’Boldogok vagytok, amikor az emberek üldöznek titeket’

„Boldogok vagytok, amikor az emberek gyaláznak és üldöznek titeket és hazug módon mindenféle gonosz dolgot szólnak ellenetek énmiattam. Örüljetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok a mennyekben” (Máté 5:11, 12).

1-4. Milyen tapasztalat alapján vetődik fel bennünk néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogyan lehet üldözés alatt is örvendezni?

LEHETSZ-E valóban boldog, amikor az emberek hazugságot szólnak ellened és megpróbálnak mindenféle gyalázatos dolgot művelni veled? Ott van például annak a finnországi fiatal nőnek az esete, aki elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova tanúival néhány évvel ezelőtt. Nemsokára nagyon nagy örömet jelentett neki mindaz, amit megtudott Jehova szándékáról az emberiséggel kapcsolatban, s kezdte nagyra értékelni Jehova jóságát és szeretetét.

² Ekkor azonban a férje kezdte ellenezni a bibliatanulmányozást, és amikor a feleség nem volt hajlandó abbahagyni azt, a férj igen durván kezdett bánni a feleségével. Idővel a bírósághoz fordult és beadta a válókeresetet. A fiatal asszonyt nemsokára kitették a lakásból és erőszakkal elvették három gyermekét, köztük az alig egyéves kisgyermeket is, mivel a bíróság az apának ítélte oda a gyermekeket. Vajon miért? Talán az anya elhanyagolta irántuk való kötelességeit? Nem, hiszen a bibliatanulmányozása valójában arra oktatta őt, hogy jobb feleség és jobb anya legyen.

³ Néhány héttel később a férj erőszakkal elvitette a feleségét a munkahelyéről egy ideggyógyintézetbe, hogy bebizonyítsa: a felesége nem épelméjű, s ezért elmegyógyintézetbe kell utalni. A vizsgálatot végző orvos először nem akart kiadni ilyen utasítást, ámde később a férj nyomására kiállította az elmegyógyintézetbe szóló beutalást. Erre a fiatal asszony, aki ekkor már Jehova alámerített tanúja volt, egy másik városba költözött, ahol egy másik orvoshoz fordult. Miután megvizsgálta, ez az orvos készségesen kiállította számára az épelméjűséget bizonyító okmányt.

⁴ Ez azonban nem tette érvénytelenné az előző orvos rendelkezését. Ezért több héten át kénytelen volt rejtőzködni, amíg az okmány hatályát vesztette. Ezután az orvos már nem volt hajlandó újabb beutalót kiállítani; a testvérnő tehát visszatérhetett a lakhelyére. Idővel a férjnek sikerült kieszközölni a válást a különélés alapján, a bíróság pedig a gyermekek gyámjául az apát jelölte meg.

5, 6. a) Vajon az ilyen vagy ehhez hasonló tapasztalat okot szolgáltat az örvendezésre? Miért? (Márk 10:29, 30). b) Amint az idézett írásszövegek mutatják, milyen okai lehettek Jóbnak az örvendezésre az üldözés végeztével?

⁵ Vajon egy ilyen élményben te okot találnál az örvendezésre? Természetesen egyetlen feleség vagy anya sem örülne annak, ha az otthona elhagyására kényszerítenék és megfosztanák fiatal gyermekeitől. De annak sem örülne, ha szerettei elmegyógyintézetbe akarnák vitetni csupán azért, mert a Bibliát akarja tanulmányozni és annak nagyszerű alapelveit szeretné alkalmazni. Ámde figyeljük meg milyen okot jelöl meg Jézus az örvendezésre ilyen alkalmakkor: „Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok a mennyekben” (Máté 5:12).

⁶ Igen, ha valóban „énmiattam” van az üldözés — ahogy Jézus mondja az előző versben — örülhetünk annak, hogy alkalmunk van kimutatni Jehova iránti feddhetetlenségünket és részt venni neve igazolásában, amiként Jézus is tette. Ezzel az Ördögöt hazugnak bizonyítjuk abban az állításában, hogy minden embert képes eltéríteni Istentől. Ez a Jehova Isten melletti állásfoglalás tetszik Istennek, és — amint Jób esete is bizonyítja — nem marad jutalom nélkül (Jób 1:9, 10; 42:10–16; 1Péter 2:19, 20).

SZÁMÍTHATUNK ÜLDÖZÉSRE

7. a) Miért számíthatnak a keresztények üldözésre? b) Vajon ez minden keresztényre vonatkozik, vagy csupán néhányra közülük?

⁷ De miért kellene bárkinek is üldözést szenvednie csupán azért, mert Isten Szavát, a Bibliát akarja tanulmányozni és keresztény szeretne lenni? Jézus így válaszolt erre: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok, hogy az engem gyűlölt, mielőtt titeket gyűlölt volna. Ha része lennétek a világnak, a világ szeretné azt, ami a sajátja. De mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. Gondoljatok a mondásra, amit én mondtam nektek: A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha megtartották a szavamat, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mivel nem ismerik azt, aki engem küldött” (János 15:18–21). Amint azt Pál apostol is kiemelte a Timóteushoz írt második levelében, az üldözés olyasmi, amire a keresztényeknek számítaniuk kell. Pál ezt írta: „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timóteus 3:12).

8. Valójában ki húzódik meg a keresztények üldözése mögött, és mi a célja?

⁸ Ne feledjük, hogy az üldözés mögött maga a nagy ellenkező, Sátán, az Ördög áll. Ha mint keresztény szilárdan kiállsz Jehova Isten mellett és szereted őt, ezzel hazugnak bélyegzed az Ördögöt, mivel ő azt állítja, hogy senki sem szereti igazán Istent, és ha valaki egyáltalán szolgálja őt, csupán az ebből származó előnyökért teszi azt. Sátán azzal kérkedett, hogy ha szabad kezet kap, képes eltéríteni Jóbot és következésképpen az összes többi embert is az Istentől (Jób 1:8–11; 2:3–5). Bár nem sikerült megtörnie Jób feddhetetlenségét, az Ördög azért sohasem adja fel a harcot (2Korinthus 4:4).

AZ ELSŐ KERESZTÉNYEKET IS ÜLDÖZTÉK

9. Mondj néhány példát a Szentírásból, amelyek megmutatják, milyen fajta üldözéseket kellett kiállniuk a korai keresztényeknek!

⁹ Jézus figyelmeztetésével összhangban az első keresztények is átestek üldözésen, ami néha igen kegyetlen volt. Sokakat elhurcoltak az otthonukból, arra kényszerítve őket, hogy más területre meneküljenek, mint például a jeruzsálemi gyülekezet esetében (Cselekedetek 8:1). Másokat száműztek, köztük János apostolt is (Jelenések 1:9). Pál apostolt és a nyilvános szolgálatban vele levő munkatársait megkövezték és megkorbácsolták (Cselekedetek 14:19; 16:22). Számos korai keresztényt bebörtönöztek, néhánynak elkobozták a javait, sőt egyeseket meg is öltek (Kolossé 4:3; Filemon 9, 10; Zsidók 10:34; 13:3; Cselekedetek 12:1, 2). Mégis tudtak örvendezni, mivel világosan megértették, miért üldözik őket.

10. Mi mutatja, hogy Krisztus első századi követőit nem félemlítette meg az üldözés?

¹⁰ Vajon ennek az üldözésnek az lett az eredménye, hogy leállították vagy akár lelassították ’az Istenről szóló beszédet és a Jézusról szóló tanúskodást’? Egyáltalán nem, hiszen az első keresztények nem hagyták megfélemlíteni magukat. A Cselekedetek 5:40–42 beszámol arról, hogy a zsidó Szanhedrin bírái visszahívták az apostolokat, megkorbácsolták őket és elrendelték, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, azután pedig elengedték őket. Mit tettek ekkor azok a keresztények? „Ezek pedig elmentek útjukra a Szanhedrin elől, örvendezve, mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el az ő nevéért. És minden nap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanították és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt.”

11. Hogyan reagált Péter és János a fenyegetésekre?

¹¹ Péter és János apostol már korábban is volt a Szanhedrin előtt, mivel meggyógyítottak egy sánta férfit, és Jézus nevében tanítottak: A beszámoló elmondja nekünk: „Ezek [a vezetők és a vének] szólították őket és megparancsolták nekik, hogy sehol semmit ki ne jelentsenek vagy tanítsanak a Jézus neve alapján. Válaszul azonban Péter és János ezt mondták nekik: ’Ítéljétek meg magatok, helyes-e Isten szemében rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Mi azonban nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk.’ Így miután újból megfenyegették, szabadon engedték őket, mert nem találtak semmi okot, aminek alapján megbüntethették volna őket, és a nép miatt is” (Cselekedetek 4:18–21).

12. Milyen segítséget kértek imában Jehovától az apostolok és a tanítványok, mialatt üldözték őket?

¹² Őket nem félemlítették meg a fenyegetések. A beszámoló azt mutatja, hogy az apostolok és a tanítványok — nagyon helyesen — nem azért imádkoztak, hogy Jehova szüntesse meg az üldözést, hanem azért, hogy szelleme által adjon nekik erőt továbbra is bátran hirdetni az ő szavát. És ezt meg is adta nekik (Cselekedetek 4:29, 31).

13. Miről írt Pál a filippibelieknek, és milyen előnyökkel járt a római bebörtönzése?

¹³ Pál római bebörtönzésének hasznos eredményei lettek, amint azt ő maga kifejti a filippibeliekhez írt levelében: „Szeretném tudtul adni nektek, testvéreim, hogy az én dolgaim sokkal inkább a jó hír elősegítésére voltak, mint bármi más, olyannyira, hogy a Krisztussal kapcsolatos bilincseim a pretórius egész testőrsége előtt és mindenki más előtt nyilvánosan ismertté váltak; és legtöbben az Úrban levő testvérek közül fogságom következtében bátorítást kaptak, hogy mindannyian nagyobb bátorsággal félelem nélkül szólják az Isten szavát” (Filippi 1:12–14). Igen, Pál üldözésével még nagyobb tanúskodást értek el, nem csupán annak nyilvános jellege és azon lehetőség által, hogy a törvényszék hivatalnokai előtt is tanúskodás történjen, hanem azáltal is, hogy más keresztények is felbátorítva érezték magukat tevékenységük fokozására.

ÜLDÖZÉS AZ „UTOLSÓ NAPOKBAN”

14. Milyen okot jelölt meg Jézus, amiért ma üldözés jöhet ránk?

¹⁴ Amiként Isten ókori prófétái, és amiként Jézus Krisztus és apostolai, valamint tanítványai az első században üldözésen mentek át, a keresztények a dolgok rendszerének „utolsó napjaiban” szintén számíthatnak arra, hogy üldözés alatt kell kitartaniuk. Jézus bejelentette, hogy ez is része lesz a dolgok rendszere végére vonatkozó összetett „jelnek”. Azt mondta: „Akkor az emberek nyomorúságra adnak benneteket és megölnek titeket és minden nemzetben gyűlöletesek lesztek az én nevemért” (Máté 24:9).

15, 16. a) A mi időnkre vonatkozó milyen további próféciák mutatják, hogy üldözésre számíthatunk a tanúskodásunk miatt? b) Milyen további kérdések vetődnek fel, amelyeket meg kell vizsgálnunk?

¹⁵ Jézus később megmutatta János apostolnak, hogy a földön levő követői mire számíthatnak a mennyei Királyság megszületése után. Jelképes nyelvezetben ezeket mondta: „Amikor pedig a Sárkány [akit a 9. vers úgy azonosít, mint „őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek”] látta, hogy levetették a földre, üldözőbe vette az asszonyt [Isten egyetemes szervezetét], aki a fiúgyermeket [a Krisztus király alatti Királyságot] szülte . . . És a Sárkány megharagudott az asszonyra és elment, hogy hadat viseljen magvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája” (Jelenések 12:13, 15–17).

¹⁶ Vajon beteljesedett ez ezekben az „utolsó napokban”? Milyen formában kellett az igaz keresztényeknek üldözést szenvedniük a mi időnkben, de ennek ellenére hogyan örvendezhettek ők? Milyen hatással volt az üldözés rájuk, valamint a sok megfigyelőre? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

Örömteljes kitartás az üldözés ellenére

„Ujjongjunk a nyomorúságban is, hiszen tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5).

1. Milyen nyilvánvaló eredménye van ma a keresztények üldözésének ezekben az „utolsó napokban”?

JEHOVA népének tapasztalatai ezekben az „utolsó napokban” feltétlenül igaznak bizonyítják Jézus szavait: „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek és kirekesztenek titeket és szidalmaznak titeket és elvetik a ti neveteket, mint gonosz dolgot az ember Fia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen hasonlóképpen bántak a prófétákkal is az ő ősatyáik” (Lukács 6:22, 23; 2Timóteus 3:1). Igen, Isten szolgái képesek hűséggel kiállni mindenfajta üldözést, méghozzá örömmel.

2. a) Vajon nagyobb jutalmat kapnak azok, akik több üldözésen estek át? b) Milyen hasznos eredményekkel járhat, ha kitartunk az üldözés alatt?

² Nem mintha élveznénk az üldözést, mert az üldözés kellemetlen és általában fájdalmas dolog. Nem maga az üldözés, hanem annak kimenetele az, ami okot ad nekünk az örvendezésre (Jakab 1:2, 3). A keresztények nem akarják, hogy üldözzék őket. Nem igyekeznek mártírnak feltüntetni magukat abban a hiszemben, hogy minél több üldözést állnak ki, annál nagyobb lesz az érdemük mennyei Atyjuk szemében. Akik több üldözést viselnek el, nem kapnak nagyobb jutalmat, sem nem nevezhetők szükségszerűen hűségesebbnek azoknál, akik kevesebbet álltak ki. De figyeljük meg a láncreakciót, amely akkor következik be, amikor a keresztény sikeresen kitart a nyomorúság alatt: „A nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5).

3. a) Amint a Róma 5:3 mutatja, hogyan eredményez a nyomorúság kitartást? b) Hogyan eredményezi ez hitünk megerősítését? (Zsidók 10:38, 39).

³ Amikor arról az üldözésről olvasunk, amit keresztény társainknak kell elviselni bizonyos helyeken, megkérdezzük magunktól: „Vajon én képes lennék elviselni azt?” Hirtelen ellenállás vagy próbák idején azonban, ha nem húzódunk vissza Isten szolgálatától és segítségért fordulunk hozzá, azt látjuk, hogy meghallgatja imánkat s tapasztaljuk majd, hogyan eredményez kitartást a nyomorúság. Akkor már nem latolgatjuk, vajon képesek vagyunk-e kiállni a próbát; tudjuk, hogy képesek leszünk rá Jehova erejével. Az első próba talán nem is lesz annyira súlyos, de a hitünk mindazonáltal ki lesz próbálva és megerősödik. A következő próba már talán keményebb lesz, de a hitünk is annál erősebb, mivel nem húzódtunk vissza az előző próbától. Jehova erejével tehát valóban képesek leszünk kiállni hitünk bármilyen próbáját abban a tudatban, hogy Isten nem enged megkísérteni minket erőnkön felül, sem pedig nem hagy minket „meginogni” (1Korinthus 10:13; 2Korinthus 4:8–10).

4. A kísértés vagy az üldözés sikeres elviselése után milyen igazi okunk lehet az örvendezésre?

⁴ A nyomorúságban való kitartás valóban ok az ujjongásra. Boldogok lehetünk, amiért nem engedtünk a kísértésnek, hanem ragaszkodtunk a helyes úthoz. Tudjuk, hogy Isten helyesli ezt, a sikeres kitartásunk pedig még szorosabbra fűzi a vele való kapcsolatunkat, újabb okot adva az örömre, amit Jakab az 1:12-ben oly világosan megállapít.

AZ ÜLDÖZÉS KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI

5. Mi a helyzet ma sok országban az üldözés és a testvéreink zaklatása terén? Miért van ez így? (Ámos 7:10–17).

⁵ Ma több mint 40 országban korlátozzák Jehova tanúi munkáját és ezek közül az országok közül Isten népének több helyen kell súlyos próbákat és üldözéseket elviselni egyszerűen azért, mert eltökélték magukban, hogy hűséggel fogják szolgálni Istenüket, Jehovát. Sok esetben a valláspapság indítványozta a betiltásunkat, mivel hamis színben tüntette fel a politikába való be nem avatkozásunkat azért, hogy leállítsa a prédikálómunkát. Jól tájékozott kormánytisztviselők tudják, hogy Jehova tanúi nem felforgató elemek és semmiképpen nem veszélyeztetik az államot. Felvilágosult kormánykörök azt is tudják, hogy a tanúk lelkiismeretes, törvénytisztelő állampolgárok, akik minden lehetőt elkövetnek, hogy betartsák az ország törvényeit. Jehova tanúi esetében azonban az Isten iránti engedelmesség áll az első helyen. Ezért nem vesznek részt egyetlen ország politikájában sem. Ha tehát ellentétbe kerül egymással Isten és az állam törvénye, az apostolokhoz hasonlóan ők is „inkább engedelmeskednek Istennek mint uralkodónak, mintsem embereknek” (Cselekedetek 5:29).

6. a) Mondj néhány példát arra, hogy Jehova tanúinak milyen üldözéseket kellett kiállniuk! b) Tudsz-e hasonló helyzetekről a mai időben?

⁶ Néha a valláspapok vagy a politikai fanatikusok által vezetett csőcselék bántalmazta Jehova népét különböző helyeken. Sok szellemi testvérünket arra kényszerítették, hogy elhagyják otthonukat és javaikat és elmeneküljenek, hogy megmentsék életüket, amint az elmúlt években Malawiban és Etiópiában is történt. Voltak, akiket elbocsátottak az állásukból, elűztek a munkahelyükről, míg másokat az üzletük bezárására kényszerítettek pusztán azért, mert Jehova tanúi voltak (Jelenések 13:16, 17). Megzavarták és félbeszakították a Biblia tanulmányozására rendezett keresztényi összejöveteleiket; házkutatásokat tartottak az otthonaikban, elkobozták a Bibliájukat és bibliai irodalmukat. Megfélemlítést és fenyegetést alkalmaztak és úgy próbálták megijeszteni őket; többeket letartóztattak és bebörtönöztek, néhányat közülük meg is öltek. Az üldözés különösen kegyetlen volt a két világháború alatt, de ez sok országban még jelenleg is folytatódik.

7. Milyen nehézségek közepette kell Isten népének kitartani még azokban az országokban is, ahol a hatóság ténylegesen nem üldözi a tanúkat?

⁷ Mindenütt a föld kerekén testvéreink és testvérnőink ezreinek kell nap mint nap szembenéznie ellenállással és üldözéssel családjuk és rokonaik részéről, amiért Jézus Krisztus tanítványaiként Jehovát akarják szolgálni. Amint Jézus megjövendölte: „Az embernek ellensége lesz a tulajdon házanépe” (Máté 10:35, 36).

AZ ÜLDÖZÉS CÉLJA

8. Vajon azért üldözik Jehova tanúit, mert talán gonosztevők vagy törvényszegők?

⁸ Mit szeretnének elérni Isten népének üldözői? Talán azért üldözik a tanúit, mivel azok gonosztevők vagy bűnözők? Nem. Jehova tanúi közismerten törvénytisztelő, erkölcsös emberek. Jó munkások, kellemes, barátságos, kedves és józan emberek, akik nem vallásos fanatikusok módjára viselkednek. Valójában jó szomszédok (Titusz 2:6–10; Galaták 6:9, 10). Üzenetük békés üzenet, amely vigasztalást nyújt a lesújtottaknak és a szomorkodóknak. „Jó hírt” hirdetnek: azt, hogy Isten Királysága nemsokára eltávolít minden elnyomót és az igazságos új rendet hozza létre (Máté 6:10; Zsoltárok 37:10, 11).

9. Milyen tevékenységünket szeretné leállítani az ellenség, és miért?

⁹ Ennek a „jó hírnek” a prédikálása azonban megmutatja, hogy a kereszténység vallási vezetői semmiféle reményt keltő üzenetet nem hirdetnek az embereknek. Ezért szeretnék elhallgattatni azokat, akik viszont prédikálják! Egyes kormányzati vezetők is — bár hajlandók megengedni, hogy Jehova népe azt higgye, amit akar — ellenzik a másoknak való prédikálást. Miként a zsidó vallásvezérek, akik szembe találták magukat a korai keresztények buzgó tevékenységével, ezek a mai vezetők is tulajdonképpen azt mondják: „Mondjuk meg nekik fenyegetéssel, hogy többé egyáltalán ne beszéljenek ebben a névben [Jézus nevében] egyetlen embernek sem” (Cselekedetek 4:17, 18). Igen, a prédikálásunk az, amit szeretnének leállítani! (Lásd: Cselekedetek 5:28, 40).

10. a) A prédikálómunka leállításának kísérletén kívül mit szeretne még elérni Sátán? b) Hogyan bizonyítja ezt a betiltásnak az a módja, amellyel meg akarják bénítani a tevékenységünket?

¹⁰ Ne feledjük, hogy az üldözés igazi kezdeményezője Sátán, az Ördög (1Péter 5:8). Nemcsak a prédikálásunkat szeretné leállítani, hanem a hitünket is meg szeretné gyengíteni, örülne, ha megtörhetné az Isten iránti feddhetetlenségünket és ezáltal elveszítenénk az örök életet. Az üldözés egy további célja tehát, hogy megfosszanak minket a szellemi tápláléktól és testvéreink társaságától a gyülekezeti összejöveteleken. Ezért, amikor a tevékenységünket betiltják, általában a prédikálásunkat és az összejöveteleinket tiltják be. Gyakran halljuk: „Lehetnek önök Jehova tanúi, de nem prédikálhatnak és nem tarthatnak összejöveteleket.” De, ha nem prédikálunk és nem tartunk összejöveteleket, nem leszünk többé sem Jehova, sem Jézus Krisztus tanúi, hiszen az a tanú, aki semmit sem mond, tulajdonképpen nem is tanú (Ésaiás 43:10, 12; Cselekedetek 1:8). És mi lenne a hitünkkel, ha nem engedelmeskedünk többé az isteni parancsnak, amely előírja, hogy gyülekezzünk a testvéreinkkel? (Zsidók 10:24, 25).

NE CSÜGGEDJÜNK ÜLDÖZÉS ALATT!

11. Hogyan reagálnak a keresztények az őket sújtó üldözésekre?

¹¹ Hogyan reagálnak Isten modernkori szolgái az őket sújtó üldözésekre? Miként a korai keresztények, ők sem félnek, hanem bátran haladnak előre a prédikálómunkában a betiltás és a fenyegetések ellenére is. Miként Pálnak, nekik is alapos okuk van arra, hogy ’boldogok legyenek és örüljenek’. Szilárd állásfoglalásuk a vitakérdésben Jehova oldalán az Ördögöt hazugnak bizonyítja. Mily nagyszerű kiváltság részt venni Jehova nevének felmagasztalásában! (Filippi 2:17, 18; 2Thesszalonika 1:4).

12. Van-e okunk arra, hogy megijedjünk attól, amivel az üldözőink fenyegetnek?

¹² Valóban semmi okunk arra, hogy féljünk az üldözőinktől. Pál ezt írta a filippibelieknek: „Csak úgy viselkedjetek, hogy méltók legyetek . . . a jó hírhez . . . és semmilyen vonatkozásban ne rettenjetek meg ellenfeleitektől. Éppen ez [vagyis, hogy nem féltek tőlük] lesz a bizonyíték számukra a pusztulásra, számotokra pedig a megmentésre. És ez a jel Istentől van” (Filippi 1:27, 28).

13, 14. a) Mit tettek nemrég ellenséges érzületű hatóságok az egyik országban azért, hogy megfélemlítsék Jehova tanúit? b) Mire mutatnak rá valójában ezek a tapasztalatok?

¹³ Nemrég egy európai országban, ahol Jehova tanúinak a tevékenységét törvényesen nem ismerik el, egy testvért azért tartóztattak le, mert rövid, vigasztaló beszédet tartott egy temetésen. Azt a testvért is letartóztatták, aki az imát mondta. A helyi hatóságok azzal érveltek, hogy csak az állam által felhatalmazott személyek mondhatnak beszédet a temetésen, az ima pedig azért tilos, mert „fel lehet használni tanításra”. Ugyanazon a területen egy másik testvért azon a címen tartóztattak le, hogy a Bibliát olvassa a saját családjának. Nem emeltek vádat a testvérek ellen. Egy rövid ideig fogva tartották, majd pedig szabadon engedték őket. A nyilvánvaló cél az volt, hogy megfélemlítsék és megalkuvásra bírják a testvéreket.

¹⁴ De hát valójában ki is az, aki fél a másiktól? Ha a helyi hatóságok fenyegetve érzik magukat, amikor valaki a családjának felolvas a Bibliából, vagy amikor egy testvér beszédet mond vagy imádkozik egy temetésen, akkor ők nagyon is félnek a bibliai üzenettől és azoktól, akik azt hirdetik! Miért kellene akkor nekünk félnünk az ilyenektől? Amint Pál rámutatott: az egységünk és a bátorságunk „a bizonyíték számukra a pusztulásra, számotokra pedig a megmentésre” (Filippi 1:28).

15. Milyen hatással lehet a további üldözésre az, ahogyan a fenyegetésre reagálunk?

¹⁵ Egyes helyeken a „jó hír” prédikálóit néhány hetes időközönként berendelik a rendőrségre, hogy kioktassák őket és súlyos büntetéssel fenyegessék, ha nem hagyják abba az Isten Királyságáról szóló beszélgetéseket. De ha a testvérek és a testvérnők egyszerűen nem törődnek a fenyegetésekkel és félelem nélkül folytatják a munkát, a hatóságok rendszerint feladják a harcot és békén hagyják őket. Ha azonban a legkisebb gyengülést tapasztalják a Királyság-hírnökök részéről, tovább folytatják a megfélemlítésükre tett erőfeszítéseiket.

A BETILTÁS ELLENÉRE IS FOLYTASSUK A MUNKÁT!

16, 17. a) Milyen erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a szellemi táplálék eljusson testvéreinkhez olyan helyeken is, ahol a munka be van tiltva, valamint a börtönben levő testvéreinkhez? b) Miért fontos ez?

¹⁶ Igen nagyra tartják a rendszeres szellemi táplálkozás fontosságát azok a tanúk, akik olyan országban élnek, ahol a munkát és az irodalom terjesztését betiltották. Mivel az Őrtorony és Jehova tanúi egyéb irodalma törvényesen nem jelenhet meg és nem juthat el postán a címzettekhez bizonyos országokban, más módon kell biztosítani, hogy mindenkihez eljusson a szellemi táplálék. Németországban a hitleri üldözés alatt a tanulmánycikkeket mimeográf eljárással sokszorosították, gépelték, vagy más esetekben kézírással másolták. Ezt ma is sok helyen így kell végezni. Ha pedig nem lehet mindenki számára saját példányt készíteni, egymásnak adják tovább, hogy mindenki elolvashassa az anyagot. Az a fő, hogy rendszeresen magunkhoz vehessük a szellemi táplálékot (Máté 4:4).

¹⁷ A tapasztalat megmutatta, hogy Jehova mindig úgy intézi az ügyeket, hogy a szellemi táplálék eljusson mindenkihez még a legnehezebb körülmények között is. Különböző eszközöket és módokat használtak fel arra, hogy bejuttassák azt a börtönökbe és a koncentrációs táborokba. És mily nagyszerű erősítésnek bizonyult a fogvatartottak számára!

18. Miért fontos rendszeres alapon közösen megvizsgálni másokkal a szellemi táplálékot, és hogyan lehet ezt nehéz körülmények között megtenni?

¹⁸ Ahol csak lehetséges, Isten hű szolgái rendszeresen és közösen megosztják egymással a szellemi eledelt — még ott is, ahol az összejövetelek tiltva vannak, sőt, még a börtönökben is. A bibliai szöveg megvizsgálása minden nap, lehetőleg másokkal közösen arra szolgál, hogy az elmét a szellemi dolgokra irányítsa. Még a naponkénti rövid beszélgetésből is sok szellemi erőt lehet meríteni (Zsoltárok 1:2; Cselekedetek 17:11).

AZ ÖSSZEJÖVETELEK FONTOSSÁGA

19. a) Milyen váratlan tapasztalaton kellett több testvérünknek átmenni Libériában? b) Az 1977. évkönyv szerint mi segített a hűségeseknek kitartani?

¹⁹ 1963 márciusában a libériai Gbarnga városában mintegy 400 személy vett részt Jehova tanúi kerületkongresszusán, amikor körülzárták és négy napon át fogvatartották őket élelem nélkül egy katonai táborban. A tanúkat megfosztották minden holmijuktól és bántalmazták őket, csakhogy vallási hittételeiket megtagadják és a libériai zászló előtt tisztelegjenek. Jóllehet néhányan félelemből engedtek a nyomásnak és megalkudtak, a többség megőrizte feddhetetlenségét. Jehova tanúi 1977. évkönyve a 176. oldalon ezt a megjegyzést fűzte hozzá a történtekhez: „A tanúk különféle néposztályból valók voltak: írni-olvasni nem tudók és tanult emberek egyaránt akadtak közöttük. A lojálisan kitartók csoportja olyanokból állt, akik hűségesen látogatták az összejöveteleket.”

20. Hogyan tesznek némelyek óriási erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ’ne hanyagolják el az összejöveteleiket’, és milyen veszélyek ellenére teszik ezt?

²⁰ Isten ihletett Szava azt tanácsolja nekünk, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket (Zsidók 10:24, 25). Ennek a jelentősége az üldözések idején sem csökken. Az összejöveteleket esetleg kis csoportokban kell megtartani magánlakásokban: a helyet és az időpontot tetszés szerint meg kell változtatni, sőt egyes összejöveteleket késő éjszaka kell megtartani. Hű testvéreink és testvérnőink azonban a veszélyek ellenére is mindent megtesznek, hogy jelen lehessenek az összejöveteleken. A testvérek pedig készségesen átengedik lakásukat az ilyen összejövetelek céljára, noha leleplezés esetén ez a szabadságukba is kerülhet.

21. a) Milyen lehetőség van arra, hogy teljes mértékben hasznunkra fordítsuk a szellemi táplálékot ilyen körülmények között? b) Mely írásszövegek mutatják, mennyire fontos rendszeresen ott lenni az összejöveteleken és részt is venni azokon?

²¹ A kisebb csoportokban megtartott összejövetelek talán nem teszik lehetővé, hogy mindenki hasznára fordíthassa a gyülekezet legjobb tanítóinak munkáját, viszont több lehetőséget ad arra, hogy minél többen közreműködjenek és sok hasznot merítsenek az összejövetelekből. Néha nagyobb csoportok is összejöhetnek kirándulás, kikapcsolódás vagy esetenként magánmeghívás alkalmával. Az összes összejövetel rendszeres látogatása fontos tényező abban, hogy ’mindvégig szilárdan ragaszkodjunk kezdeti bizodalmunkhoz’, megőrizzük feddhetetlenségünket s elnyerjük az ígéretek teljesedését azáltal, hogy soha ’el nem lankadunk’ (Zsidók 3:14; 10:36; Galaták 6:9).

PRÉDIKÁLÁS BETILTÁS ALATT

22. a) Miért nem teheti meg ma Jehova népe, hogy ne beszéljen arról, amit látott és hallott? b) Hogyan folyik ez a munka egyes helyeken?

²² Miként az apostolok, Jehova népe ma ’sem teheti meg, hogy ne beszéljen azokról a dolgokról, amiket látott és hallott’ (Cselekedetek 4:20). Jézus azt mondta, hogy „minden nemzetben prédikálni kell a jó hírt”, amit sem démoni, sem emberi eszközök nem lesznek képesek megakadályozni (Márk 13:10). Bár helyenként betiltják Jehova tanúi munkáját, magánemberként is el lehet menni házanként csupán a Bibliát használva.

23, 24. a) Hogyan végzik a prédikálást ott, ahol nem tanácsos házról házra menni? b) Tudsz-e olyan tapasztalatokról, amelyek azt mutatják, hogy így is jó eredményeket lehet elérni?

²³ Ahol nem tanácsos házról házra járni, más módon is lehet prédikálni a „jó hírt”. Valószínűleg lehet elszigetelt látogatásokat végezni a terület különböző részén, nem keresve fel sorjában minden egyes épületet. De nem szükséges megvárni, amíg az emberek az ajtók mögé vonulnak vissza. Testvéreink számos országban csodálatos eredményeket érnek el azzal, hogy mindenütt beszélnek az embereknek, ahol csak elérik őket: utcán, temetőben, parkban, utazás közben. Vannak, akik még túristaként is elmennek olyan területre, ahol nincsenek tanúk és beszélgetést kezdeményeznek az emberekkel, ahol csak lehetséges. Egyáltalán nincs mód arra, hogy az ellenség megakadályozza az ilyen módon való beszélgetésünket mindaddig, amíg lélegzeni tudunk, és amíg vannak emberek, akiknek beszélhetünk.

²⁴ A gyakorlat során Jehova népe megtanult barátságos beszélgetéseket kezdeni különféle témákról, amelyek végül is bibliai beszélgetésekké alakulhatnak. Az egyik országban egy tanú megszólított egy fiatal párt a parkban, ahol éppen vizet merítettek egy forrásból. A tanú megkérdezte tőlük, szeretnék-e tudni, hol lehet jobb vizet találni. Ezzel elkezdett beszélni nekik az eljövendő Paradicsom életadó vizéről, amiből egy három órás beszélgetés lett. Ez bibliatanulmányozáshoz vezetett, három hónap múlva pedig a házaspár már kezdett részt venni a szántóföldi szolgálatban. Egy évvel később mindketten alámerítkeztek, a férfi pedig később kisegítő szolga lett a gyülekezetben. (Vö. János 4:7–15.)

25. Mit próbáljunk elkerülni különösen ott, ahol a prédikálást betiltották?

²⁵ Ebben a tevékenységben bölcs dolog elkerülni az ellenkezőkkel való közvetlen összetűzést. Óvatosnak kell lenni abban is, hogy milyen információt adunk az ellenségnek, amikor igyekszik barátságos beszélgetéssel és hízelgéssel megnyerni minket. Nem akarunk megfeledkezni Jézus tanácsáról: „Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért óvatosak, mint a kígyók és mégis ártatlanok, mint a galambok!” (Máté 10:16). Pál szintén ezt tanácsolja: „Ha lehetséges — amennyiben tőletek függ — minden emberrel békességben legyetek” (Róma 12:18).

A FEDDHETETLENSÉG MEGŐRZÉSÉNEK JÓ EREDMÉNYEI

26. Milyen eredményekkel jár az, ha kemény üldözés ellenére is megőrizzük feddhetetlenségünket?

²⁶ Mily nagyszerű tanúskodást végeztek korszakokon át mindazok, akik ádáz üldözés ellenére is megőrizték feddhetetlenségüket! Az Ördögnek és ügynökeinek minden erőfeszítése csődöt mondott és nem tudta meggátolni a tanúskodást, hanem csak még nagyobb tanúskodást eredményezett Jehova nevének a tiszteletére. S milyen csodálatos részt vállalnak ebből azok az ezrek, sőt milliók, akik megőrizték [és továbbra is megőrzik] feddhetetlenségüket az üldözés alatt, amivel hazugnak bélyegzik az Ördögöt és bebizonyítják Jehova Isten iránti töretlen hitüket és szeretetüket!

27. Milyen személyes előnyünk származik abból, ha hűségesen kitartunk a próbákban és az üldözés alatt?

²⁷ Amikor hűségesen kitartunk, jó lelkiismeretünk lesz, mivel tudjuk, hogy azt tettük, ami helyes és Jehova elismerését bírjuk. Ez erősíti reménységünket, ami viszont növeli az örömünket. Hitünket próbára tették, és mivel nem hátráltunk meg, és nem futamodtunk meg az üldözés elől, Jehova segített bennünket kitartani. Ennek eredményeként hitünk ma erősebb, mint valaha. ’Hitünknek ez a kipróbált minősége’ képessé tesz minket arra, hogy még jobban kiálljuk a jövőbeni próbákat (1Péter 1:6, 7).

28. a) Milyen okai lehetnek most az örvendezésre a korábban említett finn testvérnőnek? b) Miben reménykedhet továbbra is?

²⁸ Az előző cikk elején említett testvérnő is így látta ezt. Ma újra abban a városban él, ahol általános úttörőként [teljes idejű Királyság-hírnökként] szolgált. Bár nem kapta vissza három gyermekét, havonta háromszor meglátogathatja őket, megoszthatja velük a „jó hírt”, ami biztató reagálás jeleit mutatja. S ki tudja, mi lesz ennek a végső kimenetele? Sok-sok olyan esetről tudunk, amikor heves ellenállókra és üldözőkre oly nagy hatást gyakorolt testvéreink és testvérnőink hűséges kitartása, hogy indíttatva érezték magukat megvizsgálni a Bibliát, s egyesek közülük idővel Jehova imádóivá lettek.

29. Az üldözés ellenére, milyen további buzdítást kapunk mindannyian arra, hogy hűségesek maradjunk és örvendezzünk?

²⁹ Jakab ezt írta: „Testvérek, a gonosz elszenvedésében és a türelem gyakorlásában vegyetek példát a prófétákról, akik Jehova nevében szólottak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (Jakab 5:10, 11). Az első századi és a modernkori keresztények további jó példáiból pedig mindannyian nagy buzdítást kapunk arra, hogy az üldözés ellenére is örvendezzünk.