért mondhatjuk, hogy a jó lelkiismeret is hozzájárul ahhoz, hogy boldogok lehessünk még az üldözések ellenére is?

¹⁶ Az üldözött, mégis boldog Királyság-hirdetők boldogságát tovább növeli a tiszta lelkiismeret. Míg az állítólagos keresztény minden valószínűség szerint szégyenkezik és szellemileg gyötrődik abban a tudatban, hogy helytelen tette miatt kell szenvednie, addig aki Jehova hű tanújaként és Jézus Krisztus követőjeként az igazságosságért szenved, joggal örvendhet. Jézus apostolai, bár megkorbácsolták őket, „elmentek útjukra a Szanhedrin elől, örvendezve, mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el a [Krisztus] nevéért” (Cselekedetek 5:40, 41). Hasonlóképpen történt Pállal és Szilással is. Miután Filippiben megverték és börtönbe vetették őket, nem szomorkodtak és nem mardosta őket a lelkiismeret, mintha valami rosszat tettek volna! Inkább éjféltájban „imádkoztak, és énekkel dicsőítették Istent” (Cselekedetek 16:22–25). Bár Jehova egyetlen tanúja sem viselkedhet úgy, hogy mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy más dolgába avatkozó szenvedjen el büntetést és ilyesmi miatt legyen lelkiismeretfurdalása, boldog lehet, ha az igazságosságért kell szenvednie (1Péter 2:11, 12; 3:13, 14; 4:15, 16).

17. Mi járul hozzá különösképpen a boldogságunkhoz, amikor a Királyság támogatóiként kell üldözést szenvednünk?

¹⁷ Ha Jehova tetszését élvezzük és az ő dicsőségére szolgálunk, az különösen növeli boldogságunkat, amikor a Királyság támogatóiként kell üldözést elviselnünk. Még ha rendkívül kegyetlen is az üldözés, ’Istennek tetsző módon kell járnunk’ ahhoz, hogy továbbra is Jehova szolgáiként örvendezhessünk (1Thessalonika 4:1). Továbbá, amikor mint keresztények szenvedünk, továbbra is ’dicsőítsük Istent ebben a néven’. Gondold csak el! Azon túlmenően, hogy amikor hűen kitartunk az üldözés közepette, nemcsak Jehova tetszését élvezzük, hanem még ’dicsőítjük is az Istent’! (1Péter 4:16). Mily nagyszerű indíték ez arra, hogy bátran elviseljük az üldözéseket!

Őrizzük meg továbbra is feddhetetlenségünket

18. Hogyan kell vélekedniük Jehova Tanúinak az Isten iránti feddhetetlenség megőrzése tekintetében?

¹⁸ Világos tehát, hogy Jehova Tanúinak alapos okuk van a boldogságra akkor is, ha üldözik őket. Legyünk hát Isten segítségével olyan eltökéltek ezen a téren, mint Dávid, aki kijelentette: „Én pedig becsületességemben fogok járni!” (Zsoltárok 26:11).

19. Milyen kérdés vetődik fel most, amit meg kell vizsgálnunk?

¹⁹ Mint hű keresztények, az üldözések ellenére is boldogok lehetünk, mivel tudjuk, mi az Ördög célja a ránk hozott nyomorúsággal. Azzal is tisztában vagyunk, miért engedi meg Jehova Isten, hogy népét üldözzék. Ha tehát ilyen sokféle okból is boldogok lehetünk az üldözéssel szemben, hogyan készüljünk fel rá? És hogyan lehetünk képesek elviselni az ádáz, sőt igen kegyetlen üldözést?

A keresztények kitartással viselik el az üldözést

1, 2. Hogyan fogadják Jehova hű tanúi az üldözést, és milyen kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban?

JEHOVA TANÚI nem akarnak mindenáron mártírok lenni. Azt viszont tudják, hogy „mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timótheus 3:12). Vajon ez lehangolja őket?

² Nem, mert a lojális keresztények képesek „kitartással elviselni az üldözést” (1Korinthus 4:12, The Twentieth Century New Testament, Revised Edition, angolban). De hogyan készülhetünk fel az ilyen szenvedésre, mielőtt az ránk következik?

Felkészülés az üldözésre

3. Hogyan lehet előre felkészülni az üldözésre?

³ Már az előző cikkben is elhangzott néhány javaslat arra, hogy milyen módon készülhetünk fel az üldözésre. Például: emlékeznünk kell az Ördög céljára, tudniillik arra, hogy tönkretegye Jehovához fűződő jó kapcsolatunkat. Isten ki nem érdemelt kedvességéből ez sohase történjék meg velünk! Úgy is felkészülhetünk az üldözésre, ha elgondolkozunk azon, hogy Isten miért engedi meg. Főként az egyetemes egyeduralom vitakérdése miatt és lojalitásunk kipróbálása végett. Ezért hát jó előre határozzuk el magunkban, hogy isteni segítséggel, lojálisan megvédjük Jehova felsőbbségét. Még úgy is felkészülhetünk az üldözésre, ha a Királyság-reménységet tápláljuk szívünkben.

4, 5. Az üldözésre való felkészülésként, mielőtt az ránk törne, hogyan építhetjük fel a hitünket?

⁴ Ha fel akarunk készülni az üldözésre, mielőtt az ránk törne, naponta kell építenünk, erősítenünk a hitünket, a bátorságunkat és a kitartásunkat. Ahhoz azonban, hogy igazi hitünk legyen, igazán kell szeretnünk Jehovát, ez pedig megköveteli Szavának pontos ismeretét. A pontos ismeret viszont csak úgy lehetséges, ha rendszeresen olvassuk és tanulmányozzuk az Írásokat és egyéb, ide vonatkozó keresztény kiadványokat. Az is lényeges, hogy hittestvéreinkkel közösen imádjuk és szolgáljuk Jehovát és így erősítsük hitünket (Zsidók 10:23–25; 12:28; Jelenések 7:9, 10, 15).

⁵ Az üldözésre való felkészüléshez szükséges még, hogy ’továbbra is az igazságban járjunk’, naponta benne éljünk, és mindig „az Igazság vezessen minket” (3János 3, 4, ÚV; TCNT, angolban). Amikor nap mint nap az apró megpróbáltatások elviselése közben Isten vezetését követjük, akkor tulajdonképpen a Jehovába és az ő útjaiba vetett hitünket építjük. Ez a hit viszont arra ösztökél bennünket, hogy akkor is az „Igazság vezessen”, amikor üldöznek minket.

6. Hogyan segíthet az ima felkészülni az üldözésre?

⁶ Ha szokásunkká tesszük, hogy rendszeresen imádkozzunk Jehovához, szorosabb lesz a vele való kapcsolatunk, és ez is segít felkészülnünk az üldözésre. Minél többet imádkozunk és minél inkább mennyei Atyánkra bízzuk magunkat, annál jobban nő az iránta való bizalmunk (2Korinthus 1:8–10). Akkor ez a kapcsolat olyan erős lesz, hogy semmilyen emberi vagy démoni ellenség nem lesz képes tönkretenni. (Vö. Zsoltárok 9:1–6; [Károli: 9:2–7]; 1János 2:12–14.)

Tartsunk ki az üldözés alatt

7. Ha üldöznek minket és kifogy a saját erőnk, vajon mit tesz Isten?

⁷ Amikor ténylegesen bekövetkezik ránk az üldözés — különösen ha ráadásul kegyetlen formában jelentkezik —, mit tehetünk, hogy elviseljük? Itt igen lényeges a Jehovától jövő erő! Pálhoz hasonlóan nekünk is „a szokásosnál nagyobb erőre” van szükségünk, ezért pedig imádkoznunk kell (2Korinthus 4:7–12). Ha tehát teljesen a mennyei Atyánkra bízzuk magunkat, akkor mi is elmondhatjuk Pállal: „Mindenre van erőm őbenne [Jehova Istenben], aki megerősít engem” (Filippi 4:13, Byington, angolban). Ha elfogyna is a saját testi erőnk, Jehova erőforrása sohasem merül ki. Ő mindenkor képes erőt adni népének, és meg is adja azt (Ésaiás 40:28–31; 45:22–25). Ha Jehovára bízzuk magunkat a nagy idegi megpróbáltatás idején, a saját képességeinket jóval meghaladó erőt kölcsönöz nekünk. És főleg ne féljünk. Az emberek odáig is elmehetnek, hogy elveszik a jelenlegi életünket, ámde Jehovának hatalmában van visszahozni minket az életbe a feltámadásban (Zsoltárok 46:1, 2; [Károli: 46:2, 3]; Lukács 12:4–7; János 5:28, 29).

8. Miért olyan fontos az ima ahhoz, hogy kitartással viseljük el az üldözést?

⁸ Nem nélkülözhetjük a Jehovához intézett imát, ha kitartással akarjuk elviselni az üldözést. Jézus, aki oly sokat szenvedett, mindig közel maradt Atyjához a szívből mondott imában, mert azt olvassuk: „Az ő testének napjaiban esedezéseket és kéréseket intézett Ahhoz, aki képes volt őt megmenteni a haláltól, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált” (Zsidók 5:7). Biztos, hogy az „ima Meghallgatója” minket is meghallgat istenfélelmünkért (Zsoltárok 65:2; Károli: 65:3). Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az üldözés idején ezekre az írásszövegekre gondolni: „Legyetek állhatatosak az imában!” „Szüntelenül imádkozzatok!” „Legyetek . . . éberek az ima tekintetében” (Róma 12:12; 1Thessalonika 5:17; 1Péter 4:7). Ha nem ezt tesszük, csak a kellemetlenségre, a szenvedésre gondolunk, és könnyen engedhetünk az enyhülés utáni vágynak, a test hajlamainak hitünk megtagadása árán.

9, 10. a) Hogyan segíthet az „Isten békéje” az üldözés alatt? b) Mit tanulhatunk István nyugodt magatartásából, amit az üldözés alatt tanúsított?

⁹ Amikor börtönben vagyunk, keressük „az Isten békéjét”. Ha naponként imádkoztunk Jehovához, helyes életmintát alakítottunk ki, tehát továbbra s buzgón Isten elé kell járulnunk imában, amikor üldöznek. Helyes tehát könyörögni ’az Isten békéjéért, amely minden gondolatot felülmúl‘. Ez a béke ’megoltalmazza szívünket és gondolkodóképességünket a Krisztus Jézus által’ — ha kell, egészen a hűségben való halálunkig (Filippi 4:6, 7).

¹⁰ Az a felülmúlhatatlan békesség lehet nekünk is osztályrészünk az üldözés idején, amit az első keresztény vértanú, István tanúsított. Közvetlenül a szent szellem által sugallt utolsó bátor tanúskodása előtti magatartásáról a bibliai beszámoló kijelenti: „És amint a Szanhedrin tagjai mind rátekintettek, olyannak látták arcát, mintha angyalé lenne” (Cselekedetek 6:15). Egyáltalán nem a gonosztevő lesújtott arca volt, hanem angyali ábrázat, Isten hírvivőjének arckifejezése, olyané, aki bízik Jehova támogatásában. István bátor és nyugodt volt. (Vö. János 14:27.) Miután szemükre vetette Jézus Krisztus meggyilkolásában való bűnrészességüket, a bírák vérig sértődtek és fogukat csikorgatták ellene. István azonban „szent szellemmel eltelve, az égre emelte tekintetét, és meglátta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állani”. Ez a látomás erőt adott neki, hogy bátran szembenézzen az igazságtalan bírákkal abban a biztos tudatban, hogy Jehova akaratát teljesíti (Cselekedetek 7:52–56). Bár a mai keresztények nem számítanak ilyen látomásra, ők is rendelkezhetnek ezzel az Istentől kapott derűs nyugalommal, amikor kitartással viselik el az üldözést.

11. Mi felett kell elmélkednie Jehova népének, hogy elviselhesse az üldözést?

¹¹ Elmélkedjünk Jehova Szaván, bánásmódján és céljain. Még ha megfosztanak is a Bibliától és egyéb bibliai kiadványoktól, elidőzhetünk Isten Szavánál. Emlékezetünkbe idézhetünk bibliaverseket és elbeszéléseket akár a nap folyamán, akár álmatlan éjszakákon. (Vö. Zsoltárok 77:2, 6, 11, 12; [Károli: 77:3, 7, 12, 13].) Elgondolkozhatunk Jehova csodálatos bánásmódján, ahogyan a múltban bánt üldözött és elnyomott népével. Például elgondolkozhatunk azon, hogyan szabadította meg az izraelitákat az egyiptomi fogságból, hogyan segítette Dánielt és három héber társát a különböző próbákban, hogyan mentette meg a zsidókat Márdokeus és Eszter napjaiban, és hogyan támogatta az apostolokat és az első keresztényeket az igazságosságért elviselt szenvedéseikben (2Mózes 12:1—15:21; Dániel 3:1–30; 6:1–28; Eszter 3:1—9:32; Cselekedetek 4:1—5:42; 12:1–17; 14:1–7, 19, 20; 16:16–40; 18:12–17; 19:23–41; 21:26—26:32). Gondolhatunk arra is, hogyan segítette Jehova modernkori szolgáit a náci koncentrációs táborokban, a kommunista börtönökben, és így tovább. Ha üldözik őket, Jehova imádói érzékelhetik Isten „örök karját” (5Mózes 33:27, Katolikus fordítás).

12. Amikor üldöznek minket, mire gondoljunk a szenvedéseinkkel kapcsolatban, és bizalommal és reménységgel legyünk?

¹² A szenvedés egyszer véget ér. Ha erre gondolunk, az is segít kitartással elviselni az üldözést. Azonkívül ’Isten a nyomorgatóinknak nyomorúsággal fizet’, nekünk viszont enyhülést hoz (2Thessalonika 1:6–10). Ha tehát Jehova Tanúiként kell szenvednünk, tekintsünk a jövőbe, bízzunk abban, hogy szenvedéseink véget érnek, hű kitartásunk pedig gazdag áldásokat eredményez mennyei Atyánk részéről. Például azt, hogy idővel kiszabadulhatunk a börtönből és újra szabadságnak örvendhetünk, hogy korlátozások nélkül szolgálhassunk mint örömteli Királyság-hírnökök. S még ha nem sikerül is hamar elérnünk ezt a szabadulást, szenvedéseink nem tartanak örökké. És képesek leszünk kitartással elviselni azokat, ha teljes mértékig Jehovában bízunk és ígéreteinek maradéktalan beteljesedésében, amelyek példa nélkül álló áldásokat helyeznek kilátásban nekünk a megjövendölt új rendben (Jelenések 21:1–4; vö. 2Korinthus 1:19, 20).

13. Milyen vigaszt nyerhetünk az üldözés alatt az 1Korinthus 10:13. verséből?

¹³ Isten nem hagy minket erőnkön felül megkísérteni. Erről Pál apostol is biztosít, amikor azt írja: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1Korinthus 10:13, Katolikus fordítás). Nem minden kereszténynek kell ugyanazokat a szenvedéseket elviselni. Ezért nem kell azt gondolnunk, hogy a legkegyetlenebb üldözési forma a mi esetünkben szükségszerű és elkerülhetetlen. Jehova nem hagy magunkra és nem engedi meg, hogy olyasmi történjék velünk, amit nem lennénk képesek elviselni az ő erejével és szent szellemével. Természetesen őbenne kell bíznunk, és hinnünk kell abban, amit Szava mond. Ha tehát teljesen Jehovára bízzuk magunkat, kitartással viselhetjük el az üldözést (Zsoltárok 9:9, 10; Károli: 9:10, 11).

Sátán ellenségeskedése hiábavaló

14, 15. Hogyan csalódhat Sátán abban az igyekezetében, hogy az üldözés által megtörje Isten népét?

¹⁴ Mivel Jehova hű tanúit páratlan és teljhatalmú Istenük vezeti és támogatja, Sátán, az Ördög, és az általa megtévesztett üldözők sohasem győzedelmeskedhetnek az igaz keresztények felett. Az Ördög már számtalanszor csődöt mondott abbeli próbálkozásában, hogy üldözés által megtörje Jehova népét. Valójában az üldözés gyakran bumerángként ütött vissza Jehovának és népének fő ellenségére, az isteni akarat pedig fényes győzelmet aratott.

¹⁵ Ennek bizonyítékául vizsgáljuk meg például a „nagy üldözést”, amely Jeruzsálemben támadt közvetlenül István vértanúhalála után. Ezt olvassuk: „Az apostolokat kivéve mindannyian szétszóródtak Júdea és Szamária egész területén.” Ámde a szétszórt tanítványok „bejárták az országot, hirdetve a Szó jó hírét”. Például nagy szellemi fejlődés indult meg Szamária városában (Cselekedetek 8:1–8). Más szétszórt tanítványok Főniciában, Cipruson és a szíriai Antiokhiában prédikáltak. Nos, Antiokhiában például „Jehova keze velük volt, és akik hittek, azok nagy számban tértek meg az Úrhoz!” (Cselekedetek 11:19–21). Ez a fejlemény egész biztos éppen az ellenkezője volt annak, amit a csalódott nagy Üldöző látni szeretett volna! (Vö. Filippi 1:12–14.)

16. Mi történik néha az üldözők esetében?

¹⁶ Valahányszor Jehovának egy hű tanúja kitartással viseli el az üldözést, növeli Sátán megaláztatását és hazugnak bélyegzi őt. Sőt mi több, amikor egy korábbi üldözőből Isten és Krisztus hű üldözött tanúja lesz és az is marad, az Ördögöt a csúfos vereség érzése tölti el. Például bizonyosan nem volt ínyére, amikor a korábbi üldöző, Társusi Saul Jézus üldözött követőjévé lett, és buzgón terjesztette a jó hírt üldözés és sok szenvedés ellenére (2Korinthus 11:23–27; 1Timótheus 1:12–16).

17. Milyen legyen Jehova tanúinak magatartása az üldözőkkel szemben?

¹⁷ Igen fontos tehát, hogy Jehova üldözött tanúi helyes magatartást tanúsítsanak üldözőikkel szemben! István nem gyűlölte üldözőit. Amikor megkövezték, térdre esett, és mielőtt halálalvásba merült, „hangosan felkiáltott: ’Jehova, ne ródd fel nekik bűnül!’” (Cselekedetek 7:57–60). Jézus továbbá azt mondta: „Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket, és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44; Róma 12:14; 1Korinthus 4:11–13).

Teremtőnk nem hagy cserben minket

18. Mi történik, amikor Sátán végső támadást indít majd Jehova népe ellen?

¹⁸ Mi most az emberi történelem legválságosabb korszakát éljük. Ez a magukat kereszténynek valló egyének próbatételének és megrostálásának ideje. (Vö. Lukács 22:31, 32; 1Péter 4:16, 17). Sátánnak kevés ideje van hátra, és ezért rövidesen végső, minden eddiginél nagyobb támadást indít majd Jehova népe ellen. Isten azonban erőt ad népének, hogy kitartással viselje el az üldözést és győztesen kerüljön ki belőle. Sátán (mint Mágógbeli Góg) teljes kudarcot vall és csúfos vereséget szenved. Népének védelmében Isten ’felmagasztalja és megszenteli magát, megismerteti magát minden nemzet szeme előtt, hogy megtudják: ő Jehova’. Ez megint csak az ellenkezője annak, amit Sátán szeretne! (Ezekiel 38:14—39:7; Jelenések 12:12).

19. Mit tesznek Jehova üldözött tanúi isteni segítséggel?

¹⁹ Mi, Jehova önátadott tanúi, jól tudjuk, hogy Sátán szeretné tönkretenni a mindenható Istenhez fűződő jó kapcsolatunkat. De Isten ki nem érdemelt kedvességéből, mi nem fogunk megalkudni a hitünkben. Mindig szem előtt tartjuk a nagy vitakérdést, és mindenáron azon leszünk, hogy Jehova egyetemes felsőbbségét és egyeduralmát támogassuk. A Királyság-reménységben bízva, akkor is boldogok lehetünk, ha üldöznek minket. Mi készek vagyunk kitartással kiállni az üldözést, mert mi abban bízunk, aki „a bennünk működő ereje szerint képes felettébb többet tenni, mint amit kérünk, vagy fel tudunk fogni” (Efezus 3:20, 21).

20. Milyen bizalommal lehetünk „hű Teremtőnk” iránt?

²⁰ Legyünk hát bátrak az ellenség előtt, maradjunk feddhetetlenek Isten dicsőségére és saját megmentésünkre. ’Reménykedjünk Jehovában és tartsuk meg útját’ (Zsoltárok 37:34). S amikor kitartunk az üldözés alatt, tanúsítsunk olyan magatartást, mint amit Péter így fejez ki: „Azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, mialatt jót cselekszenek, ajánlják továbbra is lelküket a hűséges Teremtőnek” (1Péter 4:19). „Hűséges Teremtőnk” nem fog cserbenhagyni minket. Az ő erejével boldogok lehetünk, ha üldöznek minket és kitartással viselhetjük el az üldözést.