’Boldogok vagytok, amikor az emberek üldöznek titeket’

„Boldogok vagytok, amikor az emberek gyaláznak és üldöznek titeket és hazug módon mindenféle gonosz dolgot szólnak ellenetek énmiattam. Örüljetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok a mennyekben” (Máté 5:11, 12).

1-4. Milyen tapasztalat alapján vetődik fel bennünk néhány kérdés azzal kapcsolatban, hogyan lehet üldözés alatt is örvendezni?

LEHETSZ-E valóban boldog, amikor az emberek hazugságot szólnak ellened és megpróbálnak mindenféle gyalázatos dolgot művelni veled? Ott van például annak a finnországi fiatal nőnek az esete, aki elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova tanúival néhány évvel ezelőtt. Nemsokára nagyon nagy örömet jelentett neki mindaz, amit megtudott Jehova szándékáról az emberiséggel kapcsolatban, s kezdte nagyra értékelni Jehova jóságát és szeretetét.

² Ekkor azonban a férje kezdte ellenezni a bibliatanulmányozást, és amikor a feleség nem volt hajlandó abbahagyni azt, a férj igen durván kezdett bánni a feleségével. Idővel a bírósághoz fordult és beadta a válókeresetet. A fiatal asszonyt nemsokára kitették a lakásból és erőszakkal elvették három gyermekét, köztük az alig egyéves kisgyermeket is, mivel a bíróság az apának ítélte oda a gyermekeket. Vajon miért? Talán az anya elhanyagolta irántuk való kötelességeit? Nem, hiszen a bibliatanulmányozása valójában arra oktatta őt, hogy jobb feleség és jobb anya legyen.

³ Néhány héttel később a férj erőszakkal elvitette a feleségét a munkahelyéről egy ideggyógyintézetbe, hogy bebizonyítsa: a felesége nem épelméjű, s ezért elmegyógyintézetbe kell utalni. A vizsgálatot végző orvos először nem akart kiadni ilyen utasítást, ámde később a férj nyomására kiállította az elmegyógyintézetbe szóló beutalást. Erre a fiatal asszony, aki ekkor már Jehova alámerített tanúja volt, egy másik városba költözött, ahol egy másik orvoshoz fordult. Miután megvizsgálta, ez az orvos készségesen kiállította számára az épelméjűséget bizonyító okmányt.

⁴ Ez azonban nem tette érvénytelenné az előző orvos rendelkezését. Ezért több héten át kénytelen volt rejtőzködni, amíg az okmány hatályát vesztette. Ezután az orvos már nem volt hajlandó újabb beutalót kiállítani; a testvérnő tehát visszatérhetett a lakhelyére. Idővel a férjnek sikerült kieszközölni a válást a különélés alapján, a bíróság pedig a gyermekek gyámjául az apát jelölte meg.

5, 6. a) Vajon az ilyen vagy ehhez hasonló tapasztalat okot szolgáltat az örvendezésre? Miért? (Márk 10:29, 30). b) Amint az idézett írásszövegek mutatják, milyen okai lehettek Jóbnak az örvendezésre az üldözés végeztével?

⁵ Vajon egy ilyen élményben te okot találnál az örvendezésre? Természetesen egyetlen feleség vagy anya sem örülne annak, ha az otthona elhagyására kényszerítenék és megfosztanák fiatal gyermekeitől. De annak sem örülne, ha szerettei elmegyógyintézetbe akarnák vitetni csupán azért, mert a Bibliát akarja tanulmányozni és annak nagyszerű alapelveit szeretné alkalmazni. Ámde figyeljük meg milyen okot jelöl meg Jézus az örvendezésre ilyen alkalmakkor: „Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok a mennyekben” (Máté 5:12).

⁶ Igen, ha valóban „énmiattam” van az üldözés — ahogy Jézus mondja az előző versben — örülhetünk annak, hogy alkalmunk van kimutatni Jehova iránti feddhetetlenségünket és részt venni neve igazolásában, amiként Jézus is tette. Ezzel az Ördögöt hazugnak bizonyítjuk abban az állításában, hogy minden embert képes eltéríteni Istentől. Ez a Jehova Isten melletti állásfoglalás tetszik Istennek, és — amint Jób esete is bizonyítja — nem marad jutalom nélkül (Jób 1:9, 10; 42:10–16; 1Péter 2:19, 20).

SZÁMÍTHATUNK ÜLDÖZÉSRE

7. a) Miért számíthatnak a keresztények üldözésre? b) Vajon ez minden keresztényre vonatkozik, vagy csupán néhányra közülük?

⁷ De miért kellene bárkinek is üldözést szenvednie csupán azért, mert Isten Szavát, a Bibliát akarja tanulmányozni és keresztény szeretne lenni? Jézus így válaszolt erre: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok, hogy az engem gyűlölt, mielőtt titeket gyűlölt volna. Ha része lennétek a világnak, a világ szeretné azt, ami a sajátja. De mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. Gondoljatok a mondásra, amit én mondtam nektek: A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha megtartották a szavamat, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mivel nem ismerik azt, aki engem küldött” (János 15:18–21). Amint azt Pál apostol is kiemelte a Timóteushoz írt második levelében, az üldözés olyasmi, amire a keresztényeknek számítaniuk kell. Pál ezt írta: „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timóteus 3:12).

8. Valójában ki húzódik meg a keresztények üldözése mögött, és mi a célja?

⁸ Ne feledjük, hogy az üldözés mögött maga a nagy ellenkező, Sátán, az Ördög áll. Ha mint keresztény szilárdan kiállsz Jehova Isten mellett és szereted őt, ezzel hazugnak bélyegzed az Ördögöt, mivel ő azt állítja, hogy senki sem szereti igazán Istent, és ha valaki egyáltalán szolgálja őt, csupán az ebből származó előnyökért teszi azt. Sátán azzal kérkedett, hogy ha szabad kezet kap, képes eltéríteni Jóbot és következésképpen az összes többi embert is az Istentől (Jób 1:8–11; 2:3–5). Bár nem sikerült megtörnie Jób feddhetetlenségét, az Ördög azért sohasem adja fel a harcot (2Korinthus 4:4).

AZ ELSŐ KERESZTÉNYEKET IS ÜLDÖZTÉK

9. Mondj néhány példát a Szentírásból, amelyek megmutatják, milyen fajta üldözéseket kellett kiállniuk a korai keresztényeknek!

⁹ Jézus figyelmeztetésével összhangban az első keresztények is átestek üldözésen, ami néha igen kegyetlen volt. Sokakat elhurcoltak az otthonukból, arra kényszerítve őket, hogy más területre meneküljenek, mint például a jeruzsálemi gyülekezet esetében (Cselekedetek 8:1). Másokat száműztek, köztük János apostolt is (Jelenések 1:9). Pál apostolt és a nyilvános szolgálatban vele levő munkatársait megkövezték és megkorbácsolták (Cselekedetek 14:19; 16:22). Számos korai keresztényt bebörtönöztek, néhánynak elkobozták a javait, sőt egyeseket meg is öltek (Kolossé 4:3; Filemon 9, 10; Zsidók 10:34; 13:3; Cselekedetek 12:1, 2). Mégis tudtak örvendezni, mivel világosan megértették, miért üldözik őket.

10. Mi mutatja, hogy Krisztus első századi követőit nem félemlítette meg az üldözés?

¹⁰ Vajon ennek az üldözésnek az lett az eredménye, hogy leállították vagy akár lelassították ’az Istenről szóló beszédet és a Jézusról szóló tanúskodást’? Egyáltalán nem, hiszen az első keresztények nem hagyták megfélemlíteni magukat. A Cselekedetek 5:40–42 beszámol arról, hogy a zsidó Szanhedrin bírái visszahívták az apostolokat, megkorbácsolták őket és elrendelték, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, azután pedig elengedték őket. Mit tettek ekkor azok a keresztények? „Ezek pedig elmentek útjukra a Szanhedrin elől, örvendezve, mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el az ő nevéért. És minden nap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanították és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt.”

11. Hogyan reagált Péter és János a fenyegetésekre?

¹¹ Péter és János apostol már korábban is volt a Szanhedrin előtt, mivel meggyógyítottak egy sánta férfit, és Jézus nevében tanítottak: A beszámoló elmondja nekünk: „Ezek [a vezetők és a vének] szólították őket és megparancsolták nekik, hogy sehol semmit ki ne jelentsenek vagy tanítsanak a Jézus neve alapján. Válaszul azonban Péter és János ezt mondták nekik: ’Ítéljétek meg magatok, helyes-e Isten szemében rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Mi azonban nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk.’ Így miután újból megfenyegették, szabadon engedték őket, mert nem találtak semmi okot, aminek alapján megbüntethették volna őket, és a nép miatt is” (Cselekedetek 4:18–21).

12. Milyen segítséget kértek imában Jehovától az apostolok és a tanítványok, mialatt üldözték őket?

¹² Őket nem félemlítették meg a fenyegetések. A beszámoló azt mutatja, hogy az apostolok és a tanítványok — nagyon helyesen — nem azért imádkoztak, hogy Jehova szüntesse meg az üldözést, hanem azért, hogy szelleme által adjon nekik erőt továbbra is bátran hirdetni az ő szavát. És ezt meg is adta nekik (Cselekedetek 4:29, 31).

13. Miről írt Pál a filippibelieknek, és milyen előnyökkel járt a római bebörtönzése?

¹³ Pál római bebörtönzésének hasznos eredményei lettek, amint azt ő maga kifejti a filippibeliekhez írt levelében: „Szeretném tudtul adni nektek, testvéreim, hogy az én dolgaim sokkal inkább a jó hír elősegítésére voltak, mint bármi más, olyannyira, hogy a Krisztussal kapcsolatos bilincseim a pretórius egész testőrsége előtt és mindenki más előtt nyilvánosan ismertté váltak; és legtöbben az Úrban levő testvérek közül fogságom következtében bátorítást kaptak, hogy mindannyian nagyobb bátorsággal félelem nélkül szólják az Isten szavát” (Filippi 1:12–14). Igen, Pál üldözésével még nagyobb tanúskodást értek el, nem csupán annak nyilvános jellege és azon lehetőség által, hogy a törvényszék hivatalnokai előtt is tanúskodás történjen, hanem azáltal is, hogy más keresztények is felbátorítva érezték magukat tevékenységük fokozására.

ÜLDÖZÉS AZ „UTOLSÓ NAPOKBAN”

14. Milyen okot jelölt meg Jézus, amiért ma üldözés jöhet ránk?

¹⁴ Amiként Isten ókori prófétái, és amiként Jézus Krisztus és apostolai, valamint tanítványai az első században üldözésen mentek át, a keresztények a dolgok rendszerének „utolsó napjaiban” szintén számíthatnak arra, hogy üldözés alatt kell kitartaniuk. Jézus bejelentette, hogy ez is része lesz a dolgok rendszere végére vonatkozó összetett „jelnek”. Azt mondta: „Akkor az emberek nyomorúságra adnak benneteket és megölnek titeket és minden nemzetben gyűlöletesek lesztek az én nevemért” (Máté 24:9).

15, 16. a) A mi időnkre vonatkozó milyen további próféciák mutatják, hogy üldözésre számíthatunk a tanúskodásunk miatt? b) Milyen további kérdések vetődnek fel, amelyeket meg kell vizsgálnunk?

¹⁵ Jézus később megmutatta János apostolnak, hogy a földön levő követői mire számíthatnak a mennyei Királyság megszületése után. Jelképes nyelvezetben ezeket mondta: „Amikor pedig a Sárkány [akit a 9. vers úgy azonosít, mint „őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek”] látta, hogy levetették a földre, üldözőbe vette az asszonyt [Isten egyetemes szervezetét], aki a fiúgyermeket [a Krisztus király alatti Királyságot] szülte . . . És a Sárkány megharagudott az asszonyra és elment, hogy hadat viseljen magvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája” (Jelenések 12:13, 15–17).

¹⁶ Vajon beteljesedett ez ezekben az „utolsó napokban”? Milyen formában kellett az igaz keresztényeknek üldözést szenvedniük a mi időnkben, de ennek ellenére hogyan örvendezhettek ők? Milyen hatással volt az üldözés rájuk, valamint a sok megfigyelőre? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

Örömteljes kitartás az üldözés ellenére

„Ujjongjunk a nyomorúságban is, hiszen tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5).

1. Milyen nyilvánvaló eredménye van ma a keresztények üldözésének ezekben az „utolsó napokban”?

JEHOVA népének tapasztalatai ezekben az „utolsó napokban” feltétlenül igaznak bizonyítják Jézus szavait: „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek és kirekesztenek titeket és szidalmaznak titeket és elvetik a ti neveteket, mint gonosz dolgot az ember Fia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen hasonlóképpen bántak a prófétákkal is az ő ősatyáik” (Lukács 6:22, 23; 2Timóteus 3:1). Igen, Isten szolgái képesek hűséggel kiállni mindenfajta üldözést, méghozzá örömmel.

2. a) Vajon nagyobb jutalmat kapnak azok, akik több üldözésen estek át? b) Milyen hasznos eredményekkel járhat, ha kitartunk az üldözés alatt?

² Nem mintha élveznénk az üldözést, mert az üldözés kellemetlen és általában fájdalmas dolog. Nem maga az üldözés, hanem annak kimenetele az, ami okot ad nekünk az örvendezésre (Jakab 1:2, 3). A keresztények nem akarják, hogy üldözzék őket. Nem igyekeznek mártírnak feltüntetni magukat abban a hiszemben, hogy minél több üldözést állnak ki, annál nagyobb lesz az érdemük mennyei Atyjuk szemében. Akik több üldözést viselnek el, nem kapnak nagyobb jutalmat, sem nem nevezhetők szükségszerűen hűségesebbnek azoknál, akik kevesebbet álltak ki. De figyeljük meg a láncreakciót, amely akkor következik be, amikor a keresztény sikeresen kitart a nyomorúság alatt: „A nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5).

3. a) Amint a Róma 5:3 mutatja, hogyan eredményez a nyomorúság kitartást? b) Hogyan eredményezi ez hitünk megerősítését? (Zsidók 10:38, 39).

³ Amikor arról az üldözésről olvasunk, amit keresztény társainknak kell elviselni bizonyos helyeken, megkérdezzük magunktól: „Vajon én képes lennék elviselni azt?” Hirtelen ellenállás vagy próbák idején azonban, ha nem húzódunk vissza Isten szolgálatától és segítségért fordulunk hozzá, azt látjuk, hogy meghallgatja imánkat s tapasztaljuk majd, hogyan eredményez kitartást a nyomorúság. Akkor már nem latolgatjuk, vajon képesek vagyunk-e kiállni a próbát; tudjuk, hogy képesek leszünk rá Jehova erejével. Az első próba talán nem is lesz annyira súlyos, de a hitünk mindazonáltal ki lesz próbálva és megerősödik. A következő próba már talán keményebb lesz, de a hitünk is annál erősebb, mivel nem húzódtunk vissza az előző próbától. Jehova erejével tehát valóban képesek leszünk kiállni hitünk bármilyen próbáját abban a tudatban, hogy Isten nem enged megkísérteni minket erőnkön felül, sem pedig nem hagy minket „meginogni” (1Korinthus 10:13; 2Korinthus 4:8–10).

4. A kísértés vagy az üldözés sikeres elviselése után milyen igazi okunk lehet az örvendezésre?

⁴ A nyomorúságban való kitartás valóban ok az ujjongásra. Boldogok lehetünk, amiért nem engedtünk a kísértésnek, hanem ragaszkodtunk a helyes úthoz. Tudjuk, hogy Isten helyesli ezt, a sikeres kitartásunk pedig még szorosabbra fűzi a vele való kapcsolatunkat, újabb okot adva az örömre, amit Jakab az 1:12-ben oly világosan megállapít.

NE CSÜGGEDJÜNK ÜLDÖZÉS ALATT!

11. Hogyan reagálnak a keresztények az őket sújtó üldözésekre?

¹¹ Hogyan reagálnak Isten modernkori szolgái az őket sújtó üldözésekre? Miként a korai keresztények, ők sem félnek, hanem bátran haladnak előre a prédikálómunkában a betiltás és a fenyegetések ellenére is. Miként Pálnak, nekik is alapos okuk van arra, hogy ’boldogok legyenek és örüljenek’. Szilárd állásfoglalásuk a vitakérdésben Jehova oldalán az Ördögöt hazugnak bizonyítja. Mily nagyszerű kiváltság részt venni Jehova nevének felmagasztalásában! (Filippi 2:17, 18; 2Thesszalonika 1:4).

12. Van-e okunk arra, hogy megijedjünk attól, amivel az üldözőink fenyegetnek?

¹² Valóban semmi okunk arra, hogy féljünk az üldözőinktől. Pál ezt írta a filippibelieknek: „Csak úgy viselkedjetek, hogy méltók legyetek . . . a jó hírhez . . . és semmilyen vonatkozásban ne rettenjetek meg ellenfeleitektől. Éppen ez [vagyis, hogy nem féltek tőlük] lesz a bizonyíték számukra a pusztulásra, számotokra pedig a megmentésre. És ez a jel Istentől van” (Filippi 1:27, 28).

13, 14. a) Mit tettek nemrég ellenséges érzületű hatóságok az egyik országban azért, hogy megfélemlítsék Jehova tanúit? b) Mire mutatnak rá valójában ezek a tapasztalatok?

¹³ Nemrég egy európai országban, ahol Jehova tanúinak a tevékenységét törvényesen nem ismerik el, egy testvért azért tartóztattak le, mert rövid, vigasztaló beszédet tartott egy temetésen. Azt a testvért is letartóztatták, aki az imát mondta. A helyi hatóságok azzal érveltek, hogy csak az állam által felhatalmazott személyek mondhatnak beszédet a temetésen, az ima pedig azért tilos, mert „fel lehet használni tanításra”. Ugyanazon a területen egy másik testvért azon a címen tartóztattak le, hogy a Bibliát olvassa a saját családjának. Nem emeltek vádat a testvérek ellen. Egy rövid ideig fogva tartották, majd pedig szabadon engedték őket. A nyilvánvaló cél az volt, hogy megfélemlítsék és megalkuvásra bírják a testvéreket.

¹⁴ De hát valójában ki is az, aki fél a másiktól? Ha a helyi hatóságok fenyegetve érzik magukat, amikor valaki a családjának felolvas a Bibliából, vagy amikor egy testvér beszédet mond vagy imádkozik egy temetésen, akkor ők nagyon is félnek a bibliai üzenettől és azoktól, akik azt hirdetik! Miért kellene akkor nekünk félnünk az ilyenektől? Amint Pál rámutatott: az egységünk és a bátorságunk „a bizonyíték számukra a pusztulásra, számotokra pedig a megmentésre” (Filippi 1:28).

15. Milyen hatással lehet a további üldözésre az, ahogyan a fenyegetésre reagálunk?

¹⁵ Egyes helyeken a „jó hír” prédikálóit néhány hetes időközönként berendelik a rendőrségre, hogy kioktassák őket és súlyos büntetéssel fenyegessék, ha nem hagyják abba az Isten Királyságáról szóló beszélgetéseket. De ha a testvérek és a testvérnők egyszerűen nem törődnek a fenyegetésekkel és félelem nélkül folytatják a munkát, a hatóságok rendszerint feladják a harcot és békén hagyják őket. Ha azonban a legkisebb gyengülést tapasztalják a Királyság-hírnökök részéről, tovább folytatják a megfélemlítésükre tett erőfeszítéseiket.