„Minden ellened készült fegyver sikertelen lesz”

JEHOVÁNAK ezek az Ésaiás 54:17-ben feljegyzett szavai az évszázadok során újra meg újra beteljesedtek. Beteljesedésük néha még szórakoztató formát is öltött, amint azt egy afrikai országból érkezett tudósítás mutatja. Abban az országban üldözik Jehova tanúit. A tudósítás így szól:

,K—— városban a helyi hatóság egyik tagja katonákat küldött ki a tanúk egy csoportjának letartóztatására, hogy kihallgassák őket. Másnap mintegy 80 tanút, férfiakat és nőket tereltek egybe és szállítottak a körletbe. Kihallgatásuk után a körlet elől járója elhatározta, hogy megbünteti a férfiakat, mielőtt börtönbe zárná őket. Megparancsolta nekik, hogy ötször fussák körül a terjedelmes települést és katonákat jelölt ki, akiknek kísérniük kellett őket, hogy meggyőződjön, valóban végigfutják-e a kört anélkül, hogy valahol lerövidítenék azt. Az volt az elképzelése, hogy kimeríti őket s így legyengülve elveszítik egyensúlyukat és ítélőképességüket.

A helyi hatóságok azonban egy dologról megfeledkeztek. A letartóztatott tanúk ugyanis a vadonban éltek. Annak ellenére, hogy némelyek közülük már előrehaladott korban voltak, hozzá voltak szokva a futáshoz, mert állatokat kellett üldözőbe venniük, hogy élelmet szerezzenek maguknak. Ezért nem estek kétségbe arra a gondolatra, hogy ötször kell körbefutniuk a várost a katonákkal együtt. Ez jobb volt annál, mintha megvernék őket. Inkább a katonák voltak azok, akiknek nem tetszett az a gondolat, hogy a tanúk ellenőrzése végett fussanak.

Az első kör végén Jehova tanúi könnyedén futottak. A katonák azonban arra buzdították őket, hogy lassítsanak és csak akkor gyorsítsák meg a futásukat, amikor a körleti hatóságok látótávolságán belülre kerülnek. A tanúk megmagyarázták, hogy „mi csupán az utasításnak engedelmeskedünk” és a katonák apránként lemaradtak. Nemsokára hagyták, hogy a tanúk maguk fussanak.

A második körnél néhányan a tanúk közül elfáradtak, de hűséggel kitartottak. Nagy meglepetést okozott, amikor az egyik tanú, aki 60 év körüli volt, az élre tört és előre iramodott. Addigra azonban az esemény egyre több szemtanú érdeklődését keltette fel, akik elkezdtek kiáltozni és a futókat buzdítani. Az egész kezdett hasonlítani valamilyen komikus jelenethez, amelyben egy öreg férfi „vezette a bolyt” s egyetlen katona sem volt a láthatáron. Még a körleti hatóságok tagjai közül is akadtak, akik gurultak a nevetéstől a látvány miatt.

Látva, hogy még a tanúk is élvezik ezt a „sport”-ot, s hogy mindannyian futnak és egyikük sem próbál elszökni, főleg pedig azt, hogy egy idős férfi gyorsabban fut a többinél, a körletvezető megsajnálta a tanúkat, leállította a futást és elengedte őket. A tanúk aztán felhasználták az alkalmat, hogy tanúskodjanak a szemtanúknak. Majd fogták a feleségüket és visszatértek falvaikba. Az ellenük felhozott összes vád feledésbe merült.